BH 1974.3.115 A polgári jogi társasági szerződés semmis, ha az egyik szerződő fél a személyes tevékenység alól mentesítve volt, a másik szerződő fél pedig - aki a társaság működéséhez szükséges szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal nem rendelkezik - vagyoni hozzájárulás nélkül vett részt a társulásban. A veszteséges gazdasági tevékenységre is tekintettel az állam javára való marasztalás mellőzése [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 571. §, 7. sz. irányelv 1/a. pont.].

Az alperes a felperes feleségének a fivére, a peres felek tehát sógorok. A felperes Budapesten dolgozott műszaki vezetőként, havi keresete 6000 Ft volt. Az alperes ugyancsak Budapesten dolgozott, különböző ipari üzemekben, a per során havi 1000 Ft keresettel rendelkező alkalmi munkásnak vallotta magát; egy rövid idő leszámításával mindig az iparban dolgozott, mezőgazdasági szakismeretekkel alig rendelkezett.

A peres felek 1967. év szeptemberében abban állapodtak meg, hogy H-n juhtenyésztéssel foglalkoznak. Az ehhez szükséges pénzt a felperes bocsátja rendelkezésre, a gazdasági tevékenységet pedig az alperes fogja elvégezni. Megállapodtak abban is, hogy 1970. év végén elszámolnak. Abban reménykedtek, hogy a gazdálkodás eredményes lesz, így 1970. év végén a felperes a pénzét a nyereségből visszakaphatja, az alperes pedig munkája fejében havi 1000 Ft-ot kap - azon a havi 1000 Ft-on felül, amelyet időközben is jogosult volt maga és családja létfenntartására felvenni -, az ezt meghaladó hasznon pedig megosztoznak.

A megállapodást követően az alperes H-ra utazott a családjához. A felperes - állítása szerint - több részletben összesen kb. 82 000 Ft-ot adott az alperesnek, ebből azonban a bíróság csak 72 400 Ft átadását vette bizonyítottnak.

Az alperes 1967. őszén 50 db juhot vásárolt, ezek gyapját eladta. A juhok közül 6 db elpusztult, a többit az alperes a szaporulattal (15-16 bárány) együtt eladta. 1968. május és június havában 30 db süldőt vásárolt, ebből 2 db elpusztult, a többit - 2 db anyakoca kivételével - ugyancsak eladta.

Ezen túlmenően az alperes a felperes által rendelkezésre bocsátott pénzen egy tanyásingatlant, két lovat, egy kocsit, bútorokat, rádiót és egyéb berendezési tárgyakat vásárolt, részben a gazdálkodás, részben a saját céljára. Haszonbérbe vett továbbá 5 és 1/2 hold földet, amelynek termését a sertésekkel etette fel.

Az alperes eredménytelen gazdasági tevékenysége miatt megromlott a peres felek közötti viszony, ezért a felperes 1969 tavaszán a társas kapcsolatukat felmondotta és kérte vissza a pénzét. Az alperes 1969. április 22-én 17 000 Ft-ot postán megküldött a felperesnek.

A felperes 1971. április 13-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az ellentmondás folytán perré átalakult ügyben többször módosított keresetében 65 800 Ft kölcsönnek és kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A perben fellépett ügyész álláspontja szerint a felek között - a Ptk. 571. §-ának (3) bekezdésére tekintettel - érvényes polgári jogi társasági szerződés nem jött létre, ha pedig kölcsönről van szó, akkor az erre vonatkozó szerződés uzsorás. Ezért a Ptk. 202. §-ának (3) bekezdésére és a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére utalással a felperes részére visszajáró szolgáltatásnak az állam javára való megítélését indítványozta.

Az első fokú bíróság - bizonyítás felvétele után - ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 60 napon belül 60 724 Ft-ot, ennek 1971. január 1-től járó évi 5%-os kamatát, 3234 Ft illetéket és 2000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az ügyész indítványát elutasította.

A bíróság megállapítása szerint a felek szándéka polgári jogi társaság létrehozására irányult, szerződésük azonban semmis, mert az alperes vagyoni hozzájárulás nélkül vett részt a társaságban, annak ellenére, hogy mezőgazdasági szakképesítéssel, illetőleg gyakorlattal nem rendelkezett [Ptk. 571. § (3) bek.], a felperes pedig a személyes tevékenység alól mentesítve volt [Ptk. 571. § (4) bek.]. Ezért a bíróság az eredeti állapotot a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az alábbiak szerint állította helyre.

A szakértő által kimutatott veszteség 60 %-át az alperesnek kell viselnie, mert mezőgazdasági szakismeret, illetőleg gyakorlat nélkül vállalta a gazdaság irányítását, ami hozzájárult a viszonylag magas veszteség kialakulásához. A felperes a veszteség 40 %-át köteles viselni, mert tudta, hogy az alperes nem rendelkezik megfelelő szakismeretekkel, mégis bízott abban, hogy a gazdálkodás eredményes lesz.

A bíróság az ügyész által az állam javára marasztalás iránt előterjesztett indítványt azért utasította el, mert a peres felek között nem jött létre uzsorás szerződés, s mert a megállapodás egyébként sem vonható a Legfelsőbb Bíróság 7. sz. irányelve szerinti súlyos megítélés alá.

Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett, az ügyész fellebbezési óvással élt.

A felperes továbbra is azt hangoztatta, hogy kölcsönügyletről van szó, amely csak a törvényes kamat mértékét meghaladó részében semmis.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította, a felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek 3000 Ft együttes első és másodfokú eljárási költséget fizessen meg és az államnak 1830 Ft fellebbezési eljárási illetéket, valamint 857 Ft - az állam által előlegezendő - szakértői díjat térítsen meg.

A felek szándéka a másodfokú bíróság álláspontja szerint is a Ptk. 571. §-ának (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi társaság létrehozására irányult. Megállapodásukat nem teszi semmissé az a körülmény, hogy az alperes nem rendelkezett a megkívánt mértékű szakismeretekkel. Semmis azonban a szerződés a Ptk. 571. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel, mert a felperes személyes közreműködés nélkül, csupán tőkéjének befektetésével vett részt a gazdálkodásban.

Mivel az eredeti állapot nem állítható helyre, á Ptk. 237. §-ának (2) bekezdését alkalmazva, a szerződést megszűnéséig - 1969. április végéig - hatályosnak tekintette és felszámolására a Ptk. 578. §-ának (2) bekezdését vette irányadónak.