A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2016/4. számú határozata békéltető testületi ajánlás hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 121. §, 130. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselőjeltal képviselt felperesfelperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselőjének neve, címe.) által képviselt alperes neve alperes címe alperes ellen ajánlás hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. február 5. napján kelt 27.P.21.898/2015/18. számú ítélete ellen az alperes részéről 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A fogyasztó 2014. szeptember 5-én parkolás helyszíne szám alatt parkolt, a parkolási díját mobiltelefonon keresztül egyenlítette ki a cég 1 (továbbiakban Zrt.) által üzemeltetett Nemzeti Mobilfizetési Rendszer (NMR) használatával, a 3025 számú zónakódú területre 17 és 18 óra közötti időtartamra 173 forint ellenében. A felperes a fogyasztó terhére 4.375 forint parkolási díjat és 10.000 forint pótdíjat szabott ki, mivel a fogyasztó nem a gépjármű várakozási helye szerinti zónaszámnak megfelelő parkolási díjat fizette meg. A 3025 számú zónakódú területen - ahol a fogyasztó gépjárművével várakozott - a parkolási díj 350 Ft/óra, míg a 3023 zónaszámú területen, amelyről a fogyasztó a parkolási díjat indította, 173 Ft/óra a várakozási díj. A fogyasztó vitatta a felperesi fizetési igény megalapozottságát, kérelmével először a NMR ügyfélszolgálatához, majd a felpereshez fordult, azonban panaszát elutasították. Ezt követően az alperestől kérte a jogvitája rendezését.

Az alperes a BBT/0055/2015. számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy 15 napon belül törölje a fogyasztó parkolásával összefüggésben kirótt 14.780 forint parkolási díjat és a járulékos költségeket. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a fogyasztó a parkolás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható: egy órai várakozási díjat megfizetett. Kiemelte, hogy sérti a jogbiztonságot, ha egy fogyasztó mobilfizetéssel kíván parkolni és az általa használt mobil applikáció tévesen adja meg a zónaszámot. Ez a fogyasztónak nem róható fel, jogkövetkezményeit nem lehet rá hárítani. A fogyasztó az eljárásban becsatolta azt a zónatérképet, amely a Trombitás út 1. számot a 3025 zónában helyezi el. Döntését a Ptk. 4. § (1) bekezdésére, továbbá a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) Főv.Kgy. Rendelet (továbbiakban R.) 48. § (1) és (3a) bekezdésére utalással indokolta.

A felperes keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a fogyasztó által igénybe vett parkolási díjfizetési mód kényelmi szolgáltatásnak minősül, melyet mind a szolgálatótól, mind a mobilfizetési rendszertől teljesen függetlenül vesz igénybe, így ezen mobil applikáció hiányosságaira visszavezethető okból a parkolási díj megfizetése alól nem mentesíthető, a rendszer hibája kizárólag a fogyasztó terhére értékelendő. Az alperes ajánlása sérti a R. 8. § (1) bekezdés b) pontját és 48. §-át, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9/D. § (3), (6) bekezdését, 15/C. § (2) és a15/D. § (1) bekezdését.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartva álláspontját, miszerint a NMR-en keresztül letöltött mobil applikáció esetleges hibáiért a szolgáltatást igénybe vevő nem felelős.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes BBT/0055/2015. számú ajánlását hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 forint perköltséget, míg a le nem rótt 36.000 forint illeték az állam terhén marad. Az ítélet indokolása szerint a 2011. CC. törvény (Nmtv.) 4. §-ában írt, a mobiltelefonos parkolási díjfizetési rendszer használata útján történő díjfizetésről szóló rendelkezésből az következik, hogy az ott megjelölt szervezetek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:148. § (1) bekezdése hatálya alá tartozó közreműködőnek minősülnek, ezért az általuk nyújtott szolgáltatásért a felperes úgy felel, mintha maga járt volna el. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy önmagában az, hogy a mobil applikáció alkalmazása kényelmi szolgáltatás, nem mentesíti a felperest a hibátlan szolgáltatás kötelezettsége alól. Megállapította azt is, hogy a felperes közreműködője, a Zrt. által nyújtott szolgáltatás alapján biztosítja az ügyfél részére a mobilfizetési termék megvásárlásának lehetőségét, de az, hogy az ügyfél milyen terméket milyen módon vásárol meg, kizárólag az ő felelőssége, amit a Zrt. üzletszabályzatának a 3. pontja is tartalmaz. A mobil applikáció a Zrt. szolgáltatása megvásárlásához kötődő termék, amely nem része a Zrt. szolgáltatásának. Mindebből az következik, hogy a Zrt. nem felelős a mobilapplikációk hibátlan működéséért, még akkor sem ha a mobil applikáció a termék a honlapjáról direkt linkkel letölthető. Amennyiben a mobil applikáció használatával megfizetett parkolási díj nem eredményezi az adott parkolásra vonatkozó díj megfizetését, annak következménye a mobil applikációt igénybe vevő ügyfelet terheli, ugyanis az ügyfél nem tett eleget a R. 8. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesnek találta az ajánlás azon megállapítását, hogy a fogyasztó az ellenőrzés pillanatában rendelkezett mobilparkolással, mert azt elindította, illetve a mobil applikáció által megadott hibás zónaszám nem a fogyasztónak felróható, a rendszer hibáinak következményeit nem lehet a fogyasztóra áthárítani. A felperes határozata sérti a R. 8. § (1) bekezdését, ezért az elsőfokú bíróság az alperes ajánlását a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv (Fgytv.) 34. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte, másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Fellebbezésében megismételte a korábbi hivatkozását: a felperes keresetlevelében nem jelölte meg azt a konkrét jogszabályhelyet, amelyre kérelmét alapította, megsértve a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában írtakat. Álláspontja szerint a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Utalt arra, hogy a Fgytv. 34. § (4) bekezdése értelmében a vállalkozás akkor kérheti az ajánlás hatályon kívül helyezését, ha annak tartalma nem felel meg a jogszabályoknak, tehát a felperesnek keresetében a megsértett jogszabályokra mindenképpen hivatkoznia kellett volna. Az elsőfokú bíróság megszegte a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat is, amikor túllépett a kereseti kérelem határain. Kiemelte, hogy a felperes az alperesi eljárásban nem hivatkozott arra, hogy a mobil applikációk szolgáltatói és a Zrt. egymástól elkülönült és független jogállásúak, e körben a felperesi válaszirat kizárólag arra utalt, hogy a mobil applikációk használata kényelmi szolgáltatás, azt a fogyasztók a saját felelősségükre használják. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság döntését a Zrt. üzletszabályzatának figyelembe vételével hozta meg, annak ellenére, hogy ez a dokumentum nem állt az alperesi eljárásban rendelkezésére. Nem tartotta helytállónak azt az érvelést sem, miszerint az, hogy a Zrt. termékei közül az ügyfél milyen terméket vásárol, a saját felelőssége lenne. Az Nmtv. 4. § (1) bekezdése nem zárja ki a Zrt. felelősségét, hanem azt rögzíti, hogy a fogyasztó és a szolgáltatást nyújtó szervezet között jogviszony nincsen, a fogyasztó kizárólag a felperessel szemben érvényesítheti e körben igényét. A felperes által csatolt, a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztató ugyanis azt tartalmazza, hogy ellenőrizni kell a zónakódot, valamint az a cím is szerepel benne, hogy "nincs több zónatévesztés". Nem értett egyet azzal az ítéleti megállapítással sem, hogy a mobiltelefon útján történő fizetési mód kényelmi szolgáltatás lenne, a R. a fizetési módok között különbséget nem tesz.