31989R2054[1]

A Bizottság 2054/89/EGK rendelete (1989. július 10.) a szárított szőlő minimumimportár-rendszere részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról

A BIZOTTSÁG 2054/89/EGK RENDELETE

(1989. július 10.)

a szárított szőlő minimumimportár-rendszere részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb az 1125/89/EGK rendelettel módosított ( 1 ), a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek piacának közös szervezéséről szóló, 1986. február 24-i 426/86/EGK tanácsi rendeletre ( 2 ) és különösen annak 9. cikke (6) bekezdésére,

tekintettel a legutóbb az 1636/87/EGK rendelettel módosított ( 3 ), a közös agrárpolitika céljaira alkalmazandó elszámolási egység értékéről és átváltási arányokról szóló, 1985. június 11-i 1676/85/EGK tanácsi rendeletre ( 4 ) és különösen annak 10. cikke (2) bekezdésére,

mivel a 426/86/EGK rendelet 9. cikke (1) bekezdése minimum importárat ír elő a rendelet I. mellékletének B. részében felsorolt egyes termékek esetében; mivel a 2089/85/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) megállapítja a szárított szőlő minimumimportár-rendszerével kapcsolatos általános szabályokat;

mivel meg kell határozni e rendszer részletes alkalmazási szabályait; mivel e szabályok célja, hogy megakadályozzák a kereskedőket abban, hogy a nehezen felfedezhető és hatékonyan nehezen leküzdhető csalárd gyakorlat alkalmazásával megkerüljék a minimálárak betartását; mivel a csalárd gyakorlat súlyos következményekkel járhat a kérdéses termékek közösségi piacára nézve, valamint ennek következtében a kiegyenlítő díjak kivetésének elmaradása a költségvetési bevételek szempontjából jelentős veszteséggel jár;

mivel a csalás, valamint annak a szóban forgó szárított szőlő piacára vonatkozó káros következményeinek elkerülése érdekében nagymértékben megerősített vámellenőrzést kell létrehozni; mivel a nemzeti vámhatóságoknak kell igazolniuk azt, hogy minden behozott szállítmány esetén betartották a minimum importárat és amennyiben ez nem történt meg, kivetni a kiegyenlítő díjat, amelyet az importárak felsorolása alapján rögzítenek;

mivel ezen kívül a minimum importárak rendszerének fő célja annak biztosítása, hogy a harmadik országokból érkező termékek ne zavarják meg a Közösségi piacot azzal, hogy kínálati áraik túl alacsonyak; mivel a minimum importár tényleges betartását ennek következtében egészen az értékesítési fázisig ellenőrizni kell; mivel a minimum importár betartásának igazolása érdekében a viszonteladási árat igazoló dokumentumokra lehet hivatkozni;

mivel igen nagy az importárak hamis bejelentésének a kockázata; mivel ennélfogva különleges eljárást kell létrehozni a hamis bejelentések gyanújára vonatkozóan;

mivel a minimum importárak tényleges be nem tartása esetére biztosítani kell a kiegyenlítő díjak beszedését; mivel a legutóbb a 81/853/EGK irányelvvel ( 6 ) módosított 79/695/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) 13. cikke, valamint a legutóbb a 83/371/EGK irányelvvel ( 8 ) módosított 82/857/EGK bizottsági irányelv ( 9 ) 20. cikke értelmében ennek érdekében a vámáruk kiadása megtörténhet; mivel az importőrnek bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a minimum importárat betartotta; mivel meg kell határozni az ilyen bizonyítékok benyújtásának a határidejét;

mivel szükség van az utólagos ellenőrzés bevezetésére is; mivel a tagállamok illetékes hatóságainak véletlenszerű ellenőrzéseket kell végezniük a behozott szállítmányok hozzávetőlegesen 10 %-án; mivel ennélfogva a kereskedők kötelesek a megfelelő dokumentumokat meghatározott ideig megőrizni és azokat szükség esetén az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani; mivel ez az időszak nem haladhatja meg a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának évét követő három évet;

mivel a Bizottságot tájékoztatni kell a minimum importárak betartásának ellenőrzésére végzett vizsgálatokról;

mivel a Feldolgozottgyümölcs- és Feldolgozottzöldség-piaci Irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

Elvek és fogalommeghatározások

1. cikk

A szárított szőlőre vonatkozó minimum importárat akkor kell betartottnak tekinteni, ha az importár eléri az azon a napon alkalmazandó minimum importárat, amelyen a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozatot elfogadták.

2. cikk

(1) E rendelet alkalmazásában az importárat a következő tényezők alkotják:

a) a fob-ár a származási országban; és

b) a közösségi vámterületre érkezés pontjáig kifizetett szállítási és biztosítási költségek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában: "fob-ár" az adott szállítmányban található termékek mennyiségére helyben kifizetett vagy kifizetendő ár, beleértve a szállítmány a származási országban a szállítás helyén a szállítóeszközre történő felrakodásának a költségeit és az abban az országban jelentkező egyéb költségeket is. A fob-ár nem tartalmaz olyan költségeket, amelyeket az eladónak kell viselnie attól a pillanattól fogva, amikor a termékeket a szállítóeszközön elhelyezték.

(3) Amennyiben a közvetlenül vagy valamely kereskedelmi közvetítőn keresztül történő értékesítés során a ténylegesen kifizetett importtételek levonását követően a viszonteladási ár több mint 15 %-kal alacsonyabb, mint az adott behozott szállítmányra alkalmazandó minimum importár, ezen árak súlyozott átlagértékét kell importárnak tekinteni.

(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett tényezők nem annak a tagállamnak a pénznemében vannak kifejezve, ahol a termék szabad forgalomba bocsátása megtörténik, a vámérték meghatározására alkalmazandó átváltási árfolyamokról szóló, 1766/85/EGK bizottsági rendeletet ( 10 ) kell alkalmazni.

(5) A szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozaton szerepelnie kell a behozatali árnak.

(6) A végfelhasználó e rendelet értelmében az a gyártó, aki a kérdéses terméket a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozaton szereplő KN-kódok kivételével egyéb termékké történő feldolgozás - de nem csomagolás - céljával felhasználja, vagy egy olyan kiskereskedő, aki kizárólag a fogyasztóknak értékesít.

(7) E rendelet alkalmazásában: a behozott szállítmány azokból a termékekből áll, amelyek egy és ugyanazon szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozaton vannak feltüntetve.

3. cikk

A minimum importár a szabad forgalomba bocsátás helyszínéül szolgáló tagállam nemzeti pénznemére történő átváltása a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának napján érvényben lévő mezőgazdasági átváltási árfolyam alkalmazásával történik.

Ellenőrzések és vámolás a behozatalkor

4. cikk

Amennyiben a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásra került, az illetékes nemzeti hatóságok egybevetik a bejelentett importárat az adott árura a nyilatkozat elfogadásának napján alkalmazandó minimum importárral.

Amennyiben a számlán szereplő ár három hónap időtartamot meghaladó halasztott befizetésre vonatkozik, a számlán szereplő árat a három hónapot meghaladó minden egyes halasztási hónapra 1 %-kal kell csökkenteni.

5. cikk

Amennyiben az importár alacsonyabb, mint az árura alkalmazandó minimum importár, az illetékes nemzeti hatóság kiegyenlítő díjat vet ki, amelyet az importárak skálája alapján rögzítenek.

Különleges ellenőrzési eljárás

6. cikk

(1) Ha a vámhatóságoknak megalapozott kétsége merül fel azzal kapcsolatban, hogy a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozaton valóban a tényleges importár van feltüntetve, csak akkor engedélyezik a szabad forgalomba bocsátást, ha a 2454/93/EGK rendelet 248. cikke (1) bekezdésében említett biztosítékot, valamint a második albekezdésben említett hat hónapra vonatkozó kamatot benyújtották. A visszatérítendő összegekre a nemzeti jog alapján érvényes kamat vonatkozik.

