62006CJ0014_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2008. április 1-i ítélete. Európai Parlament (C-14/06) és Dán Királyság (C-295/06) kontra az Európai Közösségek Bizottsága. 2002/95/EK irányelv - Elektromos és elektronikus berendezések - Egyes veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozása - Deka-bromodifenil-éter (deka-BDE) - 2005/717/EK bizottsági határozat - A deka-BDE alkalmazási tilalom alóli mentesítése - Megsemmisítés iránti kereset - A Bizottság végrehajtási hatáskörei - A felhatalmazó rendelkezés megsértése. C-14/06. és C-295/06. sz. egyesített ügyek

C-14/06. és C-295/06. sz. egyesített ügyek

Európai Parlament

és

Dán Királyság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„2002/95/EK irányelv – Elektromos és elektronikus berendezések – Egyes veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozása – Deka-bromodifenil-éter (deka-BDE) – 2005/717/EK bizottsági határozat – A deka-BDE alkalmazási tilalom alóli mentesítése – Megsemmisítés iránti kereset – A Bizottság végrehajtási hatáskörei – A felhatalmazó rendelkezés megsértése”

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése – A veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása – 2002/95 irányelv – A Tanács által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök – Korlátok

(EK 202. cikk, harmadik francia bekezdés; 2002/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés és 5. cikk, (1) bekezdés; 2005/717 bizottsági határozat)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás

(EK 231. cikk, második bekezdés; 2002/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk és 5. cikk, valamint a melléklet 10. pontja; 2005/717 bizottsági határozat)

1. A Tanács által az EK 202. cikk harmadik francia bekezdése alapján a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök – amelyeknek a korlátait többek között a szóban forgó szabályozás alapvető általános célkitűzései alapján kell mérlegelni – keretében a Bizottság jogosult az alapszabályozás végrehajtásához szükséges vagy hasznos végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve hogy azok nem ellentétesek az alapszabályozással.

A 2005/717 bizottsági határozat, amely a műszaki haladáshoz való hozzáigazítás céljából módosítja az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletét, és amely többek között mentesítette a deka-bromodifenil-éter (deka-BDE) valamennyi polimer alkalmazását, ezen az irányelven, különösen pedig annak 5. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul, amely az ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében a bizonyos anyagok és alkatrészek, köztük a deka-BDE említett berendezésekben való alkalmazása kapcsán előírt tilalom elve alóli mentesség feltételeit határozza meg, ezért pedig megszorítóan kell értelmezni.

Márpedig az említett határozat – amely a deka-BDE elektromos és elektronikus berendezésekben történő alkalmazására vonatkozó általános mentesítésnek felel meg – elfogadására anélkül került sor, hogy a közösségi jogalkotó által a hivatkozott 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket betartották volna, és ellentétben áll az e jogalkotó által elérni kívánt azon céllal, hogy lefektesse az ezen irányelvvel érintett alkatrészek tilalmának elvét. Ezért a Bizottság e határozat elfogadásával megsértette a hivatkozott 5. cikk (1) bekezdését, amennyiben e határozat a deka-BDE mentesítésére vonatkozik.

(vö. 52–53., 56., 71., 76., 78. pont)

2. Az EK 231. cikk második bekezdése értelmében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendeletnek azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Ez a rendelkezés az olyan határozatra is alkalmazható, amelyet valamely irányelv mellékletének módosítása érdekében fogadtak el. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a jogvita lényegében az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95 irányelv megszövegezésének módja, különösen a 4. és 5. cikke, valamint a mellékletének 10. pontja között fennálló rendkívül összetett viszony miatt keletkezett, valamint azt a tényt, hogy a Bizottság az említett irányelv mellékletének a műszaki haladáshoz való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló 2005/717 határozatot kilenc hónappal azt megelőzően fogadta el, hogy a deka-BDE tilalma hatályossá vált, a Bíróság az érintett vállalkozások érdekeinek figyelembevétele céljából és a jogbiztonság elősegítése érdekében akár hivatalból is fenntarthatja a megsemmisített rendelkezés joghatásait a feltétlenül szükséges alkalmazkodási időszakra.

