31993R2454[1]

A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról

A BIZOTTSÁG 2454/93/EGK RENDELETE

(1993. július 2.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex ( 1 ) (a továbbiakban: Vámkódex) létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre és különösen annak 249. cikkére,

mivel a Vámkódex egyetlen jogszabályban gyűjtötte össze az összes létező vámjogszabályt; mivel ugyanakkor a Vámkódex e jogszabályokban némi módosítást is végzett, hogy összefüggőbbé, egyszerűbbé tegye azokat, és hogy megszüntessen egyes joghézagokat; mivel így ezen a területen a teljes közösségi joganyagot magában foglalja;

mivel azok az okok, amelyek a Vámkódex elfogadásához vezettek, éppúgy vonatkoznak a vámügyi végrehajtási jogszabályokra is; mivel ezért kívánatos egyetlen rendeletbe gyűjteni azokat a vámügyi végrehajtási rendelkezéseket, amelyek jelenleg nagyszámú közösségi rendeletben és irányelvben elszórtan találhatók meg;

mivel a Közösségi Vámkódex végrehajtási kódexe hivatott megállapítani a fennálló vámjogi végrehajtási szabályokat; mivel azonban a tapasztalatok fényében szükség van:

- bizonyos módosítások végrehajtására az említett szabályoknak a Vámkódex rendelkezéseihez való igazítása érdekében,

- egyes, jelenleg csak meghatározott vámeljárásokra vonatkozó rendelkezések hatályának kiterjesztésére annak érdekében, hogy számot lehessen adni a Vámkódex átfogó alkalmazásáról,

- egyes szabályok pontosabb megfogalmazására alkalmazásuk fokozott jogbiztonságának elérése érdekében;

mivel a végrehajtott változtatások főként a vámtartozásokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatosak;

mivel helyénvaló 1995. január 1-jéig korlátozni a 791. cikk (2) bekezdésének alkalmazását és az ezen időpontig szerzett tapasztalatok alapján felülvizsgálni e rendelkezést;

mivel az ebben a rendeletben szabályozott intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS VÉGREHAJTÁSI RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RÉSZ

1. FEJEZET

Meghatározások

1. cikk

E rendelet alkalmazásában:

1. Vámkódex: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet;

2. ATA-igazolvány: az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény alapján kiállított nemzetközi vámokmány ideiglenes behozatal céljára;

3. bizottság: a Vámkódex 247a. és 248a. cikke által létrehozott Vámkódex Bizottság;

4. Vám-együttműködési Tanács: a Vám-együttműködési Tanácsot létrehozó, 1950. december 15-én Brüsszelben kelt egyezmény alapján alapított szerve zet;

5. az áru azonosításához szükséges adatok: az áru kereskedelmi azonosításához használatos adatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a vámhatóságok egyrészt az áru tarifális besorolását, másrészt mennyiségét meghatározzák;

6. nem kereskedelmi jellegű áru: olyan áru, amelynek a szóban forgó vámeljárás alá vonása eseti jelleggel történik, és amelynek a jellege és a mennyisége azt jelzi, hogy ezt az árut a címzett vagy az árut szállító személy magán-, személyes vagy családi használatára vagy nyilvánvalóan ajándéknak szántak;

7. kereskedelempolitikai intézkedések: a közös kereskedelempolitika részeként az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó közösségi rendelkezések formájában létrehozott nem tarifális intézkedések, úgymint felügyeleti vagy védintézkedések, mennyiségi korlátozások vagy határértékek, valamint behozatali vagy kiviteli tilalmak;

8. vámnómenklatúra: a Vámkódex 20. cikkének (6) bekezdésében említett nómenklatúrák valamelyike;

9. Harmonizált Rendszer: a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer;

10. Szerződés: az Európai Közösséget létrehozó szerződés;

11. Isztambuli Egyezmény: Az áruk ideiglenes behozataláról 1990. június 26-án, Isztambulban aláírt egyezmény;

12. Gazdasági szereplő: olyan személy, aki üzleti tevékenysége kapcsán vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységekben vesz részt;

13. egységes engedély: egynél több tagállam vámigazgatási szerveit érintő engedély a következő eljárások egyikére:

- a Vámkódex 76. cikkének (1) bekezdése szerinti egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás, vagy

- a Vámkódex 76. cikkének (1) bekezdése szerinti helyi vámkezelési eljárás, vagy

- a Vámkódex 84. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti gazdasági vámeljárások, vagy

- a Vámkódex 21. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott célú felhasználás;

14. összevont engedély: a 13. pontban említett eljárások közül egynél többnek az alkalmazására szóló engedély; ez összevont egységes engedély formájában is kibocsátható abban az esetben, amikor egynél több vámigazgatási szerv érintett;

15. engedélyező vámhatóság: az engedélyt megadó vámhatóság;

16. EORI-szám (gazdasági szereplők nyilvántartási és azonosító száma): olyan, az Európai Közösségben egyedi szám, amelyet a 6. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően a tagállami vámhatóság vagy a tagállam által kijelölt hatóság vagy hatóságok a gazdasági szereplőknek és más személyeknek kiad;

17. belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat: a Vámkódex 36a. cikke szerinti azon gyűjtő vámáru-nyilatkozat, amelyet - amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik - a Közösség vámterületére beszállított árukra vonatkozóan be kell nyújtani;

18. Kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat: a Vámkódex 182c. cikke szerinti gyűjtő vámáru-nyilatkozat, amelyet - amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik - a Közösség vámterületéről történő kiszállításra szánt árukra vonatkozóan be kell nyújtani.

1a. cikk

A 291-300. cikk alkalmazásában a Benelux Gazdasági Unió országait egy tagállamnak kell tekinteni.

2. FEJEZET

Határozatok

2. cikk

Ha egy határozatot kérelmező személy nincs abban a helyzetben, hogy a döntéshez szükséges összes okmányt és információt benyújtsa, akkor a vámhatóságok kötelesek ezen okmányokat és információkat a rendelkezésére bocsátani.

3. cikk

Vissza kell vonni az olyan személy számára kedvező, biztosítékkal kapcsolatos határozatot, aki olyan kötelezettségvállalást írt alá, hogy a vámhatóságok első írásbeli kérelmére kifizeti az esedékes összeget, amennyiben az említett kötelezettségvállalás teljesítésére nem került sor.

4. cikk

A visszavonás nem érinti azt az árut, amelyet a visszavonás hatálybalépése előtt a visszavont engedély alapján már eljárás alá vontak.

Mindazonáltal a vámhatóságok megkövetelhetik, hogy az ilyen áru vámjogi sorsa valamely megengedett módon eldöntésre kerüljön a vámhatóságok által meghatározott időtartamon belül.

3. FEJEZET

Adatfeldolgozási eljárások

4a. cikk

(1) Az általuk meghatározott körülmények között és módon és a vámszabályok által előírt alapelvek kellő figyelembevételével a vámhatóságok rendelkezhetnek úgy, hogy az alakiságokat adatfeldolgozási eljárásokkal kell elvégezni.

E rendelkezés alkalmazásában:

- "adatfeldolgozási eljárás":

-

a) az EDI szabványú adatcsere a vámhatóságokkal;

b) az alakiságok elvégzéséhez szükséges információk bevitele a váminformatikai rendszerekbe;

- "EDI (Electronic Data Interchage)": a megállapodásban rögzített üzenetszabványok szerint strukturált adatok átvitele egyik számítógépes rendszerről a másikra elektronikus úton;

- "szabványüzenet": az adatok elektronikus átviteléhez elfogadott, előre meghatározott struktúra.

(2) Az alakiságok adatfeldolgozási eljárással történő elvégzésére megállapított feltételeknek többek között intézkedéseket kell tartalmazniuk az adatforrás ellenőrzésére és az adatok védelmére a jogtalan hozzáféréssel, az adatvesztéssel, az adatváltoztatással vagy az adatok megsemmisülésével szemben.

4b. cikk

Amennyiben az alakiságokat adatfeldolgozási eljárással végzik, a vámhatóságok meghatározzák a kézzel történő aláírás más technikával való helyettesítésének szabályait, amely technika kódok használatán alapulhat.

4c. cikk

A lehetséges egyszerűsítések értékelésére tervezett, adatfeldolgozási eljárásokat használó kísérleti programok esetében a vámhatóságok a program végrehajtásához feltétlenül szükséges időtartamra eltekinthetnek a következő információk biztosításának megkövetelésétől:

a) a 178. cikk (1) bekezdésében előírt vámértékbevallás;

b) a 222. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az egységes vámokmány egyes olyan rovataihoz kapcsolódó adatok, amelyekre az áruk azonosításához nincs szükség, és amelyek nem a behozatali vagy kiviteli vámok megállapításának alapjául szolgáló tényezők.

Az információt azonban az ellenőrzési műveletek keretében érkező kérésre hozzáférhetővé kell tenni.

Az első albekezdésnek megfelelően alkalmazott eltérés időtartama alatt kiszabandó behozatali vámok összege nem lehet alacsonyabb annál, amit az eltérés nélkül szabtak volna ki.

Az ilyen kísérleti programokban részt venni kívánó tagállamoknak előzetesen be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a tervezett kísérleti program összes részletét, beleértve annak tervezett időtartamát is. A tagállamoknak ezenkívül folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot a program tényleges végrehajtásáról és az eredményekről. A Bizottság tájékoztatja az összes többi tagállamot.

4. FEJEZET

Vámhatóságok közötti adatcsere informatikai technológia és számítógépes hálózatok felhasználásával

4d. cikk

(1) A vámhatóságok - az esetleges különleges körülmények és az adott esetben értelemszerűen alkalmazandó, az érintett eljárásra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül - amennyiben valamely vámeljárással vagy gazdasági szereplőkkel kapcsolatos információcseréhez a tagállamok a Bizottsággal együttműködve elektronikus rendszereket alakítottak ki, ezeket a rendszereket használják az érintett vámhivatalok közötti információcseréhez.

(2) Amennyiben az eljárásban érintett vámhivatalok különböző tagállamokban találhatóak, az adatcseréhez használt üzenetek megfelelnek a vámhatóságok által egymással egyetértésben meghatározott szerkezetnek és adatoknak.

4e. cikk

(1) A 4a. cikk (2) bekezdésében említett feltételeken kívül a vámhatóságok megfelelő biztonsági intézkedéseket állapítanak meg és tartanak fenn a különféle rendszerek hatékony, megbízható és biztonságos működtetése érdekében.

(2) Az (1) bekezdésben említett rendszerbiztonsági szint biztosítása érdekében minden adatbevitelt, -módosítást vagy -törlést fel kell jegyezni az adatfeldolgozási művelet céljának és pontos időpontjának, valamint az azt végző személynek a megjelölésével. Eltérő rendelkezés hiányában az eredeti adatokat és bármely így feldolgozott adatot azon év végétől számított legalább három naptári évig kell megőrizni, amelyikre az ilyen adatok vonatkoznak.

(3) A vámhatóságok rendszeresen figyelemmel kísérik a biztonsági intézkedéseket.

(4) Az érintett vámhatóságok értesítik egymást - és adott esetben az érintett gazdasági szereplőt - a biztonsági intézkedések minden gyanítható megszegéséről.

5. FEJEZET

Kockázatkezelés

4f. cikk

(1) A vámhatóságoknak kockázatkezelést kell végezniük, hogy különbséget tegyenek a vámellenőrzés alá eső vagy vámfelügyelet alá tartozó árukhoz kapcsolódó kockázati szintek között és hogy meghatározzák, hogy az áruk különleges vámellenőrzés alá esnek-e, és ha igen, hol történik ez.

(2) A kockázati szintek meghatározása a kockázattal kapcsolatos esemény előfordulási valószínűségének és az esemény tényleges bekövetkezése esetén fellépő hatásnak a felmérésén alapul. A vámellenőrzésre kerülő szállítmányok vagy vámáru-nyilatkozatok kiválasztásának alapja véletlenszerű elemet is tartalmaz.

4g. cikk

(1) A közösségi szintű kockázatkezelés, amelyre a Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdése utal, elektronikus közös kockázatkezelési keretrendszernek megfelelően kerül végrehajtásra, amely a következő elemeket tartalmazza:

a) a kockázatkezelés végrehajtását szolgáló Közösségi Vámügyi Kockázatkezelési Rendszer, a kockázattal összefüggő bármely információnak a tagállamok vámhatóságai és a Bizottság közötti továbbítására a vámellenőrzések hatékonyságának javítása érdekében;

b) közös kiemelt ellenőrzési területek;

c) közös kockázati kritériumok és standardok, a vámellenőrzések meghatározott esetekben történő összehangolt alkalmazása érdekében.

(2) A vámhatóságok a kockázattal kapcsolatos információkat az (1) bekezdés a) pontjában említett rendszert használva a következő körülmények fennállásakor cserélik ki:

a) egy vámhatóság úgy értékeli, hogy a kockázatok jelentősek és vámellenőrzést tesznek szükségessé, és az ellenőrzés eredményei azt mutatják, hogy a Vámkódex 4. cikkének (25) bekezdésében említett esemény bekövetkezett;

b) az ellenőrzés eredményei nem mutatják azt, hogy a Vámkódex 4. cikkének (25) bekezdésében említett esemény bekövetkezett, de az érintett vámhatóság úgy véli, hogy a veszély nagy kockázatot jelent valahol másutt a Közösségben.

4h. cikk

(1) A közös kiemelt ellenőrzési területek az egy bizonyos időszakban fokozott szintű kockázatelemzés vagy vámellenőrzés tárgyát képező konkrét vámjogi sorsokra, árutípusokra, útvonalakra, fuvarozási módokra vagy gazdasági szereplőkre terjednek ki.

(2) A közös kiemelt ellenőrzési területek alkalmazásának a kockázatelemzés közös megközelítési módján, és - az azonos szintű vámellenőrzés biztosítása érdekében - az áruk és gazdasági szereplők ellenőrzésre történő kiválasztásához alkalmazott közös kockázati kritériumokon és standardokon kell alapulnia.

(3) A közös kiemelt ellenőrzési területeken végzett vámellenőrzések nem sérthetik a vámhatóságok által rendszerint elvégzett egyéb ellenőrzéseket.

4i. cikk

(1) A 4g. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett közös kockázati kritériumok és standardok a következő elemeket tartalmazzák:

a) a kockázat(ok) leírása;

b) az áruk vagy gazdasági szereplők vámellenőrzésre történő kiválasztásához alkalmazandó kockázati tényezők vagy mutatók;

c) a vámhatóságok által végrehajtandó vámellenőrzések jellege;

d) a c) pontban hivatkozott vámellenőrzések végrehajtásának időtartama.

Az első albekezdésben említett elemek alkalmazásából eredő információkat a 4g. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett Közösségi Vámügyi Kockázatkezelési Rendszer használatával kell terjeszteni. A vámhatóságoknak saját kockázatkezelési rendszereikben kell alkalmazniuk azokat.

(2) A vámhatóságok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően elvégzett vámellenőrzések eredményeiről.

4j. cikk

A közös kiemelt ellenőrzési területek megállapítása és a közös kockázati kritériumok és standardok alkalmazása vonatkozásában figyelembe kell venni a következő elemeket:

a) arányosság a kockázattal szemben;

b) az ellenőrzések szükséges alkalmazásának sürgőssége;

c) a kereskedelmi forgalomra, az egyes tagállamokra és az ellenőrzési erőforrásokra gyakorolt valószínű hatás.

6. FEJEZET

Nyilvántartási és azonosítási rendszer

4k. cikk

(1) Az EORI-szám a gazdasági szereplők és más személyek azonosítását szolgálja a vámhatóságokkal való kapcsolattartásuk során.

Az EORI-szám felépítésének meg kell felelnie a 38. mellékletben meghatározott feltételeknek.

(2) Amennyiben az EORI-számok kiadásáért felelős hatóság nem a vámhatóság, a tagállamok kijelölik a gazdasági szereplők és más személyek nyilvántartásba vételéért és az EORI-számok kiadásáért felelős hatóságot vagy hatóságokat.

A tagállami vámhatóságok megküldik a Bizottságnak az EORI-számok kiadásáért felelős hatóság vagy hatóságok nevét és címét. A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi a világhálón.

(3) A (1) bekezdés figyelembevételével a tagállamok a gazdasági szereplők vagy más személyek részére az illetékes hatóságok által adóügyi, statisztikai vagy egyéb célból már kiadott számot EORI-számként használhatják.

4l. cikk

(1) A Közösség vámterületén letelepedett gazdasági szereplőt a letelepedés helye szerinti tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága veszi nyilvántartásba. A gazdasági szereplő, mielőtt az 1. cikk 12. pontjában említett tevékenységet megkezdi, köteles kérelmezni a nyilvántartásba vételét. Mindazonáltal az a gazdasági szereplő, amely a nyilvántartásba vételét még nem kérelmezte, ezt az első ügylete során megteheti.

(2) A 4k. cikk (3) bekezdése szerinti esetben a tagállam a gazdasági szereplőt vagy más személyt mentesítheti az EORI-szám kérelmezésével kapcsolatos kötelezettség alól.

(3) Ha a Közösség vámterületén nem letelepedett gazdasági szereplő nem rendelkezik EORI-számmal, akkor nyilvántartásba vételét azon tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága végzi el, amelyben a gazdasági szereplő első ízben hajtja végre a következő műveletek valamelyikét:

a) gyűjtő vámáru-nyilatkozatot vagy vámáru-nyilatkozatot nyújt be a Közösségben, kivéve az alábbiak valamelyikét:

i. a 225-238. cikk szerint tett vámáru-nyilatkozatot;

ii. az ideiglenes behozatal, illetőleg az ezt az eljárást lezáró újrakivitel céljából tett vámáru-nyilatkozatot;

iii. az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény valamely, az Európai Uniótól eltérő szerződő felének területén letelepedett gazdasági szereplő által az egységes árutovábbítási eljárás keretében tett vámáru-nyilatkozatot, hacsak ez a nyilatkozat egyben nem szolgál belépési vagy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként is;

iv. az Andorrában vagy San Marinóban letelepedett gazdasági szereplő által a közösségi árutovábbítási eljárás keretében tett vámáru-nyilatkozatot, hacsak ez a nyilatkozat egyben nem szolgál belépési vagy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként is.

b) ki- vagy belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nyújt be a Közösségben;

c) a 185. cikk (1) bekezdése szerinti átmeneti megőrzési raktárt üzemeltet;

d) a 324a. vagy a 372. cikk szerinti engedélykérelmet nyújt be;

e) a 14a. cikk szerinti engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány iránti kérelmet nyújt be;

f) tengeri, belvízi vagy légi fuvarozás tekintetében a 181b. cikkben említett fuvarozóként jár el, kivéve, ha olyan harmadik országbeli egyedi azonosító számmal rendelkezik, amelyet az Unió által elismert harmadik országbeli kereskedelmi partnerségi program keretében bocsátottak rendelkezésre; ez a b) pont sérelme nélkül alkalmazandó;

g) a váminformatikai rendszerhez kapcsolódó fuvarozóként jár el, és a 183. cikk (6) vagy (8) bekezdésében vagy a 184d. cikk (2) bekezdésében előírt értesítést kívánja megkapni.

(4) Gazdasági szereplőnek nem minősülő személyt csak akkor lehet nyilvántartásba venni, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a) a nyilvántartásba vételt tagállami jogszabály előírja;

b) az adott személy korábban nem kapott EORI-számot;

c) az adott személy olyan műveletet hajt végre, amelyhez a 30A. melléklet vagy a 37. melléklet I. címe értelmében EORI-szám szükséges.

(5) A (4) bekezdésben említett esetben:

a) ha a személy a Közösség vámterületén letelepedett, és nem az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő, akkor a letelepedés helye szerinti tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága veszi nyilvántartásba;

b) ha a személy a Közösség vámterületén nem letelepedett, és nem a (3) bekezdésben említett gazdasági szereplő, akkor a vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenység végzésének helye szerinti tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága veszi nyilvántartásba.

(6) Minden gazdasági szereplő és más személy csak egyetlen EORI-számmal rendelkezhet.

(7) E fejezet alkalmazásában annak meghatározását, hogy egy személy a tagállamok valamelyikében letelepedett-e, a Vámkódex 4. cikke 2. pontjának értelemszerű alkalmazásával kell eldönteni.

4m. cikk

(1) A gazdasági szereplőknek és - adott esetben - más személyeknek a 4o. cikkben említett rendszerben feldolgozott nyilvántartási és azonosítási adatainak tartalmazniuk kell - figyelembe véve a 4o. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt különös feltételeket - a 38d. mellékletben felsorolt adatokat.

(2) Amennyiben az nemzeti jogszabályban megállapított célból szükséges, az EORI-szám kiadása céljából történő nyilvántartásba vétel során a tagállamok a gazdasági szereplőktől és más személyektől a 38d. mellékletben felsorolt adatokon túlmenően más adatokat is megkövetelhetnek.

(3) A tagállamok a gazdasági szereplőktől és - adott esetben - más személyektől megkövetelhetik, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti adatokat elektronikus úton nyújtsák be.

4n. cikk

Amennyiben szükséges, a vámhatóságokkal történő kommunikáció során, a gazdasági szereplők és más személyek az EORI-számot használják. A 4p. és a 4q. cikkekben meghatározott feltételek mellett ezt a számot kell továbbá használni a vámhatóságok közötti, illetve a vámhatóságok és más hatóságok közötti információcsere céljából is.

4o. cikk

(1) A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal egy olyan központi elektronikus információs és kommunikációs rendszer kialakítása érdekében, amely a tagállamok által megadott, a 38d. mellékletben felsorolt adatokat tartalmazza.

(2) A vámhatóságok az (1) bekezdésben előírt rendszer használata révén együttműködnek a Bizottsággal a gazdasági szereplők és más személyek 38d. mellékletben felsorolt nyilvántartási és azonosítási adatainak feldolgozása, valamint ezen adatoknak a vámhatóságok közötti, illetve a Bizottság és a vámhatóságok közötti cseréje céljából. A központi rendszerben kizárólag a 38d. mellékletben felsorolt adatok dolgozhatók fel.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti rendszereik naprakészek, teljes körűek és pontosak legyenek.

(4) EORI-szám kiadásakor vagy adatváltozás esetén a tagállamok rendszeres időközönként feltöltik a központi rendszerbe a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó, a 38d. melléklet 1-4. pontjában felsorolt adatokat.

(5) EORI-szám kiadásakor vagy adatváltozás esetén a tagállamok rendszeres időközönként feltöltik a központi rendszerbe a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó, a 38d. melléklet 5-12. pontjában felsorolt adatokat is, amennyiben az adatok a nemzeti rendszerekben rendelkezésre állnak.

(6) A központi rendszerbe kizárólag a 4l. cikk (1)-(5) bekezdése alapján kiadott EORI-számokat és a 38d. mellékletben felsorolt egyéb adatokat kell feltölteni.

(7) Amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely gazdasági szereplőnek vagy gazdasági szereplőnek nem minősülő más személynek megszűnik az 1. cikk 12. pontjában említett tevékenysége, a tagállamok jelzik ezt a 38d. melléklet 11. pontjában felsorolt adatokban.

4p. cikk

A tagállamokban a 4k. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság a tagállam vámhatóságai számára közvetlen hozzáférést ad a 38d. mellékletben felsorolt adatokhoz.

4q. cikk

(1) A tagállamokban a következő hatóságok a 38d. melléklet 1-4. pontjában felsorolt, birtokukban lévő adatokhoz eseti alapon közvetlen hozzáférést adhatnak egymásnak:

a) vámhatóságok;

b) állat-egészségügyi hatóságok;

c) egészségügyi hatóságok;

d) statisztikai hatóságok;

e) adóhatóságok;

f) a csalás elleni küzdelemért felelős hatóságok;

g) a kereskedelempolitikáért felelős hatóságok, adott esetben beleértve a mezőgazdasági hatóságokat is;

h) a határellenőrzésért felelős hatóságok.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok az (1) bekezdésben meghatározott adatokat csak abban az esetben őrizhetik meg és az adatokat csak abban az esetben cserélhetik ki egymás között, ha erre a vámeljárás tárgyát képező áru mozgása tekintetében fennálló kötelezettségeik teljesítéséhez szükség van.

(3) A tagállamok vámhatóságai eljuttatják a Bizottsághoz az (1) bekezdésben említett hatóságok címjegyzékét. A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi a világhálón.

4r. cikk

Az EORI-számot és a 38d. mellékletben felsorolt adatokat a központi rendszerben az adatokat a 4o. cikk (4) és (5) bekezdése értelmében feltöltő tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt időtartamig kell feldolgozni.

4s. cikk

(1) Ez a rendelet nem korlátozza és semmilyen módon nem érinti a közösségi és a nemzeti jogban a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyéneknek biztosított védelem szintjét és különösen nem változtatja meg a tagállamoknak a személyes adatok feldolgozása tekintetében a 95/46/EK irányelv alapján fennálló kötelezettségeit, sem pedig a közösségi intézményeknek és szerveknek a feladataik ellátása során általuk végrehajtott személyesadat-feldolgozás tekintetében a 45/2001/EK rendelet alapján fennálló kötelezettségeit.

(2) A 38d. melléklet 1., 2. és 3. pontjában felsorolt, a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó nyilvántartási és azonosítási adatokat a Bizottság csak abban az esetben teheti közzé az világhálón, ha ehhez az érintett a helyzet ismeretében kifejezetten, önként és írásban hozzájárult. Ha a hozzájárulást megadták, azt a tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban el kell juttatni a tagállamnak a 4k. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt hatósága vagy hatóságai számára vagy a vámhatóságok számára.

(3) Bármely személy a 38d. mellékletben felsorolt, a nemzeti rendszerekben feldolgozott nyilvántartási adataira vonatkozó jogait a személyes adatokat őrző tagállam jogszabályaival és különösen - ha alkalmazandó - a 95/46/EK irányelvet a nemzeti jogba átültető rendelkezésekkel összhangban gyakorolhatja.

4t. cikk

A nemzeti adatvédelmi felügyelő hatóságok és az európai adatvédelmi biztos - a hatáskörük szabta keretek között - aktívan együttműködnek egymással, és biztosítják a 4o. cikk (1) bekezdésében említett rendszer összehangolt felügyeletét.

II. CÍM

KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ FELVILÁGOSÍTÁS

1. FEJEZET

Meghatározások

5. cikk

E cím alkalmazásában:

1. kötelező érvényű felvilágosítás:

olyan tarifális vagy származási felvilágosítás, amely a Közösség tagállamainak vámigazgatásai számára kötelező érvénnyel bír, amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított feltételek teljesülnek;

2. kérelmező:

- tarifális kérdésekben az a személy, aki kötelező érvényű tarifális felvilágosításért folyamodott a vámhatóságokhoz,

- származási kérdésekben az a személy, aki kötelező érvényű származási felvilágosításért folyamodott a vámhatóságokhoz, és erre megfelelő indoka van;

3. a felvilágosítás jogosultja:

az a személy, akinek a nevére a kötelező érvényű felvilágosítást kiadták.

2. FEJEZET

Eljárás kötelező érvényű felvilágosítás kiadására - A felvilágosítás közlése a kérelmezővel és továbbítása a Bizottsághoz

6. cikk

(1) A kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelmet írásban kell benyújtani annak a tagállamnak, illetve azoknak a tagállamoknak az illetékes vámhatóságaihoz, ahol a felvilágosítást alkalmazni kívánják, vagy annak a tagállamnak az illetékes vámhatóságaihoz, ahol a kérelmező letelepedett.

A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem benyújtása az 1B. mellékletben bemutatott mintának megfelelő nyomtatványon történik.

(2) A kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelem kizárólag egyfajta árura vonatkozhat. A kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó kérelmek kizárólag egyfajta árura és a származást biztosító körülményeknek csak egy csoportjára vonatkozhatnak.

(3)

A. A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) felvilágosítás jogosultjának neve és címe;

b) kérelmező neve és címe, amennyiben az adott személy nem azonos a felvilágosítás jogosultjával;

c) azon vámnómenklatúra megnevezése, amelybe az árukat be kívánják sorolni. Ha a kérelmező az árunak a Vámkódex 20. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és (6) bekezdése b) pontjában megadott nómenklatúrákba való besorolást kívánja megszerezni, a kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelemben határozottan fel kell tüntetni a kérdéses nómenklatúrát;

d) olyan részletes áruleírás, amely lehetővé teszi az áru azonosítását és vámnómenklatúra szerinti besorolásának meghatározását;

e) az áru összetétele és az annak meghatározására alkalmazott valamennyi vizsgálati módszer, ha a besorolás ettől függ;

f) mellékletként csatolva minden rendelkezésre álló minta, fénykép, tervrajz, katalógus vagy bármilyen más dokumentum, amely segítheti a vámhatóságot az áruk vámnómenklatúra szerint történő helyes besorolásában;

g) a tervezett besorolás;

h) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy bármelyik mellékelt dokumentumot lefordítják az érintett tagállam hivatalos nyelvére (illetve egyik hivatalos nyelvére), ha ezt a vámhatóság kéri;

i) a bizalmasan kezelni kívánt adatok megjelölése;

j) a kérelmező nyilatkozata, hogy tudomása szerint a Közösségen belül kértek-e vagy adtak-e már kötelező érvényű tarifális felvilágosítást azonos vagy hasonló árura;

k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják, és hogy a kötelező tarifális felvilágosítás részleteit, beleértve minden fényképet, rajzot, brosúrát stb. - kivéve azonban a kérelmező által bizalmasként megjelölt adatokat - az Interneten keresztül közzétegyék; az adatvédelemre vonatkozó hatályos rendelkezéseket alkalmazni kell.

B. A kötelező származási felvilágosításra vonatkozó kérelmeknek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a felvilágosítás jogosultjának neve és címe;

b) kérelmező neve és címe, amennyiben az adott személy nem azonos a jogosulttal;

c) a Vámkódex 22. és 27. cikke szerint alkalmazandó jogalap;

d) az áruk részletes leírása, és vámtarifa szerinti besorolása;

e) az áruk összetétele, és az annak meghatározására alkalmazott vizsgálati módszerek, továbbá szükség esetén azok gyártelepi ára;

f) a származás megállapítását lehetővé tevő körülmények, a felhasznált anyagok és azok származása, tarifális besorolása, a megfelelő értékek, továbbá mindazon körülmények (a vámtarifaszám változása, az értéknövekmény, a megmunkálás vagy feldolgozás leírása, vagy bármely más különös szabály) leírása, amelyek a kérdéses feltételek kielégítését lehetővé teszik; így különösen a pontos, alkalmazott származási szabály és az árukra előirányzott származás;

g) mellékletként csatolva minden rendelkezésre álló minta, fénykép, tervrajz, katalógus vagy bármilyen más dokumentum az áruk összetételéről és anyagaikról, továbbá azok, amelyek segíthetnek a gyártási folyamatoknak és az anyagok feldolgozásának leírásában;

h) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy bármelyik mellékelt dokumentumot lefordítják az érintett tagállam hivatalos nyelvére (illetve egyik hivatalos nyelvére), ha ezt a vámhatóság kéri;

i) az akár a nyilvánosság, akár a hatóságok tekintetében bizalmasan kezelni kívánt adatok megjelölése;

j) a kérelmező nyilatkozata, hogy tudomása szerint a Közösségen belül kértek-e vagy adtak-e már a d), illetve f) pontban megadott azonos vagy hasonló áruk vagy anyagok kapcsán kötelező tarifális, vagy származási felvilágosítást;

k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják; a Vámkódex 15. cikkétől eltérve azonban a tagállamokban hatályban lévő, adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Ha a kérelem kézhezvétele után a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az nem tartalmazza a megalapozott vélemény kialakításához szükséges adatokat, felkérik a kérelmezőt a szükséges információk benyújtására. A 7. cikkben megadott három hónapos, illetve 150 napos határidőket attól az időponttól kell számítani, amikortól a vámhatóságoknak rendelkezésére áll az összes adat a döntés meghozatalához; a vámhatóságok értesítik a kérelmezőt arról, hogy a kérelmet megkapták, illetve az időpontról, amelytől az említett határidőt számítják.

(5) A kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelmek átvételére, illetve az ilyen felvilágosítások kiadására a tagállamok által kijelölt vámhatóságok jegyzékét az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"C" sorozatában közzé kell tenni.

7. cikk

(1) A kötelező érvényű felvilágosítást a kérelmezőkkel a lehető leghamarabb közölni kell.

a) Tarifális ügyek: amennyiben a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül nem nyílik lehetőség a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás megadására, a vámhatóságok megkeresik a kérelmezőt, megindokolják a késedelmet, és közlik, hogy várhatóan mikor tudják a felvilágosítást megadni.

b) Származási ügyek: a felvilágosítást a kérelem kézhezvételétől számított 150 napon belül meg kell küldeni.

(2) A kötelező érvényű felvilágosítás az 1. mellékletben (kötelező érvényű tarifális felvilágosítás), illetve az 1a. mellékletben (kötelező érvényű származási felvilágosítás) található mintának megfelelő nyomtatványon kell megadni. A felvilágosításban fel kell tüntetni, hogy mely adatokat kell bizalmasan kezelni. A Vámkódex 243. cikkében említett jogorvoslati lehetőséget is meg kell említeni.

8. cikk

(1) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetén a tagállamok vámhatóságai haladéktalanul megküldik a Bizottságnak a következőket:

a) a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem egy példányát (1. B. melléklet);

b) a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás egy példányát (1. melléklet 2. példány);

c) a 4. példány adatait (1. melléklet).

A kötelező érvényű származási felvilágosítás esetén a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a kiadott kötelező származási felvilágosítás releváns adatait.

A közlés elektronikus úton történik.

(2) A tagállam kérelmére a Bizottság az (1) bekezdés alapján hozzá eljuttatott adatokat haladéktalanul megküldi a tagállamnak. A közlés elektronikus úton történik.

(3) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem elektronikusan megküldött adatait, a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítást és az 1. melléklet 4. példányának adatait a Bizottság egy központi adatbázisában kell tárolni. A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás adatai, beleértve minden fényképet, rajzot, brosúrát stb. - kivéve a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás 3. és 8. rovatának adatait - közzétehetők az Interneten.

3. FEJEZET

A Kötelező érvényű felvilágosítás következetlenségei esetén alkalmazandó rendelkezések

9. cikk

(1) Ha ugyanazokra az árukra vonatkozóan különböző kötelező érvényű felvilágosítások léteznek

- a Bizottság saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam képviselőjének kérésére az ügyet megvitatásra a bizottság következő hónapban tartandóvagy az ezt követő ülésének napirendjére tűzi,

- a bizottsági eljárási szabályzattal összhangban, a Bizottság a lehető leghamarabb, de mindenképpen az első francia bekezdésben megadott ülést követően hat hónapon belül intézkedést hoz a tarifális vagy származási szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a kötelező érvényű származási felvilágosítás akkor tekintendő különbözőnek, ha olyan árukra ruház eltérő származást, amelyek:

- ugyanazon vámtarifaszám alá tartoznak, és származásukat ugyanazoknak a származási szabályoknak az alapján állapították meg, és

- ugyanolyan gyártási eljárással kerültek előállításra.

4. FEJEZET

A kötelező érvényű felvilágosítás joghatása

10. cikk

(1) A Vámkódex 5. és 64. cikkének sérelme nélkül, a kötelező érvényű felvilágosítást kizárólag a felvilágosítás jogosultja használhatja fel.

(2)

a) Tarifális kérdésekben a vámhatóságok megkövetelhetik a felvilágosítás jogosultjától, hogy a vámalakiságok elvégzésekor közölje a vámhatósággal, hogy, a vámkezeltetni kívánt árura vonatkozóan kötelező érvényű tarifális felvilágosítással rendelkezik.

b) Származási kérdések esetén a kötelező származási felvilágosítás érvényességének ellenőrzéséért felelős hatóságok megkövetelhetik a felvilágosítás jogosultjától, hogy az alakiságok elvégzésekor közölje a vámhatósággal, hogy a vámkezeltetni kívánt árura vonatkozóan kötelező érvényű származási felvilágosítással rendelkezik.

(3) A kötelező érvényű felvilágosítást annak jogosultja bizonyos áruk tekintetében csak akkor használhatja fel, amennyiben megállapították

a) tarifális kérdésekben a vámhatóságok megelégedésére, hogy a szóban forgó áruk minden szempontból megegyeznek azokkal, amelyeket a benyújtott felvilágosításban leírnak;

b) származási ügyekben a (2) bekezdés b) pontjában megadott hatóságok megelégedésére, hogy a kérdéses áruk, és a származást meghatározó körülmények minden szempontból megfelelnek a benyújtott felvilágosításban leírtaknak.

(4) A vámhatóságok (kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetében), illetve a (2) bekezdés b) pontjában megadott hatóságok (kötelező érvényű származási felvilágosítás esetében) kérhetik a felvilágosítás lefordítását az érintett tagállam hivatalos nyelvére, vagy egyik hivatalos nyelvére.

11. cikk

A valamely tagállam vámhatóságai által 1991. január 1-je után kiadott kötelező tarifális felvilágosítások azonos feltételek mellettkötelező érvényűek a többi tagállam illetékes hatóságaira nézve.

12. cikk

(1) A Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében említett valamely jogi aktusok vagy intézkedés elfogadásakor a vámhatóságok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy kötelező érvényű felvilágosítást azontúl csak a szóban forgó jogi aktussal, illetve intézkedéssel összhangban lehessen kiadni.

(2)

a) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetében, a fenti (1) bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő időpontok a következők:

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett, vámnómenklatúra változásáról szóló rendeleteknél azok alkalmazhatóságának időpontja,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában megadott, az árucikkek vámnómenklatúra szerinti besorolását meghatározó vagy érintő rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"L" sorozatában való közzétételének időpontja,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában megadott, a kombinált nómenklatúra magyarázatainak módosításairól szóló rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"C" sorozatában való közzétételének időpontja,

- az Európai Közösségek Bíróságának a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett ítéleteinél az adott ítélet meghozatalának időpontja,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett besorolásra vonatkozó vélemény, vagy a Harmonizált Rendszer Nómenklatúrájához fűzött magyarázó megjegyzések Vámigazgatások Világszervezete által történő módosításainak elfogadásával kapcsolatos intézkedéseknél a Bizottság általi közzététel időpontja az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"C" sorozatában.

b) A kötelező származási felvilágosítás esetében, a fenti (1) bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő időpont a következő:

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának i. alpontjában megadott, az áruk származásának meghatározásáról, vagy a 12. cikk (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett szabályokról szóló rendeleteknél azok akalmazhatóságának időpontja,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a közösségi szinten elfogadott magyarázó megjegyzések és vélemények módosításairól szóló rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"C" sorozatában való közzétételének időpontja,

- az Európai Közösségek Bíróságának a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett ítéleteinél az adott ítélet időpontja,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a Kereskedelmi Világszervezet által elfogadott, származásra vonatkozó véleményekkel vagy magyarázó megjegyzésekkel kapcsolatos intézkedéseknél a Bizottság által az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának"C" sorozatában megjelölt időpont,

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a Kereskedelmi Világszervezet származási szabályokról szóló megállapodásának mellékleteivel és a nemzetközi egyezmények értelmében elfogadott származási szabályokkal kapcsolatos intézkedéseknél azok hatálybalépésének időpontja.

(3) Az e cikkben leírt intézkedések és jogszabályok elfogadásának időpontjáról a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül értesíti a vámhatóságokat.

5. FEJEZET

A kötelező érvényű felvilágosítás elévülésének esetében érvényes rendelkezések

13. cikk

Ha a Vámkódex 12. cikke (4) bekezdésének második mondata, illetve 12. cikke (5) bekezdésének alapján valamely kötelező érvényű felvilágosítás visszavonásra kerül vagy érvényét veszti, az azt kibocsátó vámhatóságok a lehető legrövidebb időn belül értesítik a Bizottságot.

14. cikk

(1) Ha a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében megadott okok miatt érvényét vesztő kötelező érvényű felvilágosítás jogosultja továbbra is használni kívánja a felvilágosítást azon cikk (6) bekezdése szerint megadott időszak alatt, erről értesíti a vámhatóságokat gondoskodva a szükséges kísérő okmányokról, amelyek lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy a lényeges feltételek teljesülnek-e.

(2) Kivételes esetekben, amikor a Bizottság a Vámkódex 12. cikke (7) bekezdésének második albekezdésével összhangban olyan intézkedést fogad el, amely eltér az adott cikk (6) bekezdésének rendelkezéseitől, vagy amikor e cikk (1) bekezdésében megadott, a kötelező tarifális felvilágosítás vagy kötelező származási felvilágosítás folyamatos felhasználásának lehetőségéről szóló feltételek nem teljesülnek, a vámhatóságok erről írásban értesítik a felvilágosítás jogosultját.

IIA. CÍM

ENGEDÉLYEZETT GAZDÁLKODÓK

1. FEJEZET

A tanúsítványok kiadására vonatkozó eljárás

1. szakasz

Általános rendelkezések

14a. cikk

(1) A vámszabályokban egyébként meghatározott egyszerűsítések használatának sérelme nélkül, egy gazdasági szereplő kérelmére a vámhatóságok, a Vámkódex 5a. cikkének megfelelően, a következő engedélyezett gazdálkodói tanúsítványokat (a továbbiakban: AEO-tanúsítvány) állíthatják ki:

a) AEO-tanúsítvány "Vámjogi egyszerűsítések", azokra a gazdasági szereplőkre vonatkozóan, akik kérik, hogy a vámszabályokban meghatározott egyszerűsítésekben részesüljenek, és akik a 14h., 14i. és 14j. cikkben megállapított feltételeket teljesítik;

b) AEO-tanúsítvány "Biztonság és védelem" azokra a gazdasági szereplőkre vonatkozóan, akik kérik, hogy a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos vámellenőrzések során könnyítésekben részesüljenek az áruknak a Közösség vámterületére történő belépésekor, vagy amikor az áruk a Közösség vámterületét elhagyják és akik a 14h-14k. cikkben megállapított feltételeket teljesítik;

c) AEO-tanúsítvány "Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem" azokra a gazdasági szereplőkre vonatkozóan, akik kérik, hogy az a) pontban meghatározott egyszerűsítésekben és a b) pontban meghatározott könnyítésekben részesüljenek, és akik a 14h-14k. cikkben megállapított feltételeket teljesítik.

(2) A vámhatóságok kellő mértékben figyelembe veszik a gazdasági szereplők sajátos jellemzőit, különösen a kis- és középvállalkozásoknál.

14b. cikk

(1) Ha a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány birtokosa a 260., 263., 269., 272., 276., 277., 282., 283., 313a., 313b., 324a., 324e., 372., 454a., 912g. cikkekben említett egy vagy több engedély iránt kérelmet nyújt be, a vámhatóságok nem vizsgálják meg újból azokat a feltételeket, amelyeket az AEO-tanúsítvány kiadásakor már megvizsgáltak.

(2) Amennyiben a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a 14a. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány birtokosa nyújtotta be, az illetékes vámhivatal az árunak a Közösség vámterületére történő megérkezése előtt az engedélyezett gazdálkodót értesítheti arról, hogy - a biztonsági és védelmi kockázatelemzés alapján - a szállítmányt további fizikai ellenőrzésre választották ki. Ez az értesítés csak akkor történhet meg, ha az nem veszélyezteti az elvégzendő ellenőrzést.

A tagállamok azonban akkor is végezhetnek fizikai ellenőrzést, ha az engedélyezett gazdálkodót az árunak a Közösség vámterületére érkezése előtt nem értesítették arról, hogy a szállítmányt ilyen ellenőrzésre kiválasztották. Amennyiben az áruk a Közösség vámterületét elhagyják, az első és a második albekezdés értelemszerűen alkalmazandó.

(3) A 14a. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány birtokosai, akik árukat hoznak be vagy visznek ki, a 30A. melléklet 2.5 szakaszában meghatározott csökkentett adattartalmú belépési vagy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nyújthatnak be.

Azok a fuvarozók, szállítmányozók vagy vámügynökök, akik a 14a. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány birtokosai, és a 14a. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány birtokosainak érdekében végzett árubehozatalban vagy -kivitelben vesznek részt, szintén benyújthatnak a 30A. melléklet 2.5. szakaszában meghatározott, csökkentett adattartalmú belépési vagy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat.

A csökkentett adattartalom használatára feljogosított AEO-tanúsítvány birtokosoktól megkövetelhető, hogy kiegészítő adatelemeket szolgáltassanak a harmadik országokkal kötött, AEO-tanúsítványok és a biztonsági intézkedések kölcsönös elismerésére vonatkozó nemzetközi egyezményekben megállapított rendszerek megfelelő működésének biztosítása érdekében.

(4) Az AEO-tanúsítvány birtokosát kevesebb fizikai és okmányalapú ellenőrzésnek kell alávetni, mint más gazdasági szereplőket. A vámhatóságok ettől eltérően dönthetnek valamely konkrét veszély különös jellegének vagy más közösségi jogszabályokban meghatározott ellenőrzési kötelezettségnek a figyelembevétele érdekében.

Amennyiben a kockázatelemzést követően az illetékes vámhatóság mégis kiválaszt további vizsgálatra olyan szállítmányt, amelyre engedélyezett gazdálkodó által benyújtott belépési vagy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy vámáru-nyilatkozat vonatkozik, a szükséges ellenőrzéseket elsőbbséggel kell elvégeznie. Amennyiben az engedélyezett gazdálkodó kéri, az érintett vámhatósággal történt megállapodástól függően, ezek az ellenőrzések az érintett vámhivatal helyétől eltérő helyen elvégezhetők.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott előnyök feltétele, hogy az érintett gazdasági szereplő megadja a szükséges AEO-tanúsítványszámokat.

2. szakasz

AEO-tanúsítvány iránti kérelem

14c. cikk

(1) Az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet írásban vagy elektronikus formában kell benyújtani, az 1C. mellékletben bemutatott mintának megfelelően.

(2) Amennyiben a vámhatóság azt állapítja meg, hogy a kérelem nem tartalmazza az összes szükséges adatot, a vámhatóság a kérelem fogadása után 30 naptári napon belül, kérése indokolásával, felkéri a gazdasági szereplőt, hogy a vonatkozó információt adja meg.

A 14l. cikk (1) bekezdésében és a 14o. cikk (2) bekezdésében említett határidők attól a naptól számítandók, amikor a vámhatóság a kérelem befogadásához szükséges összes információt megkapta. A vámhatóságok tájékoztatják a gazdasági szereplőt a kérelem befogadásáról, valamint a fenti határidő kezdetének napjáról.

14d. cikk

(1) A kérelmet a következő vámhatóságok valamelyikéhez kell benyújtani:

a) annak a tagállamnak a vámhatósága, ahol a kérelmezőnek a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyveit vezetik, és ahol az AEO-tanúsítvány hatálya alá tartozó műveletek legalább egy részét folytatják;

b) annak a tagállamnak a vámhatósága, ahol a kérelmezőnek az érintett vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyveihez az illetékes vámhatóság a kérelmező számítógépes rendszerén keresztül, az informatikai technológia és számítógépes hálózatok felhasználásával hozzáférhet és ahol a kérelmező általános logisztikai irányító tevékenységeit végzik, és ahol az AEO-tanúsítvány hatálya alá majd tartozó műveleteknek legalább egy részét végzik.

A kérelmezőnek az a) és b) pontokban említett főkönyvei olyan nyilvántartásokat és dokumentációt tartalmaznak, amelyek a vámhatóság számára lehetővé teszik az AEO-tanúsítvány megszerzéséhez szükséges feltételek és kritériumok ellenőrzését és figyelemmel kísérését.

(2) Ha az illetékes vámhatóság az (1) bekezdésben foglaltak alapján nem határozható meg, a kérelmet az alábbi vámhatóságok egyikéhez kell benyújtani:

a) annak a tagállamnak a vámhatósága, ahol a kérelmezőnek az érintett vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyveit vezetik;

b) annak a tagállamnak a vámhatósága, ahol a kérelmezőnek az (1) bekezdés b) pontjában említett, az érintett vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyvei hozzáférhetőek, és ahol a kérelmező általános logisztikai irányítási tevékenységeit végzik.

(3) Ha a vonatkozó nyilvántartásoknak és dokumentációnak egy részét egy másik tagállamban őrzik, mint amelyik vámhatóságához a kérelmet az (1) vagy a (2) bekezdés alapján benyújtották, a kérelmezőnek megfelelően ki kell töltenie az 1C. mellékletben meghatározott kérelem formanyomtatvány 13., 16., 17. és 18. rovatait.

(4) Amennyiben a kérelmező raktárlétesítményt vagy más helyiséget vagy területet tart fenn egy másik tagállamban, mint amelynek vámhatóságához a kérelmet az (1) vagy (2) bekezdés alapján benyújtotta, ezt az információt az 1C. mellékletben meghatározott kérelem formanyomtatvány 13. rovatában kell feltüntetnie, hogy megkönnyítse azon tagállam vámhatóságai által a feltételekre vonatkozóan a raktárlétesítményben vagy más helyiségben vagy területen végzett helyszíni vizsgálatot.

(5) A jelen cikk (2), (3) és (4) bekezdéseiben említett esetekben a 14m. cikkben említett egyeztetési eljárás alkalmazandó.

(6) A kérelmezőnek meg kell adnia a saját igazgatásán belül egy bármikor hozzáférhető központi egységet vagy kapcsolattartó személyt, hogy a vámhatóságok számára az AEO-tanúsítvány kiállítása céljából, a követelményeknek történő megfelelés igazolásához szükséges minden információ rendelkezésre álljon.

(7) A kérelmezőknek a szükséges adatokat, amennyire lehetséges, elektronikus úton kell benyújtaniuk a vámhatóságok számára.

14e. cikk

A tagállamok átadják a Bizottságnak azoknak az illetékes hatóságaiknak a jegyzékét, ahová a kérelmeket és azok esetleges későbbi módosításait be kell nyújtani. A Bizottság az ilyen információkat továbbítja a többi tagállamnak, vagy az interneten hozzáférhetővé teszi.

Ezek a hatóságok járnak el az AEO-tanúsítványokat kiállító vámhatóságként is.

14f. cikk

A kérelmet nem lehet befogadni az alábbi esetek egyikében sem:

a) a kérelem nem felel meg a 14c. és 14d. cikknek;

b) a kérelmezőt elítélték a kérelmező gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetéséért vagy ellene a kérelem benyújtásának időpontjában csődeljárás folyik;

c) a kérelmezőnek vámügyekben olyan jogi képviselője van, akit/amelyet a vámszabályok megszegésével és jogi képviselőként végzett tevékenységével kapcsolatos súlyos bűncselekmény elkövetéséért elítéltek;

d) a kérelmet az AEO-tanúsítvány 14v. cikk (4) bekezdésében meghatározott visszavonását követő három éven belül nyújtják be.

3. szakasz

Az AEO-tanúsítvány kiadásának feltételei és kritériumai

14g. cikk

A következő esetekben nem szükséges, hogy a kérelmező a Közösség vámterületén letelepedett legyen:

a) nemzetközi megállapodás szabályozza az AEO-tanúsítványok kölcsönös elfogadását a Közösség és azon harmadik ország között, amelyben a gazdasági szereplő letelepedett, és szükség esetére meghatározza az adminisztratív szabályokat a tagállam vámhatósága érdekében elvégzendő megfelelő ellenőrzésekhez;

b) amennyiben a 14a. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti AEO-tanúsítvány iránti kérelmet olyan légitársaság vagy hajózási társaság nyújtotta be, amely a Közösségben nem letelepedett, de amely ott területi irodával rendelkezik és már részesül a 324e., 445. vagy 448. cikkben meghatározott egyszerűsítésekben.

Az első bekezdés b) pontjában említett esetben a kérelmezőről vélelmezni kell, hogy már teljesítette a 14h., 14i. és 14j. cikkben megállapított feltételeket, de még eleget kell tennie a 14k. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételnek.

14h. cikk

(1) A vámszabályok betartása tekintetében a Vámkódex 5a. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett előélet akkor minősül megfelelőnek, ha a kérelem benyújtását megelőző utolsó három évben a következő személyek közül egyik sem követte el a vámszabályok súlyos vagy ismételt megszegését:

a) a kérelmező;

b) a kérelmező cégért felelős vagy annak vezetése felett ellenőrzést gyakorló személyek;

c) a kérelmező vámügyekben illetékes jogi képviselője, ha van ilyen;

d) az a személy, aki a kérelmező cégnél a vámügyekért felelős.

A vámszabályok betartása tekintetében az előélet azonban megfelelőnek tekinthető, ha az illetékes vámhatóság azok esetleges megszegését elhanyagolható jelentőségűnek tekinti a vámügyi műveletek számához vagy méreteihez viszonyítva és olyannak, amely nem teszi kétségessé a kérelmező jóhiszeműségét.

(2) Ha a kérelmező cég felett ellenőrzést gyakorló személyek egy harmadik országban telepedtek le vagy rendelkeznek lakóhellyel, a vámhatóságok a számukra rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján értékelik előéletüket a vámszabályok betartása tekintetében.

(3) Ha a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, a vámhatóságok a számukra rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján értékelik előéletét a vámszabályok betartása tekintetében.

14i. cikk

Annak érdekében, hogy a vámhatóságok képesek legyenek annak megállapítására, hogy a kérelmező kielégítő színvonalú rendszerrel rendelkezik-e a Vámkódex 5a. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében említett kereskedelmi és - adott esetben - szállítási nyilvántartások vezetésére, a kérelmezőnek teljesítenie kell az alábbi követelményeket:

a) olyan számviteli rendszert kell fenntartania, amely összhangban van az abban a tagállamban alkalmazott, általánosan elfogadott számviteli elvekkel, ahol a könyvelést vezetik és amely megkönnyíti a számviteli alapú vámellenőrzést;

b) a vámhatóság számára lehetővé kell tennie a vámügyekkel kapcsolatos, és adott esetben a szállítási nyilvántartásaihoz történő fizikai vagy elektronikus hozzáférést;

c) olyan logisztikai rendszerrel kell rendelkeznie, amely különbséget tesz a közösségi és a nem közösségi áruk között;

d) olyan igazgatási szervezettel kell rendelkeznie, amely a cég típusának és méretének megfelel és amely alkalmas arra, hogy az áruk áramlását kezelje, és olyan belső ellenőrzéssel kell rendelkeznie, amely képes a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek felderítésére;

e) adott esetben rendelkeznie kell megfelelő, kialakult eljárásokkal a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatos engedélyek kezelésére;

f) megfelelő, kialakult eljárásokkal kell rendelkeznie a cég nyilvántartásainak és információinak archiválásához és az információvesztés elleni védelemhez;

g) biztosítania kell, hogy munkavállalói legyenek tudatában annak, hogy a vámhatóságokat tájékoztatniuk kell, amennyiben a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő kapcsolattartást kell kialakítaniuk ahhoz, hogy ennek előfordulása esetén a vámhatóságokat tájékoztassák;

h) rendelkeznie kell a megfelelő, informatikai-technológiai biztonsági intézkedésekkel a kérelmező számítógépes rendszerének a jogosulatlan behatolással szembeni védelme és a kérelmező dokumentációjának megóvása céljából.

Egy, a 14a. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett AEO-tanúsítványt kérelmező esetén ezen cikk első bekezdésének c) pontban meghatározott követelmény teljesítését nem kell előírni.

14j. cikk

(1) A Vámkódex 5a. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, a kérelmező fizetőképességével kapcsolatos feltétel teljesítettnek tekintendő, ha fizetőképessége az elmúlt három évre vonatkozóan igazolható.

Ezen cikk alkalmazásában a fizetőképesség a jó pénzügyi helyzetet jelenti, amely elegendő a kérelmező kötelezettségeinek teljesítésére, az üzleti tevékenység típusa jellemzőinek kellő figyelembevétele mellett.

(2) Ha a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, fizetőképességét a rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján kell megítélni.

14k. cikk

(1) A kérelmező biztonsági és védelmi standardjai, amelyekre a Vámkódex 5a. cikke (2) bekezdésének negyedik francia bekezdése hivatkozik, akkor tekinthetők megfelelőknek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) a tanúsítvány hatálya alá tartozó műveletekkel kapcsolatban használandó épületek olyan anyagokból épültek, amelyek a jogellenes belépésnek ellenállnak és védelmet nyújtanak a jogellenes behatolással szemben;

b) megfelelő belépés ellenőrzési intézkedéseket alkalmaznak a szállítási területekre, a berakodási dokkokba és a rakományterekbe történő jogosulatlan belépés megelőzésére;

c) az áruk kezelését szolgáló intézkedések magukban foglalják a védelmet bármely anyag bejuttatása, kicserélése vagy elvesztése, valamint a rakománytételek meghamisítása ellen;

d) adott esetben vannak kialakult eljárások a tilalmakkal és korlátozásokkal kapcsolatos behozatali és/vagy kiviteli engedélyek kezelésére és ezeknek az áruknak a többi árutól történő megkülönböztetésére;

e) a kérelmező a nemzetközi ellátási lánc biztosítása érdekében olyan intézkedéseket hajtott végre, amelyek lehetővé teszik kereskedelmi partnereinek egyértelmű azonosítását;

f) a kérelmező - amennyiben a jogszabályok azt megengedik - biztonsági átvilágítást végez biztonsági szempontból érzékeny beosztásban dolgozó leendő alkalmazottainál; valamint időszakos háttérellenőrzéseket végez;

g) a gazdasági szereplő biztosítja, hogy az érintett alkalmazottai aktívan részt vegyenek a biztonsági tudatosságot elősegítő programokban.

(2) Amennyiben a 14a. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett AEO-tanúsítvány iránti kérelmet olyan légitársaság vagy hajózási társaság nyújtotta be, amely a Közösségben nem letelepedett, de amely ott területi irodával rendelkezik és már részesül a 324e., 445. vagy 448. cikkben meghatározott egyszerűsítésekben, akkor a következő feltételek egyikét kell teljesítenie:

a) rendelkeznie kell egy nemzetközileg elismert biztonsági és/vagy védelmi tanúsítvánnyal, amelyet az érintett szállítási ágazatokat szabályozó nemzetközi egyezmények alapján állítottak ki;

b) a 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 3. cikkében meghatározott meghatalmazott ügynöknek (a továbbiakban: meghatalmazott ügynök) kell lennie, és meg kell felelnie a 185/2010/EU bizottsági rendeletben ( 3 ) előírt követelményeknek;

c) rendelkeznie kell egy olyan tanúsítvánnyal, amelyet egy, a Közösség vámterületén kívüli országban állítottak ki, amennyiben a tanúsítvány elfogadásáról a Közösség és a harmadik ország között kétoldalú megállapodás rendelkezik, az abban a megállapodásban meghatározott feltételektől függően.

Ha a légitársaság vagy a hajózási társaság ezen bekezdés a) pontja szerinti tanúsítvány birtokosa, akkor annak teljesítenie kell az (1) bekezdésben megállapított kritériumokat. A kiállító vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott kritériumokat teljesítettnek tekinti, amennyiben a nemzetközi tanúsítvány kiállításához szükséges kritériumok az (1) bekezdésben foglaltakkal azonosak vagy azoknak megfelelnek.

Amennyiben a légitársaság meghatalmazott ügynök, az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket teljesítettnek kell tekinteni azon helyszínek és műveletek tekintetében, amelyekre a kérelmező a meghatalmazott ügynök státusát megszerezte, amennyiben a meghatalmazott ügynök státus kibocsátásának feltételei azonosak, illetve megfelelnek az (1) bekezdésben foglaltaknak.

(3) Ha a kérelmező a Közösség vámterületén letelepedett és a 300/2008/EK rendelet (3) cikke szerint meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító, valamint megfelel a 185/2010/EU rendeletben előírt követelményeknek, az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket teljesítettnek kell tekinteni azon helyszínek és műveletek tekintetében, amelyekre a kérelmező a meghatalmazott ügynök vagy az ismert szállító státusát megszerezte, amennyiben a meghatalmazott ügynök vagy az ismert szállító státus kibocsátásának feltételei azonosak, illetve megfelelnek az (1) bekezdésben foglaltaknak.

(4) Ha a Közösségben letelepedett kérelmező rendelkezik nemzetközi egyezmények alapján kiállított, nemzetközileg elismert biztonsági és/vagy védelmi tanúsítvánnyal, közösségi jogszabályok alapján kiállított európai biztonsági és/vagy védelmi tanúsítvánnyal, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet nemzetközi szabványával vagy az Európai Szabványügyi Szervezet európai szabványával, az (1) bekezdésben előírt kritériumok teljesítettnek tekintendők, amennyiben ezen tanúsítványok kiállításához megkövetelt kritériumok az ebben a rendeletben meghatározottakkal azonosak vagy azoknak megfelelnek.

4. szakasz

Az AEO-tanúsítványok kiállítására vonatkozó eljárás

14l. cikk

(1) A kiállító vámhatóság - a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával - az összes többi tagállam vámhatóságait értesíti a kérelemről a kérelem 14c. cikkel összhangban történő fogadásának napjától számított öt munkanapon belül.

(2) Ha bármelyik másik tagállam vámhatósága rendelkezik olyan lényeges információval, amely a tanúsítvány kiadását akadályozhatja, erről az információról az (1) bekezdés szerinti értesítéstől számított 35 naptári napon belül - a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával - tájékoztatja a kiállító vámhatóságot.

14m. cikk

(1) A tagállamok vámhatóságai között az egyeztetés akkor kötelező, ha a 14g-14k. cikkben meghatározott egy vagy több kritérium vizsgálatát a kiállító vámhatóság nem tudja elvégezni, akár azért, mert az információk hiányosak, akár azért, mert nincs lehetősége azok ellenőrzésére. Ilyen esetekben a kiállító vámhatóság által a kérelemre vonatkozóan adott értesítés dátumától számított 60 naptári napon belül kell a tagállamok vámhatóságainak az egyeztetést végrehajtaniuk annak érdekében, hogy az AEO-tanúsítvány kiállítására vagy a kérelem elutasítására a 14o. cikk (2) bekezdésében meghatározott határidőkön belül sor kerülhessen.

Ha az egyeztetésre felkért vámhatóság 60 naptári napon belül nem válaszol, az egyeztetést kérő hatóság úgy tekintheti - az egyeztetésre felkért vámhatóság felelősségére -, hogy azok a kritériumok, amelyek miatt az egyeztetésre sor került, teljesülnek. Ez az időtartam meghosszabbítható, ha a kérelmező kiigazításokat végez annak érdekében, hogy ezeknek a kritériumoknak megfeleljen, és azokról az egyeztetésre felkért és az egyeztetést kérő hatóságot értesíti.

(2) Amennyiben a 14n. cikkben előírt vizsgálatot követően az egyeztetésre felkért vámhatóság azt állapítja meg, hogy a kérelmező egy vagy több kritériumnak nem felel meg, a kellőképpen dokumentált eredményeket eljuttatja a kiállító vámhatóságnak, amely a kérelmet elutasítja. A 14o. cikk (4), (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell.

14n. cikk

(1) A kiállító vámhatóság megvizsgálja, hogy a tanúsítvány kiállításának a 14g-14k. cikkben meghatározott feltételei és kritériumai teljesülnek-e. A 14k. cikkben meghatározott kritériumok vizsgálatát minden olyan helyiségre vagy területre vonatkozóan el kell végezni, amely érintett a kérelmező vámügyekkel kapcsolatos tevékenységeiben. A vámhatóság dokumentálja mind a vizsgálatot, mind annak eredményeit.

Amennyiben a helyiségek vagy területek nagy száma esetén a tanúsítvány kiállításához rendelkezésre álló időtartam nem tenné lehetővé az összes érintett helyiség vagy terület vizsgálatát, azonban a vámhatóságnak nincsenek kétségei afelől, hogy a kérelmező az összes helyiségénél vagy területénél betartja az általánosan használt vállalati biztonsági standardokat, akkor dönthet úgy, hogy ezeknek a helyiségeknek vagy területeknek csak egy reprezentatív részét vizsgálja meg.

(2) A kiállító vámhatóság elfogadhatja a 14i., 14j. és 14k. cikkben említett vonatkozó területek szakértője által az egyes vonatkozó cikkekben említett feltételek és kritériumok teljesülése tekintetében adott megállapításokat. A szakértő és a kérelmező nem állhat kapcsolatban egymással.

14o. cikk

(1) A kiállító vámhatóság az AEO-tanúsítványt az 1D. mellékletben megállapított mintának megfelelően állítja ki.

(2) A vámhatóság a kérelemnek a 14c. cikk szerinti fogadásától számított 120 naptári napon belül kiállítja az AEO-tanúsítványt vagy elutasítja a kiadására vonatkozó kérelmet. Amennyiben a vámhatóság a határidőt nem tudja betartani, ez a határidő egy további 60 naptári napos időszakkal meghosszabbítható. Ilyen esetekben a vámhatóság a 120 naptári napos határidő lejárta előtt tájékoztatja a kérelmezőt a hosszabbítás indokairól.

(3) A (2) bekezdés első mondatában előírt időtartam meghosszabbítható, ha a kritériumok vizsgálata során a kérelmező kiigazításokat eszközöl ezen kritériumok teljesítése érdekében, és ezekről az illetékes hatóságot értesíti.

(4) Ha a 14l., 14m. és 14n. cikknek megfelelően elvégzett vizsgálat eredménye valószínűsíthetően a kérelem elutasításához vezetne, a kiállító vámhatóságnak közölnie kell a megállapításokat a kérelmezővel és a kérelem elutasítása előtt lehetőséget biztosít számára, hogy 30 naptári napon belül reagáljon. A (2) bekezdés első mondatában rőgzitett időtartam ennek megfelelően felfüggesztésre kerül.

(5) A kérelem elutasítása nem vezethet a vámszabályok szerint kiállított bármely meglévő engedély automatikus visszavonásához.

(6) Ha a kérelmet elutasítják, a vámhatóságnak tájékoztatnia kell a kérelmezőt a határozat alapjául szolgáló okokról. A kérelem elutasításáról szóló határozatot a kérelmezőhöz a (2), (3) és (4) bekezdésekben meghatározott határidőkön belül kell eljuttatni.

14p. cikk

A kiállító vámhatóság - a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával - öt munkanapon belül tájékoztatja a többi tagállam vámhatóságait arról, hogy AEO-tanúsítványt állított ki. Ugyanilyen határidőn belül kell tájékoztatást adni a kérelem elutasításáról is.

2. FEJEZET

Az AEO-tanúsítványok joghatásai

1. szakasz

Általános rendelkezések

14q. cikk

(1) Az AEO-tanúsítvány a kiállításának napjától számított tizedik munkanapon lép hatályba.

(2) Az AEO-tanúsítványokat minden tagállamban el kell ismerni.

(3) Az AEO-tanúsítvány érvényességének időtartama nem korlátozható.

(4) A vámhatóságok felügyelik az engedélyezett gazdálkodó által teljesítendő feltételeknek és kritériumoknak való megfelelést.

(5) A feltételek és kritériumok újbóli értékelését a kiállító vámhatóság az alábbi esetekben végzi el:

a) amennyiben jelentős változások történtek a vonatkozó közösségi jogszabályokban;

b) indokoltan feltételezhető, hogy a vonatkozó feltételeket és kritériumokat az engedélyezett gazdálkodó már nem teljesíti.

Három évnél rövidebb ideje alapított kérelmezőnek kiállított AEO-tanúsítvány esetében a kiállítás utáni első év folyamán szoros felügyeletet kell alkalmazni.

A 14n. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

Az újbóli értékelés eredményeit, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, az összes tagállam vámhatóságai számára hozzáférhetővé kell tenni.

2. szakasz

Az engedélyezett gazdálkodói státusz felfüggesztése

14r. cikk

(1) Az engedélyezett gazdálkodói státuszt a kiállító vámhatóság az alábbi esetekben függeszti fel:

a) amennyiben az AEO-tanúsítványhoz megkövetelt feltételek vagy kritériumok be nem tartását fedik fel;

b) a vámhatóságoknak elegendő okuk van feltételezni, hogy az engedélyezett gazdálkodó olyan cselekményt követett el, amely büntetőeljárás megindítását eredményezi és a vámszabályok megszegésével kapcsolatos.

Az első albekezdés b) pontjában említett esetben azonban a vámhatóság dönthet úgy, hogy nem függeszti fel az engedélyezett gazdálkodói státuszt, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a szabályszegés elhanyagolható jelentőségű a vám vonatkozású műveletek számához vagy méreteihez viszonyítva és nem teszi kétségessé az engedélyezett gazdálkodó jóhiszeműségét.

A határozat meghozatala előtt a vámhatóságoknak megállapításaikat közölniük kell az érintett gazdasági szereplővel. Az érintett gazdasági szereplőnek jogában áll, hogy a közléstől számított 30 naptári napon belül orvosolja a helyzetet és/vagy megtegye észrevételeit.

A felfüggesztés azonnali hatályú azonban, amennyiben a polgárok biztonságát és védelmét, a közegészségügyet vagy a környezetet érintően a veszély jellege vagy szintje ezt megköveteli. A felfüggesztő vámhatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállam vámhatóságait, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, hogy azok megtehessék a szükséges intézkedéseket.

(2) Amennyiben az AEO-tanúsítvány birtokosa az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett helyzetet nem orvosolja az (1) bekezdés harmadik albekezdésében említett 30 naptári napon belül, az illetékes vámhatóság értesíti az érintett gazdasági szereplőt arról, hogy az engedélyezett gazdálkodói státusz 30 naptári napos időtartamra felfüggesztésre került annak érdekében, hogy a gazdasági szereplő a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket megtehesse. Az értesítést, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, a többi tagállam vámhatóságainak is meg kell küldeni.

(3) Ha az AEO-tanúsítvány birtokosa az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett cselekményt követett el, a kiállító vámhatóság az engedélyezett gazdálkodói státuszt a büntetőeljárás idejére felfüggeszti. Erről a tanúsítvány birtokosát értesíti. Az értesítést, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, a többi tagállam vámhatóságainak is meg kell küldeni.

(4) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem tudta rendezni a helyzetet 30 naptári napon belül, de bizonyítékot tud szolgáltatni arra, hogy a feltételek teljesíthetőek, ha a felfüggesztési időtartamot meghosszabbítják, a kiállító vámhatóság az engedélyezett gazdálkodói státuszt további 30 naptári napra felfüggeszti.

14s. cikk

(1) A felfüggesztés nem érinti a felfüggesztés napja előtt már megkezdett és még be nem fejezett vámeljárásokat.

