BH 2001.3.114 Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megszegésére alapított kártérítési perben az elmaradt haszon mértékének megállapítása [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 417. § (2) bek.].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes mint termelő és az alperes mint megrendelő 1996. április 2-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek napos libák hízlalására. A szerződés szerint az alperes a tulajdonában álló 2500 db naposlibát helyezte ki a felpereshez, akit a nevelési tevékenységért és az állatok tartásáért a ráhízott súlyra számított felvásárlási ár illette meg. Az elszámolás módját a szerződés részét képező és a felperes által is aláírt 1. sz. melléklet tartalmazta. Eszerint a ráhizlalt súlyért fizetendő felvásárlási ár a bevétel és a költség oldalon képződő tételek különbsége volt. Az állattartáshoz szükséges takarmányt a szerződés szerint a megrendelő szolgáltatta.

A felperes a keresetében 599 086 forint kára és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint az alperes a libák tartásának utolsó időszakában nem megfelelő minőségű abrakkeveréket biztosított, és emiatt a leadott libák súlya és ezáltal a bevételként elszámolható összeg alacsonyabb volt. A felperes igényelte továbbá a hibás táp szállításával és a takarmány megvizsgálásával kapcsolatban felmerült költségeit is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az állatállomány azért nem hízott fel a megfelelő súlyra, mert a felperes nem alkalmazott megfelelő kiegészítő takarmányokat, és az állatoknak túl nagy mozgásteret biztosított.

A jogerős ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a felek a Ptk. 417. §-ának (2) bekezdésében szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, amelyet a felperes felróható módon megszegett, mert a libaállomány neveléséhez nem megfelelő minőségű tápot szolgáltatott, és ezáltal az állatok a megfelelő átlagsúlyt nem érték el.

A felperes kárának összege tekintetében kifejtette, hogy az állatállomány leadása után a költségoldalon 4 041 540 forintot, a bevétel-oldalon 3 324 731 forintot lehetett jogszerűen elszámolni, ezért a termelés vesztesége 716 809 forint volt. Amennyiben a táp megfelelő minőségű, és a libák az 5,3 kg/db súlyt elérték volna, a bevétel összege 3 915 259 forintra módosulna, de az alperes kiadásai ez esetben is meghaladják a bevételt, így a hibás teljesítésből eredő kár a termelő javára lényegében elszámolásra került, ezért a keresetet a bíróság elutasította. Utalt a bíróság arra is, hogy a perbeli szerződés a termelőre kétségtelenül hátrányos volt, mert a takarmányárak növekedésének kockázatát teljes egészében a felperes vállalta, de a szerződésben kikötött elszámolási módot a felperes nem kifogásolta.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes marasztalását kérte a kereseti kérelem szerint. A felperes a jogerős ítélet iratellenes megállapításaira, téves következtetések levonására és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak téves alkalmazására hivatkozott.