(vö. 84–86. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2008. április 1-je( * )

„2002/95/EK irányelv – Elektromos és elektronikus berendezések – Egyes veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozása – Deka-bromodifenil-éter (deka-BDE) – 2005/717/EK bizottsági határozat – A deka-BDE alkalmazási tilalom alóli mentesítése – Megsemmisítés iránti kereset – A Bizottság végrehajtási hatáskörei – A felhatalmazó rendelkezés megsértése”

A C-14/06. és C-295/06. sz. egyesített ügyekben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2006. január 11-én (C-14/06. sz. ügy) és 2006. január 9-én (C-295/06. sz. ügy, amelyet eredetileg az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságán T-5/06. számon vettek nyilvántartásba)

az Európai Parlament (képviselik: K. Bradley, A. Neergaard és I. Klavina, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek a C-14/06. sz. ügyben,

a Dán Királyság (képviselik: J. Molde, B. Weis Fogh és J. Bering Liisberg, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek a C-295/06. sz. ügyben,

támogatják őket:

a Dán Királyság (C-14/06. sz. ügy) (képviselik: J. Molde, B. Weis Fogh és J. Bering Liisberg, meghatalmazotti minőségben),

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes és M. J. Lois, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: A. Guimaraes-Purokoski, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Svéd Királyság (képviseli: A. Kruse, meghatalmazotti minőségben),

a Norvég Királyság (képviselik: I. Djupvik és K. Waage, valamint K. B. Moen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: E. Holmedal advokat)

beavatkozók,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: X. Lewis, M. Konstantinidis és H. Stovlbak, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: V. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Maurici barrister)

beavatkozó,

benyújtott keresetei tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, A. Rosas (előadó), K. Lenaerts és L. Bay Larsen tanácselnökök, K. Schiemann, J. Makarczyk, P. Kuris, Juhász E., E. Levits és A. Ó Caoimh, P. Lindh és J.-C. Bonichot bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. december 4-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A C-14/06. számon nyilvántartásba vett keresetlevelével az Európai Parlament az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletének a műszaki haladáshoz való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló, 2005.október 13-i 2005/717/EK bizottsági határozat (HL L 271., 48. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

2 A Bíróság elnöke 2006. július 10-i végzésével megengedte a Dán Királyság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság számára a Parlament, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága számára pedig az Európai Közösségek Bizottsága kérelmeit támogató beavatkozást.

3 Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának Hivatalához 2006. január 9-én benyújtott és T-5/06. számon nyilvántartásba vett keresetlevelével a Dán Királyság is kérte a megtámadott határozat megsemmisítését. Az Elsőfokú Bíróság 2006. június 27-i végzésével a Bíróság alapokmánya 54. cikkének negyedik bekezdése és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 80. cikke alapján átengedte a hatáskörét annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti kérelemről a Bíróság dönthessen. A Bíróságon az ügyet C-295/06. számon vették nyilvántartásba.

4 A Bíróság elnöke 2006. szeptember 13-i végzésével megengedte a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság számára a Dán Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága számára pedig a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozást.

5 A Bíróság elnökének 2006. november 16-i végzésével a C-14/06. sz. és a C-295/06. sz. ügyeket az írásbeli szakasz – amennyiben az még nem fejeződött be – és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítették.

Jogi háttér

6 Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 37., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 127. o.) (5), (6) és (11) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(5) A rendelkezésre álló adatok rámutatnak, hogy szükségesek az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtésére, kezelésére, újrafeldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések, mint amilyeneket az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv meghatároz, az érintett nehézfémekkel és gyulladásgátlókkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási problémák enyhítése érdekében. Az intézkedések ellenére azonban továbbra is az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak egy jelentős hányada marad meg az ártalmatlanítás jelenleg hozzáférhető folyamatában. Még ha az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait szelektív hulladékgyűjtés keretében gyűjtik is össze, és adják át újrafeldolgozásra, azok higany-, kadmium-, ólom-, króm VI, valamint [polibrómozott bifenil (PBB)] és [polibrómozott difenil-éter (PBDE)] tartalma valószínűleg egészségügyi és környezeti kockázatot jelentene.

