A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20087/2011/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.20.087/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varró Dénes ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lévai András jogtanácsos által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt 10.a.P.21.465/2009. számon megindult és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.348/2010/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes határozott időtartamú munkaszerződéssel 2008. október 7-től 2009. április 6-áig kármegelőzési felelős munkakörben dolgozott az alperes kiskőrösi áruházában. Munkaköri feladata volt az áruvédelmi tevékenység ellátása körében az operátori szobából a kamerarendszer megfigyelése, valamint az éjszakai műszakbeosztás során az eladótérben végzendő rutinellenőrzés. Az áruház területén, így az eladótérben és a szolgálati bejárati ajtón is "kamerával megfigyelt terület" feliratú táblák kerültek elhelyezésre. Az alperes egyik alkalmazottja az operátori szoba falában rejtett kamerát helyezett el abból a célból, hogy azzal a felperes éjszakai munkavégzését ellenőrizze, róla felvételt készítsen. A felvétel szerint a felperes a 2009. január 22-i, február 7-i és február 11-i éjszakai műszakban, a rutinellenőrzés elvégzése céljából az operátori szobát nem hagyta el, a székén ülve aludt. Ezért a munkáltató figyelmeztetésben részesítette. Határozott idejű munkaszerződése lejártát követően az alperes új munkaszerződést nem kötött a felperessel.

A felperes módosított keresetében kérte megállapítani: az alperes megsértette a kép- és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát és jóhírnevét. Kérte továbbá az alperes kötelezését elégtétel adására, valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kárának megtérítésére. Kereseti álláspontja szerint a róla készített felvétel személyes adatnak minősül, az azzal való visszaélés pedig személyhez fűződő jogát sérti. A hang- és képfelvétel készítéséhez nem járult hozzá, a munkavégzés ilyen módon történő ellenőrzéséről őt a munkáltató nem tájékoztatta. Jóhírnevét az alperes annak valótlan állításával sértette meg, hogy a munkáját nem végzi megfelelően. A felvételekről a munkahelyén nagyobb nyilvánosság is tudomást szerzett, ebből következően az alperesnél és más multinacionális cégnél biztonsági őr munkakörben elhelyezkedni nem tud. A kamera felfedezését, majd munkája elvesztését követően előállott pszichés állapotromlása miatt súlyos álmatlanságban szenvedett és orvosi kezelésre szorult.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes tudott az operátori szobában a kamerás kép- és hangrögzítésről, mert az erre figyelmeztető felirat az érintett időszakban a szoba ajtaján elhelyezésre került. Így azzal, hogy a szobába belépett, a felvétel készítéséhez a - jogsértést kizáró - hozzájárulása megadottnak tekinthető. A felvételeket nem hozta nyilvánosságra, azokat zárt helyen kezeli. A felperes jóhírnevét sértő, valótlan tényt pedig nem állított vagy híresztelt. Jogsértés hiányában a nem vagyoni kárigény is alaptalan.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes kép- és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 forintot nem vagyoni kártérítés címén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett az elsőfokú perköltség és illeték viseléséről. Az első fokú ítélet indokolása szerint a perben nem volt vitatott, hogy az operátori szobában a felperes éjszakai munkavégzésének ellenőrzése céljából rejtett kamera volt elhelyezve, illetve az operátori szobában és a recepción elhelyezett kamera felvételein rögzített módon a felperes munkaköri kötelezettségét megszegte. Annak nem volt jelentősége, hogy a perbeli időszakban a biztonsági szoba ajtaján elhelyezésre került-e a kamerával történő megfigyelésről tájékoztató tábla, miután annak elhelyezése sem eredményezné a helyiségbe történő belépéssel a megfigyelt személy hallgatólagos hozzájárulását a titkos felvétel készítéséhez és felhasználásához. Miután az érintett személy tudomása és hozzájárulása nélkül a kép- és hangfelvétel készítése önmagában is visszaélésnek minősül, a Ptk. 80. § (1) bekezdése alapján az alperes a felperes személyhez fűződő jogát megsértette. Ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a keresetnek részben helyt adva - a jogsértést megállapította. A Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontján keresztül alkalmazandó Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdései alapján kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére, amelynek összegét mérlegeléssel állapította meg.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben - az elsőfokú perköltség és illeték összegére és viselésére is kiterjedően - megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett az első- és másodfokú perköltség és illeték viseléséről. A jogerős ítélet álláspontja szerint annak megítéléséhez, hogy a kép- és hangfelvétel készítése visszaélésszerűen történt-e, annak van ügydöntő jelentősége, hogy az a felperes hozzájárulásával történt-e. A hozzájárulás ráutaló magatartással akkor tekinthető megadottnak, ha az érintett személy tudja, hogy abban a helyiségben, ahová belép, felvétel készítése történik vagy történhet. Amennyiben ez ellen nem tiltakozik, úgy a felvétel készítéséhez történő hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Az adott esetben a bizonyítási eljárás adatai alapján nem lehetett egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a perrel érintett időszakban a felperes munkavégzésének helyén, az un. operátori szoba ajtaján a figyelemfelhívó tábla elhelyezésre került-e. Nem vitatott tény azonban, hogy az áruház egész területén, így az eladótérben és a szolgálati bejáraton is több helyen kifüggesztésre került a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó figyelemfelhívás. Ebből következtetés vonható le arra, hogy az áruház teljes területén, így a kizárólag az alkalmazottak által használt helyiségekben is kamerás megfigyelés zajlik. Ezért közömbös annak vizsgálata, hogy az operátori szoba ajtaján volt-e ilyen tartalmú felirat. Azzal, hogy a felperes az áruház területére, illetve a szolgálati bejáraton keresztül az alkalmazottak számára nyitva álló helyiségbe belépett, ráutaló magatartással hozzájárulását adta a kép- és hangfelvétel készítéséhez. Ezért az alperes a felvétel elkészítésével jogsértést nem követett el. A jogvita elbírálása szempontjából ugyancsak közömbös, hogy a felvétel rejtett vagy a felperes által is látható módon elhelyezett kamerával készült és annak sincs jelentősége, hogy az operátori szobában ténylegesen elhelyezésre került-e kamera, mivel csak az képezhette a vizsgálat tárgyát, hogy a felperes tudott-e a felvétel készítéséről, illetve annak lehetőségéről. Miután a kifejtettek értelmében a felperes hozzájárulását a felvétel készítéséhez megadottnak kell tekinteni, jogsértés hiányában alaptalan az ezzel okozati összefüggésben előterjesztett nem vagyoni kárigény is.