BH 1975.4.179 A végrendelkezés idejének magából az írásbeli magánvégrendeletről készült okiratból kell kitűnnie, és az idő megjelölésének határozott napra kell vonatkoznia [Ptk. 629. § (1) bek.].

Az első fokú bíróság az örökhagyónak az 1973. augusztus 20-án kelt és a "Prágai utam előtt írtam" kezdetű végrendeleteit egyaránt érvénytelennek nyilvánította.

Az I. r. alperes és a III. r. alperes részéről benyújtott fellebbezések csupán az utóbbi végrendelet érvénytelenségét megállapító ítéleti rendelkezést sérelmezték. Álláspontjuk szerint ez a végrendelet érvényes, mert a "Prágai utam előtt írtam" kitétel a végrendelet idejének megjelölésére elégséges. Az I. r. alperes ezzel kapcsolatban előadta és bizonyítani kívánta, hogy az örökhagyó 1960. május 31-én indult el ötnapos prágai utazásra, a végrendeletnek tekintendő okiratot tehát ezt megelőzően állította ki.

A Ptk. 629. §-ában foglalt rendelkezésekből kitűnően az írásbeli magánvégrendelet egyik érvényességi kelléke az, hogy a végrendelet keltének ideje magából az okiratból kitűnjék. Az idő megjelölésén az ítélkezési gyakorlat meghatározott nap feltüntetését érti. Ez történhet a körülmények szerint bizonyos körülírással, pl. jelentős eseményre utalással, de a megjelölésnek mindig meghatározott napra kell vonatkoznia. Több napból álló időtartamra utalás az idő megjelölésére vonatkozó törvényi követelménynek nem felel meg.