(2) A felfüggesztés nem érinti automatikusan azokat az engedélyeket, amelyeket az AEO-tanúsítványra történő hivatkozás nélkül adtak ki, kivéve ha a felfüggesztés okai jelentőséggel bírnak ezekre az engedélyekre vonatkozóan is.

(3) A felfüggesztés nem érinti automatikusan az olyan vámjogi egyszerűsítés használatára szóló engedélyt, amelyet az AEO-tanúsítvány alapján adtak ki és amelynek feltételei még teljesülnek.

(4) A 14a. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett AEO-tanúsítvány esetén, amennyiben az érintett gazdasági szereplő csak a 14k. cikkben ismertetett feltételeket nem teljesíti, az engedélyezett gazdálkodói státusz részlegesen kerül felfüggesztésre, és kérelmére új, a 14a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett AEO-tanúsítvány állítható ki.

14t. cikk

(1) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő a vámhatóságok megelégedésére, megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy eleget tegyen azoknak a feltételeknek és kritériumoknak, amelyeknek egy engedélyezett gazdálkodónak meg kell felelnie, a kiállító vámhatóság a felfüggesztést visszavonja, és erről tájékoztatja az érintett gazdasági szereplőt és a többi tagállam vámhatóságait. A felfüggesztés a 14r. cikk (2) vagy (4) bekezdésében meghatározott határidő lejárta előtt vonható vissza.

A 14s. cikk (4) bekezdésében említett helyzetben a felfüggesztő vámhatóság a felfüggesztett tanúsítványt hatályába visszahelyezi. Ezt követően a 14a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett AEO-tanúsítványt visszavonja.

(2) Ha az érintett gazdasági szereplő a 14r. cikk (2) vagy (4) bekezdésében meghatározott felfüggesztési időtartamon belül a szükséges intézkedéseket nem teszi meg, a kiállító vámhatóság az AEO-tanúsítványt visszavonja és erről a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával haladéktalanul értesíti a többi tagállam vámhatóságait.

A 14s. cikk (4) bekezdésében említett helyzetben az eredeti tanúsítványt vissza kell vonni, és csak a 14a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett új AEO-tanúsítvány lesz érvényes.

14u. cikk

(1) Amennyiben az engedélyezett gazdálkodó ideiglenesen nem tud megfelelni a 14a. cikkben meghatározott kritériumok bármelyikének, az engedélyezett gazdálkodói státusz felfüggesztését kérheti. Ilyen esetben az engedélyezett gazdálkodó értesíti a kiállító vámhatóságot, megadva azt a határidőt, amikorra ismét képes lesz arra, hogy a kritériumokat teljesítse. Szintén értesítenie kell a kiállító vámhatóságot minden tervezett intézkedésről és azok időbeli menetrendjéről.

Az értesítést kapó vámhatóság a többi tagállam vámhatóságai részére is megküldi az értesítést, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával.

(2) Ha az engedélyezett gazdálkodó nem tudja rendezni a helyzetet az értesítésében megadott időtartamon belül, a kiállító vámhatóság ésszerű mértékű hosszabbítást engedélyezhet, feltéve hogy az engedélyezett gazdálkodó jóhiszeműen járt el. Erről a hosszabbításról, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, a többi tagállam vámhatóságait is értesíti.

Minden egyéb esetben az AEO-tanúsítványt vissza kell vonni és a kiállító vámhatóság haladéktalanul értesíti, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, a többi tagállam vámhatóságait.

(3) Ha a szükséges intézkedéseket a felfüggesztés ideje alatt nem teszik meg, a 14v. cikket kell alkalmazni.

3. szakasz

Az AEO-tanúsítvány visszavonása

14v. cikk

(1) Az AEO-tanúsítványt a kiállító vámhatóság az alábbi esetekben vonja vissza:

a) az engedélyezett gazdálkodó elmulasztja megtenni a 14t. cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket;

b) az engedélyezett gazdálkodó a vámszabályokhoz kapcsolódó súlyos szabályszegést követett el, és további fellebbezési joga nincs;

c) az engedélyezett gazdálkodó elmulasztja megtenni a szükséges intézkedéseket a 14u. cikkben említett felfüggesztés ideje alatt;

d) az engedélyezett gazdálkodó kérelmére.

A b) pontban említett esetben azonban a vámhatóság dönthet úgy, hogy nem vonja vissza az AEO-tanúsítványt, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a szabályszegés elhanyagolható jelentőségű a vám vonatkozású műveletek számához vagy méreteihez viszonyítva és olyan, amely nem teszi kétségessé az engedélyezett gazdálkodó jóhiszeműségét.

(2) A visszavonás az arról szóló értesítést követő napon lép hatályba.

A 14a. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett AEO-tanúsítvány esetén, amennyiben az érintett gazdasági szereplő csak a 14k. cikkben ismertetett feltételeket nem teljesíti, a tanúsítványt a kiállító vámhatóság visszavonja, és egy új, a 14a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett AEO-tanúsítványt állít ki.

(3) A kiállító vámhatóság egy AEO-tanúsítvány visszavonásról haladéktalanul értesíti, a 14x. cikkben említett kommunikációs rendszer felhasználásával, a többi tagállam vámhatóságait.

(4) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett visszavonás eseteit kivéve, a gazdasági szereplő AEO-tanúsítvány iránti új kérelmet a visszavonás napjától számított három évig nem nyújthat be.

3. FEJEZET

Információcsere

14w. cikk

(1) Az engedélyezett gazdálkodó minden olyan, a tanúsítvány kiadása után felmerült tényezőről tájékoztatja a kiállító vámhatóságot, amely annak fenntartására vagy tartalmára hatást gyakorolhat.

(2) A kiállító vámhatóság rendelkezésére álló minden lényeges információt a többi olyan tagállam vámhatóságának rendelkezésére kell bocsátani, ahol az engedélyezett gazdálkodó vámügyekkel kapcsolatos tevékenységeket folytat.

(3) Ha a vámhatóság olyan konkrét engedélyt von vissza, amelyet az engedélyezett gazdálkodónak az AEO-tanúsítványa alapján egy bizonyos, a 260., 263., 269., 272., 276., 277., 282., 283., 313a. és 313b., 324a., 324e., 372., 454a., 912g. cikkekben meghatározott vámjogi egyszerűsítés alkalmazására adtak ki, erről értesítenie kell az AEO-tanúsítványt kiállító vámhatóságot.

(4) A kiállító vámhatóság haladéktalanul a polgári légiközlekedés-védelemért felelős nemzeti hatóság rendelkezésére bocsátja a következő, rendelkezésére álló minimális információkat az engedélyezett gazdálkodó státusával kapcsolatban:

a) a "Biztonság és védelem" - AEO-tanúsítvány (AEOS) és a "Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem" - AEO-tanúsítvány (AEOF) - ideértve a tanúsítvány birtokosának nevét - és adott esetben ezek módosítása, visszavonása, vagy az engedélyezett gazdálkodói státus felfüggesztése és annak okai;

b) arról szóló információk, hogy a vámhatóságok látogatást tettek-e az érintett helyszínen, az utolsó látogatás időpontja és a látogatás célja (engedélyezési folyamat, újraértékelés, nyomon követés);

c) adott esetben az AEOS- és AEOF-tanúsítványok újraértékelése és annak eredményei.

A nemzeti vámhatóságok - a polgári légi közlekedés védelméért felelős nemzeti hatósággal egyetértésben - legkésőbb 2015. március 1-jéig, az első albekezdésben említetteknek megfelelően megállapítják azon információk cseréjének részletes módjait, amelyekre nem vonatkozik a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszer.

A szóban forgó információt kezelő, a polgári légiközlekedés-védelemért felelős nemzeti hatóságok csak a meghatalmazott ügynökre és az ismert szállítóra vonatkozó programok céljából használják ezen információkat, valamint ezen információk védelmének biztosítása érdekében végrehajtják a megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket.

14x. cikk

(1) A vámhatóságok közötti információs és kommunikációs folyamatra, valamint a Bizottság és a gazdasági szereplők tájékoztatására a Bizottság és a vámhatóságok által, egymással egyetértésben meghatározott elektronikus információs és kommunikációs rendszert kell használni.

(2) A Bizottság és a vámhatóságok az (1) bekezdésben említett rendszer felhasználásával az alábbi információkat tárolják és tartanak fenn azokhoz hozzáférést:

a) a kérelmek elektronikus úton továbbított adatai;

b) az AEO-tanúsítványok, és adott esetben azok módosítása, visszavonása, vagy az engedélyezett gazdálkodói státusz felfüggesztése;

c) minden egyéb lényeges információ.

(2a) Adott esetben, különösen amennyiben az engedélyezett gazdálkodói státust egyéb uniós jogszabályok szerint megadandó jóváhagyás, engedélyek vagy könnyítések alapjának tekintik, a polgári légiközlekedés-védelemért felelős nemzeti hatóságok számára is hozzáférés biztosítható a 14w. cikk (4) bekezdésének a) és c) pontjában említett információkhoz.

(3) A kiállító vámhatóság értesíti a saját tagállamában működő kockázatelemzési hivatalokat az AEO-tanúsítvány kiadásáról, módosításáról, visszavonásáról vagy az engedélyezett gazdálkodói státusz felfüggesztéséről. Tájékoztatnia kell a többi tagállam valamennyi egyéb kiállító hatóságát is.

(4) Az engedélyezett gazdálkodók jegyzékét a Bizottság az érintett engedélyezett gazdálkodó előzetes beleegyezésével közzéteheti az interneten. A jegyzéket frissíteni kell.

IV. CÍM

AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

1. FEJEZET

Nem preferenciális származás

1. szakasz

A származó helyzetet megalapozó megmunkálások vagy feldolgozások

35. cikk

Ez a fejezet a Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagokra és textilárukra, valamint egyes, a textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékekre vonatkozóan határozza meg, hogy milyen megmunkálást vagy feldolgozást kell olyannak tekinteni, hogy az teljesíti a Vámkódex 24. cikkében megállapított kritériumokat, és az érintett termékeket abból az országból származóvá teszi, amelyben ezt a megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték.

Az "ország" kifejezés értelemszerűen vagy egy harmadik országot, vagy a Közösséget jelöli.

1. alszakasz

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagok és textiláruk

36. cikk

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagok és textiláruk tekintetében a 37. cikkben meghatározottak szerinti teljes megmunkálást vagy feldolgozást kell úgy tekintetni, mint olyan feldolgozást vagy megmunkálást, amely a Vámkódex 24. cikke értelmében a származó helyzetet megalapozza.

37. cikk

Teljes megmunkálásnak vagy feldolgozásnak az olyan megmunkálási vagy feldolgozási eljárást kell tekinteni, amelynek eredményeként az előállított terméket a Kombinált Nómenklatúra olyan vámtarifaszáma alá sorolják be, amely eltér azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyek alá az eljárás során felhasznált nem származó anyagokat kell besorolni.

Ezzel szemben a 10. mellékletben felsorolt termékek vonatkozásában csak az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában, az egyes előállított termékekre előírt meghatározott eljárásokat lehet teljes megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekinteni, akár járnak vámtarifaszám-változással, akár nem.

A 10. mellékletben foglalt szabályok alkalmazásának módszerét a 9. mellékletben található bevezető megjegyzések írják le.

38. cikk

Az előző cikk alkalmazásában a származó helyzet megszerzéséhez minden esetben nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni az alábbiakat, akár bekövetkezett vámtarifaszám-változás, akár nem:

a) a fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító művelet (szellőztetés, szétterítés, szárítás, sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) a por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból (beleértve a készletek összeállítását), mosásból, feldarabolásból álló egyszerű műveletek;

c)

i. a szállítmány csomagolásának, felosztásának és összeállításának megváltoztatása;

ii. egyszerű zsákokba, ládákba, dobozokba helyezés, raklapokon vagy táblákon való rögzítés stb. és minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzések, címkék és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon;

e) termékek alkatrészeinek egyszerű összeillesztése, hogy azok egy teljes terméket képezzenek;

f) az a)-e) pontokban meghatározott két vagy több művelet kombinációja.

2. alszakasz

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékek

39. cikk

A 11. mellékletben felsorolt előállított termékek vonatkozásában az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában említett megmunkálást, illetve feldolgozást kell olyan eljárásnak vagy műveletnek tekinteni, amely a létrejött terméknek a Vámkódex 24. cikke szerinti származó helyzetet megalapozza.

A 11. mellékletben foglalt szabályok alkalmazásának módszerét a 9. mellékletben található bevezető megjegyzések írják le.

3. alszakasz

Minden termékre vonatkozó közös rendelkezések

40. cikk

Ha a 10. és 11. mellékletekben található felsorolások úgy rendelkeznek, hogy a származó helyzet csak akkor megalapozott, ha a felhasznált, nem származó anyagok értéke nem haladja meg az előállított termék gyártelepi árának adott százalékát, úgy e százalékos arány kiszámításánál az alábbiakat kell figyelembe venni:

- az "érték" a felhasznált nem származó anyagok behozatalakor megállapított vámértéke, vagy ha ez nem ismert, és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért a feldolgozó országban fizetett első megállapítható ár,

- a "gyártelepi ár" az előállított termék gyártelepi ára, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely a termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető,

- az "összeszerelési művelet eredményeként nyert érték" az az értéknövekedés, amely magából az összeszerelésből - továbbá bármely befejező és ellenőrző műveletből -, valamint a szóban forgó művelet helyszínéül szolgáló országból származó bármely alkatrész beépítéséből keletkezik, beleértve a hasznot és a műveletek eredményeként ebben az országban felmerült általános költségeket is.

2. szakasz

A pótalkatrészekre vonatkozó végrehajtási rendelkezések

41. cikk

(1) Bármely berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel együtt szállított tartozékot, alkatrészt vagy szerszámot, amely ezek szokásos felszerelését képezi, ugyanolyan származásúnak kell tekinteni, mint a berendezést, gépet, készüléket vagy járműt.

(2) Bármely szabad forgalomba bocsátott vagy előzőleg kivitt berendezéshez, géphez, készülékhez vagy járműhöz történő felhasználásra szánt lényeges pótalkatrész ugyanolyan származásúnak minősül, mint a berendezés, gép, készülék, illetve jármű, feltéve, hogy az ebben a szakaszban foglalt feltételek teljesülnek.

42. cikk

Az előző cikkben említett származás vélelme csak akkor fogadható el:

- ha az szükséges a rendeltetési országba történő behozatalhoz,

- ha az említett lényeges pótalkatrészeknek az adott berendezésbe, gépbe, készülékbe, illetve járműbe a gyártási szakaszban történő beépítése nem akadályozta volna meg, hogy ez a berendezés, gép, készülék, illetve jármű közösségi vagy a gyártó országból való származást nyerjen.

43. cikk

A 41. cikk alkalmazásában:

a) a "berendezés, gép, készülék, illetve jármű" a Kombinált Nómenklatúra XVI., XVII. és XVIII. áruosztályaiba tartozó áru;

b) a "lényeges pótalkatrészek" azok a részek:

- amely alkotórészek nélkül az a) pontban említett, előzőleg szabad forgalomba bocsátott vagy kivitt áruk rendeltetésszerű üzemeltetése nem biztosítható, és

- amelyek ezekre az árukra jellemzőek, és

- amelyeket ezek szokásos karbantartására és a megsérült vagy működésképtelenné vált, ugyanilyen típusú alkatrészeknek a cseréjére szántak.

44. cikk

Amennyiben a tagállamok illetékes hatóságaihoz vagy meghatalmazott szerveihez a lényeges pótalkatrészekre vonatkozó származási bizonyítvány iránti kérelmet nyújtanak be a 41. cikk értelmében, akkor ennek a bizonyítványnak a 6. rovata (tételszám, jelek, számok, csomagok száma és fajtája, árumegnevezés) és a bizonyítvánnyal kapcsolatos kérelem tartalmazza az érintett személy olyan értelmű nyilatkozatát, hogy az abban említett árukat a korábban kivitt berendezés, gép, készülék, illetve jármű szokásos karbantartására szánták, valamint az említett berendezés, gép, készülék, illetve jármű pontos adatait is.

Ha lehetséges, az érintett személy közli annak a származási bizonyítványnak az adatait (kibocsátó hatóság, bizonyítvány száma és kelte) is, amelynek fedezete mellett azt a berendezést, gépet, készüléket, illetve járművet - amelynek karbantartásához az alkatrészeket szánták - kivitték.

45. cikk

Amennyiben a lényeges pótalkatrészeknek a 41. cikk értelmében vett származását ezeknek az alkatrészeknek a Közösségben való szabad forgalomba bocsátása érdekében származási bizonyítvánnyal kell igazolni, akkor ennek a bizonyítványnak tartalmaznia kell a 44. cikkben említett adatokat is.

46. cikk

Az ebben a szakaszban előírt szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok illetékes hatóságai további bizonyítékokat is követelhetnek, különösen:

- a szabad forgalomba bocsátott vagy korábban kivitt berendezésre, gépre, készülékre, illetve járműre vonatkozó számla vagy számlamásolat benyújtását,

- azt a szerződést vagy szerződésmásolatot vagy bármely más olyan okmányt, amelyből kitűnik, hogy a szállítást a szokásos karbantartási szolgáltatás részeként végzik.

3. szakasz

A származási bizonyítványokra vonatkozó végrehajtási rendelkezések

1. alszakasz

A származási bizonyítványokra vonatkozó általános rendelkezések

47. cikk

Ha egy termék származását a behozatalkor származási bizonyítvány benyújtásával igazolják, illetve kell igazolni, úgy ezen bizonyítványnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

a) megbízható, a kiállító ország által erre kellően felhatalmazott hatóság vagy szerv állítja ki;

b) valamennyi, az érintett áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot tartalmazza, különösen:

- a csomagok darabszámát, jellegét, a rajtuk lévő jeleket és számokat,

- a termékek fajtáját,

- a termékek bruttó és nettó tömegét; ezek az adatok azonban más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyiség és térfogat megadásával, ha a termékek tömege szállításuk során jelentősen változik, vagy ha a tömeg nem állapítható meg, illetve ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok biztosítják,

- a feladó nevét;

c) a bizonyítványnak egyértelműen igazolnia kell, hogy a vonatkozó áru egy meghatározott országból származik.

48. cikk

(1) A tagállamok illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei által kiállított származási bizonyítványnak meg kell felelnie a 47. cikk a) és b) bekezdésében előírt feltételeknek.

(2) A bizonyítványokat és a rájuk vonatkozó kérelmeket a 12. mellékletben szereplő mintáknak megfelelő nyomtatványokon kell kiállítani.

(3) Ezek a származási bizonyítványok azt igazolják, hogy az áruk a Közösségből származnak.

Amennyiben az exportkereskedelem szükségessége úgy kívánja, az adott bizonyítvány azt is igazolhatja, hogy az áruk egy bizonyos tagállamból származnak.

Ha a Vámkódex 24. cikkében foglalt feltételek csak egy sor, különböző tagállamban végrehajtott művelet vagy eljárás eredményeként teljesülnek, az áruknak kizárólag a közösségi származását lehet igazolni.

49. cikk

Származási bizonyítványt az érintett személy írásbeli kérelme alapján állítanak ki.

Ha a körülmények ezt indokolják, különösen, ha a kérelmező rendszeres kiviteli forgalmat bonyolít le, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem követelnek meg külön kérelmet minden egyes kiviteli eljáráshoz, feltéve, hogy a származásra vonatkozó rendelkezéseket betartják.

Amennyiben a kereskedelem szükségessége úgy kívánja meg, a származási bizonyítványból egy vagy több további másodpéldány is kibocsátható.

Ezeket a másodpéldányokat a 12. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványokon kell kiállítani.

50. cikk

(1) A bizonyítvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb - 5 mm vagy + 8 mm eltérés megengedett. Az alkalmazott papír fehér, famentes, írás céljára előkészített, a tömege legalább 64 g/m2, illetve légipostapapír alkalmazása esetén 25-30 g/m2. A bizonyítvány nyomtatott guilloche-mintás szépiaháttérrel rendelkezik, amely láthatóvá tesz bárminemű - mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt - hamisítást.

(2) A kérelmet az exportáló tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén vagy mindegyikén kell kinyomtatni. A származási bizonyítvány nyomtatványát a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén vagy - a kereskedelmi gyakorlattól és kívánalmaktól függően - valamely más nyelven kell kinyomtatni.

(3) A tagállamok fenntarthatják maguknak a jogot, hogy a származási bizonyítványok nyomtatványát ők maguk nyomtassák, vagy pedig az általuk felhatalmazott nyomdákban állíttassák elő. Ez utóbbi esetben minden egyes bizonyítványon fel kell tüntetni a nyomtatási engedélyre való hivatkozást. Minden egyes származási bizonyítványon fel kell tüntetni a nyomda nevét és címét vagy az azonosítására szolgáló jelet. A bizonyítványt el kell látni továbbá az azonosítására szolgáló nyomtatott vagy bélyegzett sorszámmal.

51. cikk

A kérelem formanyomtatványát és a származási bizonyítványt azonos módon gépírással vagy nyomtatott nagybetűs kézírással kell kitölteni a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén vagy - a kereskedelmi gyakorlattól és kívánalmaktól függően - valamely más nyelven.

52. cikk

A 48. cikkben említett származási bizonyítvány mindegyikét az azonosítást szolgáló sorszámmal kell ellátni. A bizonyítvány iránti kérelmen és magának a bizonyítványnak minden egyes másolatán is szerepelnie kell ugyanennek a számnak.

Ezen túlmenően, a tagállamok illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei ezen okmányokat kibocsátásuk sorrendjében beszámozhatják.

53. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai határozzák meg, hogy milyen esetleges további adatokat kell megadni a kérelemben. Ezen további adatokat minimális szintre kell korlátozni.

Minden egyes tagállam tájékoztatja a Bizottságot azokról a rendelkezésekről, amelyeket a tagállam az előző bekezdés érvényre juttatása során meghoz. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul közli a többi tagállammal.

54. cikk

A tagállamok származási bizonyítványt kiállító illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei a kérelmeket legalább két évig megőrzik.

A kérelmeket másolati formában is meg lehet őrizni, feltéve, hogy ezek az érintett tagállam jogszabályai alapján ugyanolyan bizonyító erővel rendelkeznek.

2. alszakasz

A különleges behozatali szabályok alá tartozó egyes mezőgazdasági termékek származási bizonyítványára vonatkozó különös rendelkezések

55. cikk

Az 56-65. cikk rendelkezik a harmadik országból származó olyan mezőgazdasági termékekre vonatkozó származási bizonyítványok használatának feltételeiről, amelyek különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartoznak, amennyiben ezek a rendelkezések az alábbiakra hivatkoznak.

a)

Származási bizonyítványok

56. cikk

(1) Azokra a harmadik országból származó mezőgazdasági termékekre, amelyekre vonatkozóan különleges nem preferenciális behozatali rendelkezéseket állapítottak meg, a 13. mellékletben megtalálható mintának megfelelő származási bizonyítványt kell kiállítani.

(2) Ezeket a bizonyítványokat az érintett harmadik országok illetékes kormányzati hatóságai (a továbbiakban: kibocsátó hatóságok) bocsátják ki, amennyiben a termékeket, amelyekre a bizonyítványok vonatkoznak, a Közösségben hatályban lévő szabályok értelmében ezekből az országokból származónak lehet tekinteni.

(3) A bizonyítványok az 55. cikkben említett különleges behozatali rendelkezéseket szabályozó közösségi jogszabályokban előírt minden szükséges adatot is igazolnak.

(4) Az 55. cikkben említett különleges behozatali rendelkezésekre vonatkozó különös rendelkezések sérelme nélkül, a származási bizonyítványok érvényességi ideje a kibocsátó hatóság által történt kiadástól számított tíz hónap.

57. cikk

(1) Az ezen alszakasz rendelkezései szerint kiállított származási bizonyítvány csak egyetlen lapból áll, amelyet az okmány címe mellett szereplő "eredeti" szó azonosít.

Ha további példányokra van szükség, azokon az okmány címe mellett a "másolat" megjelölést kell feltüntetni.

(2) A Közösség illetékes hatóságai a származási bizonyítványnak csak az eredeti példányát fogadják el érvényesnek.

58. cikk

(1) A származási bizonyítvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb + 8 mm vagy - 5 mm eltérés megengedett. Az alkalmazott papír fehér, famentes, írás céljára előkészített, a tömege legalább 40 g/m2. A bizonyítvány színoldala sárga, nyomtatott guilloche-mintás háttérrel rendelkezik, amely láthatóvá tesz bárminemű - mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt - hamisítást.

(2) A bizonyítványokat a Közösség egyik hivatalos nyelvén kell kinyomtatni és kitölteni.

59. cikk

(1) A bizonyítványt gépírással vagy valamely gépi adatfeldolgozó rendszer segítségével vagy hasonló eljárással kell kitölteni.

(2) A bejegyzések nem törölhetők ki, és nem írhatók át. Minden módosítást a téves beírás áthúzásával és szükség esetén a helyes adatok beírásával kell elvégezni. Az ilyen módosítást a kiállító személy kézjegyével kell ellátni, és a kibocsátó hatóságnak záradékolnia kell.

60. cikk

(1) Az 56-59. cikknek megfelelően kiállított származási bizonyítvány 5. rovata tartalmaz minden pótlólagos, az 56. cikk (3) bekezdésében említett adatot, amely szükséges lehet azon különleges behozatali rendelkezések végrehajtásához, amelyekhez kapcsolódnak.

(2) Az 5., 6. és 7. rovat fel nem használt részeit úgy kell áthúzni, hogy később oda semmit ne lehessen bejegyezni.

61. cikk

Minden származási bizonyítványt el kell látni az azonosítására szolgáló nyomtatott vagy nem nyomtatott sorszámmal, valamint minden bizonyítványon szerepelnie kell a kibocsátó hatóság bélyegzőlenyomatának és az arra felhatalmazott személy vagy személyek aláírásának.

A bizonyítványt a vonatkozó termék kivitelekor kell kibocsátani, és a kibocsátó hatóságnak egy példányt minden kibocsátott bizonyítványból meg kell őriznie.

62. cikk

Kivételes esetben a fent említett származási bizonyítványt a vonatkozó termékek kivitele után is ki lehet bocsátani, ha azt tévedés, nem szándékos mulasztás vagy különleges körülmények miatt a kivitel alkalmával nem bocsátották ki.

A kibocsátó hatóság mindaddig nem állíthatja ki utólag az 56-61. cikkben meghatározott származási bizonyítványt, amíg nem ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli adatokkal.

Az utólag kiállított bizonyítványokon a következő bejegyzések egyikének kell szerepelnie a "Megjegyzések" rovatban:

- expedido a posteriori,

- udstedt efterfølgende,

- Nachträglich ausgestellt,

- Εκδοθέν εκ των υστέρων,

- Issued retrospectively,

- Délivré a posteriori,

- rilasciato a posteriori,

- afgegeven a posteriori,

- emitido a posteriori,

- annettu jälkikäteen/utfärdat i efterhand,

- utfärdat i efterhand,

- Vystaveno dodatečně,

- Välja antud tagasiulatuvalt,

- Izsniegts retrospektīvi,

- Retrospektyvusis išdavimas,

- Kiadva visszamenőleges hatállyal,

- Maħruġ retrospettivament,

- Wystawione retrospektywnie,

- Izdano naknadno,

- Vyhotovené dodatočne,

- издаден впоследствие,

- eliberat ulterior,

- Izdano naknadno.

b)

Igazgatási együttműködés

63. cikk

(1) Ahol az egyes mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó különleges behozatali rendelkezések az 56-62. cikkben foglalt származási bizonyítvány használatát írják elő, az ilyen rendelkezések alkalmazásának jogosultsága igazgatási együttműködési eljárás létrehozásának függvénye, amennyiben a vonatkozó rendelkezések másképpen nem szólnak.

Ehhez az érintett harmadik országoknak a következőket kell eljuttatniuk az Európai Közösségek Bizottságához:

- a származási bizonyítványokat kibocsátó hatóságok nevét és címét az általuk használt bélyegzők mintáival együtt,

- azoknak a kormányzati hatóságoknak a nevét és címét, amelyekhez az alábbi 64. cikkben előírt, a származási bizonyítvány utólagos megerősítésére vonatkozó megkeresést kell küldeni.

A Bizottság minden fent említett információt továbbít a tagállamok illetékes hatóságaihoz.

(2) Amennyiben a szóban forgó harmadik ország elmulasztja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a Bizottságnak elküldeni, a Közösség illetékes hatóságai megtagadják a különleges behozatali rendelkezésekből eredő jogok érvényesítését.

64. cikk

(1) Az 56-62. cikkben említett származási bizonyítvány utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, valamint akkor kell elvégezni, ha alapos kétség merült fel az okmányok valódiságát vagy az általuk tartalmazott információ helyességét illetően.

A származással kapcsolatos ügyekben a ellenőrzést a vámhatóság kezdeményezésére kell végrehajtani.

Mezőgazdasági szabályok alkalmazása esetén a ellenőrzést más illetékes hatóságok is elvégezhetik.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása céljából a Közösség illetékes hatóságai a származási bizonyítványt vagy annak egy másolatát visszaküldik az exportáló ország által kijelölt kormányzati hatóságnak, szükség szerint megadva azokat a formai és tartalmi okokat, amelyek az ellenőrzést szükségessé teszik. Ha számla is benyújtásra került, akkor annak eredeti vagy egy másolati példányát csatolni kell a visszaküldött bizonyítványhoz. A hatóságok minden olyan rendelkezésre álló információt elküldenek, amely arra utal, hogy a bizonyítványokon megadott adatok helytelenek, vagy a bizonyítvány nem hiteles.

Amennyiben a Közösség vámhatóságai úgy határoznak, hogy a vonatkozó különleges behozatali rendelkezések alkalmazását az ellenőrzés eredményének megérkezéséig felfüggesztik, az áruk kiadását csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

65. cikk

(1) A Közösségen belüli illetékes hatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell az utólagos ellenőrzés eredményéről.

A fent említett eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy a fenti 64. cikkben meghatározott feltételekkel elküldött származási bizonyítványok a ténylegesen kivitt árura vonatkoznak-e, és hogy az utóbbira alkalmazhatók-e a vonatkozó különleges behozatali rendelkezések.

(2) Ha az ellenőrzésre vonatkozó megkeresés keltétől számított legfeljebb 6 hónapon belül nem érkezik válasz, a Közösségen belüli illetékes hatóság véglegesen megtagadja a különleges behozatali rendelkezések alkalmazását.

2. FEJEZET

Preferenciális származás

1. Szakasz

Általános preferenciarendszer

1. Alszakasz

Általános rendelkezések

66. cikk

Ez a szakasz az Európai Unió által a 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) alapján a fejlődő országoknak nyújtott általános tarifális preferenciák rendszerének (a továbbiakban: a rendszer) alkalmazásában megállapítja a "származó termék" fogalmát meghatározó szabályokat, valamint az ezzel összefüggő igazgatási együttműködés eljárásait és módszereit.

66a. cikk

(1) A 68-71. és 90-97j. cikk a regisztrált exportőrök öntanúsítási rendszerének ("regisztrált exportőri rendszer") a kedvezményezett országok és a tagállamok általi alkalmazásának dátumától alkalmazandó.

(2) A 97k-97w. cikk mindaddig alkalmazandó, amíg a kedvezményezett országok és a tagállamok FORM A származási bizonyítványokat vagy EUR.1 szállítási bizonyítványokat állítanak ki, vagy amíg az exportőreik számlanyilatkozatokat adnak ki, a 91. és 91a. cikkel összhangban.

67. cikk

(1) E szakasz, valamint e fejezet 1a. szakasza alkalmazásában:

a)

"kedvezményezett ország" : a 978/2012/EU rendelet 2. cikkének d) pontjában meghatározott ország vagy terület;

b)

"előállítás" : bármiféle megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést is;

c)

"anyag" : a termék előállítása során felhasznált összetevő, alapanyag, alkotóelem vagy alkatrész stb.;

d)

"termék" : az előállított termék, abban az esetben is, ha azt későbbi felhasználásra szánják egy másik előállítási műveletben;

e)

"áruk" : anyagok és termékek egyaránt;

f)

"kétoldalú kumuláció" : olyan rendszer, amelynek keretében az e rendelet értelmében az Európai Unióból származó termék valamely kedvezményezett országból származó anyagnak minősül abban az esetben, ha az adott kedvezményezett országban további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik;

g)

"Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció" : olyan rendszer, amelynek keretében a Norvégiából, Svájcból vagy Törökországból származó termék valamely kedvezményezett országból származó anyagnak minősül abban az esetben, ha az adott kedvezményezett országban további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik, majd onnan az Európai Unióba importálják;

h)

"regionális kumuláció" : olyan rendszer, amelynek keretében az e rendelet értelmében az egy adott regionális csoport valamely országából származó termék az adott regionális csoport másik országából (vagy másik regionális csoport valamely országából, ha lehetőség van a csoportok közötti kumulációra) származó anyagnak minősül abban az esetben, ha ez utóbbi országban további feldolgozásnak vetik alá vagy ott előállított termékbe beépítik;

i)

"kiterjesztett kumuláció" : olyan, a Bizottság által valamely kedvezményezett ország kérelme alapján megadott engedélyhez kötött rendszer, amelynek keretében bizonyos olyan országból származó anyagok, amellyel az Európai Uniónak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) mindenkor hatályos változatának XXIV. cikke értelmében szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, az adott kedvezményezett országból származó anyagnak minősülnek abban az esetben, ha ez utóbbi országban további feldolgozásnak vetik alá vagy ott előállított termékbe beépítik;

j)

"felcserélhető anyagok" : olyan anyagok, amelyek azonos jellegűek és kereskedelmi minőségűek, azonos műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és a végtermékbe beépített állapotukban egymástól nem különböztethetők meg;

k)

"regionális csoport" : olyan országok csoportja, amelyek között lehetőség van regionális kumulációra;

l)

"vámérték" : az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtására vonatkozó 1994. évi megállapodás (a vámérték megállapításáról szóló WTO-egyezmény) szerint megállapított érték;

m)

"anyag értéke" a 13a. mellékletben található listában : a felhasznált nem származó anyagok behozatalkor érvényes vámértéke, vagy ha ez nem ismert és nem állapítható meg, az anyagért az előállító ország területén fizetett első megállapítható ár; e pont rendelkezéseit a felhasznált származó anyagok vámértékének megállapítására is értelemszerűen alkalmazni kell;

n) "gyártelepi ár" :

a gyárból való elszállításkor a termékért azon gyártónak fizetett ár, amelynek vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást végezték, azzal a feltétellel, hogy az árnak magában kell foglalnia az összes felhasznált anyag értékét és a gyártással összefüggésben felmerülő összes költséget, de nem foglalhatja magában a létrejövő termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető belső adókat.

Ha a ténylegesen kifizetett árban nem jelenik meg a termék előállításával összefüggésben az előállító országban ténylegesen felmerült valamennyi költség, akkor a gyártelepi ár az összes ilyen költség összegének a létrejövő termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető mindennemű belső adóval csökkentett értékét jelenti;

o)

"a nem származó anyagok megengedett legnagyobb részaránya" : a nem származó anyagok mennyiségének azon megengedett legnagyobb részaránya, amely mellett az előállítás a termék származó voltának biztosítása szempontjából még kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak minősül. Bizonyos esetekben a termék gyártelepi árának százalékában, más esetekben árucsoportokba, árucsoport meghatározott csoportjába illetve vámtarifaszám, alszám meghatározott csoportjába tartozó felhasznált anyagok nettó tömegének százalékában van kifejezve;

p)

"nettó tömeg" : magának a terméknek a tömege bárminemű csomagolóanyag vagy csomagolótartály nélkül;

q)

"árucsoport", "vámtarifaszám", "alszám" : a Vámegyüttműködési Tanács 2004. június 26-án kelt ajánlásában foglaltak szerinti módosításokkal együtt a Harmonizált Rendszert alkotó nómenklatúrán belül meghatározott árucsoport, vámtarifaszám, alszám (négy vagy hat számjegyű kódok);

r)

"besorolt" : utalás arra, hogy egy termék vagy anyag a Harmonizált Rendszer egy adott vámtarifaszáma vagy alszáma alá tartozik;

s) "szállítmány" :

olyan termékek, amelyeket vagy

- egy adott exportőr egy adott címzettnek egyidejűleg szállít, vagy

- az exportőrtől a címzettig való szállításuk során egyetlen fuvarokmány, ilyen okmány hiányában egyetlen számla kísér;

t)

"exportőr" : az árut az Európai Unióba vagy kedvezményezett országba exportáló olyan személy, amely képes bizonyítani az áru származását, függetlenül attól, hogy az adott személy azonos-e a gyártóval, és függetlenül attól, hogy az exportügylettel kapcsolatos vámalakiságokat maga végzi-e vagy sem;

u)

"regisztrált exportőr" :

i. kedvezményezett országban letelepedett exportőr, amelyet az adott kedvezményezett ország illetékes hatóságai nyilvántartásba vettek termékeknek a rendszer keretein belüli, akár az Unióba, akár más olyan kedvezményezett országba történő exportálása céljából, amellyel fennáll a regionális kumuláció lehetősége; vagy

ii. valamely tagállamban letelepedett exportőr, amelyet az adott tagország illetékes hatóságai nyilvántartásba vettek az Unióból származó termékek exportálása céljából, ezen termékek valamely kedvezményezett országban, kétoldalú kumuláció keretében anyagként történő felhasználása érdekében; vagy

iii. valamely tagállamban letelepedett továbbküldő, amelyet az adott tagország illetékes hatóságai helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállításának céljából nyilvántartásba vettek a származó termékeknek az Unió vámterületén belül máshová, vagy adott esetben Norvégiába, Svájcba vagy Törökországba történő továbbszállítása érdekében ("regisztrált továbbküldő");

v)

"származásmegjelölő nyilatkozat" : az áruk exportőre vagy továbbküldője által kiadott nyilatkozat, amely jelzi, hogy a benne szereplő termékek megfelelnek a rendszer származási szabályainak.

(1a) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában, a "kedvezményezett országra" történő hivatkozás esetén a kifejezés magában foglalja továbbá az adott országnak vagy területnek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (Montego Bay-i Egyezmény, 1982. december 10.) értelmében vett parti tengerét is, annak határain azonban túl nem terjedhet.

(2) Az (1) bekezdés n) pontja alkalmazásában abban az esetben, ha az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást egy bizonyos gyártó alvállalkozásban végezte, az (1) bekezdés n) pontjának első bekezdésében említett "gyártó" az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozás is lehet.

(3) Az (1) bekezdés u) pontjának alkalmazásában, amennyiben az exportőrt kiviteli alakiságok elvégzése céljából képviselik, és az exportőr képviselője szintén regisztrált exportőr, ez a képviselő nem használhatja saját regisztráltexportőr-azonosító számát.

68. cikk

(1) A rendszer helyes alkalmazása érdekében a kedvezményezett országok kötelesek vállalni, hogy:

a) kialakítják és fenntartják azokat az igazgatási struktúrákat és rendszereket, amelyek az e szakaszban megállapított szabályoknak és eljárásoknak az adott országban való végrehajtásához és a kapcsolódó igazgatási feladatoknak az adott országban való ellátásához szükségesek, az adott esetnek megfelelően ideértve a kumuláció alkalmazásához szükséges feladatok ellátását is;

b) illetékes hatóságaik együttműködnek a Bizottsággal és a tagállamok vámhatóságaival.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti együttműködés a következő elemekből áll:

a) minden szükséges támogatás megadásából abban az esetben, ha a Bizottság a rendszernek az adott országban való helyes igazgatásával kapcsolatos ellenőrzési tevékenysége keretében arra igényt tart, ideértve a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságai által tett helyszíni ellenőrző látogatásokat is;

b) a 97g. és a 97h. cikk sérelme nélkül a termékek származó voltának és az e szakaszban megállapított egyéb feltételek teljesülésének ellenőrzéséből, ideértve a helyszíni látogatások végrehajtását is, ha a Bizottság vagy valamely tagállam vámhatóságai a származásra vonatkozó vizsgálatok keretében arra igényt tartanak.

(3) A kedvezményezett országok az (1) bekezdés szerinti vállalásukat legalább három hónappal azt a dátumot megelőzően nyújtják be a Bizottsághoz, amikor az exportőrök regisztrálását meg akarják kezdeni.

69. cikk

(1) A kedvezményezett országok tájékoztatják a Bizottságot a területükön található azon hatóságokról, amelyek:

a) az adott ország kormányzati hatóságainak részeként vagy a kormány alá rendelt szervként illetékességgel rendelkeznek arra, hogy exportőröket regisztráljanak a REX-rendszerben, nyilvántartási adatokat módosítsanak, frissítsenek, és regisztrációt vonjanak vissza;

b) az adott ország kormányzati hatóságainak részeként felelősek a Bizottsággal és a tagállamok vámhatóságaival való közigazgatási együttműködés biztosításáért, az e szakaszban előírtak szerint.

A kedvezményezett országok tájékoztatják a Bizottságot e hatóságok nevéről, címéről és kapcsolatfelvételi adatairól. Az értesítést legalább három hónappal azt a dátumot megelőzően kell elküldeni a Bizottságnak, amikor a kedvezményezett országok meg akarják kezdeni az exportőrök regisztrálását.

A kedvezményezett országok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés szerint megküldött adatokban bekövetkező változásokról.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azon vámhatóságaik nevéről, címéről és kapcsolatfelvételi adatairól, amelyek:

a) illetékességgel rendelkeznek arra, hogy exportőröket és továbbküldőket nyilvántartásba vegyenek a REX-rendszerben, nyilvántartási adatokat módosítsanak, frissítsenek, és regisztrációt vonjanak vissza;

b) felelősek a kedvezményezett országok vámhatóságaival való közigazgatási együttműködés biztosításáért az e szakaszban előírtak szerint.

A tájékoztatást 2016. szeptember 30-ig kell elküldeni a Bizottságnak.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés szerint megküldött adatokban bekövetkező változásokról.

69a. cikk

(1) A Bizottság 2017. január 1-ig létrehozza és rendelkezésre bocsátja a REX-rendszert.

(2) A kedvezményezett országok illetékes hatóságai és a tagállamok vámhatóságai a 13c. mellékletben szereplő teljes jelentkezési lap kézhezvételekor haladéktalanul hozzárendelik a regisztrált exportőr számát az exportőrhöz vagy adott esetben a továbbküldőhöz, és rögzítik a REX-rendszerben a regisztrált exportőr számát, a nyilvántartási adatokat, és a dátumot, amelytől a regisztráció a 92. cikk (5) bekezdése értelmében érvényes.

Amennyiben az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a jelentkezés során benyújtott információk hiányosak, erről haladéktalanul értesítik az exportőrt.

A kedvezményezett országok illetékes hatóságai és a tagállamok vámhatóságai naprakészen tartják a nyilvántartott adatokat. A hatóságok a 93. cikkel összhangban a regisztrált exportőrtől kapott tájékoztatást követően haladéktalanul módosítják ezeket az adatokat.

69b. cikk

(1) A Bizottság gondoskodik a REX-rendszerhez való hozzáférés e cikk szerinti biztosításáról.

(2) A Bizottság valamennyi adathoz hozzáféréssel rendelkezik és betekinthet azokba.

(3) A kedvezményezett országok illetékes hatóságai hozzáféréssel rendelkeznek és betekinthetnek az általuk regisztrált exportőrökre vonatkozó adatokba.

(4) A tagállamok vámhatóságai hozzáféréssel rendelkeznek és betekinthetnek az általuk, más tagállamok vámhatóságai által és a kedvezményezett országok, valamint Norvégia, Svájc és Törökország illetékes hatóságai által bejegyzett adatokba. Az adatokhoz való hozzáférés célja a nyilatkozatok Vámkódex 68. cikke szerinti vagy 78. cikkének (2) bekezdése szerinti ellenőrzése.

(5) A Bizottság biztonságos hozzáférést biztosít a REX-rendszerhez a kedvezményezett országok illetékes hatóságai számára.

Amennyiben a 97 g. cikkben hivatkozott megállapodás szerint Norvégia és Svájc megegyeztek az Unióval a REX-rendszer megosztásában, a Bizottság biztonságos hozzáférést biztosít a REX-rendszerhez ezen országok vámhatóságai számára. Bizonyos feltételek teljesítését követően Törökország számára is biztonságos hozzáférést biztosítanak a REX-rendszerhez.

(6) Amennyiben egy országot vagy területet törölnek a 978/2012/EU rendelet II. mellékletéből, a kedvezményezett ország illetékes hatóságai addig tartják fenn a REX-rendszerhez való hozzáférésüket, amíg az szükséges ahhoz, hogy teljesítsék a 71. cikk szerinti kötelezettségeiket.

(7) A Bizottság az alábbi adatokat teszi nyilvánossá, amihez az exportőr a 13c. mellékletben rögzített nyomtatvány 6. rovatának aláírásával hozzájárul:

a) a regisztrált exportőr neve;

b) a regisztrált exportőr székhelyének címe;

c) a 13c. mellékletben előírt nyomtatvány 2. rovatában meghatározott kapcsolatfelvételi adatok;

d) a preferenciális elbánásra jogosult áruk indikatív leírása, beleértve a Harmonizált Rendszer vámtarifaszámainak vagy árucsoportjainak indikatív listáját, a 13c. mellékletben előírt nyomtatvány 4. rovatában meghatározottak szerint;

e) a regisztrált exportőr EORI száma vagy gazdálkodói azonosító száma (TIN).

A 6. rovat aláírásának megtagadása nem ad alapot az exportőr regisztrálásának megtagadására.

(8) A Bizottság mindig nyilvánosságra hozza az alábbi adatokat:

a) a regisztrált exportőr azonosító száma;

b) a dátum, amelytől a regisztráció érvényes;

c) adott esetben a regisztráció visszavonásának dátuma;

d) arra vonatkozó információ, hogy a regisztráció Norvégiába, Svájca és - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökországba irányuló exportokra is vonatkozik-e;

e) a REX-rendszer és a nyilvános internetes oldal utolsó összehangolásának dátuma.

69c. cikk

(1) A REX-rendszerbe bejegyzett adatokat kizárólag a program e szakaszban leírtak szerinti alkalmazása céljából lehet feldolgozni.

(2) A regisztrált exportőrök rendelkezésére bocsátják a 45/2001/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a)-e) pontjában vagy a 95/46/EK irányelv 10. cikkében rögzített információkat. Ezeken felül még az alábbi információkat bocsátják rendelkezésükre:

a) azoknak az adatfeldolgozási műveleteknek a jogalapjára vonatkozó információ, amelyeknek az adatokat alá kívánják vetni;

b) az adatok megőrzési ideje.

Ezen információkat a 13c. mellékletben előírt, a regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolt értesítés formájában bocsátják a regisztrált exportőrök rendelkezésére.

(3) A kedvezményezett országok 69. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett minden egyes olyan illetékes hatósága, és a tagállamok 69. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett minden egyes olyan vámhatósága, amelyek adatokat rögzítettek a REX-rendszerben, adatkezelőnek tekintendő ezen adatok feldolgozása tekintetében.

A Bizottság közös adatkezelőnek minősül minden adat feldolgozása tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy a regisztrált exportőr igénybe tudja venni jogait.

(4) A regisztrált exportőrök a REX-rendszerben tárolt, a 13c. mellékletben felsorolt és a nemzeti rendszerekben feldolgozott adatok feldolgozásához fűződő jogaikat az adataikat tároló tagállam 95/46/EK irányelvet végrehajtó adatvédelmi rendelkezéseinek megfelelően gyakorolják.

(5) Azok a tagállamok, amelyek saját nemzeti rendszerükben reprodukálják az általuk hozzáférhető REX-rendszerbeli adatokat, naprakészen tartják e reprodukált adatokat.

(6) A regisztrált exportőrök az őket a saját nyilvántartási adataiknak a Bizottság által történő feldolgozásával összefüggésben megillető jogokat a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően gyakorolják.

(7) A regisztrált exportőrök az adatokhoz való hozzáféréshez, adatok kiigazításához, törléséhez és zárolásához való, a 45/2001/EK rendelet szerinti jog gyakorlása iránti minden kérelmet az adatkezelőnek nyújtanak be, és a kérelmeket az adatkezelők dolgozzák fel.

Amennyiben egy regisztrált exportőr anélkül nyújtja be kérelmét a Bizottsághoz, hogy megpróbálta volna jogait az adatkezelőn keresztül érvényesíteni, a Bizottság továbbítja a kérelmet a regisztrált exportőr adatkezelőjének.

Amennyiben a regisztrált exportőr nem tudja az adatkezelő révén érvényesíteni jogait, kérelmét a Bizottsághoz, mint adatkezelőhöz nyújtja be. A Bizottságnak jogában áll az adatokat kiigazítani, törölni vagy zárolni.

(8) A nemzeti adatvédelmi felügyelő hatóságok és az európai adatvédelmi biztos - a hatáskörük szabta keretek között - együttműködnek egymással, és biztosítják a nyilvántartásban szereplő adatok összehangolt felügyeletét.

Hatáskörük keretein belül eljárva kicserélik egymás között a vonatkozó információkat, segítik egymást a közös ellenőrzések és vizsgálatok lefolytatásában, megvizsgálják az e rendelettel kapcsolatos alkalmazási vagy értelmezési nehézségeket, tanulmányozzák a független felügyelet gyakorlása vagy az érintettek jogainak gyakorlása kapcsán felmerülő problémákat, összehangolt javaslatokat dolgoznak ki a problémák közös megoldására és szükség szerint előmozdítják az adatvédelmi jogokkal kapcsolatos ismeretek terjesztését.

70. cikk

A Bizottság internetes oldalán nyilvánosságra hozza azokat a dátumokat, amikor a kedvezményezett országok megkezdik a regisztrált exportőri rendszer alkalmazását. A Bizottság naprakészen tartja az információt.

71. cikk

Amennyiben egy országot vagy területet törölnek a 978/2012/EU rendelet II. mellékletéből, a 69. és 69a. cikkben, valamint a 86. cikk (10) bekezdésében és a 97 g. cikkben lefektetett igazgatási együttműködési kötelezettség a mellékletből való törlés időpontjától számított három évig továbbra is vonatkozik az adott országra vagy területre.

2. Alszakasz

A származó termék fogalmának meghatározása

72. cikk

Egy adott kedvezményezett országból származónak a következő termékek minősülnek:

a) a 75. cikk értelmében teljes egészében az adott országban létrejött termékek;

b) az adott országban olyan anyagok felhasználásával létrejött termékek, amelyek nem teljes egészében ott jöttek létre, de a 76. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

73. cikk

(1) Az ebben az alszakaszban a származónak minősüléshez előírt feltételeket az érintett kedvezményezett országban kell teljesíteni.

(2) Ha a kedvezményezett országból egy másik országba exportált származó terméket visszavisznek a kezdeményezett országba, azt a továbbiakban csak akkor szabad származónak tekinteni, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítható, hogy a visszavitt termék:

a) azonos az eredetileg kivitt termékkel; és

b) az adott országban való tartózkodása alatt és exportálása közben az állagmegőrzést biztosító műveleteket nem számítva semminemű műveleten nem esett át.

74. cikk

(1) Az Európai Unióban való szabad forgalomba bocsátás érdekében bejelentett terméknek meg kell egyeznie azzal a termékkel, amelyet abból a kedvezményezett országból kivittek, amelyből származónak minősül. Az ilyen termék a szabad forgalomba való bocsátás érdekében tett bejelentést megelőzően az állagmegőrzést biztosító műveleteket, vagy jelzések, címkék, pecsétek vagy bármely más, az Unióban alkalmazandó különleges nemzeti követelményeknek való megfelelés biztosítását szolgáló dokumentumok elhelyezését vagy felerősítését nem számítva, semminemű módosításon vagy más átalakításon nem eshetett át.

(2) A kedvezményezett országba a 84., 85. vagy 86. cikk alapján kumuláció céljából bevitt terméknek meg kell egyeznie azzal a termékkel, amelyet abból az országból kivittek, amelyből származónak minősül. Az ilyen termék a behozatali országban a megfelelő vámeljárás végett történő bejelentést megelőzően az állagmegőrzést biztosító műveleteket nem számítva semminemű módosításon vagy más átalakításon nem eshetett át.

(3) A termékek azzal a feltétellel tárolhatók, hogy vámfelügyelet alatt maradnak a tranzitország(ok)ban.

(4) A szállítmányok megbontására csak akkor kerülhet sor, ahol azt az exportőrök vagy az ő felelősségi körükben végzik, feltéve, hogy az érintett áruk vámfelügyelet alatt maradnak a tranzitország(ok)ban.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben előírt feltételek teljesülését mindaddig vélelmezni kell, amíg a vámhatóságoknak nincs okuk ellenkező értelmű feltételezésre; ebben az esetben a vámhatóságok felkérhetik a nyilatkozattevőt az említett feltételek teljesülésének igazolására, aki ezt tetszőleges módon igazolhatja, ideértve a különböző fuvarokmányok, például a hajóraklevél, a csomagolási egységek jelölésén vagy számozásán alapuló ténybeli vagy konkrét bizonyítékok, valamint a magához az áruhoz kapcsolódó bárminemű bizonyíték bemutatását is.

75. cikk

(1) Teljes egészében egy adott kedvezményezett országban létrejöttnek minősülnek:

a) az adott ország területén a föld mélyéből vagy a tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az adott ország területén betakarított növényi termékek;

c) az adott ország területén született és felnevelt élő állatok;

d) az adott ország területén felnevelt élő állatokból nyert termékek;

e) az adott ország területén született és felnevelt levágott állatokból nyert termékek;

f) az adott ország területén folytatott vadászat vagy halászat útján létrejött termékek;

g) az adott ország területén született és felnevelt halakból, rákfélékből és puhatestűekből nyert akvakultúra-termékek;

h) az adott ország hajóival az adott ország parti tengerén kívüli tengerszakaszból nyert halászati és más termékek;

i) az adott ország feldolgozóhajóin kizárólag a h) pontban körülírt termékekből nyert termékek;

j) a kizárólag a nyersanyagaik hasznosítására alkalmas, az adott ország területén összegyűjtött használt cikkek;

k) az adott ország területén végzett előállítási műveletekből visszamaradó hulladékok és maradékanyagok;

l) az adott ország parti tengerén kívül fekvő olyan tengerfenék felszínéről vagy mélyéből nyert termékek, amelynek hasznosítására az adott ország kizárólagos joggal rendelkezik;

m) az adott országban kizárólag az a)-l) pontban meghatározott termékekből létrehozott termékek.

(2) Az (1) bekezdés h) és i) pontja alkalmazásában az adott ország hajóinak, feldolgozóhajóinak teljesíteniük kell a következő feltételeket:

a) a kedvezményezett országban vagy valamely tagállamban vannak lajstromozva;

b) a kedvezményezett ország vagy valamely tagállam lobogója alatt hajóznak;

c) teljesítik a következő feltételek valamelyikét:

i. legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország vagy a tagállamok állampolgárainak tulajdonában vannak;

ii. olyan társaság tulajdonában vannak:

- amelynek székhelye és tevékenysége gyakorlásának elsődleges helye a kedvezményezett országban vagy a tagállamokban van; és

- amely legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország vagy a tagállamok, illetve a kedvezményezett ország vagy a tagállamok közjogi szervezetei vagy állampolgárai tulajdonában van.

(3) A (2) bekezdésben előírt feltételek mindegyike teljesíthető a tagállamokban vagy különböző kedvezményezett országokban azzal a feltétellel, hogy az összes érintett kedvezményezett országnak a 86. cikk (1) és (5) bekezdésében meghatározott regionális kumuláció jogosultjának kell lennie. Ez utóbbi esetben a terméket abból a kedvezményezett országból származónak kell tekinteni, amelynek lobogója alatt a (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában a hajó vagy feldolgozóhajó hajózik.

Az első albekezdésben előírt rendelkezések csak a 86. cikk (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában foglalt feltételek teljesülése esetén alkalmazhatók.

76. cikk

(1) A 78. és a 79. cikk sérelme nélkül a 75. cikk értelmében nem teljes egészében az érintett kedvezményezett országban létrejött termékek onnan származónak minősülnek, ha teljesülnek a 13a. melléklet listájában az érintett áruk vonatkozásában meghatározott feltételek.

(2) Ha egy olyan terméket, amely az (1) bekezdés alapján egy adott országból származónak minősül, ugyanebben az országban másik termék előállítása céljából mint anyagot további feldolgozásnak vetnek alá, akkor az előállítása során esetleg felhasznált nem származó anyagokat nem kell figyelembe venni.

77. cikk

(1) A 76. cikk (1) bekezdésében előírt követelmények teljesülését termékenként kell vizsgálni.

Ha azonban a vonatkozó szabály a nem származó anyagok megengedett legnagyobb részarányán alapul, akkor a költségek és az átváltási árfolyamok rövid távú változásainak figyelembevétele érdekében a nem származó anyagok értéke a (2) bekezdésben foglalt átlagolásos eljárással is meghatározható.

(2) Az (1) bekezdés második albekezdése szerinti esetben a termék átlagos gyártelepi árát és a felhasznált nem származó termékek átlagos értékét kell kiszámítani, előbbit az előző adóévben a termékért annak valamennyi eladását figyelembe véve felszámított gyártelepi árak összegéből, utóbbit az előző adóévben a termék előállítása során felhasznált összes nem származó anyag értékének összegéből, adóévként a kivitel szerinti országban meghatározott adóévet figyelembe véve, azzal, hogy ha a teljes adóévre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, akkor rövidebb, legalább három hónap hosszúságú időtartam vehető figyelembe.

(3) Ha egy exportőr az átlagolásos eljárás alkalmazását választotta, akkor a referenciaként figyelembe vett adóévet, illetőleg a referenciaként figyelembe vett, az adóévnél rövidebb időszakot követő év során következetesen azt kell alkalmaznia. Az exportőr az átlagolásos eljárás alkalmazásával felhagyhat ugyanakkor abban az esetben, ha egy adott adóév vagy annál rövidebb, legalább három hónap hosszúságú reprezentatív időtartam alatt azt tapasztalja, hogy a költségeknek vagy az árfolyamoknak az eljárás alkalmazását megalapozó rövid távú változásai megszűntek.

(4) A nem származó anyagok megengedett legnagyobb részarányára vonatkozó kritérium teljesülésének vizsgálata során gyártelepi árként és a nem származó anyagok értékeként a (2) bekezdés szerinti átlagos értékeket kell figyelembe venni.

78. cikk

(1) A (3) bekezdés sérelme nélkül, függetlenül attól, hogy a 76. cikkben előírt követelmények teljesülnek-e, a termék származónak minősülése szempontjából nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni:

a) a szállítás és a tárolás során a termékek állagának megőrzését biztosító műveleteket;

b) a csomagok megbontását és összeállítását;

c) a mosást, a tisztítást, a por, az oxidáció, az olaj, a festék és más külső réteg eltávolítását;

d) a textilanyagok vasalását és simítását;

e) az egyszerű festési és fényezési műveleteket;

f) a rizs hántolását, részleges és teljes őrlését, a gabonafélék és a rizs fényezését, glazúrozását;

g) a cukor színezésére és ízesítésére, a formázott cukor előállítására irányuló műveleteket, a kristálycukor részleges és teljes őrlését;

h) a gyümölcsök, a dió- és a zöldségfélék héjtalanítását, magozását, hámozását;

i) az élezést, az egyszerű köszörülést, az egyszerű vágást;

j) a szitálást, a rostálást, a válogatást, az osztályozást, a méret szerinti osztályozást, az összepárosítást (ideértve az árucikk-készletek összeállítását is);

k) a palackba, üvegbe, konzervdobozba, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való egyszerű behelyezést, a kartonra vagy táblára való egyszerű felrögzítést és minden más egyszerű csomagolási műveletet;

l) a jelzések, címkék, logók és más hasonló megkülönböztető jelek felhelyezését vagy rányomtatását a termékekre vagy csomagolásukra;

m) a különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverését, a cukor keverését bármely anyaggal;

n) a termékekhez való egyszerű vízhozzáadást, vagy a termékek egyszerű hígítását vagy víztelenítését vagy denaturálását;

o) az árucikkek alkatrészeinek teljes árucikké való egyszerű összeszerelését, a termékek részekre való egyszerű szétszerelését;

p) az a)-o) pontban meghatározott műveletek közül kettő vagy több kombinációját;

q) az állatok levágását.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a művelet akkor egyszerű, ha elvégzéséhez sem speciális szaktudás, sem olyan speciális gép, felszerelés vagy szerszám nem szükséges, amelyet kifejezetten az adott művelet céljára gyártottak vagy állítottak üzembe.

(3) Annak eldöntése során, hogy az adott terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás az (1) bekezdés értelmében nem kielégítőnek minősül-e, a terméken a kedvezményezett országban végrehajtott valamennyi műveletet figyelembe kell venni.

79. cikk

(1) A 76. cikktől eltérve, az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek mellett a 13a. melléklet listája értelmében egy adott termék előállítása során nem felhasználható nem származó anyagok az adott termék előállítása során mégis felhasználhatók, ha teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a termékben az összértékük, illetőleg nettó tömegük nem haladja meg:

a) a Harmonizált Rendszer 2. és a 4-24. árucsoportjába tartozó termékek esetében, a 16. árucsoportba tartozó feldolgozott halászati termékek kivételével, a termék tömegének 15 %-át;

b) más termékek esetében a Harmonizált Rendszer szerinti 50-63. árucsoportba tartozó termékek kivételével, amelyekre a 13a. melléklet I. részében foglalt 6. és 7. megjegyzés szerinti tűréshatár vonatkozik, a termék gyártelepi árának 15 %-át.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása következtében a nem származó anyagok részaránya nem lépheti túl a 13a. melléklet listájában található szabályokban megállapított megengedett legnagyobb értékeket.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a 75. cikk értelmében teljes egészében egy adott kedvezményezett országban létrejött termékekre. A 78. cikkben és a 80. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések sérelme nélkül azonban az említett bekezdésekben megállapított tűréshatárok alkalmazhatók a termék előállítása során felhasznált mindazon anyagok összességére, amelyeknek a 13a. melléklet listájában az adott termékre vonatkozóan található szabály értelmében teljes egészében egy adott helyen létrejöttnek kell lenniük.

80. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítés egysége az a termék, amelyet a Harmonizált Rendszer szerinti besorolás megállapítása során alapegységnek kell tekinteni.

(2) Ha egy szállítmány a Harmonizált Rendszer szerinti ugyanazon vámtarifaszám alá besorolt több azonos termékből áll, akkor e szakasz rendelkezéseinek alkalmazása során minden egyes terméket figyelembe kell venni.

(3) Ha a Harmonizált Rendszer 5. általános értelmező szabálya szerint a csomagolást a besorolás szempontjából a termék részének kell tekinteni, akkor azt a származás meghatározásakor is figyelembe kell venni.

81. cikk

A berendezés, gép, készülék vagy jármű részének kell tekinteni azokat a vele együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek normál felszerelésének részét képezik, és gyártelepi árában benne foglaltatnak.

82. cikk

A Harmonizált Rendszer 3. általános értelmező szabálya értelmében vett készletet származónak kell tekinteni, ha az azt alkotó összes termék származó.

Ha a készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, akkor a készletet mint egészet származónak kell tekinteni, amennyiben a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

83. cikk

A termék származó voltának megállapítása céljából nem kell figyelembe venni az előállítása során esetleg felhasznált következő termékek származását:

a) energia és tüzelőanyag;

b) felszerelés és berendezések;

c) gépek és szerszámok;

d) minden más olyan áru, amely a termék végső összetételét figyelembe véve sem ténylegesen, sem szándék szerint nem épül be a termékbe.

3. Alszakasz

Kumuláció

84. cikk

A kétoldalú kumuláció keretében az Európai Unióból származó termék kedvezményezett országból származó anyagnak tekinthető abban az esetben, ha olyan termékbe építik be, amelynek előállítása az adott országban történik, és az ott végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 78. cikk (1) bekezdésében körülírt műveleteken.

A 2. és 7. alszakaszok rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az Unióból valamely kedvezményezett országba kétoldalú kumuláció alkalmazása céljából teljesített exportügyletekre.

85. cikk

(1) Abban a körben, amelyben Norvégia, Svájc és Törökország a kedvezményezett országokból származó termékekre vonatkozóan általános tarifális preferenciákat nyújt, és a származás fogalmát e szakasz szabályainak megfelelően határozza meg, a Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció keretében a Norvégiából, Svájcból vagy Törökországból származó termék kedvezményezett országból származó anyagnak tekinthető abban az esetben, ha az ott végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 78. cikk (1) bekezdésében körülírt műveleteken.

(2) Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazható, ha Törökország, Norvégia és Svájc viszonossági alapon azonos elbánásban részesíti a kedvezményezett országokból származó azon termékeket, amelyek az Európai Unióból származó anyagokat tartalmaznak.

(3) Az (1) bekezdés nem alkalmazható a Harmonizált Rendszer 1-24. árucsoportjába tartozó termékekre.

(4) A Bizottság Az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi azt a dátumot, amelytől fogva az (1) és a (2) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek.

86. cikk

(1) A regionális kumulációt a következő négy, egymástól különálló regionális csoport esetében kell alkalmazni:

a) I. csoport: Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar/Burma, Thaiföld, Vietnam;

b) II. csoport: Bolívia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Salvador, Venezuela;

c) III. csoport: Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka;

d) IV. csoport: Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay.

(2) Az egyazon csoportba tartozó országok között a regionális kumuláció a következő feltételek együttes teljesülése esetén alkalmazható:

a) a termék Unióba történő kivitele idején a kumulációban részt vevő országok a 978/2012/EU rendelettel összhangban kedvezményezett országok, amelyek tekintetében nem vonták vissza ideiglenesen a preferenciális megállapodást;

b) a regionális csoport országai közötti regionális kumuláció alkalmazásában az e szakaszban megállapított származási szabályokat kell alkalmazni;

c) a regionális csoport országai vállalták, hogy:

i. teljesítik e szakasz rendelkezéseit, illetőleg biztosítják e rendelkezések teljesítését; és

ii. az e szakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Unióval, mind egymással;

d) az érintett regionális csoport titkársága vagy más, arra hatáskörrel rendelkező, az érintett csoport összes országát képviselő közös testület a c) pontban előírt vállalásokat megküldte a Bizottságnak.

A b) pont alkalmazásában, ha a 13a. melléklet II. része szerinti, a minősítést megalapozó művelet nem azonos a kumulációban részt vevő valamennyi országban, akkor a regionális kumuláció alkalmazásában a regionális csoport egyik országából a másik országába kivitt termékek származását annak a szabálynak az alapján kell megállapítani, amelyet akkor kellene alkalmazni, ha a termékek kivitele az Unióba történne.

Ha egy regionális csoport országai 2011. január 1-je előtt már teljesítették az első albekezdés c) és d) pontjában foglalt követelményeket, akkor új vállalást nem szükséges tenniük.

(3) A 13b. mellékletben felsorolt anyagok esetében a (2) bekezdésben előírt regionális kumuláció nem alkalmazható abban az esetben, ha:

a) az Európai Unióban alkalmazandó tarifális preferencia a kumulációban részt vevő országok esetében nem azonos; és

b) az érintett anyag a kumuláció alkalmazása következtében kedvezőbb tarifális elbánás alá esne, mint ha közvetlenül az Európai Unióba exportálnák.

(4) Egyazon regionális csoportba tartozó kedvezményezett országok között regionális kumuláció csak akkor alkalmazható, ha az abban a kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás, amelyben az anyagokat további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik, túlmegy a 78. cikk (1) bekezdésében körülírt műveleteken, továbbá textiltermékek esetében túlmegy a 16. mellékletben körülírt műveleteken is.

Ha az első albekezdésben előírt követelmény nem teljesül, a termék származási országának a regionális csoport azon országát kell tekinteni, amely a regionális csoport országaiból származó felhasznált anyagok értékében a legnagyobb részt képviseli.

A termék exportőre által - illetve a regisztrált exportőri rendszer alkalmazásáig az exportáló kedvezményezett ország hatóságai által - az Unióba való kivitel keretében kiállított származási igazoláson származási országként a következő országot kell megjelölni:

- további megmunkálás vagy feldolgozás nélkül kivitt termékek esetében a 95a. cikk (1) bekezdésében vagy a 97m. cikk (5) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett származási igazolásokon szereplő kedvezményezett ország,

- a további megmunkálás vagy feldolgozás után kivitt termékek esetében a második albekezdés alapján meghatározott származási ország.

(5) Valamely, az I. vagy a III. csoportba tartozó kedvezményezett ország hatóságainak kérelmére a Bizottság engedélyezheti a regionális kumuláció ezen csoportokba tartozó országok közötti alkalmazását, amennyiben meggyőződik arról, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) teljesülnek a (2) bekezdés a) és b) pontjában előírt feltételek; és

b) a szóban forgó regionális kumulációban részt vevő országok vállalták a következőket, és ebbéli vállalásukat közösen megküldték a Bizottságnak:

i. teljesítik e szakasz rendelkezéseit, illetőleg biztosítják azt; és

ii. az e szakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Európai Unióval, mind egymással.

Az első albekezdésben említett kérelemben bizonyítékokat kell szolgáltatni az ugyanazon albekezdésben előírt követelmények teljesüléséről. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A Bizottság a kérelem elbírálását a kumulációhoz kapcsolódóan relevánsnak ítélt összes elem alapján végzi, ideértve a kumuláció tárgyát képező anyagokat is.

(6) Az I. vagy a III. csoportba tartozó valamely kedvezményezett országban a másik csoporthoz tartozó országok valamelyikéből származó anyagok felhasználásával előállított terméknek az Európai Unióba történő kivitelekor a termék származását a következők szerint kell megállapítani:

a) Az egyik regionális csoport valamely országából származó anyagokat a másik regionális csoport valamely országából származó anyagoknak kell tekinteni, ha ott létrejött termékbe vannak beépítve, és az utóbbi kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 78. cikk (1) bekezdésében körülírt műveleteken, továbbá textiltermékek esetében túlmegy a 16. mellékletben körülírt műveleteken is.

b) Ha az a) pontban előírt követelmény nem teljesül, a termék származási országának a kumulációban részt vevő országok közül azt az országot kell tekinteni, amely a kumulációban részt vevő országokból származó felhasznált anyagok értékéből a legnagyobb mértékben részesül.