(6)      A közösségi szinten kitűzött egészség- és környezetvédelem keretében az ezekkel az anyagokkal kapcsolatos egészségügyi és környezeti kockázatok jelentős csökkentésének leghatékonyabb módja az, ha ezeket az anyagokat – a műszaki és gazdasági megvalósíthatóság figyelembevételével – biztonságos vagy biztonságosabb anyagokkal helyettesítik az elektromos és elektronikus berendezésekben. E veszélyes anyagok felhasználásának korlátozása valószínűleg javítja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai újrafeldolgozásának lehetőségét és gazdaságosságát, továbbá csökkenti az újrafeldolgozó üzemekben foglalkoztatottak egészségére gyakorolt káros hatásokat.

[...]

(11) Mentesség a helyettesítő megoldások követelménye alól akkor engedélyezhető, ha tudományos és műszaki szempontból a helyettesítés nem lehetséges, illetve ha a helyettesítés által okozott káros környezeti vagy egészségügyi hatások várhatóan felülmúlják a helyettesítésből származó emberi és környezeti előnyöket. Továbbá az elektromos és elektronikus berendezésekben a veszélyes anyagok helyettesítését úgy kell elvégezni, hogy az összeegyeztethető legyen az elektromos és elektronikus berendezések felhasználóinak egészségével és biztonságával.”

7 A 2002/95 irányelv „Megelőzés” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 2006. július 1-jétől forgalomba hozott új elektromos és elektronikus berendezések ne tartalmazzanak ólmot, higanyt, kadmiumot, hat vegyértékű krómot, [PBB-t] és [PBDE-t]. Az ezen irányelv elfogadása előtt a közösségi jogszabályokkal összhangban elfogadott, ezeknek az anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való felhasználását korlátozó vagy tiltó nemzeti intézkedések 2006. július 1-jéig fenntarthatók.

(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni a mellékletben felsorolt alkalmazásokra.”

8 Az irányelv „A tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás” című 5. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„(1) A mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni a következő célok érdekében:

[...]

b)      az elektromos és elektronikus berendezésekben használt anyagok és alkatrészek mentesítése a 4. cikk (1) bekezdésének rendelkezései alól, ha a tervezés módosításával történő kivonásuk vagy olyan anyagok vagy alkatrészek használatával történő helyettesítésük, amelyekhez nem szükségesek az említett anyagok, műszakilag vagy tudományosan nem kivitelezhető, illetve ha a helyettesítés által okozott káros környezeti, egészségügyi és/vagy a fogyasztói biztonságot érintő hatások várhatóan meghaladják az így elért környezeti, egészségügyi és/vagy a fogyasztói biztonságot érintő előnyöket;

[...]”

9 A 2002/95 irányelv 7. cikke kimondja, hogy a Bizottság munkáját a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 18. cikkével létrehozott bizottság segíti.

10 A 2002/95 irányelv melléklete „Az ólom, higany, kadmium és a hat vegyértékű króm alkalmazásai, amelyek mentesülnek a 4. cikk (1) bekezdésének követelményei alól” címet viseli.

11 E melléklet 10. pontjának szövege a következő:

„A 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alapján a Bizottság elsődleges ügyként értékeli a következő alkalmazásokat:

–       deka-BDE,

–       a különleges rendeltetésű egyenes fénycsövekben használt higany,

–       a szerverekben, adattároló rendszerekben, valamint a tárolási és elrendezési rendszerekben, a hálózati infrastruktúra kapcsoló, jelző és adatátviteli berendezéseiben, valamint a távközlési hálózatok hálózatkezelése során használt forrasztóanyagokban lévő ólom (az e mentességre vonatkozó határidő meghatározása céljából), és

–       izzólámpák,

annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megállapítható legyen, hogy ennek megfelelően módosítani kell-e ezeket a pontokat.”

12 A Bizottság 2005. október 13-án elfogadta a megtámadott határozatot. A megtámadott határozat a 2002/95 irányelven, különösen annak 5. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul.

13 E határozat (2)–(4), valamint (7) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(2)  Egyes ólmot, higanyt, kadmiumot, hat vegyértékű krómot, polibrómozott bifenileket (PBB-ket) vagy polibrómozott difenil-étereket (PBDE-ket) tartalmazó anyagokat és alkatrészeket mentesíteni kell a tiltás alól, mivel e veszélyes anyagok kivonása vagy helyettesítése ezekben a konkrét anyagokban és alkatrészekben továbbra sem kivitelezhető.

(3) Mivel [az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 447. o.) módosított,] a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet [(HL L 84., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 212. o.)] alapján elvégzett deka-BDE kockázatértékelés arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség a fogyasztókat érintő kockázatok csökkentését szolgáló intézkedésekre a már alkalmazottakon kívül, de a kockázatértékelés alapján további tanulmányokat kell készíteni, a deka-BDE további értesítésig mentesíthető a 2002/95/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények alól. Amennyiben egy új bizonyíték alapján a kockázatértékelés eltérő következtetést eredményez, ezt a határozatot felülvizsgálják, és adott esetben módosítják. Ezzel párhuzamosan az ipar önkéntes kibocsátáscsökkentő programot hajt végre.

(4)      Egyes konkrét anyagok és alkatrészek tilalma esetében a mentesítések alkalmazási körét korlátozni kell annak érdekében, hogy a veszélyes anyagok az elektromos és az elektronikus berendezésekből fokozatosan kiszoruljanak, mivel elkerülhetővé válik majd ezen anyagoknak ilyen berendezésekben való felhasználása.

[...]

(7)    A Bizottság az e határozatban megállapított intézkedéseket szavazásra nyújtotta be a […] 75/442/EGK irányelv 18. cikkével létrehozott bizottsághoz. Az intézkedések nem kaptak minősített többségű támogatást. Ebből következően a 75/442/EGK irányelv 18. cikkében rögzített eljárásnak megfelelően tanácsi határozatjavaslat került benyújtásra a Tanácshoz 2005. június 6-án. Mivel a Tanács a 2002/95/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt időszak végéig a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi rendelet [helyesen: határozat] [(HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.)] 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban nem fogadta el a javasolt intézkedéseket, és nem is jelezte, hogy azokat ellenzi, a Bizottságnak kell elfogadnia az intézkedéseket.”

14 A megtámadott határozat egyetlen cikke akként rendelkezik, hogy a 2002/95 irányelv melléklete az e határozat mellékletében meghatározottak szerint módosul.

15 A megtámadott határozat melléklete így rendelkezik:

„A 2002/95/EK irányelv melléklete a következőképpen módosul:

1. A cím helyébe a következő szöveg lép:

»Az ólom, higany, kadmium, hat vegyértékű króm, polibrómozott bifenilek (PBB-k) vagy polibrómozott difenil-éterek (PBDE-k) alkalmazásai, amelyek mentesülnek a 4. cikk (1) bekezdésének követelményei alól«;

2. Kiegészül a következő 9a. ponttal:

»9a.  Deka-BDE polimer alkalmazásokban;«.

3. Kiegészül a következő 9b. ponttal:

»9b.      Ólom az ólom-bronz csapágycsészékben és -bélésekben«.”

A szóban forgó anyag

16 A deka-BDE a brómalapú gyulladásgátlók egyik típusa, amely a PBDE-k csoportjába tartozik. Elsősorban gyulladásgátlóként alkalmazzák különösen azokban a polimerekben, amelyeket az elektromos és elektronikus berendezések burkolataihoz használnak, valamint a textilborításokban is.

