A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20859/2016/3. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. §, 14. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.859/2016/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Stern Sándor ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Papp Sándor ügyvéd (fél címe) által képviselt ... (címe) útján eljáró I.rendű alperes neve I. rendű és a dr. Láncziné dr. Tóth Ildikó ügyvéd (fél címe) által képviselt II.rendű alperes neve (alperes címe) II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében - amely perbe a Győri és Ribarits Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Ribarits Tamás ügyvéd) által képviselt ... (fél címe) az I-II. rendű alperesek pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2014. június 12. napján kelt 71.P.22.625/2013/28. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 30. sorszám alatt, míg a felperes részéről 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I. rendű alperest illető perköltség összegét 1.000.000 (Egymillió) forint plusz áfa összegre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I. rendű alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint plusz áfa összegű, a II. rendű alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint plusz áfa összegű, továbbá a beavatkozónak 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg - felhívásra - 69.600 (Hatvankilencezer-hatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam javára.

A fennmaradó 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A ... külterületén lévő 19 hektár 4746 m2 alapterületű ... helyrajzi számú (perbeli ingatlan) a felperes tulajdonában áll. Az ingatlan tulajdoni lapján fel van tüntetve, hogy azon található egy művelésből kivett 1284 m2 nagyságú terület, amelynek a megjelölése: termálkút. Az ingatlant a II. rendű alperes javára bejegyzett bányaszolgalmi jog terheli. A művelésből kivett területen - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettektől eltérően - egy szénhidrogénre meddő lezárt kút található.

A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 95. § (1) bekezdése alapján annak megállapítást kérte, hogy az ingatlannak a termálkút megjelölésű része a kizárólagos tulajdonában áll. Előadta, hogy azért kényszerült a kereset előterjesztésére, mert az I. rendű alperes a 2011 októberében írt levelében azt állította, hogy a kútra nem terjed ki a tulajdonjoga, mivel az az állam tulajdonát képezi (71.P.22.625/2013/7. számú jegyzőkönyv 6. oldala).

Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint az ingatlan tulajdoni lapján helytelenül tüntették fel a termálkút megjelölést, az valójában bányászati létesítmény, egy szénhidrogénre meddőnek minősülő kút, melynek a tulajdonjogát a felperes nem szerezhette meg.

A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a létesítmény termálkúttá minősítése nem történt meg, a meddő szénhidrogén kút tulajdonosa pedig az I. rendű alperes.

Az I-II. rendű alperesek pernyertességét támogató beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a perbeli ingatlanon lévő létesítmény nem termálkút, hanem használaton kívüli bányászati célú mélyfúrás. A felperes jogelődei kizárólag a kutat körülvevő földterület tulajdonjogát szerezték meg, így a megszerzett tulajdonjog nem terjed ki az I. rendű alperes tulajdonában álló mélyfúrásra.

Az I. rendű alperes viszontkeresetet terjesztett elő a téves bejegyzés kiigazítása iránt, a viszontkereset az elsőfokú bíróság jogerős végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasított.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 165.100 forint, a II. rendű alperesnek és a beavatkozónak pedig személyenként 127.000 forint perköltséget.

Döntésének jogi indokolása szerint a jogvita eldöntéséhez abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ingatlanon található létesítmény termálkútnak minősül-e. Rámutatott: az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. § (6) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítási kötelezettség a perbeli létesítmény termálkút jellegét vitató I-II. rendű alpereseket terhelte. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok - különös a bányahatóság iratai - alapján arra a következtetésre jutott, hogy a létesítmény jelenleg nem termálkút, és soha nem is volt az, a művelésből kivett területen nem vízi, hanem bányászati létesítmény található. A felperest megillető elvi vízjogi engedély nem tartalmazza a létesítmény főbb paramétereit, illetve műszaki adatait, így nem bizonyítja, hogy a létesítmény termálkút lenne. Álláspontja szerint amennyiben az ingatlanon valóban termálkút lenne, a felperes nem elvi, hanem végleges vízjogi engedéllyel rendelkezne. A létesítmény azonban nem termálkút, hanem meddő szénhidrogénkút, ezért az a régi Ptk. 96. §-a szerint az I. rendű alperes tulajdonában áll. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az I-II. rendű alperesek, valamint a beavatkozó ügyvédi költségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a jogi képviselet ellátása érdekében kifejtett munka "mennyiségére és minőségére" figyelemmel mérlegeléssel állapította meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I. rendű alperes jelentett be fellebbezést.

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és a kereset teljesítését kérte. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett érvelését hangsúlyozva, hogy a tulajdonjogot a közhiteles tulajdoni lap adataiban bízva szerezte meg. Az I-II. rendű alperesek az általuk hibásnak tartott adat kiigazítása érdekében az elmúlt 18 évben nem tettek semmit, nem kérték a földhivataltól, hogy termálkút helyett meddő szénhidrogén kútként tartsa nyilván a létesítményt. Ebben a helyzetben a tulajdoni lap közhitelesen bizonyítja a létesítmény termálkút jellegét. A közhiteles ingatlan-nyilvántartással szemben az alperesek érdekkörében kiállított okiratok nem alkalmasak a bizonyításra. Megerősítette, hogy nem kapott volna elvi vízjogi engedélyt, ha a vízügyi felügyelőség meddő szénhidrogén kútnak minősítette volna a termálkutat. Kifejtette, hogy a termálkút megfelel az irányadó szabványnak, amely a kútból nyert víz hőmérsékletéhez, és nem a kút mélységéhez köti a létesítmény minősítését.

Az I. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatását, és a részére fizetendő perköltség felemelését kérte 2.000.000 forint plusz áfa összegre. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a jogi képviselője által kifejtett ügyvédi tevékenység időigényességéhez mérten túlzóan alacsony összegben állapította meg a részére járó perköltséget, különös tekintettel arra, hogy a pertárgy értéket a felperes 60.000.000 forintban jelölte meg.