BH 2003.1.34 Helyettesítésre - a munkáltatóval jogviszonyban álló - meghatározott személy (munkavállaló) távolléte miatt kerülhet sor. A kifejezetten helyettes munkakörre alkalmazott személy kivételével nem tekinthető helyettesítésnek, ha a munkáltató arra alapítva alkalmaz határozott időre egy vagy több munkavállalót, hogy a jövőben egyes személyek esetleg valamely oknál fogva nem fognak munkát végezni, és ezáltal helyettesítésre lesz szükség. Ha a munkáltató a határozott idejű munkaviszony létesítésére vonatkozó jogát rendeltetésellenesen gyakorolja, a munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni [Mt. 4. §, 79. § (1) és (2) bek.].

A felperes a keresetében az Mt. 79. §-a alapján annak a megállapítását kérte, hogy a munkaviszonya határozatlan időre jött létre, az alperes az Mt. 4. és 79. §-aiba ütközően alkalmazta határozott időre.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.

A tényállás szerint a felperes 1993. március 3-ától határozott idejű munkaviszonyban állt D. Z. gyermekgondozási segélyről való visszatéréséig; 1994. augusztus 15-étől Cs. K. E hasonló okból való visszatéréséig létesített határozott idejű munkaviszonyt, amely nevezett 1995. június 22-étől történt munkába állására tekintettel 1995. június 21-én megszűnt. A felperes 1995. június 22-étől 1997. július 31-éig terhességi-gyermekágyi segélyt, gyedet és gyest vett igénybe. 1997. augusztus 1-jétől a felperes október 31-ig tartó határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel, a felek a szerződést 1997. október 9-én 1998. február 28-ig terjedő időre módosították, ilyen módosítás történt 1998. február 23-án 1998. június 30-áig terjedően, 1998. június 22-én 1998. december 31-ig terjedően, 1998. december 7-én 1999. június 30-áig terjedően, 1999. június 16-án 1999. december 31-éig tartó időre, 1999. december 17- én a 2000. június 30-áig terjedő időre, majd 2000. június 29-én a 2000. december 31-éig tartó időre nézve.

A tényállást értékelve a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mt. 79. §-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalása szerint a határozott idejű munkaviszonyok időtartama az öt évet nem haladta meg, mivel ezek tartamába az 1997. augusztus 1-je előtti idők nem számíthatók be; 1997. augusztus 1-jétől 2000. december 31-ig pedig a munkaviszony időtartama az öt évet nem haladta meg.

A munkaügyi bíróság abból kiindulva, hogy a felperes az alperes által készített kimutatás szerint 1997. augusztus 1-jétől 1998-ban és 1999-ben is Cs. K. E.-át, 2000-ben pedig F.-né V. I.-át helyettesítette, arra következtetett, hogy a gyermekkel összefüggő okok miatt távollévő személyek helyettesítésére az alperes jogszerűen kötött határozott idejű munkaszerződéseket a felperessel, az eljárása ezért nem ütközött az Mt. 4. §-ába.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés]. Kiemelte, hogy a helyettesítések tartama naptárszerűen meghatározott; a laboratóriumban foglalkoztatott nő munkavállalók távolléteire tekintettel a helyettesítés pedig az alperes törvényes érdekei miatt indokolt volt.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyokba be kell számítani a gyermeke születése (1995. április 1-je) előtti időket is, mivel ezt a társadalombiztosítási, illetve anyasági ellátások igénybevétele - más munkáltatóval történt munkaviszony-létesítés hiánya mellett - nem zárja ki. Álláspontja szerint az alperes az Mt. 4. §-ába ütközően járt el, mivel 1997-től kezdődően nem közölte, hogy helyettesítés céljából létesített vele határozott idejű munkaviszonyokat. Az alperesnek az volt a célja, hogy a felperest megillető juttatások és járandóságok megfizetése alól mentesüljön. Ezért a felperes a másodfokú határozat megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult - egyebek mellett arra hivatkozással, hogy a helyettesítést a törvény nem tekinti a munkaszerződés nélkülözhetetlen tartalmi elemének.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A felperes, aki 2000. december 28-ától 2001. május 9-ig keresőképtelenként betegállományban volt, a 2001. január 26-án benyújtott keresetében a Pp. 123. §-a szerint kérhette annak megállapítását, hogy az alperessel határozatlan idejű munkaviszonya áll fenn.