A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21800/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 84. §, 339. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Varga Edit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25054/2007/17., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21800/2010/4.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.21800/2010/5., Kúria Pfv.21485/2011/4. (BH+ 2012.7.286), 3029/2014. (III. 3.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.800/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Antal és Dr. Czakó Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Czakó Marianna ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a Bólyai János és Társai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Szikinger István ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. június 16-án kelt 26.P.25.054/2007/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám alatt és az alperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének jogsértést megállapító rendelkezését helybenhagyja, a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 4.000.000 (négymillió) forintra felemeli.

Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

A peres felek az első- és másodfokú költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes jóhírnév megsértésének megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt előterjesztett módosított kereseti kérelmének részben helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát azzal, hogy a ...-én kelt, a ...-nak megküldött bejelentéseiben valótlanul azt a látszatot keltette, hogy a felperes az orvosi etikai normákat nagymértékben sérti és a marihuána fogyasztásának legalizálása mellett állt ki.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.200.000 forintot.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 408.000 forint le nem rótt kereseti illetéket. A fennmaradó le nem rótt 72.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 75. § (1) bekezdését és a 78. § (1) bekezdésében foglaltakat.

Kifejtette, hogy az akkor hatályos Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 25. §-a alapján alappal volt várható, hogy eljárás indul, és az alperes beadványainak tartalmából megállapítható volt, hogy szándéka is egyértelműen erre irányult.

Kiemelte, hogy az alperes által kitűzött cél és feladat az alapszabályba való felvétellel önkéntes alapon történt, nem hasonlítható egy állami szerv jogszabályban meghatározott hatásköréhez. Az alperes az általa vállalt feladatot végezte, erre irányult a tevékenysége, megfelelő eljárási renddel nem rendelkezik, "eszközeit" maga választja meg, ezért az elsőfokú bíróság az alperes felróhatóságának hiányára való hivatkozását nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy önmagában egy eljárás kezdeményezése nem feltétlenül keletkeztet jogsérelmet, e körben vizsgálandó, hogy az eljárás megindítására milyen körülmények között került sor és az milyen tartalommal valósult meg.

Értékelte azt a köztudomású tényt, hogy az alapítvány mögött álló egyház harcban áll a pszichiátriával, és azt is, hogy a felperessel szemben korábban jelentős sérelmeket okozó büntetőeljárás folyt, amely eredménytelen maradt. Arra nézve az elsőfokú bíróság nem tudott tényállást megállapítani, hogy az alperes milyen ismeretekkel rendelkezett a felperes egészségügyi problémáiról, de arról tudnia kellett, hogy a felperest korábban meghurcolták.

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes beadványaiban a sajtóközlésekre alapítva azt állította, hogy a felperes nem tartja be az orvosi etikai normákat, orvoshoz méltatlan nyilatkozatot tett az osztályán történtekkel kapcsolatosan, újra visszásságok tapasztalhatók vele szemben és egyes drogok legalizálása mellett állt ki.

A felperes tagadta, hogy olyan tartalmú nyilatkozatot tett, mint amit a lap, illetve az alperes neki tulajdonított. Az alperes pedig a ... címét idéző bejelentésében foglaltak valóságalapját nem bizonyította.

Az ... oldalon megjelent cikk tartalmát az alperes eltorzította, mert a felperes nem a drogok fogyasztása mellett foglalt állást, hanem a drogfogyasztók büntethetőségének megszüntetése, a dekriminalizálás érdekében tett lépéseket. A két fogalom - a legalizálás és dekriminalizálás - nem rokonértelmű és nem is azonosítható fogalmak.

Kiemelte az elsőfokú bíróság azt, hogy ha egy szakorvossal kapcsolatban fogalmazzák meg azt, hogy a drogok legalizálása mellett áll ki, az nagy mértékben és negatív módon érinti szakmai, valamint emberi megítélését is. Valótlan és sértő volt az alperes arra való hivatkozása is, hogy a felperes osztályán újabb visszásságok történtek, illetve, hogy vele szemben etikai kifogások merültek fel.

Az elsőfokú bíróság mindezen körülményeket értékelve azt állapította meg, hogy az alperes az ...-hoz intézett beadványaival és azok sérelmezett tartalmával a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette. Az alperesnek a két sajtóközleményen kívül bizonyíték nem állt a rendelkezésére, ezért eljárása megalapozottnak, körültekintőnek nem minősült.

Az alperes jogellenes magatartásának megállapítását követően a károkozás tekintetében az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a perbeli szakértői és tanúbizonyítás alátámasztotta azt, hogy a felperes újabb egészségügyi panaszai az alperes által kezdeményezett eljárás miatt jelentkeztek. A részletesen feltárt fiziológiai és pszichés állapot alapján a szakvélemény is arra a következtetésre jutott, hogy az etikai eljárás résztényező lehetett a felperes panaszainak kiújulásában. ... tanú elmondta, hogy az alperesi magatartás a felperesnél szorongást váltott ki, ... tanú pedig arról számolt be, hogy a felperesnél súlyos depressziót állapított meg pszichotikus tünetekkel.

Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperes egészségét megviselte az etikai eljárás, illetve annak kilátásba helyezése. ... tanú előadása szerint a felperes általános állapotát a nála korábban lezajlott megbetegedés határozta meg, de panaszai keletkezhettek a perbeli magatartások következtében is.

Az elsőfokú bíróság az elviselt hátrányt 1.200.000 forint nem vagyoni kártérítéssel látta a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja és a 339. § (1) bekezdése, valamint a 355. § (1) és (4) bekezdése szerint kompenzálhatónak.