17 Ez az anyag a 793/93 rendelet alapján végzett értékelések tárgyát képezte. Az Egyesült Királyság volt felelős a környezetre gyakorolt hatás értékeléséért, a Francia Köztársaságnak pedig az emberi egészségre gyakorolt hatást kellett vizsgálnia.

18 A 2002-ben elfogadott „European Union Risk Assessment Report” (az Európai Unió kockázatértékelő jelentése) című első jelentést (a továbbiakban: 2002-es jelentés) benyújtották a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottságnak (TÖKTB), amely arról véleményt adott.

19 Az Egyesült Királyság 2004 májusában „Final environmental assessment report for décaBDE” (a deka-BDE környezeti kockázatainak értékeléséről szóló összegző jelentés) címmel naprakésszé tette a deka-BDE kockázatairól szóló első értékelés környezeti fejezetét (a továbbiakban: 2004-es jelentés). Ezt a jelentést a Bizottság egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottságának (a továbbiakban: EKKTB) címezték. Ez a bizottság a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezet területén tudományos bizottságok létrehozásáról szóló, 2004. március 3-i 2004/210/EK bizottsági határozat (HL L 66., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 195. o.) értelmében felváltja a TÖKTB-t. Az EKKTB 2005. március 18-án adott véleményt.

20 Az Egyesült Királyság előadója 2005 augusztusában körbeküldte az „Addendum to the May 2004 Environmental Risk Assessment Report for decaBDE” (Kiegészítés a deka-BDE környezeti kockázatainak értékeléséről szóló, 2004 májusában elfogadott jelentéshez) című dokumentumot. E dokumentum megállapítása szerint nem tűnik szükségesnek, hogy a legutóbbi jelentést az időközben felmerült újabb bizonyítékokra tekintettel módosítsák.

A kereset tárgyáról

A felek érvei

21 A Parlament a megtámadott határozat megsemmisítését kéri. A Dán Királyság a megtámadott határozat melléklete 2. pontjának, következésképpen pedig ezzel együtt az 1. pontjának megsemmisítését kéri.

22 A Bizottság úgy véli, hogy a Parlament nem indokolja meg, hogy miért kellene megsemmisíteni a megtámadott határozat mellékletének 1. és 3. pontját, és azt kéri, hogy a kereset e melléklet 2. pontjára korlátozódjék.

23 A Parlament erre azt válaszolja, hogy az említett 1. pontban szereplő cím utal a deka-BDE-re, és kiemeli, hogy az említett mellékletnek az „ólom-bronz csapágycsészékben és -bélésekben lévő ólom” mentesítésére vonatkozó 3. pontja nincs megindokolva. A Parlament másodlagosan azt kéri a Bíróságtól, hogy a keresetlevelét a megtámadott határozat 1. és 2. pontja vonatkozásában nyilvánítsa elfogadhatónak.

24 A Bizottság a C-14/06. sz. ügyben benyújtott viszonválaszában jelzi, hogy az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való maximális koncentrációértékeinek meghatározása céljából a 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. augusztus 18-i 2005/618/EK határozatának (HL L 214., 65. o.) elfogadása – amennyiben ez a határozat alkalmazandó a PBDE-szennyeződésekre és megnehezíti a deka-BDE forgalmazását – korlátozhatja a jogvita terjedelmét.

A Bíróság álláspontja

25 A Parlament keresetének vizsgálata nem tár fel semmilyen jogalapot, amely a megtámadott határozat mellékletének kifejezetten a 3. pontjára vonatkozna. Ezzel szemben a melléklet 2. pontjának megsemmisítése következésképpen az 1. pont megsemmisítését is eredményezhetné.

26 A 2002/95 irányelv melléklete címének módosítása – amelyet a fenti 1. pont állapít meg különösen azzal, hogy beiktatja a címbe a PBDE-re történő utalást – látszólag annak szükségességéből ered, hogy biztosítani kell az összhangot az említett cím, valamint a fent említett 2. ponttal módosított melléklet tartalma között.