Az importőrnek hat hónap áll rendelkezésére, hogy bizonyítékot szolgáltasson arról, hogy a terméket olyan körülmények között értékesítették, amelyek biztosítják a minimum importár betartását. A határidő elmulasztása a (2) bekezdés sérelme nélkül a biztosíték elvesztésével jár.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidőt az illetékes hatóságok a piaci szereplő kellő indoklással alátámasztott kérelme alapján legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatják, feltéve, hogy a biztosíték összegét ennek megfelelően kiigazítják.

7. cikk

(1) A minimum importárat akkor kell betartottnak tekinteni, ha az importőr bizonyítékkal szolgál a behozott szállítmány legalább 95 %-ával kapcsolatban arról, hogy a terméket minden forgalmazási szakaszban, beleértve a végfelhasználónak történő értékesítést is, a ténylegesen kifizetett importterhekkel csökkentett minimum importárral legalább egyenértékű áron értékesítették. Amennyiben a termék a szabad forgalomba bocsátás után és a végfelhasználónak történő értékesítés előtt kezelésen esik át, a kezelés költségei megjelennek a végfelhasználói árban.

(2) Amennyiben a végfelhasználótól származó bizonyíték annak ellenére nem nyújtható be, hogy az importőr minden arra vonatkozó lépést megtett, az illetékes hatóságok elfogadhatnak egyéb olyan bizonyítékot is, amely arra utal, hogy a terméket olyan feltételek között értékesítették, amelyek a minimum importár betartását lehetővé tették.

(3) A különleges ellenőrzési eljárás alkalmazása nem érinti a 8., 9. és 10. cikkben említett utólagos ellenőrző vizsgálatokat.

Utólagos ellenőrzések

8. cikk

Az importőr köteles az utólagos ellenőrzésekre tekintettel az illetékes hatóságok által végzett vizsgálatok számára a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának évét követő három éven belül bármikor rendelkezésre bocsátani az eladónak történt kifizetés bizonylatait és minden olyan kereskedelmi dokumentumot - például számlákat, szerződéseket és a levelezést -, amelyek a szóban forgó termék beszerzésével és eladásával kapcsolatosak.

9. cikk

(1) Az illetékes hatóságok véletlenszerű ellenőrzéseket végeznek.

(2) Ezeket az ellenőrzéseket naptári évenként a behozott szállítmány 10 %-án kell elvégezni.

10. cikk

Ha az ellenőrzés során az illetékes hatóságok úgy találják, hogy a minimum importárat nem tartották be, beszedik a 2913/92/EGK rendelet 220. cikkének megfelelően fennálló vámtartozást. A fennálló és beszedendő vagy továbbra is kint maradó vámtartozás összegének megállapításakor figyelembe kell venni a szabad forgalomba bocsátás napjától a beszedésig eltelt időszakra vonatkozó kamatot is. A visszatérítendő összegekre a nemzeti jog alapján érvényes kamat vonatkozik.

Záró rendelkezések

11. cikk

A tagállamok a Bizottságot évente egyszer, az első hat hónap eltelte előtt tájékoztatják az előző évben a minimum importárak betartásának igazolása érdekében végzett ellenőrzésekről.

12. cikk

A 2237/85/EGK bizottsági rendelet ( 11 ) hatályát veszti.

13. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 1 ) HL L 118., 1989.4.29., 29. o.

( 2 ) HL L 49., 1986.2.27., 1. o.

( 3 ) HL L 153., 1987.6.13., 1. o.

( 4 ) HL L 164., 1985.6.24., 1. o.

( 5 ) HL L 197., 1985.7.27., 10. o.

( 6 ) HL L 319., 1981.11.7., 1. o.

( 7 ) HL L 205., 1979.8.13., 19. o.

( 8 ) HL L 204., 1983.7.28., 63. o.

( 9 ) HL L 28., 1982.2.5., 38. o.

( 10 ) HL L 168., 1985.6.28., 21. o.

( 11 ) HL L 209., 1985.8.6., 24. o.