A Fővárosi Ítélőtábla Bf.490/2013/8. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 38. §, 79. §, 80. §, 164. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Lassó Gábor, Révész Tamásné, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.490/2013/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év március hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év november hó 18. napján kelt 22.B.1355/2012/25. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt bűncselekmény jogszabályi megjelölése helyesen Btk. 164.§ (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulat.

A vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott tartózkodási helyének irányítószáma helyesen: 1164.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék 2013. november 18. napján kelt 22.B.1355/2012/25. számú ítéletével vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk. 164.§ (8) bekezdés) állapította meg és ezért őt 2 év börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Egyúttal rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása, a felfüggesztés próbaidejének emelése érdekében, míg a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.1213/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlott és védőjének perorvoslatát nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le az eljárást. A tényállást a bizonyítékok egyenkénti és egymással összefüggő gondos értékelése alapján mérlegeléssel megalapozottan állapította meg. Okfejtése a logika szabályainak megfelelt. Okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, indokolási kötelezettségének eleget tett. A cselekmény minősítése törvényes. A kiszabott büntetés súlyosítása indokolt, a kifejtettek szerint.

A védő a fellebbezése indokolásában kifejtett álláspontja szerint az ítélet megváltoztatása, a jogos védelmi helyzet fennállásának megállapítása, és erre tekintettel a vádlott felmentése indokolt. Az elsőfokú ítélet megalapozatlan, tekintettel arra, hogy a megállapított történeti tényállás ellentétes az iratok tartalmával. A bíróság elmulasztotta ugyanis értékelni a sértettnek a tárgyaláson tett előadását, miszerint rákiáltott a vádlottra, felé ugrott, és megragadta a haját, vállát. A sértett jogtalan támadása tehát nemcsak verbális, hanem tettleges is volt. A jogos védelmi helyzet eszerint fennállt, ami büntethetőséget kizáró ok.

A védő a nyilvános ülésen az írásbeli fellebbezésében foglaltakat fenntartotta.

A vádlott az utolsó szó jogán külön nem kívánt felszólalni.

A vádlott és védője részéről felmentés érdekében bejelentett, valamint a büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezések nem alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék fellebbezéssel támadott ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt, a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, és ennek keretében érdemben helyes döntéssel rendelkezett a vádlott 2011. július 23. napján tett gyanúsítotti vallomásának a bizonyítékok köréből történő kirekesztéséről is. Annak indokolását a Fővárosi Ítélőtábla akként pontosítja, hogy jelen esetben a védelemhez fűződő jog sérelme akként valósult meg, hogy a védő részére adott kirendelés és értesítés a reggel 5.00 órára kitűzött nyomozati cselekmény (gyanúsítotti kihallgatás) foganatosítását olyan kevéssel előzte meg (a kihallgatás napján 3 óra 41 perckor adták ki faxon a kirendelésről szóló határozatot és az értesítést), ami már a védő eljárásának is objektív akadályát képezte. Erre tekintettel helyesen hivatkozott a törvényszék az Alkotmánybíróság 8/2013. (III.1.) AB határozatában foglaltakra, a védelemhez való jogot a gyanúsított részére a nyomozóhatóság a kihallgatásakor csak formálisan biztosította, az így felvett vallomás a Be. 78.§ (4) bekezdés utolsó fordulata alapján nem értékelhető bizonyítékként.

A Fővárosi Törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat helyesen értékelte, mérlegelte. Törvényesen alapította az ítéleti tényállást a vádlott és a tanúk - orvosszakértői véleménnyel alátámasztott - nyilatkozataira valamint a tárgyalás anyagává tett okirati bizonyítékokra.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított, túlnyomórészt megalapozott tényállást a Be.352.§ (1) bekezdés a./ pontja alapján mindössze az alábbiakkal egészíti ki.