BH 1985.3.104 Az ajándék visszakövetelésére téves feltevés címén akkor kerülhet sor, ha az ajándékozás körülményeiből, az ajándék értékéből és a felek viszonyából a feltevés fennállására kétséget kizáróan következtetni lehet, és annak hiányában az ajándékozásra nyilvánvalóan nem került volna sor. Az ajándékozó esetleges elképzelései és reményei nem azonosíthatók a jogszabályban rögzített feltevéssel. [Ptk. 582. § (3) bek., PK 426. sz.]

Az alperes időközben meghalt apja és a felperes testvérek voltak. A felek között szeretetteljes rokoni kapcsolat volt, a felperes saját gyermekeként kezelte és támogatta keresztlányát, az alperest.

A felperes 1976-ban az alperes részére ifjúsági takarékbetétet nyitott azzal, hogy abban öt éven át havi 400 forintot helyez el. Kijelentette, hogy a takarékbetétet az alperesnek nászajándékul szánja. A felperes 1980 decemberéig 24 000 forintot helyezett el a takarékbetétbe. A 400 forintos havi befizetéseket ezután az alperes anyja folytatta. 1981 nyarán a felperes rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az alperesnek B. L. udvarol. Különösen sértőnek találta a felperes azt, hogy őt az alperes B. L.-val való házasságkötésére csak a házasságkötést megelőző napon hívta meg, és a szertartást nem az általa helyesnek látott módon tervezte. A felek között ezt követően a kapcsolat megromlott, a felperes az alperestől visszakövetelte a részére ajándékként a takarékbetétbe elhelyezett pénzt. Az alperes a takarékbetétet 1982 szeptemberében szüntette meg, és akkor a 39 932 forint összegű betétből bútort vásárolt. Az alperes az ajándék visszaadásától elzárkózott.

A felperes fizetési meghagyás útján 28 000 forint megfizetését követelte az alperestől. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes keresete jogcímét ajándék visszakövetelésében jelölte meg. Előadta, hogy havi 2000 forint a nyugdíja, tanácsi bérlakásban lakik és házfelügyelőként dolgozik. Egészségi állapota, jövedelmi viszonyai folytán létfenntartása érdekében szüksége van az ajándék tárgyára.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes által részére nászajándékként adott 28 000 forint visszafizetésére nem köteles, ugyanis nem ő, sem későbbi férje nem szolgáltatott okot arra, hogy a felperes az ajándékot visszakövetelhesse. A felperes anyagi helyzete pedig a létfenntartás érdekében való visszakövetelést nem indokolja.

Az első fokú bíróság részletes bizonyítási eljárás lefolytatása után a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében előadta, hogy időközben beteg lett, mozgáskorlátozottsága miatt alkalmi segítséget kell igénybe vennie, hosszabb időn át táppénzes állományban volt, amelyet csak saját felelősségére szakított meg. A pénzre tehát létfenntartása végett van szüksége. Egyebekben durva hálátlanságnak tekinti azt, hogy az alperes öt cserbenhagyta, még az esküvőjére sem hívta meg, és vele szemben meg nem engedhető hangnemet használt.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest arra kötelezte: fizessen meg a felperesnek 30 nap alatt 28 000 forintot, ennek 1981. november 1. napjától járó évi 5%-os kamatát, továbbá 15 nap alatt 2000 forint első fokú és ugyanezen idő alatt 1500 forint fellebbezési perköltséget. Kötelezte végül az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 1680 forint kereseti és 840 forint fellebbezési illetéket.

A másodfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján alaposnak ítélte. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek "az volt a belső feltevése, hogy az alperes egyedüllétében mellette lesz, látogatásaival magányát enyhíti, idős korában, betegségében támogatja, anyagilag segíti. Ennek reményében vállalta az ajándékozáskori jövedelmi viszonyaihoz mérten jelentős összegű (havi 400 forintos) részletek fizetését ..." A felek egyező előadásaiból pedig az állapítható meg, hogy a felperesnek ez a feltevése véglegesen meghiúsult, ezért a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperes az ajándékot visszakövetelheti. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a rokoni kapcsolat megromlásában a felperesnek kezdeményező szerepe volt ugyan, ez azonban a korkülönbségéből és az alperes iránti féltésből adódott, ezért menthető.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.