27 Ez utóbbi 2. pont ugyanis a deka-BDE-re, vagyis a PBDE-k csoportjába tartozó anyagra vonatkozó új 9a. pontot iktatja az említett mellékletbe. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat mellékletének 1. és 2. pontjai lehetnek azok, amelyek az említett 2. pont esetleges megsemmisítése szempontjából nem választhatók el egymástól. A Parlament keresetének tárgyát tehát e két pontra kell korlátozni.

28 A 2005/618 határozat elfogadásával kapcsolatban – amely a Bizottság szerint megnehezítheti a deka-BDE forgalmazását – nem tűnik úgy, hogy emiatt tárgytalanná váltak volna a keresetek, mivel a forgalmazással összefüggésben felmerült nehézség nem jár ugyanolyan hatással, mint az alkalmazás teljes körű tilalma, amely az említett anyagra vonatkozó mentességet megállapító határozat megsemmisítésének lenne a következménye.

A keresetekről

29 A Parlament és a Dán Királyság az alábbi jogalapokra hivatkoznak, amelyeket a következőképpen lehet csoportosítani és összefoglalni: először is azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával nem tartotta be a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeket, és ezért túllépte a jogalkotó által ráruházott hatáskörét; másodszor arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti az indokolási kötelezettséget, mivel semmilyen módon nem jelöli meg, hogy az e rendelkezésben előírt feltételek mennyiben teljesülnek; harmadszor azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával nem tartotta be az elővigyázatosság elvét. A Parlament ezenkívül az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapra is hivatkozik, mivel a megtámadott határozat a mentességet a deka-BDE valamennyi polimer alkalmazására kiterjesztette.

A 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, valamint a hatáskör túllépésére és/vagy a hatáskörrel való visszaélésre alapított első jogalapról

A felek érvei

30 A Parlament és a Dán Királyság azt állítják, hogy a Bizottság nem tartotta be a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeket, és ezért túllépte a közösségi jogalkotó által ráruházott hatáskört.

31 A Dán Királyság emlékeztet arra, hogy ha a Parlament és a Tanács az EK 202. cikk alapján végrehajtási hatáskörrel ruházzák fel a Bizottságot, a Bizottság a hatáskörmegosztás elve alapján köteles tiszteletben tartani a célokat és alkalmazni a közösségi jogalkotó által meghatározott szempontokat. A Bizottság a jelen esetben nemcsak hogy megsértette a 2002/95 irányelvben előírt feltételeket, hanem a ráruházott hatáskört arra is felhasználta, hogy a jogalkotó által végzett kockázatértékelés helyett a saját kockázatértékelését tegye kötelezővé, ezzel pedig hatáskörrel való visszaélést követett el.

32 A felperesek úgy vélik, hogy mivel a 2002/95 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése az általa felsorolt anyagok tilalmának elvét fekteti le, az 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség lehetőségét megszorítóan kell értelmezni. A mentesség csak az anyagok alkalmazására, nem pedig magára valamely anyagra vonatkozhat, mivel ez utóbbi sértené ezen irányelv 4. cikkét.

33 A felperesek a fenti érv alátámasztása érdekében a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott egyéb határozatokat idéznek, amelyek csak meghatározott alkalmazásokra vonatkoznak, valamint a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdését, mely szerint „egyes konkrét anyagok és alkatrészek tilalma esetében a mentesítések alkalmazási körét korlátozni kell”.

34 A felperesek mindenekelőtt kiemelik, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében – amely „a mellékletnek tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges” módosításokra vonatkozik – előírt feltétel nem teljesül. Épp ellenkezőleg, az ezen irányelv elfogadását követően felmerült tudományos bizonyítékok megerősítik a fennálló kétségeket a deka-BDE veszélyességét illetően.

