A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21250/2014/8. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Kincses Attila, Pullai Ágnes, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.250/2014/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 5, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű felpereseknek - korábban dr. Salamon Ferenc és dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvédek, majd az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe 3., ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, valamint II.rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Bebesi Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Bebesi István ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) az I. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2014. május 6. napján kelt 34.P.20.188/2012/42. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 43. sorszám alatt előterjesztett és 44. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - egyetemlegesen az I-II. rendű felpereseknek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I. és a II. rendű felperesek házastársak. Az I. rendű felperes második terhességével 2009. szeptember 30-án jelentkezett először terhesgondozáson a II. rendű alperesnél. Az I. rendű felperes a terhesgondozás keretében több ízben megjelent a II. rendű alperes magánrendelőjében, illetőleg az I. rendű alperesnél a szükséges vizsgálatok elvégzése céljából. A II. rendű alperes az perbeli időszakban az I. rendű alperessel közalkalmazotti jogviszonyban állt. 2010. március 22-én a II. rendű alperesnél normális vérnyomásérték, magzati szívhang és méhszájstátusz megállapítása után, az ultrahangvizsgálat során az átlagosnál több magzatvizet észleltek. Március 24-én anamnézisként az I. rendű alperesnél az ambuláns kezelőlapon feltüntetésre került, hogy terhességének 33. hetében polyhydramnion miatt kivizsgálásra jelentkezik. Diagnózisként polyhydramnion került rögzítésre, az I. rendű alperes további kivizsgálásra tett javaslatot: Toxoplasma, CMV, parvovírus; a vizsgálatok eredménye negatív lett. 2010. március 25-én az ultrahangvizsgálat dokumentációjába, valamint a terhesgondozási könyvbe veszélyeztetett terhesség került bejegyzésre. Az I. rendű felperes 2010. április 4-én jelent meg az alperesnél 3 napja jelentkező időnkénti keményedések, magzatvízfolyás gyanúja, polyhydramnion és megkevesbedett magzatmozgás miatt. A 21 óra 40 perckor fizikális vizsgálatot végeztek, Doppler vizsgálattal jó magzati szívműködést észleltek. 21 óra 55 perckor folyamatos CTG-t és szoros szülőszobai megfigyelést javasoltak, továbbá flowmetriát és UH biometriát javasoltak. 22 óra 16 perckor az addigi beszűkült oszcilláció mellett 1 perce kezdődött tartós 80-90/min magzati bradycardiát rögzítettek. Értesítették az ügyeletvezetőt; minimális vérezgetés indult, magzatvízfolyás nem volt, az uterus feszes volt. A szívhang nem rendeződött, ezért kétkesztyűs császárhoz készültek. 22 óra 30 perckor megszületett az életjelenségeket nem mutató magzat. Újraélesztését 20 percen át folytatták, amely azonban eredményre nem vezetett.

Az I. rendű felperes 5.100.000 forint, a II. rendű felperes 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Hivatkozásuk szerint az alperesi eljárás nem felelt meg a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosság elvének, mert az I. rendű alperes csak a polyhydramnion esetleges vírusos fertőzéses eredetének a megerősítésére, illetőleg a kizárására rendelt el vizsgálatot, azonban egyéb kóreredet feltárása vonatkozásában vizsgálatokat nem végzett, melyekkel esély lett volna a magzatvíz kóros mértékű felszaporodása eredetének a tisztázására, és a kiváltó ok kezelésével a koraszülés, a lepényleválás és a magzati hipoxiás állapot, majd a következményes magzati elhalás megelőzésére. Előadták, hogy az I. rendű alperes a dokumentációs kötelezettségének sem tett eleget, mert a polyhydramnion súlyosságára, mértékére vonatkozóan abból információ nem nyerhető. Állították, hogy az I. rendű alperes nem járt el megfelelő gondossággal akkor, amikor nem rendelte el az I. rendű felperes kórházi felvételét. Amennyiben az I. rendű felperes kórházi felvétele, kivizsgálása, kezelése megtörténik, lett volna esély a magzati elhalás megelőzésére. Ennek hiányában a magzat állapotának szoros megfigyelésével (CTG vizsgálat, flowmetria naponta, kétnaponta) lett volna esély a magzati veszélyállapot felismerésére, és szükség esetén profilaktikus császármetszés végrehajtásával a magzati elhalás megelőzésére. Mivel a boncolás eredményeként megállapítható, hogy részleges lepényleválás, a magzatnál pedig krónikus hypoxia lépett fel, ez észlelhető lett volna további vizsgálatokkal, így ultrahanggal, CT vizsgálattal és flowmetriával.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet értelmében nem minősült terhesgondozónak; az I. rendű felperes ellátása és szülése során a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el. Amikor az I. rendű felperes az I. rendű alperesnél megjelent a magzatvíz kóros mértékű megszaporodása miatt, a szükséges vizsgálatokat elvégezte. Mivel a boncolási jegyzőkönyv adatai egyértelműen kizárják a méhen belüli fertőzés mint kórok lehetőséget, így téves az a felperesi állítás, hogy a lepényleválás lehetséges okai között a polyhydramnionon túl egy esetleges fertőzés is állhat. Hivatkozott arra, hogy április 4-én az I. rendű alperesnél történt jelentkezéskor a burok állt, a magzatvíz nem szivárgott, azaz nem felismert idő előtti burokrepedés okozta a méhlepény idő előtti leválását. Előadta, hogy a várandós felvételekor megtörtént a döntés a profilaktikus javallatú császármetszés elvégzésének a szükségességéről, azonban a műtét biztonságos végzésének a feltételei ekkor még nem voltak adottak, és vitális javallat még nem állt fenn. Hivatkozott arra is, hogy a szülők felelőssége döntően meghatározó momentum volt, mert az időben történt jelentkezéssel megmenthető lett volna a magzat.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével - az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 348. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésének a felhívásával - megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperesek magzatának 2010. április 4-én bekövetkezett halálával okozati összefüggésben az I-II. rendű felpereseket ért károk vonatkozásában.

Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy mivel az I. rendű felperes több esetben megjelent várandós gondozáson, terhes szakrendelésen az I. rendű alperesnél, így az a diagnosztikus és terápiás folyamatokban részt vett, ezért terhesgondozónak minősült. A szakértői vélemény alapján rámutatott, hogy a felszálló fertőzés által okozott magzatburok gyulladásnak egyik tünete lehet a magzatvíz kóros elszaporodása. A felszálló fertőzés igazolására, mint a kóros magzatvíz szaporulat okának a tisztázására irányuló vizsgálatok az alperesnél nem történtek meg. Nem történt meg a magzatvíz mennyiségi változásának, a mennyiség megítélésére, követhetőségének bizonyítására vonatkozó vizsgálat elvégzése sem. A kóros magzatvíz termelődés okának a tisztázására kell törekedni, azaz szükséges a gyulladásos eredet kizárása, laborvizsgálatokkal a kórokozó azonosítás megkísérlése, ultrahangvizsgálattal a magzati állapot felmérése, valamint az anyai kóros eltéréseket is ki kell zárni, vagy igazolni kell. A dokumentációs hiányosságok miatt nem zárható ki, hogy március 24-én súlyos polyhydramion állt fenn. A protokollban előírt szűrő, illetve diagnosztikus vizsgálatok elmaradását szakmai szabályszegésnek minősítette. E vizsgálatok elmaradása nem tette lehetővé az esetleges felszálló fertőzés időbeni észlelését, a kórokozók azonosítását, a felszálló fertőzés által annak következtében kialakuló kóros elváltozások lehetőségének a kivédését.