A Fővárosi Ítélőtábla Bf.194/2018/6. számú határozata költségvetési csalás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, 591. §, 599. §, 605. §, 606. §, 615. §, 868. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.194/2018/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év december hó 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A költségvetési csalás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2018. május 24. napján kihirdetett 25.B.1249/2015/118. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés I. fordulata] minősíti.

A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott a büntetés háromnegyed részének kitöltése esetén bocsátható feltételes szabadságra.

Helyesen a vádlottal szemben 59 144 073,- (ötvenkilencmillió-száznegyvennégyezer-hetvenhárom) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény [a továbbiakban: hatályos Btk.] 396. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében. A vádlottat 2 év - végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint összegű, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre és 6 év gazdasági társaságban betöltött vezetői tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától történő eltiltásra ítélte, továbbá a vádlottal szemben 59 144 073 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját - a végrehajtás elrendelése esetére - a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Felhívta a pénzbüntetés átváltoztatásának szabályait, továbbá rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a váddal egyező ítéleti tényállás megállapítása, az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény [a továbbiakban: korábbi Btk.] alkalmazása és a cselekménynek a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdése szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntetteként történő minősítése, továbbá a büntetés súlyosítása, a vádlottal szemben hosszabb tartamú és végrehajtandó szabadságvesztés, illetőleg közügyektől eltiltás kiszabása érdekében élt jogorvoslattal.

A vádlott és a védője az ítélet ellen elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés céljából fellebbeztek.

Az ügyészség fellebbezése részletes indokolásában kifejtette, hogy a vádlott cselekményét rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el, függetlenül attól, hogy az egyes részcselekményeket ugyanarra az adónemre, egy éven keresztül, egymást követő adóbevallási időszakok tekintetében valósította meg. Az üzletszerűség mint minősítő körülmény fennállása a korábbi Btk. rendelkezéseinek alkalmazását indokolja, ugyanis az elkövetés idején hatályos büntető törvényben az adócsalás bűntettének büntetési tétele kedvezőbb.

A büntetés súlyosítását célzó fellebbezése kapcsán az ügyészség azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem teljeskörűen és nem a súlyuknak megfelelően értékelte.

További súlyosító körülményként értékelendő a vádlott terhére a kitartó szándék és - a helyes minősítés szerinti - folytatólagos elkövetés. Az enyhítő tényezők köréből viszont mellőzni kell a vádlott részbeni ténybeli beismerését, egyrészt az nem terjed ki a bűnösség elismerésére, másrészt a vádlott nem ismerte el a tevőleges közreműködését az adóbevétel csökkenésében. A vádlott javára a büntetlen előélet értékelhető, és nem az, hogy vele szemben még nem indult büntetőeljárás. Az erkölcsi bizonyítvány csak a folyamatban lévő büntetőeljárásokat és azokat a büntetéseket tartalmazza, amelyek kapcsán a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.

A bűncselekmény tárgyi súlya és a megállapítható bűnösségi körülmények miatt a törvényi minimumnak megfelelő tartamban kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés súlytalan jogkövetkezmény, az nélkülözi az egyéni és általános visszatartó erőt, sőt kifejezetten ösztönöz a hasonló jellegű, jelentős hasznot ígérő bűncselekmények elkövetésére.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.443/2018/1-I. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatása és a büntetés súlyosítása tekintetében tartotta fenn, az ítéleti tényállást nem támadta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmény jogi minősítése során tévedett abban, hogy nem látta megállapíthatónak az üzletszerűséget, és emiatt a hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta. Helytelen volt a bűncselekmény elkövetési lehetőségének gyakoriságából kiindulni, attól függően, hogy általában milyen időszakú adóbevallási kötelezettségek fordulhatnak elő. Szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával, kizárólag a vádlott szándéka határozta meg azt, hogy haszonszerzés végett több egymást követő bevallási időszakban is megtévesztette az adóhatóságot [BH2015.59.].

A több egymást követő bevallási időszakra, ugyanarra az adónemre, ugyanannál az adóhatóságnál megvalósult, ugyanazon bűncselekményre tekintettel a folytatólagos elkövetés megállapításának feltételei is fennállnak, így a vádlott cselekménye - az ügyészségi fellebbezés indokolásában írtak szerint - a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének minősül.

A büntetés kiszabása során súlyosító körülményként kell értékelni a folytatólagos elkövetést. A büntetési célok és büntetéskiszabási elvek súlyosabb szankció, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását teszik szükségessé.

Az elsőfokú ítélet kihirdetése és a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak 868. § (1) bekezdésében írt átmeneti rendelkezésére tekintettel az ítélőtáblának e törvényt kell alkalmaznia az ítélet felülbírálata során.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő az ítéleti tényállás felderítetlenségére és iratellenességére alapította felmentést célzó fellebbezését. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság egyes ügyletek kapcsán rögzítette a "fiktív" alvállalkozók közreműködését, nem tisztázta azonban, hogy ezekben az esetekben ki végezte el a számlákon írt munkákat; márpedig a 11. Kft.-t egyedül működtető vádlott csak alvállalkozók bevonásával teljesíthette a megrendeléseket. A bűnösség körében azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a cég iratanyagai - a szakértő szerint is - rendkívül hiányosak voltak. A vádlott egyeztetett a könyvelővel a befizetendő általános forgalmi adó kapcsán, de arról nem tudhatott, hogy a könyvelője milyen bevétellel számolt. E körülmények teszik szükségessé az ítéleti tényállás megváltoztatását és a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését.