A Kúria Kfv.35486/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 23. §, Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (Koordinációs Rendelet) 11. cikk] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettségének megállapításakor nem vehetők figyelembe a munkaerő-kölcsönzés munkajogi és társadalombiztosítási ellátásokat szabályozó uniós előírásai, hanem az adójogi jogviszonyt a magyar szabályozás alapján kell megítélni. 96/71. EK irányelv

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.486/2017/6.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Papp Anna Katalin Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Papp Anna Katalin ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Szabó-Piniel Orsolya jogi szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselő

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 9. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.352/2016/6.

Rendelkező rész

A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.352/2016/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 121.500 (százhuszonegyezer-ötszáz) forint kereseti és 202.500 (kétszázkétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és egy szlovákiai illetőségű gazdasági társaság (szolgáltató) között munkaerő kölcsönzésre irányuló szolgáltatási szerződés jött létre 2015. július 30. napján. A felek a szerződésben azt rögzítették, hogy a szolgáltatót terheli a munkavállalói bér-, adó, illetve bármely egyéb járulék, javadalom bevallási és fizetési kötelezettség. A szerződés alapján a külföldi társaság vállalta a kölcsönzött munkavállalók rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítás során történő figyelembe vételét is. Erre kifejezetten 2016. június 2. napján tett nyilatkozatot.

[2] Az adóhatóság a bevallások utólagos ellenőrzését végezte rehabilitációs hozzájárulás adóra kiterjedően 2015 év tekintetében és az ennek eredményeként 2.025.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mely után 304.000 Ft adóbírságot szabott és 13.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2060595848 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) előírásaira hivatkozással kifejtette, hogy jogsértően járt el a felperes mikor a kölcsönzött munkavállalókat a rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség megállapításakor nem vette figyelembe. Nézete szerint nem a foglalkoztatottak "társadalombiztosítási jogviszonya", hanem az Mmtv. rendelkezései bírtak jelentőséggel, hiszen a jogszabály a "munkaadó által foglalkoztatottakról" rendelkezik, nem pedig biztosítottakról, így a társadalombiztosítási jogviszony vizsgálatára nem volt szükség.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében vitatta fizetési kötelezettségét, miután az alperes olyan kölcsönzött munkavállalók után állapított meg fizetési kötelezettséget, akik belföldi lakóhellyel nem rendelkeznek, nem magyar állampolgárok és akiket nem magyar kölcsönbe adó kölcsönzött a felperesnek, ezért a munkavállalók társadalombiztosítási jogállását mindenképpen tisztázni kellett volna. Téves az az alperesi megközelítés, hogy kizárólag a tényleges foglalkoztatás ténye alapozza meg a fizetési kötelezettséget és az Mmtv. rendelkezéseit figyelmen kívül lehetne hagyni. Az alperesi jogértelmezés ellentmond a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet azon előírásának, hogy egy munkavállaló egy adott időben csak egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozhat és az a magyar jog lenne. Figyelmen kívül hagyta az alperes azt is, hogy a munkaerők közül 65 személynek A/1 igazolása volt és ezzel kapcsolatban utalt az Európai Bíróság C-202/97 Fitzwilliam ügyben hozott döntésére is. Ha a magyar jog hatálya mégis kiterjedne a kölcsönözött munkaerőre, akkor sem keletkezett volna adóhiánya a kölcsönbeadó nyilatkozatára figyelemmel.

[5] Az alperes írásbeli ellenkérelmében határozata indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.