BH 2005.5.165 I. Az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha a bűncselekményből származó haszonnak - az elkövető bűnöző életmódjának kialakításában - jelentősége van, a bűncselekményekből rendszeresen szerzett haszon ilyen életvitelt biztosító jellege bizonyított [Btk. 137. § 7. pont].

II. A jogerős ítélet meghozatala után hatályba lépett enyhébb jogi előírások a felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazhatók [Be. 420. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság 2001. július 13-án kelt ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében és társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év és 6 hónapi fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá 6 év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy nevezett feltételes szabadságra nem bocsátható.

A másodfokú bíróság 2002. január 17-én kelt és jogerős végzésével az elsőfokú határozatot - kisebb helyesbítések mellett - helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás szerint a büntetlen előéletű, családos, két kiskorú gyermekét nevelő, rendszeres havi jövedelemmel rendelkező I. r. terhelt 1998 ősze és 1999 novembere között általában kéthetente adott el marihuánás cigarettát a II. r. és a III. r. terhelteknek 1500-2000 forintért. Ily módon összesen mintegy 55-70 szál marihuánás cigarettát értékesített, melyek delta-9-THC (kábítószer) tartalma legfeljebb 0,9 g volt, ami nem érte el a csekély mennyiség felső határát.

Mindezeken kívül 1999. november 9-én a házkutatás során a nyomozó hatóság az I. r. terhelt lakásában összesen 3,9 g marihuána törmeléket talált, amely csekély mennyiségnek minősül.

A jogerős másodfokú határozattal befejezett ügyben a az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Indítványában részletezte a nyomozati és bírósági szakban lefolytatott bizonyítással kapcsolatos kifogásait és vitatta egyes ítéleti ténymegállapítások helyességét.

Mindezeken túl kifogásolta a kábítószerrel visszaélés bűntette tekintetében alkalmazott jogi minősítést is: érvelése szerint cselekményét nem üzletszerűen követte el.

Hivatkozott arra, hogy ismeretei szerint az ügyében alkalmazott anyagi jogszabályok helyett később enyhébb következményeket előíró büntető jogi előírások léptek életbe és kérte ezek alkalmazását.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a bizonyítást és ítéleti tényállást támadó terhelti érvek tekintetében utalt arra, hogy ezek felülvizsgálati eljárást nem alapozhatnak meg. A kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítését törvényesnek találta, ezért a sérelmezett határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát vizsgálva megállapította, hogy annak az eljárás lefolytatásával, a nyomozati, illetve bírói bizonyítással kapcsolatos kifogásai, ezzel összefüggésben az ítéleti tényállás egyes megállapításait vitató érvei a sérelmezett határozat érdemi felülvizsgálatát nem alapozzák meg. A felülvizsgálat törvényileg szabályozott okai [Be. 405. § (1) és (2) bek.] között ugyanis a bírói ténymegállapítások esetleges hibái nem szerepelnek, a Be. 420. §-ában foglaltak szerint a Legfelsőbb Bíróságot a felülvizsgálati eljárásban az alapügy jogerős ítéletében rögzített tényállás köti.