Ha a származási ország megállapítása az első albekezdés b) pontja alapján történik, akkor a termék exportőre által - illetőleg a regisztrált exportőri rendszer bevezetéséig az exportáló kedvezményezett ország hatóságai által - az Európai Unióba való kivitel keretében kiállított származási igazoláson származási országként az így megállapított országot kell megjelölni.

(7) Valamely kedvezményezett ország hatóságainak kérelmére a következő feltételek együttes teljesülése esetén a Bizottság engedélyezheti a kiterjesztett kumuláció alkalmazását egy meghatározott kedvezményezett ország és egy meghatározott olyan ország között, amellyel az Európai Uniónak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) mindenkor hatályos változatának XXIV. cikke értelmében szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn:

a) a szóban forgó kumulációban részt vevő országok vállalták, hogy teljesítik e szakasz rendelkezéseit, illetőleg biztosítják azt, továbbá vállalták, hogy az e szakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Európai Unióval, mind egymással;

b) az a) pontban előírt vállalást az érintett kedvezményezett ország megküldte a Bizottságnak.

Az első albekezdésben említett kérelemben meg kell adni azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kért kumuláció kiterjed, továbbá bizonyítékokat kell szolgáltatni az első albekezdés a) és b) pontjában előírt követelmények teljesüléséről. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. Ha az érintett anyagok megváltoznak, akkor új kérelmet kell benyújtani.

A Harmonizált Rendszer 1-24. árucsoportjába tartozó termékek esetében kiterjesztett kumuláció nem alkalmazható.

(8) A (7) bekezdés szerinti kiterjesztett kumuláció alkalmazásában a felhasznált anyagok származását és a származásra vonatkozó okirati bizonyítékot a vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani. Az Európai Unióba exportált termékek származását az e szakaszban megállapított származási szabályok alapján kell megállapítani.

A létrejött termék származónak minősüléséhez nem szükséges kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson átesniük az Európai Unióba exportált termék előállítása során a kedvezményezett országok valamelyikében felhasznált azon anyagoknak, amelyek olyan országból származnak, amellyel az Európai Uniónak szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, amennyiben a kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 78. cikk (1) bekezdésében körülírt műveleteken.

(9) A Bizottság Az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi:

a) azt a dátumot, amelytől fogva az I. és a III. csoport meghatározott országai között az (5) bekezdés értelmében kumuláció alkalmazható, a kumulációban részt vevő országokat, valamint - adott esetben - azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kumuláció kiterjed;

b) azt a dátumot, amelytől fogva a kiterjesztett kumuláció alkalmazható, a kumulációban részt vevő országokat, valamint azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kumuláció kiterjed.

(10) A 2. alszakasz, a 90-95. cikk és a 7. alszakasz rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók valamely kedvezményezett országból valamely más kedvezményezett országba regionális kumuláció alkalmazása céljából teljesített exportügyletekre.

87. cikk

Kétoldalú kumuláció vagy Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció és regionális kumuláció együttes alkalmazása esetén a létrejött terméknek a 86. cikk (4) bekezdésének első és második albekezdése alapján az érintett regionális csoport országainak valamelyikéből származónak kell minősülnie.

88. cikk

(2) Ha egy termék megmunkálása vagy feldolgozása során származó és nem származó felcserélhető anyagokat egyaránt felhasználnak, akkor a tagállamok vámhatóságai - gazdasági szereplők írásos kérelme alapján - a kétoldalú kumuláció keretében valamely kedvezményezett országba való későbbi kivitel céljából engedélyezhetik, hogy a szóban forgó anyagok kezelése az Európai Unióban a könyvelés szerinti elkülönítés módszere alapján, az érintett anyagok fizikailag elkülönített raktározása nélkül történjék.

(3) A tagállamok vámhatóságai a (2) bekezdés szerinti engedély megadását az általuk indokoltnak ítélt feltételekhez köthetik.

Az engedély csak akkor adható meg, ha a (2) bekezdésben említett módszer alkalmazása mellett biztosítható, hogy az Európai Unióból származónak tekinthető létrejött termékek száma mindenkor ugyanakkora legyen, mint amekkora az anyagok fizikailag elkülönített raktározása mellett volna.

Engedélyezése esetén a módszert az Európai Unióban alkalmazandó általános számviteli elvek alapján kell alkalmazni, és a módszer alkalmazását az Európai Unióban alkalmazandó általános számviteli elvek alapján kell nyilvántartani.

(4) A (2) bekezdésben említett módszer kedvezményezettje annyi termék esetében jogosult származási igazolást kiállítani, illetőleg a regisztrált exportőri rendszer bevezetéséig annyi termék esetében jogosult kérelmezni a származási igazolás kiállítását, amennyi az Európai Unióból származónak tekinthető. A tagállamok vámhatóságainak kérésére a kedvezményezett köteles nyilatkozatot tenni a készletek kezelésének módjáról.

(5) A tagállamok vámhatóságai figyelemmel kísérik a (2) bekezdés szerinti engedély felhasználását.

A tagállamok vámhatóságai az engedélyt visszavonhatják, ha:

a) a kedvezményezett bármilyen formában helytelenül használja fel az engedélyt; vagy

b) a kedvezményezett nem teljesíti maradéktalanul az e szakaszban és az 1a. szakaszban előírt követelményeket.

4. Alszakasz

Eltérések

89. cikk

(1) A Bizottság kezdeményezésére vagy valamely kedvezményezett ország kérésére bármely kedvezményezett országnak engedélyezhető, hogy átmenetileg eltérjen az e szakaszban foglalt rendelkezésektől, amennyiben:

a) az adott kedvezményezett országot belső vagy külső tényezők átmenetileg megakadályozzák abban, hogy a származás megszerzésére vonatkozóan a 72. cikkben rá nézve előírt követelményeket teljesítse annak ellenére, hogy korábban teljesíteni tudta őket; vagy

b) az adott kedvezményezett országnak időre van szüksége ahhoz, hogy a származás megszerzésére vonatkozóan a 72. cikkben rá nézve előírt követelményeket képes legyen teljesíteni.

(2) Az átmeneti eltérésnek az eltérés engedélyezését megalapozó belső vagy külső tényezők időtartamára, illetőleg arra az időtartamra kell korlátozódnia, amelyre a kedvezményezett országnak szüksége van a kérdéses feltételek teljesítéséhez.

(3) Az eltérés engedélyezése iránti kérelmet írásban kell benyújtani a Bizottsághoz. A kérelemben meg kell jelölni az (1) bekezdés értelmében az eltérést megalapozó tényezőket, és megfelelő dokumentumokat kell szolgáltatni a kérelem alátámasztására.

(4) Eltérés engedélyezése esetén az érintett kedvezményezett országnak maradéktalanul teljesítenie kell az eltérés felhasználásáról a Bizottság felé teljesítendő információszolgáltatással és az eltérés tárgyát képező mennyiségek kezelésével kapcsolatban megállapított követelményeket.

5. Alszakasz

A kedvezményezett országban és az Európai Unióban a regisztrált exportőri rendszer alkalmazási időpontjától a kivitellel összefüggésben alkalmazandó eljárások

90. cikk

(1) A rendszert a következo esetekben kell alkalmazni:

a) az e szakasz követelményeit teljesíto áruknak a regisztrált exportorök általi kivitelekor;

b) az egy vagy több csomagból álló, legfeljebb 6 000 EUR összértéku származó termékeket tartalmazó szállítmányok bármely exportor általi kivitelekor.

(2) A szállítmányban lévo származó termékek értéke megegyezik az exportáló ország által kiadott származásmegjelölo nyilatkozattal érintett egyazon szállítmányban lévo összes származó termék értékével.

91. cikk

(1) A kedvezményezett országok 2017. január 1-jén kezdik meg az exportorök regisztrálását.

Amennyiben azonban a kedvezményezett ország nincs abban a helyzetben, hogy ezen a napon elkezdje a regisztrálást, 2016. július 1-ig írásban értesíti a Bizottságot arról, hogy 2018. január 1-ig vagy 2019. január 1-ig elhalasztja az exportorök regisztrálását.

(2) Azon dátumot követo 12 hónapig, amely dátummal a kedvezményezett ország megkezdi az exportorök regisztrálását, az adott kedvezményezett ország illetékes hatóságai folytatják a FORM A származási bizonyítványok kiállítását azon exportorök kérésére, amelyeket a bizonyítvány kérésének idopontjában még nem regisztráltak.

A 97k. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül az e bekezdés elso albekezdése szerint kiadott FORM A származási bizonyítványok befogadhatók az Unióban származási igazolásként, amennyiben azokat az exportor regisztrálásának dátuma elott állítják ki.

Amennyiben valamely kedvezményezett ország illetékes hatóságai számára nehézséget jelent a regisztrációs eljárás fent említett 12 hónapon belüli lebonyolítása, a Bizottságtól kérhetik ezen idotartam meghosszabbítását. Ez a hosszabbítás nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3) Attól a dátumtól kezdve, amelytol valamely kedvezményezett ország meg akarja kezdeni az exportorök regisztrálását, a kedvezményezett ország exportorei (függetlenül attól, hogy regisztráltak-e vagy sem) a legfeljebb 6 000 EUR összértéku származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölo nyilatkozatot állítanak ki.

A regisztrálást követoen az exportorök attól a dátumtól, amelytol a regisztrációjuk a 92. cikk (5) bekezdése szerint érvényes, a 6 000 EUR-t meghaladó összértéku származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölo nyilatkozatot állítanak ki.

(4) 2020. június 30-tól valamennyi kedvezményezett ország alkalmazza a regisztrált exportori rendszert.

91a. cikk

(1) 2017. január 1-jén a tagállamok vámhatóságai megkezdik a területükön letelepült exportorök és továbbküldok regisztrálását.

(2) 2018. január 1-tol valamennyi tagállam vámhatóságai beszüntetik a 84. cikk szerinti kumuláció céljára szolgáló EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadását.

(3) 2017. december 31-ig a tagállamok vámhatóságai EUR.1 szállítási bizonyítványokat vagy helyettesíto FORM A származási bizonyítványokat állítanak ki a még nem regisztrált exportorök és továbbküldok kérésére. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az Unióba küldött származó termékeket regisztrált exportor által egy kedvezményezett országban kiállított származásmegjelölo nyilatkozat kíséri.

(4) 2017. január 1-tol az unióbeli exportorök (függetlenül attól, hogy regisztráltak-e vagy sem) a legfeljebb 6 000 EUR összértéku származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölo nyilatkozatot állítanak ki.

A regisztrált exportorök a 6 000 EUR-t meghaladó összértéku származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölo nyilatkozatot állítanak ki attól az idoponttól, amelytol regisztrációjuk a 92. cikk (5) bekezdése szerint érvényes.

(5) A regisztrált továbbküldok helyettesíto származásmegjelölo nyilatkozatokat állíthatnak ki attól az idoponttól, amelytol a regisztrációjuk a 92. cikk (5) bekezdése szerint érvényes. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy az árukat a kedvezményezett országban kiállított FORM A származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat vagy az exportor által kiállított származásmegjelölo nyilatkozat kíséri.

92. cikk

(1) Regisztrált exportorként való nyilvántartásba vételhez az exportornek kérelmet kell benyújtania azon kedvezményezett ország illetékes hatóságához, ahonnan az árukat exportálni szándékoznak, és ahol az áruk származónak minosülnek vagy olyan feldolgozásra kerültek, amely a 86. cikk (4) bekezdése elso albekezdése vagy a 86. cikk (6) bekezdés a) pontja nemteljesítésének minosül.

A kérelmet a 13c. mellékletben rögzített nyomtatványon kell leadni, és tartalmaznia kell az ott eloírt összes információt.

(2) Regisztrált exportorként való nyilvántartásba vételhez a valamely tagállamban letelepedett exportornek vagy továbbküldonek a 13c. mellékletben eloírt nyomtatványon kérelmet kell benyújtania az adott tagállam vámhatóságaihoz.

(3) Az exportorök közös regisztrációra kerülnek az Unió, valamint Norvégia, Svájc és - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország általános preferenciarendszere keretében történo exportok céljából.

A kedvezményezett ország illetékes hatóságai egy regisztráltexportor-azonosító számot rendelnek az exportorhöz az Unió, valamint Norvégia, Svájc és - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország GSP-rendszere keretében történo export érdekében, amennyiben ezek az országok kedvezményezett országként elismerték azt az országot, ahol a regisztráció megtörtént.

(4) A regisztrált exportorként való nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek tartalmaznia kell a 13c. mellékletben meghatározott összes adatot.

(5) A regisztráció attól a naptól érvényes, amelyen a kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai megkapják a (4) bekezdéssel összhangban teljesen kitöltött nyilvántartásba vétel iránti kérelmet.

(6) A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai közlik az exportorrel vagy adott esetben a továbbküldovel az adott exportorhöz, illetve továbbküldohöz rendelt regisztráltexportor-azonosító számot, valamint azt a dátumot, amelytol a regisztráció érvényes.

92a. cikk

Amennyiben egy ország felvételre kerül a 978/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt kedvezményezett országok közé, a Bizottság automatikusan aktiválja rendszere számára az adott országban nyilvántartott valamennyi exportor regisztrációját, feltéve, hogy az exportorök nyilvántartási adatai elérhetok a REX-rendszerben, és érvényesek legalább Norvégia, Svájc vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország GSP-rendszeréhez.

Ebben az esetben annak az exportornek, amelyet már regisztráltak Norvégia, Svájc vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország GSP-rendszere közül legalább az egyikbe, nem kell az Unó rendszerébe való regisztráció iránti kérelmet benyújtania az illetékes hatóságaihoz.

93. cikk

(1) A regisztrált exportorök haladéktalanul tájékoztatják a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait a regisztrációhoz benyújtott adatokban történt változásokról.

(2) Azok a regisztrált exportorök, amelyek már nem felelnek meg a rendszer keretében történo áruexportálás feltételeinek, vagy már nem szándékoznak árukat exportálni a rendszer keretében, tájékoztatják errol a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait.

(3) A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai visszavonják a regisztrációt, amennyiben a regisztrált exportor:

a) már nem létezik;

b) már nem felel meg a rendszer keretében történo áruexportálás feltételeinek;

c) arról tájékoztatta a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait, hogy már nem szándékozik árukat exportálni a rendszer keretében;

d) szándékosan vagy gondatlanul olyan származásmegjelölo nyilatkozatot állít vagy állíttat ki, amelyik valótlan adatokat tartalmaz, és a preferenciális tarifális elbánás jogtalan megszerzéséhez vezet.

(4) A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai visszavonhatják a regisztrációt, amennyiben a regisztrált exportor nem frissíti nyilvántartási adatait.

(5) A regisztráció visszavonása csak a jövore vonatkozóan lép hatályba, vagyis a visszavonás dátuma után kiállított származásmegjelölo nyilatkozatok tekintetében. A regisztráció visszavonása nem befolyásolja az olyan származásmegjelölo nyilatkozatok érvényességét, amelyeket azt megelozoen állítottak ki, hogy a regisztrált exportort tájékoztatták a visszavonásról.

(6) A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai tájékoztatják a regisztrált exportort regisztrációjának visszavonásáról, valamint a visszavonás hatálybalépésének idopontjáról.

(7) Az exportor vagy továbbküldo jogorvoslattal élhet regisztrációjának visszavonása esetén.

(8) Hibás visszavonás esetén törölheto a regisztrált exportor regisztrációjának visszavonása. Az exportor vagy továbbküldo jogosult a regisztráció idopontjában hozzárendelt regisztráltexportor-azonosító szám használatára.

(9) Az az exportor vagy továbbküldo, amelyiknek a regisztrációját visszavonták, a 92. cikk szerint újabb kérelmet nyújthat be regisztrált exportorként való nyilvántartásba vétel iránt. Azok az exportorök vagy továbbküldok, amelyeknek regisztrációját a (3) bekezdés d) pontja és a (4) bekezdés szerint vonták vissza, csak akkor vehetok ismét nyilvántartásba, ha igazolják azon kedvezményezett ország illetékes hatóságainak vagy azon tagállam vámhatóságainak, ahol regisztrálták oket, hogy orvosolták azt a helyzetet, amely regisztrációjuk visszavonását eredményezte.

(10) A visszavont regisztrációra vonatkozó adatokat az adatokat a rendszerben rögzíto kedvezményezett ország illetékes hatóságai, illetve tagállam vámhatóságai a REX-rendszerben tárolják a visszavonás naptári évét követo legfeljebb tíz naptári éven keresztül. E 10 naptári év lejárta után a kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai törlik az adatokat.

93a. cikk

(1) A Bizottság visszavonja a kedvezményezett országban regisztrált összes exportor regisztrációját, amennyiben a kedvezményezett országot törlik a 978/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt kedvezményezett országok közül vagy amennyiben a kedvezményezett országnak nyújtott tarifális preferenciákat a 978/2012/EU rendelettel összhangban ideiglenesen visszavonták.

(2) Amennyiben az ország ismét felvételre kerül ezen országok közé vagy amennyiben a kedvezményezett országnak nyújtott tarifális preferenciák ideiglenes visszavonása véget ért, a Bizottság újra aktiválja az adott országban regisztrált összes exportor regisztrációját, feltéve, hogy az exportorök nyilvántartási adatai elérhetok a rendszerben, és érvényesek maradtak legalább Norvégia, Svájc vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország GSP-rendszeréhez. Ellenkezo esetben az exportoröket a 92. cikk szerint kell ismét regisztrálni.

(3) Valamely kedvezményezett országban regisztrált összes exportor regisztrációjának az (1) bekezdés szerinti visszavonása esetén a visszavont regisztrációk adatait a REX-rendszerben kell tárolni a visszavonás naptári évét követo tíz naptári éven keresztül. A tízéves idoszak lejárta után, ha a kedvezményezett ország már több mint tíz éve nem kedvezményezett ország Norvégia, Svájc vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökország GSP-rendszerében, a Bizottság törli a visszavont regisztrációkat a REX-rendszerbol.

94. cikk

(1) Az exportorök - függetlenül attól, hogy regisztrált exportornek minosülnek-e vagy sem - kötelesek:

a) megfelelo üzleti számviteli nyilvántartást vezetni a preferenciális elbánás alá eso áruk gyártásáról és beszállításáról;

b) teljes körben rendelkezésre tartani az eloállítás során felhasznált anyagokkal kapcsolatos bizonyítékokat;

c) teljes körben megorizni az eloállítás során felhasznált anyagokkal kapcsolatos vámokmányokat;

d) legalább a származásmegjelölo nyilatkozat kiállításának évét követo harmadik naptári év végéig - vagy a nemzeti jogszabályaikban eloírt ennél hosszabb idotartamig - megorizni nyilvántartásaikat:

i. az általuk kiállított származásmegjelölo nyilatkozatokról;

ii. származó és nem származó anyagaikról, gyártásukról és raktárkészleteikrol.

A nyilvántartások és származásmegjelölo nyilatkozatok elektronikus formában is orizhetok, azonban az exportált termékek eloállítása során felhasznált anyagok visszakeresését és származó voltának ellenorzését lehetové kell tenniük.

(2) Az (1) bekezdésben eloírt kötelezettségek azokra a beszállítókra is alkalmazandók, amelyek az exportorök számára az általuk szállított áruk származónak minosülésérol beszállítói nyilatkozatokat állítanak ki.

(3) Azok a továbbküldok - akár regisztráltak, akár nem -, amelyek a 97d. cikkben meghatározott helyettesíto származásmegjelölo nyilatkozatokat állítanak ki, legalább a helyettesíto származásmegjelölo nyilatkozat kiállításának évét követo harmadik naptári év végéig, vagy a nemzeti jogszabályaikban eloírt ennél hosszabb idotartamig megorzik az eredeti származásmegjelölo nyilatkozatot, amelyet helyettesítettek.

95. cikk

(1) Az exportor az érintett termékek kivitelekor származásmegjelölo nyilatkozatot állít ki, ha az érintett termékek a 86. cikk (4) bekezdésének második albekezdése vagy a 86. cikk (6) bekezdése elso albekezdésének (b) pontja értelmében az érintett kedvezményezett országból vagy másik kedvezményezett országból származónak tekinthetok.

(2) Az érintett termékek exportálását követoen is kiállítható származásmegjelölo nyilatkozat ("visszamenoleges nyilatkozat"). Az ilyen visszamenoleges nyilatkozat akkor fogadható el, ha azt legfeljebb két évvel a behozatal után bemutatják azon tagállam vámhatóságainak, ahol a szabad forgalomba bocsátásról szóló vámáru-nyilatkozatot benyújtották.

Amennyiben a szállítmányok megbontása a 74. cikk szerint történik, és feltéve, hogy betartják az elso albekezdésben meghatározott kétéves határidot, a termékeket exportáló ország exportore visszamenoleg kiállíthatja a származásmegjelölo nyilatkozatot. Ez értelemszeruen alkalmazandó, ha a szállítmányok megbontása egy másik kedvezményezett országban vagy Norvégiában, Svájcban vagy adott esetben Törökországban történik.

(3) A származásmegjelölo nyilatkozatot, amelynek a 13d. mellékletben eloírt információkat kell tartalmaznia, az exportor átadja uniós üzleti partnerének. Angol, francia vagy spanyol nyelven készül.

A származásmegjelölo nyilatkozat bármelyik olyan kereskedelmi okmányra rávezetheto, amely lehetové teszi az érintett exportor és az érintett áruk azonosítását.

(4) Az (1) és (3) bekezdés értelemszeruen alkalmazandó az Unióban kétoldalú kumuláció céljából kiállított származásmegjelölo nyilatkozatokra.

95a. cikk

(1) A kétoldalú vagy regionális kumuláció keretében felhasznált anyagok eredetének megállapítása érdekében az olyan országból származó anyagok felhasználásával készült termék exportore, amely országgal megengedett a kumuláció, az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származásmegjelölo nyilatkozatra támaszkodik. Ilyenkor az exportor által kiállított származásmegjelölo nyilatkozatnak az adott esetnek megfeleloen tartalmaznia kell az "EU cumulation", "Regional cumulation", "Cumul UE", "Cumul regional", "Acumulación UE", "Acumulación regional" jelölést.

(2) A 85. cikk szerinti kumuláció keretében felhasznált anyagok eredetének megállapítása érdekében az olyan féltol származó anyagok felhasználásával készült termék exportore, amellyel megengedett a kumuláció, az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolásra támaszkodik, feltéve, hogy az adott igazolást a Norvégia, Svájc vagy adott esetben Törökország GSP keretében alkalmazandó származási szabályainak megfeleloen állították ki. Ilyenkor az exportor által kiállított származásmegjelölo nyilatkozatnak az adott esetnek megfeleloen tartalmaznia kell a "Norway cumulation", "Switzerland cumulation", "Turkey cumulation", "Cumul Norvège", "Cumul Suisse", "Cumul Turquie" vagy "Acumulación Noruega", "Acumulación Suiza", "Acumulación Turquía". jelölést.

(3) A 86. cikk (7) és (8) bekezdése szerinti kiterjesztett kumuláció keretében felhasznált anyagok eredetének megállapítása érdekében az olyan féltol származó anyagok felhasználásával készült termék exportore, amellyel megengedett a kiterjesztett kumuláció, az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolásra támaszkodik, feltéve, hogy az adott igazolást az Unió és az érintett fél között fennálló vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfeleloen állították ki.

Ilyenkor az exportor által kiállított származásmegjelölo nyilatkozatnak az adott esetnek megfeleloen tartalmaznia kell az "extended cumulation with country x", "cumul étendu avec le pays x" vagy "Acumulación ampliada con el país x" jelölést.

96. cikk

(1) A származásmegjelölő nyilatkozatot szállítmányonként kell kiállítani.

(2) A származásmegjelölő nyilatkozat kiállítását követően tizenkét hónapig érvényes.

(3) Több szállítmányra egyetlen származásmegjelölő nyilatkozat állítható ki abban az esetben, ha az áruk:

a) a Harmonizált Rendszer 2. a) általános szabálya értelmében szétszerelt vagy összeszereletlen termékeknek minősülnek;

b) a Harmonizált Rendszer szerinti XVI. vagy XVII. áruosztályba vagy 7308 vagy 9406 vámtarifaszám alá tartoznak; és

c) tervezett behozataluk részszállítmányok formájában történik.

6. Alszakasz

Az Európai Unióban való szabad forgalomba bocsátással összefüggésben a regisztrált exportőri rendszer alkalmazási időpontjától alkalmazandó eljárások

96a. cikk

Ahhoz, hogy az importőrök jogosultak legyenek arra, hogy a származásmegjelölő nyilatkozat felmutatásával kedvezményt igényeljenek a rendszerből, az árukat azon a napon vagy azt a napot követően kellett exportálni, amelyen az a kedvezményezett ország, ahonnan az árukat exportálták, megkezdte az exportőrök regisztrálását a 91. cikk szerint.

97. cikk

(1) Amennyiben egy nyilatkozattevő preferenciális elbánást kér a rendszer keretén belül, a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatban hivatkoznia kell a származásmegjelölő nyilatkozatra. A származásmegjelölő nyilatkozatra való hivatkozás annak kibocsátási dátumával, yyyymmdd formátumban történik, ahol yyyy az év, mm a hónap és dd a nap. Amennyiben a szállítmányban található származó termékek összértéke meghaladja a 6 000 EUR-t, a nyilatkozattevőnek meg kell adnia a regisztráltexportőr-azonosító számát is.

(2) Ha a nyilatkozattevő a rendszer (1) bekezdés szerinti alkalmazását úgy kérte, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat befogadásakor nincs birtokában származásmegjelölő nyilatkozat, akkor a vámáru-nyilatkozatot a 253. cikk (1) bekezdése értelmében hiányosnak kell tekinteni és ennek megfelelően kell kezelni.

(3) A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat benyújtása előtt a nyilatkozattevő köteles megfelelően gondoskodni arról, hogy az áruk teljesítsék az e szakaszban foglalt rendelkezéseket; ennek érdekében különösen a következőket ellenőrzi:

i. a nyilvános internetes oldalon azt, hogy az exportőr be van jegyezve a REX-rendszerben, amennyiben a szállítmányban található származó termékek összértéke meghaladja a 6 000 EUR-t, valamint

ii. azt, hogy a származásmegjelölő nyilatkozat megfelel-e a 13d. mellékletben foglalt mintának.

97a. cikk

(1) A származásmegjelölő nyilatkozat megtételére és bemutatására vonatkozó kötelezettség nem áll fenn:

a) a magánszemély által magánszemélynek kiscsomagban küldött olyan termékek esetében, amelyek összértéke nem haladja meg az 500 EUR-t;

b) az utazók személyes poggyászának részét képező olyan termékek esetében, amelyek összértéke nem haladja meg az 1 200 EUR-t.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott termékeknek teljesíteniük kell a következő feltételeket:

a) behozataluk nem kereskedelmi forgalomban történik;

b) a nyilatkozattevő úgy nyilatkozott, hogy teljesítik a rendszer alkalmazásának feltételeit;

c) a b) pont szerinti nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

(3) A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a behozatal akkor nem kereskedelmi forgalomban történik, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

a) a behozatal alkalmi jellegű;

b) a behozatal kizárólag a címzett vagy az utazó vagy családtagjaik személyes használatára szolgáló termékeket érint;

c) a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy behozataluk nem áll összefüggésben kereskedelmi célú megfontolással.

97b. cikk

(1) A származásmegjelölő nyilatkozatban szereplő adatok, illetve a termékek behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhatóságokhoz benyújtott okmányokon feltüntetett adatok közötti kisebb ellentmondások felfedezése önmagában nem teszi a származásmegjelölő nyilatkozatot semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány az adott termékekre vonatkozik.

(2) A származásmegjelölő nyilatkozat nyilvánvaló alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik az okmány elutasítását, ha az okmányon tett nyilatkozatok helytálló voltát nem teszik kétségessé.

(3) Az importáló ország vámhatóságaihoz a 96. cikkben előírt érvényességi időtartam után benyújtott származásmegjelölő nyilatkozat a tarifális preferenciák alkalmazása céljából elfogadható abban az esetben, ha benyújtása az előírt határidőig rendkívüli körülmények miatt hiúsult meg. A késedelmes benyújtás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai csak akkor fogadhatják el a származásmegjelölő nyilatkozatot, ha a termékeket az említett határidő előtt bemutatták számukra.

97c. cikk

(1) A 96. cikk (3) bekezdése szerinti eljárás a tagállamok vámhatóságai által meghatározott időtartamon belül alkalmazható.

(2) Az importáló tagállam vámhatóságai, amelyek a szabad forgalomba bocsátás egymást követő eseteit felügyelik, kötelesek ellenőrizni, hogy az egymást követő szállítmányok valóban azoknak a szétszerelt vagy összeszereletlen termékeknek a részét képezik-e, amelyekre a származásmegjelölő nyilatkozat vonatkozik.

97d. cikk

(1) Ha még nem történt meg a termékek szabad forgalomba bocsátása, akkor a termékeknek vagy azok egy részének az Unió vámterületén belül máshová vagy adott esetben Norvégiába, Svájcba vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökországba való továbbküldése céljából a származásmegjelölő nyilatkozat egy vagy több, az áruk feladója által kiállított helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozattal helyettesíthető.

Helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat csak akkor állítható ki, ha az eredeti származásmegjelölő nyilatkozatot a 95. és 96. cikknek és a 13d. mellékletnek megfelelően állították ki.

(2) A továbbküldőket regisztrálni kell a származó termékeknek az Unió vámterületén belül máshová való továbbküldésére vonatkozó helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállítása céljából, amennyiben az eredeti megbontandó szállítmány származó termékeinek összértéke meghaladja a 6 000 EUR összeget.

Mindazonáltal a nem regisztrált továbbküldők számára is engedélyezni kell a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállítását, amennyiben az eredeti megbontandó szállítmány származó termékeinek összértéke meghaladja a 6 000 EUR összeget, ha csatolják a kedvezményezett ország által kiállított eredeti származásmegjelölő nyilatkozat másolatát.

(3) Csak a REX-rendszerben regisztrált továbbküldők állíthatnak ki helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat a Norvégiába, Svájcba vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - Törökországba küldendő származó termékekre vonatkozóan. Ez a rendelkezés az eredeti szállítmányban lévő származó termékek értékétől függetlenül alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy a származási ország szerepel-e a 978/2012/EU rendelet II. mellékletében vagy sem.

(4) A helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat az eredeti származásmegjelölő nyilatkozat kiállítását követő tizenkét hónapig érvényes.

(5) Amennyiben egy származásmegjelölő nyilatkozat helyettesítésére kerül sor, a továbbküldőnek a következőket kell megadnia az eredeti származásmegjelölő nyilatkozaton:

a) a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat vagy nyilatkozatok adatait;

b) a továbbküldő nevét és címét;

c) az uniós, illetve adott esetben norvég, svájci vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - török címzettet vagy címzetteket.

Az eredeti származásmegjelölő nyilatkozaton fel kell tüntetni a "Replaced", "Remplacée" vagy a "Sustituida" jelölést.

(6) A továbbküldőnek az alábbiakat kell megadnia a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozaton:

a) a továbbküldött termékek összes adatát;

b) az eredeti származásmegjelölő nyilatkozat kiállításának dátumát;

c) a 13d. mellékletben előírt adatokat;

d) a termékek uniós továbbküldőjének nevét és címét, valamint adott esetben regisztráltexportőr-azonosító számát;

e) az uniós, illetve adott esetben norvég, svájci vagy - amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket - török címzett nevét és címét;

f) a helyettesítés dátumát és helyét.

A helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozaton fel kell tüntetni a "Replacement statement", "Attestation de remplacement" vagy "Comunicación de sustitución" jelölést.

(7) Az (1)-(6) bekezdés alkalmazandó a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat helyett kiállított nyilatkozatokra.

(8) E szakasz 7. alszakasza értelemszerűen alkalmazandó a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokra.

(9) Amennyiben a 89. cikk értelmében engedélyezett eltérés alapján a termékek tarifális preferenciákban részesülnek, az e cikkben előírt helyettesítésre csak akkor kerülhet sor, ha a termékek szándékolt rendeltetési helye az Unióban van.

97e. cikk

(1) Ha a vámhatóságok a termékek származó voltát kétségesnek tartják, felkérhetik a nyilatkozattevőt arra, hogy egy általuk ésszerűen meghatározott határidőn belül mutassa be mindazokat a rendelkezésére álló bizonyítékokat, amelyek alapján a vámáru-nyilatkozaton a származásra vonatkozóan tett utalás helytálló volta vagy a 74. cikkben előírt feltételek teljesülése ellenőrizhető.

(2) A vámhatóságok a 97h. cikkben előírt ellenőrzési eljárás időtartamára felfüggeszthetik a preferenciális tarifális intézkedés alkalmazását, ha:

a) a nyilatkozattevő által szolgáltatott információk nem elegendőek a termékek származó voltának, illetőleg a 73. vagy a 74. cikkben előírt feltételek teljesülésének ellenőrzéséhez; vagy

b) a nyilatkozattevő az (1) bekezdés értelmében meghatározott határidőn belül nem szolgáltat információkat.

(3) Az (1) bekezdés alapján a nyilatkozattevőtől kért adatok megérkezéséig, avagy a (2) bekezdésben említett ellenőrzési eljárás eredményeinek megszületéséig a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett az áruk kiadását az importőr részére fel kell ajánlani.

97f. cikk

(1) A behozatali tagállam vámhatóságai a következő esetekben a rendszer alkalmazását megtagadják, és nem kötelesek sem kiegészítő bizonyítékokat kérni, sem a kedvezményezett országtól ellenőrzést igényelni:

a) ha az áru nem egyezik meg a származásmegjelölő nyilatkozatban megjelölt áruval;

b) ha a nyilatkozattevő az érintett termékekre vonatkozóan nem mutat be származásmegjelölő nyilatkozatot annak ellenére, hogy ilyen nyilatkozatot be kellene mutatnia;

c) a 90. cikk b) pontjának és a 97d. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül akkor, ha a nyilatkozattevő birtokában lévő származásmegjelölő nyilatkozatot nem a kedvezményezett ország valamely regisztrált exportőre állította ki;

d) ha a származásmegjelölő nyilatkozat nem felel meg a 13d. mellékletben foglalt mintának;

e) ha a 74. cikkben foglalt feltételek nem teljesülnek.

(2) A behozatali tagállam vámhatóságai a rendszer alkalmazását megtagadják, ha a 97h. cikk értelmében a kedvezményezett ország illetékes hatóságaitól igényelt ellenőrzést követően:

a) olyan visszajelzést kaptak, amely szerint az exportőr nem volt jogosult a származásmegjelölő nyilatkozatot kiállítani;

b) olyan visszajelzést kaptak, amely szerint az érintett termékek nem kedvezményezett országból származnak, vagy a 73. cikkben foglalt feltételek nem teljesültek;

c) abban az esetben, ha az ellenőrzés igénylésekor alapos okkal kétségesnek tartották a származásmegjelölő nyilatkozat érvényességét vagy a kérdéses termékek valós származásával kapcsolatban a nyilatkozattevő által adott információk helytálló voltát:

i. a 97h. cikk alapján meghatározott határidőn belül nem kaptak visszajelzést; vagy

ii. olyan visszajelzést kaptak, amely nem válaszolta meg az ellenőrzés igénylésekor feltett kérdéseiket.

7. Alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazási időpontjától alkalmazandó származásellenőrzés

97g. cikk

(1) A termékek származónak minősülésére vonatkozó szabályok teljesülésének biztosítása érdekében a kedvezményezett ország illetékes hatóságai kötelesek:

a) a tagállamok vámhatóságai által a termékek származó voltával kapcsolatban igényelt ellenőrzéseket végrehajtani;

b) saját kezdeményezésből rendszeresen ellenőrizni az exportőröket.

Amennyiben Norvégia, Svájc és Törökország olyan megállapodást köt az Európai Unióval, amelynek értelmében a felek az igazgatási együttműködés területén kötelesek egymásnak megadni a szükséges támogatást, az első albekezdést a norvégiai, svájci és törökországi hatóságoktól a területükön kiállított helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokkal kapcsolatban a kedvezményezett ország illetékes hatóságaival való további kapcsolatfelvétel kezdeményezése céljából igényelt ellenőrzésekre is értelemszerűen alkalmazni kell.

Kiterjesztett kumuláció a 86. cikk (7) és (8) bekezdése alapján csak akkor engedélyezhető, ha az az ország, amelynek az Európai Unióval hatályos szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, vállalta, hogy a kedvezményezett országnak az igazgatási együttműködés területén ugyanazt a támogatást megadja, amelyet az említett szabadkereskedelmi megállapodás vonatkozó rendelkezései értelmében a tagállamok vámhatóságainak megadna.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti ellenőrzésnek biztosítania kell, hogy az exportőrök folyamatosan eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Az ellenőrzések végrehajtásának gyakoriságát megfelelő kockázatelemzési kritériumok alapján kell meghatározni. Ebből a célból a kedvezményezett országok illetékes hatóságai kötelezhetik az exportőröket az általuk kiállított származásmegjelölő nyilatkozatok egy-egy példányának vagy átfogó listájának átadására.

(3) A kedvezményezett országok illetékes hatóságainak jogosultsággal kell rendelkezniük arra, hogy bizonyítékokat kérjenek, hogy betekintsenek az exportőrök és - az adott esetnek megfelelően - az exportőröknek termékeket szállító gyártók nyilvántartásaiba, beleértve az azok helyiségeiben végrehajtott ilyen célú ellenőrzéseket is, továbbá hogy elvégezzenek minden más szükségesnek ítélt ellenőrzést.

97h. cikk

(1) A származásmegjelölő nyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróba-szerűen kell elvégezni, továbbá minden olyan esetben, amikor a tagállamok vámhatóságai alapos okkal kétségesnek tartják hitelességüket, az érintett termékek származónak minősülését vagy az e szakaszban előírt más követelmények teljesülését.

Ha valamely tagállam vámhatóságai származásmegjelölő nyilatkozatok érvényességének, termékek származó voltának vagy mindkettőnek az ellenőrzése céljából egy kedvezményezett ország illetékes hatóságaitól együttműködést igényelnek, megkeresésükben az adott esetnek megfelelően megjelölik azokat a megfontolásokat, amelyek alapján alapos okuk van a származásmegjelölő nyilatkozat érvényességét, illetve a termékek származó helyzetét kétségesnek tartani.

Az ellenőrzés igénylésekor a tagállam vámhatóságai továbbíthatják a származásmegjelölő nyilatkozat másolatát és minden más olyan információt vagy okiratot, amely arra enged következtetni, hogy az adott nyilatkozatban szereplő információk helytelenek.

Az ellenőrzést igénylő tagállam első ízben hat hónapos határidőt tűz az ellenőrzés eredményeinek közlésére, melyet az ellenőrzés igénylésének napjától kell számítani; a Norvégiától, Svájctól vagy Törökországtól a területükön valamely kedvezményezett országban kiállított származásmegjelölő nyilatkozat alapján kiállított helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatra vonatkozóan igényelt ellenőrzés esetében azonban a határidőt nyolc hónapban kell megállapítani.

(2) Ha alapos kétség esetén az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belül nem érkezik visszajelzés, vagy ha a visszajelzés nem tartalmaz elegendő információt a termékek valós származásának megállapításához, akkor az illetékes hatóságokhoz újabb megkeresést kell küldeni. Ebben a megkeresésben újabb, legfeljebb hat hónapos határidőt kell kitűzni.

(3) Ha az (1) bekezdésben előírt ellenőrzés vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy a származási szabályokat megsértették, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésére vagy a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságainak kérésére e szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatokat hajt végre vagy gondoskodik e vizsgálatok végrehajtásáról. A Bizottság és a tagállamok vámhatóságai részt vehetnek a vizsgálatokban.

8. alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazási időpontjától alkalmazandó egyéb rendelkezések

97j. cikk

(1) Az 1., a 2. és a 3. alszakasz rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell annak megállapítására is, hogy a Ceutába vagy Melillába kivitt termék kedvezményezett országból származónak minősül-e, illetőleg hogy a kétoldalú kumuláció keretében kedvezményezett országba kivitt termék Ceutából és Melillából származónak minősül-e.

(2) Az 5., a 6. és a 7. alszakasz rendelkezéseit a kedvezményezett országból Ceutába vagy Melillába exportált, valamint a kétoldalú kumuláció keretében Ceutából vagy Melillából kedvezményezett országba exportált termékek esetében is értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Az 1., a 2., a 3., az 5., a 6. és a 7. alszakaszban foglalt rendelkezések Ceutában és Melillában való alkalmazásáról a spanyol vámhatóságok gondoskodnak.

(4) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

1A. Szakasz

FORM A származási bizonyítvány, számlanyilatkozat vagy EUR.1 szállítási bizonyítvány használatával történő exportok tekintetében alkalmazandó igazgatási együttműködési eljárások és módszerek

1. Alszakasz

Általános elvek

97k. cikk

(1) Valamennyi kedvezményezett ország köteles betartani a következő rendelkezéseket, illetve köteles gondoskodni betartásukról:

a) az exportált termékekre vonatkozóan az 1. szakaszban előírt származási szabályokat;

b) a FORM A származási bizonyítványnak a 17. mellékletben foglalt mintának megfelelő kitöltésére és kiadására vonatkozó szabályokat;

c) a 18. mellékletben foglalt mintának megfelelő számlanyilatkozatok használatára vonatkozó szabályokat;

d) az igazgatási együttműködés módszereire vonatkozóan a 97s. cikkben megállapított rendelkezéseket;

e) az eltérések engedélyezésére vonatkozóan a 89. cikkben megállapított rendelkezéseket.

(2) A kedvezményezett országok illetékes hatóságai kötelesek együttműködni a Bizottsággal és a tagállamokkal, ennek keretében kötelesek különösen:

a) minden szükséges támogatást megadni abban az esetben, ha a Bizottság a rendszernek az adott országban való helyes igazgatásával kapcsolatos ellenőrzési tevékenysége keretében arra igényt tart, ideértve a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságai által tett helyszíni ellenőrző látogatásokat is;

b) a 97s. és a 97t. cikk sérelme nélkül ellenőrizni a termékek származó voltát és az e szakaszban megállapított egyéb feltételek teljesülését, ideértve a helyszíni látogatások végrehajtását is, ha a Bizottság vagy valamely tagállam vámhatóságai a származásra vonatkozó vizsgálatok keretében arra igényt tartanak.

(3) Ha egy kedvezményezett országban megtörténik az illetékes hatóság kijelölése a FORM A származási bizonyítványok kiadásának céljára, továbbá származásra vonatkozó okirati bizonyítékok ellenőrzése folyik és az Európai Unióba teljesítendő exportügyletek céljára FORM A származási bizonyítványok kerülnek kiadásra, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott kedvezményezett ország elfogadta az (1) bekezdésben előírt feltételeket.

(4) Ha egy ország vagy terület a 978/2012/EU rendeletben meghatározott termékek vonatkozásában akár újonnan, akár ismételten kedvezményezett országként elismerésre kerül, akkor az adott országból vagy területről származó termékekre az általános tarifális preferenciák rendszerét akkor kell alkalmazni, ha az adott kedvezményezett országból vagy területről való kivitelük a 97s. cikkben meghatározott napon vagy azt követően történt.

(5) A származási igazolás a kiviteli országban történő kiállításának napjától számítva tíz hónapig érvényes, és eddig a határidőig be kell nyújtani a behozatali ország vámhatóságainak.

(6) E szakasz 2. és 3. alszakaszának alkalmazásában, amennyiben egy országot vagy területet eltávolítanak a kedvezményezett országoknak a 97s. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékéből, a 97k. cikk (2) bekezdésében, a 97 l. cikk (5) bekezdésében, a 97t. cikk (3), (4), (6) és (7) bekezdésében és a 97u. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek a jegyzékről való eltávolítást követő hároméves időszakban továbbra is alkalmazandók az adott ország vagy terület vonatkozásában.

(7) A (6) bekezdésben említett kötelezettségek Szingapúr vonatkozásában 2014. január 1-jétől kezdődő hároméves időszakban alkalmazandók.

2. Alszakasz

A kedvezményezett országban a kivitellel összefüggésben alkalmazandó eljárások

97l. cikk

(1) A FORM A származási bizonyítványt a 17. mellékletben található mintának megfelelően, az exportőr vagy meghatalmazott képviselője írásos kérelmére kell kiállítani; a kérelemhez csatolni kell azokat a megfelelő okmányokat, amelyek tanúsítják, hogy az exportügylet tárgyát képező termék teljesíti a FORM A származási bizonyítvány kiadására vonatkozó követelményeket.

(2) A kedvezményezett országok illetékes hatóságai az exportőr rendelkezésére bocsátják a FORM A származási bizonyítványokat, amint a kivitel megtörtént vagy azt biztosították. A kedvezményezett országok illetékes hatóságai mindazonáltal az érintett termékek kivitelét követően is kiállíthatnak FORM A származási bizonyítványt, amennyiben:

a) a kivitel alkalmával tévedésből, nem szándékos mulasztásból, vagy egyéb különleges körülmények miatt nem állították ki; vagy

b) az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítást nyer, hogy a FORM A származási bizonyítvány kiállítása megtörtént ugyan, de az behozatalkor technikai okok miatt nem került elfogadásra; vagy

c) az érintett termékek végleges rendeltetési helyét a szállítás vagy tárolás során és a szállítmány esetleges megbontását követően határozták meg, a 74. cikk szerint.

(3) A kedvezményezett országok illetékes hatóságai csak akkor állíthatnak ki visszamenőlegesen bizonyítványt, ha ellenőrizték, hogy az exportőr visszamenőlegesen kiállított FORM A származási bizonyítvány iránti kérelmében megadott adatok összhangban állnak-e a megfelelő kiviteli dokumentumokban megadott adatokkal, és hogy a FORM A származási bizonyítványt nem a szóban forgó termékek kivitelekor állították ki. A visszamenőlegesen kiállított FORM A származási bizonyítvány 4. rovatában fel kell tüntetni az "Issued retrospectively", "Délivré a posteriori" vagy "emitido a posteriori" jelölést.

(4) Ha a FORM A származási bizonyítványt ellopják, az elvész vagy megsemmisül, az exportőr a bizonyítványt eredetileg kibocsátó illetékes hatóságtól - az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján - kérheti másodlat kibocsátását. A FORM A származási bizonyítvány másolatának 4. rovatában fel kell tüntetni a "Duplicate", "Duplicata" vagy "Duplicado" jelölést, a kiállítás dátumát és az eredeti bizonyítvány sorszámát. A másodlat az eredeti okmány kiállításának napjától fogva hatályos.

(5) Az illetékes kormányzati hatóságoknak jogosultsággal kell rendelkezniük arra, hogy minden olyan okirati bizonyítékot bekérjenek és minden olyan ellenőrzést lefolytassanak, amelyet szükségesnek tartanak annak ellenőrzéséhez, hogy a termék, amelyre a FORM A származási bizonyítvány kiállítására irányuló kérelem vonatkozik, teljesíti-e a vonatkozó származási szabályokat.

(6) A FORM A származási bizonyítvány 2. és 10. rovatának kitöltése nem kötelező. A 12. rovatban az "Európai Unió" megnevezést vagy valamely tagállam nevét kell feltüntetni. A 11. rovatban a FORM A származási bizonyítvány kiállításának dátumát kell feltüntetni. Ugyanezt a rovatot, mely a bizonyítványt kiállító illetékes kormányzati hatóság számára van fenntartva, valamint a 12. rovatot, mely az exportőr képviseletére jogosult személy aláírása számára van fenntartva, kézzel kell aláírni.

97m. cikk

(1) Egy vagy több csomagból álló, legfeljebb 6 000 EUR összértékű származó terméket tartalmazó szállítmány vonatkozásában a számlanyilatkozatot egy adott kedvezményezett országban tevékenykedő bármely exportőr kiállíthatja, amennyiben az adott eljárás a 97k. cikk (2) bekezdése szerinti igazgatási együttműködés hatálya alá tartozik.

(2) A számlanyilatkozatot kiállító exportőr köteles a kiviteli ország vámhatóságainak vagy más illetékes kormányzati hatóságainak kérésére bármely időpontban benyújtani minden olyan okiratot, amely igazolja, hogy az adott termékek származónak minősülnek.

(3) Az exportőr a számlanyilatkozatot francia vagy angol nyelven köteles kiállítani oly módon, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely más kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a 18. mellékletben meghatározott szöveget. A kézzel írt nyilatkozatot nyomtatott betűkkel, tintával kell elkészíteni. A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kézzel írott eredeti aláírásának.

(4) A számlanyilatkozat használatának feltételei a következők:

a) minden egyes szállítmány esetében külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b) ha a szállítmányt alkotó áruk származó voltát a kiviteli országban a származó termékek meghatározására vonatkozó szabályok szerint már ellenőrizték, az exportőr a számlanyilatkozatban erre az ellenőrzésre utalhat.

(5) A 84., a 85. vagy a 86. cikkben előírt kumuláció alkalmazása esetén a kedvezményezett ország azon illetékes kormányzati hatóságai, amelyektől FORM A származási bizonyítvány kibocsátását kérték olyan termékre vonatkozóan, amelynek előállítása olyan féltől származó anyagok felhasználásával történt, amellyel lehetőség van a kumulációra, a következő okmányokra támaszkodnak:

- kétoldalú kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, az 5. alszakasz rendelkezéseinek megfelelően kiállított származási igazolásra,

- Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, az adott esetnek megfelelően a Norvégia, Svájc vagy Törökország esetében a GSP keretében alkalmazandó származási szabályoknak megfelelően kiállított származási igazolásra,

- regionális kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolásra, amely az adott esetnek megfelelően vagy a 17. mellékletben található minta szerint kiállított FORM A származási bizonyítvány, vagy a 18. mellékletben található szöveggel kiállított számlanyilatkozat,

- kiterjesztett kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, az Európai Unió és az érintett ország között fennálló szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kiállított származási igazolásra.

Az első albekezdés első, második, harmadik és negyedik francia bekezdésében említett esetekben a FORM A származási bizonyítvány 4. rovatába az adott esetnek megfelelően az "EU cumulation", "Norway cumulation", "Switzerland cumulation", "Turkey cumulation", "Regional cumulation", "Extended cumulation with country X" vagy a "Cumul UE", "Cumul Norvège", "Cumul Suisse", "Cumul Turquie", "Cumul régional", "Cumul étendu avec le pays X" szövegek valamelyikét kell beírni.

3. Alszakasz

Az Európai Unióban való szabad forgalomba bocsátással összefüggésben alkalmazandó eljárások

97n. cikk

(1) A FORM A származási bizonyítványokat és a számlanyilatkozatokat az importáló tagállam vámhatóságainál, a vámáru-nyilatkozatokra vonatkozó eljárásoknak megfelelően kell benyújtani.

(2) Az importáló ország vámhatóságainál a 97k. cikk (5) bekezdésében előírt érvényességi időtartam után benyújtott származási igazolás a tarifális preferenciák alkalmazása céljából abban az esetben fogadható el, ha benyújtása az előírt határidőig rendkívüli körülmények miatt hiúsult meg. A késedelmes benyújtás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai csak akkor fogadhatják el a származási igazolást, ha a termékeket az említett határidő előtt bemutatták számukra.

97o. cikk

(1) Ha az importőr kérésére és a behozatali tagállam vámhatóságai által megszabott feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2. a) általános szabálya értelmében szétszereltnek vagy összeszereletlennek minősülő, a Harmonizált Rendszer szerinti XVI. vagy XVII. áruosztályba vagy 7308 vagy 9406 vámtarifaszám alá tartozó termékek behozatala részszállítmányok formájában történik, akkor ezekre a termékekre elegendő az első részszállítmány behozatalakor egyetlen származási igazolást benyújtani a vámhatóságokhoz.

(2) Az importőr kérésére és a behozatali tagállam vámhatóságai által megszabott feltételek mellett elegendő az első szállítmány behozatalakor egyetlen származási igazolást benyújtani a vámhatóságokhoz, ha az áruk:

a) behozatala rendszeres és folyamatos kereskedelmi forgalomban, jelentős értékben történik;

b) olyan egyetlen adásvételi szerződés tárgyát képezik, amelynek szerződő felei a kiviteli országban vagy a tagállamokban vagy azok valamelyikében vannak letelepedve;

c) a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d) kizárólag egyetlen exportőrtől származnak, a rendeltetésük egyetlen importőr, és egyetlen tagállam egyetlen vámhivatalában vetik őket alá a beléptetési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott időtartam alatt alkalmazható.

97p. cikk

(1) Ha a származó termékek egyetlen tagállam egyetlen vámhivatalának felügyelete alatt vannak, akkor ezeknek a termékeknek vagy azok egy részének az Európai Unión belül máshová vagy - ha lehetséges - Norvégiába, Svájcba vagy Törökországba való továbbküldése céljából az eredeti származási igazolás egy vagy több FORM A származási bizonyítvánnyal helyettesíthető.

(2) A helyettesítő FORM A származási bizonyítványokat az a vámhivatal bocsátja ki, amelynek felügyelete alatt a termékek vannak. A helyettesítő bizonyítványt a reexportőr írásos kérelmére kell kiállítani.

(3) A helyettesítő bizonyítvány jobb felső rovatában fel kell tüntetni annak a közbülső országnak a nevét, ahol a bizonyítványt kibocsátották. A 4. rovatba a "Replacement certificate" vagy a "Certificat de remplacement" ("Helyettesítő bizonyítvány") szöveget, valamint az eredeti származási bizonyítvány kibocsátási dátumát és sorszámát kell beírni. Az 1. rovatban meg kell adni a reexportőr nevét. A 2. rovatban megadható a végső címzett nevét. A 3-9. rovatba a továbbküldött terméknek az eredeti bizonyítványon található összes adatát át kell vezetni, a 10. rovatba pedig a reexportőr által kiállított számla adatait kell beírni.

(4) A helyettesítő bizonyítványt kibocsátó vámhatóságok záradékkal látják el a 11. rovatot. A hatóságok felelőssége a helyettesítő bizonyítvány kiadására korlátozódik. A 12. rovatba a származási országra és a rendeltetési országra vonatkozó adatokat az eredeti bizonyítványról kell átvezetni. Ezt a rovatot a reexportőr köteles aláírni. A rovatot jóhiszeműen aláíró reexportőr nem felelős az eredeti bizonyítványon szereplő adatok helytálló voltáért.

(5) Az (1) bekezdésben körülírt művelet elvégzésére felkért vámhivatal az eredeti bizonyítványra feljegyzi a továbbított termékek tömegét, darabszámát és jellegét, valamint a helyettesítő bizonyítvány vagy bizonyítványok sorszámát. A vámhivatal az eredeti bizonyítványt legalább három évig megőrzi. Az eredeti bizonyítvány fénymásolatban a helyettesítő bizonyítványhoz csatolható.

(6) A 89. cikk értelmében engedélyezett eltérés alapján tarifális preferenciákban részesülő termékek esetében az e cikkben előírt eljárás csak akkor alkalmazható, ha a termékek szándékolt rendeltetési helye az Unióban van.

97q. cikk

(1) A magánszemély által magánszemélynek kiscsomagban küldött termékek és az utazók személyes poggyászának részét képező termékek FORM A származási bizonyítvány és számlanyilatkozat bemutatása nélkül is származónak tekinthetők és élvezhetik a 66. cikkben előírt tarifális preferenciákat, amennyiben:

a) a termékek:

i. behozatala nem kereskedelmi forgalomban történik;

ii. a nyilatkozattevő nyilatkozata szerint teljesítik a rendszer alkalmazásának feltételeit;

b) az a) pont ii. alpontja szerinti nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

(2) A behozatal a következő feltételek együttes teljesülése esetén nem kereskedelmi forgalomban történik:

a) a behozatal alkalmi jellegű;

b) a behozatal kizárólag a címzett vagy az utazó vagy családtagjaik személyes használatára szolgáló termékeket érint;

c) a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy behozataluk nem áll összefüggésben kereskedelmi célú megfontolással.

(3) A (2) bekezdés hatálya alá tartozó termékek összértéke kiscsomagok esetében az 500 EUR-t, az utazók személyes poggyászának részét képező termékek esetében az 1 200 EUR-t nem haladhatja meg.

97r. cikk

(1) A FORM A származási bizonyítványban vagy számlanyilatkozaton szereplő adatok, illetve a termékek behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhivatalnak benyújtott okmányokon feltüntetett adatok közötti kisebb ellentmondások felfedezése önmagában nem teszi a bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

(2) A FORM A származási bizonyítvány, az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat egyértelmű alaki hibái nem eredményezik az okmány elutasítását, ha az okmányon tett nyilatkozatok helytálló voltát nem teszik kétségessé.

4. Alszakasz

Az igazgatási együttműködés módszerei

97s. cikk

(1) A kedvezményezett országok kötelesek átadni a Bizottságnak a területükön lévő azon kormányzati hatóságok megnevezését és címét, amelyek jogosultak FORM A származási bizonyítványokat kibocsátani, az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint a FORM A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős kormányzati hatóságok megnevezését és címét.

A Bizottság ezeket az információkat továbbküldi a tagállamok vámhatóságainak. Ha az adatközlésre korábbi adatközlés módosítása keretében kerül sor, a Bizottság a kedvezményezett országok illetékes kormányzati hatóságai által rendelkezésre bocsátott információknak megfelelően jelzi az új bélyegzők használatba vételének napját. Ez a közlés bizalmas, azonban a termékek szabad forgalomba bocsátásakor a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr vagy annak kellően meghatalmazott képviselője megtekintse a bélyegzők lenyomatmintáit.

Azok a kedvezményezett országok, amelyek az első albekezdésben előírt információkat már átadták, csak akkor kötelesek ezeket az információkat ismételten átadni, ha azok közben megváltoztak.

(2) A 97k. cikk (4) bekezdésének alkalmazása céljából a Bizottság a 978/2012/EU rendeletben meghatározott termékek vonatkozásában újonnan vagy ismételten kedvezményezett országként elismert minden egyes ország és terület esetében közzéteszi Az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában azt a dátumot, amelytől fogva az adott ország vagy terület teljesíti az e cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettségeket.

(3) A Bizottság a kedvezményezett országok illetékes hatóságainak kérésére megküldi a kedvezményezett országoknak a tagállamok vámhatóságai által az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiállítása céljából használt bélyegzők lenyomatmintáit.

97t. cikk

(1) A FORM A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróba-szerűen kell elvégezni, továbbá minden olyan esetben, amikor a tagállamok vámhatóságai alapos okkal kétségesnek tartják hitelességüket, az érintett termékek származó helyzetét vagy az e szakaszban előírt követelmények bármelyikének teljesülését.

(2) Utólagos ellenőrzés igénylésekor a tagállamok vámhatóságai - szükség esetén az ok megjelölésével - visszaküldik az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságainak a FORM A származási bizonyítványt, a számlát (ha benyújtásra került), a számlanyilatkozatot vagy e dokumentumok másolatát. Az ellenőrzés igénylésének alátámasztására meg kell küldeni minden olyan rendelkezésre álló okiratot és adatot, amely a származási igazolás nem helytálló voltát jelzi.

Ha a tagállamok vámhatóságai úgy döntenek, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a preferenciális tarifális elbánás alkalmazását, akkor az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett felajánlják az áruk kiadását az importőrnek.

(3) Az utólagosan igényelt ellenőrzést a megkeresés megküldésétől számítva legfeljebb hat hónapon belül el kell végezni, és eredményeit meg kell küldeni a tagállamok vámhatóságainak; ez a határidő nyolc hónap abban az esetben, ha a megkeresés címzettje Norvégia, Svájc vagy Törökország, célja pedig az említett országok területén kedvezményezett országban kiállított FORM A származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat alapján kiállított helyettesítő származási igazolás ellenőrzése. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a kérdéses származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy ezek a termékek a kedvezményezett országból származónak tekinthetők-e.

(4) Kétoldalú kumuláció nyomán kibocsátott FORM A származási bizonyítványok esetében a visszajelzésnek tartalmaznia kell az EUR.1 szállítási bizonyítvány(ok) vagy - ha szükséges - a megfelelő számlanyilatkozat(ok) másolatát/másolatait.

(5) Ha alapos kétség esetén a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapos határidőn belül nem érkezik visszajelzés, vagy ha a visszajelzés nem tartalmaz elegendő információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapításához, akkor az illetékes hatóságokhoz újabb megkeresést kell küldeni. Ha a második megkeresés megküldése után négy hónapon belül az ellenőrzést igénylő hatóság nem kapja meg az ellenőrzés eredményeit, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapítását, akkor - hacsak kivételes körülmények nem állnak fenn - az ellenőrzést igénylő hatóság megtagadja a preferenciális tarifális elbánást.

(6) Ha az ellenőrzési eljárás vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy a származási szabályokat megsértették, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésre vagy a tagállamok vámhatóságainak kérésére e szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében köteles kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatokat lefolytatni vagy gondoskodni e vizsgálatok lefolytatásáról. Ezekben a vizsgálatokban a Bizottság és a tagállamok vámhatóságai részt vehetnek.

(7) A FORM A származási bizonyítványok utólagos ellenőrzése céljából az exportőr köteles megőrizni az érintett termékek származó voltának alátámasztására alkalmas valamennyi okmányt, az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságai pedig kötelesek másolatban megőrizni a bizonyítványt és az arra hivatkozó kiviteli okmányokat. Az említett okmányokat legalább a FORM A származási bizonyítvány kiállításának évét követő harmadik naptári év végéig kell megőrizni.

97u. cikk

(1) A 97s. és a 97t. cikk rendelkezéseit az egyazon regionális csoportba tartozó országok által a Bizottsággal vagy a tagállamok vámhatóságaival szemben fennálló információszolgáltatási kötelezettség teljesítése, valamint a regionális származási kumuláció szabályai alapján kiállított FORM A származási bizonyítványok és számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzése céljából egymással folytatott együttműködésre is alkalmazni kell.

(2) A 85., a 97m. és a 97p. cikk alkalmazásában az Európai Unió, Norvégia, Svájc és Törökország által megkötendő megállapodásnak tartalmaznia kell egyebek mellett a felek azon vállalását, hogy az igazgatási együttműködés területén minden szükséges támogatást megadnak egymásnak.

A 86. cikk (7) és (8) bekezdése, valamint a 97k. cikk alkalmazása céljából az az ország, amelynek az Európai Unióval hatályos szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, és vállalta, hogy valamely kedvezményezett országgal kiterjesztett kumulációban vesz részt, köteles azt is vállalni, hogy a kérdéses kedvezményezett országnak az igazgatási együttműködés területén ugyanazt a támogatást megadja, amelyet az említett szabadkereskedelmi megállapodás vonatkozó rendelkezései értelmében a tagállamok vámhatóságainak megadna.

5. Alszakasz

A kétoldalú kumuláció céljából alkalmazandó eljárások

97v. cikk

(1) Az Európai Unióból származó termékek származónak minősülése igazolható:

a) a 21. mellékletben található mintának megfelelő EUR.1 szállítási bizonyítvány bemutatásával; vagy

b) a 18. mellékletben található szöveggel kiállított számlanyilatkozat bemutatásával. A számlanyilatkozat kiállítására legfeljebb 6 000 EUR összértékű származó terméket tartalmazó szállítmányok esetében bármely exportőr, más esetekben csak az elfogadott európai uniós exportőrök jogosultak.

(2) Az exportőr vagy meghatalmazott képviselője az EUR.1 szállítási bizonyítvány 2. rovatába a "GSP beneficiary countries" és az "EU" vagy a "Pays bénéficiaires du SPG" és az "UE" szöveget írja be.

(3) A FORM A származási bizonyítványok kibocsátására, használatára és utólagos ellenőrzésére vonatkozóan e szakaszban előírt rendelkezéseket az EUR.1 szállítási bizonyítványokra és - a kibocsátásukkal kapcsolatos rendelkezések kivételével - a számlanyilatkozatokra is értelemszerűen alkalmazni kell.

(4) A tagállamok vámhatóságai bármely olyan exportőrnek (a továbbiakban: elfogadott exportőr), amely a kétoldalú kumuláció keretében gyakran szállít az Európai Unióból származó termékeket, engedélyezhetik, hogy az érintett termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állítson ki, amennyiben a szóban forgó exportőr a vámhatóságok számára hitelt érdemlően minden szükséges garanciát megad annak ellenőrzéséhez, hogy:

a) a termékek valóban származónak minősülnek-e; és

b) az adott tagállamban alkalmazandó egyéb követelmények teljesülnek-e.

(5) A vámhatóságok az elfogadott exportőrként való engedélyezést az általuk megfelelőnek ítélt feltételekhez köthetik. A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámfelhatalmazási számot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozatokon.

(6) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedélynek az elfogadott exportőr általi felhasználását. A vámhatóságok az engedélyt bármikor visszavonhatják.

Az engedélyt vissza kell vonni, ha:

a) az elfogadott exportőr többé nem biztosítja a (4) bekezdésben előírt garanciákat;

b) az elfogadott exportőr többé nem teljesíti az (5) bekezdésben előírt feltételeket;

c) az elfogadott exportőr az engedélyt helytelenül használja.

(7) Az elfogadott exportőr a számlanyilatkozatokat nem köteles aláírni, ha írásban nyilatkozik a vámhatóságok előtt arról, hogy a nevét tartalmazó minden számlanyilatkozatért úgy vállal teljes felelősséget, mintha saját kezűleg aláírta volna.

6. Alszakasz

Ceuta és Melilla

97w. cikk

A származási igazolások kibocsátására, használatára és utólagos ellenőrzésére vonatkozóan e szakaszban előírt rendelkezéseket a kedvezményezett országból Ceutába vagy Melillába exportált, valamint a kétoldalú kumuláció keretében Ceutából vagy Melillából kedvezményezett országba exportált termékek esetében is értelemszerűen alkalmazni kell.

Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

Az e szakaszban foglalt rendelkezések Ceutában és Melillában való alkalmazásáról a spanyol vámhatóságok gondoskodnak.

2. szakasz

A Közösség által bizonyos országok és területekvonatkozásában autonóm módon megállapítottpreferenciális tarifális intézkedésekből részesülőkedvezményezett országok és területek

97x. cikk

(1) E szakasz alkalmazásában:

a)

"előállítás" : bármiféle megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést is;

b)

"anyag" : a termék előállítása során felhasznált összetevő, alapanyag, alkotóelem, alkatrész stb.;

c)

"termék" : az előállított termék, abban az esetben is, ha azt későbbi felhasználásra szánják egy másik előállítási műveletben;

d)

"áruk" : anyagok és termékek egyaránt;

e)

"vámérték" : az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtására vonatkozó 1994. évi megállapodás (a vámérték megállapításáról szóló WTO-egyezmény) szerint megállapított érték;

f) "gyártelepi ár" a 15. mellékletben található listán :

a gyártelepen a termékért azon gyártónak fizetett ár, amelynek vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást végezték, azzal a feltétellel, hogy az árnak magában kell foglalnia az összes felhasznált anyag értékét, levonva belőle a létrejövő termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető mindennemű belső adót.

Ha a ténylegesen kifizetett árban nem jelenik meg a termék gyártásával összefüggésben a kedvezményezett országban ténylegesen felmerült valamennyi költség, akkor a gyártelepi ár az összes ilyen költség összegét jelenti, levonva belőle a létrejött vagy előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető mindennemű belső adót;

g)

"anyag értéke" a 15. mellékletben található listában : a felhasznált nem származó anyagok behozatalkor érvényes vámértéke, vagy ha ez nem ismert és nem állapítható meg, az anyagért az Európai Unióban vagy a 98. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezményezett országban fizetett első megállapítható ár. Ezen albekezdés rendelkezéseit a felhasznált származó anyagok vámértékének megállapítására is értelemszerűen alkalmazni kell;

h)

"árucsoport", "vámtarifaszám", "alszám" : a Harmonizált Rendszert alkotó nómenklatúrán belül meghatározott árucsoport, vámtarifaszám, alszám (négy vagy hat számjegyű kódok);

i)

"besorolt" : utalás arra, hogy egy termék vagy anyag a Harmonizált Rendszer egy adott vámtarifaszáma vagy alszáma alá tartozik;

j)

"szállítmány" :

olyan termékek, amelyeket vagy

- egy adott exportőr egy adott címzettnek egyidejűleg szállít, vagy

- az exportőrtől a címzettig való szállításuk során egyetlen fuvarokmány, ilyen okmány hiányában egyetlen számla kísér.

(2) Az (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában abban az esetben, ha az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást egy bizonyos gyártó alvállalkozásban végezte, az (1) bekezdés f) pontjának első albekezdésében említett "gyártó" az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozás is lehet

1. alszakasz

A származó termékek fogalmának meghatározása

98. cikk

(1) A Közösség által egyoldalúan elfogadott, bizonyos országokat, országcsoportokat vagy területeket (a továbbiakban: "kedvezményezett országok vagy területek") érintő preferenciális tarifális intézkedésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában - az ennek a fejezetnek az 1. szakaszában említettek, valamint a Közösséggel társult tengerentúli országokat és területeket kivéve - a következő termékeket kell kedvezményezett országból vagy területekről származó termékeknek tekinteni:

a) a 99. cikk értelmében teljes egészében a kedvezményezett országban vagy területen létrejött vagy előállított termékek;

b) a kedvezményezett országban vagy területen létrejött termékek, amelynek előállítása során az a) pontban említettektől eltérő termékeket is felhasználtak, feltéve hogy az említett termékek a 100. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

(2) E szakasz alkalmazásában a (3) bekezdés értelmében a Közösségből származó olyan termékeket, amelyek egy kedvezményezett országban vagy területen a 101. cikkben leírtakon túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson esnek át, az adott kedvezményezett országban vagy területről származónak kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell a Közösségben létrejött vagy előállított termékek származásának megállapításakor.

