A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27213/2013/16. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Maár Zsuzsanna

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.213/2013/16. szám

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (8000 Székesfehérvár, Bástya u. 8.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - tárgyalás tartása nélkül - meghozta a következő

ítéletet:

a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra az abban közölt időben és módon - 149.300,- (száznegyvenkilencezer-háromszáz) Ft illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 70.000,- (hetvenötezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Főosztálya Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztály 3., mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 380048/3498. számú megbízólevéllel 2008-2009. év időszakra személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és általános forgalmi adó adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

Az ellenőrzés eredményeként kiadott 2012. október 17. napján kelt 3521685095 számú határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére összesen 2.337.664,- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. A megállapított adóhiány után szankcióként 50%-os bírságszintet alkalmazva 1.168.332,- Ft adóbírságot szabott ki és 724.967,- Ft késedelmi pótlékot írt elő.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság, jelen per alperese a 2013. február 18. napján kelt 3521282474 iktatószámú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes a vizsgált 2008-2009. években termékértékesítést végzett a teszvesz.hu internetes aukciós portálon keresztül, 2008. évben 729 alkalommal, 2009. évben 1.061 esetben végzett tényleges értékesítést, azok mindegyikében pozitív értékkülönbözettel. Elsősorban Adidas, Nike, Puma, stb. márkájú sportruházatot és sportcipőket, valamint fehérneműket kínált eladásra.

Az adóhatóság vizsgálta a felperes értékesítési tevékenységét, melynek eredményeként azt rendszeresen és üzletszerűen végzett termékértékesítésnek minősítette, a felperest az általános forgalmi adó alanyának tekintette, a terhére általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint állapította meg az Szja. tv. 58.§ (8) bekezdése alapján, az önálló tevékenységből származó jövedelemnél elszámolható költségként - a felperesre kedvezően - 10%-os költséghányadot vett figyelembe, és döntött a felperes százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségéről is.

Az adóhatóság az üzletszerűség megítélése körében az eset összes körülményének mérlegelése során figyelembe vette az értékesített tételek nagy számát és gyakoriságát, illetve azt a körülményt is, hogy a felperes a tevékenységét folyamatosan végezte. Az üzletszerűséget támasztotta alá az a körülmény is, hogy az internetes értékesítésből származó jövedelem jelentős volt. Az ellenőrzés rendelkezésére álló bizonylatok alapján megállapította, hogy a beszerzés és az eladás időpontja között nagyon rövid idő, legtöbb esetben csak pár nap telt el.

Az elsőfokú adóhatóság a határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes tevékenysége kapcsán az üzletszerűség és a rendszeresség egyértelműen megállapítható.

A felperes a vizsgált időszakban úgy folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységet, hogy nem teljesítette az Art. 16.§ (1) és (2) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségét, annak ellenére, hogy adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. Az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni, mely bejelentési kötelezettségének a felperes csak 2010. június 21-én tett eleget, amikor egyéni vállalkozói tevékenységét csomagküldő internetes kiskereskedelemre váltotta ki.

Az adóhatóság a felperest nyilatkoztatta többek között arról is, hogy az aukciók portálon értékesített árucikkek beszerzése honnan történt. A felperes nyilatkozatában elmondta, hogy 2008-2009. évben beszerzés nem volt, részéről csak értékesítés történt. Az értékesített termékek használt ruhák voltak: a családja és a barátai selejtezésre szánt kinőtt, és használt ruháit értékesítette. A beszerzett, illetve értékesített árukkal kapcsolatosan bizonylatokkal nem rendelkezik.

Az adóhatóság a felperest a 3564087560 iktatószámú végzésben hiánypótlásra szólította fel a termékek beszerzéséhez kapcsolódó számlák, bizonylatok átadása érdekében. A felperes 2012. április 27. napján nyújtotta be az értékesített árukkal kapcsolatos magánszemélyek nyilatkozatait, a személyi igazolványuk fénymásolatát, valamint az értékesítésre átadott termékek listáját. A nyilatkozatokon 2011. és 2012. évi dátumok szerepeltek, azok közel azonos szöveg- és adattartalommal készültek. A nyilatkozatot tett személyek a felperes családtagjai, rokonai, barátai és volt munkatársai voltak. Valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a tulajdonukat képező, feleslegessé vált ingóságokat adták át a felperesnek, hogy azt az ő nevükben, de a felperes azonosítóján értékesítse az interneten keresztül. A nyilatkozatot tevő személyeknek tudomásuk volt arról, hogy a felperes a saját feleslegessé vált dolgait is eredménnyel tudta értékesíteni, még ha csak pár száz, vagy ezer forint haszna volt is belőle. Mivel a felperes barátai, ismerősei, családtagjai az interneten keresztül történő értékesítéshez nem értettek, a felperes pedig már regisztrált felhasználó volt, ezért kérték meg őt az interneten történő értékesítésre. A sikeres értékesítéseket követően a felperes rövid időn belül a jutalékkal csökkentett eladási árat készpénzben fizette ki az őt megbízó személyek részére.

Az adóhatóság megvizsgálta a nyilatkozatok tartalmát és a hozzájuk csatolt áruk listáját. Megállapította, hogy több esetben színes tanga bugyik, nagy számban edzőcipők és sportruhák kerültek átadásra a felperesnek értékesítés céljából, mely termékek jellege nem támasztja alá a használt ruhák értékesítésének tényét. Az adóhatóság ezen nyilatkozatokat, mint hitelt érdemlő bizonyítékokat nem fogadta el. Az adóhatóság e körben értékelte, hogy a felperes a korábbi személyes meghallgatása során nem tett említést arról, hogy más magánszemélyek nevében is értékesítést végzett volna. Tekintettel arra, hogy a felperes 2008. évben 729, 2009. évben pedig 1.061 esetben végzett tényleges értékesítést, az adóhatóság megállapítása szerint az értékesített ruházati cikkek nem fértek bele egy átlag családi életvitel értékesítésébe.