BH 2008.8.208 I. A hamis vád bűncselekményéhez megkívánt valótlan tartalmú vádolást a törvény alakszerűséghez nem köti, ezért az bármilyen formában és elnevezéssel megtörténhet, feltéve, hogy a hamis tartalom konkrétan megjelölt személy által elkövetett konkrétan körülírt bűncselekményre utal [Btk. 233. § (1) bek. a) pont].

II. Objektíve és szubjektíve hamis előadás mellett a hamis vád gondatlanságból elkövetett alakzatának megállapítása kizárt [Btk. 234. §].

A városi bíróság a 2006. február 9. napján kelt megyei bíróság végzésével helybenhagyott - ítéletével a terheltet hamis vád bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt, 2005. évi augusztus hó 27. napján 19 óra 02 perckor az O.-i Rendőrkapitányságon telefonon, majd ezt követően személyesen is bejelentést tett. Eszerint aznap 18 óra 50 perc körüli időben az o.-i tanyájának kapubejárója előtt fűnyírás közben, tanya-szomszédja, S. T. a tanya melletti földúton közlekedett az Iveco típusú tehergépkocsijával, s amikor mellé ért, a gépjárművet felé kormányozta oly módon, hogy őt el akarta ütni. Az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy a tehergépkocsi elől oldalirányba elugrott. Ettől a tanyája kerítésének esett, és a kezén 8 napon belül gyógyuló hámsérülést szenvedett.

A terhelt által megjelölt időpontban azonban S. T. egyáltalán nem közlekedett a terhelt tanyája előtt, így a terhelt felé sem kormányozhatta gépjárművét. Az Iveco tehergépkocsija ekkor nem is volt a birtokában, mert azt 17 óra körüli időben másnak kölcsönadta.

A terhelt a fentieket állítva telefonon, majd személyes kihallgatása alkalmával S. T.-t a Btk. 186. § (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűntette elkövetésével valótlanul vádolta meg.

Az O.-i Rendőrkapitányság a terhelt feljelentését bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt bejelentésében előadott tényállításokat egyértelműen cáfoló bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a terhelt valótlan bejelentést tett. Ezzel nyilvánvalóan tisztában volt, s bejelentését a sértettel évek óta elhatalmasodó ellenséges viszonya motiválta. A bejelentéssel megvalósította a Btk. 233. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád bűntettét.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az ítélet jogi okfejtését helytállónak tartotta.

A jogerős ítélet ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösségének téves megállapítása miatt, amelyet a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapozott.

A hosszasan indokolt indítványban kifejtett álláspont szerint a terhelt nem követett el bűncselekményt. S. T. ugyanis a bejelentésében foglaltakkal megegyezően valóban nekiirányította az Iveco tehergépkocsiját, őt határozottan felismerte.

Jogi álláspontja körében kifejtette, hogy valójában nem is feljelentést, csupán bejelentést tett a rendőrségen, amelyben segítséget, tanácsot kért. Ez a bejelentés hamis vád alapjául szolgáló feljelentésnek már azért sem értékelhető, mert a 40/1987. BM számú utasítás 404. pontja szerint a nyomozó hatósághoz tett bejelentést csak akkor lehet feljelentésként értékelni, ha annak ellenőrzése során a bűncselekmény elkövetésének gyanúja kétségtelenül megállapítható. Ilyen gyanút pedig S. T.-val szemben a nyomozó hatóság nem állapított meg, miután határozatával a feljelentését elutasította.

A felülvizsgálati indítvány végül a bíróság által értékelt bizonyítékokkal foglalkozott, kifogásolva az értékelés helyességét.