A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20368/2009/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.368/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Gönczöl Ügyvédi Iroda (8600 Siófok, Fő utca 45. II/10., ügyintéző: dr. Gönczöl Adrienn ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, III.rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (mindannyian: I-IV. rendű felperes címe) felpereseknek - dr. Szegedi Ivett ügyvéd (7621 Pécs, Király u. 15.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság által 2008. november 26. napján hozott 5.P.22.057/2007/29. számú ítélete ellen az alperes által 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja.

Az alperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség és feljegyzett kereseti illeték fizetése alól mentesíti, és a felpereseket kötelezi, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 15 nap alatt 180.000 (egyszáznyolcvanezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget és térítsenek meg az államnak ugyancsak egyetemlegesen külön felhívásra 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett kereseti és 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben az alperessel 2007. március 12-én kötött kölcsön- és jelzálogszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték a Ptk. 202. §-a alapján, valamint perköltséget igényeltek. A kereseti kérelem előterjesztésének jogkövetkezményét abban látták, hogy annak teljesítése esetén a felpereseknek 5.500.000 forintot és 2007. július 12. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatot kellene visszafizetni az alperesnek.

Előadták, hogy a Széchenyi kártyához kapcsolódó hitel visszafizetése érdekében az I. és a II. rendű felperesek 5.000.000 forint magánkölcsönt vettek fel K. F.-től. A kölcsön biztosítása érdekében a hitelező javára a szerződésben opciós jogot és jelzálogjogot alapítottak. Mivel a hitelt visszafizetni nem tudták, a hitelező élt opciós jogával, ezzel lakhatásuk került veszélybe. Egy ismerősükön keresztül az alperestől kértek segítséget és abban állapodtak meg: az alperes a magánkölcsönt kiváltja és segít a felpereseknek bankkölcsön felvételében, amelyből a hitelt visszafizetik. Az okiratba azonban nem a ténylegesen nyújtott 5.500.000 forint került, hanem 8.000.000 forint. A felperesek a szerződést azért írták alá a valóságtól eltérő tartalommal, mert egyébként nem kaptak volna hitelt az alperestől, ebben az esetben pedig a hajléktalanná válás fenyegette őket. A felperesek szorult helyzetét az alperes ismerte és ezt kihasználva alakította úgy a szerződés tartalmát, hogy feltűnően aránytalan előnyhöz jusson a 3 hónapra kikötött 2.500.000 forinttal. Az alperes ragaszkodott ahhoz is, hogy a III. és a IV. rendű alperesek a szerződést készfizető kezesként aláírják.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Előadta, hogy a jelen per felperesei ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Tolna Megyei Bíróságon, amely eljárás ellentmondás folytán perre alakult. A peres eljárást azonban a bíróság felfüggesztette.

Álláspontja az volt, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoznak a szerződés uzsorás jellegére. A Ptk. 202. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha szerződéskötéskor a felperesek helyzetének kihasználásával az alperes aránytalan előnyt kötött volna ki. Az objektív feltétel, hogy az adós helyzete válságos legyen, a szubjektív feltétel ennek a helyzetnek a célzatos kihasználása aránytalan előny kikötése érdekében. Az objektív és a szubjektív feltételeknek együttesen kell fennállni, bármelyik feltétel hiánya a szerződés uzsorás jellegét kizárja. Az alperes a felperesek helyzetét nem használta ki. A felperesek hoztak egy gazdasági döntést, amely vállalkozásuk fejlesztésére vonatkozott. Döntésüket az alperes nem befolyásolta csak a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi fedezetet biztosította a 8.000.000 forint átadásával. Ezt az összeget az okirat többször tartalmazza, a felperesek ennek átvételét elismerték. Az alperes az első 90 napra kamatot sem érvényesített. Mivel az adósok nem voltak válságos helyzetben, az objektív feltételek hiánya miatt a szubjektív feltétel vizsgálata már szükségtelen.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között 2007. március 12-én megkötött kölcsönszerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 200.000 forint perköltséget, és külön felhívásra az államnak 480.000 forint kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen az vizsgálta, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ban írt feltételi fennállnak-e. Rögzítette, hogy az általános bírói gyakorlat alapján olyan tényre vonatkozóan, amelyre a konkrét perben védekezésként lehet hivatkozni, nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének a jogmegóvási szükséglet hiánya miatt. A felperesek azonban a keresetüket 2007. október 17-én előterjesztették, az alperes viszont csak 2008. január 2-án fordult a Tolna Megyei Bírósághoz a tartozás érvényesítése érdekében. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperesek jogainak megóvása érdekében szükséges volt a perindítás, mivel a felperesek a jogviszony természeténél fogva teljesítést nem követelhettek, ugyanakkor tartaniuk kellett attól, hogy az alperes ellenük igényt érvényesít az érvénytelen szerződés alapján. A felperesi keresetindításnak ezért csak akkor nem lett volna helye, ha az alperes a keresetét a felpereseket megelőzően benyújtja. Erre figyelemmel megállapította, hogy a Pp. 123. §-a alapján a kereset előterjeszthető, és azt érdemben vizsgálta.

Rögzítette, hogy a Ptk. 202. §-a szerint az uzsorás szerződés megállapításának feltétele a feltűnően aránytalan előny kikötése, az aránytalanság szerződéskötéskori fennállása, a sérelmet szenvedő fél hátrányos helyzete és ennek a helyzetnek a kihasználása.

Az aránytalan előny kikötését az elsőfokú bíróság megállapította, mert álláspontja szerint a felperesek az okirattal szemben bizonyították, hogy ténylegesen nem 8.000.000 forint, hanem csak 5.500.000 forint átadása történt, az ezt meghaladó 2.500.00 forint 3 hónapra járó burkolt kamat kikötés. E körben nem fogadta el K. F. életszerűtlen vallomását az általa átadott összegre vonatkozóan, mert az nem volt vitás, hogy 2007. március 12-én csak 5.500.000 forintot kapott vissza. L. J. vallomása alapján viszont megállapította, hogy a tanú volt az, aki az alperes felé a felperesi igényeket közvetítette, és 8.000.000 forint kölcsön előzetesen nem került szóba. A felek csak a szerződéskötéskor találkoztak, de arra nem merült fel adat, hogy a szerződéskötéskor a felperesek további 2.500.000 forint kölcsönt igényeltek volna. O. Zs. tanú elismerte, hogy a 8.000.000 forint összeg meghatározása alperestől származott, de a felperesek sem jelezték, hogy a pénz kevesebb lett volna. Mindezeket az adatokat úgy értékelte, hogy a felperesek bizonyították: a kölcsön összege 5.500.000 forint volt, a további 2.500.000 forint burkolt kamat volt. Az alperes által kikötött összeg évi 181 %-os kamat kikötésnek felel meg, amely feltűnően aránytalan előny kikötésének minősül.