A Legfelsőbb Bíróság Bfv.1032/2011/5. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 175. §, 323. §] Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.1032/2011/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év december hó 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott neve ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szolnoki Városi Bíróság 8.B.322/2009/23. számú, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Bf.139/2010/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Szolnoki Városi Bíróság a 2009. október 13. napján kihirdetett 8.B.322/2009/23. számú ítéletével vádlott neve terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, a Btk. 170. § (1) bekezdése szerinti testi sértés vétségében, amelyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett; a 170. § (2) bekezdése szerinti testi sértés bűntettében; a 323. § (2) bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében; 5 rendbeli, a 277. § (1) bekezdés I. fordulata szerinti okirattal visszaélés vétségében; a 175. § (1) bekezdés szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében; a 271. § (1) bekezdés szerinti garázdaság vétségében; a 233. § (1) bekezdés szerinti hamis vád bűntettében; valamint a 242/A. § (2) bekezdése szerinti hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében. Ezért halmazati büntetésül hat évi fegyházbüntetésre és hat évi közügyektől eltiltásra ítélte; emellett rendelkezett az előzetes fogtartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

A sértett a terhelttel kötött megállapodása alapján 2006. őszétől a terhelt házában lakott, aki gondoskodott élelmezéséről is, ennek fejében a sértett a havi - kb. 25.000 forint összegű - szociális juttatását átadta a terheltnek.

I. 2007. tavaszától a terhelt gyakran - napi, illetve heti rendszerességgel - bántalmazta a sértettet, őt ököllel, seprűnyéllel, kapanyéllel ütlegelve. A bántalmazás következtében a sértettnek nyolc napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, ezek miatt korábban orvosnál nem járt. 2008. október 7. napján azonban joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt.

II. 2008. szeptember elején a terhelt a sértettet egy seprűnyéllel kétszer megütötte; az egyik ütés a szemöldökénél, a másik bal arcfelénél érte. Az ütés következtében a sértett bal oldali állkapcsának töréses sérülését szenvedte el, a sérülés gyógytartama nyolc napon túli, tényleges gyógytartama 3-4 hét.

III. A terhelt a 2007. tavasza és 2008. október 6. napja közötti időszakban a sértettet rendszeres bántalmazással megfélemlítette, tőle a megemelt összegű - havi 65.000 forintos - járulékát, illetve nyugdíját követelve, amit a többszöri bántalmazás hatására a sértett neki rendszeresen át is adott. Emellett átadta a terhelt követelésére a 2008. augusztusában nyugdíj-kiegészítésként kapott 500.000 forintot is.

IV. A terhelt 2007. tavaszán annak beleegyezése nélkül elvette a sértettől személyi igazolványát, lakcímkártyáját, adóazonosító kártyáját, társadalombiztosítási kártyáját, illetve közgyógyellátási igazolványát, és azokat magánál tartotta.

V. A sértett 2008. október 7. napján - miután a bal lábszárán a terhelt bántalmazása következtében keletkezett sérülése elfertőződött - megjelent a rendőrkapitányságon azzal a céllal, hogy ott a terhelt ellen feljelentést tegyen. Erről értesülve a terhelt feleségével együtt ugyancsak a kapitányságra ment, és a bent tartózkodó sértettet megragadva megpróbálta őt onnan kivonszolni. Ezalatt a sértettet személyi szabadságától rövid időre megfosztotta.

VI. A terhelt a sértettet azért akarta eltávolítani a rendőrségről, hogy ne tudjon feljelentést tenni; ebben a kiabálásra oda érkező két rendőr akadályozta meg. A sértett ezután a terhelt ellen feljelentést tett, ami alapján zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelttel szemben nyomozás indult.

VII. A kapitányság épületét elhagyva a terhelt veszekedni kezdett a feleségével, akit két alkalommal, nyitott tenyérrel arcul is ütött. A bántalmazás következtében a terhelt felesége nyolc napon belül gyógyuló, a száj sebzésével, vérzéssel járó sérülést szenvedett el. A terhelt felesége a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt 2008. október 7. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A terhelt cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen.

VIII. A terheltet az ellene zsarolás bűntette miatt indult nyomozás során - védője jelenlétében - gyanúsítottként hallgatta meg a rendőr-főtörzsőrmester 2008. december 3-án, és erről jegyzőkönyv készült, amelyet a jelenlévők aláírtak. A Szolnoki Városi Ügyészséghez 2009. április 1-jén küldött beadványában a terhelt azt állította, hogy a fenti jegyzőkönyvbe valótlanul és utólag került bele az, hogy ő elismerte, miszerint a feleségét egy alkalommal szájon vágta.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú határozatot felülbírálta, és azt a 2010. április 29. napján kelt 2.Bf.139/2010/5. számú ítéletével megváltoztatva a terhelt terhére megállapított, folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségeként, valamint testi sértés bűntetteként értékelt cselekményeket a Btk. 170. § (2) bekezdés szerinti, folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének minősítette; egyebekben - a bűncselekmények megnevezését pontosítva - helybenhagyta azt.

Az első fokú ítéletben rögzített tényállás III. pontjában írtakat kiegészítette, illetve helyesbítette azzal, hogy a terhelt a sértettől 2008 novemberéig a havi 24.000 forint összegű járadékát, majd a havi 69.800 forint összegű nyugdíját követelte és vette el, míg a 2008. augusztusában kézhez kapott 500.000 forintot a sértett a terhelt utasítására a terhelt feleségének adta át. Emellett ugyancsak a terhelt utasítására a sértett tulajdonát képező ingatlan bérbeadásából származó 60.000 forintot is a terhelt felesége kapta kézhez.

A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, annak jogalapját ugyan a Be. 427. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában jelölve meg, tartalma szerint azonban a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján.

Indítványában részben arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el. A sértett önként fizetett ellátása és lakhatása fejében, őt soha nem bántalmazta, a sértett sérüléseit ittas állapotban elszenvedett balesetei során szerezte, őt nem tartotta félelemben, szabadon közlekedett, iratait nem vette el, azokat a sértett önszántából adta át az ő feleségének, a rendőrkapitányság épületéből sem akarta eltávolítani, csupán beszélt vele, és eközben átkarolta, személyi szabadságát nem sértve meg; igazát azonban a bíróság nem hagyta bizonyítani.