BH 2009.2.40 I. Nem bűnsegédként elkövetett lopást, hanem bűnpártolás vétségét valósítja meg, aki anélkül, hogy ebben az elkövetést megelőzően megegyezett volna, közreműködik a lopásból származó előny biztosításában [Btk. 21. § (2) bek., 244. § (1) bek. c) pont, 316. § (1) bek.].

II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnössége nem a jogerős ügydöntő határozatban szereplő, hanem más bűncselekményben állapítható meg és a törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását [Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2006. április 21. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében. Ezért őt 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A II. r. terhelt korábban négy alkalommal volt büntetve. Legutóbb a bíróság a 2005. január 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével orgazdaság vétsége miatt végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett 6 hónap fogházra ítélte.

Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt közeli rokonságban állnak egymással. A II. r. terhelt az I. r. terhelt testvérének a leánya.

Az I. r. terhelt és P. M. sértett korábban már ismerték egymást. Az I. r. terhelttel szemben P. M. sérelmére elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt 2005. április 15-én jogerős marasztaló ítélet született. Ezt követően az I. r. terhelt és P. M. sértett feszült, haragos viszonyban állt egymással.

2005. április 26. napján 14 óra körül P. M. sértett a rendelőintézetből a gyógyszertárba kívánt menni. Kerékpárját kivette a tárolóból, amikor a terheltek kiabálására lett figyelmes. Amint tudatosult benne, hogy a terheltek feléje kiáltanak, felült a kerékpárjára azért, hogy a főutcán lévő kerékpárúton a terhelteket elhagyja. Ők azonban utánaszaladtak, s miután a kerékpárútra történő besorolása miatt fékezésre és megállásra kényszerült, őt utolérték.

A terheltek a sértettnél lévő értékek megszerzése céljából szaladtak utána, megállását követően pedig nem engedték, hogy továbbhaladjon. A II. r. terhelt a nála lévő táskával a sértettet több alkalommal a fején megütötte, illetve a terheltek őt együttesen bántalmazták. Az I. r. terhelt megpróbálta a sértettet a kerékpárról lerántani, közben a kabátját elszakítva, annak bal oldali zsebéből 5000 forintot eltulajdonított. A pénz elvételét látta, így arról tudott a II. r. terhelt. Végül P. M. sértettnek sikerült a helyszínről elmenekülnie. Útját eredeti szándékának megfelelően folytatta a közeli gyógyszertárba. Ott észlelte, hogy a pénze eltűnt, ezért nyomban a rendőrkapitányságra ment és feljelentést tett.

A cselekményt követően az I. r. terhelt a sértettől elvett pénzt a II. r. terheltnek átadta azért, hogy azt a rendőrök nála ne találják meg. A bűncselekménnyel okozott 5000 forint kár az eljárás során nem térült meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. terhelt és a védője által elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2006. november hó 7. napján tartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett lopás vétségének minősítette. Ezért őt 300 napi tétel (100 forint/napi) összesen 30 000 forint pénzbüntetésre ítélte, amelyet az általa előzetes fogva tartásban töltött idővel kifizetettnek tekintett. A felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság - egyéb tényállásrészletek mellett - mellőzte a tényállásból annak megállapítását, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a P. M.-nál lévő értékek megszerzése céljából szaladtak a sértett után, mivel erre vonatkozó konkrét bizonyíték az eljárás folyamán nem merült fel.

A jogi indokolás körében a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a tényállási elemei nem valósultak meg. A terheltek a sértett és közöttük fennálló, korábban kialakult haragos viszonyra figyelemmel szaladtak szidalmazva őt a sértett után, s majd utolérvén, nyomban bántalmazták is. A terhelteknek nem lehetett arról tudomása, hogy a sértettnél található-e bármilyen érték, így többek között készpénz. Következésképpen nem lehetett azt kétséget kizáróan megállapítani, hogy a sértett bántalmazására a nála lévő értékek (pénz) megszerzése céljából került sor. A sértett és az I. r. terhelt között fennálló konfliktushelyzetből kiindulva a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy az utcán hangos szidalmazással megállított sértett bántalmazására e haragos viszonyra tekintettel, és nem értékeinek a megszerzése végett került sor.

A forgalmas, emberekkel teli utcán, a déli órákban kerékpárral közlekedő sértett bántalmazásából, majd a sértett továbbhaladásából nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terheltek által alkalmazott erőszak a dolog elvétele céljából történt, továbbá lenyűgöző erejű volt és a sértett akaratát bénította.

Az I. r. terhelt azzal, hogy a sértett ruházatából eltulajdonított 5000 forintot, megvalósította a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés i) pontja szerint minősülő és büntetendő lopás vétségét, amely cselekményéhez a II. r. terhelt szándékerősítő jelenlétével segítséget nyújtott, ezáltal az előzőekben megjelölt bűncselekmény Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegéd volt.

A terheltek által a nyílt utcán kifejtett cselekménysorozat más bűncselekmények (így pl. a kifosztás bűntette, garázdaság vétsége, könnyű testi sértés vétsége) megállapíthatóságának a kérdését is felvetették, ám e cselekmények nem képezték a vád tárgyát, ezért a Be. 2. §-ának (2) bekezdése alapján büntetőjogi értékelésükre nem kerülhetett sor és a sértett könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a II. r. terhelt a bűnsegédként elkövetett lopás vétségét nem követte el. Az irányadó tényállás szerint a terheltek az utcán véletlenszerűen találkoztak a kerékpárral közlekedő sértettel. A II. r. terhelt tudott arról, hogy az I. r. terhelt és a sértett között haragos viszony van. Erre is figyelemmel a terheltek felindultan, kiabálva futottak a sértett után. A másodfokú bíróság kifejezetten megállapította, hogy a terheltek nem a sértett értékeinek a megszerzése céljából támadtak. Egyebekben nem tartalmaz a jogerős ítélet tényállása olyan megállapítást, amely szerint a II. r. terhelt a cselekmény végrehajtásának bármely szakaszában észlelte volna, hogy az I. r. terhelt lopásra készül, vagy lopást hajt végre. Azt maga a sértett sem észlelte. A II. r. terhelt az elkövetés idején nem tudott a lopásról, így a terheltek között nem jöhetett létre az a szándékegység, amely a bűnsegély megállapításának elengedhetetlen feltétele. A védő ezért a marasztaló másodfokú döntés megváltoztatását és a II. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.