99. cikk

(1) Az alábbiak tekintendők teljes egészében egy kedvezményezett országból vagy területen vagy a Közösségben létrejöttnek vagy előállítottnak:

a) ott a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és nevelt élő állatok;

d) az ott nevelt élő állatokból nyert termékek;

d)a a az adott ország területén született és felnevelt levágott állatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból és halászatból nyert termékek;

f) egy kedvezményezett országban vagy területen vagy a Közösség hajóival, azok felségvizein kívül a tengerből kinyert tengeri halászati termékek, illetve más, tengerből származó termékek;

g) a kizárólag az f) pontban említett termékekből a kedvezményezett ország vagy a Közösség feldolgozóhajói fedélzetén előállított termékek;

h) a kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

i) az ott folytatott gyártási műveletekből származó hulladék és maradék;

j) a felségvizeken kívül fekvő tengerfenékből vagy altalajból kinyert termékek, feltéve hogy a kedvezményezett országnak vagy területnek vagy a Közösségnek kizárólagos joga van azok kiaknázására;

k) az ott kizárólag az a)-j) pontokban meghatározott termékekből előállított termékek.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában szereplő "a kedvezményezett országban vagy területen vagy a Közösség hajói" és "a kedvezményezett ország vagy terület vagy a Közösség feldolgozóhajói" kifejezések csak olyan hajókra és feldolgozóhajókra vonatkoznak,

- amelyeket a kedvezményezett ország vagy területenban vagy egy tagállamban lajstromoztak, illetve vettek nyilvántartásba,

- amelyek a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállam lobogója alatt hajóznak,

- amelyek legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország vagy terület, illetve a tagállam állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy olyan társaságok tulajdonát képezik, amelyek székhelye az adott köztársaságban, illetve valamely tagállamban található, amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelő bizottságának elnöke és e testületek tagjainak többsége a kedvezményezett ország vagy terület, illetve a tagállam állampolgárai, továbbá - társaságok esetében - alaptőkéjének legalább a fele az adott köztársaságnak vagy tagállamnak, illetve az adott köztársaság vagy tagállam állampolgárainak vagy közjogi szerveinek a rendelkezési joga alá tartozik,

- amelynek kapitánya és tisztjei a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállamok állampolgárai, és

- amelynek legénysége legalább 75 %-ban a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállam állampolgáraiból áll.

(3) A " kedvezményezett ország vagy terület" és a "Közösség" kifejezések az adott köztársasághoz vagy tagállamhoz tartozó felségvizeket is magukban foglalják.

(4) A tengerjáró hajók - ideértve a kifogott halak feldolgozását végző feldolgozóhajókat is - azon kedvezményezett ország vagy tagállam területének részét képezik, amelyhez tartoznak, feltéve hogy a (2) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelnek.

100. cikk

A 98. cikk alkalmazásában azok a termékek, amelyek nem teljes egészében egy kedvezményezett országban vagy területen vagy a Közösségben jöttek létre vagy kerültek előállításra, akkor tekintendők kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak, ha a 15. mellékletben szereplő felsorolásban megállapított feltételek teljesülnek.

Ezek a feltételek az e szakaszban megemlített összes termék esetében meghatározzák azt a feldolgozást vagy a megmunkálást, amelyet az előállításkor használt nem származó anyagokon végre kell hajtani; a feltételek csak az ilyen anyagokra vonatkoznak. Ha egy olyan termék, amely a felsorolásban megállapított feltételeknek eleget téve a származó helyzetet megszerezte, felhasználásra kerül egy másik termék előállításához, nem vonatkoznak rá a felhasználásával előállított termékre vonatkozó feltételek, és nem kell figyelembe venni azokat a nem származó anyagokat, amelyeket az előállításához felhasználhattak.

101. cikk

(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megszerzéséhez nem elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy a 100. cikkben foglalt követelmények teljesülnek-e:

a) a szállítás és a tárolás során a termékek jó állapotának megőrzését biztosító műveletek;

b) a csomagok megosztása vagy összeállítása;

c) a mosás, tisztítás; a por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

d) a textilanyagok vasalása vagy mángorlása;

e) az egyszerű festési vagy fényezési műveletek;

f) a gabonafélék és rizs hántolása, részleges vagy teljes őrlése; fényezése vagy glazúrozása;

g) a cukor színezésére és ízesítésére, a formázott cukor előállítására irányuló műveletek, a kristálycukor részleges és teljes őrlése;

h) a gyümölcsök, dió- és zöldségfélék héjtalanítása, magozása és hámozása;

i) az élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

j) a szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (beleértve az árucikk-készletek összeállítását is);

k) az egyszerű palackba, üvegbe, konzervdobozba, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való helyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés, és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

l) a jelzések, címkék, logók és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon, vagy azokra való rányomtatása;

m) a különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése, a cukor keverése bármely anyaggal;

m)a a termékekhez való egyszerű vízhozzáadás, vagy a termékek egyszerű hígítása vagy víztelenítése vagy denaturálása;

n) árucikkek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése, hogy azok egy teljes árucikket képezzenek, vagy a termékek részekre való szétszerelése;

o) az a)-n) pontban meghatározott legalább két művelet kombinációja;

p) az állatok levágása.

(2) A kedvezményezett országban vagy területen vagy a Közösségben egy adott termékkel kapcsolatban végrehajtott összes művelet figyelembevételével történik annak meghatározása, hogy a terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás nem elegendőnek tekintendő-e az (1) bekezdés értelmében.

101a. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítési egység az az adott termék, amelyet a Harmonizált Rendszer nómenklatúrája szerint történő besorolásánál alapegységnek kell tekinteni

Ebből tehát az következik, hogy:

a) amikor egy terméket a Harmonizált Rendszer alapján egyetlen vámtarifaszám alá besorolt áruk csoportja vagy halmaza alkot, akkor az egész együtt képezi a minősítés egységét;

b) amikor egy szállítmány a Harmonizált Rendszer azonos vámtarifaszáma alá sorolt több azonos termékből áll, e szakasz rendelkezéseinek alkalmazásakor minden egyes terméket egyedileg kell figyelembe venni.

(2) Amennyiben a Harmonizált Rendszer 5. általános szabálya szerint besorolási szempontból a csomagolás a termék részét képezi, akkor a származás meghatározásakor a termékkel megegyező megítélés alá esik.

102. cikk

(1) A 100. cikk rendelkezéseitől eltérve nem származó anyagok is felhasználhatók egy adott termék előállítása során, feltéve hogy azok összértéke nem haladja meg a termék gyártelepi árának 10 %-át.

Ahol a listában egynél több százalékos arány szerepel a nem származó anyagok maximális értékére vonatkozóan, az ilyen százalékos arányok nem léphetők túl az első albekezdés alkalmazásakor.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjába tartozó termékekre.

103. cikk

Azok a berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel együtt szállított tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok, amelyek a normál felszerelés részét képezik, és annak árában benne foglaltatnak, vagy amelyek nem kerülnek külön számlázásra, úgy tekintendők, mint amelyek a kérdéses berendezés, gép, készülék vagy jármű részei, amelyek a berendezés szokásos tartozékai,

104. cikk

A Harmonizált Rendszer 3. általános szabálya szerint meghatározott készleteket származónak kell tekinteni, ha az azokat alkotó összes termék is származó. Mindazonáltal, ha egy készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, a készletet, mint egészet származónak kell tekinteni, feltéve hogy a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

105. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék származó-e, nem szükséges meghatározni az alábbi, előállításkor használt áruk származását:

a) energia és tüzelőanyag;

b) felszerelés és berendezések;

c) gépek és szerszámok;

d) olyan áruk, amelyek nem kerülnek bele és amelyeket nem is terveznek beépíteni a termék végső összetételébe.

106. cikk

Az e szakaszban a származó helyzet megszerzéséhez meghatározott feltételeket folyamatosan teljesíteni kell a kedvezményezett országban vagy területen vagy a Közösségben.

Ha a kedvezményezett országból vagy területről vagy a Közösségből egy másik országba kivitt származó termékeket visszaviszik, azokat nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok megelégedésére igazolható, hogy:

- a visszavitt termékek azonosak a kivitt termékekkel, és

- az adott országbeli tartózkodásuk vagy szállításuk alatt a jó állapotban való megőrzéséhez szükségeseken kívül semmilyen műveleten nem estek át.

107. cikk

(1) Az alábbiak tekintendők a kedvezményezett országból vagy területről a Közösségbe vagy a Közösségből a kedvezményezett országban vagy területreba történő közvetlen szállításnak:

a) a termékek szállítása más ország területének érintése nélkül;

b) a kedvezményezett országok vagy területek vagy a Közösségen kívül más ország területén átszállított, egyetlen szállítmányt alkotó termékek, amelyeket esetleg átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak az adott országban, feltéve hogy a termékek a tranzitországban vagy raktározás szerinti országban a vámhatóságok felügyelete alatt maradnak, és nem esnek át semmilyen műveleten, a kirakodáson, újra berakodáson vagy a jó állapotban történő megőrzést célzó bármilyen más műveleten kívül;

c) olyan termékek, amelyeket megszakítás nélkül, csővezetékeken szállítanak egy, a kedvezményezett országok vagy területek területén kívüli vagy a Közösség területén kívüli területen keresztül.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek teljesítését az alábbi okmányokat benyújtásával kell bizonytani az illetékes vámhatóságnak:

a) az exportáló országból a tranzitországon való áthaladásra vonatkozó egyetlen fuvarokmány; vagy

b) a tranzitország vámhatóságai által kibocsátott igazolás, amely:

- pontos leírást ad a termékekről,

- tartalmazza a termék kirakodásának és újra berakodásának napját, illetve, ahol szükséges, a hajó vagy egyéb felhasznált szállítóeszköz nevét, és

- tanúsítja a termékek tranzitországban való tartózkodásának feltételeit;

c) vagy ezek hiányában bármilyen bizonyító erejű okmány.

108. cikk

(1) Egy kedvezményezett országból vagy területről egy másik országban megrendezett kiállításra küldött, és a kiállítást követően a Közösségbe történő behozatal céljára értékesített származó termékek a Közösségbe történő behozatalukkor jogosultak a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra, feltéve hogy a termékek megfelelnek e szakasz szerinti, a kedvezményezett országból vagy területről származóként való elismerés feltételeinek, és feltéve hogy az illetékes Közösségen belüli vámhatóságok számára hitelt érdemlően igazolják, hogy:

a) az exportőr a termékeket a kedvezményezett országból vagy területről közvetlenül továbbította abba az országba, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott kiállította;

b) a termékeket az exportőr egy közösségbeli személy részére értékesítette vagy más módon rendelkezett róla;

c) a termékeket a kiállítás ideje alatt vagy azt követően haladéktalanul továbbították a Közösségbe ugyanabban az állapotban, amelyben azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra küldésük óta a kiállításon való bemutatáson kívül semmilyen célra nem használták.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a szokásos módon kell benyújtani a közösségi vámhatóságoknak. Ezen fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Ha szükséges, a termékek jellegével és a kiállításuk körülményeivel kapcsolatos további okmányszerű bizonyíték is megkövetelhető.

(3) Az (1) bekezdést alkalmazni kell minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműves-kiállításra, -vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem eladóhelyeken vagy üzlethelyiségekben magáncélra, külföldi áruk értékesítése céljából szerveznek, és amelynek során a termékek a vámhatóság felügyelete alatt maradnak.

2. alszakasz

A származás igazolása

109. cikk

A kedvezményezett országokból vagy területről származó termékek a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás kedvezményében az alábbi okmányok benyújtása esetén részesülhetnek:

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintája a 21. mellékletben látható; vagy

b) a 116. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy, az exportőr által a számlán, szállítólevélen vagy bármilyen más kereskedelmi okmányon tett, a 22. mellékletben olvasható szövegű nyilatkozat, amely kellő részletességgel leírja az érintett terméket ahhoz, hogy lehetővé váljék annak azonosítása (a továbbiakban: "számlanyilatkozat").

Az EUR.1 szállítási bizonyítványok 7. rovatában vagy a számlanyilatkozaton fel kell tüntetni az "Autonomous trade measures" vagy a "Mesures commerciales autonomes" jelölést.

a)

AZ EUR.1 SZÁLLÍTÁSI BIZONYÍTVÁNY

110. cikk

(1) Az e szakasz szerinti származó termékek a Közösségbe történő behozataluk esetén - amennyiben azokat a 107. cikk értelmében közvetlenül szállították a Közösségbe - a 98. cikkben meghatározott preferenciális elbánásban részesülhetnek olyan EUR.1 szállítási bizonyítvány bemutatásával, amelyet a kedvezményezett ország vagy terület vámhatósága vagy egyéb illetékes kormányzati hatósága állított ki feltéve, hogy ezen kedvezményezett országok vagy területek hatóságai:

- közölték a Bizottsággal a 121. cikkben megkövetelt információt, és

- segítséget nyújtanak a Közösségnek azáltal, hogy lehetővé teszik a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helytállóságának ellenőrzését.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha a 98. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazása céljából előírt igazoló okmányként szolgál.

(3) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője által írásban benyújtott kérelemre lehet kiállítani. A kérelmet a 21. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványon kell benyújtani és ezen alszakasz rendelkezései szerint kell kitölteni.

Az exportáló kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállam illetékes hatóságai legalább három évig megőrzik az EUR.1 szállítási bizonyítvány iránti kérelmeket.

(4) Az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője kérelmével együtt - annak alátámasztásaként - be kell nyújtania minden megfelelő okmányt, amely bizonyítja, hogy a kivitelre kerülő termékek az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátására vonatkozó feltételeknek eleget tesznek.

Az exportőr köteles vállalni, hogy az illetékes hatóságok kérésére benyújt bármilyen kiegészítő bizonyítékot, amelyet megkövetelhetnek ahhoz, hogy megállapítsák a preferenciális tarifális elbánásra jogosult termékek származó helyzetének helyességét, továbbá vállalnia kell, hogy hozzájárul nyilvántartásának vizsgálatához és ahhoz, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrizzék a termékek előállításának körülményeit.

(5) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai akkor bocsátják ki, ha a kivitelre kerülő termékek e szakasz értelmében származónak tekinthetők.

(6) Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány a 98. cikkben meghatározott a preferenciális tarifális elbánással kapcsolatos előírások alkalmazásához szükséges igazoló okmány, a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságainak, illetve a kiviteli tagállam vámhatóságainak feladata megtenni minden szükséges intézkedést a termékek származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatoknak az ellenőrzése érdekében.

(7) Az (5) bekezdésben megállapított feltételek teljesítésének ellenőrzésére a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai jogosultak bekérni minden okmányszerű bizonyítékot, és elvégezni az általuk szükségesnek ítélt ellenőrzéseket.

(8) A kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságainak vagy a kiviteli tagállam vámhatóságainak felelőssége biztosítani az (1) bekezdésben hivatkozott nyomtatványok megfelelő kitöltését.

(9) Az EUR.1 szállítási bizonyítványon a vámhatóságoknak a nyomtatvány e célra fenntartott részén fel kel tüntetniük a bizonyítvány kiállításának napját.

(10) A kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai a bizonyítvánnyal érintett termékek kivitelekor bocsátják ki az EUR.1 szállítási bizonyítványt. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére kell bocsátani, mihelyt a kivitel megtörtént, illetve bizonyossá vált, hogy meg fog történni.

111. cikk

Amennyiben az importőr kérésére és a behozatali ország vámhatóságai által megállapított feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2. a) általános szabálya értelmében vett és a Harmonizált Rendszer XVI. vagy XVII. áruosztályai, illetve a 7308 vagy 9406 vámtarifaszámai alá tartozó szétszedett vagy nem összeszerelt termékek behozatala részszállítmányok formájában történik, akkor az ilyen termékek esetében egyetlen származási bizonyítványt kell benyújtani a vámhatóságok részére az első részszállítmány behozatalakor.

112. cikk

A származási igazolásokat a behozatali tagállam vámhatóságai részére kell benyújtani a Vámkódex 62. cikkében előírt eljárásoknak megfelelően. Az említett hatóságok megkövetelhetik a származási igazolás lefordítását, és azt is, hogy a behozatali nyilatkozat mellé csatolják az importőr nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a termékek megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

113. cikk

(1) A 110. cikk (10) bekezdésétől eltérve az EUR.1 szállítási bizonyítvány kivételesen az abban foglalt termékek kivitele után is kibocsátható, ha

a) azt a kivitelkor tévedés, nem szándékos mulasztás vagy más különleges körülmények miatt nem bocsátották ki; vagy

b) az illetékes hatóságok megelégedésére bizonyítást nyer, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítványt kibocsátották, de behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el.

(2) Az illetékes kormányzati hatóságok csak akkor állíthatják ki utólag az EUR.1 szállítási bizonyítványt, ha ellenőrizték, hogy az exportőr kérelmében foglalt adatok megegyeznek a megfelelő kiviteli okmányokban szereplő adatokkal, valamint hogy a szóban forgó termék kivitele során nem adtak ki az e szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelő EUR.1 szállítási bizonyítványt.

(3) Az utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványon az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

- "EXPEDIDO A POSTERIORI",

- "UDSTEDT EFTERFØLGENDE",

- "NACHTRÄGLICH AUSGESTELLT",

- "ΕΚΔΟΘΕΝ ΕΚ ΤΩΝ ΥΣΤΕΡΩΝ",

- "ISSUED RETROSPECTIVELY",

- "DÉLIVRÉ A POSTERIORI",

- "RILASCIATO A POSTERIORI",

- "AFGEGEVEN A POSTERIORI",

- "EMITIDO A POSTERIORI",

- "ANNETTU JÄLKIKÄTEEN",

- "UTFÄRDAT I EFTERHAND",

- "VYSTAVENO DODATEČNĚ",

- "VÄLJA ANTUD TAGASIULATUVALT",

- "IZSNIEGTS RETROSPEKTĪVI",

- "RETROSPEKTYVUSIS IŠDAVIMAS",

- "KIADVA VISSZAMENŐLEGES HATÁLLYAL",

- "MAĦRUĠ RETROSPETTIVAMENT",

- "WYSTAWIONE RETROSPEKTYWNIE",

- "IZDANO NAKNADNO",

- "VYHOTOVENÉ DODATOČNE",

- "ИЗДАДЕН ВПОСЛЕДСТВИЕ",

- "ELIBERAT ULTERIOR",

- "IZDANO NAKNADNO".

(4) A (3) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány "Megjegyzések" rovatába kell bejegyezni.

114. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány eltulajdonítása, elveszítése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kibocsátó illetékes kormányzati hatósághoz fordulhat, és - az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján - másodlat kiállítását kérheti.

(2) Az ilyen módon kibocsátott másodlatot az alábbi bejegyzések egyikével kell ellátni:

- "DUPLICADO",

- "DUPLIKAT",

- "DUPLIKAT",

- "ΑΝΤΙΓΡΑΦΟ",

- "DUPLICATE",

- "DUPLICATA",

- "DUPLICATO",

- "DUPLICAAT",

- "SEGUNDA VIA",

- "KAKSOISKAPPALE",

- "DUPLIKAT",

- "DUPLIKÁT",

- "DUPLIKAAT",

- "DUBLIKĀTS",

- "DUBLIKATAS",

- "MÁSODLAT",

- "DUPLIKAT",

- "DUPLIKAT",

- "DVOJNIK",

- "DUPLIKÁT",

- "ДУБЛИКАТ",

- "DUPLICAT",

- "DUPLIKAT".

(3) A (2) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány "Megjegyzések" rovatába kell bejegyezni.

(4) A másodlaton fel kell tüntetni az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásának napját, és a másodlat ettől a naptól érvényes.

115. cikk

Ha a származó termékeket a Közösségben lévő valamely vámhivatal felügyelete alá helyezik, az eredeti származási igazolás egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal helyettesíthető a termékek összességének vagy egy részének a Közösségen belül máshová küldése céljából. Az EUR.1 szállítási bizonyítvány helyettesítő példányát az a vámhivatal bocsátja ki, amelynek felügyelete alá a termékeket helyezték.

b)

SZÁMLANYILATKOZAT

116. cikk

(1) A számlanyilatkozatot az alábbiak állíthatják ki:

a) a 117. cikk szerinti elfogadott közösségi exportőr; vagy

b) egy vagy több csomagból álló és 6 000 euró összértéket meg nem haladó származó terméket tartalmazó szállítmány exportőre, feltéve hogy a 110. cikk (1) bekezdésében hivatkozott segítségnyújtás vonatkozik erre az eljárásra.

(2) A számlanyilatkozat akkor állítható ki, ha az érintett termékek a Közösségből vagy egy kedvezményezett országból vagy területről származónak tekinthetők, és eleget tesznek e szakasz egyéb követelményeinek.

(3) A számlanyilatkozatot kiállító exportőrnek késznek kell lennie arra, hogy a kiviteli ország vámhatóságának vagy egyéb illetékes kormányzati hatóságainak felszólítására bármikor benyújtsa az összes megfelelő okmányt, amelyek bizonyítják az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek való megfelelést

(4) Az exportőrnek a számlanyilatkozatot oly módon kell kiállítania, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely egyéb kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a 22. mellékletben olvasható szövegű nyilatkozatot a megadott nyelvi változatok egyikének használatával, a kiviteli ország nemzeti jogának rendelkezései szerint. Ha a nyilatkozatot kézírással írják, azt tintával és nyomtatott betűvel kell leírni.

(5) A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kezű eredeti aláírásának. Mindazonáltal a 117. cikk szerinti elfogadott exportőr nem köteles aláírni az ilyen nyilatkozatokat, amennyiben írásbeli kötelezettségvállalást tesz a vámhatóságok felé arról, hogy teljes felelősséget vállal a nevét tartalmazó bármely számlanyilatkozatért oly módon, mintha azt saját kezűleg aláírta volna.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben a számlanyilatkozat használatára az alábbi különleges feltételek vonatkoznak:

a) minden egyes szállítmány esetében külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b) ha a szállítmányban lévő áru a kiviteli országban már átesett "származó termékek" meghatározására vonatkozó ellenőrzésen, számlanyilatkozatában az exportőr hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőrt az alól, hogy megfeleljen a vám- és postaügyi rendelkezésekben kötelezően előírt egyéb alakiságoknak.

117. cikk

(1) A közösségi vámhatóságok engedélyt adhatnak bármely exportőrnek (a továbbiakban: "elfogadott exportőr"), aki rendszeresen szállít a 98. cikk (2) bekezdés értelmében a Közösségből származó termékeket, és aki a vámhatóságok megelégedésére megad a termékek származó helyzetének ellenőrzéséhez szükséges minden garanciát, továbbá eleget tesz az e szakasz számlanyilatkozatok kiállításával kapcsolatos követelményeinek, arra hogy az adott termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állíthasson ki.

(2) A vámhatóságok az általuk szükségesnek tartott feltételek szerint adhatják meg az elfogadott exportőri státust.

(3) A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámhatósági engedélyszámot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozaton.

(4) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedély elfogadott exportőr által történő felhasználását.

(5) A vámhatóságok bármikor visszavonhatják az engedélyt. Az engedélyt vissza kell vonni, ha az elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben említett minden garanciát, nem tesz eleget a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy ha egyébként nem megengedett módon használja fel az engedélyt.

118. cikk

(1) A származási igazolás a kiviteli országban történő kiállítás napjától számított négy hónapig érvényes, és azt ezen időszak alatt be kell nyújtani a behozatali ország vámhatóságának.

(2) A behozatali ország vámhatósága részére az (1) bekezdésben meghatározott bemutatási határidő után benyújtott származási igazolások akkor fogadhatók el a 98. cikkben említett preferenciális tarifális kedvezmények alkalmazásának céljából, ha az okmányokat rendkívüli körülmények miatt nem tudták benyújtani a megállapított határidőre.

(3) A késedelmes bemutatás egyéb eseteiben a behozatali ország vámhatósága elfogadhatja a származási igazolást, ha a termékeket az említett határidő előtt bemutatták.

(4) Az importőr kérésére és tekintettel a behozatali tagállam vámhatósága által megállapított feltételekre, a vámhatóság részére elég egyetlen származási igazolást benyújtani az első szállítmány behozatalakor, ha az áruk:

a) behozatala rendszeres és folyamatos és jelentős értékű kereskedelmi forgalomban történik;

b) azonos adásvételi szerződés tárgyát képezik, amelynek szerződő felei a kiviteli országban és a Közösségben letelepedettek;

c) a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d) kizárólag ugyanattól az exportőrtől származnak, a végcéljuk ugyanaz az importőr, és azonos közösségbeli vámhivatalnál vetik őket alá a beléptetési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott mennyiségekre és időtartamra alkalmazható. Ez az időtartam semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a három hónapot.

119. cikk

(1) Azok a termékek, amelyeket magánszemély kiscsomagként ad fel magánszemély részére, vagy amelyek az utazók személyes poggyászának részét képezik, a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra jogosult származó termékeknek minősülnek anélkül, hogy EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot kellene benyújtani, amennyiben az ilyen termékeket nem kereskedelmi jelleggel hozzák be, és nyilatkozatot tettek róluk, hogy megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek, és nem kétséges az ilyen tartalmú nyilatkozat hitelessége.

(2) A nem kereskedelmi célú behozatalnak a címzettek vagy az utasok, illetve ezek családtagjainak személyes használatára szolgáló termékek alkalmi jellegű behozatala minősül, ha a termékek jellege és mennyisége alapján egyértelműen kizárható, hogy behozataluk kereskedelmi céllal történik.

Ezen túlmenően, az ilyen termékek összértéke nem haladja meg kiscsomagonként az 500 eurót, utazó személyes poggyászaként pedig az 1 200 eurót.

120. cikk

A származási igazoláson feltüntetett adatok és a vámhivatal számára a termékek behozatalával kapcsolatos alakiságok elvégzése céljából benyújtott okmányok adatai közti kisebb eltérések felfedezése önmagában nem teszi érvénytelenné a származási igazolást, ha kétséget kizáróan megállapítást nyer, hogy az adott okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

A származási igazolás egyértelmű alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik ezen okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az adott okmányban közölt megállapítások helyességét.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módszerei

121. cikk

(1) A kedvezményezett országok vagy területek közlik a Bizottsággal a területükön lévő olyan kormányzati hatóságok nevét és címét, amelyek jogosultak EUR.1 szállítási bizonyítványokat kibocsátani, illetve az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős megfelelő kormányzati hatóságok nevét és címét. A bélyegzők attól a naptól kezdve érvényesek, amikor a Bizottság átveszi azok lenyomatmintáit. A Bizottság továbbítja ezt a közlést a tagállamok vámhatóságai felé.

Ha e közlés korábbi közlések módosításával jár, a Bizottság a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai által adott útmutatás szerint jelzi az új bélyegzők használatbavételének napját. Ez a közlés bizalmas; azonban a termékek szabad forgalomba bocsátásakor a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr vagy annak megfelelően meghatalmazott képviselője megtekintse a bélyegzők e bekezdésben említett lenyomatmintáit.

(2) A Bizottság megküldi a kedvezményezett országoknak vagy területekneknak a tagállamok vámhatóságai által az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátására használt bélyegzők lenyomatmintáit.

122. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha a vámhatóságok alapos okkal kételkedhetnek az okmány hitelességében vagy az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek teljesítését illetően.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a behozatali tagállam vagy a kedvezményezett országból vagy területröl illetékes hatóságai visszaküldik az EUR.1 szállítási bizonyítványt és - amennyiben csatolták - a számlát, a számlanyilatkozatot vagy e dokumentumok másolatát a kedvezményezett kiviteli köztársaság vagy tagállam illetékes kormányzati hatóságai részére, szükség esetén, megadva a vizsgálat okát is. Az ellenőrzési kérelem alátámasztására továbbítanak minden okmányt és információt, amely arra enged következtetni, hogy a származási igazolásban megadott információ helytelen.

Ha a behozatali tagállam vámhatóságai úgy határoznak, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás megadását, az áruk kiadását az importőrnek csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően utólagos ellenőrzést kérnek, az ellenőrzés elvégzésére és az eredmények közlésére a behozatali tagállam vámhatóságai vagy a kedvezményezett behozatali köztársaság illetékes kormányzati hatóságai felé legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a szóban forgó származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy e termékek a kedvezményezett ország vagy területból vagy a Közösségből származónak tekinthetők-e.

(4) Ha megalapozott kétség merül fel, és a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, az illetékes hatóságokhoz újabb megkeresést kell küldeni. Ha a második megkeresés után az ellenőrzés eredményeit négy hónapon belül nem közlik a megkereső hatósággal, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek valódi származásának megállapítását, a megkereső hatóság - a kivételes körülményeket leszámítva - megtagadja a preferenciális tarifális elbánásra való jogosultságot.

(5) Ha az ellenőrzési eljárás vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy e szakasz rendelkezéseit megsértették, a kedvezményezett kiviteli köztársaság saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat vagy gondoskodik annak lefolytatásáról az ilyen szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében. A Közösség részt vehet a vizsgálatban.

(6) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány utólagos ellenőrzése céljából a kedvezményezett kiviteli köztársaság illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai legalább három évig megőrzik a bizonyítványok másolatait, illetve az azokhoz kapcsolódó bármilyen kiviteli okmányt.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

123. cikk

(1) E szakasz alkalmazásában a "Közösség" kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A "Közösségből származó termékek" kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) Ezt a szakaszt értelemszerűen alkalmazni kell annak meghatározására, hogy a termékek Ceutába és Melillába történő behozatalukkor a preferenciális kedvezményekre jogosult exportáló kedvezményezett országból vagy területről származónak, illetőleg Ceutából és Melillából származónak tekinthetők-e.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) E szakasznak az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(5) A spanyol vámhatóságok gondoskodnak ezen szakasz alkalmazásáról Ceuta és Melilla területén.

V. CÍM

VÁMÉRTÉK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

141. cikk

(1) A Vámkódex 28-36. cikkének és az ebben a címben szereplő cikkek rendelkezéseinek alkalmazásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a 23. mellékletben meghatározott rendelkezéseket.

A 23. melléklet első oszlopában hivatkozott rendelkezéseket a második oszlop értelmező megjegyzéseinek figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) Ha a vámérték megállapításakor szükséges az általánosan elfogadott számviteli elvekre hivatkozni, a 24. melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.

142. cikk

(1) E cím alkalmazásában:

a) a "megállapodás" az 1973 és 1979 között folytatott többoldalú kereskedelmi tárgyalások keretében megkötött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, amelyre a Vámkódex 31. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése is utal;

b) az "előállított áruk" a termesztett, gyártott és bányászott áruk;

c) az "azonos áruk" olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek minden tekintetben megegyeznek, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és megítélést is. A meghatározásnak egyébként megfelelő áruk kisebb megjelenésbeli eltérései nem zárják ki, hogy ezeket az árukat azonosnak tekintsék;

d) a "hasonló áruk" olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek bár nem minden tekintetben egyeznek meg, de hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonló összetevő anyagokból állnak, ami lehetővé teszi, hogy megfeleljenek ugyanazon funkcióknak, és a kereskedelemben egymást kölcsönösen helyettesítsék; az áruk hasonlóságának megállapításakor a figyelembe veendő tényezők közé tartozik azok minősége, megítélése és az, hogy rendelkeznek-e védjeggyel;

e) az "azonos osztályú vagy fajtájú áruk" olyan áruk, amelyek egy adott ipar vagy iparág által előállított áruk csoportjába tartoznak; ez a kifejezés azonos vagy hasonló árukat foglal magában.

(2) Az "azonos áruk" vagy "hasonló áruk" kifejezés nem foglalja magában azokat az árukat, amelyek tervezői, fejlesztési, iparművészeti vagy formatervezői munkát, valamint olyan terveket és vázlatokat testesítenek meg vagy tükröznek, amelyekre nézve a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának rendelkezése alapján semmiféle kiigazítást nem végeztek, mivel ezeket az elemeket a Közösségben készítették.

143. cikk

(1) A Vámkódex II. címe 3. fejezetének és ennek a címnek az alkalmazásában a személyeket kizárólag akkor kell egymással kapcsolatban állónak tekinteni, ha:

a) egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói;

b) jogilag elismert üzlettársak;

c) alkalmazotti viszonyban állnak egymással;

d) bármely személy közvetve vagy közvetlenül tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy egyéb részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet;

e) egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat;

f) harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

g) közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; vagy

h) ugyanannak a családnak a tagjai. A személyek kizárólag akkor minősülnek egy család tagjainak, ha az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyikében állnak egymással:

- férj és feleség,

- szülő és gyermek,

- fivér és lánytestvér (akár vér szerinti, akár féltestvér),

- nagyszülő és unoka,

- nagybácsi vagy nagynéni és unokaöcs vagy unokahúg,

- após vagy anyós és vő vagy meny,

- sógor és sógornő.

(2) E cím alkalmazásában azok a személyek, akik egymással olyan üzleti kapcsolatban állnak, amelyben egyik a másiknak kizárólagos ügynöke, forgalmazója vagy engedményese, elnevezéstől függetlenül, csak akkor minősülnek egymástól függőnek, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelnek.

144. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke értelmében megállapított vámértékhez, olyan áruk vonatkozásában, amelyek árát a vámcélokra való értékelés tényleges időpontjában valójában még nem fizették ki, általános szabályként a kiegyenlítés időpontjában irányadó árat kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásáról a Bizottság és a tagállamok a bizottságban konzultációkat folytatnak.

145. cikk

(1) Ha a szabad forgalomba bocsátásra bejelentett áruk egy ügylet során vásárolt, ugyanazon áruk nagyobb mennyiségéből álló szállítmány részét képezik, a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár a teljes árnak az a hányada, amelyet a bejelentett árumennyiség a teljes megvásárolt mennyiségen belül képvisel.

A ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár arányos számítását kell alkalmazni olyan esetekben is, amikor a szállítmány egy része elvész, vagy amikor az értékelendő áruk a szabad forgalomba bocsátás előtt károsodtak.

(2) Az áru szabad forgalomba bocsátása után az eladó a vevő javára az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árának kiigazítását - a Vámkódex 29. cikkével összhangban - mérlegelheti a vámérték meghatározása céljából, ha a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy:

a) az áru a Vámkódex 67. cikke szerint említett időpontban hibás volt;

b) az eladó a termékek szabad forgalomba bocsátása előtt kötött adásvételi szerződésben meghatározott garanciális kötelezettség teljesítése során ilyen kiigazítást tett;

c) a vonatkozó adásvételi szerződésben még nem vették figyelembe a termékek hibás természetét.

(3) Az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, a (2) bekezdésnek megfelelően módosított árát kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az adott módosítást az áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül tették meg.

146. cikk

Ha a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár a szóban forgó áruk vonatkozásában tartalmazza a származási vagy exportáló ország belső adójának összegét is, ez az összeg nem képezi a vámérték részét, feltéve, hogy az érintett vámhatóságok számára meggyőzően bizonyítják, hogy a szóban forgó árukat ez alól a vevő javára mentesítették vagy mentesíteni fogják.

147. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke alkalmazásában azt a tényt, hogy az eladás tárgyát képező árukat a szabad forgalomba bocsátás számára kérik vámkezelni, megfelelő utalásnak kell tekinteni arra vonatkozóan, hogy azok eladása a Közösség vámterületére irányuló export céljából történt. Ez az utalás az értékelést megelőző egymást követő eladások esetében csak az utolsó olyan eladás tekintetében érvényes, amely az áruknak a Közösség vámterületére történő belépéséhez vezetett, illetve a Közösség vámterületén, az áruk szabad forgalomba bocsátása előtt történt eladás.

Ha olyan árat jelentenek be, amely olyan eladásra vonatkozik, amely az előtt az utolsó eladás előtt történt, amely alapján az árukat a Közösség vámterületére bevitték, a vámhatóságok felé hitelt érdemlően bizonyítani kell, hogy az áruknak ez az eladása a nevezett vámterületre való kivitel céljából történt.

A 178-181a. cikkek rendelkezéseit alkalmazni kell.

(2) Ha ----- az árukat az eladás időpontja és a szabad forgalomba bocsátás időpontja között egy harmadik országban használták, a vámérték nem feltétlenül azonos az ügyleti értékkel.

(3) A vevőnek nem kell megfelelnie semmilyen más feltételnek azonkívül, hogy szerződő fél az adásvételi szerződésben.

148. cikk

Ha a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában megállapítják, hogy az importált áruk eladása vagy ára olyan feltételhez vagy ellenszolgáltatáshoz kötött, amelynek értéke az értékelendő áruk vonatkozásában meghatározható, ezt az értéket a vevő által az eladó részére történő közvetett kifizetésnek és a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár részének kell tekinteni, feltéve, hogy a feltétel vagy ellenszolgáltatás nincs összefüggésben:

a) sem olyan tevékenységgel, amely a Vámkódex 29. cikke (3) bekezdésének b) pontja hatálya alá esik; sem

b) olyan tényezővel, amely kapcsán a Vámkódex 32. cikke értelmében ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat ki kell egészíteni.

149. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a "marketingtevékenység" kifejezés a szóban forgó áruk reklámozásával és eladásának ösztönzésével, valamint az árukra vonatkozó jótállásokkal és szavatossággal kapcsolatos valamennyi tevékenységet jelenti.

(2) A vevő által vállalt ilyen tevékenységeket saját számlájára végzett tevékenységnek kell tekinteni, még akkor is, ha azokat a vevő az eladóval kötött megállapodásból eredő kötelezettségvállalásként teljesíti.

150. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) pontjának (azonos áruk ügyleti értéke) alkalmazásában a vámértéket olyan azonos áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan azonos áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve, hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez - egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és helyessége.

(2) Ha az ügyleti érték tartalmazza a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett költségeket, akkor az importált áruk és a szóban forgó azonos áruk ilyen költségei közötti - az eltérő távolságokból és szállítási módokból adódó - jelentős különbségek figyelembevételével kiigazítást kell végezni.

(3) Ha e cikk alkalmazásakor egynél több, azonos árukra vonatkozó ügyleti érték is található, az importált áruk vámértékének megállapításához a legalacsonyabb ilyen értéket kell alapul venni.

(4) E cikk alkalmazásakor a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az (1) bekezdés szerint nem állapítható meg ügyleti érték olyan azonos árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

(5) E cikk alkalmazásában az importált azonos áruk ügyleti értéke a Vámkódex 29. cikke értelmében korábban már megállapított, az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kiigazított vámértéket jelenti.

151. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja (hasonló áruk ügyleti értéke) alkalmazásakor a vámértéket olyan hasonló áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan hasonló áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve, hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez - egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(2) Ha az ügyleti érték tartalmazza a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett költségeket, akkor az importált áruk és a szóban forgó hasonló áruk ilyen költségei közötti - az eltérő távolságokból és szállítási módokból adódó - jelentős különbségek figyelembevételével kiigazítást kell végezni.

(3) Ha e cikk alkalmazásakor egynél több, hasonló árukra vonatkozó ügyleti érték is található, az importált áruk vámértékének megállapításához a legalacsonyabb ilyen értéket kell alapul venni.

(4) E cikk alkalmazásakor a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az (1) bekezdés szerint nem található ügyleti érték olyan hasonló árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

(5) E cikk alkalmazásában az importált hasonló áruk ügyleti értéke a Vámkódex 29. cikke értelmében korábban már megállapított, az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kiigazított vámértéket jelenti.

152. cikk

(1)

a) Ha az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat ugyanolyan állapotban értékesítik a Közösségben, mint amilyenben azokat importálták, az importált áruknak a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint meghatározott vámértéke azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat a legnagyobb összmennyiségben, az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időben olyan személyeknek értékesítenek, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak, a következők levonásával:

i. a szokásosan fizetett vagy megállapodás szerint fizetendő jutalékok, vagy a szokásos nyereség és általános költségek fedezésére szolgáló kiegészítések (a szóban forgó áruk közvetlen vagy közvetett marketingköltségeit is beleértve), amelyek a Közösségben az azonos osztályú vagy fajtájú importált áruk eladásával kapcsolatosak;

ii. a Közösségben felmerülő szokásos szállítási és biztosítási, valamint járulékos költségek;

iii. a Közösségben az áruk behozatala vagy eladása kapcsán fizetendő behozatali vámok és egyéb díjak.

a)a Az egyes, bizományi szerződés alapján behozatalra kerülő romlandó áruk vámértéke meghatározható közvetlenül a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján. Ennek érdekében a tagállamok az egységárakról tájékoztatják az Európai Bizottságot, amely a 2658/87/EGK rendelet 6. cikkével összhangban az adatokat a TARIC rendszeren keresztül közzéteszi ( 5 ).

Az egységárakat az alábbiak szerint számítják ki és teszik közzé:

i. E bekezdés a) pontjában felsorolt levonásokat követően tájékoztatják a Bizottságot az egyes termékkategóriák nettó 100 kg-jára vonatkozó egységárról. A tagállamok az a) pont ii. alpontjában említett költségekre vonatkozóan átalányösszegeket állapíthatnak meg, amelyekről a Bizottságot tájékoztatniuk kell.

ii. Az egységárat 14 napos időszakokra vonatkozóan kell alkalmazni a behozott áruk vámértékének megállapítására; az időszakok mindig pénteken kezdődnek.

iii. Az egységárak kiszámításának referencia-időszaka az a 14 napos időszak, amely az új egységárak megállapításának hetét megelőző csütörtökön ér véget.

iv. Az euróban megadott egységárakat legkésőbb a rendelkezésre bocsátásuk hetének hétfőjén déli 12 óráig közlik a Bizottsággal. Amennyiben ez munkaszüneti nap, a közlést az azt közvetlenül megelőző munkanapon kell megtenni. Az egységárak csak azután lépnek érvénybe, miután az erről szóló közleményt a Bizottság közzétette.

Az e rendelkezés hatálya alá eső termékeket a 26. melléklet tartalmazza.

b) Ha sem az importált árukat, sem az azonos vagy hasonló importált árukat nem értékesítik az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időben, az importált áruk - e cikk szerint meghatározott, egyébként az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá eső - vámértéke azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat a Közösségben az értékelendő áruk importját követő legkorábbi időpontban, de a behozataltól számított 90. nap lejárta előtt olyan állapotban értékesítik, mint amilyenben azokat importálták.

(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem értékesítik a Közösségben olyan állapotban, mint amilyenben azokat importálták, akkor - ha az importőr ezt kéri - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat további feldolgozás után a legnagyobb összmennyiségben olyan személyeknek értékesítik a Közösségben, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak, kellőképpen figyelembe véve a további feldolgozás következtében keletkezett hozzáadott értéket, valamint az (1) bekezdés a) pontja szerinti levonásokat.

(3) E cikk alkalmazásában az az egységár, amelyen az importált árukat a legnagyobb összmennyiségben értékesítik, azt az árat jelenti, amelyen - a behozatalt követően az első olyan kereskedelmi szinten, amelyen ilyen eladások történnek - a legnagyobb számban értékesítettek egységeket olyan személyeknek, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak.

(4) Az egységár megállapításakor e cikk alkalmazásában nem vehető figyelembe olyan személynek történő értékesítés a Közösségben, aki az importált áruk előállításával vagy exportcélú eladásával összefüggő felhasználáshoz a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bármely elemet közvetve vagy közvetlenül, ingyenesen vagy csökkentett áron biztosítja.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a "legkorábbi időpont" az az időpont, amikor az importált áruknak vagy az azonos vagy hasonló importált áruknak az egységár megállapításához megfelelő mennyiségben történő értékesítésére sor kerül.

153. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének d) pontja (számított érték) alkalmazásakor a vámhatóságok nem kérhetik vagy kötelezhetik a Közösségben lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyt, hogy ennek az értéknek a meghatározása érdekében ellenőrzés céljából bármilyen számlát vagy egyéb dokumentumot bemutasson, vagy ahhoz hozzáférést engedjen. Mindazonáltal az áruk előállítója által az e cikk szerinti vámérték meghatározása céljából adott információkat a tagállamok vámhatóságai egy nem közösségbeli országban ellenőrizhetik az előállító egyetértésével, és feltéve, hogy ezek a hatóságok előzetesen kellőképpen értesítik az érintett ország hatóságait, és azok nem ellenzik az ellenőrzést.

(2) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése d) pontjának első francia bekezdésében említett anyagok és gyártási műveletek költségébe vagy értékébe be kell számítani a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjaiban meghatározott elemek költségeit is.

Be kell számítani ezenkívül bármely olyan, a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott termék vagy szolgáltatás megfelelőképpen arányosan megosztott értékét, amelyet a vevő közvetlenül vagy közvetve az importált áruk előállításával kapcsolatos felhasználásra nyújt. A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában meghatározott olyan szolgáltatások értékét, amelyeket a Közösségben nyújtanak, csak olyan mértékben kell beszámítani, amilyen mértékben ezeket a szolgáltatásokat az előállítónak felszámítják.

(3) Ha a számított érték meghatározásának céljára az előállító által vagy annak nevében nyújtott információkon kívül más információkat is felhasználnak, a vámhatóságok - a Vámkódex 15. cikkét figyelembe véve - tájékoztatják a nyilatkozatottevőt, ha az ezt kéri, az ilyen információk forrásáról, a felhasznált adatokról és az ilyen adatokon alapuló számításokról.

(5) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése d) pontjának második francia bekezdésében említett "általános költségek" magukban foglalják az áruk exportcélú előállításának és értékesítésének azon közvetlen és közvetett költségeit, amelyek nem tartoznak a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének d) pontja első francia bekezdése alá.

154. cikk

Ha a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett tárolóeszközöket többször importálják, azok költségét a nyilatkozattevő kérelmére az általánosan elfogadott számviteli elvek szerint arányosan meg kell osztani.

155. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának alkalmazásában a kutatás és az előzetes tervezési vázlatok költségeit a vámértékbe nem lehet beszámítani.

156. cikk

A Vámkódex 33. cikke c) pontját értelemszerűen alkalmazni kell, ha a vámértéket nem az ügyleti érték, hanem más módszer alkalmazásával állapítják meg.

156a. cikk

(1) A vámhatóságok az érintett személy kérelmére engedélyezhetik,

- hogy a Vámkódex 32. cikk (2) bekezdésétől eltérve, bizonyos elemeket, amelyek a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzáadandók, bár a vámtartozás keletkezése időpontjában nem számszerűsíthetők,

- a Vámkódex 33. cikkétől eltérve, olyan költségeket, amelyeket a vámértékbe nem kell beszámítani, azokban az esetekben, amikor az ilyen elemekkel kapcsolatos összegek a vámtartozás keletkezésének időpontjában nincsenek elkülönítetten feltüntetve,

megfelelő és konkrét kritériumok alapján állapítsák meg.

Ilyen esetekben a bejelentett vámérték a 254. cikk második francia bekezdése alkalmazásában nem tekinthető ideiglenesnek.

(2) Az engedély a következő feltételek esetén adható meg:

a) a 259. cikk szerinti eljárás végrehajtása az adott körülmények között aránytalan igazgatási költségekkel járna;

b) a Vámkódex 30. és 31. cikkének alkalmazása az adott körülmények között alkalmatlannak tűnik;

c) elfogadható okok szólnak amellett a feltételezés mellett, hogy az engedélyezéssel érintett időszakban kivetendő behozatali vámok összege nem lesz kevesebb, mint amennyi az engedélyezés hiányában kerülne kivetésre;

d) a piaci szereplők közötti versenyfeltételek nem torzulnak.

2. FEJEZET

Jogdíjakra és licencdíjakra vonatkozó rendelkezések

157. cikk

(1) A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a jogdíjak és licencdíjak különösen az alábbiakra vonatkozó jogok használatáért történő kifizetéseket jelentenek:

- importált áruk gyártása (különösen szabadalmak, formatervezési minták, használati minták és gyártási know-how), vagy

- importált áruk exportcélú eladása (különösen védjegyek, bejegyzett formatervezési minták), vagy

- importált áruk felhasználása vagy újraeladása (különösen szerzői jogok, az importált árukban elválaszthatatlanul megtestesített gyártási eljárások).

(2) A Vámkódex 32. cikke (5) bekezdésének sérelme nélkül, ha az importált áruk vámértékét a Vámkódex 29. cikkének rendelkezései szerint állapítják meg, a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor kell hozzászámítani a jogdíjat vagy licencdíjat, ha ez a kifizetés:

- az értékelendő árukra vonatkozik, és

- ezen áruk eladásának feltételét képezi.

158. cikk

(1) Amennyiben az importált áruk a Közösségben előállított áruknak csak összetevői vagy alkotóelemei, az importált árukért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árat csak akkor kell kiigazítani, ha a jogdíj vagy licencdíj ezekre az árukra vonatkozik.

(2) Ha az árukat összeszereletlen állapotban importálják, vagy az újraértékesítés előtt csak olyan kisebb feldolgozáson kell keresztülmenniük, mint a hígítás vagy csomagolás, ez nem akadálya annak, hogy a jogdíjat vagy licencdíjat az importált árukra vonatkozónak tekintsék.

(3) Ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az importált árukra, részben pedig egyéb olyan összetevőkre vagy alkotóelemekre vonatkoznak, amelyeket az árukhoz importálásuk után adnak hozzá, vagy az importálást követő tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, megfelelő arányú megosztást csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján lehet tenni, a Vámkódex 32. cikke (2) bekezdéséhez fűzött, a 23. mellékletben megtalálható értelmező megjegyzéssel összhangban.

159. cikk

A védjegy használatának jogára vonatkozó jogdíjat vagy licencdíjat csak akkor kell hozzáadni az importált áruk után ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz, ha:

- a jogdíj vagy licencdíj olyan árukra vonatkozik, amelyeket a behozatal után ugyanolyan állapotban adnak el újra, vagy amelyek a behozatalt követően csak kismértékű feldolgozáson mentek keresztül,

- az árukat olyan védjeggyel - akár az áruk importálása előtt, akár utána látták el azzal az árukat - hozzák forgalomba, amiért jogdíjat vagy licencdíjat fizetnek, és

- a vevőnek nem áll módjában ilyen árukat az eladótól független más szállítóktól beszerezni.

160. cikk

Ha a vevő harmadik félnek fizet jogdíjat vagy licencdíjat, a 157. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek nem tekintendők teljesítettnek, kivéve, ha az eladó vagy egy vele függőségi viszonyban lévő személy követeli meg a vevőtől annak megfizetését.

161. cikk

Ha a jogdíj vagy licencdíj összegének kiszámolási módját az importált áruk árából vezetik le, úgy ellenkező bizonyíték hiányában feltételezhető, hogy ennek a jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése az értékelendő árukra vonatkozik.

Mindamellett, ha a jogdíj vagy licencdíj összegét az importált áruk árától függetlenül számolják ki, ezen jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése ennek ellenére vonatkozhat az értékelendő árukra.

162. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásakor lényegtelen szempont az, hogy a fizetendő jogdíj vagy licencdíj kedvezményezettje mely országban letelepedett.

3. FEJEZET

A Közösségbe történő belépés helyére vonatkozó rendelkezések

163. cikk

(1) A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 33. cikke a) pontjának alkalmazásában a Közösség vámterületére történő belépés helye:

a) tengeri forgalomban a kirakodási kikötő vagy az átrakodási kikötő, amennyiben az átrakodást e kikötő vámhatósága igazolja;

b) tengeri, ezt követően átrakodás nélküli belvízi árufuvarozás esetén az első kikötő, ahol a kirakodás megtörténhet, akár a folyó vagy csatorna torkolatánál, akár belsőbb szakaszon, amennyiben a vámhivatalnak igazolják, hogy a fuvardíj a kirakodási kikötőig nagyobb, mint az első kikötőig;

c) vasúti, belvízi, vagy közúti árufuvarozás esetén az a hely, ahol az első vámhivatal található;

d) egyéb eszközökkel szállított áruk esetén az a hely, ahol a Közösség vámterületének szárazföldi határán azok áthaladnak.

(2) A Közösség vámterületére beléptetett, majd e vámterület egy másik részén található rendeltetési helyre Belarusz, Oroszország, Svájc, Bosznia-Hercegovina, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság területén keresztül szállított áruk vámértékét a Közösség vámterületére történő első belépés helyére való hivatkozással kell meghatározni, feltéve, hogy ezen országok területén keresztül közvetlenül, a szokásos útvonalon szállították a rendeltetési helyére.

(3) A Közösség vámterületére belépett, majd tengeri úton a vámterület egy másik részén lévő rendeltetési helyre szállított áruk vámértékét a Közösség vámterületére történő első belépés helyére való hivatkozással kell meghatározni, feltéve, hogy az árukat közvetlenül, a szokásos útvonalon szállították a rendeltetési helyre.

(4) E cikk (2) és (3) bekezdése akkor is alkalmazandó, ha az árukat kizárólag a szállításukkal összefüggő okokból kirakodják, átrakodják vagy ideiglenesen várakoztatják Belarusz, Oroszország, Svájc, Bosznia-Hercegovina, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság területén.

(5) Azon áruk esetében, amelyek a Közösség vámterületére beléptek, majd amelyeket az egyik francia tengerentúli megyéből közvetlenül a Közösség vámterületének egy másik részére szállítottak, vagy fordítva, az áruk belépésének helyeként azt az (1) és (2) bekezdésben említett helyet kell figyelembe venni, amely a Közösség vámterületének azon a részén található, ahonnan az áruk érkeztek, amennyiben azokat ott kirakodták vagy átrakodták, és ezt a vámhatóságok igazolták.

(6) Amennyiben a (2), (3) és (5) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a belépés helyeként azt az (1) bekezdésben meghatározott helyet kell figyelembe venni, amely a Közösség vámterületének azon a részén található, ahová az árukat küldik.

4. FEJEZET

Szállítási költségekre vonatkozó rendelkezések

164. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 33. cikke a) pontjának alkalmazásában:

a) amennyiben az árukat a Közösség vámterületére történő behozatal helyén túl azonos szállítási módon szállítják tovább, a szállítás költségeit a Közösség vámterületén kívül és azon belül megtett távolságok arányában kell megosztani, kivéve, ha a vámhatóságok számára olyan bizonyítékot nyújtanak be, amely igazolja azokat a költségeket, amelyek az áruk fuvarozására általánosan kötelező fuvardíjszabás szerint a Közösség vámterületére történő belépés helyéig merültek volna fel;

b) amennyiben az árukat olyan egységes, a vevő lakóhelyéig/telephelyéig költségmentes áron (free domicile) számlázták, amely megfelel a belépés helye szerinti árnak, a Közösségen belüli szállítási költségeket nem kell levonni ebből az árból. Mindamellett az ilyen levonás megengedett, ha a vámhatóságoknak benyújtott bizonyíték igazolja, hogy a határparitásos ár alacsonyabb lenne, mint az egységes, a vevő lakóhelyéig/telephelyéig költségmentes ár;

c) amennyiben a szállítás ingyenes, vagy a vevő intézi, a behozatal helyéig felmerülő, az azonos szállítási módok esetén szokásos fuvardíjszabás szerint kiszámított szállítási költségeket bele kell számítani a vámértékbe.

165. cikk

(1) A postán küldött áruk tekintetében a rendeltetési helyig felszámolt minden postaköltséget bele kell számítani az áruk vámértékébe, kivéve azokat a kiegészítő postai költségeket, amelyek az importáló országban merültek fel.

(2) Mindazonáltal a bejelentett értéket a nem kereskedelmi szállítmányok vámértékének meghatározásakor nem kell kiigazítani ezekkel a költségekkel.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható olyan árukra, amelyeket az EMS-Datapost néven ismert gyorspostaszolgálatok (Dániában EMS-Jetpost, Németországban EMS-Kurierpostsendungen, Olaszországban CAI-Post) szállítanak.

166. cikk

Az áruk vámértékébe beszámítandó légi szállítási költségeket a 25. mellékletben szereplő szabályok és százalékok alkalmazásával kell meghatározni.

6. FEJEZET

Átváltási árfolyamokra vonatkozó rendelkezések

168. cikk

E fejezet 169-172. cikkének alkalmazásában:

a) "jegyzett árfolyam":

- az érintett tagállam leginkább reprezentatív devizapiacán vagy-piacain a kereskedelmi ügyletekre vonatkozóan jegyzett legfrissebb eladási árfolyam, vagy

- valamely, a tagállam által egyéb módon jegyzett és "jegyzett árfolyam"-ként megjelölt átváltási árfolyam, feltéve, hogy az a lehető legpontosabban tükrözi az érintett pénznem aktuális értékét a kereskedelmi ügyletekben;

b) a "közzétett" kifejezés az érintett tagállam által megjelölt módon való általánosan ismertté tételt jelenti;

c) "pénznem": bármely olyan pénzegység, amelyet a pénzügyi hatóságok egymás között vagy amelyet a nemzetközi piacon elszámolási eszközként használnak.

169. cikk

(1) Amennyiben az áruk vámértékének meghatározásához szolgáló tényezőket a meghatározás időpontjában az értékelés színhelyéül szolgáló tagállam pénznemétől eltérő pénznemben fejezik ki, akkor ezen értéknek az érintett tagállam pénznemében történő meghatározásához a hónap utolsó előtti szerdáján jegyzett és azon a napon vagy másnap közzétett árfolyamot kell alkalmazni.

(2) A hónap utolsó előtti szerdáján jegyzett árfolyamot kell alkalmazni a következő naptári hónap egésze során, kivéve, ha azt egy, a 171. cikk értelmében megállapított árfolyam váltja fel.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben jelzett utolsó előtti szerdán nem került sor árfolyamjegyzésre, vagy bár volt árfolyamjegyzés, de azt sem aznap, sem pedig a következő napon nem tették közzé, akkor az érintett valuta utolsó jegyzett, a megelőző 14 napon belül közzétett árfolyamát kell az azon a szerdán jegyzett árfolyamnak tekinteni.

170. cikk

Amennyiben az árfolyam a 169. cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, úgy a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásához használandó árfolyamot az érintett tagállam jelöli meg. Ennek az árfolyamnak a lehető legpontosabban kell tükröznie az érintett pénznem aktuális értékét az olyan kereskedelmi ügyletekben, amelyeket az adott tagállam pénznemében bonyolítottak le.

171. cikk

(1) Amennyiben a hónap utolsó szerdáján jegyzett és aznap vagy a következő napon közzétett árfolyam 5 %-kal vagy annál nagyobb mértékben eltér a 169. cikk értelmében megállapított, a következő hónapban alkalmazandó árfolyamtól, akkor ez az árfolyam a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásakor felhasználandó árfolyamként az érintett hónap első szerdájától az utóbb említett árfolyam helyébe lép.

(2) Amennyiben az előző rendelkezésekben említett alkalmazási időszak során valamely szerdán jegyzett és aznap vagy a következő napon közzétett árfolyam 5 %-kal vagy annál nagyobb mértékben eltér az ennek a fejezetnek az alapján alkalmazott árfolyamtól, akkor a következő szerdától ez az árfolyam a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásakor felhasználandó árfolyamként az utóbb említett árfolyam helyébe lép. A helyettesítő árfolyamot alkalmazni kell a hónap hátralevő részében, feltéve, hogy ezt az árfolyamot az ennek a bekezdésnek az első mondatában foglalt rendelkezések értelmében nem váltja fel másik.

(3) Amennyiben egy tagállamban az árfolyamot szerdán nem jegyzik, vagy ha jegyzik is, nem teszik közzé aznap vagy a következő napon, akkor a jegyzett árfolyam az (1) és (2) bekezdésben az érintett tagállamban való alkalmazásában a vonatkozó szerdai napot megelőzően legutoljára jegyzett és közzétett árfolyam.

172. cikk

Ha egy tagállam vámhatóságai engedélyezik a nyilatkozattevőnek, hogy az áruk szabad forgalomba bocsátására tett vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan bizonyos adatokat egy későbbi időpontban időszakos vámáru-nyilatkozat formájában nyújtson be, illetve biztosítson, akkor ez az engedély a nyilatkozattevő kérelmére rendelkezhet úgy, hogy a vámérték részét képező - egy adott pénznemben kifejezett - tényezőket egységes árfolyamon váltsák át az adott tagállam pénznemére. Ez esetben az alkalmazandó árfolyam az az ennek a fejezetnek megfelelően megállapított árfolyam lesz, amely a szóban forgó időszakos vámáru-nyilatkozat által érintett időszak első napján alkalmazandó.

7. FEJEZET

Egyszerűsített eljárások egyes romlandó árukra vonatkozóan

8. FEJEZET

Adatszolgáltatás és benyújtandó okmányok

178. cikk

(1) Ha a Vámkódex 28-36. cikkének megfelelően a vámérték megállapítása szükséges, az importárukra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz egy, a vámértékre vonatkozó adatokat tartalmazó nyilatkozatot (vámértékbevallás) kell mellékelni. A vámértékbevallást a 28. mellékletben szereplő mintának megfelelő D.V.1. formanyomtatványon kell teljesíteni, amelyet szükség esetén egy vagy több, a 29. mellékletben szereplő mintának megfelelő D.V.1. bis nyomtatvánnyal lehet kiegészíteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett vámértékbevallást csak a Közösségben letelepedett személy és csak a vonatkozó tények birtokában tehet.

A Vámkódex 64. cikke (2) bekezdése b) pontjának második francia bekezdését és 64. cikkének (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) A vámhatóságok eltekinthetnek az (1) bekezdésben említett nyomtatványon megteendő nyilatkozat megkövetelésétől, ha a szóban forgó áruk vámértéke a Vámkódex 29. cikkének rendelkezései szerint nem határozható meg. Ilyen esetekben a (2) bekezdésben említett személy köteles olyan egyéb adatokat szolgáltatni a vámhatóságoknak - vagy azok hozzáférhetőségéről gondoskodni -, amelyek a vámértéknek a Vámkódex valamely másik cikke alapján történő meghatározása céljából kérhetők; az ilyen egyéb adatokat olyan formában és módon kell megadni, amilyen formában azokat a vámhatóságok előírják.

(4) Az (1) bekezdésben előírt vámértékbevallásnak a vámhivatal számára történő benyújtása - a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül - egyenértékű a (2) bekezdésben említett személy felelősségvállalásával az alábbiak tekintetében:

- a vámértékbevallásban megadott adatok pontossága és teljessége,

- ezen adatok alátámasztásaként benyújtott okmányok hitelessége, és

- az áruk vámértékének meghatározásához szükséges bármely további adat vagy okmány benyújtása.

(5) Ez a cikk nem alkalmazható olyan árukra, amelyek vámértékét a 173-177. cikk rendelkezései szerinti egyszerűsített eljárásban állapítják meg.

179. cikk

(1) A vámhatóságok - kivéve, ha az a behozatali vámok szabályszerű alkalmazása céljából elengedhetetlen - az alábbi esetekben eltekinthetnek a 178. cikk (1) bekezdésében előírt nyilatkozat egészének vagy egy részének a megkövetelésétől, amennyiben:

a) az egy szállítmányban behozott áruk vámértéke nem haladja meg az 10 000 EUR-t, feltéve, hogy azok nem egy azonos feladótól azonos címzettnek küldött osztott szállítmányt vagy többszöri szállítmányt alkotnak; vagy

b) a szóban forgó behozatal nem kereskedelmi jellegű; vagy

c) a szóban forgó adatok benyújtása nem szükséges az Európai Közösségek Vámtarifájának alkalmazásához, vagy ha a tarifában előírt vámokat különös vámjogi rendelkezések alapján nem kell kivetni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett, ECU-ben kifejezett összeget a Vámkódex 18. cikke szerint át kell váltani. A vámhatóságok az átváltás után kapott összeget felfelé vagy lefelé kerekíthetik.

A vámhatóságok változatlanul fenntarthatják az ECU-ben meghatározott összeg nemzeti pénznemben kifejezett értékét, ha a Vámkódex 18. cikkében szabályozott éves kiigazítások időpontjában ennek az összegnek az átváltása - az ebben a bekezdésben szabályozott kerekítés előtt - a nemzeti pénznemben kifejezett értéknek kevesebb mint 5 %-os változását vagy annak csökkenését eredményezi.

(3) Az azonos eladótól azonos vevő részére azonos kereskedelmi feltételekkel történő folyamatos áruszállítások esetében a vámhatóságok eltekinthetnek attól, hogy a 178. cikk (1) bekezdése szerinti összes adatot minden egyes vámáru-nyilatkozathoz be kelljen nyújtani, de az adatok benyújtását a körülmények megváltozásakor, valamint legalább háromévente egyszer megkövetelik.

(4) Az e cikk alapján adott mentesítés visszavonható, és elrendelhető a D.V.1. benyújtása, ha megállapítást nyer, hogy a mentesítés alapjául szolgáló feltételek nem teljesültek, vagy már nem teljesülnek.

180. cikk

Ahol számítógépes rendszereket alkalmaznak, vagy ahol az érintett áruk általános, időszakos vagy összevont vámáru-nyilatkozat tárgyát képezik, a vámhatóságok különféle változatokat engedélyezhetnek a vámérték megállapításához szükséges adatszolgáltatás formáját illetően.

181. cikk

(1) A 178. cikk (2) bekezdésében említett személy köteles a vámhatóságoknak benyújtani az importált áruk vámértékbevallásának alapjául szolgáló számlamásolatot. Amennyiben a vámértékről írásban nyilatkoztak, a vámhatóságok megőrzik ezt a másolatot.

(2) Írásban tett vámértékbevallás esetében, ha az importált árukra vonatkozó számlát olyan személy részére állították ki, aki egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, mint amelyikben a vámértékről nyilatkoztak, akkor a nyilatkozattevőnek a számláról két másolatot kell benyújtania a vámhatóságnak. Az egyik másolatot a vámhatóság őrzi meg; a másikat pedig - a szóban forgó vámhivatal bélyegzőlenyomatával és a vámáru-nyilatkozat nyilvántartási számával ellátva - vissza kell juttatni a nyilatkozattevőnek azzal, hogy továbbítsa azt annak a személynek, akinek a részére a számlát kiállították.

(3) A vámhatóságok a (2) bekezdés rendelkezéseit olyan esetekre is kiterjeszthetik, amikor az a személy, akinek a részére a számlát kiállították, ugyanabban a tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, mint amelyikben a vámértékről nyilatkoztak.

181a. cikk

(1) A vámhatóságok nem kötelesek a behozott áruk vámértékét az ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával meghatározni abban az esetben, ha a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott eljárásnak megfelelően alapos okuk van kételkedni abban, hogy a bevallott érték a Vámkódex 29. cikkében hivatkozott teljes megfizetett vagy megfizetendő összeget jelenti.

(2) Ha a vámhatóság részéről az (1) bekezdésben említett kételyek merülnek fel, a 178. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint további információk szolgáltatását kérheti. Ha a vámhatóság kételyei ezt követően továbbra is fennállnak, a vámhatóság kötelesek a végleges határozat meghozatalát megelőzően a kételyeit alátámasztó indokokról szükség esetén írásban értesíteni az érintett személyt, és lehetőséget biztosítani számára azok megválaszolására. A végleges határozatról és az azt alátámasztó indokolásról a vámhatóság az érintett személyt köteles írásban tájékoztatni.

VI. CÍM

AZ ÁRU BELÉPTETÉSE A VÁMTERÜLETRE

1. FEJEZET

Belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat

1. Szakasz

Hatály

181b. cikk

E fejezet és a 30A. melléklet alkalmazásában:

"fuvarozó" :

a Vámkódex 36b. cikkének (3) bekezdése szerinti azon személy, aki az árut a Közösség vámterületére beszállítja, vagy aki az áru közösségi vámterületre történő fuvarozásáért felelősséget vállal. Mindazonáltal:

- a 183b. cikk szerinti kombinált szállítás esetén "fuvarozó": az a személy, aki a Közösség vámterületére való beszállítást követően a saját erőből mozgó tényleges szállítóeszközt üzemelteti,

- a 183c. cikk szerinti olyan tengeri vagy légi fuvarozás esetén, amikor szállítóeszköz-megosztási vagy szerződéses megállapodás van hatályban, "fuvarozó": az a személy, aki az árunak a Közösség vámterületére való tényleges fuvarozására vonatkozóan szerződéses kötelezettséget vállalt, és hajóraklevelet vagy légi fuvarlevelet állított ki.

181c. cikk

A következő áruk esetében nem kell belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani:

a) villamos energia;

b) csővezetéken keresztül belépő áruk;

c) levelek, levelezőlapok és nyomtatott anyagok, beleértve az elektronikus adathordozón továbbítottakat is;

d) az Egyetemes Postaegyesület Egyezményének szabályai szerint továbbított áruk;

e) azok az áruk, amelyekre vonatkozóan a 230., a 232. és a 233. cikkel összhangban egyéb módon is vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat az 1186/2009/EK tanácsi rendelet ( 6 ) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik;

f) az utasok személyes poggyászában lévő áruk;

g) azok az áruk, amelyek esetében a 225. és a 227. cikkel, valamint a 229. cikk (1) bekezdésével összhangban szóbeli vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat az 1186/2009/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik;

h) ATA- vagy CPD- igazolvány fedezete alatt lévő áruk;

i) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, Londonban 1951. június 19-én aláírt egyezményben előírt 302. formanyomtatvánnyal továbbított áruk;

j) a 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójárat fedélzetén fuvarozott áru, továbbá a közösségi kikötők vagy repülőterek között olyan hajón vagy légi járművön fuvarozott áru, amely a Közösség vámterületén kívül fekvő kikötőben, illetve repülőtéren nem köt ki, illetve nem száll le;

k) a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i Bécsi Egyezmény alapján, a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény vagy más konzuli egyezmények alapján, vagy a különleges küldetésekről szóló 1969. december 16-i New York-i Egyezmény alapján mentességre jogosult áruk;

l) a Közösség vámterületére valamely tagállam katonai védelmével megbízott hatóság által katonai szállítmány részeként vagy kizárólagosan katonai hatóság részére végzett szállítás során beszállított fegyver és katonai felszerelés;

m) a Közösség vámterületén letelepedett személy által üzemeltetett tengeri fúró- vagy termelési platformokról, illetve szélturbinákból közvetlenül a Közösség vámterületére beszállított következő áruk:

i. olyan áruk, amelyeket az említett platformokba, illetve szélturbinákba beépítettek, ha a beszállítás célja ezen platformok vagy szélturbinák építése, javítása, karbantartása vagy átalakítása;

ii. az említett platformokra vagy szélturbinákba felszerelt, illetve az említett platformok vagy szélturbinák felszereléseként használt áruk;

iii. az említett platformokon, illetve szélturbinákban használt vagy elfogyasztott egyéb ellátmány; és

iv. az említett platformokról, illetve szélturbinákból származó, hulladéknak minősülő termék, ha nem minősül veszélyes hulladéknak;

n) olyan szállítmány részét képező áruk, amelynek belső értéke nem haladja meg a 22 EUR-t, amennyiben a vámhatóságok a gazdasági szereplő beleegyezésével vállalják, hogy a gazdasági szereplő által használt rendszerben található vagy e rendszer által szolgáltatott adatok alapján végzik el a kockázatelemzést.

o) a Közösség vámterületének részét képező olyan területekről beszállított áruk, ahol a 2006/112/EK tanácsi irányelv ( 7 ) és a 2008/118/EK tanácsi irányelv ( 8 ) nem alkalmazandó, valamint a Helgolandról, a San Marino Köztársaságból és a Vatikánváros Államból a Közösség vámterületére beszállított áruk.

181d. cikk

Ha a Közösség és egy harmadik ország közötti nemzetközi megállapodás előírja a kivitel országában elvégzett biztonsági ellenőrzések elismerését, a megállapodásban meghatározott feltételeket kell alkalmazni.

2. Szakasz

Belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása

183. cikk

(1) A belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot elektronikusan kell benyújtani. Annak tartalmaznia kell a 30A. mellékletben az ilyen vámáru-nyilatkozatokra előírt adatokat és az ebben a mellékletben foglalt kitöltési útmutatónak megfelelően kell azt kitölteni.

A belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személy azt hitelesíti.

A 199. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

(2) A vámhatóságok papíralapú belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását vagy helyette a vámhatóságok egymás közötti megállapodása szerinti bármely más eljárást csak akkor engedik meg, ha a következő körülmények közül valamelyik fennáll:

a) a vámhatóságok számítógépes rendszere nem üzemel;

b) a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személy elektronikus alkalmazása nem üzemel.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett esetekben a papíralapú belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a 45i. mellékletben megadott mintának megfelelő biztonsági és védelmi okmányon kell benyújtani. Ha az a szállítmány, amelyre belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nyújtanak be, egynél több árutételből áll, a biztonsági és védelmi okmányt ki kell egészíteni a 45j. mellékletben megadott mintának megfelelő tételjegyzékkel. A tételjegyzék a biztonsági és védelmi okmány szerves részét képezi.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett esetekben a vámhatóságok engedélyezhetik a biztonsági és védelmi okmány kereskedelmi okmányokkal való helyettesítését vagy kiegészítését, feltéve, hogy a vámhatóságoknak benyújtott okmányok tartalmazzák a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat tekintetében a 30A. mellékletben előírt adatokat.

(3) A vámhatóságok egymással egyetértésben határozzák meg a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett esetekben követendő eljárást.

(4) A papíralapú belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat (2) bekezdés első albekezdésének b) pontja szerinti használatához a vámhatóságok jóváhagyása szükséges.

A papíralapú belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személynek azt alá kell írnia.

(5) A belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat a vámhatóságoknak fogadásuk után haladéktalanul nyilvántartásba kell venniük.

(6) A vámhatóságok haladéktalanul értesítik a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtóját a nyilatkozat nyilvántartásba vételéről. Ha a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 36b. cikkének (4) bekezdése szerinti személy nyújtja be, és a fuvarozó kapcsolódik a váminformatikai rendszerhez, akkor a vámhatóságok a nyilvántartásba vételről a fuvarozót is értesítik.

(7) Ha a Vámkódex 36b. cikkének (4) bekezdése szerinti személy nyújt be belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, akkor - ellenkező bizonyíték hiányában - a vámhatóságok vélelmezhetik, hogy a fuvarozó a szerződéses jogviszony keretében beleegyezését adta, és a nyilatkozat benyújtása a fuvarozó tudtával történt.

(8) A vámhatóságok haladéktalanul értesítik a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó módosítás benyújtóját a módosítás nyilvántartásba vételéről. Ha a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó módosítást a Vámkódex 36b. cikkének (4) bekezdése szerinti személy nyújtja be, továbbá ha a fuvarozó kérte a vámhatóságoktól az ilyen értesítések megküldését, és kapcsolódik a váminformatikai rendszerhez, akkor a vámhatóságok a nyilvántartásba vételről a fuvarozót is értesítik.

(9) Ha a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását követően 200 napon belül a 184g. cikk értelmében a vámhatóságokat nem értesítették a szállítóeszköz megérkezéséről, vagy a 186. cikk értelmében az árut nem állították vám elé, akkor úgy kell tekinteni, hogy a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nem nyújtották be.

183a. cikk

(1) Az árutovábbítási eljárás szerint megadott adatok felhasználhatóak belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a) az árukat a Közösség vámterületére árutovábbítási eljárás keretében szállítják be;

b) az árutovábbítási adatok cseréje informatikai technológia és számítógépes hálózatok felhasználásával történik;

c) az adatok magukba foglalják a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz megkövetelt összes adatot.

(2) Feltéve, hogy a megkövetelt adatokat magukba foglaló árutovábbítási adatok cseréje a 184a. cikkben hivatkozott határidőn belül történik, a 183. cikk követelményei teljesítettnek tekintendők, még akkor is, ha az árukat a Közösség vámterületén kívül adták ki árutovábbításra.

183b. cikk

Kombinált szállítás esetén, ha a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz kizárólag egy, a Közösség vámterületére való belépést követően saját erőből tényleges szállítóeszközként mozgó másik szállítóeszköz szállítására szolgál, akkor a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot ez utóbbi szállítóeszköz üzemeltetője köteles benyújtani.

A belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásának határideje a 184a. cikkben a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszközre vonatkozóan előírt határidőnek felel meg.

183c. cikk

Tengeri vagy légi forgalom esetén, amikor szállítóeszköz-megosztási vagy szerződéses megállapodás van hatályban, a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása annak a személynek a kötelezettsége, aki szerződéses kötelezettséget vállalt és hajóraklevelet vagy légi fuvarlevelet állított ki az áruknak a megállapodás tárgyát képező hajón vagy légi járműn történő tényleges fuvarozására vonatkozóan.

183d. cikk

(1) Ha a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz elsőként olyan - valamely tagállamban található - vámhivatalhoz érkezik, amelyet a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozaton nem jelentettek be, a szállítóeszköz üzemeltetője vagy az üzemeltető képviselője köteles erről "átirányítási kérelem" üzenet révén értesíteni a bejelentett beléptető vámhivatalt. Ennek az üzenetnek tartalmaznia kell a 30A. mellékletben előírt adatokat, és azt az említett mellékletben található kitöltési útmutatónak megfelelően kell kitölteni. Ez a bekezdés a 183a. cikkben említett esetekben nem alkalmazandó.

(2) A bejelentett beléptető vámhivatal az átirányításról, valamint a biztonsági és védelmi kockázatelemzés eredményeiről haladéktalanul értesíti a tényleges beléptető vámhivatalt.

184. cikk

(1) Azt a gyűjtő vámáru-nyilatkozattal kísért árut, amelyet a szállítóeszközről nem rakodtak ki, a 183. cikk (1) és (2) bekezdésben említett személynek érintetlen állapotban ismételten be kell mutatnia bármikor, ha a vámhatóság ezt kéri, mindaddig, amíg a szóban forgó áru vámjogi sorsát meghatározzák.

(2) Minden olyan személy, akinek az áru annak kirakodása után szállítás vagy raktározás céljából a birtokában van, felelős az árunak a vámhatóságok kérésére érintetlen állapotban való ismételt bemutatására vonatkozó kötelezettség teljesítéséért.

3. Szakasz

Határidők

184a. cikk

(1) A tengeri forgalom esetében a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál a következő határidőkön belül kell benyújtani:

a) konténeres rakománynál - kivéve, ha a c) vagy d) pont alkalmazandó - legalább 24 órával az indulási kikötőben történő berakodást megelőzően;

b) olyan ömlesztett/darabáru rakomány esetén, amelyre a c) vagy d) pont nem alkalmazandó, legalább négy órával a Közösség vámterületén található első kikötőbe történő megérkezést megelőzően;

c) a Grönland, a Feröer-szigetek, Ceuta, Melilla, Norvégia, Izland vagy balti-tengeri, északi-tengeri, fekete-tengeri vagy földközi-tengeri kikötők, az összes marokkói kikötő, illetve Franciaország tengeren túli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kivételével a Közösség vámterülete közötti fuvarozásnál legalább két órával a Közösség vámterületén található első kikötőbe történő megérkezést megelőzően;

d) a Közösség vámterületén kívüli terület és Franciaország tengeren túli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek közötti, a c) pontban említett esetektől különböző fuvarozásnál, ha az út időtartama 24 óránál kevesebb, akkor legalább két órával a Közösség vámterületén található első kikötőbe történő megérkezést megelőzően.

(2) A légi forgalom esetében a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál az alábbi határidőkön belül kell benyújtani:

a) rövid távon közlekedő légi járatoknál legkésőbb akkor, amikor a légi jármű ténylegesen felszáll;

b) hosszú távon közlekedő légi járatoknál legalább négy órával a Közösség vámterületén lévő első repülőtérre történő megérkezést megelőzően.

Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában "rövid távon közlekedő légi járat" az olyan légi járat, amelynek repülési ideje kevesebb, mint négy óra a harmadik országban lévő utolsó indulási repülőtértől az első közösségi repülőtérre történő megérkezésig. Minden egyéb légi járat hosszú távon közlekedő légi járatnak minősül.

(3) A vasúti és belvízi forgalom esetében a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot legalább két órával a Közösség vámterületére beléptető vámhivatalhoz történő megérkezés előtt kell benyújtani a beléptető vámhivatalnál.

(4) A közúti forgalom esetében a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot legalább egy órával a Közösség vámterületére beléptető vámhivatalhoz történő megérkezés előtt kell benyújtani a beléptető vámhivatalnál.

(5) Amennyiben egy belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nem adatfeldolgozási eljárás felhasználásával nyújtanak be, az (1) bekezdés c) és d) pontjában, a (2) bekezdés a) pontjában, valamint a (3) és a (4) bekezdésekben foglalt határidő legalább négy óra.

(6) Ha a vámhatóságok számítógépes rendszere ideiglenesen nem üzemel, az (1)-(4) bekezdésekben előírt határidőket akkor is alkalmazni kell.

184b. cikk

A 184a. cikk (1)-(4) bekezdéseiben foglalt határidőket a következő esetekben nem kell alkalmazni:

a) amennyiben a Közösség és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások előírják a 181d. cikkben említett biztonsági ellenőrzések elismerését;

b) amennyiben a Közösség és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások a vámáru-nyilatkozat adatainak cseréjét a 184a. cikk (1)-(4) bekezdéseitől eltérő határidők szerint követelik meg;

c) vis maior esetei.

184c. cikk

Amennyiben megállapítást nyer, hogy a vám elé állított árukra, amelyekre követelmény a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása, ilyen vámáru-nyilatkozatot nem nyújtottak be, annak a személynek, aki az árukat a Közösség vámterületére beszállította vagy aki az áruknak a Közösség vámterületére történt fuvarozásáért a felelősséget viselte, haladéktalanul be kell nyújtania egy belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot.

Ha egy gazdasági szereplő a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a 184a. cikkben előírt határidők letelte után nyújtja be, ez a nemzeti jogszabályokban meghatározott szankciók alkalmazását nem zárja ki.

4. Szakasz

Kockázatelemzés

184d. cikk

(1) A beléptető vámhivatal a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatban foglalt információk fogadása után elvégzi a megfelelő kockázatelemzést, elsődlegesen biztonsági és védelmi célokra, az áruknak a Közösség vámterületére történő megérkezését megelőzően. Amennyiben a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivataltól különböző vámhivatalnál nyújtották be és az adatokat a Vámkódex 36a. cikkének (2) bekezdésével és 36c. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban rendelkezésre bocsátották, a vámhatóságoknak a beléptető vámhivatalnál vagy el kell fogadniuk a másik vámhivatal által elvégzett kockázatelemzés eredményeit, vagy figyelembe kell venniük annak eredményeit, amikor saját kockázatelemzésüket végzik.

(2) A vámhatóságoknak a kockázatelemzést az áruk megérkezését megelőzően kell elvégezniük, feltéve hogy a 184a. cikkben előírt vonatkozó határidő teljesül.

Ha azonban az árukat a 184a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett típusú forgalomban fuvarozzák, a vámhatóságoknak a kockázatelemzést a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat fogadásától számított 24 órán belül kell elvégezniük. Ha ez az elemzés ésszerű alapot szolgáltat a vámhatóságok számára annak vélelmezésére, hogy az áruknak a Közösség vámterületére történő beléptetése olyan komoly veszélyt jelentene a Közösség biztonsága és védelme számára, hogy azonnali beavatkozásra van szükség, akkor a vámhatóságok értesítik a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtóját és ha attól különböző személy, a fuvarozót - amennyiben a fuvarozó kapcsolódik a váminformatikai rendszerhez -, hogy az árukat nem szabad berakodni. Az értesítést a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat fogadásától számított 24 órán belül kell benyújtani.

(3) Ha olyan árukat szállítanak be a Közösség vámterületére, amelyekre vonatkozóan a 181c. cikk c)-i) és l)-o) pontjának megfelelően nem kell benyújtani belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, a kockázatelemzést az áruk vám elé állításakor - amennyiben rendelkezésre áll - az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy az árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozat alapján kell elvégezni.

(4) A vám elé állított áruk kiadhatók valamely vámjogi sorsra, amint elvégezték a kockázatelemzést és az eredmények lehetővé teszik a kiadást.

184e. cikk

Amennyiben egy hajó vagy egy légi jármű a Közösség vámterületén egynél több kikötőben köt ki vagy repülőtéren száll le, akkor - feltéve hogy a fenti kikötők, illetve repülőterek között anélkül mozog, hogy kikötne/leszállna a Közösség vámterületén kívüli bármely kikötőben vagy repülőtéren - belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtania az első közösségi kikötőben vagy repülőtéren az összes fuvarozott áru tekintetében. Ennek az első beléptető kikötőnek vagy repülőtérnek a vámhatóságai végzik el a biztonsági és védelmi kockázatelemzést az összes fuvarozott árura vonatkozóan. Ezen árukra vonatkozóan kiegészítő kockázatelemzés végezhető azon kikötőben vagy repülőtéren, ahol majd kirakodásra kerülnek.

Ha kockázatot állapítanak meg, az első beléptető kikötő vagy repülőtér vámhivatala - amennyiben a szállítmányról megállapítást nyert, hogy olyan súlyos veszélyt jelent, amely azonnali beavatkozást tesz szükségessé - tiltó intézkedéseket tesz, és a kockázatelemzés eredményeit minden esetben továbbítja a következő kikötőknek vagy repülőtereknek.

A Közösség vámterületén fekvő soron következő kikötőkben vagy repülőtereken az adott kikötőben vagy repülőtéren vám elé állított áruk tekintetében a 186. cikk szerint kell eljárni.

5. szakasz

Értesítés a megérkezésről

184g. cikk

A Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz üzemeltetője vagy az üzemeltető képviselője értesíti az első beléptető vámhivatal vámhatóságait a szállítóeszköz megérkezéséről. Ennek a megérkezési értesítésnek tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek alapján az adott szállítóeszközön szállított valamennyi árura vonatkozóan azonosíthatók a benyújtott belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok. Amennyiben lehetséges, a megérkezési értesítés rendelkezésre álló módszereit kell igénybe venni.

2. FEJEZET

Átmeneti megőrzés

185. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 51. cikke (1) bekezdésében említett helyeket állandó jelleggel elfogadták mint az átmeneti megőrzés alatt álló áruk elhelyezésére szolgáló helyeket, úgy ezek megnevezése "átmeneti megőrzési raktár".

(2) Amennyiben az átmeneti megőrzési raktár nem a vámhatóság saját kezelésében van, az a vámjogszabályok alkalmazásának biztosítása érdekében megkövetelheti, hogy:

a) az átmeneti megőrzési raktárak két zárral legyenek ellátva, és az egyik kulcs az említett vámhatóság birtokában legyen;

b) az átmeneti megőrzési raktárt üzemeltető személy olyan raktárnyilvántartást vezessen, amely lehetővé teszi az áruk mozgásának nyomon követését.

186. cikk

(1) A vám elé állított nem közösségi árukhoz a vámhatóságok által előírt módon átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani.

Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot legkésőbb a vám elé állítás időpontjában kell benyújtani; a nyilatkozatot annak a személynek kell benyújtania, vagy azon személy érdekében kell benyújtani, aki az árut vám elé állítja. Ha az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nem az átmeneti megőrzési raktár üzemeltetője nyújtja be, és ez az üzemeltető meg van nevezve az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozaton és kapcsolódik a váminformatikai rendszerhez, akkor a vámhatóságok ezt az üzemeltetőt értesítik a nyilatkozatról.

(2) Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat a vámhatóságok előírásának megfelelően a következő formákat öltheti:

a) hivatkozás a szóban forgó árura vonatkozó bármely belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra, kiegészítve az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozaton feltüntetendő adatokkal;

b) olyan, átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat, beleértve a szóban forgó árura vonatkozó bármely belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra való hivatkozást;

c) manifeszt vagy más fuvarokmány, ha az tartalmazza az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozaton feltüntetendő adatokat, beleértve a szóban forgó árura vonatkozó bármely belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra való hivatkozást.

(3) Nem kell megkövetelni a bármely belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra való hivatkozást, ha az áru már átmeneti megőrzés alatt állt, vagy már meghatározták vámjogi sorsát, és nem hagyta el a Közösség vámterületét.

(4) Kereskedelmi, kikötői vagy szállítási leltárrendszerek akkor használhatók, ha a vámhatóságok jóváhagyták őket.

(5) Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtható a 184 g. cikk szerinti megérkezési értesítéssel együtt, vagy tartalmazhatja ezt az értesítést.

(6) A Vámkódex 49. cikke alkalmazásában az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az áru vám elé állításának napján kell benyújtottnak tekinteni.

(7) Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóságok megőrzik annak ellenőrzése céljából, hogy megtörtént-e a nyilatkozatban szereplő áru vámjogi sorsának meghatározása.

(8) Nem kell megkövetelni átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, ha legkésőbb vám elé állításakor:

a) az árut vámeljárásra bejelentik, vagy vámjogi sorsát egyéb módon meghatározzák; vagy

b) az áruról a 314b-336. cikkel összhangban bizonyítást nyer, hogy közösségi vámjogi helyzetű.

(9) Ha egy vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál a Vámkódex 36c. cikkének megfelelően belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként nyújtottak be, akkor a vámhatóságok a vámáru-nyilatkozatot az áru vám elé állításakor haladéktalanul elfogadják, és az árut - az adott eljárásra vonatkozóan megállapított feltételek szerint - közvetlenül a vámáru-nyilatkozatban megjelölt eljárás alá vonják.

(10) Az (1)-(9) bekezdés alkalmazásában amennyiben az indító vámhivataltól árutovábbítási eljárás keretében szállított nem közösségi árut a Közösség vámterületén található rendeltetési hivatalban állítanak vám elé, a rendeltetési hivatal vámhatóságainak szánt árutovábbítási nyilatkozatot átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatnak kell tekinteni.

187. cikk

A Vámkódex 56. cikkének vagy az áruk vámhatóságok által történő értékesítésére vonatkozó rendelkezéseknek a sérelme nélkül, a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot tevő személy, vagy ha ilyen bejelentést még nem nyújtottak be, a Vámkódex 36b. cikke (3) bekezdésében említett személyek felelnek a Vámkódex 53. cikke (1) bekezdése szerinti vámhatósági intézkedések végrehajtásáért, és viselik ezen intézkedések költségeit.

187a. cikk

(1) A vámhatóságok engedélyezhetik az áruk vámjogi sorsának meghatározására a vámszabályok szerint jogosult személy számára - szóbeli kérelmére - az áruknak a Vámkódex 42. cikke szerinti vizsgálatát. A körülményekre való tekintettel azonban a vámhatóságok dönthetnek úgy, hogy írásbeli kérelem szükséges.

(2) A mintavételt a vámhatóságok csak az (1) bekezdésben említett személy írásbeli kérelmére engedélyezhetik.

(3) Az írásbeli kérelem lehet papíralapú vagy elektronikus. Az érintett személynek alá kell írnia vagy hitelesítenie kell azt, és az illetékes vámhatóságokhoz kell benyújtani. A következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a kérelmező neve és címe;

b) az áruk tárolási helye;

c) hivatkozás a következők egyikére:

i. a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat;

ii. az előző vámeljárás;

iii. a szállítóeszköz;

d) minden egyéb, az áruk azonosításához szükséges adat.

(4) A vámhatóságok közlik határozatukat az érintett személlyel. Amennyiben mintavételre vonatkozik a kérelem, a határozatban meg kell határozni a kivételre kerülő áruk mennyiségét.

(5) Az áruk vizsgálatát és a mintavételt a vámhatóságok felügyelete mellett kell elvégezni, amelyek meghatározzák, hogy milyen eljárásokat kell alkalmazni.

A vizsgálattal, a mintavétellel és az áruk elemzésével kapcsolatos összes kockázatot és költséget az érintett személy viseli.

(6) Az árumintákat alakiságoknak kell alávetni vámjogi sorsuk meghatározása céljából. Amennyiben a minták vizsgálata azok megsemmisítésével vagy helyrehozhatatlan károsodásával jár, úgy kell tekinteni, hogy vámtartozás nem keletkezett.

A vizsgálat eredményeként keletkező hulladék vagy maradék számára a nem közösségi árukra vonatkozóan előírt vámjogi sorsot kell meghatározni.

3. FEJEZET

A tengeri vagy légi úton szállított árukra vonatkozó különös rendelkezések

1. szakasz

Általános rendelkezések

189. cikk

A Közösség vámterületére tengeren vagy légi úton beszállított, átrakodás nélkül ugyanazon szállítóeszköz fedélzetén maradó árut a Vámkódex 40. cikkének megfelelően csak abban a közösségi kikötőben vagy azon a közösségi repülőtéren kell vám elé állítani, ahol azt ki- vagy átrakodják.

Azokat a Közösség vámterületére beszállított árukat azonban, amelyeket a szállítás során egy adott szállítóeszközről lerakodnak, majd ugyanarra a szállítóeszközre visszarakodnak abból a célból, hogy lehetővé tegyék más áruk ki- vagy berakodását, nem kell vám elé állítani.

2. szakasz

Az utasok kézi- és feladott poggyászára vonatkozó különös rendelkezések

190. cikk

E szakasz alkalmazásában:

a) közösségi repülőtér: bármely, a Közösség vámterületén található repülőtér;

b) nemzetközi közösségi repülőtér: bármely olyan közösségi repülőtér, amely az illetékes hatóságok engedélyével harmadik államokkal légi forgalmat bonyolíthat le;

c) Közösségen belüli légi járat: egy légi jármű két közösségi repülőtér közötti, közbülső leszállás nélküli mozgása, amely nem kezdődik és nem végződik nem közösségi repülőtéren;

d) közösségi kikötő: bármely, a Közösség vámterületén elhelyezkedő tengeri kikötő;

e) Közösségen belüli tengeri utazás: olyan hajók közbülső megállás nélküli, két közösségi kikötő közötti mozgása, amelyek két vagy több meghatározott közösségi kikötő között rendszeresen közlekednek;

f) kedvtelési célú hajó: magánhajó, amelynek útvonalát a használók határozzák meg;

g) sport- és üzleti célú légi jármű: olyan magán-légijármű, amelynek útvonalát a használók határozzák meg;

h) poggyász: minden olyan tárgy, amelyet utazása során egy személy bármilyen módon magával visz.

191. cikk

E szakasz alkalmazásában légi utazás esetén a poggyász:

- "feladott poggyász", amennyiben azt az indító repülőtéren feladták, és az az utazó személy számára sem a repülés alatt, sem az e fejezet 192. cikkének (1) és (2) bekezdésében, illetve a 194. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett esetleges közbülső leszállások alatt nem hozzáférhető,

- "kézipoggyász", amennyiben azt az utazó személy felviszi magával a légi jármű utasterébe.

192. cikk

Az alkalmazandó ellenőrzéseket és vámalakiságokat

1. azon személyek kézi- és feladott poggyásza esetén, akik olyan légi járaton utaznak, amely nem közösségi repülőtérről indult, és amely egy közösségi repülőtéren való közbülső leszállás után egy másik közösségi repülőtér felé folytatja útját, ezen utolsó repülőtéren kell elvégezni, feltéve, hogy ez egy nemzetközi közösségi repülőtér; ebben az esetben a poggyászokra a harmadik országból érkező személy poggyászaira vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha az ilyen poggyászt szállító személy az illetékes hatóságoknak nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani a poggyászaiban lévő áruk közösségi helyzetét;

2. azon személyek kézi- és feladott poggyásza esetén, akik olyan légi járaton utaznak, amely, mielőtt egy nem közösségi repülőtér felé folytatná útját, leszáll egy közösségi repülőtéren, az indító repülőtéren kell elvégezni, feltéve, hogy az egy nemzetközi közösségi repülőtér; ebben az esetben a kézipoggyász azon a közösségi repülőtéren is ellenőrizhető, ahol a légi jármű megszakítja az útját, annak megállapítása érdekében, hogy az abban lévő áruk megfelelnek-e a Közösségen belüli szabad árumozgás feltételeinek;

3. olyan személyek poggyásza esetén, akik ugyanazon hajón olyan egymás utáni útszakaszokból álló tengeri utazáson vesznek részt, amely egy nem közösségi kikötőből indul, ott áll meg, vagy oda érkezik, azon kikötőben kell elvégezni, amelyben a szóban forgó poggyászt berakják, illetve kirakják.

193. cikk

Az alkalmazandó ellenőrzéseket és alakiságokat az utazó személyek poggyásza tekintetében az alábbi járműveken a következők szerint kell elvégezni:

1. kedvtelési célú hajó esetén bármely közösségi kikötőben, függetlenül a hajó származásától vagy rendeltetési helyétől;

2. sport- és üzleti célú légi járművek esetében:

- a nem közösségi repülőtérről érkező légi járatoknál az első érkezési repülőtéren, melynek nemzetközi közösségi repülőtérnek kell lennie, amennyiben a légi jármű közbülső leszállás után egy másik közösségi repülőtérre folytatja útját,

- közösségi repülőtérről érkező légi járatoknál az utolsó nemzetközi közösségi repülőtéren, amennyiben a légi jármű közbülső leszállás után egy nem közösségi repülőtérre folytatja útját.

194. cikk

(1) Ha egy nem közösségi repülőtérről érkező légi járművön érkező poggyászokat valamely közösségi repülőtéren egy másik olyan légi járműre rakodnak át, amely Közösségen belüli légi járatként repül tovább:

- a feladott poggyászokra vonatkozó minden ellenőrzést és alakiságot a Közösségen belüli légi járat érkezési repülőterén kell elvégezni, feltéve, hogy ez utóbbi repülőtér nemzetközi közösségi repülőtér,

- a kézipoggyászok valamennyi ellenőrzését az első nemzetközi közösségi repülőtéren kell elvégezni; a Közösségen belüli légi járat további ellenőrzése az érkezési repülőtéren csak olyan kivételes esetben végezhető el, amennyiben az a feladott poggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul,

- a feladott poggyászok ellenőrzése az első közösségi repülőtéren csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a kézipoggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul.

(2) Ha a poggyászokat egy közösségi repülőtéren egy közösségen belüli légi járatként közlekedő légi járműre rakodják be, hogy azokat egy másik közösségi repülőtéren olyan légi járműre rakodják át, amelynek célállomása egy nem közösségi repülőtér:

- a feladott poggyászokra vonatkozó minden ellenőrzést és alakiságot a Közösségen belüli légi járat indító repülőterén kell elvégezni, feltéve, hogy ez a repülőtér nemzetközi közösségi repülőtér,

- a kézipoggyászok valamennyi ellenőrzését az utolsó nemzetközi közösségi repülőtéren kell elvégezni; az ilyen poggyászok előzetes ellenőrzése a Közösségen belüli légi járat indító repülőterén csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a feladott poggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul,

- a feladott poggyászok ellenőrzése az utolsó közösségi repülőtéren csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a kézipoggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul.

(3) Minden ellenőrzést és alakiságot, amely olyan poggyászokra alkalmazandó, amelyek valamely nem közösségi repülőtérről érkező menetrend szerinti vagy charter járaton érkeznek egy közösségi repülőtérre, és amelyeket ezen a közösségi repülőtéren egy Közösségen belüli légi járatként közlekedő sport- és üzleti célú légi járműre rakodnak át, a menetrend szerinti vagy charter járat érkezési repülőterén kell elvégezni.

(4) Minden ellenőrzést és alakiságot, amely olyan poggyászokra alkalmazandó, amelyeket egy közösségi repülőtéren egy Közösségen belüli légi járatként közlekedő sport- és üzleti célú légi járműre rakodnak be azzal a céllal, hogy ezeket a poggyászokat egy közösségi repülőtéren átrakodják egy olyan menetrend szerinti vagy charter járatra, amelynek célállomása egy nem közösségi repülőtér, a menetrend szerinti vagy charter járat indító repülőterén kell elvégezni.

(5) A tagállamok az ellenőrzéseket azon a nemzetközi közösségi repülőtéren végezhetik, ahol a feladott poggyászokat átrakodják, olyan poggyászok esetében:

- amelyek egy nem közösségi repülőtérről érkeztek, és amelyeket egy nemzetközi közösségi repülőtéren olyan légi járműre rakodnak át, amely ugyanazon államterület nemzetközi repülőterére tart,

- amelyeket egy nemzetközi repülőtéren azért rakodtak be egy légi járműbe, hogy az ugyanazon államterületen található másik nemzetközi repülőtéren olyan légi járműre rakodják át, amely nem közösségi repülőtérre tart.

195. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

- érkezéskor a személyek ne csomagolhassanak ki semmilyen árut azelőtt, hogy elvégezték volna azon kézipoggyászok ellenőrzését, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet ( 9 ) 1. cikke,

- induláskor a személyek ne csomagolhassanak ki semmilyen árut, miután elvégezték azon kézipoggyászok ellenőrzését, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke,

- érkezéskor megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy az áruk bármilyen átrakására sor kerüljön azelőtt, hogy elvégezték volna az ellenőrzést azokon a feladott poggyászokon, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke,

- induláskor megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy az áruk bármilyen átrakására sor kerüljön azután, hogy elvégezték az ellenőrzést azokon a feladott poggyászokon, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke.

196. cikk

A közösségi repülőtéren feladott regisztrált poggyászt az érintett repülőtéren a hozzáerősített címkével kell azonosítani. A címke mintáját és technikai jellemzőit a 30. melléklet tartalmazza.

197. cikk

Minden tagállam megadja a Bizottságnak azon repülőterek jegyzékét, amelyek megfelelnek a 190. cikk b) pontban foglalt "nemzetközi közösségi repülőtér" meghatározásnak. A Bizottság ezt a jegyzéket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

VII. CÍM

VÁMÁRU-NYILATKOZATOK - RENDES ELJÁRÁS

1. FEJEZET

Írásbeli vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Általános rendelkezések

198. cikk

(1) Amennyiben egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több árura terjed ki, az egyes árukra vonatkozó adatok úgy tekintendők, mint amelyek különálló vámáru-nyilatkozatot képeznek.

(2) Ipari berendezés egyazon KN-kód alá tartozó alkotóelemei egyetlen árutételnek tekintendők.

199. cikk

(1) A büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül, a vámáru-nyilatkozatot tevő személy vagy képviselője az általa aláírt vámáru-nyilatkozat vagy elektronikus adatfeldolgozási módszerrel benyújtott árutovábbítási nyilatkozat vámhivatalhoz történő benyújtásával - a hatályos rendelkezéseknek megfelelően - felelősséget vállal az alábbiakért:

- a vámáru-nyilatkozatban megadott adatok helyessége,

- a bemutatott okmányok hitelessége, és

- a szóban forgó áruknak az adott vámeljárás alá vonásával kapcsolatos valamennyi kötelezettség betartása.

(2) Ha a nyilatkozattevő adatfeldolgozási rendszereket alkalmaz vámáru-nyilatkozatai - beleértve a 353. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti árutovábbítási nyilatkozatokat is - benyújtásához, a vámhatóságok rendelkezhetnek úgy, hogy a kézzel írott aláírást más, kódokon alapuló azonosítási módszer helyettesítheti. Ez a lehetőség csak akkor adható meg, ha a vámhatóságok által előírt műszaki és igazgatási feltételek teljesülnek.

A vámhatóságok úgy is rendelkezhetnek, hogy a vám-adatfeldolgozási rendszerekkel benyújtott nyilatkozatokat - beleértve a 353. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint kitöltött árutovábbítási nyilatkozatokat is - közvetlenül ezek a rendszerek is hitelesíthetik a vámhivatali bélyegző kézi vagy gépi használata és az illetékes tisztviselő aláírása helyett.

(3) Az általuk meghatározott feltételekkel és módon a vámhatóságok engedélyezhetik, hogy a 37. mellékletben említett írásbeli nyilatkozat bizonyos részletei helyett ezeket a részleteket az e célra kijelölt vámhivatal számára elektronikus úton küldjék meg, esetleg kódolt formában.

200. cikk

A vámáru-nyilatkozatot kísérő okmányokat a vámhatóság - eltérő rendelkezés hiányában - bevonja, kivéve, ha a nyilatkozattevő más eljáráshoz is igényli azokat. Az utóbbi esetben a vámhatóság megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fenti okmányokat azt követően csak arra az árumennyiségre vagy -értékre vonatkozóan lehessen felhasználni, amelyre nézve azok továbbra is érvényesek.

201. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozatot a következő vámhivatalok egyikénél kell benyújtani:

a) azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahol az árukat a vámszabályoknak megfelelően vám elé állították vagy vám elé állítják;

b) az exportőr letelepedési helyének, vagy az áruk exportszállításra történő becsomagolása vagy berakodása helyének felügyeletéért felelős vámhivatal, kivéve a 789., 790., 791. és 794. cikkekben meghatározott esetekben.

A vámáru-nyilatkozatot azután lehet benyújtani, amint az árukat vám elé állították, vagy rendelkezésre bocsátották a vámhatóságoknak ellenőrzésre.

(2) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtására azelőtt kerüljön sor, mielőtt a nyilatkozattevő vám elé tudná állítani az árut vagy az ellenőrzés számára rendelkezésre tudná bocsátani azt annál a vámhivatalnál, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtották, vagy másik vámhivatalnál vagy a vámhatóságok által megjelölt helyen.

A vámhatóságok a körülmények figyelembevételével határidőt szabhatnak az áruk vám elé állítására vagy rendelkezésre bocsátására. Ha az áru vám elé állítása vagy rendelkezésre bocsátása a meghatározott határidőn belül nem történik meg, úgy kell tekinteni, mintha a vámáru-nyilatkozatot nem nyújtották volna be.

A vámáru-nyilatkozat csak a szóban forgó áru vám elé állítását vagy - a vámhatóságok által elfogadható módon - ellenőrzéshez történő rendelkezésre bocsátását követően fogadható el.

(3) Az alábbi feltételek egyikének teljesülése esetén a vámhatóságok engedélyezhetik, hogy a vámáru-nyilatkozatot attól eltérő vámhivatalhoz nyújtsák be, mint amelynek az árukat bemutatták, be fogják mutatni, vagy ellenőrzésre rendelkezésre fogják bocsátani.

a) a bevezető mondatban említett vámhivatalok ugyanabban a tagállamban vannak;

b) egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra szóló egységes engedély jogosultja kívánja az árukat vámeljárás alá vonni.

202. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozatot az illetékes vámhivatalnál kell benyújtani az ott meghatározott nyitvatartási időben.

A vámhatóság azonban a nyilatkozattevő kérelmére és költségére engedélyezheti a vámáru-nyilatkozat nyitvatartási időn kívül történő benyújtását is.

(2) Minden olyan vámáru-nyilatkozatot, amelyet a vámhivatal vámtisztviselőjénél a vámhatóság és az érintett személy között létrejött megállapodás alapján az e célra megfelelően kijelölt egyéb helyen nyújtottak be, úgy kell tekinteni, mintha azt az említett vámhivatalban nyújtották volna be.

(3) Az árutovábbítási nyilatkozatot az indító vámhivatalhoz kell benyújtani és az árukat is itt kell bemutatni a vámhatóságok által megállapított nyitvatartási időben.

Az indító vámhivatal a főkötelezett kérésére és költségére egyéb helyen is engedélyezheti az áruk bemutatását.

203. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozaton fel kell tüntetni az elfogadás időpontját.

(2) Az indító vámhivatal a vámhatóságok által megállapított nyitvatartási időben fogadja el és veszi nyilvántartásba a közösségi árutovábbítási nyilatkozatot.

204. cikk

A vámhatóság engedélyezheti vagy megkövetelheti, hogy a Vámkódex 65. cikkében említett kiigazításokat az eredeti vámáru-nyilatkozatot helyettesítő új vámáru-nyilatkozat benyújtásával tegyék meg. Ebben az esetben a fizetendő vám meghatározásának, valamint az adott vámeljárásra irányadó bármely egyéb rendelkezés alkalmazásának alapjául az a nap szolgál, amelyen az eredeti vámáru-nyilatkozatot elfogadták.

2. szakasz

A vámáru-nyilatkozat céljára alkalmazandó formanyomtatványok

205. cikk

(1) Az áruk vámeljárás alá vonása vagy a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban való újrakivitele céljából a vámhatósághoz benyújtandó, rendes eljárásoknál használatos írásbeli vámáru-nyilatkozat hivatalos formanyomtatványa az egységes vámokmány.

(2) Erre a célra más nyomtatványok is alkalmazhatók, ha a szóban forgó vámeljárás rendelkezései ezt megengedik.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem zárják ki:

- a 225-236. cikkben az áruk szabad forgalomba bocsátása, kivitele vagy ideiglenes behozatala esetén előírt írásbeli vámáru-nyilatkozat adása alóli mentesítést,

- hogy a tagállam mentesítést adjon az (1) bekezdésben említett formanyomtatvány alkalmazása alól, amennyiben a 237. és 238. cikkben foglalt, postai küldeményként (levél vagy csomag) beérkező küldeményekre vonatkozó különleges rendelkezéseket kell alkalmazni,

- különleges formanyomtatványok használatát a vámárunyilatkozat-adás megkönnyítése érdekében egyes esetekben, amennyiben a vámhatóság ezt engedélyezi,

- hogy a tagállam mentesítést adjon az (1) bekezdésben említett formanyomtatvány alkalmazása alól, amennyiben két vagy több tagállam vámigazgatásai között olyan megállapodások vagy egyezmények vannak vagy lesznek hatályban, amelyek célja az említett tagállamok közötti kereskedelem összes alakiságának vagy az alakiságok egy részének a nagyobb mértékű egyszerűsítése,

- hogy az érintett személy egynél több árufajtából álló szállítmányok esetén, a 353. cikk (2) bekezdése és a 441. cikk alkalmazásakor, a közösségi árutovábbítási eljárás alakiságainak teljesítése céljából rakományjegyzéket használjon,

- hogy a 353. cikk (2) bekezdésének alkalmazásakor a kiviteli, a behozatali vagy az árutovábbítási vámáru-nyilatkozatot, továbbá a nem a közösségi belső árutovábbítási eljárás alapján továbbított áruk közösségi helyzetét igazoló okmányokat köz- vagy magántulajdonban lévő adatfeldolgozó rendszerrel - szükség esetén normál papírra - nyomtassák ki a tagállamok által megállapított feltételek szerint,

- hogy a tagállamok úgy rendelkezzenek, hogy - amennyiben számítógépes vámárunyilatkozat-feldolgozási rendszert vesznek igénybe - az (1) bekezdés szerinti vámáru-nyilatkozatot az e rendszer által kinyomtatott egységes vámokmány formájában is meg lehessen tenni.

(5) Azokban az esetekben, amikor a Közösség jogszabályai a kivitelre, újrakivitelre, illetve a behozatalra vonatkozó vagy az árut más vámeljárás alá vonó vámáru-nyilatkozatra külön utalást tesznek, a tagállamok csak azokat az okmányokat követelhetik meg, amelyeket:

- kifejezetten a Közösség jogszabályai határoznak meg, vagy amelyekről ezek a jogszabályok rendelkeznek,

- a Szerződéssel összeegyeztethető nemzetközi egyezményekben foglaltak értelmében követelnek meg,

- a piaci szereplőktől követelnek meg ahhoz, hogy saját kérelmükre valamely kedvezményt vagy különleges könnyítést szerezzenek meg,

- a Szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével olyan különleges rendelkezések végrehajtásához követelnek meg, amelyek nem hajthatók végre kizárólag az (1) bekezdésben említett okmány használata révén.

206. cikk

Szükség esetén az egységes vámokmányt kell igénybe venni a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányában megállapított átmeneti időszakban is az egyrészt az 1985. december 31-i állapot szerinti Közösség és Spanyolország, illetve Portugália közötti, másrészt e két utóbbi tagállam közötti olyan áruk vonatkozásában folytatott kereskedelem kapcsán, amelyek tekintetében bizonyos vámok, illetve azokkal azonos hatású díjak továbbra is fennmaradtak, illetve amelyekre továbbra is az említett csatlakozási okmányban megállapított egyéb intézkedéseket kell alkalmazni.

Az első bekezdés alkalmazásában a Spanyolországgal és Portugáliával, illetve a Spanyolország és Portugália között folytatott kereskedelem céljából használt nyomtatványok 2., vagy adott esetben 7. példányát meg kell semmisíteni.

Az egységes vámokmányt kell igénybe venni a közösségi árukkal folytatott olyan kereskedelem esetén is, amelyre egyrészt a Közösség vámterületének a 77/388/EGK tanácsi irányelv ( 10 ) rendelkezései által érintett és nem érintett részei között, másrészt a közösségi vámterületnek az e rendelkezések által nem érintett részei között kerül sor.

207. cikk

A 205. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok vámhatóságai a kiviteli vagy a behozatali alakiságok teljesítése céljából az adott tagállam hatóságai által megkívánt egységes vámokmány egy vagy több példányának benyújtásától eltekinthetnek, feltéve, hogy a szóban forgó adatok más adathordozón rendelkezésre állnak.

208. cikk

(1) Az egységes vámokmányt olyan részgarnitúrákban kell benyújtani, amelyek annyi példányt tartalmaznak, ahány az áruk adott vámeljárás alá vonásához kapcsolódó alakiságok teljesítéséhez szükséges.

(2) Ha a közösségi árutovábbítási eljárást vagy az egységes árutovábbítási eljárást egy másik vámeljárás előzi meg vagy követi, olyan részgarnitúrát kell benyújtani, amely annyi példányt tartalmaz, amennyi a 353. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával végzett árutovábbítási eljárással és az azt megelőző vagy követő vámeljárással kapcsolatos alakiságok teljesítéséhez szükséges.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett részgarnitúrák

- vagy egy teljes, nyolcpéldányos, a 31. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából,

- vagy - különösen a nyilatkozatok feldolgozására szolgáló számítógépes adatfeldolgozó rendszer révén történő kiállítás esetén - két egymást követő négypéldányos, a 32. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából állnak.

(4) A 205. cikk (3) bekezdése, a 222-224. cikk, illetve a 254-289. cikk sérelme nélkül, a vámáru-nyilatkozatok adott esetben kiegészíthetőek egy vagy több, olyan részgarnitúrában megjelenő pótlappal, amelyek annyi nyilatkozati példányt tartalmaznak, ahány az áru adott vámeljárás alá vonásához szükséges. Adott esetben a megelőző vagy utólagos vámeljárásokkal kapcsolatos alakiságok teljesítéséhez szükséges példányokat is csatolni lehet.

A pótlapokból álló részgarnitúrák

- vagy egy nyolcpéldányos, a 33. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából,

- vagy kettő négypéldányos, a 34. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából állnak.

A pótlapok szerves részét képezik azon egységes vámokmánynak, amelyhez tartoznak.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően a vámhatóságok rendelkezhetnek úgy, hogy a pótlapok nem használhatók abban az esetben, ha a vámáru-nyilatkozatok kiállításához számítógépes rendszert alkalmaztak.

209. cikk

(1) Amennyiben a 208. cikk (2) bekezdésben foglaltakat alkalmazzák, minden érintett fél csak azon vámeljárással kapcsolatos adatok tekintetében tartozik felelősséggel, amelyeket nyilatkozattevőként, főkötelezettként vagy ezek képviselőjeként maga kérelmezett.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha a nyilatkozattevő olyan egységes vámokmányt használ, amelyet a megelőző vámeljárás során bocsátottak ki, akkor a nyilatkozat benyújtását megelőzően köteles ellenőrizni az azokban a rovatokban szereplő adatok helyességét, amelyekért felelősséggel tartozik, valamint azt, hogy ezek az adatok alkalmazhatók-e az adott árukra és a kérelmezett vámeljárásra, és szükség esetén köteles kiegészíteni azokat.

Az első albekezdésben említett esetekben a nyilatkozattevő, ha bármilyen eltérést észlel a szóban forgó áru és a feltüntetett adatok között, köteles haladéktalanul értesíteni azt a vámhivatalt, ahová a vámáru-nyilatkozatot benyújtotta. Ebben az esetben a nyilatkozattevőnek a vámáru-nyilatkozatot egy új, üres egységes vámokmány példányain kell kiállítania.

210. cikk

Amennyiben az egységes vámokmányt több, egymást követő vámeljárásra kiterjedően használják, a vámhatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a szóban forgó különböző vámeljárásokkal kapcsolatos vámáru-nyilatkozatok adatai megegyeznek-e egymással.

211. cikk

A vámáru-nyilatkozatot a Közösség egyik olyan hivatalos nyelvén kell kitölteni, amely elfogadható azon tagállam vámhatóságai számára is, ahol az alakiságokat teljesítik.

Szükség esetén a rendeltetési tagállam vámhatósága a nyilatkozattevőtől vagy annak az adott tagállamban tevékenykedő képviselőjétől megkövetelheti, hogy fordíttassa le a vámáru-nyilatkozatot az adott tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Ebben az esetben a fordítás lép a szóban forgó vámáru-nyilatkozatban szereplő megfelelő adatok helyébe.

Az előző albekezdéstől eltérve, a vámáru-nyilatkozatot minden olyan esetben a rendeltetési tagállam számára elfogadható közösségi hivatalos nyelven kell kiállítani, amikor a vámáru-nyilatkozat ez utóbbi tagállamban olyan példányokon készül, amelyek nem azonosak az indító tagállam vámhivatalához eredetileg benyújtott példányokkal.

212. cikk

(1) Az egységes vámokmányt a 37. mellékletben szereplő útmutatóban és a Közösség más jogszabályaiban megállapított további szabályokkal összhangban kell kitölteni.

Amennyiben egy vámáru-nyilatkozatot belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként használnak, a Vámkódex 36c. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ennek a nyilatkozatnak - a 37. melléklet szerint a konkrét eljáráshoz megkövetelt adatokon kívül - tartalmaznia kell a 30A. mellékletben a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz meghatározott adatokat.

(2) A vámhatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók szabadon hozzáférhessenek az (1) bekezdésben említett használati útmutató példányaihoz.

(3) Szükség esetén az egyes tagállamok vámhatóságai kiegészíthetik a használati útmutatót.

(4) A tagállamok megküldik a Bizottságnak azon adatok listáját, amelyek megadását a 37. mellékletben felsorolt egyes eljárások esetén megkövetelik. A Bizottság közzéteszi ezen adatok listáját.

213. cikk

A 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatványok kitöltésénél alkalmazandó kódok felsorolása a 38. mellékletben található.

A tagállamok megküldik a Bizottságnak a 37. rovatban (második alrovat), a 44. és 47. rovatokban (első alrovat) alkalmazott nemzeti kódok listáját. A Bizottság közzéteszi ezen kódok listáját.

214. cikk

Azokban az esetekben, amikor a szabályok a 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatvány további példányainak használatát írják elő, a nyilatkozattevő a pótlapokat vagy az említett nyomtatvány fénymásolatait használhatja erre a célra.

A pótlapokat vagy fénymásolatokat a nyilatkozattevőnek alá kell írnia, és be kell nyújtania a vámhatóságnak, ez utóbbi pedig ugyanolyan feltételekkel záradékolja ezeket, mint az egységes vámokmányt. Ezeket a vámhatóság eredeti okmányként fogadja el, feltéve, hogy minőségüket és olvashatóságukat kielégítőnek találja.

215. cikk

(1) A 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatványokat olyan önmásoló papírra kell nyomtatni, amelyet írás céljára előkészítettek, és a súlya legalább 40 g/m2. Azért, hogy az egyik oldalon lévő adatok ne rontsák a másik oldalon szereplő adatok olvashatóságát, a papírnak eléggé átlátszatlannak és olyan szilárdnak kell lennie, hogy a rendeltetésszerű használat során ne szakadjon el vagy gyűrődjön könnyen.

Minden példány papírja fehér színű. A közösségi árutovábbítással kapcsolatban a 353. cikk (2) bekezdése szerint használt példányokon azonban az 1. (első és harmadik alrovat), 2., 3., 4., 5., 6., 8., 15., 17., 18., 19., 21., 25., 27., 31., 32., 33. (bal oldalon az első alrovat), 35., 38., 40., 44., 50., 51., 52., 53., 55. és 56. rovat zöld színű.

A nyomtatványokat zöld színű tintával kell kinyomtatni.

(2) A rovatok vízszintesen egytized, függőlegesen pedig egyhatod hüvelykes mértékegységeken alapulnak. Az alrovatok vízszintesen egytized hüvelykes mértékegységeken alapulnak.

(3) A különböző példányok színjelölése a következőképpen alakul:

a) a 31. és 33. mellékletben szereplő mintának megfelelő formanyomtatványokon:

- az 1., 2., 3. és 5. példányok jobb szélét folyamatos piros, zöld, sárga, illetve kék színű csíkkal kell ellátni,

- a 4., 6., 7. és 8. példányok jobb szélét szaggatott kék, piros, zöld, illetve sárga színű csíkkal kell ellátni;

b) a 32. és 34. mellékletben szereplő mintáknak megfelelő formanyomtatványokon az 1/6., 2/7., 3/8. és 4/5. példányok jobb szélét folyamatos, ettől jobbra pedig szaggatott piros, zöld, sárga, illetve kék színű csíkkal kell ellátni.

Ezen csíkok szélessége hozzávetőlegesen 3 mm. A szaggatott csíkok 3 mm oldalhosszúságú négyzetekből állnak, amelyeket 3 mm-es, üres szakaszok választanak el egymástól.

(4) Azokat a példányokat, amelyekre a 31. és 33. mellékletekben bemutatott formanyomtatványokon szereplő adatok önmásoló eljárással kerülnek, a 35. melléklet sorolja fel.

Azokat a példányokat, amelyekre a 32. és 34. mellékletekben bemutatott formanyomtatványokon szereplő adatok önmásoló eljárással kerülnek, a 36. melléklet sorolja fel.

(5) A nyomtatványok 210 x 297 mm méretűek, a mérettől való eltérés a hosszúságot illetően legfeljebb - 5 mm és + 8 mm lehet.

(6) A tagállamok vámhatóságai megkövetelhetik, hogy a nyomtatványokon feltüntessék az előállító nyomda nevét és címét, vagy egy olyan jelet, amely lehetővé teszi a nyomda azonosítását. A vámhatóságok ezenkívül a nyomtatványok nyomtatását előzetes műszaki jóváhagyáshoz köthetik.

3. szakasz

A vámeljáráshoz szükséges adatok

216. cikk

A 37. melléklet tartalmazza azoknak a rovatoknak a felsorolását, amelyeket áruknak egy adott vámeljárás alá vonása céljából az egységes vámokmány használatával tett vámáru-nyilatkozat esetében alkalmazni kell.

Amennyiben vámáru-nyilatkozat szükséges a Közösség vámterületéről kiszállításra kerülő árukra vonatkozóan a Vámkódex 182b. cikke értelmében, ennek a nyilatkozatnak - a 37. melléklet szerint a konkrét eljáráshoz megkövetelt adatokon kívül - tartalmaznia kell a 30A. mellékletben a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz meghatározott adatokat.

217. cikk

A 205. cikk (2) bekezdésében említett nyomtatványok valamelyikének alkalmazása esetén a szükséges adatok a szóban forgó nyomtatványtól függnek. Az adatokat adott esetben a szóban forgó vámeljárásra vonatkozó rendelkezések értelmében ki lehet egészíteni.

4. szakasz

A vámáru-nyilatkozathoz csatolandó okmányok

218. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozathoz az alábbi okmányokat kell csatolni az áru szabad forgalomba bocsátása iránti kérelem esetén:

a) a számla, amely alapján az áru vámértékét a 181. cikkben előírtak szerint bejelentették;

b) amennyiben ez a 178. cikk szerint szükséges, a vámáru-nyilatkozaton szereplő áruk vámértékének megállapítása céljából adott vámértékbevallás, amelyet az említett cikkben megállapított feltételeknek megfelelően állítottak ki;

c) a preferenciális tarifális szabályok vagy egyéb, a bejelentett árura vonatkozó jogszabályoktól eltérő intézkedések alkalmazásához szükséges okmányok;

d) minden egyéb okmány, amely a bejelentett áruk szabad forgalomba bocsátását szabályozó rendelkezések alkalmazásához szükséges.

(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtásával egyidejűleg a fuvarokmányokat vagy adott esetben az előző vámeljárással kapcsolatos okmányokat is benyújtsák.

Amennyiben egy árucikket több csomagban mutatnak be, a vámhatóság megkövetelheti csomagjegyzék vagy olyan, ezzel egyenértékű okmány bemutatását, amely jelzi az egyes csomagok tartalmát.

(3) Amennyiben az árukra a Kombinált Nómenklatúra bevezető rendelkezése II. D) részében említett átalányvámtételt kell alkalmazni, vagy ha az áruk a behozatali vámok alól mentességet élveznek, az 1. bekezdés a), b) és c) pontjában említett okmányokat nem kell megkövetelni, kivéve ha a vámhatóságok ezt a szóban forgó áruk szabad forgalomba bocsátására vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesnek tartják.

219. cikk

(1) Az árutovábbítási nyilatkozat tárgyát képező áruk bemutatásakor a fuvarokmányt is be kell mutatni.

Az indító vámhivatal eltekinthet ennek az okmánynak a vámalakiságok teljesítése során történő bemutatásától, ha az számára bármikor hozzáférhető.

A fuvarokmányt a szállítás ideje alatt a vámhatóságok vagy bármely más illetékes hatóság kérelmére be kell mutatni.

(2) Az esetlegesen alkalmazandó egyszerűsítő intézkedések sérelme nélkül, az áruknak a Közösség vámterületéről való kivitelére vagy újrakivitelére vonatkozó vámokmányt vagy bármely egyéb, azzal egyenértékű okmányt a hozzá tartozó árutovábbítási nyilatkozattal együtt be kell mutatni az indító vámhivatalnak.

(3) A vámhatóság adott esetben megkövetelheti az előző vámeljárásra vonatkozó okmány benyújtását.

220. cikk

(1) A különös rendelkezések sérelme nélkül, a gazdasági vámeljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoy a következő okmányokat kell csatolni:

a) vámraktározási eljáráshoz:

- D típusú vámraktár esetén a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok,

- D típusútól eltérő vámraktár esetén nincs ilyen okmány;

b) aktív feldolgozási eljáráshoz:

- vámvisszatérítési rendszer; a 218. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok,

- felfüggesztő eljárás; a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok,

továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély, vagy az engedély kérelmének másolata az 508. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor;

c) a vámfelügyelet melletti feldolgozáshoz a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok, továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély , vagy amennyiben az 508. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, az engedély iránti kérelem példánya;

d) az ideiglenes behozatali eljáráshoz:

- behozatali vámok alóli részleges mentesség esetén; a 218. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok,

- behozatali vámok alóli teljes mentesség esetén; a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok,

továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély ,vagy amennyiben az 508. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, az engedély iránti kérelem példánya;

e) passzív feldolgozási eljáráshoz a 221. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok, továbbá szükség esetén az eljárásra vonatkozó írásos engedély, vagy az engedély kérelmének másolata, amennyiben az 508. cikk (1) bekezdése kerül alkalmazásra.

(2) A 218. cikk (2) bekezdésát alkalmazni kell a gazdasági vámeljárás alá vonás vonatkozó vámáru-nyilatkozatokra.

(3) A vámhatóságok határozhatnak úgy, hogy az eljárásra vonatkozó írásbeli engedélyt vagy az engedélykérelem másolatát nem kell csatolni, hanem azt vámhatóságok rendelkezésére magánál tartsa.

221. cikk

(1) A kiviteli vagy újrakiviteli nyilatkozatokhoz minden olyan okmányt csatolni kell, amely a kiviteli vámok, valamint a szóban forgó áruk kivitelét szabályozó rendelkezések helyes alkalmazásához szükséges.

(2) A kiviteli vagy újrakiviteli nyilatkozatokra a 218. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

2. FEJEZET

Adatfeldolgozási eljárással készült vámáru-nyilatkozat

222. cikk

(1) Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot adatfeldolgozási eljárással készítik, a 37. mellékletben hivatkozott írásbeli nyilatkozat részletei helyett számítógépes feldolgozás céljából, kódolt formájú adatok vagy a vámhatóságok által meghatározott más formájú adatok küldhetők az e célra kijelölt vámhatóság számára, amelyek megfelelnek az írásbeli nyilatkozatban előírt részleteknek.

(2) Az EDI alkalmazásával készített vámáru-nyilatkozatot akkor lehet benyújtottnak tekinteni, amikor az EDI-üzenetet a vámhatóságok megkapták.

Az EDI alkalmazásával készült vámáru-nyilatkozatok elfogadását olyan válaszüzenetben kell közölni a nyilatkozattevővel, amely a kapott üzenetnek legalább az azonosító jelzését és/vagy a vámáru-nyilatkozat nyilvántartási számát, valamint az elfogadás időpontját tartalmazza.

(3) Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot EDI alkalmazásával készítik, a vámhatóságok meghatározzák a 247. cikkben előírt rendelkezések végrehajtásának szabályait.

(4) Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot EDI alkalmazásával készítik, az áruk kiadásáról értesítik a nyilatkozattevőt, jelezve legalább a nyilatkozat azonosító jelzését és az árukiadás dátumát.

(5) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat részleteit a váminformatikai rendszerekbe beviszik, a (2), (3) és (4) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó.

223. cikk

Amennyiben az egyéb alakiságok elvégzéséhez a vámáru-nyilatkozatról papírra nyomtatott változat szükséges, ezt a nyilatkozattevő kérésére az érintett vámhivatal készíti el és hitelesíti, vagy az a 199. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint készül és kerül hitelesítésre.

224. cikk

Az általuk meghatározott feltételekkel és módon a vámhatóságok engedélyezhetik, hogy az áruk vámeljárás alá vonásához szükséges okmányokat elektronikus úton elkészítsék és továbbítsák.

3. FEJEZET

Szóban vagy bármely más módon adott vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Szóbeli vámáru-nyilatkozatok

225. cikk

Az alábbi áruk szabad forgalomba bocsátását célzó vámáru-nyilatkozatot szóban is meg lehet tenni:

a) nem kereskedelmi jellegű áruk esetén:

- az utasok személyi poggyászában található áruk, illetve

- a magánszemélyeknek küldött áruk, valamint

- egyéb elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi;

b) kereskedelmi jellegű áruk esetén, amennyiben:

- az összérték szállítmányonként és nyilatkozattevőnként nem haladja meg a hatályban lévő közösségi rendelkezésekben megszabott statisztikai küszöbértéket, és

- a szállítmány nem része egy rendszeres, hozzá hasonló szállítmányokból álló sorozatnak, valamint

- az árukat nem független fuvarozó szállítja nagyobb szállítmány részeként;

c) a 229. cikkben említett áruk esetén, amennyiben azok mint tértiáruk mentességre jogosultak;

d) a 230. cikk b) és c) pontjában említett áruk esetén.

226. cikk

Vámáru-nyilatkozat szóban is adható az alábbi áruk kivitelekor:

a) nem kereskedelmi jellegű áruk:

- az utasok személyi poggyászában található áruk, illetve

- a magánszemélyek által küldött áruk;

b) a 225. cikk b) pontjában említett áruk;

c) a 231. cikk b) és c) pontjában említett áruk;

d) egyéb áruk elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi.

227. cikk

(1) A vámhatóság rendelkezhet úgy, hogy a 225. és 226. cikk nem alkalmazható, amennyiben az áruk vámkezelését végző személy egy másik személy megbízásából vámügynökként jár el.

(2) Amennyiben a vámhatóság nincs meggyőződve a vámáru-nyilatkozat adatainak helyességéről vagy teljességéről, úgy írásbeli vámáru-nyilatkozatot követelhet meg.

228. cikk

Amennyiben a 225. vagy 226. cikk szerint szóban bejelentett árura behozatali vagy kiviteli vámkötelezettség áll fenn, a vámhatóság az érintett személynek a vámtartozás megfizetéséről elismervényt ad.

Az elismervénynek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) az áruk leírása, amely kellően pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye azok azonosítását; ez tartalmazhatja a vámtarifaszámot;

b) az áruk számlaértéke és/vagy mennyisége, szükség szerint;

c) a beszedett vámok vagy egyéb terhek tagolása;

d) a kiállítás dátuma;

e) a kiállító hatóság neve.

A tagállamok értesítik a Bizottságot minden e cikk értelmében bevezetett szabványos elismervényről. A Bizottság az információt továbbítja a többi tagállamnak.

229. cikk

(1) Az alábbi áruk ideiglenes behozatala céljából szóbeli vámáru-nyilatkozat tehető a 497. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében megállapított feltételek szerint:

a)

- transzhumált, legeltetett, munkavégzés vagy szállítás céljára tartott állatok és más, az 567. cikk második albekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeket teljesítő egyéb áruk,

- az 571. cikk a) pontjában említett göngyöleg, amely a Közösség vámterületén kívül letelepedett személy állandó kitörölhetetlen jelzésével van ellátva,

- olyan rádiós és televíziós gyártási és közvetítő-berendezések, valamint az erre a célra különlegesen átalakított járművek és berendezéseik, amelyeket a Közösség vámterületén kívüli székhellyel rendelkező állami vagy magánszervezetek hoztak be, és amelyeket az ilyen berendezések és járművek behozatali eljárását engedélyező vámhatóságok jóváhagytak,

- az 569. cikk értelmében olyan műszerek és berendezések, amelyekre a szervátültetésre váró betegeknek segítséget nyújtó orvosoknak van szükségük;

b) a 232. cikkben említett áruk;

c) a vámhatóságok által engedélyezett egyéb áruk.

(2) Az (1) bekezdésben említett áruk tekintetében az ideiglenes behozatali eljárást lezáró újrakivitel esetében is lehet szóbeli vámáru-nyilatkozatot tenni.

2. szakasz

Egyéb módon megtett vámáru-nyilatkozatok

230. cikk

Az alábbiakat - amennyiben azokra vonatkozóan nem tettek kifejezett vámáru-nyilatkozatot - úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikkben meghatározott cselekmény révén szabad forgalomba bocsátás iránti vámáru-nyilatkozatot tettek:

a) olyan nem kereskedelmi jellegű, az utas személyi poggyászában található áruk, amelyek vagy a 918/83/EGK tanácsi rendelet ( 11 ) XI. címe I. fejezetének értelmében vagy tértiáru címén vámmentességet élveznek;

b) a 918/83/EGK tanácsi rendelet IX. és X. címe I. fejezetének értelmében vámmentességet élvező áruk;

c) tértiáruk címén vámmentességet élvező szállítóeszközök;

d) elhanyagolható jelentőségű forgalomban behozott áruk, amelyek a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésével összhangban mentesülnek a vámhivatalnak történő bemutatás kötelezettsége alól, feltéve, hogy behozatali vámok nem vonatkoznak rájuk;

e) utasok által behozott és tértiáruk címén vámmentességet élvező hordozható hangszerek.

231. cikk

Az alábbiakat - amennyiben azokra vonatkozóan nem tettek kifejezett vámáru-nyilatkozatot - úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikk b) pontjában meghatározott cselekmény révén kiviteli vámáru-nyilatkozatot tettek:

a) nem kereskedelmi jellegű, az utasok személyi poggyászában található áruk, melyekre kiviteli vámok nem vonatkoznak;

b) a Közösség vámterületén nyilvántartásba vett és újrabehozatalra szánt szállítóeszközök;

c) a 918/83/EGK tanácsi rendelet II. fejezetében említett áruk;

d) egyéb áruk elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi;

e) utasok hordozható hangszerei.

232. cikk

(1) Az alábbiakat - amennyiben azokat írásban vagy szóban nem jelentették be a vámhatóság felé - a 233. cikkben említett módon ideiglenes behozatalra bejelentettnek kell tekinteni az 579. cikktől függően:

a) az utasok által az 563. cikknek megfelelően személyes használatra, illetve sportcélokra behozott áruk;

b) az 556-561. cikkben említett szállítóeszközök;

c) az 564. cikk a) bekezdésének megfelelően a nemzetközi tengeri forgalomban résztvevő hajókon tengerészek számára felhasznált jóléti anyagok;

d) az 569. cikk (1a) bekezdésében említett hordozható hangszerek.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett árukat sem írásban, sem szóban nem jelentették be a vámhatóság felé, azokat úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikkben említett cselekmény révén az ideiglenes behozatalt lezáró újrakiviteli vámáru-nyilatkozatot tettek.

233. cikk

(1) A 230-232. cikk alkalmazásában vámáru-nyilatkozatnak tekintendő cselekmények az alábbiak lehetnek:

a) a vámhivatalhoz vagy a Vámkódex 38. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint kijelölt vagy jóváhagyott bármely egyéb helyre szállított áruk esetén:

- a vámhivatal zöld vagy "nincs elvámolnivaló" folyosóján történő áthaladás, ha kétfolyosós rendszer működik,

- kétfolyosós rendszert nem működtető vámhivatalon történő áthaladás, önként tett vámáru-nyilatkozat nélkül,

- a "nincs elvámolnivaló" feliratú matricának vagy vámárunyilatkozat-címkének a rögzítése az utasszállító jármű szélvédőjén, ahol a nemzeti rendelkezések biztosítják ezt a lehetőséget;

b) a Vámkódex 38. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó végrehajtási rendelkezéseknek megfelelően az áruknak a vámhivatalnál történő bemutatási kötelezettség alóli mentessége esetén, a 231. cikk szerinti kivitel, valamint a 232. cikk (2) bekezdése szerinti újrakivitel esetén:

- a Közösség vámterületének határán történő egyszerű áthaladás.

(2) Ha egy utas csomagjában lévő, a 230. cikk a) pontja, a 231. cikk a) pontja, a 232. cikk (1) bekezdésének a) pontja, vagy a 232. cikk (2) bekezdése szerinti árukat az utas kísérete nélkül vasúton szállítják és róla vámáru-nyilatkozatot tesznek anélkül, hogy az utas személyesen jelen volna, a 38a. mellékletben hivatkozott okmányt lehet használni az abban rögzített feltételekkel és korlátozásokkal.

234. cikk

(1) Amennyiben a 230-232. cikk feltételei teljesülnek, az árut akkor kell a Vámkódex 63. cikke szerint a vámhivatalnál bemutatottnak, a vámáru-nyilatkozatot elfogadottnak, a kiadást pedig engedélyezettnek tekinteni, amikor a 233. cikkben említett cselekmény megvalósul.

(2) Amennyiben egy ellenőrzés felfedi, hogy a 233. cikkben említett cselekmény megvalósult, de a behozott, illetve kivitt áruk nem felelnek meg a 230-232. cikkben meghatározott feltételeknek, az érintett árukat jogellenesen behozott vagy kivitt áruknak kell tekinteni.

3. szakasz

Az 1. és 2. szakaszra vonatkozó közös rendelkezések

235. cikk

A 225-232. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az árukra, amelyekre visszatérítések vagy más összegek kifizetését vagy vám visszafizetését kérik, vagy amelyekre tiltás vagy korlátozás vagy bármely más különleges alakiság vonatkozik.

236. cikk

Az 1. és 2. szakasz alkalmazásában "utas":

A. áru behozatala esetén:

1. minden olyan személy, aki ideiglenesen lép be a Közösség vámterületére, és akinek lakóhelye nem ott található, és

2. minden olyan személy, aki a Közösség vámterületére tér vissza, ahol egyébként lakóhellyel rendelkezik, miután ideiglenesen egy harmadik országban tartózkodott;

B. áru kivitele esetén:

1. minden olyan személy, aki ideiglenesen elhagyja a Közösség vámterületét, ahol egyébként lakóhellyel rendelkezik, és

2. minden olyan személy, aki ideiglenes ott-tartózkodását követően elhagyja a Közösség vámterületét, ahol egyébként nem rendelkezik lakóhellyel;

4. szakasz

Postai forgalom

237. cikk

(1) Az alábbi postai küldeményeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket bejelentettek a vámhatóságnál:

A. szabad forgalomba bocsátás céljából:

a) a Közösség vámterületére való beléptetés időpontjában:

- olyan levelezőlapok és levelek, amelyek kizárólag személyes jellegű üzeneteket tartalmaznak,

- Braille-írással írott levelek,

- nyomtatott anyagok, amelyekhez behozatali vámok nem kapcsolódnak, és

- minden egyéb, levél vagy postai csomagküldemény formájában küldött szállítmány, amely a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően mentes a vámhatóságnál való bemutatás kötelezettsége alól;

b) a vámhatóságnál történő bemutatás időpontjában:

- az a) pontban említettektől eltérő, levél vagy postai csomagküldemény formájában küldött szállítmányok, feltéve, hogy CN22 és/vagy CN23 vámáru-nyilatkozatot mellékeltek hozzájuk;

B. kivitel esetén:

a) olyan levél vagy postai csomagküldemény esetében, melyre kiviteli vámok nem vonatkoznak, a levél vagy postai csomagküldemény postahivatal által történő elfogadásakor;

b) olyan levél vagy postai csomagküldemény esetében, melyre kiviteli vámok vonatkoznak, a levél vagy postai csomagküldemény vámhatóságnál történő bemutatásakor, feltéve, hogy CN22 és/vagy CN23 vámáru-nyilatkozatot mellékeltek hozzá.

(2) Az (1) bekezdés A. pontjában említett esetekben a címzettet, az (1) bekezdés B. pontjában említett esetekben pedig a feladót kell nyilatkozattevőnek és adott esetben vámfizetésre kötelezettnek tekinteni. A vámhatóság rendelkezhet úgy, hogy a postaigazgatást kell nyilatkozattevőnek és adott esetben vámfizetésre kötelezettnek tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a nem vámköteles árukat a Vámkódex 63. cikke értelmében a vámhatóságnál bemutatottaknak, a vámáru-nyilatkozatot elfogadottnak, a kiadást pedig engedélyezettnek kell tekinteni a következő esetekben:

a) behozatal esetén, amikor az árut a címzettnek kézbesítik;

b) kivitel esetén, amikor az árut a postahivatalok átvették.

