A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27352/2016/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 71. §, 338. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. §, 23. §, 24. §, Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (Koordinációs Rendelet) 11. cikk, 12. cikk, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bíró: Vörösné dr. Vilimszky Anna

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.352/2016/6.

A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. P.K. (..............................) ügyvéd által képviselt GHK Kft. (.............................) felperesnek, dr. Sz.O. jogtanácsos által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatósága (.............................) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes .......................... iktatószámú, ............................. bárkódszámú másodfokú határozatát a elsőfokú, ........................ iktatószámú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Megállapítja a bíróság, hogy 121.900,-Ft (azaz Egyszázhuszonegyezer-kilencszáz 00/100 forint) feljegyzett eljárási illeték az Állam terhén marad. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg bruttó 120.000,-Ft (azaz Egyszázhúszezer 00/100 forint) perköltséget.

Az ítélet jogerős, ellene további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A bíróság a peradatok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes és a szlovákiai illetőségű P.S. s.r.o. között szolgáltatási szerződés jött létre 2015. július 30. napján. Eszerint a felek megállapodtak abban, hogy a felperes a szlovák illetőségű társaságtól határozatlan időre, a szerződés megkötésétől kezdődően munkaerőt kölcsönöz. A felperes a munkavállalókat az adóhatóság felé az erre szolgáló nyomtatványon szabályszerűen bejelentette. A felek megállapodásában a III. 5. pontban rendezték a szerződő felek kötelezettségeit, eszerint megállapodtak abban, hogy a szerződésben rögzített díjazás magában foglal minden, a szerződés teljesítésével kapcsolatos szolgáltatói díjat és költséget, kiadást, a munkavállalók bérezését, javadalmazását, ideértve a bevallási feladatokat és közterheket, bármely című adókat is, munkahelyen történő megjelenéssel kapcsolatos térítést, adminisztratív feladatot. Ezen túlmenően rögzítették, hogy a szolgáltató végzi a munkavállalói bér, adó, illetve bármely egyéb járulék, javadalom bevallási, fizetési kötelezettségnek a bejelentését és megfizetését. A szerződés értelmében a P.S. s.r.o. vállalta, hogy a kikölcsönzött munkavállalókat a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe veszi. A kifejezetten erre vonatkozó nyilatkozatot a P.S. 2016. június 02. napján tette meg.

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2

4.K.27.352/2016/6.

Ez az időpont pedig már beleesik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Komárom-Esztergom Megyei Adó- és Vámigazgatósága Kiemelt Adóalanyok és Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály 1. által elrendelt, a rehabilitációs hozzájárulásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatát célzó ellenőrzés idejébe. Az ellenőrzés során az adóhatóság a felperes terhére 2.025.000,-Ft adókülönbözetet tárt fel, amely teljes egészében adóhiánynak minősül, szankcióként pedig 304.000,-Ft adóbírságot és 13.000,-Ft késedelmi pótlékot szabott ki, illetve írt elő.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság helybenhagyta az elsőfokú döntést.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság vizsgálja meg az alperesi határozatokat, állapítsa meg, hogy azok jogszabálysértőek, és ebből fakadóan kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.

Kérte továbbá a felperes az alperes perköltségben történő marasztalását, 5/F/2. sorszám alatt megbízási szerződést csatolt erre vonatkozóan.

A felperes tárgyalás tartását kérte.

Az alperes kérte a felperes keresetének teljes elutasítását, fenntartotta az első-, másodfokú határozatokban kifejtett tényállásbeli és jogi álláspontját. Ezáltal a felperes keresetének elutasítását és felperes marasztalását kérte a perköltségben jogtanácsosi munkadíj megállapítását.

A felperes arra hivatkozott,, hogy nem vitatja az alperes által felállított tényállást, de az abból levont jogkövetkeztetést igen, tekintettel arra, hogy az alperesi jogértelmezés álláspontja szerint jogszabálysértő.

A felperes rámutatott arra, hogy az alperes olyan kölcsönzött munkavállalók után állapított meg rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettséget, akik belföldi lakóhellyel nem rendelkeznek, nem magyar állampolgárok, és akiket nem magyar kölcsönbeadó kölcsönzött a felperesnek. Hibásnak ítélte az alperes álláspontját abban, hogy kizárólag a tényleges foglalkoztatás ténye alapozza meg a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésének kötelezettségét, és a vonatkozó 2011. évi CXCI. Törvény (Mmtv.) rendelkezéseit figyelmen kívül lehetne hagyni. Ehhez képest ellentmondónak ítélte az alperes jogértelmezését a 883/2004/EK rendeletben foglaltakhoz képest, miszerint egy munkavállaló egy adott időben csak egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozhat, és az a magyar jog.

Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a kölcsönzött munkaerők közül 65 személynek volt A/1-es igazolása. Ezt azonban az alperes figyelmen kívül hagyta, ezzel megsértve az Art. 97. § (6) bekezdését. A felperes hivatkozott továbbá az Európai Bíróság C-202/97-es Fitzwilliam-ügyben hozott döntésére, amely kimondta, hogy más tagállamba kiküldött kölcsönzött munkavállaló annak a tagállamnak a szociális biztonsági rendszeréhez tartozik, ahol a társaság székhelye van, ezáltal pedig a kölcsönzött munkavállalók nem tartoznak a magyar társadalombiztosítási szabályok hatálya alá. Utalt arra, hogy amennyiben mégis kiterjedne a magyar jog hatálya a kölcsönzött munkavállalókra, a felperesnél akkor sem keletkezett adóhiány, mivel a kölcsönbeadó nyilatkozata alapján a munkavállalókat nem kell a statisztikai létszám számítása során figyelembe vennie. Nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását, hogy az átvállaló nyilatkozat írásba foglalása elkésetten történt meg, tekintve, hogy formakényszer a nyilatkozat megtételére nincs, így akár szóbeli nyilatkozat is elfogadható.

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3

4.K.27.352/2016/6.

Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes jogértelmezése nem helytálló, felhívta az Mmtv. 23. § (1) és (4) bekezdését, valamint a 2015. július 19. napjától hatályos (4/A) bekezdést, miszerint a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél kell rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni, kivéve ha a kölcsönbeadó a kölcsönbevevő felé erre irányuló nyilatkozatot tesz. Alperes álláspontja szerint a kölcsönzött munkaerők nem a kölcsönző nevében és nem kiküldetés keretében végezték a tevékenységüket, így egyértelműen a magyar jogszabályok hatálya alá tartoznak, és rájuk az Mmtv. rendelkezései vonatkoznak. Mivel a felperes munkaadói minősége egyértelműen megállapítható, ennélfogva a felperest terheli a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége.