A Kúria Pfv.21663/2014/4. számú precedensképes határozata öröklési igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §, 634. §, 635. §] Bírók: Kiss Gábor, Orosz Árpád, Pummerné dr. Boruzs Mariann

A határozat elvi tartalma:

I. A felülvizsgálat a fellebbezéstől különböző, önálló perorvoslat, aminek a tárgya a másodfokú bíróság jogerős ítélete. Ebből következően nem vezethet eredményre az a felülvizsgálati kérelem, amelyben a fél megismétli a fellebbezését és csupán az elsőfokú ítélettel szembeni jogi érvelést tartalmaz.

II. Szükségtelen a szóbeli végrendeletre alapot adó feltételek vizsgálata, ha nem bizonyítható, hogy az örökhagyó szóbeli végrendeletet tett.

1959. IV. Tv. 339. §, 1959. IV. Tv. 355. § (4), 1959. IV. Tv. 634. §, 1959. IV. Tv. 635. §, 1952. III. Tv. 270. § (2)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.21.663/2014/4.szám

A Kúria a Rusznyák Jánosné dr. ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek a dr. Molnár Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen öröklési igény érvényesítése iránt a Szekszárdi Törvényszéken 15.P.20.124/2011. szám alatt folyamatban volt és a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.034/2014/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperesek 97. sorszámú felülvizsgálati kérelme alapján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.034/2014/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az örökhagyó az I. rendű felperessel 2000. január 1-jétől 2010. április 15-ig - az örökhagyó haláláig - élettársi kapcsolatban élt és közösen földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. A II-III. rendű felperesek az I. rendű felperes nagykorú gyermekei, akik az élettársak segítségére voltak a gazdálkodásban.

Az alperes az örökhagyó oldalági rokonaként az örökhagyó törvényes örököse.

Az örökhagyót 2007-ben szívelégtelenséggel diagnosztizálták. E miatt több ízben kórházban kezelték. Ilyenkor az I. rendű felperes gondoskodott az élelmezéséről, akit a II. rendű felperes szállított szinte naponta gépjárművel a kórházba.

Az élettársak úgy tudták, hogy az örökhagyó után a több mint tízéves élettársi kapcsolatra tekintettel az örökhagyó törvényes örököse az I. rendű felperes lesz.

Az örökhagyó 2010. április 5-ére magához hívatta Á. J.-t, hogy megbeszélje a szülei melletti sírhely magához váltását. Á. J. a nagykorú gyermekével, Á. T.-vel látogatta meg az örökhagyót. A beszélgetésük során az örökhagyó elmondta Á. J.-nak: az a szándéka, hogy miután meghal, a hagyatékát fele-fele arányban a II. és III. rendű felperes örökölje azzal, hogy a teljes hagyatékon az I. rendű felperest haszonélvezeti jog illesse meg. Mindezt Á. T. is hallotta.

Ezt követően az örökhagyó állapota 2010. április 9-én és 10-én rosszabbodott, amelyre tekintettel 2010. április 12-én kórházba szállították és ott hunyt el 2010. április 15-én.

Az örökhagyó hagyatékába a hagyatéki leltárba 1-31. tételszám alatt felvett ingatlanok, lakossági folyószámla-követelés, gépjárművek és pótkocsik, utánfutók, valamint két, magánszemélyekkel szemben fennálló követelés tartozott.

A hagyatéki vagyon részben az élettársak közös szerzeménye, részben az örökhagyó - többségében a 2004-ben, illetve 2007-ben elhunyt szüleitől örökölt - különvagyona volt.

A felperesek a hagyatéki eljárásban az örökhagyó 2010. április 5-i szóbeli végrendeletére hivatkozással kérték örökösi minőségük megállapítását. A közjegyző a hagyatékot a törvényes örökös alperesnek adta át, mert álláspontja szerint a szóbeli végrendelet tételének feltételei nem teljesültek.

A felperesek a hagyaték tárgyait továbbra is birtokban tartották, annak ellenére, hogy az alperes a 2011. január 26-án kelt levelében jelezte, azokat birtokba kívánja venni.

A felperesek a 2011. február 21-én megindított perben - módosított keresetükben - elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó 2010. április 5-i szóbeli végrendelete érvényes és erre tekintettel az ideiglenes hagyatékátadó végzés rendelkező részében feltüntetett ingatlan és ingó vagyontárgyakból álló hagyatékot az I. és II. rendű felperes egymás között egyenlő arányban megörökölte az I. rendű felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

Másodlagosan az I. rendű felperes annak megállapítását kérte, hogy az élettársi kapcsolatuk alatt szerzett ingatlanok (19-20. tételek), lakossági folyószámla-követelés (21. tétel), és ingóságok (23., 25., 27-28. tételek) 4/5 tulajdoni hányada illeti meg. Ezt azzal indokolta, hogy ő járult hozzá nagyobb mértékben a közös szerzéshez, mivel nyugdíjat kapott, e mellett a háztartásban is munkát végzett, az örökhagyót betegségében ápolta, továbbá a ház körül is részt vett a munkavégzésben, míg az örökhagyónak csak a gazdálkodásból származott jövedelme.

Ezen túlmenően az I. rendű felperes hagyatéki hitelezőként tulajdoni igényt jelentett be az örökhagyónak mindazokra az ingatlan és ingó vagyonára, amelyeket a szüleitől örökölt, továbbá ugyanígy kizárólagos tulajdonjoga megállapítását kérte az örökhagyót megillető haszonbérleti díjakra is. Ezt az igényét azzal indokolta, hogy az örökhagyó szüleinek és az örökhagyónak is az volt a végakarata, hogy ezeket a vagyonelemeket a nekik nyújtott gondozás, ápolás fejében szerezze meg. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó szüleinek az ápolásával, gondozásával és a sírhelyeik gondozásával összefüggésben korábban nem érvényesített hagyatéki hitelezői igényt.

Mindezeken túlmenően az I-III. rendű felperesek - egymás közt egyenlő arányban - további hagyatéki hitelezői igényt érvényesítettek. Az I. és a II. rendű felperes külön-külön is - köztük a II. rendű felperes arra hivatkozással, hogy az örökhagyó szállítása és látogatása miatt a földjei kiszántásáért 414.750 forintot kellett fizetnie - előterjesztettek különböző összegű hagyatéki hitelezői igényeket.

Az I. rendű felperes az 1. tételszám alatt felvett - perbeli Kossuth Lajos utca 476. szám alatti - ingatlan tekintetében másodlagosan élettársi közös szerzés címén 4/5 részre vonatkozó tulajdoni igényt érvényesített, harmadlagosan az ingatlanra fordított értéknövelő beruházásai megtérítését kérte 1.191.000 forint összegben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és 2012. december 21-én viszontkeresetet terjesztett elő a felperesekkel mint egyetemleges kötelezettekkel szemben használati díj megfizetése iránt a 2011. február 15-től az egyes hagyatéki vagyontárgyak birtokba adásáig terjedő időre. A felperesek jogi képviselője a viszontkeresetet 2013. január 10-én vette át.