BH 2007.8.271 Az ajánlati kötöttségre vonatkozó szabályok alapján kell vizsgálni, hogy a munkáltató a munkaszerződés módosítására vonatkozó ajánlatára irányuló választ milyen határidőn belül várhatta [Ptk. 211. §].

A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását, továbbá szabadságmegváltás és bónusz megfizetésére kötelezését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2005. január 11-én kelt rendes felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. január 6-ától állt munkaviszonyban az alperessel adószakértő és számviteli ellenőr munkakörben. Az alperesnél 2004. októberében átszervezés kezdődött, a felperessel novemberben közölték, hogy a munkaköre megszűnik, és a jövőben új munkakörbe kerül. 2004 decemberétől új szervezeti egységben kezdett dolgozni, amelynek vezetője, S. É. arra utasította, hogy az év végi többletmunkákba besegítve még a korábbi munkaköre szerinti adószakértői munkát végezzen. 2004 december elején, vagy közepén az alperes munkaszerződés-módosítást juttatott el a felpereshez, aki azt 2005. január első vagy második hetében aláírta és átadta az akkori felettesének. A 2004. december 3-ai keltezésű módosítás a felperes új munkakörét számviteli szabályozó II. munkakörként jelölte meg. Az alperes 2005. január 11-én kelt rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás az alperes pénzügyi és számviteli igazgatóságának átszervezésére és a felperes adószakértői munkaköre megszűnésére hivatkozott.

A munkaügyi bíróság mindezekből arra következtetett, hogy az írásbeli munkaszerződés-módosítás aláírása körülményeitől függetlenül a munkakör-módosítás teljesedésbe ment. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes 2004. decemberében többnyire az eredeti munkakörébe tartozó feladatokat látta el, mivel az Mt. 83/A. §-a alapján a munkavállaló ideiglenesen más munkakörbe átirányítható. Ezért a rendes felmondás indoka nem volt valós.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletként helybenhagyta, mivel egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításaival.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperes az "átköltözést" követően az új munkakörbe tartozó feladatokat nem végzett, a munkáltatói jogkör gyakorlója K. P. maradt, ő írta alá a munkaszerződés-módosítást is. Így S. É. nem lehetett a felettese, csupán célszerűségi okból írta alá a szabadságengedélyét. A munkaszerződés-módosítás tehát nem jött létre, az alperes által adott pár napos gondolkodási idő 2005. január elején letelt, ezért az ajánlati kötöttség a rendes felmondáskor már nem állt fenn, függetlenül attól, hogy S. É. átvette a felperestől az aláírt munkaszerződés-módosítást.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint az megfelelt a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.