35 A felperesek szerint a Bizottság nem bizonyította azt sem, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt két feltétel valamelyike teljesül, hanem az ezen irányelvben nem szereplő és következésképpen jogellenes szempontot vett figyelembe, amikor a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „a […] 793/93/EGK […] rendelet alapján elvégzett deka-BDE kockázatértékelés arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség a fogyasztókat érintő kockázatok csökkentését szolgáló intézkedésekre a már alkalmazottakon kívül”.

36 A Bizottság ennek során olyan tanulmányt vett alapul, amelyet más elvekre épülő rendelet keretében fogadtak el, továbbá nem az elővigyázatosság elve betartásának céljával dolgoztak ki, és amely nem irányult annak megállapítására, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek valamelyike teljesül-e. A Bizottság újabb általános kockázatértékelést végzett, és azáltal, hogy ezen az alapon mentesítette magát a szóban forgó anyagot, megkerülte a közösségi jogalkotó határozatát, és megfosztotta hatékony érvényesülésétől az irányelvet.

37 A Dán Királyság azt állítja, hogy a Bizottság semmilyen módon nem vizsgálta meg a deka-BDE helyettesítésének lehetőségeit, jóllehet számos termelő megszüntette annak alkalmazását, és ezt a környezetvédelmi politikájuk keretében érvényesítik is. Ezzel összefüggésben téves a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése, mely szerint „e veszélyes anyagok kivonása vagy helyettesítése […] továbbra sem kivitelezhető”. A 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt első feltétel tehát semmiképpen nem teljesül.

38 A Norvég Királyság hangsúlyozza, hogy a Bizottság a 793/93 rendelet keretében benyújtott különböző jelentésekben foglalt következtetéseket szelektív módon vette figyelembe, alábecsülve mind az említett jelentésekből és a tudományos bizottságok véleményeiből egyértelműen következő komoly aggodalmakat, mind pedig a deka-BDE veszélyeinek egyre szélesebb körű felismerését. A Bizottság nevezetesen a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésében csak a fogyasztókat érintő kockázatokra utal, miközben az említett jelentések külön-külön elemzik a munkavállalókat, a fogyasztókat és a veszélyeknek a környezet útján közvetett módon kitett lakosságot.

39 A Bizottság emlékeztet a megtámadott határozat elfogadása során felmerült nehézségekre, és azt állítja, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikkét nem kell megszorítóan értelmezni.

40 Először is kiemeli, hogy a 2002/95 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, amely megtiltja egyes veszélyes anyagok alkalmazását, közvetlenül ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése követi, amely e tilalom vonatkozásában mentességeket ír elő, következésképpen tehát e rendelkezések olyan tilalmat állapítanak meg, amelynek a terjedelme korlátozottabb, mint amilyennek látszik.

41 Másodszor megjegyzi, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése nem pontosan meghatározott hatáskört állapít meg számára, hanem sokkal inkább kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy cselekedjék abban az esetben, ha az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek valamelyike teljesül, ez pedig semmilyen mérlegelési mozgásteret nem biztosít számára.

42 A Bizottság végül arra hivatkozik, hogy jóllehet a megtámadott határozat jogalapját a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja képezi, figyelembe kell venni az ezen irányelv mellékletének 10. pontját. Ez utóbbi joghatásokat vált ki, amennyiben a Bizottságnak a deka-BDE-re vonatkozó bármely tevékenységét a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének hatálya alá rendeli. A Bizottság következésképpen nem köteles bizonyítani, hogy a deka-BDE-re vonatkozó és a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tevékenységei közül bármelyik a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítást képez.

43 Az Egyesült Királyság ezzel kapcsolatban hozzáteszi, hogy az említett 10. pont a közösségi jogalkotó kétségeit tükrözi, aki elismerte, hogy indokolt a további értékelés. E tagállam ezenkívül úgy véli, hogy a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen technikai problémák értékelésére, és alá kell támasztani, hogy nyilvánvaló hibát követett el.