(4) Amennyiben olyan levelet vagy postai csomagküldeményt, amely nem mentesül a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján a vámhatóságnál történő bemutatás kötelezettsége alól, CN22 és/vagy CN23 vámáru-nyilatkozat nélkül mutatnak be, vagy ha ezek a vámáru-nyilatkozatok hiányosak, a vámhatóság határozza meg, hogy a vámáru-nyilatkozatot milyen formában kell megtenni, illetve kiegészíteni.

238. cikk

A 237. cikk nem alkalmazható:

- az olyan kereskedelmi célú árukat tartalmazó küldeményekre, amelyek összértéke meghaladja a Közösség hatályos rendelkezéseiben megállapított statisztikai küszöbértéket; a vámhatóságnak jogában áll magasabb küszöbértéket meghatározni,

- az olyan kereskedelmi célú árukat tartalmazó küldeményekre, amelyek egy rendszeres, azokhoz hasonló szállítmányokból álló sorozat részét képezik,

- arra az esetre, amikor a vámáru-nyilatkozat megtétele írásban, szóban, vagy számítógépes rendszer alkalmazásával történik,

- a 235. cikkben meghatározott árukat tartalmazó küldeményekre.

VIII. CÍM

AZ ÁRUK VÁMVIZSGÁLATA, A VÁMHIVATAL TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSAI ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEI

239. cikk

(1) Az árut a vámhatóság által erre a célra kijelölt helyeken és időpontokban kell megvizsgálni.

(2) A vámhatóság azonban a nyilatkozattevő kérelmére engedélyezheti, hogy az áru vámvizsgálatára más helyeken és időpontokban kerüljön sor.

Minden ezzel kapcsolatosan felmerülő költség a nyilatkozattevőt terheli.

240. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság úgy határoz, hogy vámvizsgálatot tart, erről értesíti a nyilatkozattevőt, illetve annak képviselőjét.

(2) Ha a vámhatóság úgy dönt, hogy az áruknak csak egy részét vizsgálja meg, értesíti a nyilatkozattevőt vagy annak képviselőjét, hogy mely tételeket kívánja vizsgálat alá vonni. A vámhatóság választásával szemben nincs helye ellentmondásnak.

241. cikk

(1) A nyilatkozattevő vagy az általa az áruk vizsgálatánál történő részvételre kijelölt személy a vámhatóság munkájának elősegítéséhez szükséges minden segítséget köteles megadni. Amennyiben a vámhatóság úgy találja, hogy a nyújtott segítség nem kielégítő, jogában áll megkövetelni a nyilatkozattevőtől, hogy jelöljön ki egy másik személyt, aki képes megadni a szükséges segítséget.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő megtagadja, hogy az áru vámvizsgálatánál jelen legyen, vagy hogy olyan személyt jelöljön ki, aki képes megadni a vámhatóság által szükségesnek tartott segítséget, az említett hatóság határidőt állapít meg a kötelezettség teljesítésére, kivéve, ha úgy dönt, hogy a vámvizsgálattól el lehet tekinteni.

Ha a nyilatkozattevő a határidő lejártával sem teljesítette a vámhatóság által megszabott követelményeket, a vámhatóság a Vámkódex 75. cikke a) pontjának alkalmazása céljából a nyilatkozattevő kockázatára és költségére lefolytatja az áru vámvizsgálatát, és amennyiben szükséges, igénybe veszi szakértő vagy bármely más személy szolgáltatását is a hatályos rendelkezések alapján.

(3) Azok a megállapítások, amelyeket az előző bekezdésben említett feltételek szerint elvégzett vámvizsgálat során tett a vámhatóság, ugyanolyan érvényűek, mintha a vizsgálat során a nyilatkozattevő jelen lett volna.

(4) A vámhatóságnak lehetősége van, hogy a (2) és (3) bekezdésben megállapított intézkedések helyett a vámáru-nyilatkozatot érvénytelennek tekintse, amennyiben az a tény, hogy a nyilatkozattevő megtagadta az áru vámvizsgálatán való személyes részvételt, illetve helyettesítésére olyan másik személy megjelölését, aki képes megadni a vámhatóságnak a szükséges segítséget, sem célja, sem tényleges hatása szerint nem akadályozza ezt a hatóságot abban, hogy olyan megállapítást tegyen, miszerint az áruknak az érintett vámeljárás alá vonását szabályozó rendelkezéseket megsértették, illetve sem célja, sem tényleges hatása szerint nem eredményezi a Vámkódex 66. cikkének (1) bekezdésében vagy 80. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megkerülését.

242. cikk

(1) Ha a vámhatóság mintavétel mellett dönt, erről értesíti a nyilatkozattevőt vagy annak képviselőjét.

(2) A mintavételt a vámhatóság maga hajtja végre. Jogában áll azonban felkérni a nyilatkozattevőt vagy az általa kijelölt személyt, hogy az ő felügyelete alatt végezze el a mintavételt.

A mintavételt a hatályos rendelkezésekben meghatározott módszerek alapján kell elvégezni.

(3) A mintaként vett árumennyiség nem haladhatja meg azt a mennyiséget, amely az elemzéshez vagy részletesebb vizsgálathoz szükséges, beleértve az esetleges ellenőrző elemzést is.

243. cikk

(1) A nyilatkozattevő vagy az általa a mintavételnél történő részvételre kijelölt személy minden olyan segítséget köteles megadni a vámhatóságnak, amely a művelet elvégzéséhez szükséges.

(2) Ha a nyilatkozattevő megtagadja, hogy a mintavételnél jelen legyen, vagy másik személyt jelöljön ki a közreműködésre, vagy ha nem ad meg a vámhatóságoknak az intézkedést elősegítő minden segítséget, a 241. cikk (1) bekezdése második mondatának, valamint a 241. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

244. cikk

Amennyiben elemzés vagy részletes vizsgálat céljából a vámhatóság mintát vesz, engedélyezi a szóban forgó áru kiadását anélkül, hogy az elemzés vagy vizsgálat eredményére várna, kivéve, ha valamilyen más ok merül fel a kiadás megtagadására, és feltéve, hogy - amennyiben vámtartozás keletkezett vagy valószínűsíthetően keletkezhet - a szóban forgó vámtartozást lekönyvelték, és kifizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak.

245. cikk

(1) A vámhatóság által mintaként vett árumennyiséget nem kell levonni a bejelentett mennyiségből.

(2) A kiviteli vagy passzív feldolgozási eljárás során, amennyiben a körülmények lehetővé teszik, a vámhatóság engedélyezi a nyilatkozattevő számára, hogy az áruból vett mintamennyiséget a szállítmány kiegészítése érdekében azonos áruval pótolja.

246. cikk

(1) Amennyiben az elemzés vagy részletes vizsgálat során a minta nem semmisült meg, azt a nyilatkozattevő részére, annak kérelmére és költségére vissza kell szolgáltatni, ha arra a vámhatóságnak már nincs szüksége, különösen azután, hogy az ennek az elemzésnek vagy részletes vizsgálatnak az eredményein alapuló, a vámhatóság által hozott határozattal szemben a nyilatkozattevő már minden jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő nem kéri, hogy a mintát részére visszaadják, akkor azt a vámhatóság megsemmisítheti, vagy megőrizheti. Különleges esetekben azonban a vámhatóság kötelezheti a nyilatkozattevőt, hogy a megmaradt mintát szállítsa el.

247. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot és a kísérő okmányokat, illetve megvizsgálja az árut, akkor legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie az ellenőrzés vagy vizsgálat alapját és eredményét. Az áru részleges vizsgálata esetén a vizsgált szállítmányra vonatkozó adatokat úgyszintén fel kell tüntetnie.

Adott esetben a vámhatóságnak azt is fel kell tüntetnie a vámáru-nyilatkozaton, hogy a nyilatkozattevő vagy képviselője nem volt jelen.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat és a kísérő okmányok ellenőrzésének vagy az áruk vizsgálatának az eredménye nem egyezik meg a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett adatokkal, akkor a vámhatóságnak legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie azokat az adatokat, amelyeket figyelembe kell venni a szóban forgó árura vonatkozó terhek alkalmazásához, a kivitelhez kapcsolódó esetleges visszatérítések vagy egyéb összegek kiszámításához, valamint az azon vámeljárást szabályozó többi rendelkezés alkalmazásához, amely alá az árut bejelentették.

(3) A vámhatóság ténymegállításában adott esetben feltünteti az alkalmazott azonosítási módokat. Ezt dátummal látja el, és feltünteti rajta az azt kibocsátó vámtisztviselő azonosításához szükséges adatokat.

(4) Amennyiben a vámhatóság nem ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot, és nem is vizsgálja meg az árut, úgy nem kell záradékolnia sem a vámáru-nyilatkozatot, sem az (1) bekezdésben említett kísérő okmányt.

(5) A közösségi árutovábbítási eljárás során az indító vámhivatal a vonatkozó adatok bejegyzésével rögzíti az ellenőrzés eredményét az árutovábbítási nyilatkozaton.

248. cikk

(1) A kiadás engedélyezése után el lehet végezni a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok szerint meghatározott behozatali vámok lekönyvelését. Amennyiben a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy az általa elvégzett vizsgálat magasabb összegű behozatali vámot eredményezhet, mint amely a vámáru-nyilatkozaton feltüntetett adatokból következik, úgy olyan biztosíték nyújtását követeli meg, amely elegendő a vámáru-nyilatkozat adatai szerint megállapított és az áruk után végül adott esetben fizetendő összegek közötti különbözet fedezésére. A nyilatkozattevő azonban a biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámösszegnek az azonnali lekönyvelését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.

(2) Amennyiben a vámhatóság az általa elvégzett ellenőrzés alapján olyan összegű behozatali vámot állapít meg, amely eltér a vámáru-nyilatkozatban megadott adatok alapján kiszabható összegtől, az áruk kiadása után az így megállapított összeget haladéktalanul le kell könyvelni.

(3) Amennyiben a vámhatóságnak megalapozott kétségei merülnek fel azt illetően, hogy valamely tiltást vagy korlátozást kell-e alkalmazni, és ez nem tisztázható, amíg a hatóságok által elvégzett ellenőrzések eredménye nem áll rendelkezésre, a szóban forgó árukat nem lehet kiadni.

(4) Az (1) bekezdés sérelme nélkül a vámhatóságok eltekinthetnek a biztosíték megkövetelésétől az olyan áruk tekintetében, amelyek vámkontingens igénybevételére vonatkozó kérelem tárgyát képezik, ha a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor megállapítják, hogy a kérdéses vámkontingens a 308c. cikk értelmében nem kritikus.

249. cikk

(1) A kiadás formáját a vámhatóság határozza meg, kellőképpen figyelembe véve azt a helyet, ahol az áru található, valamint az áru felügyeletére vonatkozó külön rendelkezéseket.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot írásban nyújtották be, akkor azon vagy adott esetben a hozzá csatolt okmányon fel kell tüntetni a kiadás tényét és időpontját, és egy példányt vissza kell juttatni a nyilatkozattevőnek.

(3) Közösségi árutovábbítási eljárás során, ha az ellenőrzés eredménye lehetővé teszi, az indító vámhivatal engedélyezi az áruk kiadását, és rögzíti a kiadás időpontját a számítógépes rendszerben.

250. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság a Vámkódex 75. cikke a) pontjának második vagy harmadik francia bekezdésében felsorolt okok valamelyike miatt nem tudta engedélyezni az áruk kiadását, úgy határidőt állapít meg a nyilatkozattevőnek, hogy rendezze az áruk helyzetét.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő a Vámkódex 75. cikke a) pontjának második francia bekezdésében említett körülmények esetén elmulasztotta benyújtani a szükséges okmányokat az (1) bekezdésben említett határidőn belül, a szóban forgó vámáru-nyilatkozatot meg nem tettnek kell tekinteni, és a vámhivatal azt érvényteleníti. Ebben az esetben a Vámkódex 66. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A Vámkódex 75. cikke a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett körülmények esetén és a Vámkódex 66. cikke (1) bekezdésének első albekezdése vagy 182. cikke értelmében hozott intézkedések sérelme nélkül, amennyiben a nyilatkozattevő az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem fizette meg a fizetendő vámot, és nem is nyújtott annak összegére biztosítékot, úgy a vámhatóság előkészületeket tehet az áru értékesítésére. Ebben az esetben az árukat értékesíteni kell - amennyiben a szóban forgó vámhatóság tagállamának jogszabályai megengedik, szükség esetén kényszerértékesítés útján is -, kivéve, ha a szükséges feltételeket időközben teljesítették. A vámhatóság erről tájékoztatja a nyilatkozattevőt.

A vámhatóság a nyilatkozattevő kockázatára és költségére a szóban forgó árut a felügyelete alatt álló különleges helyiségbe vagy területre irányíthatja.

251. cikk

A Vámkódex 66. cikke (2) bekezdésétől eltérően a vámáru-nyilatkozatot az áru kiadását követően is érvényteleníteni lehet az alábbiak szerint:

1. amennyiben megállapítást nyer, hogy tévedésből a megfelelő vámeljárás helyett olyan vámeljárást kértek, amely behozatalivámteher-fizetéssel jár együtt, úgy a vámhatóság érvényteleníti a vámáru-nyilatkozatot, ha annak elfogadásától számított három hónapon belül erre vonatkozó kérelmet nyújtanak be hozzá, feltéve, hogy:

- az áru felhasználása nem sértette meg azon vámeljárás feltételeit, amely alá azt vonni kellett volna,

- a vámáru-nyilatkozat benyújtásakor az árut egy másik olyan vámeljárás alá vonásra szánták, amelynek valamennyi követelményét teljesítették, és

- az árut haladéktalanul azon vámeljárás alá vonják, amelyre ténylegesen szánták.

Az a vámáru-nyilatkozat, amely az árut az utóbb említett vámeljárás alá vonja, az érvénytelenített vámáru-nyilatkozat elfogadásának napjától hatályos.

Kivételes és megfelelően indokolt esetekben a vámhatóság engedélyezheti a három hónapos határidő túllépését;

1a. Ha az áruk más áruk helyett tévedésből kerültek bejelentésre olyan vámeljárásra, amely behozatali vám megfizetésének kötelezettségét vonja maga után, a vámhatóságok érvénytelenítik a vámáru-nyilatkozatot, ha ilyen értelmű kérést nyújtanak be a nyilatkozat elfogadásától számított három hónapon belül, feltéve, hogy:

- az eredetileg bejelentett árukat:

-

i. nem használták fel másképp, mint ahogy azt eredeti vámjogi helyzetükben engedélyezték; és

ii. visszaállították eredeti vámjogi helyzetükbe,

- és hogy

- azokat az árukat, amelyeket az eredeti szándék szerint kellett volna bejelenteni a vámeljárásra:

-

i. az eredeti vámáru-nyilatkozat benyújtásakor ugyanannál a vámhivatalnál tudták volna bemutatni; és

ii. ugyanarra a vámeljárásra jelentették be, amelyre eredetileg szánták.

A vámhatóságok a fent hivatkozott határidőt megfelelően indokolt, kivételes esetekben meghosszabbíthatják;

1b. A csomagküldő kereskedés keretében rendelé©sre szállított és visszaküldött áruk esetében a vámhatóságok érvénytelenítik a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatokat, ha a nyilatkozat elfogadásától számított három hónapon belül erre vonatkozó kérelmet nyújtanak be, feltéve hogy az árukat az eredeti küldő címére vagy az említett küldő által megadott más címre visszaküldve kivitték;

1c. Ha visszamenőleges hatályú engedélyt adnak ki:

- a 294. cikk szerint az áru meghatározott célú felhasználására tekintettel kedvezményes tarifális elbánás alkalmazásával, illetve csökkentett, vagy nulla vámtétellel való szabad forgalomba bocsátásával

- vagy

- az 508. cikk szerint valamely gazdasági vámeljárásra vonatkozóan;

2. amennyiben az áru tekintetében kiviteli vagy passzív feldolgozási eljárást kértek, a vámáru-nyilatkozatot érvényteleníteni kell, feltéve, hogy:

a) azon áruk esetében, amelyek kivitelivámteher-fizetési kötelezettség alá tartoznak, behozatalivám-visszatérítésre, kiviteli visszatérítésre vagy egyéb kivitellel kapcsolatos összegre vonatkozó kérelem tárgyát képezik, vagy amelyekre más különleges exportintézkedés vonatkozik:

- a nyilatkozattevő igazolást nyújt a kiviteli vámhivatal számára arra vonatkozóan, hogy az áru nem hagyta el a Közösség vámterületét,

- a nyilatkozattevő visszaszolgáltatja az említett vámhivatalnak a vámáru-nyilatkozat valamennyi példányát, valamint minden egyéb okmányt, amelyet annak elfogadásakor a részére kiállítottak,

- a nyilatkozattevő igazolja a kiviteli vámhivatalnál, hogy a szóban forgó árukra vonatkozó kiviteli nyilatkozat alapján kapott visszatérítéseket és egyéb összegeket visszafizette, vagy hogy az illetékes szervek megtették a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy azokat ne fizessék ki, és

- a nyilatkozattevő a hatályos rendelkezéseknek megfelelően teljesített minden olyan kötelezettséget, amelyet a kiviteli vámhivatal állapított meg az áru helyzetének rendezése érdekében.

A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése egyben a vámáru-nyilatkozattal együtt benyújtott kiviteli engedélyen vagy előzetes rögzítési igazoláson tett valamennyi módosítás visszavonását is jelenti.

Amennyiben a kiviteli nyilatkozaton szereplő árunak egy meghatározott határidőn belül el kell hagynia a Közösség vámterületét, a határidő betartásának elmulasztása a vonatkozó vámáru-nyilatkozat érvénytelenítésével jár;

b) egyéb áruk esetében a kiviteli vámhivatalt a 792a. cikk (1) bekezdésének megfelelően arról tájékoztatták, vagy a kiviteli vámhivatal a 796e. cikk (2) bekezdése alapján úgy tekinti, hogy a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk a Közösség vámterületét nem hagyták el;

3. Amennyiben az áru újrakivitele vámáru-nyilatkozat benyújtásával jár együtt, akkor a fenti 2. pontot kell megfelelően alkalmazni;

4. Amennyiben a közösségi árukat a Vámkódex 98. cikke (1) bekezdése b) pontja szerint vonták vámraktározási eljárás alá, úgy ezen vámeljárás alá vonás céljából tett vámáru-nyilatkozat érvénytelenítését kérelmezni lehet, és az végrehajtható, ha az áruk előírt vámjogi sorsa rendezésének elmulasztása esetére vonatkozó jogszabályokban meghatározott intézkedéseket megtették.

Amennyiben az áru vámraktározási eljárás alatt tartására megállapított határidő lejártáig nem kérvényezték a vonatkozó jogszabályokban megállapított vámjogi sors meghatározását, a vámhatóság megteszi az azon jogszabályokban előírt intézkedéseket.

252. cikk

Ha a vámhatóság a Vámkódex 75. cikkének b) pontja szerint közösségi árukat értékesít, úgy ezt a tagállamok hatályos előírásaiban foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani.

IX. CÍM

EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. szakasz

Általános rendelkezések

253. cikk

(1) A hiányos vámáru-nyilatkozat esetén követendő eljárás lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy kellően indokolt esetben olyan vámáru-nyilatkozatot is elfogadjon, amely nem tartalmazza az összes szükséges adatot, vagy amelyhez nem csatolták a szóban forgó vámeljáráshoz szükséges valamennyi okmányt.

(2) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás lehetővé teszi, hogy az árukat a szóban fogó vámeljárás alá vonják egy egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett, amit követően kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani, amely lehet általános, időszakos vagy összegző jellegű.

(3) A helyi vámkezelési eljárás lehetővé teszi, hogy az áruk szóban fogó vámeljárás alá vonását az érintett személy helyiségében vagy területén vagy a vámhatóság által megjelölt vagy jóváhagyott más helyen végezzék el.

(4) Bárki kérelmezhet egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárást saját maga számára - akár saját nevében, akár képviselőként jár el -, ha megfelelő nyilvántartások és eljárások révén az engedélyező vámhatóság azonosítani tudja a képviselt személyeket, és el tudja végezni a megfelelő vámellenőrzéseket.

Az ilyen kérelem vonatkozhat összevont engedélyre is, a Vámkódex 64. cikkének sérelme nélkül.

(5) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának feltétele a behozatali vámokra és egyéb terhekre adott biztosíték.

(6) Az engedély jogosultjának - a nyilatkozattevő kötelezettségei és a vámtartozás keletkezésére vonatkozó szabályok sérelme nélkül - meg kell felelnie az e fejezetben meghatározott feltételeknek és kritériumoknak, valamint az engedélyből származó kötelezettségeknek.

(7) Az engedély jogosultja minden olyan, az engedély kiadása után felmerült tényről köteles tájékoztatni az engedélyező vámhatóságot, amely hatással lehet az engedély fenntartására vagy tartalmára.

(8) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt az engedélyező vámhatóság felülvizsgálja, ha:

a) a vonatkozó közösségi jogszabályok jelentősen megváltoztak;

b) alapos okkal feltételezhető, hogy a vonatkozó feltételeket az engedély jogosultja már nem teljesíti.

Három évnél rövidebb ideje alapított kérelmezőnek kiállított egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély esetében a kiállítás utáni első év folyamán szoros felügyeletet kell alkalmazni.

253a. cikk

Amennyiben egyszerűsített eljárást alkalmaznak adatfeldolgozó rendszerek használatával történő nyilatkozattételre vagy adatfeldolgozási eljárás alkalmazásával, a 199. cikk (2) és (3) bekezdése és a 222., 223. és 224. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelésieljárás alkalmazásának feltétele, hogy a vámáru-nyilatkozatokatés az értesítéseket elektronikus formában nyújtsákbe.

Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető.

2. szakasz

Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyek kiadása, felfüggesztése és visszavonása

253b. cikk

(1) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély iránti kérelem benyújtására a 67. melléklet szerinti formanyomtatványt vagy az annak megfelelő elektronikus formanyomtatványt kell használni.

(2) Ha az engedélyező vámhatóság azt állapítja meg, hogy a kérelem nem tartalmazza az összes szükséges adatot, a kézhezvételtől számított 30 naptári napon belül kérése indokainak közlésével felkéri a kérelmezőt, hogy adja meg a szükséges információkat.

(3) A kérelmet nem lehet befogadni, ha:

a) nem felel meg az (1) bekezdésnek;

b) nem az illetékes vámhatósághoz nyújtották be;

c) a kérelmezőt gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény miatt elítélték;

d) a kérelem benyújtásának időpontjában a kérelmező ellen csődeljárás folyik.

(4) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély megadása előtt a vámhatóságoknak ellenőrizniük kell a kérelmező nyilvántartásait, kivéve ha egy korábbi ellenőrzés eredménye is felhasználható.

253c. cikk

(1) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó engedélyt akkor lehet megadni, ha teljesülnek a 14h. cikkben - az (1) bekezdés c) pontja kivételével -, a 14i. cikk d), e) és g) pontjában, valamint a 14j. cikkben meghatározott feltételek és kritériumok.

A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt akkor lehet megadni, ha teljesülnek a 14h. cikkben - az (1) bekezdés c) pontja kivételével -, a 14i. cikkben és a 14j. cikkben meghatározott feltételek és kritériumok.

Az első és második albekezdésben említett engedélyek megadásakor a vámhatóságok a 14a. cikk (2) bekezdését alkalmazzák és a 67. mellékletben szereplő engedély-formanyomtatványt használják.

(2) Ha a kérelmező a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány jogosultja, akkor az e cikk (1) bekezdésében említett feltételek és kritériumok teljesítettnek tekintendők.

253d. cikk

(1) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt az engedélyező vámhatóság felfüggeszti, ha:

a) megállapították, hogy nem tartották be a 253c. cikk (1) bekezdésében említett feltételeket és kritériumokat;

b) a vámhatóságok okkal feltételezik, hogy az engedély jogosultja vagy a 14h. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában említett más személy olyan cselekményt követett el, amely büntetőeljárás megindítását eredményezi és a vámszabályok megszegésével kapcsolatos.

Az első albekezdés b) pontjában említett esetben azonban az engedélyező vámhatóság határozhat úgy, hogy nem függeszti fel az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt, ha úgy ítéli meg, hogy a szabályszegés a vámeljárással kapcsolatos műveletek számához vagy nagyságrendjéhez viszonyítva elhanyagolható jelentőségű, és nem teszi kétségessé az engedély jogosultjának jóhiszeműségét.

A határozat meghozatala előtt az engedélyező vámhatóságnak közölnie kell megállapításait az engedély jogosultjával. Az engedély jogosultjának jogában áll, hogy a közléstől számított 30 naptári napon belül orvosolja a helyzetet és/vagy kifejtse álláspontját.

(2) Ha az engedély jogosultja nem orvosolja harminc naptári napon belül az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett helyzetet, akkor az engedélyező vámhatóság értesíti arról, hogy 30 naptári napra felfüggeszti az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyét, hogy megtehesse a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket.

(3) Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett esetekben az engedélyező vámhatóság az engedélyt a büntetőeljárás lezárulásáig felfüggeszti. Erről az engedély jogosultját értesíti.

(4) Ha az engedély jogosultja nem tudja orvosolni a helyzetet 30 naptári napon belül, de bizonyítani tudja, hogy a felfüggesztési idő meghosszabbítása esetén képes teljesíteni a feltételeket, akkor az engedélyező vámhatóság az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt további 30 naptári napra felfüggeszti.

(5) Az engedély felfüggesztése nem érinti a felfüggesztés napja előtt már megkezdett, de még be nem fejezett vámeljárásokat.

253e. cikk

(1) Ha az engedély jogosultja az engedélyező vámhatóság számára megfelelő módon megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megfeleljen az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás engedélyezéséhez teljesítendő feltételeknek és kritériumoknak, az engedélyező vámhatóság visszavonja a felfüggesztést, és erről tájékoztatja az engedély jogosultját. A felfüggesztés a 253d. cikk (2) vagy (4) bekezdésében rögzített időtartam lejárta előtt vonható vissza.

(2) Ha az engedély jogosultja nem teszi meg a szükséges intézkedéseket a 253d. cikk (2) vagy (4) bekezdésében előírt felfüggesztési időn belül, akkor a 253 g. cikket kell alkalmazni.

253f. cikk

(1) Ha az engedély jogosultja ideiglenesen nem képes megfelelni az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás engedélyezéséhez megállapított feltételeknek és kritériumoknak, kérheti az engedély felfüggesztését. Ilyen esetben az engedély jogosultjának értesítenie kell az engedélyező vámhatóságot, megadva azt az időpontot, amikor ismét képes lesz a feltételek és kritériumok teljesítésére. Szintén értesítenie kell az engedélyező vámhatóságot minden tervezett intézkedésről és azok menetrendjéről.

(2) Ha az engedély jogosultja nem tudja orvosolni a helyzetet az értesítésben megadott időn belül, akkor az engedélyező vámhatóság ésszerű mértékű hosszabbítást engedélyezhet, feltéve hogy az engedély jogosultja jóhiszeműen járt el.

253g. cikk

A Vámkódex 9. cikkének és e rendelet 4. cikkének sérelme nélkül az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt az engedélyező vámhatóság a következő esetekben visszavonja:

a) ha az engedély birtokosa nem orvosolja a 253d. cikk (2) bekezdésében és a 253f. cikk (1) bekezdésében említett helyzetet;

b) ha az engedély birtokosa vagy a 14h. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában említett más személy a vámszabályokhoz kapcsolódó súlyos vagy ismételt szabályszegést követett el, és nincs további fellebbezési joga;

c) az engedély jogosultjának kérelmére.

Az első albekezdés b) pontjában említett esetben azonban az engedélyező vámhatóság határozhat úgy, hogy nem vonja vissza az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt, ha úgy ítéli meg, hogy a szabályszegés a vámeljárással kapcsolatos műveletek számához vagy nagyságrendjéhez viszonyítva elhanyagolható jelentőségű, és nem teszi kétségessé az engedély jogosultjának jóhiszeműségét.

1A. FEJEZET

Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó egységes engedély

1. szakasz

Kérelmezési eljárás

253h. cikk

(1) Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet a 14d. cikk (1) és (2) bekezdésében említett vámhatóságok egyikéhez kell benyújtani.

Ha azonban az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt meghatározott célú felhasználásra vagy valamely gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedéllyel összefüggésben vagy azt követően kérelmezik, akkor a 292. cikk (5) és (6) bekezdését vagy az 500. és 501. cikket kell alkalmazni.

(2) Ha a vonatkozó nyilvántartások és dokumentáció egy részét a kérelmezés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban őrzik, akkor a kérelmezőnek a kérelem-formanyomtatvány (amelynek mintája a 67. mellékletben szerepel) 5a., 5b. és 7. rovatait ennek megfelelően kell kitöltenie.

(3) A kérelmezőnek a kérelmezés helye szerinti tagállamban meg kell adnia egy saját szervezetén belüli, bármikor elérhető központi szervet vagy kapcsolattartó személyt, amely vagy aki a vámhatóságok számára minden olyan információt megad, amely az egységes engedély megadására vonatkozó követelményeknek való megfelelés igazolásához szükséges.

(4) A kérelmezőknek a szükséges adatokat, ha lehetséges, elektronikus úton kell megadniuk a vámhatóságoknak.

(5) Az érintett tagállamok közötti, a szóban forgó vámeljáráshoz szükséges elektronikus adatcsererendszer bevezetéséig az engedélyező vámhatóság elutasíthatja az (1) bekezdés szerint benyújtott kérelmeket, ha az egységes engedély kibocsátása aránytalan igazgatási terhet vonna maga után.

253i. cikk

(1) A tagállamok elküldik a Bizottságnak a 253h. cikk (1) bekezdésében említett azon vámhatóságaik jegyzékét, amelyekhez a kérelmeket és azok esetleges későbbi módosításait be kell nyújtani. A Bizottság ezeket az információkat a világhálón keresztül hozzáférhetővé teszi. Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó egységes engedélyek tárgyában ezek a hatóságok járnak el engedélyező vámhatóságként.

(2) A tagállamok kijelölnek egy központi hivatalt, amely a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti adatcseréért felel, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

2. szakasz

A kiállítási eljárás

253j. cikk

(1) Egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó egységes engedély kérelmezése esetén az engedélyező vámhatóság a következő információkat bocsátja a többi érintett vámhatóság rendelkezésére:

a) a kérelem;

b) az engedély tervezete;

c) minden, az engedély megadásához szükséges információ.

Az információk közlése a 253 m. cikkben említett kommunikációs rendszer használatával történik, amint a rendszer rendelkezésre áll.

(2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett információkat az engedélyező vámhatóság a következő határidőkön belül bocsátja rendelkezésre:

a) 30 naptári nap, ha a kérelmező korábban már kapott egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt vagy a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítványt;

b) minden más esetben 90 naptári nap.

Ha az engedélyező vámhatóság ezeket a határidőket nem tudja betartani, azokat 30 naptári nappal meghosszabbíthatja. Ilyen esetben az engedélyező vámhatóság a határidők lejárta előtt tájékoztatja a kérelmezőt a hosszabbítás indokairól.

A határidő attól a naptól számítandó, amikor az engedélyező vámhatóság az (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban említett összes szükséges információt megkapta. Az engedélyező vámhatóság tájékoztatja a kérelmezőt a kérelem befogadásáról, valamint a fenti határidő kezdetének napjáról.

(3) 2009. december 31-ig a (2) bekezdés első albekezdésében előírt 30, illetve 90 naptári napos maximális időtartamok helyébe 90, illetve 210 naptári nap lép.

253k. cikk

(1) A kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam engedélyező vámhatósága és a kérelmezett egységes engedély által érintett többi tagállam vámhatóságai együttműködnek a működési és beszámolási követelmények kialakításában, ideértve az egységes engedély szerinti vámeljárás felügyeletére vonatkozó ellenőrzési terv kialakítását is. A vámeljárás(ok) céljaira az érintett vámhatóságok között továbbítandó adatok azonban a 30A. mellékletben meghatározott adatokra korlátozódnak.

(2) A kérelmezett egységes engedély által érintett többi tagállam vámhatóságai az engedély tervezetének kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül értesítik az engedélyező vámhatóságot esetleges kifogásaikról. Ha az ilyen értesítéshez több időre van szükség, erről a lehető leghamarabb, de mindenképpen a határidőn belül értesíteni kell az engedélyező vámhatóságot. A határidő legfeljebb 30 naptári nappal meghosszabbítható. Ebben az esetben az engedélyező vámhatóság értesíti a kérelmezőt a határidő meghosszabbításáról.

Olyan kifogás esetén, amelyről a vámhatóságok nem tudtak a határidőn belül megállapodni, a kérelmet a felmerült kifogás(ok) vonatkozásában el kell utasítani.

Ha a megkeresett vámhatóság az első albekezdésben meghatározott határidő(kö)n belül nem válaszol, az engedélyező vámhatóság - a megkeresett vámhatóság felelőssége mellett - feltételezheti, hogy az engedély kiállításával kapcsolatban nincs kifogás.

(3) Mielőtt az engedélyező vámhatóság egy kérelmet részben vagy teljes egészében elutasítana, tervezett határozatának indokait közli a kérelmezővel, aki számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy a közlés időpontjától számított 30 naptári napon belül kifejtse álláspontját.

253l. cikk

(1) Ha az egységes engedélyt olyan kérelmező kéri, aki a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány jogosultja, az engedélyt ki kell adni, amennyiben a szükséges információcsere megtörtént:

a) a kérelmező és az engedélyező vámhatóság között;

b) az engedélyező hatóság és más, a kérelmezett egységes engedély által érintett vámhatóságok között.

Abban az esetben, ha a kérelmező nem jogosultja a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítványnak, az engedélyt akkor kell megadni, ha az engedélyező vámhatóság meggyőződött arról, hogy a kérelmező képes lesz a 253., 253a. és 253c. cikkben meghatározott vagy említett engedélyezési feltételek és kritériumok teljesítésére, és ha az e bekezdés első albekezdésében említett szükséges információcsere megtörtént.

(2) Miután az engedélyező vámhatóság a többi vámhatóság beleegyezését megkapta, vagy nem kapott tőlük indokolt kifogást, a 67. mellékletben meghatározott engedély-formanyomtatványnak megfelelően kiállítja az engedélyt a 253k. cikk (2) vagy (3) bekezdésében rögzített időtartamok leteltét követő 30 naptári napon belül.

Az engedélyező vámhatóság hozzáférhetővé teszi az engedélyt az érintett tagállamok vámhatóságai számára, mégpedig a 253 m. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül, amint az rendelkezésre áll.

(3) Az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó egységes engedélyeket minden, az engedély 10., 11. vagy mindkét utóbb említett rovatában (értelemszerűen) felsorolt tagállamban el kell ismerni.

3. Szakasz

Információcsere

253m. cikk

(1) A vámhatóságok közötti információs és kommunikációs folyamatra, valamint a Bizottság és a gazdasági szereplők tájékoztatására a Bizottság és a vámhatóságok által kölcsönös egyetértéssel meghatározott elektronikus információs és kommunikációs rendszert kell használni, amint az rendelkezésre áll. A gazdasági szereplőknek nyújtott tájékoztatás a 67. mellékletben szereplő, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó kérelem-formanyomtatvány kitöltési útmutatójának II. címe 16. rovatában meghatározott nem bizalmas adatokra korlátozódik.

(2) A Bizottság és a vámhatóságok az (1) bekezdésben említett rendszer használatával a következő információkat cserélik ki és tárolják, illetve a következő információkhoz férnek hozzá:

a) a kérelmek adatai;

b) a kiállítási folyamat során szükséges információk;

c) az 1. cikk (13) és (14) bekezdésében említett eljárásokra vonatkozóan kiállított egységes engedélyek, és adott esetben azok módosítása, felfüggesztése és visszavonása;

d) a 253. cikk (8) bekezdése szerinti felülvizsgálat eredménye.

(3) A Bizottság és a tagállamok az engedély jogosultjának előzetes beleegyezésével közzétehetik a világhálón az egységes engedélyek, valamint a 67. mellékletben szereplő, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó kérelem-formanyomtatvány kitöltési útmutatójának II. címe 16. rovatában meghatározott nem bizalmas adatok jegyzékét. A jegyzéket frissíteni kell.

2. FEJEZET

Az áruk szabad forgalomba bocsátására irányuló vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

254. cikk

A nyilatkozattevő kérelmére a vámhatóság elfogadhat szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó olyan nyilatkozatokat, amelyek nem tartalmazzák a 37. mellékletben meghatározott összes adatot.

Ezeknek a vámáru-nyilatkozatoknak azonban legalább a 30A. mellékletben a hiányos vámáru-nyilatkozathoz megállapított adatokat tartalmazniuk kell.

255. cikk

(1) Azokhoz a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokhoz, amelyeket a vámhatóság a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhat a szükséges okmányok valamelyikének csatolása nélkül is, legalább azokat az okmányokat csatolni kell, amelyeket a bejelentett áruk szabad forgalomba bocsátása előtt be kell nyújtani.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az olyan vámáru-nyilatkozatot, amelyhez nem csatolták az áru szabad forgalomba bocsátása előtt benyújtandó okmányt vagy okmányokat, el lehet fogadni akkor, ha a vámhatóság számára hitelt érdemlően igazolták, hogy:

a) a szóban forgó okmány létezik, és érvényes;

b) az okmányt a nyilatkozattevő akaratán kívül álló okok miatt nem csatolták a vámáru-nyilatkozathoz;

c) a vámáru-nyilatkozat elfogadásának bármilyen késedelme megakadályozná az áru szabad forgalomba bocsátását, vagy a miatt az árura magasabb vámtételt kellene fizetni.

A hiányzó okmányokra vonatkozó adatokat minden esetben fel kell tüntetni a vámáru-nyilatkozaton.

256. cikk

(1) A vámhatóság által a nyilatkozattevő részére a vámáru-nyilatkozat elfogadásakor a hiányzó adatok közlésére vagy a hiányzó okmányok benyújtására engedélyezett határidő nem haladhatja meg a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjától számított egy hónapot.

Csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel alkalmazásához szükséges okmány esetén, amennyiben a vámhatóság alapos okkal feltételezi, hogy a hiányos vámáru-nyilatkozatban foglalt áru ilyen csökkentett vagy nulla vámtételre lehet jogosult, a nyilatkozattevő kérelmére az első albekezdésben előírtnál hosszabb határidő is engedélyezhető a szóban forgó okmány bemutatására, ha azt a körülmények indokolják. Ez a határidő nem lehet hosszabb a vámáru-nyilatkozat elfogadásától számított négy hónapnál. Ezt a határidőt nem lehet meghosszabbítani.

Amennyiben a közlendő hiányzó adatok vagy a benyújtandó okmányok a vámértékre vonatkoznak, a vámhatóság - ha ez feltétlenül szükségesnek bizonyul - hosszabb határidőt állapíthat meg, vagy az előzetesen megállapított határidőt meghosszabbíthatja. Az engedélyezett teljes időszaknál számba kell venni a hatályos előírt időszakokat.

(2) Ha a vámkontingens keretén belül szabad forgalomba bocsátott árukra csökkentett vagy nulla behozatali vámot kell alkalmazni, vagy ha azokra, feltéve hogy a szokásos behozatali vámok kiszabására nem kerül újra sor, vámplafon vagy egyéb preferenciális tarifális intézkedések vonatkoznak, akkor a vámkontingens, illetve a preferenciális tarifális intézkedés csak azután vehető igénybe, hogy a vámhatóságokhoz benyújtották azt a okmányt, amely a csökkentett vagy nulla vámtétel alkalmazása engedélyezésének feltételét képezi. Az okmányt minden esetben:

- a vámkontingens kimerülése előtt, vagy

- egyéb esetekben a szokásos behozatali vámtételeket visszaállító közösségi intézkedést megelőzően kell benyújtani.

(3) Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül is benyújtható azon okmány, amelynek benyújtása a csökkentett vagy nulla vámtétel alkalmazásának feltétele, azon határidő lejárta után is, amelyre a csökkentett vagy nulla vámtételt megállapították, feltéve, hogy a szóban forgó árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot ezen időpont előtt elfogadták.

257. cikk

(1) A hiányos vámáru-nyilatkozatnak a vámhatóság részéről történő elfogadása nem akadályozhatja meg vagy nem késleltetheti az így bejelentett áru kiadását, feltéve, hogy ezt egyéb okok nem akadályozzák. A 248. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az áruk kiadása az alábbi (2)-(5) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelően történik.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat elfogadása idején hiányzó adatok, illetve alátámasztó okmányok késedelmes közlése, benyújtása nem befolyásolja az említett vámáru-nyilatkozatban feltüntetett áru után fizetendő vámösszeget, a vámhatóság a szokásos módon kiszámított fizetendő összeget haladéktalanul lekönyveli.

(3) Amennyiben a 254. cikknek megfelelően valamely vámáru-nyilatkozat ideiglenes értékmegjelölést tartalmaz, a vámhatóság:

- az ezen értékmegjelölés alapján meghatározott vámösszeget haladéktalanul lekönyveli,

- szükség esetén megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely elegendő ezen összeg és az áruk után végül adott esetben fizetendő összeg közötti különbség fedezésére.

(4) Amennyiben a (3) bekezdésben említettektől eltérő esetekben a vámáru-nyilatkozat elfogadása idején hiányzó adatok vagy valamely alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása befolyásolhatja azon vámösszeget, amely az említett vámáru-nyilatkozatban feltüntetett áru után fizetendő, a vámhatóság az alábbiak szerint jár el:

a) ha bármely hiányzó adat vagy alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása csökkentett vámtétel alkalmazásához vezethet,

- a csökkentett vámtétel szerint fizetendő behozatali vámokat haladéktalanul lekönyveli,

- megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely fedezi a különbséget az említett összeg és azon összeg között, amelyet akkor kellene fizetni, ha a behozatali vámot a szóban forgó árura a szokásos vámtétel szerint számítanák ki;

b) ha bármely hiányzó adat vagy alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása az áruk vámmentes beléptetéséhez vezethet, a vámhatóság megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely fedezi azt az összeget, amelyet akkor kellene fizetni, ha a behozatali vámot a szóban forgó árura a szokásos vámtétel szerint szabnák ki.

(5) Minden utólag - különösen a vámérték végleges meghatározásának eredményeképpen - felmerülő változtatás sérelme nélkül, a nyilatkozattevő a biztosíték nyújtása helyett kérheti az alábbi összeg haladéktalan lekönyvelését:

- azon vámösszeg, amelyet az áru után végül adott esetben fizetni kell, amennyiben a (3) bekezdés második francia bekezdését vagy a (4) bekezdés a) pontjának második francia bekezdését kell alkalmazni, vagy

- a szokásos vámtétel szerint számított vámösszeg, amennyiben a (4) bekezdés b) pontját kell alkalmazni.

258. cikk

Amennyiben a 256. cikkben említett határidő lejártakor a nyilatkozattevő még nem közölte az áru vámértékének végleges meghatározásához szükséges részleteket, vagy a hiányzó adatok vagy okmányok benyújtását elmulasztotta, a vámhatóság haladéktalanul lekönyveli a szóban forgó áru után fizetendő vámként a 257. cikk (3) bekezdésének második francia bekezdésében, a 257. cikk (4) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében és a 257. cikk (4) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek alapján nyújtott biztosítéknak megfelelő összeget.

259. cikk

A 254-257. cikkben meghatározott feltételek szerint elfogadott hiányos vámáru-nyilatkozatot a nyilatkozattevő kiegészítheti, vagy a vámhatóság beleegyezésével olyan vámáru-nyilatkozattal helyettesítheti, amely megfelel a Vámkódex 62. cikkében megállapított feltételeknek.

Bármely vámösszeg megállapítása és az áru szabad forgalomba bocsátását szabályozó egyéb rendelkezés alkalmazása tekintetében mindkét esetben a hiányos vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontja lesz irányadó.

2. szakasz

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

260. cikk

(1) A kérelmező valamennyi szükséges adatot tartalmazó írásbeli kérelmére a 261. és 262. cikkben megállapított feltételek szerint és módon engedélyt kap arra, hogy a szabad forgalomba bocsátás iránti nyilatkozatot egyszerűsített formában tegye meg, amikor az árut a vámhatóságnak bemutatja.

(2) Az ilyen egyszerűsített vámáru-nyilatkozatnak legalább a 30A. mellékletben az egyszerűsített behozatali nyilatkozatra meghatározott adatokat tartalmaznia kell.

(3) Ha a körülmények ezt indokolják, a vámhatóság megengedheti, hogy a (2) bekezdés második francia bekezdésében említett szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet egy általános kérelem helyettesítse, amely egy adott időtartamon belül valamennyi szabad forgalomba bocsátási eljárásra vonatkozik. Az ilyen általános kérelemre válaszként megadott engedélyre történő hivatkozást rá kell vezetni az (1) bekezdésnek megfelelően bemutatott kereskedelmi vagy adminisztratív okmányra.

(4) Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozathoz minden olyan okmányt csatolni kell, amelynek benyújtása az áru szabad forgalomba bocsátásának biztosításához szükséges. Ebben az esetben a 255. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

(5) Ezt a cikket a 278. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

261. cikk

(1) A kérelmező akkor kap engedélyt az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás alkalmazására, ha a 253., a 253a., a 253b. és a 253c. cikkben említett feltételek és kritériumok teljesülnek.

(2) Ha a kérelmező a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány jogosultja, az engedélyező vámhatóság akkor adja meg az engedélyt, ha a kérelmező és az engedélyező vámhatóság közötti szükséges információcsere megtörtént. Az e cikk (1) bekezdésében említett valamennyi feltételt és kritériumot teljesítettnek kell tekinteni.

262. cikk

(1) A 260. cikkben említett engedélynek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok elfogadására illetékes vámhivatal(ok);

b) azon áruk, amelyekre az engedély vonatkozik; és

c) utalás az érintett személy által az esetlegesen felmerülő bármely vámtartozás fedezésére nyújtandó biztosítékra.

Abban meg kell határozni a kiegészítő vámáru-nyilatkozatok formáját és tartalmát is, valamint ki kell tűzni azokat a határidőket, amelyeken belül azokat az e célra kijelölt vámhatóságnál be kell nyújtani.

(2) A vámhatóság eltekinthet a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásától, ha az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat olyan árukra vonatkozik, amelyek értéke nem éri el a hatályos közösségi rendelkezésekben foglalt statisztikai küszöbértéket, és az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat már tartalmazza a szabad forgalomba bocsátáshoz szükséges valamennyi adatot.

3. szakasz

Helyi vámkezelési eljárás

263. cikk

A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt a 264-266. cikkben megállapított feltételek szerint és módon minden személynek meg kell adni, aki az árukat a saját helyiségében vagy területén, vagy a 253. cikkben megjelölt egyéb helyeken kívánja szabad forgalomba bocsátani, és aki a vámhatóságnál e célból az engedély megadásához szükséges valamennyi adatot tartalmazó írásbeli kérelmet nyújt be:

- olyan áruk tekintetében, amelyek közösségi vagy egységes árutovábbítási eljárás alatt állnak, és amelyekre vonatkozóan a fent említett személy a rendeltetési hivatalnál elvégzendő egyszerűsített eljárások igénybevételére vonatkozó engedéllyel rendelkezik a 406., 407. és 408. cikkben foglaltak szerint,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket már korábban gazdasági vámeljárás alá vontak, a 278. cikk sérelme nélkül,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket - a Vámkódex 40. cikke szerinti vám elé állításukat követően - az említett helyiségekbe vagy területekre vagy helyekre küldenek az első francia bekezdésben említettektől eltérő árutovábbítási eljárásban,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket a vám elé állítás követelménye alóli mentesítéssel hoznak be a Közösség vámterületére a Vámkódex 41. cikkének b) pontja szerint.

264. cikk

(1) A kérelmező akkor kap engedélyt a helyi vámkezelési eljárás alkalmazására, ha a 253., a 253a., a 253b. és a 253c. cikkben említett feltételek és kritériumok teljesülnek.

(2) Ha a kérelmező a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány jogosultja, az engedélyező vámhatóság akkor adja meg az engedélyt, ha a kérelmező és az engedélyező vámhatóság közötti szükséges információcsere megtörtént. Az e cikk (1) bekezdésében említett valamennyi feltételt és kritériumot teljesítettnek kell tekinteni.

266. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóságok kielégítő módon meggyőződhessenek a műveletek megfelelő végrehajtásáról, a 263. cikkben említett engedélyes:

a) a 263. cikk első és harmadik francia bekezdésében említett esetekben:

i. amikor az árukat az e célra kijelölt helyre történő érkezésükkor szabad forgalomba bocsátják:

- köteles megfelelően értesíteni a vámhatóságokat az áruk érkezéséről a vámhatóságok által meghatározott formában és módon abból a célból, hogy az áruk kiadását elérje, és

- köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

ii. amikor a szabad forgalomba bocsátást az áruk ugyanazon a helyen történő átmeneti megőrzése előzi meg a Vámkódex 50. cikkének értelmében, a Vámkódex 49. cikke szerinti határidő lejárta előtt:

- köteles megfelelően értesíteni a vámhatóságokat az általuk meghatározott formában és módon arról, hogy az árukat szabad forgalomba kívánja bocsátani az áruk kiadása érdekében, és

- köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

b) a 263. cikk második francia bekezdésében említett esetekben:

- köteles megfelelő módon értesíteni a vámhatóságokat az általuk meghatározott formában és módon arról, hogy az árukat szabad forgalomba kívánja bocsátani az áruk kiadása érdekében, és

- köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba.

Az első francia bekezdésben említett értesítésre nincs szükség, ha a szabad forgalomba bocsátott árukat már vámraktározási eljárás alá vonták D típusú raktárban;

c) a 263. cikk negyedik francia bekezdésében említett esetekben az áruknak az e célra kijelölt helyre történő érkezésekor:

- köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

d) az a), b) és c) pontokban hivatkozott nyilvántartásokba való bevezetés idejétől kezdve köteles hozzáférhetővé tenni a vámhatóságok számára az összes olyan okmányt, amelynek elkészítése a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása céljából szükséges.

(2) A vámhatóság, azzal a feltétellel, hogy ez nem befolyásolja az eljárások megfelelő lefolytatásának ellenőrzését:

a) engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett értesítést közvetlenül az áruk megérkezése előtt tegyék meg;

b) bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és az áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, a vámhatóság mentesítheti az engedélyest azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámhivatalt, feltéve, hogy az engedélyes az említett vámhivatal rendelkezésére bocsát minden olyan adatot, amelyet a vámhatóság az áruk vizsgálatára vonatkozó jogának gyakorlásához szükségesnek tart.

Ebben az esetben az áruknak az érintett személy nyilvántartásába történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával.

(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában hivatkozott nyilvántartásokba történő bevezetést bármely egyéb alakiság helyettesítheti, amely a vámhatóságok által előírt hasonló garanciákat kínál. A bevezetésnek tartalmaznia kell annak dátumát és legalább a helyi vámkezelési eljárás szerinti vámáru-nyilatkozathoz a 30A. mellékletben megállapított adatokat.

267. cikk

A 263. cikkben említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, és meg kell jelölni különösen:

- azon árukat, amelyekre az engedély vonatkozik,

- a 266. cikkben említett kötelezettségek formáját és az érintett személy által nyújtandó biztosítékra való figyelemfelhívást,

- a vámáruk kiadásának időpontját,

- azon határidőt, amelyen belül a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot az e célra kijelölt illetékes vámhivatalhoz be kell nyújtani,

- azon feltételeket, amelyek mellett az árukra vonatkozóan általános, időszakos vagy összegző vámáru-nyilatkozatot kell tenni.

3. FEJEZET

A gazdasági vámeljárásokra vonatkozó vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

A gazdasági vámeljárások megindítása

1. alszakasz

Vámraktározási eljárás alá vonás

A.

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

268. cikk

(1) A nyilatkozattevő kérelmére az eljárást megindító vámhivatal elfogadhat vámraktározási eljárásra vonatkozó olyan vámáru-nyilatkozatokat, amelyek nem tartalmazzák a 37. mellékletben meghatározott összes adatot.

Ezeknek a vámáru-nyilatkozatoknak azonban legalább a hiányos vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan a 30A. mellékletben meghatározott adatokat tartalmazniuk kell.

(2) A 255., 256. és 259. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Ez a cikk nem vonatkozik az 524. cikkben említett közösségi mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatokra.

B.

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

269. cikk

(1) A kérelmező akkor kap engedélyt az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás alkalmazására, ha a 253., a 253a., a 253b., a 253c. és a 270. cikkben említett feltételek és kritériumok teljesülnek.

(2) Amennyiben ezt az eljárást D típusú vámraktárral kapcsolatban alkalmazzák, az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban fel kell tüntetni az érintett áruk jellegét is, olyan részletességgel, amely lehetővé teszi azonnali és egyértelmű besorolásukat, valamint fel kell tüntetni a vámértéket is.

(3) Az (1) bekezdésben említett eljárás nem alkalmazható sem az F típusú vámraktárakra, sem pedig az 524. cikkben említett közösségi mezőgazdasági termékek - bármely típusú raktárban történő - vámraktározási eljárás alá vonására.

(4) Az (1) bekezdés második francia bekezdésében említett eljárás a B típusú vámraktárakra azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy itt nincs lehetőség kereskedelmi okmány alkalmazására. Amennyiben az adminisztratív okmány nem tartalmazza a 37. melléklet I. címe B. részében meghatározott valamennyi adatot, ezeket az ahhoz kapcsolódó kérelemben kell közölni.

270. cikk

(1) A 269. cikk (1) bekezdésében említett kérelmet írásban kell benyújtani, és annak az engedély megadásához szükséges minden adatot tartalmaznia kell.

Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, a 269. cikk (1) bekezdésében említett kérelem egy meghatározott határidőn belül lefolytatandó eljárásokra vonatkozó általános kérelemmel helyettesíthető.

Ebben az esetben a kérelmet a 497., 498., illetve 499. cikkben megállapított feltételeknek megfelelően kell kiállítani, és a vámraktár működtetésére irányuló kérelemmel együtt vagy az eredeti engedély módosításaként be kell nyújtani ahhoz a vámhatósághoz, amely a vámeljárásra vonatkozó engedélyt kiadta.

(5) Ha a kérelmező a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvány jogosultja, az engedélyező vámhatóság akkor adja meg az engedélyt, ha a kérelmező és az engedélyező vámhatóság közötti szükséges információcsere megtörtént. Az e cikk (1) bekezdésében említett valamennyi feltételt és kritériumot teljesítettnek kell tekinteni.

271. cikk

A 269. cikk (1) bekezdésében említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, ideértve az eljárást megindító vámhivatal(oka)t.

Kiegészítő vámáru-nyilatkozatra nincs szükség.

C.

Helyi vámkezelési eljárás

272. cikk

(1) A kérelmező akkor kap engedélyt a helyi vámkezelési eljárás alkalmazására, ha a (2) bekezdésben és a 253., a 253a., a 253b., a 253c. és a 274. cikkben említett feltételek és kritériumok teljesülnek.

(2) A helyi vámkezelés nem alkalmazható a B. és F. típusú vámraktárakra, illetve a Közösségben forgalomban lévő, az 524. cikkben említett mezőgazdasági termékek bármely típusú raktárban történő vámraktározási eljárására.

(3) A 270. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

273. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóság biztosíthassa a vámraktározási eljárás megfelelő lefolytatását, az engedélyes az áruk e célra kijelölt helyre történő megérkezésekor:

a) a felügyeletet ellátó vámhivatal által meghatározott formában és módon köteles e vámhivatalt értesíteni az áruk megérkezéséről;

b) az említett árukat köteles felvenni a raktárnyilvántartásba;

c) köteles a felügyeletet ellátó vámhivatal rendelkezésére bocsátani minden, az áruk vámeljárás alá vonására vonatkozó okmányt.

A b) pontban említett raktárnyilvántartásba történő bejegyzésnek tartalmaznia kell legalább néhány, az áruk kereskedelmi azonosításához használt adatot, beleértve az áruk mennyiségét.

(2) A 266. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

274. cikk

A 272. cikk (1) bekezdésében említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, és meg kell jelölni különösen:

- azon árukat, amelyekre az eljárás vonatkozik,

- a 273. cikkben említett kötelezettségek formáját,

- az áruk kiadásának időpontját.

Kiegészítő vámáru-nyilatkozatra nincs szükség.

2. alszakasz

Aktív feldolgozási, vámfelügyelet melletti feldolgozási, illetve ideiglenes behozatali eljárás alá vonás

A.

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

275. cikk

(1) A nyilatkozattevő kérelmére az eljárást megindító vámhivatal elfogadhat az áruk passzív feldolgozástól, illetve vámraktározástól eltérő gazdasági vámeljárás alá vonására vonatkozó olyan vámáru-nyilatkozatokat, amelyek nem tartalmazzák a 37. mellékletben felsorolt valamennyi adatot, vagy amelyekhez nem csatolták a 220. cikkben említett valamennyi okmányt.

Ezeknek a vámáru-nyilatkozatoknak azonban legalább a hiányos vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan a 30A. mellékletben meghatározott adatokat tartalmazniuk kell.

(2) A 255., 256. és a 259. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Az áruk vám-visszatérítési eljárás keretében történő aktív feldolgozási eljárás alá vonása esetén a 257. és 258. cikket szintén értelemszerűen alkalmazni kell.

B.

Egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámkezelési eljárás

276. cikk

A 260-267. és a 270. cikkben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az ezen alszakasz hatálya alá tartozó gazdasági vámeljárások céljából bejelentett árukra.

3. alszakasz

Passzív feldolgozási eljárás céljából bejelentett áruk

277. cikk

A 279-289. cikk kivitel céljából bejelentett árukra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a passzív feldolgozási eljárás keretében történő kivitel céljára bejelentett árukra.

4. alszakasz

Közös rendelkezések

277a. cikk

Ha ugyanannak a személynek két vagy több gazdasági vámeljárásra vonatkozóan adnak ki engedélyt és egy vámeljárást a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásával egy másik eljárás alá vonással zárnak le, a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot nem kell megkövetelni.

2. szakasz

A gazdasági vámeljárások lezárása

278. cikk

(1) A passzív feldolgozástól, illetve vámraktározástól eltérő gazdasági vámeljárások lezárása esetén a szabad forgalomba bocsátásra, a kivitelre és az újrakivitelre vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazhatók. Újrakivitel esetén a 279-289. cikk rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az áruknak a passzív feldolgozási eljárás keretében történő szabad forgalomba bocsátására a 254-267. cikk rendelkezései szerinti egyszerűsített eljárások alkalmazhatók.

(3) A vámraktározási eljárás lezárása esetén a szabad forgalomba bocsátásra, a kivitelre és az újrakivitelre vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazhatók.

Mindemellett azonban:

a) az áruk F típusú vámraktárba történő betárolása esetén nem engedélyezhető az egyszerűsített eljárás;

b) az áruk B típusú vámraktárba történő betárolása esetén csak a hiányos vámáru-nyilatkozat és az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás alkalmazható;

c) valamely D típusú vámraktárra vonatkozó engedély kibocsátása a szabad forgalomba bocsátásra irányuló helyi vámkezelési eljárás automatikus alkalmazását vonja maga után.

Olyan esetekben azonban, amikor az érintett személy valamely olyan tehermegállapítási szabály alkalmazását kívánja igénybe venni, amely az áruk fizikai megvizsgálása nélkül nem állapítható meg, ezen eljárás nem alkalmazható. Ebben az esetben olyan egyéb vámeljárások alkalmazhatók, amelyek az áruk vám elé állításával járnak;

d) az egyszerűsített eljárás nem alkalmazható az 524. cikkben említett és vámraktározási eljárás alá vont közösségi mezőgazdasági termékekre.

4. FEJEZET

Kiviteli vámáru-nyilatkozatok

279. cikk

A 786-796e. cikkben előírt kiviteli vámalakiságok az e fejezetben foglaltaknak megfelelően egyszerűsíthetőek.

1. szakasz

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

280. cikk

(1) A nyilatkozattevő kérelmére a kiviteli vámhivatal elfogadhat olyan kiviteli nyilatkozatokat, amelyek nem tartalmazzák a 37. mellékletben meghatározott összes adatot.

Ezeknek a vámáru-nyilatkozatoknak azonban legalább a 30A. mellékletben a hiányos vámáru-nyilatkozathoz megállapított adatokat tartalmazniuk kell.

Amennyiben az árukra kiviteli vámok vagy bármely egyéb, a közös agrárpolitika keretében előírt intézkedések vonatkoznak, a kiviteli nyilatkozatoknak minden olyan információt is tartalmazniuk kell, amelyek az ilyen vámok vagy intézkedések megfelelő alkalmazásához szükségesek.

(2) A 255-259. cikket a kiviteli nyilatkozatokra értelemszerűen kell alkalmazni.

281. cikk

(1) A 789. cikk alkalmazása esetén a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot az exportőr letelepedési helye szerint illetékes vámhivatalhoz lehet benyújtani.

(2) Amennyiben az alvállalkozó valamely más tagállamban letelepedett, mint az exportőr, az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a megkövetelt adatok cseréje elektronikusan történik, a 4d. cikkel összhangban.

(3) A hiányos kiviteli vámáru-nyilatkozatban fel kell tüntetni azt a vámhivatalt, ahová a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani. Az a vámhivatal, amely a hiányos kiviteli nyilatkozatot fogadta, megküldi a hiányos kiviteli nyilatkozat adatait annak a vámhivatalnak, ahol az (1) bekezdésben foglaltak szerint a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot majd benyújtják.

(4) A (2) bekezdésben említett esetekben az a vámhivatal, amely a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot fogadta, haladéktalanul közli a kiegészítő vámáru-nyilatkozat adatait azzal a vámhivatallal, ahol a hiányos kiviteli nyilatkozatot benyújtották.

2. szakasz

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

282. cikk

(1) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás alkalmazása a 253., a 253a., a 253b., a 253c. cikkben, a 261. cikk (2) bekezdésében, valamint - értelemszerűen - a 262. cikkben megállapított feltételekkel és módon engedélyezhető.

(2) Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatnak legalább az egyszerűsített vámáru-nyilatkozathoz a 30A. mellékletben megállapított adatokat tartalmaznia kell.

A 255-259. cikket értelemszerűen kell alkalmazni.

3. szakasz

Helyi vámkezelési eljárás

283. cikk

A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt a 253., a 253a., a 253b. és a 253c. cikkben foglalt feltételek szerint és módon minden olyan személynek (a továbbiakban: elfogadott exportőr) meg kell adni, aki a kiviteli eljárást a saját helyiségében vagy területén vagy a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott más helyen kívánja lefolytatni.

285. cikk

(1) Az elfogadott exportőr az áruknak a 283. cikkben említett helyekről történő elszállítása előtt a következő kötelezettségeknek eleget tesz:

a) megfelelően értesíti a kiviteli vámhivatalt az ilyen elszállításról, a 282. cikkben említett egyszerűsített kiviteli nyilatkozat benyújtásával;

b) a vámhatóság rendelkezésére bocsát minden olyan okmányt, amelyre az áruk kiviteléhez szükség van.

(2) Az elfogadott exportőr az egyszerűsített kiviteli nyilatkozat helyett teljes kiviteli nyilatkozatot is benyújthat. Ebben az esetben mentesül a kiegészítő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó, a Vámkódex 76. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmény alól.

285a. cikk

(1) A vámhatóság mentesítheti az elfogadott exportőrt azon kötelezettség alól, hogy az áruk elszállításáról minden egyes alkalommal egyszerűsített kiviteli nyilatkozatot nyújtson be a kiviteli vámhivatalnál. Ez a mentesség csak akkor adható meg, ha az elfogadott exportőr teljesíti a következő feltételeket:

a) az elfogadott exportőr a kiviteli vámhivatalt minden elszállításról értesíti, a fenti hivatal által megadott módon és formában;

b) az elfogadott exportőr - az áruknak a 283. cikkben említett helyekről történő elszállítása előtt - a vámhatóságoknak megad, vagy azok rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amelyet utóbbiak a hatékony kockázatelemzéshez szükségesnek tartanak;

c) az elfogadott exportőr az árukat nyilvántartásba veszi.

Az első albekezdés c) pontjában említett nyilvántartásba vételt helyettesítheti bármely más, a vámhatóságok által megkövetelt alakiság, amely hasonló garanciákat kínál. Ez a nyilvántartásba vétel feltünteti azt a dátumot, amikor készült, és tartalmazza azokat az adatokat, amelyek az áruk azonosításához szükségesek.

(1a) Azokban az esetekben, amikor az 592a. vagy az 592d. cikk alkalmazandó, a vámhatóságok engedélyezhetik a gazdasági szereplőknek, hogy az egyes kiviteli műveleteket azonnal bejegyezzék saját nyilvántartásukba, és az összes műveletet együtt, rendszeres időközönként, legfeljebb egy hónappal az áruknak a közösségi vámterületről történő kiszállítását követően, kiegészítő vámáru-nyilatkozatban jelentsék be az engedélyező vámhivatalnak. Ilyen engedély a következő feltételekkel adható:

a) a gazdasági szereplő kizárólag tilalom vagy korlátozás alá nem eső áruk esetében használja az engedélyt;

b) a gazdasági szereplő minden olyan információt a kiviteli vámhivatal rendelkezésére bocsát, amelyet az említett vámhivatal szükségesnek ítél ahhoz, hogy elvégezhesse az áruk ellenőrzését;

c) amennyiben a kiviteli vámhivatal nem azonos a kiléptető vámhivatallal, a vámhatóságok előzetesen hozzájárulnak a szóban forgó eljárás alkalmazásához, és a b) pontban említett információkhoz a kiléptető vámhivatal is hozzáfér.

Az első albekezdésben említett eljárás alkalmazása esetén az áruk nyilvántartásba vétele egyenértékű azok kivitel, illetve kiléptetés céljára történő kiadásával.

(2) Bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és a kiviteli áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, 2009. június 30-ig a vámhatóság mentesítheti az elfogadott exportőrt az (1) bekezdés első albekezdése a) és b) pontjában meghatározott követelmények alól, feltéve hogy a kiviteli vámhivatalnak szolgáltat minden olyan információt, amelyet a vámhatóság - adott esetben - az áruknak a kilépésük előtt történő vizsgálatára vonatkozó joga gyakorlásához szükségesnek tart.

Ebben az esetben az áruknak az elfogadott exportőr nyilvántartásába történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával.

285b. cikk

(1) A 285a. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a) pontjában említett információt a kiviteli vámhivatalnak az 592b. és 592c. cikkben előírt határidőkön belül meg kell adni.

(2) A 285a. cikk (1) bekezdésének első albekezdése c) pontjában említett nyilvántartásba vételnek tartalmaznia kell a 30A. mellékletben a helyi vámkezelési eljárásra megállapított adatokat.

(3) A vámhatóságok biztosítják, hogy a 796a-796e. cikk követelményei teljesüljenek.

286. cikk

(1) Annak ellenőrzésére, hogy az áruk ténylegesen elhagyták a Közösség vámterületét, az egységes vámokmány 3. számú példánya szolgál a kiléptetés igazolásául.

Az engedélyben elő kell írni, hogy az egységes vámokmány 3. számú példányát előzetesen hitelesíttetni kell.

(2) Az előzetes hitelesítés az alábbi módok valamelyikén történhet:

a) az A rovat előre ellátható az illetékes vámhivatal bélyegzőlenyomatával és az említett vámhivatal egy tisztviselőjének aláírásával;

b) az elfogadott exportőr egy különleges, a 62. mellékletben bemutatott mintának megfelelő bélyegzővel lebélyegezheti a vámáru-nyilatkozatot.

E bélyegző lenyomata előre rányomtatható a nyomtatványokra, ha a nyomtatást egy erre engedéllyel rendelkező nyomdára bízzák.

(3) Az áruk indítása előtt az elfogadott exportőr eleget tesz a következő követelményeknek:

a) elvégzi a 285. vagy a 285a. cikkekben említett eljárásokat;

b) feltünteti bármelyik kísérő okmányon vagy azt helyettesítő bármely más adathordozón a következő adatokat:

i. a hivatkozást a nyilvántartásba vételre;

ii. azt a dátumot, amikor az i. alpontban említett nyilvántartásba vétel megtörtént;

iii. az engedély számát;

iv. az azt kiállító vámhivatal nevét.

287. cikk

(1) A 283. cikkben említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának részletes szabályait, és meg kell jelölni különösen:

a) azon árukat, amelyekre az engedély vonatkozik;

b) a 285a. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesítésének formáját;

c) az áruk kiadásának módját és időpontját;

d) bármely kísérő okmány vagy azt helyettesítő adathordozó tartalmát, és érvényesítésének módját;

e) a kiegészítő vámáru-nyilatkozat bemutatásának módját és azon határidőt, amelyen belül azt be kell nyújtani.

A 796a-796e. cikk alkalmazásakor az első albekezdés c) pontjában említett kiadást a 796b. cikknek megfelelően kell megadni.

(2) Az engedélynek tartalmaznia kell az elfogadott exportőr kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy megtesz minden szükséges intézkedést a különleges bélyegző vagy a kiviteli vámhivatal bélyegzőjének lenyomatával ellátott nyomtatványok, illetve a különleges bélyegző lenyomatának megőrzése érdekében.

4. szakasz

A 2. és 3. szakaszra vonatkozó közös rendelkezések

289. cikk

Amennyiben valamely kiviteli művelet egészét egyetlen tagállam területén hajtják végre, ez a tagállam a 2. és 3. szakaszban meghatározott eljárásokon kívül és a közösségi politikák figyelembevételével egyéb egyszerűsítéseket is elrendelhet.

A nyilatkozattevőnek azonban ezen áruk kilépése előtt a vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátania a hatékony kockázatelemzéshez és az áruk vizsgálatához szükséges információkat.

II. RÉSZ

AZ ÁRUK VÁMJOGI SORSA

I. CÍM

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

290. cikk

(1) Amennyiben közösségi árukat a 797. cikknek megfelelően ATA-igazolvány fedezete mellett visznek ki, úgy ezen árukat az ATA-igazolvány alapján szabad forgalomba lehet bocsátani.

(2) Ebben az esetben az a vámhivatal, ahol az árukat szabad forgalomba bocsátják, a következő alakiságokat végzi el:

a) ellenőrzi az újrabehozatali betétlap A-G. rovataiban megadott adatokat;

b) kitölti az ellenőrző szelvényt és az újrabehozatali betétlap H. rovatát;

c) megőrzi az újrabehozatali betétlapot.

