BH 2000.10.463 A munkavállalót mind a választott szakszervezeti tisztségviselése, mind az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján az e tisztségviselőknek járó munkajogi védelem illeti meg. Ez a védelem kiterjed az ilyen munkavállalónak a más munkahelyre történő, a munkáltató által kezdeményezett beosztására is [Mt. 28 § (1) bek., 62. § (3) bek., 100. § (5) bek.].

A felperes a keresetével a más munkára történt beosztását, a munkaviszonyának az alperes rendkívüli felmondásával történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és - visszahelyezése nélkül - az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 434 300 Ft elmaradt munkabér, 47 975 Ft szabadságmegváltás, 9236 Ft étkezési hozzájárulás, 833 250 Ft végkielégítés és a végkielégítésnek megfelelő kétszeres összeg megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes - aki 1976. november 15-től állt reklámvezetőként munkaviszonyban az alperessel - 1992 óta választott szakszervezeti tisztségviselő, 1996. január 17-től szeptember 16-ig az alperesnél működő üzemi tanács, továbbá a munkavédelmi bizottság tagja volt. Az alperes az 1997. május 7-én kelt és 10-én kézbesített intézkedésével a felperest május 9-től július 6-ig más - kertész - munkakörbe osztotta be. A felperes ez ellen az intézkedés ellen május 10-én egyeztetést kezdeményezett. Evégett május 13-án megjelent az alperesnél, az egyeztetésre azonban akkor az alperes elfoglaltsága miatt nem került sor. Az alperes május 16-án értesítette a felperest, hogy az egyeztetést május 20. napjára tűzte ki. Ekkor közölték vele, hogy az új beosztásában a főnöke R. E. fenntartási üzemvezető, nála jelentkezzen. Közben az alperes a május 16-án kelt és május 20-án kézbesített intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, minthogy május 13-tól igazolatlanul távol maradt a munkahelyétől és a felperes ellen büntetőeljárás indult. Ilyen előzmények után a június 13-i eredménytelen egyeztetést követően terjesztette elő a keresetlevelét 1997. június 30-án.

A felperes nyilatkozata alapján megállapította, hogy az alperes első intézkedésében nem jelölte meg a közvetlen felettest, akinél jelentkeznie kellett. Ezt vele csak a május 20-i egyeztetésen közölték. Az egyeztetést követően nyomban jelentkezett R. E.-nél, aki azonban a rendkívüli felmondás miatt már nem állította munkába. Az alperes ezzel az intézkedéssel kapcsolatban nem teljesítette a kollektív szerződésben előírt hét nappal előzetesen történő értesítési, a rendkívüli felmondással összefüggésben pedig a felsőbb szakszervezeti szerv, az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság előzetes tájékoztatására szóló kötelezettségét.

A tényállásból kitűnő jogszabálysértések [az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §, 62. § (3) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 76. § (2) bekezdés] miatt minősítette a más munkára történt beosztást és a rendkívüli felmondást jogellenesnek, és emiatt alkalmazta az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket. A munkaügyi bíróság a felmentési időre járó átlagkeresetre irányuló keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy az kétszeres kifizetés lenne.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével annyiban változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét, hogy az alperest az elmaradt munkabér után 1997. november 1-jétől kamatfizetésre kötelezte, és az elsőfokú perköltség összegét 25 000 Ft-ra leszállította, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének helytálló indokai alapján hozta meg a helybenhagyó rendelkezését. Az elmaradt munkabér után a középidőtől ítélt meg kamatot.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az üzemi tanács a felperestől 1996. szeptember 19-én, a munkavédelmi bizottság 1996. november 7-én megvonta a bizalmát. Ezért a felperes ezt követően csak az ADU BMSZ keretében ellátandó szakszervezeti feladatokat látta el, ami a munkaidejének csak kis részét vette igénybe. Az alperes már a felperes teljes tisztségviselői munkaidő-kedvezménnyel eltöltött ideje alatt megszüntette a reklámvezető munkakört. Ennek folytán kellett őt 1997-ben a szakképzettségének megfelelő más munkakörbe beosztani. A felperes e munkakörben 1997. május 13-tól 16-ig nem vette fel a munkát, és rendelkezésre sem állt, holott írásbeli közlés nélkül is tudnia kellett, kinél kell jelentkeznie. Ezért a közölt rendkívüli felmondás jogszerű volt, s azt jogszabálysértéssel minősítette jogellenesnek a jogerős ítélet. Hivatkozott arra is, hogy az intézkedésről 1997. május 16-án értesítette a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját, amely értesítést a címzett aznap kézhez vette, s arra észrevételt nem tett, továbbá arra utalt, hogy az ADU BMSZ igazolása szerint e szakszervezet a Liga-tömörülés tagja. Felhozta azt is, hogy mind az üzemi tanács, mind pedig a munkavédelmi bizottság már korábban egyetértett a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt munkaügyi bíróságnak új eljárásra utasítását kérte.