(3) Ha közösségi áruk tekintetében az ideiglenes kiviteli eljárást lezáró alakiságokat nem annál a vámhivatalnál végzik el, ahol az áruk a Közösség vámterületére beléptek, akkor az áruknak ezen vámhivataltól ahhoz a vámhivatalhoz történő elszállítása, ahol az említett alakiságokat elvégzik, külön alakiságot nem igényel.

1a. FEJEZET

Banánra vonatkozó rendelkezések

290a. cikk

E fejezet, valamint a 38b. és 38c. melléklet alkalmazásában az alábbi meghatározásokat kell alkalmazni:

a) "engedélyes mérlegelő" az a gazdasági szereplő, akinek a vámhivatal a friss banán mérlegelésére engedélyt adott;

b) "kérelmező nyilvántartása" a friss banán méréséhez kapcsolódó bármely okmányt jelenti;

c) "friss banán nettó súlya" a banán önmagában, csomagolóanyag és minden fajta csomagolókonténer nélkül mért súlyát jelenti;

d) "frissbanán-szállítmány" az egy szállítóeszközre berakodott és egyetlen exportőr által egy vagy több címzettnek leszállított friss banánból álló szállítmány összmennyisége;

e) "bármely kirakodási hely" mindazok a helyek, amelyek alkalmasak a frissbanán-szállítmány kirakására, vagy ahol a vámeljárásnak megfelelően lerakhatók, vagy konténeres szállítás esetében az a hely, ahol a konténert a hajóról, repülőgépről vagy más fő szállítóeszközről lerakják, vagy ahol a banánt a konténerből kirakodják.

290b. cikk

(1) Az engedélyes mérlegelő státust kérelemre valamennyi vámhivatal megadja a friss banán behozatalában, szállításában, raktározásában vagy kezelésében részt vevő bármely gazdasági szereplőnek, amennyiben az alábbiakban meghatározott feltételeknek eleget tesz:

a) a kérelmező felajánlja a mérés megfelelő lefolytatásához szükséges minden szükséges biztosítékot;

b) a kérelmező rendelkezik a megfelelő mérlegelő berendezéssel;

c) a kérelmező nyilvántartása lehetővé teszi a vámhatóságok számára a hatékony ellenőrzések elvégzését.

A vámhivatal nem adja meg az engedélyes mérlegelő státust, amennyiben a kérelmező súlyosan vagy ismételten megsértette a vámjogszabályokat.

Az engedély az engedélyező vámhivatal illetékességi helyén elvégzett frissbanán-mérésre korlátozódik.

(2) Az engedélyező vámhivatal visszavonja az engedélyes mérlegelő státust, amennyiben az engedélyes már nem teljesíti az (1) bekezdésben felsorolt feltételeket.

290c. cikk

(1) A Közösségbe behozott és a 0803 00 19 KN-kód alá tartozó friss banán nettó tömegének ellenőrzése céljából a szabad forgalomba bocsátásra irányuló nyilatkozathoz az érintett frissbanán-szállítmány nettó tömegét csomagolástípusonként és származási helyenként igazoló banánmérlegelési bizonylatot kell csatolni.

A banánmérlegelési bizonylatot az engedélyes mérlegelő a 38b. mellékletben megállapított eljárásnak és 38c. mellékletben található mintának megfelelően állítja ki.

Az említett bizonylatot elektronikus formában is be lehet nyújtani a vámhatóságokhoz az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően.

(2) Az engedélyes mérlegelőnek a vámhatóság részére előzetes értesítést kell küldenie a frissbanán-szállítmány mérlegeléséről szóló banánmérlegelési bizonylat kiállítása céljából, a csomagolás típusa, a származás, továbbá a mérlegelés időpontjának és helyének pontos megjelölésével.

(3) A vámhivatalok az évente benyújtott banánmérlegelési bizonylatok legalább 5 %-ának tekintetében kockázatelemzés alapján ellenőrzik a bizonylatokon feltüntetett friss banán nettó tömegét vagy úgy, hogy jelen vannak, amikor az engedélyes mérlegelő leméri a banán reprezentatív mintáit, vagy úgy, hogy a 38b. melléklet 1-3. pontjában megállapított eljárás szerint saját maga mérlegeli a mintákat.

290d. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal az engedélyes mérlegelők névjegyzékét és az abban utólagosan bekövetkezett változásokat.

A Bizottság az információt továbbítja a többi tagállamnak.

2. FEJEZET

Meghatározott célú felhasználás

291. cikk

(1) E fejezet akkor alkalmazandó, ha valamely rendelkezés szerint a meghatározott célú felhasználásuk miatt kedvezményes tarifális elbánás, illetve csökkentett vagy nulla vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áruk meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alá kel vonni.

(2) E fejezet alkalmazásában:

b) "könyvelés": az engedélyes kereskedelmi, adózási vagy egyéb számviteli adatai, vagy a részére nyilvántartott ilyen adatok;

c) a "nyilvántartás": az összes szükséges információt és műszaki részletet tartalmazó adatok bármilyen hordozón, amelyek lehetővé teszik, hogy a vámhatóságok felügyeljék és ellenőrizzék a műveleteket.

292. cikk

(1) Ha valamely rendelkezés szerint az árukat a meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alá kell vonni, a kedvezményes tarifális elbánásnak a Vámkódex 21. cikke szerinti megadásához írásbeli engedély szükséges.

Ha az árut meghatározott célú felhasználása miatt csökkentett vagy nulla vámtétellel bocsátják szabad forgalomba, és a hatályos rendelkezések kötelezővé teszik, hogy az áru a Vámkódex 82. cikke szerint vámfelügyelet alatt maradjon, a meghatározott célú felhasználás vámfelügyeletének alkalmazásához írásbeli engedély szükséges.

(2) A kérelmet írásban kell benyújtani a 67. mellékletben megadott minta szerint. A vámhatóságok engedélyezhetik, hogy az engedély megújítása vagy módosítása iránt egyszerű írásbeli kérelemmel lehessen folyamodni.

(3) Különleges körülmények fennállása esetén a vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat, amelyet rendes eljárásban írásban vagy adatfeldolgozási eljárással tettek, engedély iránti kérelemnek minősüljön, feltéve hogy:

- a kérelem csak egy vámigazgatást érint,

- a kérelmező teljes egészében az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonja az árut, és

- biztosítják a műveletek szabályszerű elvégzését.

(4) Ha a vámhatóságok elégtelennek tekintik a kérelemben megadott információkat, további adatokat kérhetnek a kérelmezőtől.

Különösen azokban az esetekben, amikor a kérelem vámáru-nyilatkozattal is benyújtható, a vámhatóságoknak a 218. cikk sérelme nélkül kötelezővé kell tenniük a kérelem mellé egy, a nyilatkozattevő által kibocsátott okmány csatolását, amely legalább az alábbi adatokat tartalmazza kivéve, ha az ilyen adatot szükségtelennek ítélik, vagy már szerepel a vámáru-nyilatkozatban:

a) a kérelmező, a nyilatkozattevő és a gazdálkodó neve és címe;

b) a meghatározott célú felhasználás jellege;

c) az áruk, azok meghatározott célú felhasználása eredményeként létrejövő termékek műszaki leírása és azonosításuk módja;

d) becsült elszámolási kulcs vagy módszer, amely alapján a kulcsot megállapítják;

e) az áru meghatározott célú felhasználás alá vonásának becsült határideje;

f) az a hely, ahol az árut meghatározott célú felhasználás alá vonják.

(5) Amikor egységes engedélyért folyamodnak, az alábbi eljárás szerint a hatóságok előzetes beleegyezése szükséges.

A kérelmet az azon hely szerint illetékes vámhatósághoz kell benyújtani,

- ahol a kérelmezőnek a számviteli bizonylatok vizsgálatán alapuló ellenőrzést lehetővé tevő főkönyveit vezetik, és ahol az engedélyben érintett műveleteknek legalább egy részét végzik, illetve

- egyéb esetben az a hely, ahol a kérelmezőnek a számviteli alapuló ellenőrzést lehetővé tévő főkönyveit vezetik.

Ezek a vámhatóságok közlik a kérelmet és az engedélytervezetet a többi érintett vámhatósággal, amelyek 15 napon belül visszaigazolják a kézhezvétel napját.

A többi érintett vámhatóság az engedélytervezet kézhezvételének napjától számított 30 napon belül közli esetleges kifogásait. Amennyiben a fent említett időszakon belül kifogás érkezik, és ezekről nem születik megegyezés, a kérelmet a kifogással érintett részében el kell utasítani.

A vámhatóságok kiadhatják az engedélyt, ha 30 napon belül nem érkezett kifogás az engedélytervezettel kapcsolatban.

Az engedélyt kiadó vámhatóságok másolatot küldenek minden érintett vámhatóságnak.

(6) Ha kettő vagy több vámigazgatás között általános megegyezés születik az egységes engedély megadásának kritériumairól és feltételeiről, az említett vámigazgatások abban is megállapodhatnak, hogy egyszerű értesítéssel helyettesítik az előzetes konzultációt. Az ilyen értesítésnek mindig elegendőnek kell lennie, amikor az egységes engedélyt megújítják vagy visszavonják.

(7) A kérelmezőt a kérelem benyújtásának napjától számított vagy a kért nagy fontosságú vagy pótlólagos információk vámhivatalok általi kézhezvételétől számított harminc napon belül értesíteni kell az engedélyezésről szóló határozatról vagy a kérelem elutasításának okairól.

Ez a határidő az egységes engedély esetében nem alkalmazható kivéve, ha azt a (6) bekezdés alapján adják ki.

293. cikk

(1) A 67. mellékletben megadott mintának megfelelő engedélyt a Közösség vámterületén letelepedett személyek részére lehet megadni, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a) a tervezett tevékenységek összhangban vannak az előírt meghatározott célú felhasználással és az árunak a 296. cikk szerinti átszállítására vonatkozó előírásokkal, valamint biztosított a műveletek szabályszerű elvégzése;

b) a kérelmező megad minden szükséges garanciát a tervezett műveletek szabályszerű elvégzéséhez, és vállalja az alábbi kötelezettségeket:

- az árut teljesen vagy részben az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonja vagy átszállítja, és ezt a hatályos rendelkezések szerint bizonyítja,

- nem tesz olyan lépést, ami összeegyeztethetetlen az előírt meghatározott célú felhasználás szándékolt céljával,

- az illetékes vámhatóságokat értesíti az összes tényezőről, amely kihatással lehet az engedélyre;

c) biztosított a hatékony vámfelügyelet, és a vámhatóságok által megteendő igazgatási intézkedések arányban vannak az érintett gazdasági igényekkel;

d) kielégítő nyilvántartást vezetnek és őriznek meg;

e) biztosítékot nyújtanak, amennyiben a vámhatóságok ezt szükségesnek tartják.

(2) A 292. cikk (3) bekezdése szerinti engedélykérelem esetén az engedély megadása a Közösség vámterületén letelepedett személyek részére a vámáru-nyilatkozat elfogadásával történik az (1) bekezdésben meghatározott egyéb feltételek alapján.

(3) Az engedélynek az alábbi adatokat kell tartalmaznia, kivéve, ha azokat szükségtelennek ítélik:

a) az engedélyes azonosítása;

b) szükség esetén a Kombinált Nómenklatúra vagy TARIC-kód, az áru jellege és megnevezése, a meghatározott célú felhasználási műveletek leírása és az elszámolási kulcsra vonatkozó rendelkezések;

c) az azonosítás és a vámfelügyelet eszközei és módszerei, beleértve az alábbiakra vonatkozó előírásokat:

- közös tárolás, amelyre értelemszerűen alkalmazni kell az 534. cikk (2) és (3) bekezdését,

- a Kombinált Nómenklatúra 27. és 29. árucsoportjába tartozó, a meghatározott célú felhasználási felügyelet alá eső termékek vagy a 2709 00 KN-kód alá tartozó nyersolajtartalmú termékek vegyes tárolása;

d) az a határidő, ameddig az árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni;

e) a vámhivatalok, ahol az árut szabad forgalomba bocsátás céljára bejelentik, illetve az intézkedések felügyeletét végző vámhivatalok;

f) azok a helyek, ahol az árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni;

g) adott esetben a nyújtani szükséges biztosíték;

h) az engedély érvényességi ideje;

i) adott esetben, az áru átszállításának lehetősége a 296. cikk (1) bekezdése szerint;

j) adott esetben, az árunak a 296. cikk (2) bekezdése második albekezdése és a (3) bekezdés szerinti átszállítására vonatkozó egyszerűsített rendelkezések;

k) adott esetben, a Vámkódex 76. cikke szerint engedélyezett egyszerűsített eljárások;

l) a közlés módszerei.

Ha az első albekezdés c) pontjának második francia bekezdésében említett áruk nyolcjegyű KN-kódja, kereskedelmi minősége, valamint műszaki és fizikai jellemzői nem azonosak, a vegyes tárolást kizárólag abban az esetben lehet engedélyezni, ha a teljes keveréket alávetik a Kombinált Nómenklatúra 27. árucsoportjának 4. vagy 5. kiegészítő megjegyzésében említett kezelések egyikének.

(4) A 294. cikk sérelme nélkül, az engedély a kiadásának napján vagy az engedélyben megadott bármely későbbi napon lép hatályba.

Az érvényesség időszaka nem haladja meg az engedély hatálybalépésének napjától számított három évet, kivéve kellően indokolt, elfogadható okok megléte esetén.

294. cikk

(1) A vámhatóságok visszamenőleges hatályú engedélyt is kiadhatnak.

A (2) és (3) bekezdések sérelme nélkül, a visszamenőleges hatályú engedély a kérelem benyújtásának napjától hatályos.

(2) Ha a kérelem azonos jellegű műveletre és árura vonatkozó engedély megújítására irányul, az engedély visszamenőleges hatállyal is megadható az eredeti engedély lejáratának napjától kezdődően.

(3) Kivételes körülmények esetén egy engedély visszamenőleges hatálya tovább is kiterjeszthető, de a kérelem benyújtásának napjától számított egy évnél nem hosszabb időre, feltéve hogy bizonyított gazdasági igény áll fenn, és:

a) a kérelem nem megtévesztés kísérletével vagy nyilvánvaló gondatlansággal kapcsolatos;

b) a kérelmező könyvelése alapján a rendelkezések összes követelménye teljesítettnek tekinthető, és ahol szükséges, a kicserélés elkerülése érdekében az áru azonosítható a szóban forgó időszakra, és az ilyen könyvelés lehetővé teszi a rendelkezések ellenőrzését;

c) az áru helyzetét szabályossá tevő összes alakiság végrehajtható, ideértve szükség esetén a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítését.

295. cikk

Egy engedély lejárta nem érinti azt az árut, amely az engedély értelmében, annak lejárta előtt már szabad forgalomban volt.

296. cikk

(1) Az áruk azonos engedélyben megjelölt helyek közötti átszállítása vámalakiságok nélkül végezhető.

(2) Ha két, különböző tagállamban letelepedett engedélyes között áruszállítás történik, és az érintett vámhatóságok nem egyeztek meg a (3) bekezdés szerinti egyszerűsített eljárásokban, a 63. melléklet szerinti T5 ellenőrző példányt kell használni az alábbi eljárás szerint:

a) az átszállító három példányban (egy eredeti és két másolat) kitölti a T5 ellenőrző példányt -----;

b) a T5 ellenőrző példánynak az alábbiakat kell tartalmaznia:

- az "A" rovatban ("Indító vámhivatal") az átszállító engedélyében meghatározott illetékes vámhivatal címe,

- a 2. rovatban az átszállító neve, illetve cégneve, teljes címe és engedélyének száma,

- a 8. rovatban a címzett neve, illetve cégneve, teljes címe és engedélyének száma,

- a "Fontos megjegyzés" rovatban és a "B" rovatban szereplő szöveg áthúzandó,

- a 31. rovatban az áruk megnevezése az átszállítás időpontjában, beleértve a tételek számát is, a 33. rovatban pedig a vonatkozó KN-kód,

- a 38. rovatban az áru nettó tömege,

- a 103. rovatban az áru nettó mennyisége betűvel kiírva,

- a 104. rovatban egy megjelölés az "Egyéb (részletezze)" rovatban, valamint a nyomtatott nagybetűkkel írt alábbi bejegyzések egyike:

-

- DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS RESPECTO DE LAS CUALES, LAS OBLIGACIONES SE CEDEN AL CESIONARIO (REGLAMENTO (CEE) No 2454/93, ARTÍCULO 296)

- SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: VARER, FOR HVILKE FORPLIGTELSERNE OVERDRAGES TIL ERHVERVEREN (FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93, ARTIKEL 296)

- BESONDERE VERWENDUNG: WAREN MIT DENEN DIE PFLICHTEN AUF DEN ÜBERNEHMER ÜBERTRAGEN WERDEN (ARTIKEL 296 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93)

- ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΓΜΑΤΑ ΓΙΑ ΤΑ ΟΠΟΙΑ ΟΙ ΥΠΟΧΡΕΩΣΕΙΣ ΕΚΧΩΡΟΥΝΤΑΙ ΣΤΟΝ ΕΚΔΟΧΕΑ (ΑΡΘΡΟ 296 ΚΑΝΟΝΙΣΜΟΣ (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93)

- END-USE: GOODS FOR WHICH THE OBLIGATIONS ARE TRANSFERRED TO THE TRANSFEREE (REGULATION (EEC) No 2454/93, ARTICLE 296)

- DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES POUR LESQUELLES LES OBLIGATIONS SONT TRANSFÉRÉES AU CESSIONNAIRE [RÈGLEMENT (CEE) No 2454/93, ARTICLE 296]

- DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI PER LE QUALI GLI OBBLIGHI SONO TRASFERITI AL CESSIONARIO (REGOLAMENTO (CEE) N. 2454/93, ARTICOLO 296)

- BIJZONDERE BESTEMMING: GOEDEREN WAARVOOR DE VERPLICHTINGEN AAN DE OVERNEMER WORDEN OVERGEDRAGEN (VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93, ARTIKEL 296)

- DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS RELATIVAMENTE ÀS QUAIS AS OBRIGAÇÕES SÃO TRANSFERIDAS PARA O CESSIONÁRIO [REGULAMENTO (CEE) N.o 2454/93, ARTIGO 296.o]

- TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS: TAVARAT, JOIHIN LIITTYVÄT VELVOITTEET SIIRRETÄÄN SIIRRONSAAJALLE (ASETUS (ETY) N:o 2454/93, 296 ARTIKLA)

- ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL: VAROR FÖR VILKA SKYLDIGHETERNA ÖVERFÖRS TILL DEN MOTTAGANDE PARTEN (ARTIKEL 296 I FÖRORDNING (EEG) nr 2454/93)

- KONEČNÉ POUŽITÍ: ZBOŽÍ, U KTERÉHO PŘECHÁZEJÍ POVINNOSTI NA PŘÍJEMCE (ČLÁNEK 296 NAŘÍZENÍ (EHS) č. 2454/93)

- EESMÄRGIPÄRANE KASUTAMINE: KAUP, MILLE KORRAL KOHUSTUSED LÄHEVAD ÜLE KAUBA SAAJALE (MÄÄRUSE ((EMÜ) NR 2454/93 ARTIKKEL 296)

- IZMANTOŠANAS MĒR-IS: PREČU SAŅĒMĒJS ATBILDĪGS PAR PREČU IZMANTOŠANU (REGULA (EEK) NR.2454/93, 296.PANTS)

- GALUTINIS VARTOJIMAS: PREKĖS, SU KURIOMIS SUSIJUSIOS PRIEVOLĖS PERDUOTOS JŲ PERĖMĖJUI (REGLAMENTAS (EEB) NR. 2454/93, 296 STRAIPSNIS)

- MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS: AZ ÁRUKKAL KAPCSOLATOS KÖTELEZETTSÉGEK AZ ÁRUK ÁTVEVŐJÉRE SZÁLLTAK ÁT (A 2454/93/EGK RENDELET 296. CIKKE)

- UŻU AĦĦARI: OĠĠETTI LI GĦALIHOM L-OBBLIGI HUMA TRASFERITI LIL MIN ISIR IT-TRASFERIMENT (REGOLAMENT (KEE) 2454/93, ARTIKOLU 296)

- PRZEZNACZENIE SZCZEGÓLNE: TOWARY, W ODNIESIENIU DO KTÓRYCH ZOBOWIĄZANIA SĄ PRZENOSZONE NA OSOBĘ PRZEJMUJĄCĄ (ROZPORZĄDZENIE (EWG) NR 2454/93, ART. 296)

- POSEBEN NAMEN: BLAGO, ZA KATERO SE OBVEZNOSTI PRENESEJO NA PREJEMNIKA (UREDBA (EGS) ŠT. 2454/93, ČLEN 296)

- KONEČNÉ POUŽITIE: TOVAR, S KTORÝM PRECHÁDZAJÚ POVINNOSTI NA PRÍJEMCU (NARIADENIE (EHS) Č. 2454/93, ČLÁNOK 296)

- СПЕЦИФИЧНО ПРЕДНАЗНАЧЕНИЕ: СТОКИ, ЗА КОИТО ЗАДЪЛЖЕНИЯТА СА ПРЕХВЪРЛЕНИ НА ЛИЦЕТО, КОЕТО ГИ ПОЛУЧАВА (РЕГЛАМЕНТ (ЕИО) № 2454/93, ЧЛЕН 296)

- DESTINAȚIE FINALĂ: MĂRFURI PENTRU CARE OBLIGAȚIILE SUNT TRANSFERATE CESIONARULUI (REGULAMENTUL (CEE) Nr. 2454/93, ARTICOLUL 296)

- POSEBNA UPORABA: ROBA ZA KOJU SU OBVEZE PRENESENE NA PRIMATELJA (UREDBA (EEZ) BR. 2454/93, ČLANAK 296.)

- a 106. rovatban:

-

- az árura vonatkozó tehermegállapítási elemek, kivéve, ahol a vámhatóságok eltekintenek ennek megkövetelésétől,

- a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat nyilvántartási száma és dátuma, valamint annak a vámhivatalnak a neve és címe, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtották;

c) az átszállító köteles megküldeni a címzettnek a T5 ellenőrző példány teljes garnitúráját;

d) a címzett köteles az engedélyében meghatározott vámhivatalnak benyújtani a T5 ellenőrző példány garnitúrát és ehhez csatolnia kell a kereskedelmi okmány eredeti példányát, amelyből kitűnik az áru átvételének dátuma. Haladéktalanul jeleznie kell e vámhivatalnak az esetleges többletet, hiányt, cserét vagy egyéb szabálytalanságot;

e) a címzett engedélyében megnevezett vámhivatalnak a vonatkozó kereskedelmi okmányok ellenőrzése után ki kell töltenie az eredeti T5 ellenőrző példány "J" rovatát, a címzett általi átvétel dátumát is ideértve, és dátummal és bélyegzővel kell ellátnia az eredeti példány "J" rovatát, illetve a két másolat "E" rovatát. A vámhivatal megőrzi a második másolatot a nyilvántartásában, és visszajuttatja a címzett részére az eredeti példányt és az első másolatot;

f) a címzett megőrzi a T5 első másolati példányát a nyilvántartásában, és továbbítja az eredetit az átszállító részére;

g) a címzett megőrzi az eredetit a nyilvántartásában.

Az érintett vámhatóságok egyszerűsített eljárásban is megállapodhatnak a T5 ellenőrző példány használatára vonatkozó rendelkezések szerint.

(3) Amennyiben az érintett vámhatóságok biztosítottnak tekintik a műveletek szabályszerű elvégzését, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az áruszállítás két, különböző tagállamban letelepedett engedélyes között a T5 ellenőrző példány nélkül történjen.

(4) Amikor két, azonos tagállamban letelepedett engedélyes között valósul meg áruátszállítás, azt a nemzeti szabályok szerint kell végrehajtani.

(5) Az áru átvételével a címzettre szállnak át az átszállított árukkal kapcsolatos, e fejezet szerinti kötelezettségek.

(6) Az átszállító akkor mentesül a kötelezettségei alól, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

- a címzett átvette az árut, és tájékoztatást kapott arról, hogy az átruházott kötelezettségek alapját képező áruk meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alatt állnak,

- a vámfelügyeletet átvette a címzett vámhatósága; a vámhatóságok eltérő rendelkezésének hiányában ez akkor valósul meg, amikor a címzett nyilvántartásba veszi az árut.

297. cikk

(1) A T5 ellenőrző példány helyett légi fuvarlevél vagy azzal egyenértékű okmány használható abban az esetben, ha a légi járművek karbantartásához vagy javításához szükséges anyagok átszállítását a nemzetközi forgalomban részt vevő légitársaságok végzik cseremegállapodások vagy a légitársaság saját igényei alapján.

(2) A légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmánynak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a szállító légitársaság nevét;

b) az indulási repülőtér nevét;

c) a fogadó légitársaság nevét;

d) a rendeltetési repülőtér nevét;

e) az anyagok leírását;

f) az áruk darabszámát.

Az első albekezdésben említett adatok kódolt formában vagy egy csatolt okmányra való hivatkozással is megadhatók.

(3) A légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány első oldalán a következő bejegyzések egyikét kell nyomtatott nagybetűkkel feltüntetni:

- DESTINO ESPECIAL

- SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL

- BESONDERE VERWENDUNG

- ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ

- END-USE

- DESTINATION PARTICULIÈRE

- DESTINAZIONE PARTICOLARE

- BIJZONDERE BESTEMMING

- DESTINO ESPECIAL

- TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS

- ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL

- KONEČNÉ POUŽITÍ

- EESMÄRGIPÄRANE KASUTAMINE

- IZMANTOŠANAS MĒRĶIS

- GALUTINIS VARTOJIMAS

- MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS

- UŻU AĦĦARI

- PRZEZNACZENIE SZCZEGÓLNE

- POSEBEN NAMEN

- KONEČNÉ POUŽITIE

- СПЕЦИФИЧНО ПРЕДНАЗНАЧЕНИЕ

- DESTINAȚIE FINALĂ

- POSEBNA UPORABA

(4) A feladó légitársaság nyilvántartása részeként köteles megőrizni a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és az indító tagállam vámhatósága által előírt módon az illetékes vámhivatal rendelkezésére bocsátani egy további másolati példányt.

A fogadó légitársaság nyilvántartása részeként köteles megőrizni a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és a rendeltetési tagállam vámhatósága által előírt módon az illetékes vámhivatal rendelkezésére bocsátani egy további másolati példányt.

(5) A sértetlen anyagokat és a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait a légitársaság székhelye szerinti tagállam vámhatósága által meghatározott helyeken a fogadó légitársaság rendelkezésére kell bocsátani. A fogadó légitársaságnak az anyagokat be kell jegyeznie a nyilvántartásába.

(6) Az (1)-(5) bekezdések alapján fennálló kötelezettségek a szállító légitársaságról a fogadó légitársaságra akkor szállnak át, amikor a sértetlen árukat és a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait átadják ez utóbbinak.

298. cikk

(1) Az általuk megállapított feltételek szerint a vámhatóságok jóváhagyhatják az áru kivitelét vagy megsemmisítését.

(2) Mezőgazdasági termékek kivitele esetében az egységes vámokmány 44. rovatában vagy az alkalmazott bármilyen más okmányon a következő bejegyzések egyikét kell feltüntetni nyomtatott nagybetűkkel:

- ARTÍCULO 298, REGLAMENTO (CEE) No 2454/93, DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS DESTINADAS A LA EXPORTACIÓN - NO SE APLICAN RESTITUCIONES AGRÍCOLAS

- ART. 298 I FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93 SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: VARER BESTEMT TIL UDFØRSEL - INGEN RESTITUTION

- ARTIKEL 298 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93 BESONDERE VERWENDUNG: ZUR AUSFUHR VORGESEHENE WAREN - ANWENDUNG DER LANDWIRTSCHAFTLICHEN AUSFUHRERSTATTUNGEN AUSGESCHLOSSEN

- ΑΡΘΡΟ 298 ΤΟΥ ΚΑΝ. (CEE) αριθ. 2454/93 ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΓΜΑΤΑ ΠΡΟΟΡΙΖΟΜΕΝΑ ΓΙΑ ΕΞΑΓΩΓΗ - ΑΠΟΚΛΕΙΟΝΤΑΙ ΟΙ ΓΕΩΡΓΙΚΕΣ ΕΠΙΣΤΡΟΦΕΣ

- ARTICLE 298 REGULATION (EEC) No 2454/93 END-USE: GOODS DESTINED FOR EXPORTATION - AGRICULTURAL REFUNDS NOT APPLICABLE

- ARTICLE 298, RÈGLEMENT (CEE) No 2454/93 DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES PRÉVUES POUR L'EXPORTATION - APPLICATION DES RESTITUTIONS AGRICOLES EXCLUE

- ARTICOLO 298 (CEE) No 2454/93 DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI PREVISTE PER L'ESPORTAZIONE - APPLICAZIONE DELLE RESTITUZIONI AGRICOLE ESCLUSA

- ARTIKEL 298, VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93 BIJZONDERE BESTEMMING: VOOR UITVOER BESTEMDE GOEDEREN - LANDBOUWRESTITUTIES NIET VAN TOEPASSING

- ARTIGO 298.o REG. (CEE) N.o 2454/93 DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS DESTINADAS À EXPORTAÇÃO - APLICAÇÃO DE RESTITUIÇÕES AGRÍCOLAS EXCLUÍDA

- 298 ART., AS. 2454/93 TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS: VIETÄVIKSI TARKOITETTUJA TAVAROITA - MAATALOUSTUKEA EI SOVELLETA

- ARTIKEL 298 I FÖRORDNING (EEG) nr 2454/93 AVSEENDE ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL: VAROR AVSEDDA FÖR EXPORT - JORDBRUKSBIDRAG EJ TILLÄMPLIGA

- ČLÁNEK 298 NAŘÍZENÍ (EHS) č. 2454/93 KONEČNÉ POUŽITÍ: ZBOŽÍ URČENO K VÝVOZU - ZEMĚDĚLSKÉ NÁHRADY NELZE UPLATNIT

- MÄÄRUSE (EMÜ) NR 2454/93 ARTIKKEL 298 "EESMÄRGIPÄRANE KASUTAMINE": KAUBALE, MIS LÄHEB EKSPORDIKS, PÕLLUMAJANDUSTOETUSI EI RAKENDATA

- REGULAS (EEK) NR.2454/93, 298.PANTS: IZMANTOŠANAS MĒR-IS: PRECES PAREDZĒTAS IZVEŠANAI - LAUKSAIMNIECĪBAS KOMPENSĀCIJU NEPIEMĒRO

- REGLAMENTAS (EEB) NR. 2454/93, 298 STRAIPSNIS, GALUTINIS VARTOJIMAS: EKSPORTUOJAMOS PREKĖS - ŽEMĖS ŪKIO GRĄŽINAMOSIOS IŠMOKOS NETAIKOMOS

- MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS A 2454/93/EGK RENDELET 298. CIKKE SZERINT: KIVITELI RENDELTETÉSŰ ÁRUK - MEZŐGAZDASÁGI VISSZATÉRÍTÉS NEM ALKALMAZHATÓ

- ARTIKOLU 298 REGOLAMENT (KEE) 2454/93 UŻU AĦĦARI: OĠĠETTI DESTINATI GĦALL-ESPORTAZZJONI RIFUŻJONIJIET AGRIKOLI MHUX APPLIKABBLI

- ARTYKUŁ 298 ROZPORZĄDZENIA (EWG) NR 2454/93 PRZEZNACZENIE SZCZEGÓLNE: TOWARY PRZEZNACZONE DO WYWOZU - NIE STOSUJE SIĘ DOPŁAT ROLNYCH

- ČLEN 298 UREDBE (EGS) ŠT. 2454/93 POSEBEN NAMEN: BLAGO DEKLARIRANO ZA IZVOZ - UPORABA KMETIJSKIH IZVOZNIH NADOMESTIL IZKLJUČENA

- ČLÁNOK 298 NARIADENIA (EHS) Č. 2454/93 KONEČNÉ POUŽITIE: TOVAR URČENÝ NA VÝVOZ - POĽNOHOSPODÁRSKE NÁHRADY NEMOŽNO UPLATNIŤ

- ЧЛЕН 298 НА РЕГЛАМЕНТ (ЕИО) № 2454/93 СПЕЦИФИЧНО ПРЕДНАЗНАЧЕНИЕ: СТОКИ, НАСОЧЕНИ ЗА ИЗНАСЯНЕ - СЕЛСКОСТОПАНСКИ ВЪЗСТАНОВЯВАНИЯ СА НЕПРИЛОЖИМИ

- ARTICOLUL 298 REGULAMENTUL (CEE) Nr. 2454/93 DESTINAȚIE FINALĂ: MĂRFURI DESTINATE PENTRU EXPORT - NU SE APLICĂ RESTITUIRI RESTITUȚII AGRICOLE

- ČLANAK 298. UREDBE (EEZ) BR. 2454/93, POSEBNA UPORABA: ROBA NAMIJENJENA IZVOZU - POLJOPRIVREDNE NAKNADE SE NE PRIMJENJUJU

(3) A kivitt árukat a kiviteli nyilatkozat elfogadásának idejétől kezdve nem közösségi árunak kell tekinteni.

(4) Megsemmisítés esetében a Vámkódex 182. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni.

299. cikk

Ha a vámhatóságok egyetértenek azzal, hogy indokolt az áru engedélyben meghatározottól eltérő felhasználása, az ilyen felhasználás - a kivitelt és megsemmisítést kivéve - vámtartozás keletkezésével jár. A Vámkódex 208. cikkét értelemszerűen alkalmazni kell.

300. cikk

(1) A 291. cikk (1) bekezdésében említett áruk vámfelügyelet alatt maradnak, és behozatali vámok vonatkoznak rájuk mindaddig,

a) amíg azokat először az előírt meghatározott célú felhasználás alá nem vonják;

b) ameddig azok 298. és 299. cikk szerinti kivitelére, megsemmisítésére vagy más módon történő felhasználására sor nem kerül.

Ha azonban az áru ismételt használatra alkalmas, és a vámhatóságok a visszaélés elkerülése érdekében helyénvalónak tartják, a vámfelügyelet folytatódhat az első meghatározott célú felhasználás alá vonást követő legfeljebb két évig.

(2) Az áruk megmunkálásából vagy feldolgozásából származó hulladék és maradék, valamint a természetes súlyveszteségnek tulajdonítható veszteség az előírt meghatározott célú felhasználásra bocsátottnak tekintendő.

(3) Az áru megsemmisítéséből származó hulladék és maradék esetében akkor ér véget a vámfelügyelet, amikor az egy megengedett vámjogi sorsot kapott.

3. FEJEZET

A tarifális intézkedések kezelése

1. szakasz

A vámáru-nyilatkozatok időbeli sorrendje alapján felhasználásra kerülő vámkontingensek kezelése

308a. cikk

(1) Eltérő rendelkezés hiányában, ha valamely közösségi jogi aktus vámkontingenst nyit meg, a vámkontingenst a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kell kezelni.

(2) Ha egy szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó olyan vámáru-nyilatkozat kerül elfogadásra, amely egy adott vámkontingensből való részesülésre vonatkozó érvényes kérelmet is magában foglal, az érintett tagállam a Bizottságon keresztül a szükségleteinek megfelelő mennyiséget igénybe veszi.

(3) A tagállamok mindaddig nem nyújthatnak be igénybevételre vonatkozó kérelmet, ameddig a 256. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesültek.

(4) A (8) bekezdés figyelembevételével a Bizottság a kontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontja alapján, valamint olyan mértékben osztja fel, ahogy az adott vámkontingens egyenlege azt megengedi. Az elsőbbség megállapítására ezen időpontok időbeli sorrendje szerint kerülhet sor.

(5) A tagállamok késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot minden érvényes igénybevételi kérelemről. E közléseknek tartalmazniuk kell a (4) bekezdésben említett időpontot, és az adott vámáru-nyilatkozatban kérelmezett pontos mennyiséget.

(6) A (4) és (5) bekezdés alkalmazása során a Bizottság rögzíti a sorrendet azokban az esetekben, amikor a vámkontingenst megnyitó közösségi jogi aktus azt nem állapítja meg.

(7) Ha a vámkontingens-igénybevételi kérelem nagyobb mennyiségre vonatkozik, mint a rendelkezésre álló keret, a vámkontingenst a kért mennyiségek figyelembevételével arányosan kell felosztani.

(8) E cikk alkalmazásában a vámhatóságok által január 1-jén, 2-án és 3-án elfogadott nyilatkozatokat január 3-án elfogadottnak kell tekinteni. Ha azonban e napok bármelyike szombatra vagy vasárnapra esik, a nyilatkozatokat január 4-én elfogadottnak kell tekinteni.

(9) Amikor új vámkontingens kerül megnyitásra, a Bizottság a vámkontingenst megnyitó rendelkezés közzétételének napját követő tizenegyedik munkanap előtt nem engedélyez igénybevételt.

(10) A tagállamok haladéktalanul visszatérítik a Bizottságnak az általuk fel nem használt lehívott mennyiségeket. Ha azonban egy 10 EUR vagy kisebb összegű vámtartozást képviselő téves lehívás felfedezésére az érintett vámkontingens érvényességi idejét követő első hónap után kerül sor, a tagállamoknak ezt nem szükséges visszatéríteniük.

(11) Ha a vámhatóságok olyan áruk tekintetében érvénytelenítenek egy szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatot, amelyek vámkontingens igénybevételére vonatkozó kérelem tárgyát képezik, akkor az ezekre az árukra vonatkozó teljes kérelmet törölni kell. Az érintett tagállamok kötelesek azonnal visszatéríteni a Bizottságnak a vámkontingensből az ilyen árukra lehívott mennyiségeket.

(12) Az egyes tagállamok igénybevételi kérelmeiben foglalt adatokat a Bizottság és a többi tagállam bizalmasan kezeli.

308b. cikk

(1) A Bizottság minden munkanapon elvégzi a felosztást, kivéve:

- azokat a napokat, amelyek a Közösség brüsszeli intézményei számára munkaszüneti napok, vagy

- kivételes körülmények esetén bármely egyéb napot, feltéve hogy a tagállamok illetékes hatóságait erről előzetesen értesítik.

(2) A 308a. cikk (8) bekezdésére is figyelemmel, minden egyes felosztás során figyelembe kell venni azokat a még teljesítetlen kérelmeket, amelyek olyan szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokra vonatkoznak, amelyet két nappal korábban, vagy azt megelőzően fogadtak el, és amelyeket a Bizottsággal közöltek.

308c. cikk

(1) A vámkontingenst akkor kell kritikusnak tekinteni, ha az induló mennyiség 90 %-a felhasználásra került, vagy az illetékes hatóságok egyébként úgy ítélik meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a vámkontingenst a megnyitása napjától kezdve kritikusnak kell tekinteni, ha:

a) három hónapnál rövidebb időre nyitják meg;

b) az előző két évben nem nyitottak meg a szóban forgó vámkontingenssel megegyező termékkörre kiterjedő, megegyező származású árukra vonatkozó és azonos időtartamra szóló vámkontingenst (egyenértékű vámkontingens);

c) az előző két évben megnyitott egyenértékű vámkontingens a kontingensidőszak első három hónapjának utolsó napján vagy azt megelőzően kimerült, vagy nagyobb induló mennyiségre vonatkozott, mint a szóban forgó kontingens.

(3) Az olyan vámkontingenst, amelynek a WTO-szabályok alapján egyedüli célja védintézkedés vagy megtorló jellegű intézkedés alkalmazása, kritikusnak kell tekinteni, amint az induló mennyiség 90 %-a felhasználásra kerül, függetlenül attól, hogy nyitottak-e meg egyenértékű vámkontingenst az előző két évben.

2. szakasz

Közösségi Felügyelet

308d. cikk

(1) Ha közösségi felügyeletre van szükség, a tagállamok hetente legalább egy alkalommal közlik a Bizottsággal a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokra vagy a kiviteli nyilatkozatokra vonatkozó adatokat.

A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal a bizottság keretében annak meghatározása érdekében, hogy milyen adatok szükségesek a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokról vagy a kiviteli nyilatkozatokról.

(2) Az 1. pont szerinti adatokat bizalmasan kell kezelni.

A tagállamokra vonatkozó konszolidált adatok azonban hozzáférhetőek minden tagállam jogosult felhasználói számára.

A tagállamok a Vámkódexbizottság keretében együttműködnek a Bizottsággal a konszolidált adatokhoz való jogszerű hozzáférésre vonatkozó gyakorlati szabályok meghatározásában.

(3) Bizonyos termékek esetében a felügyelet bizalmasan történik.

(4) Amennyiben a 253-267. és a 280-289. cikkek szerinti egyszerűsített eljárások keretében az e cikk 1. pontjában hivatkozott adatok nem állnak rendelkezésre, a tagállamoknak a kiegészített vagy a kiegészítő vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló adatokat kell közölniük a Bizottsággal.

II. CÍM

AZ ÁRUK VÁMJOGI HELYZETE ÉS AZ ÁRUTOVÁBBÍTÁS

3. FEJEZET

Az áruk vámjogi helyzete

1. szakasz

Általános rendelkezések

313. cikk

(1) A Vámkódex 180. cikkére és az e cikk (2) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel a Közösség vámterületén minden olyan árut közösségi árunak kell tekinteni, amelyről nem nyert megállapítást, hogy nincs közösségi vámjogi helyzete.

(2) A következő áruk nem tekinthetők közösségi árunak, kivéve, ha az e rendelet 314-323. cikke alapján megállapítást nyer róluk, hogy közösségi vámjogi helyzetűek:

a) a Vámkódex 37. cikkének megfelelően a Közösség vámterületére behozott áru;

b) az átmeneti megőrzésben lévő áru, vagy az e rendelet 799. cikke szerinti I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen vagy vámszabad raktárban tárolt áru;

c) a felfüggesztő eljárás alá vont áru, vagy az e rendelet 799. cikke szerinti II. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területre betárolt áru.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéstől eltérően a következő esetekben a Közösség vámterületére beszállított árut közösségi árunak kell tekinteni, kivéve, ha megállapítást nyert róla, hogy nincs közösségi vámjogi helyzete:

a) ha a légi úton szállított árut a Közösség vámterületén lévő repülőtéren egy másik, a Közösség vámterületén található repülőtérre történő szállítás céljából be- vagy átrakodták, és az árut valamely tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják; vagy

b) ha a tengeri úton szállított árut egy, a 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójárat igénybevételével a Közösség vámterületén található kikötők között szállították.

313a. cikk

"Menetrend szerinti hajójárat" az a járat, amely kizárólag a Közösség vámterületén található kikötők között közlekedő hajókon szállít árut, és sem kiindulási vagy célállomása, sem egyetlen kikötési helye nincs sem a Közösség vámterületén kívül, sem a Közösség vámterületén található kikötőben a 799. cikk szerinti I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen.

313b. cikk

(1) Hajózási társaság számára menetrend szerinti hajójáratok létesítése akkor engedélyezhető, ha a társaság a letelepedési helye szerinti tagállam - vagy ennek hiányában a regionális irodájának helye szerinti tagállam - vámhatóságaihoz e célból kérelmet nyújt be, és teljesülnek az e cikkben és a 313c. cikkben előírt feltételek.

(2) Engedély csak olyan hajózási társaságnak adható ki, amely:

a) a Közösség vámterületén van letelepedve vagy ott regionális irodával rendelkezik, és nyilvántartásai az illetékes vámhatóságok számára hozzáférhetőek lesznek;

b) teljesíti a 14h. cikkben előírt feltételeket;

c) az engedély kiadását követően megjelöli a menetrend szerinti hajójárat céljából igénybe veendő hajó(ka)t és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőket;

d) vállalja, hogy a menetrend szerinti hajójárat útvonalán sem a Közösség vámterületén kívül található kikötőben, sem a Közösség vámterületén található kikötőben az I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területeken nem hajt végre kikötést, továbbá nem hajt végre áruátrakodást a tengeren;

e) vállalja, hogy az engedélyező vámhatóságnál nyilvántartásba véteti a menetrend szerinti hajójárat céljára kijelölt hajók nevét és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőket.

(2a) A Bizottság és a tagállamok vámhatóságai a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó elektronikus információs és kommunikációs rendszer használatával tárolják a következő információkat, illetve férnek hozzá azokhoz:

a) a kérelmek adatai;

b) a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó engedélyek és adott esetben azok módosítása vagy visszavonása;

c) az érintett kikötők neve és a járathoz rendelt hajók neve;

d) minden egyéb lényeges információ.

(3) A menetrend szerinti hajójárat engedélyezése iránti kérelemben meg kell jelölni a járattal ténylegesen érintett tagállamokat és meg lehet jelölni azokat a tagállamokat, amelyek esetleg érintettek lehetnek, amelyekre vonatkozóan a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a jövőben szolgáltatás nyújtását tervezi. Azon tagállam vámhatóságai, amelyekhez a kérelmet benyújtották (a továbbiakban: az engedélyező vámhatóság), a (2a) bekezdésben említett, menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül értesítést küldenek a hajójárattal ténylegesen vagy esetleg érintett többi tagállam vámhatóságainak (a továbbiakban: az érintett vámhatóságok).

A (4) bekezdésben foglalt rendelkezés sérelme nélkül az érintett vámhatóságok az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül elutasíthatják a kérelmet azon az alapon, hogy a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel nem teljesül, és a 14x. cikk szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül közlik ezt az elutasítást. Az érintett vámhatóság köteles megjelölni az elutasítás indokát és a szabályszegéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket. Ilyen esetben az engedélyező vámhatóság az engedélyt nem állítja ki, és a kérelem elutasításáról az elutasítás indokainak megjelölésével értesíti a kérelmezőt.

Ha az érintett vámhatóságok az értesítésre nem válaszolnak és a kérelmet nem utasítják el, akkor az engedélyező vámhatóság - miután megvizsgálta, hogy az engedélyezés feltételei fennállnak-e - kiadja az engedélyt, amelyet a hajójárattal érintett tagállamok kötelesek elfogadni. Az engedélyek nyilvántartására és az érintett vámhatóságoknak az engedély kiadásáról való értesítésére a 14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszert kell igénybe venni.

(4) A 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti AEO-tanúsítvánnyal rendelkező hajózási társaság esetében az e cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt, valamint az e cikk (3) bekezdésében említett követelményeket teljesítettnek kell tekinteni.

313c. cikk

A menetrend szerinti hajójárat 313b. cikk szerinti engedélyezését követően az érintett hajózási társaság az engedélyt az e célra nyilvántartásba vett hajókra köteles használni.

(2) A hajózási társaság köteles értesíteni az engedélyező vámhatóságot az engedély kiadása után felmerülő minden olyan körülményről, amely az engedély fenntartását vagy tartalmát befolyásolhatja.

Az engedélynek az engedélyező vámhatóság általi vagy a hajózási társaság kérelmére történő visszavonását követően az engedélyező vámhatóság a visszavonásról a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül értesíti az érintett vámhatóságokat.

(3) Az engedély módosítása esetén a 313b. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni abban az esetben, ha a módosítás a hajójáratot olyan tagállamokra terjeszti ki, amelyek nem szerepeltek az eredeti engedélyben vagy egy korábbi engedélyben. A 313b. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

313d. cikk

(1) A menetrend szerinti hajójárat létesítésére vonatkozó engedéllyel rendelkező hajózási társaság köteles bejelenteni az engedélyező vámhatóságnak:

a) a menetrend szerinti hajójárat céljára igénybe veendő hajók nevét;

b) azt az első kikötőt, amelyben az adott hajó a menetrend szerinti hajójárat teljesítését megkezdi;

c) a kikötés célját szolgáló kikötőket;

d) az a), a b) és a c) pont szerinti adatok változásait;

e) a d) pont szerinti változások életbelépésének napját és időpontját.

(2) Az (1) bekezdés alapján bejelentett adatokat az engedélyező vámhatóság a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszerben a bejelentéstől számított egy munkanapon belül nyilvántartásba veszi. Az ily módon nyilvántartásba vett adatoknak a Közösség vámterületén található kikötőkben működő vámhatóságok számára hozzáférhetőnek kell lenniük.

A nyilvántartásba vétel a nyilvántartásba vétel napját követő első munkanaptól hatályos.

313e. cikk

Ha menetrend szerinti hajójárat céljára nyilvántartásba vett hajó rajta kívül álló okok miatt arra kényszerül, hogy a tengeren átrakodjon vagy a menetrend szerinti hajójárat útvonalán kívül eső valamely kikötőben - beleértve a Közösség vámterületén kívül található kikötőket és a Közösség vámterületén található kikötőben I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területeket is - ideiglenesen kikössön, akkor a hajózási társaság köteles haladéktalanul tájékoztatni a kikötés céljából igénybe venni tervezett további közösségi kikötők - beleértve a hajó menetrend szerinti útvonalán található kikötőket is - vámhatóságait. Az e kikötőkben be- vagy kirakodott áruk nem tekinthetők közösségi árunak.

313f. cikk

(1) A vámhatóságok megkövetelhetik a hajózási társaságtól a 313b-313e. cikkben foglalt rendelkezések betartásának igazolását.

(2) Ha a vámhatóságok megállapítják, hogy a hajózási társaság az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket elmulasztotta betartani, akkor a szükséges intézkedések lehetővé tétele érdekében a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül haladéktalanul tájékoztatják a hajójárattal érintett valamennyi vámhatóságot.

314. cikk

(1) Amennyiben az áru a 313. cikk értelmében nem tekinthető közösségi árunak, akkor az áru közösségi helyzetét csak akkor lehet a 314c. cikk (1) bekezdésének megfelelően megállapítani, ha eleget tesznek az alábbi pontok bármelyikében foglalt feltételeknek:

a) az árut a Közösség vámterületén belüli egyik pontból a Közösség vámterületén belüli másik pontba szállították, és ideiglenesen elhagyják azt a területet anélkül, hogy egy harmadik ország területén áthaladnának;

b) az árut a Közösség vámterületén belüli egyik pontból a Közösség vámterületén belüli másik pontba egy harmadik ország területén keresztül szállították, egy tagállamban kibocsátott egyetlen fuvarokmány fedezete mellett;

c) az árut a Közösség vámterületén belüli egyik pontból a Közösség vámterületén belüli másik pontba szállították egy harmadik ország területén keresztül, ahol átrakodtak egy olyan szállítóeszközre, amelyik nem ugyanaz, mint amelyre eredetileg berakodtak, és egy új, a harmadik országból érkező rakományról szóló fuvarokmányt bocsátottak ki, amelyhez csatolták a Közösség vámterületén belüli egyik pontból egy másikba történő szállítást kísérő eredeti okmány egy másolatát.

(2a) Amennyiben az árut az (1) bekezdés c) pontjában említett módon szállították, az áruknak a Közösség vámterületére történő újbóli belépési pontban illetékes vámhatóságok a tagállamok közötti igazgatási együttműködés 314a. cikkben meghatározott követelményeinek megfelelően az eredeti fuvarokmány másolatában megadott információk helytállóságának megállapítása érdekében utólagos ellenőrzéseket hajtanak végre.

(3) A 314c. cikk (1) bekezdésében említett okmányok vagy szabályok nem alkalmazhatók olyan áruk vonatkozásában, amelyekre már elvégezték a kiviteli alakiságokat, vagy amelyeket az aktív feldolgozási eljárás alá vontak (vám-visszatérítési rendszer).

314a. cikk

A tagállamok vámigazgatásai egymást segítve ellenőrzik az okmányok hitelességét és pontosságát, és meggyőződnek arról, hogy az e cím rendelkezéseinek megfelelően használt eljárásokat helyesen alkalmazták az áruk közösségi helyzetének megállapítására.

2. szakasz

A közösségi helyzet igazolása

314b. cikk

E szakasz alkalmazásában az "illetékes vámhivatal" az áruk közösségi helyzetének igazolásáért felelős vámhatóság.

314c. cikk

(1) A közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vont áruk sérelme nélkül, az áru közösségi helyzetének igazolása, kizárólag a következő eszközök által történhet:

a) a 315-317b. cikkben előírt okmányok egyike által;

b) a 319-323. cikkben megállapított szabályoknak megfelelően;

c) a 2719/92/EGK bizottsági rendeletben ( 12 ) említett kísérőokmány által;

d) a 325. cikkben előírt okmány által;

e) a 462a. cikk (2) bekezdésében előírt címke által;

f) a 812. cikkben előírt, az áruk közösségi helyzetét igazoló okmány által; vagy

g) a 843. cikkben leírt T5 ellenőrzőpéldány által.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett okmányokat vagy szabályokat a közösségi helyzettel nem rendelkező csomagolású közösségi áruk esetében használják, az áruk közösségi helyzetét igazoló okmányon a következő záradékok egyikének kell szerepelnie:

- envases N

- N-emballager

- N-Umschließungen

- Συσκευασία Ν

- N packaging

- emballages N

- imballaggi N

- N-verpakkingen

- embalagens N

- N-pakkaus

- N förpackning.

- obal N

- N-pakendamine

- N iepakojums

- N pakuotė

- N csomagolás

- ippakkjar N

- opakowania N

- N embalaža

- N - obal.

- опаковка N

- ambalaj N.

- N pakiranje.

(3) Az okmányok kiadási feltételeinek teljesítésétől függően a 315-323. cikkben említett okmányok utólagosan is kiadhatók. Ilyen esetben az okmányokon vörös színnel a következő bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

- Expedido a posteriori,

- Udstedt efterfoelgende,

- Nachträglich ausgestellt,

- Εκδοθέν εκ των υστέρων,

- Issued retroactively,

- Délivré a posteriori,

- Rilasciato a posteriori,

- Achteraf afgegeven,

- Emitido a posteriori,

- Annettu jälkikäteen,

- Utfärdat i efterhand,

- Vystaveno dodatečně,

- Välja antud tagasiulatuvalt,

- Izsniegts retrospektīvi,

- Retrospektyvusis išdavimas,

- Kiadva visszamenőleges hatállyal,

- Maħruġ retrospettivament,

- Wystawione retrospektywnie,

- Izdano naknadno,

- Vyhotovené dodatočne,

- Издаден впоследствие,

- Eliberat ulterior,

- Izdano naknadno.

1. alszakasz

T2L okmány

315. cikk

(1) Az áruk közösségi helyzetének bizonyítékául a T2L okmány bemutatása szolgál. Ezt az okmányt a (3)-(5) bekezdés szerint kell kiállítani.

(2) A Közösség vámterületének azon részére vagy részéről küldött áruk esetén, ahol a 77/388/EGK irányelv nem alkalmazandó, a közösségi helyzet bizonyítékául a T2LF okmány bemutatása szolgál.

E cikk (3)-(5) bekezdését és a 316-324f. cikket a T2LF okmányra értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) A T2L okmányt a 31. és a 32. mellékletben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező nyomtatványon kell kiállítani.

Ha szükséges, az említett nyomtatványt egy vagy több, a 33. és a 34. mellékletekben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező pótlappal lehet kiegészíteni.

Amennyiben a tagállamok a nyilatkozatok számítógépes rendszerben történő készítése esetében nem engedélyezik pótlapok használatát, a nyomtatványt egy vagy több, a 31. és a 32. mellékletekben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező nyomtatvánnyal kell kiegészíteni.

(4) Az érintett személynek a nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatába a "T2L" bejegyzést, az összes pótlap 1. rovatának jobb oldali alrovatába pedig a "T2Lbis" jelzést kell beírnia.

(5) Pótlapok helyett a T2L okmány leíró részeként a 45. mellékletben lévő mintának megfelelő és a 44a. mellékletnek megfelelően kiállított rakományjegyzékek is használhatók.

315a. cikk

A vámhatóságok bármely, a 373. cikk feltételeinek megfelelő személy számára engedélyezhetik a 44a. és 45. melléklet nem minden előírásának megfelelő rakományjegyzékek használatát.

A 385. cikk (1) bekezdése második albekezdését, valamint (2) és (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

316. cikk

(1) A 324f. cikk rendelkezéseire is figyelemmel a T2L okmányt egyetlen példányban kell kiállítani.

(2) Az érintett személy kérésére a T2L okmányt és - szükség esetén - az összes felhasznált pótlapot vagy rakományjegyzéket az illetékes vámhivatal záradékolja. Ez a záradék a következőkből áll, lehetőség szerint a "C. Indító vámhivatal" rovatban feltüntetve:

a) a T2L okmányok esetében az illetékes vámhivatal neve és bélyegzője, a hivatal egyik tisztviselőjének aláírása, a záradék dátuma és vagy a nyilvántartási szám vagy a feladási nyilatkozat száma, amennyiben az szükséges;

b) a pótlapok vagy rakományjegyzékek esetében a T2L okmányon szereplő szám, amelyet az illetékes vámhivatal nevét tartalmazó bélyegzővel vagy kézírással kell bejegyezni; amennyiben ezt kézzel töltik ki, az említett vámhivatal bélyegzőjének kell kísérnie.

Az okmányokat vissza kell adni az érintett személynek.

2. alszakasz

Kereskedelmi okmányok

317. cikk

(1) Az áru közösségi helyzetét az alábbiakban meghatározott feltételek szerint az árura vonatkozó számla vagy fuvarokmány bemutatásával kell igazolni.

(2) Az (1) bekezdésben említett számlának vagy fuvarokmánynak legalább a feladó teljes nevét és címét, vagy az érintett személy - ha az nem a feladó - teljes nevét és címét, a csomagok számát, helyzetét, jelzéseit és hivatkozási számait, az áruk megnevezését, a bruttó tömeget kilogrammban és, amennyiben szükséges, a szállítótartályok azonosítószámát kell tartalmaznia.

Az érintett személynek a szóban forgó okmányon jól láthatóan fel kell tüntetnie a "T2L" bejegyzést és saját kezű aláírását.

(3) Az érintett személy kérésére az általa megfelelően kitöltött és aláírt számlát vagy fuvarokmányt az illetékes vámhivatal záradékolja. A záradék tartalmazza az illetékes vámhivatal nevét és bélyegzőjét, a hivatal egyik tisztviselőjének aláírását, a záradék dátumát és vagy a nyilvántartási számot vagy a feladási nyilatkozat számát, amennyiben ez a nyilatkozat szükséges.

(4) Ha a közösségi áruknak az e cikk (2) bekezdése vagy a 224. cikk szerint kitöltött és aláírt számlán vagy a szállítási okmányon szereplő teljes értéke nem haladja meg a 10 000 eurót, az érintett személy az említett okmányt nem köteles záradékolás céljából benyújtani az illetékes vámhivatalnál.

Ebben az esetben a számlának vagy a szállítási okmánynak a (2) bekezdésben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell az illetékes vámhivatalra történő hivatkozást.

(5) Ez a cikk csak akkor alkalmazható, ha a számla vagy fuvarokmány kizárólag közösségi árukra vonatkozik.

317a. cikk

(1) Az áru közösségi helyzetét az alábbiakban meghatározott feltételek szerint a hajózási társaság az árura vonatkozó manifesztjének bemutatásával kell igazolni.

(2) A manifesztnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a hajózási társaság neve és pontos címe;

b) a hajó neve;

c) a berakodás helye és időpontja;

d) a kirakodás helye.

Ezenkívül a manifesztnek minden küldeményre vonatkozóan tartalmaznia kell a következőket:

a) a hajórakjegyre vagy más kereskedelmi okmányra való hivatkozást;

b) a csomagok számát, jellegét, jelölését és hivatkozási számát;

c) az áruk szokásos kereskedelmi megnevezése, kellő részletességgel lehetővé téve az áruk azonosítását;

d) a bruttó tömeget kilogrammban kifejezve;

e) esetleg a szállítótartályt azonosító számokat; és

f) a következő bejegyzések az áruk vámjogi helyzetéről:

- a "C" betűt (egyenértékű a "T2L"-lel) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható,

- az "F" betűt (egyenértékű a "T2LF"-fel) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható, és amelyeket a Közösség vámterületének azon részéről érkeznek vagy oda tartanak, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezései nem alkalmazandók,

- az "N" betűt az összes többi áru esetében.

(3) A hajózási társaság kérelmére az általa megfelelően kitöltött és aláírt manifesztet az illetékes vámhivatal záradékolja. A záradék tartalmazza az illetékes vámhivatal nevét és bélyegzőjét, a hivatal egy tisztviselőjének aláírását és a záradékolás dátumát.

317b. cikk

Amennyiben a 445. és 448. cikkben előírt egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárásokat alkalmazzák, a közösségi helyzet igazolására a "C" betűnek (egyenértékű a "T2L"-lel) a manifeszt érintett tételei melletti bejegyzése szolgál.

3. alszakasz

Egyes eljárásokhoz kötődő egyéb igazolások

319. cikk

(1) Amennyiben az árukat TIR-igazolvány vagy ATA-igazolvány fedezete mellett szállítják, a nyilatkozattevőnek - az áruk közösségi helyzetének bizonyítása érdekében ----- - a felhasznált igazolvány minden vonatkozó betétlapján aláírásával együtt olvashatóan fel kell tüntetnie a "T2L" jelet az árumegnevezésekre fenntartott helyen, mielőtt azt hitelesítés céljából benyújtaná az indító vámhivatalnak. A "T2L" jelet valamennyi betétlapon az indító vámhivatal bélyegzőlenyomatával és az illetékes tisztviselő aláírásával kell hitelesíteni.

(2) Amennyiben ugyanazon TIR-igazolvány vagy ATA-igazolvány fedezete mellett mind közösségi, mind nem közösségi árukat szállítanak, ezen két árukategóriát külön kell feltüntetni, és a "T2L" jelet úgy kell bejegyezni, hogy az egyértelműen csak a közösségi árukra vonatkozzon.

320. cikk

Ha a tagállamok valamelyikében nyilvántartott közúti gépjárművek közösségi helyzetét kell megállapítani, akkor a járműveket közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben rendszámtáblával és okmányokkal rendelkeznek, és az említett rendszámtáblák és az okmányokon feltüntetett nyilvántartási adatok alapján a közösségi helyzet egyértelműen megállapítható;

b) egyéb esetben a 315-319. és a 321., 322. és 323. cikknek megfelelően.

321. cikk

Ha valamely tagállam vasúttársaságának tulajdonában lévő tehervagonok közösségi helyzetének megállapítására van szükség, akkor a vagonokat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben a rajtuk feltüntetett kódszám és tulajdoni jelzés (megkülönböztető betűk) alapján a közösségi helyzetük egyértelműen megállapítható;

b) egyéb esetekben, ha a 315-317b. cikkben említett okmányok egyikét bemutatják.

322. cikk

(1) Ha a Közösségen belüli kereskedelemben áruk szállításánál használt olyan csomagolóanyagok közösségi helyzetének megállapítására van szükség, amelyek a tagállamok valamelyikében letelepedett személy használatában álló csomagolóanyagokként azonosíthatók, és amelyeket használat után egy másik tagállamból üresen küldenek vissza, úgy ezen csomagolóanyagokat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben azokat közösségi áruként jelentették be, és nem fér kétség a nyilatkozat valódiságához;

b) egyéb esetekben, a 315-323. cikknek megfelelően.

(2) Az (1) bekezdés által előírt könnyítést a tartályokra, csomagolóanyagokra, raklapokra és egyéb hasonló eszközökre vonatkozóan meg kell adni, kivéve a ----- szállítótartályokat.

323. cikk

Ha az utas poggyászában lévő áruk közösségi helyzetének megállapítására van szükség, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi célra szánják, akkor az árukat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben azokat közösségi áruként jelentették be, és nem fér kétség a nyilatkozat valódiságához;

b) egyéb esetekben, a 315-322. cikknek megfelelően.

4. alszakasz

Az áruk közösségi helyzetének az engedélyezett feladó által nyújtott igazolása

324a. cikk

(1) Az egyes tagállamok vámhatóságai bármely személynek (a továbbiakban: engedélyezett feladó), aki megfelel a 373. cikk feltételeinek, és az áruk közösségi helyzetét a 315. cikk szerinti T2L okmány vagy a 317-317b. cikkben meghatározott okmányok egyike (a továbbiakban: kereskedelmi okmányok) által tervezi igazolni, engedélyezhetik, hogy ezeket az okmányokat anélkül használja, hogy benyújtaná őket az illetékes vámhivatalhoz záradékolás céljából.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedélyezésre a 374-378. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

324b. cikk

Az engedélyben meg kell határozni különösen:

a) az érintett okmányok kiállításához használt nyomtatványoknak a 324c. cikk (1) bekezdése a) pontja szerinti előzetes jóváhagyását végző vámhivatalt;

b) azt a módot, amely által az engedélyezett feladó biztosítja, hogy a nyomtatványokat megfelelően használják;

c) a kizárt árufajtákat vagy árumozgásokat;

d) azt a határidőt, amelyen belül, és azt a módot, ahogyan az engedélyezett feladó értesíti az illetékes vámhivatalt abból a célból, hogy lehetővé tegye a hivatal számára a szükséges ellenőrzések elvégzését az áruk indulása előtt.

324c. cikk

(1) Az engedélyben elő kell írni, hogy az érintett kereskedelmi okmányok első oldalát vagy a T2L okmány kiállításának céljára használt nyomtatványok első oldalán lévő "C. Indító vámhivatal" rovatot és, adott esetben, a pótlapokat:

a) a 324b. cikk a) pontjában említett vámhivatal bélyegzőjével és e hivatal egyik tisztviselőjének aláírásával előzetesen el kell látni; vagy

b) az engedélyezett feladónak egy, a vámhatóságok által jóváhagyott és a 62. mellékletben látható mintával megegyező különleges fémbélyegzővel le kell bélyegeznie. A bélyegzőlenyomatot előre rá lehet nyomtatni a nyomtatványokra, amennyiben a nyomtatást egy erre felhatalmazott nyomda végzi.

A 37d. melléklet 27. szakaszában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(2) Legkésőbb az áruk elküldéséig az engedélyezett feladó kitölti és aláírja a nyomtatványt. A "D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés" rovatba vagy a használt kereskedelmi okmány jól meghatározható részére az engedélyezett feladó bejegyzi továbbá az illetékes vámhivatal nevét, az okmány kiállításának dátumát és az alábbi záradékok valamelyikét:

- Expedidor autorizado

- Godkendt afsender

- Zugelassener Versender

- Εγκεκριμένος αποστολέας

- Authorised consignor

- Expéditeur agréé

- Speditore autorizzato

- Toegelaten afzender

- Expedidor autorizado

- Hyväksytty lähettäjä

- Godkänd avsändare.

- Schválený odesílatel

- Volitatud kaubasaatja

- Atzītais nosūtītājs

- Įgaliotas siuntėjas

- Engedélyezett feladó

- Awtorizzat li jibgħat

- Upoważniony nadawca

- Pooblaščeni pošiljatelj

- Schválený odosielateľ.

- Одобрен изпращач

- Expeditor agreat autorizat autorizat.

- Ovlašteni pošiljatelj..

324d. cikk

(1) Az engedélyezett feladó számára engedélyezhető az, hogy ne írja alá azokat a 62. mellékletben említett, különleges bélyegzővel ellátott T2L okmányokat vagy kereskedelmi okmányokat, amelyeket elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszerrel állítottak ki. Az ilyen felhatalmazás feltétele, hogy az engedélyezett feladó előzetesen nyújtson be e hatóságok részére egy írásos kötelezettségvállalást, amelyben elismeri a felelősségét az összes kiállított, különleges bélyegzővel ellátott T2L okmány vagy kereskedelmi okmány vonatkozásában felmerülő jogi következmények tekintetében.

(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított T2L okmányok vagy kereskedelmi okmányokon az engedélyezett feladó aláírásának helyén a következő záradékok egyikét kell feltüntetni:

- Dispensa de firma

- Fritaget for underskrift

- Freistellung von der Unterschriftsleistung

- Δεν απαιτείται υπογραφή

- Signature waived

- Dispense de signature

- Dispensa dalla firma

- Van ondertekening vrijgesteld

- Dispensada a assinatura

- Vapautettu allekirjoituksesta

- Befriad från underskrift.

- Podpis se nevyžaduje

- Allkirjanőudest loobutud

- Derīgs bez paraksta

- Leista nepasirašyti

- Aláírás alól mentesítve

- Firma mhux meħtieġa

- Zwolniony ze składania podpisu

- Opustitev podpisa

- Oslobodenie od podpisu.

- Освободен от подпис

- Dispensă de semnătură.

- Oslobođeno potpisa..

324e. cikk

(1) A tagállamok vámhatóságai engedélyezhetik a hajózási társaságoknak, hogy legkésőbb a hajó elindulását követő napig, de mindenképpen a hajók rendeltetési kikötőbe történő érkezése előtt állítsák ki az áruk közösségi helyzetét igazoló manifeszteket.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély csak azoknak a nemzetközi hajózási társaságoknak adható meg, amelyek:

a) megfelelnek a 373. cikk feltételeinek; a 373. cikk (1) bekezdése a) pontjától eltérve, nem szükséges, hogy a hajózási társaságok a Közösségen belül letelepedettek legyenek, ha ott regionális irodával rendelkeznek, és

b) elektronikus adatcsererendszert használnak a Közösségben található indító és rendeltetési kikötők közötti információtovábbításra, és

c) jelentős számú utat bonyolítanak le a tagállamok között a jóváhagyott útvonalakon.

(3) A kérelem kézhezvételekor a hajózási társaság letelepedési helye szerinti tagállam vámhatóságai értesítik azon többi tagállamot, amelyek területén az adott indulási és rendeltetési kikötők vannak.

Ha az értesítést követő 60 napon belül nem érkezik ellenvetés, a vámhatóságok megadják az engedélyt a (4) cikkben leírt egyszerűsített eljárás használatára.

Ez az engedély az érintett tagállamokban érvényes, és csak azon kikötők közötti árutovábbítási műveletekre alkalmazandó, amelyekre az engedély hivatkozik.

(4) Az egyszerűsítést a következőképpen kell végrehajtani:

a) az indító kikötőben kiállított manifesztet elektronikus adatcsererendszeren keresztül továbbítják a rendeltetési kikötőbe;

b) a hajózási társaság beírja a manifesztre a 317a. cikk (2) bekezdésében megadott bejegyzéseket;

c) az elektronikus adatcsere útján továbbított manifesztet (a továbbiakban: adatcsererendszeren továbbított manifeszt) legkésőbb a hajó indulását követő első munkanapon, de minden esetben még a hajónak a rendeltetési kikötőbe való megérkezése előtt be kell nyújtani az indító kikötő vámhatóságainak. A vámhatóságok megkövetelhetik az adatcsererendszeren továbbított manifeszt kinyomtatott példányának benyújtását, amennyiben nem férnek hozzá olyan, a vámhatóságok által jóváhagyott információs rendszerhez, amely az adatcsererendszeren továbbított manifesztet tartalmazza;

d) az adatcsererendszeren továbbított manifesztet be kell nyújtani a rendeltetési kikötő vámhatóságainak. A vámhatóságok megkövetelhetik az adatcsererendszeren továbbított manifeszt kinyomtatott példányának benyújtását, amennyiben nem férnek hozzá olyan, a vámhatóságok által jóváhagyott információs rendszerhez, amely az adatcsererendszeren továbbított manifesztet tartalmazza.

(5) A 448. cikk (5) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

324f. cikk

Az engedélyezett feladó köteles az ezen alszakasz alapján kiállított összes T2L okmányról vagy kereskedelmi okmányról másolatot készíteni. A vámhatóságok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett ezt a másolatot ellenőrzés céljából be kell mutatni és legalább két évig meg kell őrizni.

5. alszakasz

Halászati termékekre és hajóval a tengerből kinyert más termékekre vonatkozó különleges rendelkezések

325. cikk

(1) Ennek az alszakasznak az alkalmazásában szöveg lép:

a) közösségi halászhajó olyan hajó, amelyet a Közösség vámterülete részét képező tagállam valamely részén jegyeztek be és vettek nyilvántartásba, valamelyik tagállam lobogója alatt hajózik, tengeri halászattal és adott esetben a fedélzetén a termékek feldolgozásával foglalkozik;

b) közösségi feldolgozóhajó olyan hajó, amelyet a Közösség vámterülete részét képező tagállam valamely részén jegyeztek be vagy vettek nyilvántartásba, valamelyik tagállam lobogója alatt hajózik és nem foglalkozik halászattal, hanem kizárólag halászati termékek feldolgozásával.

(2) A közösségi helyzet igazolására, a 327-337. cikknek megfelelően elkészített T2M okmányt kell kiállítani

a) a közösségi halászhajók által valamelyik ország területi vizein vagy a közösség vámterületén kívül fogott tengeri halászati termékek vonatkozásában;

és

b) ezen hajónak vagy egy közösségi feldolgozóhajónak a fedélzetén az ilyen termékből nyert áruk vonatkozásában, amelyek előállítása során más, közösségi származó helyzetű termékeket használhattak fel,

és amelyeket adott esetben közösségi helyzetű csomagolásban, és várhatóan a 326. cikkben meghatározott körülmények között hozzák be a Közösség vámterületére.

(3) A közösségi származó helyzetet a halászati termékek és egyéb - a Közösség tagállamának felségvizein kívüli vizekben vagy a Közösség vámterületén kívüli területen, valamely tagállam lobogója alatt hajózó, vagy a közösségi vámterülethez tartozó tagállam valamely részén bejegyzett vagy nyilvántartásba vett hajó által kinyert vagy kifogott, illetve a közösségi vámterületen belüli felségvizeken nem tagállami hajó által kinyert vagy kifogott - termékek esetén a hajónaplóval vagy bármely más olyan eszközzel kell bizonyítani, amely az említett vámjogi helyzetet megállapítja.

326. cikk

(1) A T2M okmányt be kell mutatni azoknak a 325. cikk (2) bekezdésében említett termékeknek és áruknak a vonatkozásában, amelyeket

a) az a közösségi halászhajó, amely a termékeket kifogta és adott esetben feldolgozta; vagy

b) olyan másik közösségi halászhajó vagy közösségi feldolgozóhajó, amely az a) pontban említett hajóról való átrakást követően a termékeket feldolgozta; vagy

c) bármely más olyan hajó, amelyre az említett termékeket és árukat az a) és b) pontokban említett hajókról minden további változtatás nélkül átrakták; vagy

d) más szállítóeszköz, egy nem a Közösség vámterületéhez tartozó olyan országban vagy területen kiállított egyetlen fuvarokmánnyal, ahol a termékeket vagy árukat az a), b) és c) pontban említett járműből partra tették,

szállít közvetlenül a Közösség vámterületére.Ezt követően a T2M okmány nem használható azon termékek vagy áruk közösségi helyzetének igazolására, amelyekre vonatkozik.

(2) A vámhatóságok, amelyek felelősek azért a kikötőért, ahol az 1. bekezdés a) pontjában említett hajóról partra rakják a termékeket és/vagy árut, lemondhatnak az (1) bekezdés alkalmazásáról, ha nincs kétség a termékek és/vagy áruk származását illetően, vagy ha a 2847/93/EGK tanácsi rendelet ( 13 ). 8. cikkének (1) bekezdésében említett nyilatkozat alkalmazható.

327. cikk

(1) A T2M nyomtatványnak a 43. mellékletben szereplő mintának kell megfelelnie.

(2) Az eredeti példányt famentes, írásra előkészített, legalább 55 g/m2 tömegű papírra kell nyomtatni. A papír mindkét oldalának zöld, nyomtatott guilloche-mintás háttérrel kell rendelkeznie, hogy bárminemű, mechanikus vagy vegyi úton megkísérelt hamisítás kitűnjék.

(3) A T2M nyomtatvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb + 8 mm és - 5 mm közötti eltérés megengedett.

(4) A nyomtatványt a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén kell kinyomtatni, azon tagállam illetékes hatóságainak előírásai szerint, amelyhez a hajó tartozik.

(5) A T2M nyomtatványokat olyan 10 darabos garnitúrákba kell kötni, amelyek minden egyes nyomtatvány esetében egy leválasztható eredetit és egy le nem választható másolatot tartalmaznak. A nyomtatványgarnitúra borítójának 2. oldalán a 44. mellékletben szereplő megjegyzéseket kell feltüntetni.

(6) Minden egyes T2M formanyomtatványnak egyedi sorszáma van. Ez a szám megegyezik az eredetin és a másolaton.

(7) A tagállamok a nyomtatványok nyomtatását és a garnitúrák összeállítását maguk végzik, vagy a munkát az általuk felhatalmazott nyomdákra bízhatják. Ez utóbbi esetben a felhatalmazásra történő hivatkozást fel kell tüntetni minden nyomtatványgarnitúra borítójának 1. oldalán és minden nyomtatvány eredeti példányán. Az 1. oldalon és minden nyomtatvány eredeti példányán fel kell tüntetni ezenkívül a nyomda nevét és címét, vagy egy olyan jelzést, amely alapján a nyomda azonosítható.

(8) A T2M nyomtatványok a Közösség hivatalos nyelveinek egyikén, gépírással vagy olvasható kézírással - az utóbbi esetben tintával, nyomtatott betűvel - töltendők ki. Semmilyen törlés, illetve átírás nem végezhető. Javításokat a téves szó áthúzásával és a szükséges adatok beírásával lehet végezni. Az ilyen javításokat el kell látni azon személy kézjegyével, aki az azokat tartalmazó nyilatkozatot aláírta.

328. cikk

A T2M okmányok garnitúráját az érintett személy kérelmére az azon halászhajó hazai kikötőjéért felelős közösségi vámhivatal állítja ki, amelynek az okmánygarnitúrát szánják.

A T2M okmányok garnitúrája csak akkor állítható ki, ha az érintett személy a nyomtatvány nyelvén kitöltötte a garnitúrában található nyomtatványok minden eredeti és másolati példányának 1. és 2. rovatát és a füzetben található valamennyi okmány eredeti és másolati példányának 3. rovatában szereplő nyilatkozatot aláírta. A okmánygarnitúra kibocsátásakor a vámhatóság kitölti a garnitúrában található nyomtatványok összes eredeti és másolati példányának B. rovatát.

Az okmánygarnitúra a borító 2. oldalán feltüntetett kibocsátási naptól számított két évig érvényes. Ezenkívül az okmányok érvényességét annak a hatóságnak a minden egyes eredeti és másolati példány A. rovatában található bélyegzője garantálja, amelyik felelős annak a közösségi halászhajónak a nyilvántartásáért, amely számára a füzetet kibocsátották.

329. cikk

A közösségi halászhajó kapitányának minden esetben ki kell töltenie az okmánygarnitúrában lévő egyik nyomtatvány eredeti és másolati példányának 4. rovatát, és ha a halászzsákmányt a hajón dolgozták fel, akkor a 6. rovatot, és köteles kitölteni és aláírni a 9. rovatban szereplő nyilatkozatot, amikor:

a) a termékeket a 326. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett olyan hajóra rakodja át, amelyik feldolgozza azokat;

b) a terméket bármely más olyan hajóra rakodja át, amelyik nem dolgozza fel azokat, de közvetlenül vagy a Közösség vámterületére, vagy egy másik kikötőbe viszi a vámterületre való szállítás céljából;

c) a 326. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a Közösség vámterületén lévő kikötőben kirakodja a termékeket vagy árukat;

d) a Közösség vámterületén kívüli kikötőben kirakodja a termékeket vagy az árut a vámterületre való szállítás céljából.

Az ilyen termékek feldolgozását a hajónaplóba kell bejegyezni.

330. cikk

A 326. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hajó kapitánya mindannyiszor köteles kitölteni a 6. rovatot és aláírni a T2M okmány eredetijének 11. rovatában szereplő nyilatkozatot, amikor vagy a Közösség vámterületén lévő kikötőben, vagy az említett területen kívül található kikötőben a vámterületre való szállítás céljából kirakja az árut, vagy amikor ezzel a céllal másik hajóra rakja át az árut.

Az átrakott termékek feldolgozását be kell jegyezni a hajónaplóba.

331. cikk

Amikor a 329. cikk a) és b) pontjában említett termékeket vagy árut először átrakják, ki kell tölteni a T2M okmány eredetijének és másolatának 10. rovatát; ha a 330. cikkben említett további átrakásra kerül sor, a T2M okmány eredetijének 12. rovatát is ki kell tölteni. Az átrakási nyilatkozatot mind a két érintett kapitánynak alá kell írnia, és a T2M okmány eredetijét át kell adni annak a hajónak a kapitányának, amelyre a termékeket vagy árut átrakják. Minden átrakási műveletet az abban részt vevő mindkét hajó hajónaplójába be kell jegyezni.

332. cikk

(1) Ha a T2M okmányban szereplő termékek vagy árukat olyan országba vagy területre szállítják, amely nem tartozik a Közösség vámterületéhez, az említett okmány csak akkor érvényes, ha az okmány 13. rovatában található igazolást annak az országnak vagy területnek a vámhatóságai kitöltötték és aláírták.

(2) Ha a termékek vagy az áru egy része nem lép be a Közösség vámterületére, annak a részküldeménynek a nevét, jellegét, bruttó tömegét és rendeltetését be kell jegyezni a T2M okmány "Megjegyzés" rovatába.

333. cikk

(1) Ha a T2M okmányban szereplő termékek vagy áruk részszállítmányok formájában a Közösség vámterületéhez nem tartozó országba kerülnek, majd onnan azokat részszállítmányok formájában a Közösségbe továbbszállítják, az érintett személy vagy képviselője köteles:

a) bejegyezni az egyes csomagfajták számát, a bruttó tömeget, a rendeltetést, amelyre a küldeményt szánták és a b) pontban említett "Kivonat" számát a legelső T2M okmány "Megjegyzések" rovatába;

b) kitölteni egy T2M "Kivonatot", a 328. cikk rendelkezéseinek megfelelően kibocsátott T2M okmánygarnitúrából vett eredeti okmány felhasználásával.

Minden egyes "Kivonat"-nak és annak másolatának, amely a T2M okmánygarnitúrában marad, hivatkozást kell tartalmaznia az a) pontban említett legelső T2M okmányra, és tartalmaznia kell az alábbi bejegyzések egyikét:

- Extracto,

- Udskrift,

- Auszug,

- Aπóσπασμα,

- Extract,

- Extrait,

- Estratto,

- Uitrrreksel,

- Extracto,

- Ote,

- Utdrag,

- Výpis,

- Väljavőte,

- Izraksts,

- Išrašas,

- Kivonat,

- Estratt,

- Wyciąg,

- Izpisek,

- Výpis,

- Извлечение,

- Extras,

- Izvod.

A részszállítmányt a Közösség vámterületére kísérő T2M "Kivonat"-on a 4., 5., 6., 7., illetve a 8. rovatban fel kell tüntetni a küldeményt alkotó termékek vagy áruk nevét, jellegét, KN-kódját és mennyiségét. Ezenkívül annak az országnak vagy területnek a vámhatósága, ahol a termékek vagy áruk az árutovábbítás ideje alatt megtalálhatók voltak, kitölti és aláírja 13. rovatban szereplő igazolást.

(2) Amikor az (1) bekezdés a) pontjában említett legelső T2M okmányon szereplő valamennyi terméket és árut elküldték a Közösség vámterületére, a hivatkozott bekezdésben említett hatóságok kitöltik és aláírják az okmány 13. rovatában szereplő igazolást. Az okmányt azután megküldik a 328. cikkben említett vámhivatalnak.

(3) Ha a termékek vagy áru egy része nem lép be a Közösség vámterületére, ezek nevét, jellegét, bruttó tömegét és a rendeltetésükre vonatkozó információt be kell jegyezni a legelső T2M okmány "Megjegyzés" rovatába.

334. cikk

Valamennyi T2M okmányt, illetve "Kivonat"-ot be kell mutatni annál a vámhivatalnál, ahol azokat a termékeket vagy árukat, amelyekre vonatkoznak, beléptetik a Közösség vámterületére. Amikor azonban a termékeket vagy árukat a Közösség vámterületén kívül kezdeményezett árutovábbítási eljárás keretében viszik be, az okmányokat a rendeltetési hely szerinti vámhivatalnak kell bemutatni.

A rendeltetési vámhivatal kérheti az okmány fordítását. Ezenkívül a T2M okmányban megadott adatok helyességének ellenőrzéséhez megkövetelheti valamennyi vonatkozó dokumentum, köztük a hajó papírjainak bemutatását is. A vámhivatal minden egyes T2M okmány C. rovatát kitölti, melyek egy példányát el kell küldeni a 328. cikkben említett vámhivatalnak.

335. cikk

A 332., 333. és 334. cikktől eltérve, ha a T2M okmányon szereplő termékeket vagy árukat az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezményt aláíró harmadik országba szállítják, és T2-eljárásban a közösségi vámterületre tervezik továbbszállítani egyetlen szállítmányként vagy részszállítmányok formájában, az említett eljárásra vonatkozó adatokat be kell jegyezni a T2M okmány "Megjegyzések" rovatába.

Ha a T2M okmányban szereplő valamennyi terméket vagy árut bevitték a Közösség vámterületére, a vámhatóságok kitöltik és aláírják az okmány 13. rovatában szereplő igazolást. Az okmány kitöltött másolatát meg kell küldeni a 328. cikkben említett vámhivatalnak.

A 332. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

336. cikk

A T2M okmányokat tartalmazó nyomtatványgarnitúrát a vámhatóságok felszólítására minden esetben be kell mutatni.

Ha egy hajó, amely számára a 327. cikkben említett T2M okmánygarnitúrát kiadták, már nem felel meg ez előírt feltételeknek, vagy ha valamennyi okmányt felhasználták, vagy annak érvényességi ideje lejárt, az okmánygarnitúrát azonnal vissza kell juttatni a kibocsátó vámhivatalnak.

4. FEJEZET

Közösségi árutovábbítás

1. szakasz

Általános rendelkezések

340a. cikk

Eltérő rendelkezések hiányában, e fejezet rendelkezéseit a közösségi külső és belső árutovábbításra kell alkalmazni.

A magas kockázatot képviselő áruk felsorolása a 44c. mellékletben található. Amennyiben e rendelet egy rendelkezése hivatkozik az említett mellékletre, az abban a mellékletben szereplő árukra vonatkozó intézkedést csak akkor kell alkalmazni, ha az áruk mennyisége meghaladja a vonatkozó minimumot. A 44c. mellékletet legalább évente egyszer felül kell vizsgálni.

340b. cikk

E fejezet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1.

"indító vámhivatal" : az a vámhivatal, ahol elfogadták az árukat a közösségi árutovábbítási eljárás alá vonó nyilatkozatokat;

2.

"átléptető vámhivatal" :

a) a Közösség vámterülete elhagyásának pontján lévő vámhivatal, amennyiben a szállítmány egy tagállam és egy az EFTA-országokon kívüli harmadik ország közötti határon keresztül árutovábbítási művelet során hagyja el ezt a területet, vagy

b) a Közösség vámterületére való belépési ponton lévő vámhivatal, amennyiben az áruk az árutovábbítási művelet során egy harmadik ország területén is áthaladnak;

3.

"rendeltetési vámhivatal" : az a vámhivatal, ahol a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat az eljárás lezárása céljából be kell mutatni;

4.

"a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal" : az egyes tagállamok vámhatóságai által meghatározott az a vámhivatal, ahol kezességvállalás formájában biztosítékot nyújtanak;

5.

"EFTA-országok" : azok az EFTA- és egyéb országok, amelyek csatlakoztak az egységes árutovábbítási eljárásról szóló, 1987. május 20-i egyezményhez ( 14 );

6.

"árutovábbítási kísérőokmány" : a számítógépes rendszerből kinyomtatott bizonylat, amely az árukat kíséri, és az árutovábbítási nyilatkozat adatain alapul;

6a.

"árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány" : az a számítógépes rendszerből kinyomtatott okmány, amely az árukat kíséri, továbbá az árutovábbítási nyilatkozat és a belépési vagy a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat adatain alapul;

7.

"eljárás üzemszünet esetén" : az árutovábbítási nyilatkozat benyújtását, ellenőrzését és az árutovábbítási művelet nyomon követését lehetővé tevő papíralapú okmányok felhasználásán alapuló eljárás, amennyiben a szokásos, elektronikus úton megvalósuló eljárás nem végezhető el.

340c. cikk

(1) Közösségi belső árutovábbítási eljárás alá azokat a közösségi árukat kell vonni, amelyeket:

a) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 2006/112/EK irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol az említett rendelkezéseket nem kell alkalmazni; vagy

b) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 2006/112/EGK irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol ezek a rendelkezések alkalmazandók; vagy

c) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 2006/112/EK irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol az említett rendelkezéseket szintén nem kell alkalmazni.

(2) A (3) bekezdés sérelme nélkül, azokat a közösségi árukat, amelyeket az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény alapján egy vagy több EFTA-országon keresztül a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára szállítanak, a közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni.

Azokat az első albekezdés alá tartozó árukat, amelyeket kizárólag tengeri vagy légi úton szállítanak, nem kötelező a közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonni.

(3) Amennyiben a közösségi árukat egy EFTA-országba exportálják, vagy ezek az áruk áthaladnak egy vagy több EFTA-ország területén, és az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény rendelkezései alkalmazandók, az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá kell vonni a következő feltételek mellett:

a) ha az árukat alávetették a kiviteli vámalakiságoknak a közös agrárpolitika keretében a harmadik országba irányuló kivitelre járó export-visszatérítések megadása céljából; vagy

b) ha az áruk intervenciós készletekből származnak, a felhasználásukra és/vagy a rendeltetésükre vonatkozó felügyelet alá esnek, és alávetették a közös agrárpolitika keretében a harmadik országba irányuló kivitelre vonatkozó kiviteli vámalakiságoknak; vagy

c) ha az áruk jogosultak az importvám visszafizetésére vagy elengedésére azzal a feltétellel, hogy az árukat a Közösség vámterületéről exportálják; vagy

d) ha végtermék vagy változatlan állapotú áru formájában alávetették az árukat a harmadik országba irányuló kivitelre vonatkozó kiviteli vámalakiságoknak az aktív feldolgozási eljárás (vámvisszatérítési eljárás) lezárása érdekében, azzal a céllal, hogy a vám visszafizetésére vagy elengedésére sor kerüljön.

340d. cikk

Azok az áruk, amelyekre a közösségi árutovábbítási eljárások vonatkoznak, közösségi árutovábbításban szállíthatók a Közösség vámterületén található két pont között egy, az EFTA-országok közé nem tartozó harmadik ország területén keresztül, feltéve, hogy ezeket az árukat egy tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják át a harmadik ország területén. Ebben az esetben az árutovábbítási eljárás hatályát a harmadik ország területén fel kell függeszteni.

340e. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás a légi úton szállított áruk esetében csak akkor kötelező, ha azokat a Közösség területén lévő repülőtéren rakodták be vagy át.

(2) A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül, a közösségi árutovábbítási eljárás a tengeren szállított áruk esetében csak akkor kötelező, ha azokat a 313a. és 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójáraton szállítják.

341. cikk

A Vámkódex VII. címe 1. és 2. fejezetének és ennek a címnek a rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyéb terhekre.

342. cikk

(1) A főkötelezett által nyújtott biztosíték a Közösség egész területén érvényes.

(2) Amennyiben a biztosítéknyújtás kezességvállalás formájában történik, a kezes köteles megadni egy értesítési címet vagy kijelölni egy kézbesítésre meghatalmazottat minden egyes tagállamban.

(3) A tagállamok vasúttársaságai által a 372. cikk (1) bekezdése g) pontjának i. alpontjában említett egyszerűsített eljárástól különböző eljárások keretében végrehajtott közösségi árutovábbítási műveletek esetében kezességet kell nyújtani.

(4) Ha a biztosítékot a kezes a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnál nyújtja:

a) a főkötelezett "biztosítékhivatkozási számot" kap, amely a biztosíték használatára és a kezes kötelezettségvállalásainak azonosítására szolgál;

b) a főkötelezett a "biztosítékhivatkozási számhoz" hozzáférési kódot kap, amelyet közölnek vele.

343. cikk

Minden tagállam beviszi a számítógépes rendszerbe a közösségi árutovábbítási műveletek kezelésére illetékes vámhivatalok jegyzékét, feltüntetve azonosító számukat, feladatkörüket és nyitvatartási idejüket. Ezen adatok módosításait is be kell vinni a számítógépes rendszerbe.

A Bizottság ezeket az információkat a számítógépes rendszeren keresztül közli a többi tagállammal.

343a. cikk

Minden tagállam értesíti a Bizottságot, ha központi vámhivatalt hoz létre; ilyenkor meg kell adni a hivatalnak a közösségi árutovábbítási eljárás lefolytatásában és nyomon követésében, valamint az okmányok fogadása és továbbítása terén biztosított feladatköreit az érintett okmányok típusával együtt.

A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

344. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárásban használt, az egységes vámokmánytól eltérő egyéb nyomtatványok jellemzőit a 44b. melléklet határozza meg.

344a. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás keretében az alakiságok teljesítése elektronikus adatfeldolgozási módszerrel történik.

(2) A vámigazgatási szervek között a közösségi árutovábbítás keretében használandó üzeneteknek meg kell felelniük a vámhatóságok kölcsönös egyetértésével meghatározott szerkezetnek és tartalmi elemeknek.

2. szakasz

Eljárás

1. alszakasz

Egyedi kezesség

345. cikk

(1) Az egyedi kezesség a várhatóan felmerülő vámtartozás teljes összegére vonatkozik az indító tagállam azonos természetű termékeire alkalmazott legmagasabb tehermegállapítási tételek alapján számítva. Ennek kiszámítása során az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény szerint szállított közösségi árukat nem közösségi árunak kell tekinteni.

Az egyedi kezesség kiszámítása során figyelembe veendő tehermegállapítási tétel azonban nem lehet alacsonyabb a minimális díjtételnél, amennyiben ez a tétel feltüntetésre került a 44c. melléklet ötödik oszlopában.

(2) A készpénzletét formájában nyújtott egyedi kezességeket az indító vámhivatalban kell letétbe helyezni. Az eljárás lezárása után ezt visszafizetik.

(3) A kezes által nyújtott egyedi kezesség történhet 7 000 euróról szóló egyedi garanciajegyek formájában, amelyeket a kezes a főkötelezettként eljárni szándékozó személy számára bocsát ki.

A kezes garanciajegyenként 7 000 euró összegig felelős.

(4) Ha az egyedi kezesség nyújtása kezességvállalással történik, a főkötelezett a "biztosítékhivatkozási számhoz" tartozó hozzáférési kódot nem változtathatja meg, kivéve ha a 47a. melléklet 3. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.

346. cikk

(1) A kezességvállalás formájában nyújtott egyedi kezességet a 49. mellékletben található mintának megfelelő kezesi nyilatkozattal kell vállalni.

A kezesi nyilatkozatot a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal megőrzi.

(2) Amennyiben nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés vagy az általános kereskedelmi gyakorlat megköveteli, a tagállamok az (1) bekezdésben említettől eltérő formájú kötelezettségvállalás is engedélyezhető, feltéve, hogy az a mintán látható kötelezettségvállalással azonos jogi érvénnyel bír.

347. cikk

(1) A 345. cikk (3) bekezdésében említett esetben az egyedi kezességet az 50. mellékletben található mintának megfelelő kezesi nyilatkozattal kell vállalni.

A 346. cikk (2) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A kezes köteles az általa kibocsátott egyedi garanciajegyekre vonatkozóan minden kért adatot megadni a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak a vámhatóság által meghatározott módon.

A garanciajegyet legfeljebb a kibocsátásának dátumától számított egy évig lehet felhasználni.

(3) A kezes a főkötelezettnek juttatott minden egyedi garanciajegyre vonatkozóan megadja a "biztosítékhivatkozási számot" a főkötelezettnek; az ahhoz tartozó hozzáférési kódot a főkötelezett nem módosíthatja.

(4) A 353. cikk (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a kezes a főkötelezettnek az egyedi garanciajegyeket papírra nyomtatva, az 54. mellékletben található mintának megfelelő formában adja át. A jegyen az azonosító számot fel kell tüntetni.

(5) A kezes kiadhat olyan egyedi garanciajegyeket, amelyek a 44c. mellékletben szereplő jegyzékben felsorolt árukkal kapcsolatos közösségi árutovábbítási műveletre nem érvényesek. Ebben az esetben a kezes minden papíralapú garanciajegyre átlósan rávezeti a következő záradékot:

- Korlátozott érvényű - 99200.

(6) A főkötelezett köteles benyújtani az indító vámhivatalhoz a 7 000 EUR többszörösének megfelelő értékű egyedi garanciajegyeket a 345. cikk (1) bekezdésében említett teljes összeg fedezéséhez szükséges számban. A 353. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a papíralapú jegyeket az indító vámhivatalnak kell átadni, és ott meg kell őrizni; e vámhivatal minden egyes jegy azonosító számát közli a jegyen feltüntetett, a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatallal.

348. cikk

(1) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal visszavonja a kezes kötelezettségvállalását elfogadó határozatát, ha az annak kibocsátásakor meghatározott feltételek már nem teljesülnek.

Kötelezettségvállalását a kezes is bármikor visszavonhatja.

(2) A felmondás vagy visszavonás a kezes vagy - az esettől függően - a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal értesítésének napját követő 16. napon lép hatályba.

Attól a naptól kezdve, amikor a felmondás vagy visszavonás hatályba lép, a korábban kibocsátott egyedi garanciajegyeket nem lehet felhasználni az áruk közösségi árutovábbítási eljárás alá vonására.

(3) A visszavonás vagy felmondás tényét és hatálybalépése napját a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalért felelős tagállam vámhatóságai beviszik a számítógépes rendszerbe.

2. alszakasz

Szállítóeszközök és nyilatkozatok

349. cikk

(1) Minden árutovábbítási nyilatkozat csak ugyanazon indító vámhivatalból ugyanazon rendeltetési vámhivatalig történő szállításra használt, egyetlen szállítóeszközbe berakodott vagy berakandó árukat tartalmazhatja.

Ennek a cikknek az alkalmazásában a következők tekintendők egyetlen szállítóeszköznek, azzal a feltétellel, hogy a szállított árukat együtt küldik el:

a) a közúti járművek a pótkocsival/pótkocsikkal vagy a nyerges pótkocsival/nyerges pótkocsikkal együtt;

b) az összekapcsolt vasúti személy- vagy áruszállító kocsik;

c) egységet alkotó hajók;

d) az e cikk szerinti egyetlen szállítóeszközbe berakott szállítótartályok.

(2) Egyetlen szállítóeszköz használható az áruk különböző indító vámhivatalnál történő berakodására és különböző rendeltetési vámhivataloknál történő kirakodására.

351. cikk

Ha a szállítmányok egyaránt tartalmaznak olyan árukat, amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás, illetve közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni, a T jelzéssel ellátott árutovábbítási nyilatkozatot minden árutétel esetében ki kell egészíteni, a "T1", "T2" vagy "T2F" jellel.

353. cikk

(1) Az árutovábbítási nyilatkozatnak meg kell felelnie a 37a. mellékletben meghatározott szerkezetnek és tartalmi elemeknek.

(2) A vámhatóságok a 31. mellékletben található mintának megfelelő nyomtatványon, írásban, a vámhatóságok által kölcsönös egyetértéssel meghatározott eljárásnak megfelelően kiállított árutovábbítási nyilatkozatot is elfogadják a következő esetekben:

a) ha az árukat a vámhatóságok számítógépes rendszeréhez való közvetlen hozzáféréssel nem rendelkező utasok szállítják a 353a. cikkben foglaltak szerint;

b) a 37d. mellékletben meghatározott feltételek és szabályok szerinti üzemszüneti eljárás esetén.

(3) Ha a főkötelezett számítógépes rendszere és/vagy hálózata nem üzemel, az írásban kiállított árutovábbítási nyilatkozatnak a (2) bekezdés b) pontja szerinti használatához az illetékes vámhatóságok jóváhagyása szükséges.

(4) Az írásban kiállított árutovábbítási nyilatkozat kiegészíthető a 33. mellékletben található mintának megfelelő pótlappal vagy pótlapokkal. A pótlapok a nyilatkozat szerves részei.

(5) A 44a. mellékletnek és a 45. mellékletben található mintának megfelelően kiállított rakományjegyzékek - az írásos árutovábbítási nyilatkozat leíró részeként, ahhoz szervesen kapcsolódva - felhasználhatók pótlapok helyett.

353a. cikk

(1) A 353. cikk (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában az utas az árutovábbítási nyilatkozatot a 208. cikknek és a 37. mellékletnek megfelelően állítja ki.

(2) A vámhatóságok gondoskodnak arról, hogy az árutovábbítási adatok vámhatóságok közötti cseréje informatikai technológia és számítógépes hálózatok felhasználásával történjék.

3. alszakasz

Alakiságok az indító vámhivatalnál

355. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat a gazdaságilag indokolt útvonalon kell elszállítani a rendeltetési vámhivatalhoz.

(2) A 387. cikk sérelme nélkül, a 44c. mellékletben felsorolt áruk esetében, vagy ahol a vámhatóságok vagy a főkötelezett szükségesnek tartja, az indító vámhivatal kötelező szállítási útvonalat ír elő, és bejegyzi az árutovábbítási nyilatkozat 44. rovatába legalább azokat a tagállamokat, amelyeken a tranzitútvonal áthalad, figyelembe véve a főkötelezett által közölt adatokat.

356. cikk

(1) Az indító vámhivatal megállapítja azt a határidőt, amíg az árukat a rendeltetési vámhivatalban be kell mutatni, figyelembe véve az útvonalat, bármely hatályos szállítási vagy más jogszabályt és szükség esetén a főkötelezett által közölt adatokat.

(2) Az indító vámhivatal által előírt határidő kötelező azon tagállamok vámhatóságai számára, amelyek területére az áruk a közösségi árutovábbítási művelet során belépnek, és e hatóságok azt nem változtathatják meg.

357. cikk

(1) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a közösségi árutovábbítási eljárás alá vonandó árukat addig nem lehet kiadni, amíg azokat nem látják el vámzárral. Az indító vámhivatal megteszi az általa szükségesnek tartott azonosítási intézkedéseket, és a vonatkozó adatokat rávezeti az árutovábbítási nyilatkozatra.

(2) A következőket kell vámzárral ellátni:

a) az árukat tartalmazó teret, amennyiben a szállítóeszközök más szabályok alapján jóváhagyásra kerültek, vagy azokat az indító vámhivatal vámzár felhelyezésére alkalmasnak nyilvánította;

b) a többi esetben minden egyes csomagot.

A vámzárnak a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőkkel kell rendelkeznie.

(3) A szállítóeszközöket a következő feltételek mellett lehet vámzár felhelyezésére alkalmasnak nyilvánítani:

a) a vámzárakat egyszerűen és hatékonyan lehet rájuk felhelyezni;

b) úgy építették meg őket, hogy látható nyomok, illetve a vámzár feltörése nélkül nem lehet árukat ki- vagy berakni;

c) nem tartalmaznak olyan rejtekhelyeket, ahová árukat lehet elrejteni;

d) a rakomány számára fenntartott területek könnyen hozzáférhetőek a vámhatóságok által végzett vizsgálatok számára.

Bármely közúti gépjárművet, pótkocsit, nyerges pótkocsit vagy szállítótartályt, amely vámzárral történő áruszállítás céljának megfelel azon nemzetközi megállapodások szerint, amelyeknek az Európai Közösség szerződő fele, vámzár felhelyezésére alkalmas szállítóeszköznek kell tekinteni.

(4) Az indító vámhivatal eltekinthet a vámzártól, ha - tekintettel az egyéb lehetséges azonosítási intézkedésekre - az árutovábbítási nyilatkozatban vagy a kiegészítő okmányokon található árumegnevezés az árukat azonosíthatóvá teszi.

Az árumegnevezés akkor tekintendő azonosításra alkalmasnak, ha elég pontos az áruk mennyiségének és jellegének könnyű meghatározásához.

358. cikk

(1) A vámáru kiadásakor az indító vámhivatal a bejelentett rendeltetési vámhivatalnak az "előzetes érkezési értesítés" üzenet segítségével, a bejelentett átléptető vámhivataloknak pedig az "előzetes határátlépési értesítés" üzenet segítségével továbbítja a közösségi árutovábbítási művelet adatait. Ezeket az üzeneteket az árutovábbítási nyilatkozat adott esetben megfelelően módosított adatai alapján kell elkészíteni.

(2) A közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat kiadásukat követően árutovábbítási kísérőokmány vagy árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány kíséri. Az árutovábbítási kísérőokmányt a 45a. mellékletben megadott mintának és adatoknak, vagy - ha az árutovábbítási adatok mellett a 30A. mellékletben említett adatokat is megadják - az árutovábbítási/biztonsági kísérő okmány tekintetében a 45e. mellékletben, illetve az árutovábbítási/biztonsági tételjegyzék tekintetében a 45f. mellékletben megadott mintának és adatoknak kell megfelelnie. Ezt az okmányt a következő módok egyikének megfelelően kell a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátani:

a) az indító vámhivatal adja ki a főkötelezett részére, vagy a vámhatóságok engedélyével a főkötelezett számítógépes rendszeréből is kinyomtatható;

b) az engedélyezett feladó számítógépes rendszeréből nyomtatják ki, miután az indító vámhivataltól megkapták az áruk kiadását engedélyező üzenetet.

(3) Ha a nyilatkozat egynél több árutételből áll, a (2) bekezdésben említett árutovábbítási kísérőokmányt ki kell egészíteni a 45b. mellékletben megadott mintának megfelelő tételjegyzékkel. A (2) bekezdésben említett árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt mindig ki kell egészíteni a 45f. mellékletnek megfelelő tételjegyzékkel. A tételjegyzék az árutovábbítási kísérőokmány, illetve az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány szerves részét képezi.

4. alszakasz

Alakiságok útközben

359. cikk

(1) A szállítmányt és az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány az összes átléptető vámhivatalnak be kell mutatni.

(2) Az átléptető vámhivatal az indító vámhivataltól kapott "előzetes áthaladási jelentés" üzenet alapján nyilvántartásba veszi az áthaladást. Az áthaladásról a "határátlépési értesítés" üzenettel tájékoztatja az indító vámhivatalt.

(3) Az átléptető vámhivatalok, ha szükségesnek ítélik, megvizsgálják az árukat. Az áruk esetleges ellenőrzését különösen az "előzetes áthaladási jelentés" üzenet alapján kell elvégezni.

(4) Ha az árukat nem a bejelentett és az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány szereplő átléptető vámhivatalon keresztül szállítják, az érintett átléptető vámhivatal kéri az "előzetes áthaladási jelentés" üzenetet az indító vámhivataltól, és az átléptetésről a "határátlépési értesítés" üzenet megküldésével tájékoztatja az indító vámhivatalt.

360. cikk

(1) A fuvarozó köteles bejegyezni a szükséges adatokat az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány, és azt a szállítmánnyal együtt bemutatni azon tagállam vámhatóságainak, amelynek területén a szállítóeszköz található.

a) ha az előírt útvonal megváltozott, és a 355. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni;

b) ha a szállítási művelet során a vámzár a fuvarozó által nem befolyásolható okok miatt megsérült;

c) ha az árukat átrakodják egy másik szállítóeszközre; minden ilyen átrakodást a vámhatóságok felügyelete mellett kell végrehajtani, amelyek azonban engedélyezhetik az átrakodást a felügyeletük nélkül is;

d) a szállítóeszköz azonnali, részleges vagy teljes kirakását szükségessé tevő fenyegető veszély esetén;

e) olyan esemény vagy baleset esetén, amely befolyásolhatja a főkötelezett vagy a fuvarozó képességét kötelezettségeik teljesítésére.

(2) Ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az érintett közösségi árutovábbítási művelet a szokásos módon folytatódhat, megteszik az esetlegesen szükséges lépéseket, majd záradékolják az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány.

A továbbításra vagy más eseményre vonatkozó információkat vagy az átléptető vámhivatal vagy a rendeltetési vámhivatal vámhatóságai viszik be a számítógépes rendszerbe.

5. alszakasz

Alakiságok a rendeltetési vámhivatalban

361. cikk

(1) Az árukat és a szükséges okmányokat a hivatal nyitvatartási idejében kell bemutatni a rendeltetési vámhivatalnak. Az említett vámhivatal azonban az érintett kérésére és költségére ettől eltérő időpontban is engedélyezheti a bemutatást. A rendeltetési vámhivatal az érintett kérésére és költségére az áruk és az okmányok más helyen történő bemutatását is engedélyezheti.

(2) Ha az árukat az indító vámhivatal által előírt határidő letelte után mutatják be a rendeltetési vámhivatalnak, és a határidő be nem tartása a rendeltetési vámhivatal számára elfogadható módon megindokolt, a fuvarozónak vagy a főkötelezettnek nem felróható körülmények következménye, úgy tekintendő, hogy ez utóbbi az előírt határidőt betartotta.

(3) A rendeltetési vámhivatal az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány megőrzi, és az áruk megvizsgálását különösen az indító vámhivataltól kapott "előzetes érkezési jelentés" üzenet alapján végzi el.

(4) A főkötelezett kérésére, annak igazolása érdekében, hogy az eljárás a 366. cikk (1) bekezdésének megfelelően befejeződött, a rendeltetési vámhivatal az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány példányát a következő záradékkal látja el:

- Alternatív igazolás - 99202.

(5) Az árutovábbítási művelet befejeződhet az árutovábbítási nyilatkozatban megadottól eltérő vámhivatalban is. Ebben az esetben ez a vámhivatal lesz a rendeltetési vámhivatal.

Ha az új rendeltetési vámhivatal az eredetileg tervezett vámhivatal tagállamától eltérő tagállamhoz tartozik, az új rendeltetési vámhivatal az indító vámhivataltól kéri az "előzetes érkezési jelentés" üzenetet.

362. cikk

(1) A rendeltetési vámhivatal az árukat és a szükséges okmányokat bemutató személy kérésére bemutatási igazolást állít ki.

(2) A bemutatási igazolás formájának meg kell felelnie a 47. mellékletben található mintának.

(3) A bemutatási igazolást az érintett személynek előre ki kell töltenie. Az igazoláson a szállítmányra vonatkozó egyéb adatokat is fel lehet tüntetni, kivéve a rendeltetési vámhivatal számára fenntartott helyen. A bemutatási igazolás nem szolgálhat annak bizonyítékául, hogy az eljárás a 366. cikk (1) bekezdése értelmében befejeződött.

363. cikk

(1) A rendeltetési vámhivatal az "érkezési értesítés" üzenet küldésével még az áruknak a rendeltetési vámhivatalban való bemutatása napján tájékoztatja az indító vámhivatalt az áruk megérkezéséről.

(2) Ha az árutovábbítási művelet az árutovábbítási nyilatkozatban megadott vámhivataltól eltérő vámhivatalban fejeződik be, az új rendeltetési vámhivatal az "érkezési értesítés" üzenettel tájékoztatja az érkezésről az indító vámhivatalt.

Az indító vámhivatal az érkezésről a "továbbított érkezési értesítés" üzenettel tájékoztatja az eredetileg kijelölt rendeltetési vámhivatalt.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett "érkezési értesítés" üzenet nem szolgálhat annak bizonyítékául, hogy az eljárás a 366. cikk (1) bekezdése értelmében befejeződött.

(4) Indokolt esetek kivételével a rendeltetési vámhivatal az "ellenőrzés eredménye" üzenetet legkésőbb az áruknak a rendeltetési vámhivatalnál történt bemutatásától számított harmadik napon továbbítja az indító vámhivatalnak. A 408. cikk alkalmazása esetén azonban a rendeltetési vámhivatal az "ellenőrzés eredménye" üzenetet legkésőbb az áruk bemutatásától számított hatodik napon továbbítja az indító vámhivatalnak.

6. alszakasz

Keresési eljárás

365. cikk

(1) Ha az indító tagállam vámhatóságai az áruknak a rendeltetési vámhivatalban történő bemutatására előírt határidőn belül nem kapják meg az "érkezési értesítés" üzenetet, vagy ha az "érkezési értesítés" üzenet megérkezésétől számított hat napon belül nem kapják meg az "ellenőrzés eredménye" üzenetet, akkor mérlegelniük kell, hogy indítanak-e keresési eljárást a vámeljárás lezárásához szükséges információk megszerzése érdekében, vagy - ha ez nem lehetséges - abból a célból, hogy:

- megállapítsák, keletkezett-e vámtartozás,

- azonosítsák az adóst, és

- meghatározzák a beszedésben illetékes vámhatóságokat.

(2) A keresési eljárást legkésőbb az (1) bekezdésben említett határidők egyikének lejártát követő hét napon belül meg kell indítani, kivéve a tagállamok közötti megállapodásban meghatározott kivételes eseteket. Ha a vámhatóságok korábban értesülnek arról, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be, vagy ennek gyanúja merül fel, kötelesek haladéktalanul megindítani a keresési eljárást.

(3) Ha az indító tagállam vámhatóságai csak az "érkezési értesítés" üzenetet kapják meg, úgy indítják meg a keresési eljárást, hogy az "érkezési értesítés" üzenetet küldő rendeltetési vámhivatalt felkérik az "ellenőrzés eredménye" üzenet elküldésére.

(4) Ha az indító tagállam vámhatóságai nem kapják meg az "érkezési értesítés" üzenetet, úgy indítják meg a keresési eljárást, hogy a főkötelezettől vagy - amennyiben a rendeltetési helyen való kereséshez elegendő információ áll rendelkezésre - a rendeltetési vámhivataltól kérik az eljárás lezárásához szükséges információkat.

Ha az árutovábbítási műveletet nem lehet lezárni, fel kell kérni a főkötelezettet, hogy legkésőbb a rendeltetési vámhivatalnál folytatott keresési eljárás megkezdésétől számított 28 napon belül bocsássa rendelkezésre az eljárás lezárásához szükséges információkat.

(5) A rendeltetési vámhivatalnak és a főkötelezettnek 28 napon belül kell válaszolnia a (4) bekezdésben említett megkeresésre. Ha a főkötelezett ezen időszak alatt elegendő információt szolgáltat, az indító tagállam vámhatóságainak figyelembe kell venniük ezeket az információkat vagy - ha a megadott információk ezt lehetővé teszik - le kell zárniuk az eljárást.

(6) Ha a főkötelezettől kapott információk nem teszik lehetővé az eljárás lezárását, de az indító tagállam vámhatóságai elégségesnek tartják azokat a keresési eljárás folytatásához, az erre irányuló kérést haladéktalanul meg kell küldeniük az érintett vámhivatalnak.

(7) Ha a keresési eljárás során azt állapítják meg, hogy az eljárás szabályszerűen befejeződött, az indító tagállam vámhatóságai lezárják az eljárást, és erről haladéktalanul tájékoztatják a főkötelezettet, valamint adott esetben azokat a vámhatóságokat, amelyek a Vámkódex 217-232. cikkének megfelelően beszedési eljárást kezdeményezhettek.

365a. cikk

(1) Ha a keresési eljárás során, de még a 450a. cikk első francia bekezdésében említett határidő letelte előtt az indító tagállam vámhatóságai (a továbbiakban: "megkereső hatóságok") bármely módon bizonyítékot szereznek arra a helyre vonatkozóan, ahol a vámtartozás keletkezését kiváltó események bekövetkeztek, és ez a hely egy másik tagállamban található, késedelem nélkül megküldenek minden rendelkezésre álló információt az említett hely szerint illetékes hatóságoknak (a továbbiakban: "megkeresett hatóságok").

(2) A megkeresett hatóságok nyugtázzák a tájékoztatás kézhezvételét, és jelzik, hogy felelősek-e a beszedésért. Ha huszonnyolc napon belül nem érkezik válasz, a megkereső hatóságok haladéktalanul folytatják az általuk megkezdett keresési eljárást.

366. cikk

(1) A főkötelezett az eljárásnak a nyilatkozatban megadott határidőn belüli befejezésére vonatkozó bizonyítékot a rendeltetési tagállam illetékes hatóságai által hitelesített olyan okmány formájában is benyújthatja az illetékes hatóságoknak, amely alapján azonosíthatók a szóban forgó áruk, és amely tanúsítja, hogy azokat bemutatták a rendeltetési vámhivatalnak vagy - a 64. cikk alkalmazása esetén - az engedélyezett címzettnek.

(2) A közösségi árutovábbítási eljárást akkor is befejezettnek kell tekinteni, ha a főkötelezett bemutatja az illetékes hatóságoknak a következő okmányok valamelyikét:

a) harmadik országban kibocsátott vámokmány az árunak meghatározott vámjogi sorsú áruként való beléptetéséről;

b) harmadik országban kibocsátott, ennek az országnak a vámhatóságai által lepecsételt okmány arról, hogy az áru az érintett harmadik országban szabad forgalomba bocsátottnak minősül.

(3) A (2) bekezdésben említett okmányokat azok másolatai vagy fénymásolatai is helyettesíthetik, ha hiteles másolati minőségüket az eredeti okmányokat hitelesítő szerv, az érintett harmadik ország hatóságai vagy az egyik tagállam hatóságai igazolják.

7. alszakasz

Kiegészítő rendelkezések a vámhatóságok között az árutovábbításra vonatkozó adatoknak információs technológia és számítógépes hálózatok használatával történő cseréjéről

367. cikk

A vámhatóságok közötti üzenetváltásra információs technológia és számítógépes hálózatok használatát előíró rendelkezések nem alkalmazhatók egyes szállítási módokra vonatkozó egyszerűsített eljárásokra, valamint a Vámkódex 97. cikke (2) bekezdésén alapuló és a 372. cikk (1) bekezdésének f) és g) pontjában említett egyszerűsített eljárásokra.

3. szakasz

Egyszerűsítések

1. alszakasz

Az egyszerűsítésekre vonatkozó általános rendelkezések

372. cikk

(1) A főkötelezett vagy adott esetben a címzett kérelmére a vámhatóságok a következő egyszerűsítéseket engedélyezhetik:

a) összkezesség vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség használata;

b) különleges vámzárak használata;

c) az előírt szállítási útvonal használata alóli mentesség;

d) engedélyezett feladói státus;

e) engedélyezett címzetti státus;

f) különös egyszerűsített eljárások alkalmazása:

i. vasúton vagy konténerben szállított áruk esetében;

ii. légi úton szállított áruk esetében;

iii. tengeren szállított áruk esetében;

iv. csővezetéken továbbított áruk esetében;

g) a Vámkódex 97. cikkének (2) bekezdésén alapuló egyéb egyszerűsített eljárás alkalmazása.

(2) Ha e szakasz vagy az engedély másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés a) és f) pontjában említett egyszerűsítések engedélyezése esetén az egyszerűsítések minden tagállamban alkalmazandók. Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett egyszerűsítések engedélyezése esetén az egyszerűsítések csak azokra a közösségi árutovábbítási műveletekre alkalmazandók, amelyek az engedélyt kiadó tagállamban kezdődtek meg. Az (1) bekezdés e) pontjában említett egyszerűsítés engedélyezése esetén az egyszerűsítés kizárólag az engedélyt kiadó tagállamban alkalmazandó.

373. cikk

(1) A 372. cikk (1) bekezdésében említett engedélyeket csak azon személyek részére lehet kiadni, akik:

a) a Közösségben letelepedettek, azzal a kikötéssel, hogy az összkezesség alkalmazására vonatkozó engedély csak azoknak a személyeknek adható, akik abban a tagállamban letelepedettek, ahol a kezességet nyújtják,

b) rendszeresen alkalmazzák a közösségi árutovábbítási eljárást, vagy akikről a vámhatóságok tudják, hogy eleget tudnak tenni az eljáráshoz kapcsolódó kötelezettségeknek, vagy a 372. cikk (1) bekezdése e) pontjában említett egyszerűsítés esetén rendszeresen fogadnak olyan árukat, amelyeket közösségi árutovábbítási eljárás alá vontak, és

c) nem sértették meg súlyosan vagy ismételten a vám- vagy adójogszabályokat.

(2) Az egyszerűsítések megfelelő igazgatása érdekében engedély csak akkor adható, ha:

a) a vámhatóságok képesek felügyelni az eljárást, és az érintett személlyel kapcsolatos követelményekkel aránytalan igazgatási erőfeszítések nélkül képesek ellenőrzéseket végrehajtani, és

b) az érintett személyek olyan nyilvántartásokat vezetnek, amelyek lehetővé teszik a vámhatóságok számára a hatékony ellenőrzések elvégzését.

(3) Amennyiben az érintett személy a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítvánnyal rendelkezik, az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában és (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeket teljesítettnek kell tekinteni.

374. cikk

(1) Az egyszerűsítések alkalmazására vonatkozó engedély iránti kérelmet (a továbbiakban: a kérelem) dátummal kell ellátni és alá kell írni. A vámhatóságok az általuk meghatározott feltételek és szabályok alapján rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmet írásos formában kell elkészíteni vagy elektronikus adatfeldolgozási módszer segítségével benyújtani.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan tényt, amely lehetővé teszi a vámhatóságok számára annak ellenőrzését, hogy teljesültek azok a feltételek, amelyek mellett az egyszerűsítések használatára vonatkozó engedély adható.

375. cikk

(1) A kérelmet annak a tagállamnak a vámhatóságaihoz kell benyújtani, ahol a kérelmező letelepedett.

(2) A kérelem benyújtásának dátumától számítva legfeljebb három hónapon belül az engedélyt meg kell adni, vagy a kérelmet el kell utasítani.

376. cikk

(1) Az engedély dátummal ellátott és aláírt eredeti példányát és egy vagy több másolatát át kell adni az engedélyesnek.

(2) Az engedélyben meg kell határozni az egyszerűsítés igénybevételének feltételeit, és az alkalmazás, illetve az ellenőrzés részletes szabályait. Az engedély a kiadásának napjától érvényes.

(3) A 372. cikk (1) bekezdésének b), c) és f) pontjában említett egyszerűsítések esetében az engedélyt az indító vámhivatal felszólítására be kell mutatni.

377. cikk

(1) Az engedély jogosultja köteles értesíteni a vámhatóságokat az engedély megadását követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja az engedély fenntartását vagy tartalmát.

(2) Az engedély visszavonásáról vagy módosításáról szóló határozatban a hatálybalépés dátumát jelezni kell.

378. cikk

(1) A vámhatóságok a kiállított engedély egy példányával együtt megőrzik a kérelmet és a csatolt igazoló okmányokat.

(2) Amennyiben a kérelmet elutasítják, vagy az engedélyt érvénytelenítik vagy visszavonják, a kérelmet és adott esetben a kérelmet elutasító, az engedélyt érvénytelenítő vagy visszavonó határozatot és az összes csatolt igazoló okmányt meg kell őrizni a kérelem elutasítása, érvénytelenítése vagy visszavonása szerinti naptári év végétől számított három évig.

2. alszakasz

Összkezesség és a biztosítéknyújtás alóli mentesség

379. cikk

(1) A főkötelezett egy referenciaösszeg erejéig összkezességet vagy biztosítéknyújtás alóli mentességet vehet igénybe.

(2) A referenciaösszeg megegyezik azon vámtartozás összegével, amely a főkötelezett által közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áruk tekintetében egy legalább egyhetes időszak során keletkezhet.

Ezt a becsült összeget a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal állapítja meg, az érdekelttel együttműködve:

a) az érintett által korábban szállított árukra vonatkozó információ alapján, valamint a végrehajtani szándékozott közösségi árutovábbítási műveletek nagyságrendjének többek között az érintett kereskedelmi nyilvántartásai és könyvelése alapján történő becslésével;

b) az árukra a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal tagállamában alkalmazandó legmagasabb vám- és díjtételek figyelembevételével a referenciaösszeg megállapításakor. A számítás során azokat a közösségi árukat, amelyeket az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény alkalmazásában szállítottak vagy kell szállítani, nem közösségi áruként kell kezelni.

Minden egyes árutovábbítási műveletre vonatkozóan ki kell számítani a várhatóan keletkező vámtartozás összegét. Amennyiben a szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, az összeget 7 000 EUR-nak kell feltételezni, kivéve ha a vámhatóságok által ismert más információkból ettől eltérő összeg következik.

(3) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal - különösen, ha a főkötelezett kéri - felülvizsgálja, és szükség esetén kiigazítja a referenciaösszeget.

(4) Minden főkötelezett köteles gondoskodni arról, hogy a lekötött összegek - a még be nem fejezett eljárásokat is figyelembe véve - ne haladják meg a referenciaösszeget.

A referenciaösszegeket nyilván kell tartani a vámhatóságok számítógépes rendszerében, így azok minden egyes árutovábbítási művelet tekintetében nyomon követhetők.

380. cikk

(1) Az összkezesség által fedezendő összegnek meg kell egyeznie a 379. cikkben említett referenciaösszeggel.

(2) Az összkezesség összege csökkenthető:

a) a referenciaösszeg 50 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy pénzügyi helyzete szilárd, és kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárást illetően;

b) a referenciaösszeg 30 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy pénzügyi helyzete szilárd, kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárást illetően, továbbá szorosan együttműködik a vámhatóságokkal.

(3) A biztosítéknyújtás alóli mentesség akkor adható, ha a főkötelezett bizonyítja, hogy a (2) bekezdés b) pontjában szereplő megbízhatósági normát betartja, a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja és kielégítő pénzügyi forrásokkal rendelkezik kötelezettségei teljesítéséhez.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok figyelembe veszik a 46b. mellékletben meghatározott feltételeket.

380a. cikk

Összkezesség és/vagy biztosítéknyújtás alóli mentesség esetén:

a) a főkötelezett referenciaösszegenként "biztosítékhivatkozási számot" kap a biztosíték használatára;

b) a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal a "biztosítékhivatkozási számhoz" hozzáférési kódot társít, amelyet közöl a főkötelezettel.

A főkötelezett ehhez a biztosítékhoz egy vagy több hozzáférési kódot kapcsolhat saját maga vagy képviselői számára.

381. cikk

(1) A 44c. mellékletben említett árutípusokra vonatkozó összkezesség nyújtásának engedélyezéséhez a főkötelezettnek nem csak azt kell bizonyítania, hogy megfelel a 373. cikk feltételeinek, de azt is, hogy a pénzügyi helyzete szilárd, kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozóan, továbbá hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, vagy a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja.

(2) Az (1) bekezdésben említett összkezesség összege csökkenthető:

a) a referenciaösszeg 50 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, és a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja;

b) a referenciaösszeg 30 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja, továbbá hogy kielégítő pénzügyi forrásokkal rendelkezik kötelezettségei teljesítésére.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a vámhatóságok figyelembe veszik a 46b. mellékletben megállapított feltételeket.

(3a) Az (1), (2) és (3) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha egy kérelem kifejezetten az összkezességnek egyazon kezességi tanúsítvány keretében mind a 44c. mellékletben említett, mind a mellékletben fel nem sorolt árutípusok tekintetében való alkalmazására vonatkozik.

(4) A Vámkódex 94. cikke (6) és (7) bekezdésében meghatározott, a csökkentett összegű összkezesség vagy az összkezesség használatának ideiglenes tilalmára vonatkozó végrehajtási szabályokat a rendelet 47a. melléklete tartalmazza.

382. cikk

(1) Az összkezességet kezesnek kell nyújtania.

(2) A kezességvállalási nyilatkozatot a 48. mellékletben található mintának megfelelően kell elkészíteni. A nyilatkozatot a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal megőrzi.

(3) A 346. cikk (2) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

383. cikk

(1) Az engedély alapján a vámhatóságok a főkötelezett részére kiállítanak egy vagy több kezességi tanúsítványt vagy biztosítéknyújtás alóli mentességről szóló tanúsítványt (a továbbiakban: tanúsítvány), az 51. vagy az 51a. mellékletben található mintának megfelelő nyomtatványon, az 51b. melléklet szerint kitöltve, amely lehetővé teszi a főkötelezettnek az összkezesség vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség bizonyítását.

(2) A tanúsítvány érvényességének időtartama nem haladhatja meg a két évet. Ezt az időtartamot azonban a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja.

384. cikk

(1) Az összkezesség felmondására vagy visszavonására a 348. cikk (1) bekezdését és a (2) bekezdés első albekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Az összkezességre vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó engedély illetékes hatóságok általi visszavonását, valamint a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal kezesi kötelezettségvállalást elfogadó határozata visszavonása vagy a kezesi kötelezettségvállalás felmondása hatálybalépésének napját a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak kell bevinnie a számítógépes rendszerbe.

(3) A visszavonás vagy felmondás hatálybalépésétől a 353. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján kiadott tanúsítványok nem használhatók fel az áruk közösségi árutovábbítási eljárás alá vonására, és a főkötelezettnek haladéktalanul vissza kell küldenie azokat a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak.

Minden tagállam közli a Bizottsággal azokat az adatokat, amelyek segítségével az érvényben maradó, de még vissza nem küldött vagy lopottnak, elveszettnek, illetve hamisítottnak nyilvánított tanúsítványok azonosíthatók. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

3. alszakasz

Különleges rakományjegyzékek

4. alszakasz

Különleges zárak használata

386. cikk

(1) A vámhatóságok engedélyezhetik a főkötelezett számára különleges zárak használatát a szállítóeszközökön vagy a csomagokon, feltéve, hogy a vámhatóságok jóváhagyják a zárakat, mint amelyek megfelelnek a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőknek.

(2) A főkötelezettnek az árutovábbítási nyilatkozat adatai között fel kell tüntetnie az alkalmazott vámzárak típusát, számát és azonosítóját.

A főkötelezettnek legkésőbb az áruk kiadásakor fel kell helyeznie a vámzárakat.

5. alszakasz

Az előírt szállítási útvonal alóli mentesség

387. cikk

(1) A vámhatóságok mentességet biztosíthatnak az előírt szállítási útvonal alól azon főkötelezettnek, aki biztosítja, hogy a vámhatóságok mindenkor megbizonyosodhatnak az érintett szállítmány helyéről.

6. alszakasz

Engedélyezett feladói státusz

398. cikk

Azoknak a személyeknek, akik anélkül kívánnak közösségi árutovábbítási műveleteket végrehajtani, hogy az indító vámhivatalban vagy bármely más engedélyezett helyen bemutatnák az árukat és a rájuk vonatkozó árutovábbítási nyilatkozatokat, engedélyezett feladói státust lehet adni.

Ezt az egyszerűsítést csak azoknak a személyeknek lehet biztosítani, akik jogosultak az összkezesség használatára, vagy akik biztosítéknyújtás alóli mentességet kaptak.

399. cikk

Az engedélyben meg kell határozni különösen a következőket:

a) a jövőbeli közösségi árutovábbítási műveletekért felelős indító vámhivatalt vagy vámhivatalokat;

b) azt a határidőt, amelyen belül a vámhatóságok az árutovábbítási nyilatkozatnak az engedélyezett feladó általi benyújtása után, de még az áruk elszállítása előtt - adott esetben - elvégezhetik a szükséges ellenőrzéseket;

c) a végrehajtandó azonosítási intézkedéseket, amelyek esetében a vámhatóságok előírhatják, hogy a szállítóeszközt vagy a csomagot, illetve csomagokat az engedélyezett feladó által felhelyezett, a vámhatóságok által a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőknek megfelelő, jóváhagyott különleges vámzárakkal kell ellátni;

d) a kizárt árukategóriákat vagy árumozgásokat.

400. cikk

Az engedélyezett feladó árutovábbítási nyilatkozatot nyújt be az indító vámhivatalnak. Az áruk kiadására a 399. cikk b) pontjában előírt határidő lejárta előtt nem kerülhet sor.

402. cikk

Az engedélyezett feladó szükség esetén beviszi a számítógépes rendszerbe a 355. cikk (2) bekezdésének megfelelően előírt útvonalat, azt a 356. cikknek megfelelően meghatározott határidőt, amelyen belül az árukat be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalban, valamint a vámzárak számát, típusát és azonosítóját.

7. alszakasz

Engedélyezett címzetti státusz

406. cikk

(1) Azoknak a személyeknek, akik anélkül kívánnak a telephelyükön vagy más meghatározott helyen közösségi árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány alá vont árukat fogadni, hogy a rendeltetési vámhivatalban bemutatnák az árukat és az árutovábbítási nyilatkozatokat, engedélyezett címzetti státust lehet adni.

(2) A főkötelezett a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében rá háruló kötelezettségeket akkor teljesítette, és a közösségi árutovábbítási eljárás akkor tekintendő befejezettnek, ha a szállítmányt kísérő árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány és az érintetlen árukat az előírt határidőn belül, az azonosítási intézkedések betartásával, telephelyén vagy az engedélyben meghatározott más helyen átadták az engedélyezett címzettnek.

(3) A fuvarozó kérésére az engedélyezett címzett a (2) bekezdésnek megfelelően leszállított valamennyi szállítmány tekintetében kiállítja az - értelemszerűen alkalmazandó - 362. cikk szerinti bemutatási igazolást.

407. cikk

(1) Az engedélyben különösen a következőket kell meghatározni:

a) az engedélyezett címzett által fogadott árukért felelős rendeltetési vámhivatalt vagy vámhivatalokat;

b) azt a határidőt, amelyen belül az engedélyezett címzettnek a "kirakodási engedély" üzenet útján meg kell kapnia az "előzetes érkezési jelentés" üzenet vonatkozó adatait a rendeltetési vámhivataltól a 361. cikk (3) bekezdésének értelemszerű alkalmazása céljából;

c) a kizárt árukategóriákat és áruszállításokat.

(2) A vámhatóságok az engedélyben meghatározzák, hogy szükség van-e a rendeltetési vámhivatal részéről bármilyen intézkedésre azelőtt, hogy az engedélyezett címzett rendelkezhetne a beérkezett árukról.

408. cikk

(1) Az áruknak a telephelyére vagy az engedélyben megjelölt helyre való megérkezésekor az engedélyezett címzett köteles:

a) a szállítás során bekövetkezett esetleges eseményeket tartalmazó "érkezési értesítés" üzenet útján haladéktalanul tájékoztatni az illetékes rendeltetési vámhivatalt az áruk megérkezéséről;

b) megvárni a "kirakodási engedély" üzenetet a kirakodás megkezdése előtt;

c) a "kirakodási engedély" üzenet kézhezvételét követően, legkésőbb az áruk érkezése utáni harmadik napon a rendeltetési vámhivatalnak elküldeni a bekövetkezett változásokat is tartalmazó "megjegyzések a kirakodáshoz" üzenetet az engedélyben meghatározott eljárásnak megfelelően;

d) a rendeltetési vámhivatal számára hozzáférhetővé tenni vagy hozzá eljuttatni az árutovábbítási kísérőokmány - árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány az árukat kísérő példányát az engedélyben foglalt rendelkezések szerint.

(2) A rendeltetési vámhivatal az "ellenőrzés eredménye" üzenetben található adatokat beviszi a számítógépes rendszerbe.

8. alszakasz

A vasúton vagy konténerben szállított árukra vonatkozó egyszerűsített eljárások

A.

A vasúti áruszállításra vonatkozó általános rendelkezések

412. cikk

A 359. cikk nem alkalmazandó az áruk vasúti szállítására.

413. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazásakor az erre az eljárásra vonatkozó alakiságok a 414-425. cikk, a 441. cikk és a 442. cikk szerint egyszerűsödnek a "CIM fuvarlevél és expresszárulevél" (a továbbiakban: CIM fuvarlevél) fedezete mellett vasúttársaságok által szállított áruk esetében.

414. cikk

A CIM fuvarlevél egyenértékű a közösségi árutovábbítási nyilatkozattal.

415. cikk

A tagállamok vasúttársaságai kötelesek a központi elszámolási hivatalukban vagy hivatalaikban vezetett nyilvántartásaikat az országuk illetékes vámhatóságai részére ellenőrzési célokra hozzáférhetővé tenni.

416. cikk

(1) Az a vasúttársaság, amely az árut a közösségi árutovábbítási nyilatkozatként szolgáló CIM fuvarlevéllel történő fuvarozásra átveszi, ezen árutovábbítási művelet főkötelezettje lesz.

(2) Annak a tagállamnak a vasúttársasága, amelynek területén át az áruk a Közösségbe beléptek, főkötelezetté válik azon áruk szállítása tekintetében, amelyeket egy harmadik ország vasúttársasága vett át fuvarozásra.

417. cikk

A vasúttársaságok kötelesek gondoskodni arról, hogy a közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállított szállítmányok az 58. mellékletben található minta szerinti piktogrammal ellátott öntapadó címkével legyenek ellátva.

A címkéket a CIM fuvarlevélre és zárt rakomány esetén a megfelelő vasúti kocsira, egyéb esetekben pedig a csomag(ok)ra kell ragasztani.

Az első bekezdésben említett címke helyettesíthető az 58. mellékletben feltüntetett piktogrammal megegyező, zöld színű bélyegzőlenyomattal.

418. cikk

Amennyiben a fuvarozási szerződést úgy módosítják, hogy:

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén kívül kellett volna befejeződnie, mégis azon belül ér véget,

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén belül kellett volna befejeződnie, mégis azon kívül ér véget,

akkor a vasúttársaságok a módosított szerződést az indító vámhivatal előzetes engedélye nélkül nem teljesíthetik.

A vasúttársaságok minden egyéb esetben teljesíthetik a módosított szerződést, az indító vámhivatalt azonban a módosításról haladéktalanul értesíteni kell.

419. cikk

(1) A CIM fuvarlevelet az indító vámhivatalnál kell bemutatni olyan közösségi árutovábbítási eljárásban történő szállítás esetében, amely a Közösség vámterületén belül indul és ér véget.

(2) Az indító vámhivatal a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba jól láthatóan bejegyzi:

a) a "T1"; jelzést a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén;

b) a "T2"; jelzést, ha az árut - a 340c. cikk (1) bekezdésében említett áruk kivételével - a Vámkódex 165. cikke szerint közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják;

c) a "T2F"; jelzést, ha az árut a 340c. cikk (1) bekezdésének megfelelően közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják.

A "T2"; vagy "T2F"; jelzést az indító vámhivatal bélyegzőlenyomatával hitelesíteni kell.

(3) A CIM fuvarlevél összes példányát vissza kell adni az érintett személynek.

(4) A 340c. cikk (2) bekezdésében említett árukat a közösségi indító pályaudvartól a Közösség vámterületén lévő rendeltetési pályaudvarig tartó teljes útra közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni az egyes tagállamok által meghatározott intézkedéseknek megfelelően, anélkül hogy az indító vámhivatalnál az árukra vonatkozó CIM fuvarlevelet be kellene mutatni, és a 417. cikkben említett címkét fel kellene ragasztani. Ez a mentesség azonban nem vonatkozik azokra a CIM fuvarlevelekre, amelyeket a 843. cikk rendelkezéseivel érintett árukra bocsátottak ki.

(5) A (2) bekezdésben említett áruk tekintetében a rendeltetési pályaudvar helye szerinti vámhivatal látja el a rendeltetési vámhivatal teendőit. Ha azonban az árukat egy közbülső állomáson szabad forgalomba bocsátják, vagy más vámeljárás alá helyezik, akkor a pályaudvar helye szerint illetékes vámhivatal jár el rendeltetési vámhivatalként.

A 340c. cikk (2) bekezdésében említett áruk tekintetében a rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

(6) A 415. cikkben említett ellenőrzés céljából a vasúttársaságoknak a rendeltetési országban a vámhatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk a (4) bekezdésben említett közösségi árutovábbítási eljárásokra vonatkozó összes CIM fuvarlevelet az e hatóságokkal való kölcsönös megállapodás révén meghatározott rendelkezések szerint.

(7) Amennyiben közösségi árukat az egyik tagállamban lévő helyről egy másik tagállamban lévő helyre szállítanak egy harmadik, nem EFTA-ország területén keresztül, a közösségi belső árutovábbítási eljárást kell alkalmazni. Ebben az esetben a (4) bekezdés, az (5) bekezdés második albekezdése és a (6) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

420. cikk

Főszabályként, és a vasúttársaságok által az azonosság biztosítása érdekében tett intézkedéseket is figyelembe véve, az indító vámhivatal nem helyez fel zárat a szállítóeszközre vagy a csomagokra.

421. cikk

(1) A 419. cikk (5) bekezdésnek első albekezdésében említett esetekben a CIM fuvarlevél 2. és 3. példányát a rendeltetési vámhivatalért felelős tagállam vasúttársaságának kell benyújtania ennek a vámhivatalnak.

(2) A rendeltetési vámhivatal a 2. példányt annak záradékolása után haladéktalanul visszaküldi a vasúttársaságnak, a 3. példányt pedig megőrzi.

422. cikk

(1) Azokra a szállítási műveletekre, amelyeknek kiindulási és végpontja a Közösség vámterületén belül van, a 419-420. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Rendeltetési vámhivatalként az a vámhivatal jár el, amelyhez tartozó határállomáson keresztül az áru elhagyja a Közösség vámterületét.

(3) A rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

423. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén kívül indul, és azon belül kell véget érnie, akkor az a vámhivatal jár el indító vámhivatalként, amelyhez tartozó határállomáson keresztül az áru belép a Közösség vámterületére.

Az indító vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.