44 A Bizottság arra hivatkozik, hogy jelen esetben a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt második feltétel teljesül. A 2002-es jelentésből következik, hogy „további információra és/vagy vizsgálatra, és a jelenleg már alkalmazottakon kívül további kockázatcsökkentést célzó intézkedésekre jelenleg nincs szükség”.

45 Ezt a következtetést megerősítette a TÖKTB, valamint a 2004-es jelentés keretében megfogalmazott politikai ajánlás, amelyben megállapodtak arról, hogy a kiegészítő adatgyűjtéssel párhuzamosan önkéntes kibocsátáscsökkentő programot hajtanak végre. A 2005-ös kiegészítés tervezete úgy ítélte meg, hogy a 2004-es jelentésben foglalt következtetést az újabb adatokra tekintettel nem kell módosítani, viszont ajánlatos kiterjeszteni a meglévő ellenőrzési programokat.

46 Figyelembe véve, hogy a deka-BDE betiltása soha nem merült fel a tudományos véleményekben, a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia, hogy a helyettesítő anyagok milyen hatással vannak a környezetre, az egészségre és a biztonságra. Ezt a vizsgálatot ugyanis csak akkor kellett volna elvégezni, ha az ilyen tilalom szükségessé vált volna. Ugyanígy nem állt fenn semmilyen ok arra sem, hogy a mentesség a deka-BDE meghatározott alkalmazásaira korlátozódjék.

47 A Bizottság ezenkívül kiemeli, hogy nem köteles konzultálni az EKKTB-vel, vagy figyelembe venni annak véleményét, mivel a 2002/95 irányelv 7. cikke kimondja, hogy Bizottság munkáját a 75/442 irányelv 18. cikkével létrehozott bizottság, vagyis a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság segíti.

48 A Parlament, valamint a Dán Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság arra hivatkozik, hogy a 2002/95 irányelv mellékletének 10. pontja csupán időbeli prioritási sorrendet állít fel, és sem felhatalmazást nem képez, sem pedig eljárást nem hoz létre a 2002/95 irányelvben már előírt értékelési eljárástól elkülönülő értékelésre. Az irányelv melléklete 10. pontjának ezt az értelmezését megerősíti az ezen irányelv elfogadásának alapját képező összefüggés.

49 A Parlament – válaszul az Egyesült Királyság azon érvére, mely szerint a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen technikai problémák értékelésére – hangsúlyozza, hogy az elővigyázatosság elve, az arányosság elve és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapjai önálló jogalapokat képeznek, és másodlagosak az első jogalapjához képest, amely a Bizottság azon kötelezettségére vonatkozik, hogy be kell tartania a végrehajtási hatásköreinek feltételeit és korlátait.

A Bíróság álláspontja

50 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 7. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően a közösségi intézmények az EK-Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el (a C-403/05. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben 2007. október 23-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 49. pontja).

51 Az EK 202. cikk harmadik francia bekezdése értelmében a Szerződésben foglalt célkitűzések elérése érdekében és az abban megállapított rendelkezéseknek megfelelően a Tanács az általa elfogadott jogi aktusokban hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot az általa megállapított szabályok végrehajtására. A Tanács meghatározhatja e hatáskör gyakorlásának egyes feltételeit, és fenntarthatja a jogot, hogy meghatározott esetekben közvetlenül maga gyakorolja a végrehajtási hatáskört (a fent hivatkozott Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja).

52 E hatáskörök – amelyeknek a korlátait többek között a szóban forgó szabályozás alapvető általános célkitűzései alapján kell mérlegelni – keretében a Bizottság jogosult az alapszabályozás végrehajtásához szükséges vagy hasznos végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve hogy azok nem ellentétesek az alapszabályozással (lásd ebben az értelemben a C-478/93. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3081. o.] 30. és 31. pontját; a C-159/96. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 1998. november 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-7379. o.] 40. és 41. pontját, valamint a fent hivatkozott Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontját).

53 Mivel a megtámadott határozat a 2002/95 irányelven, és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul, meg kell vizsgálni ezt a rendelkezést.

54 A 2002/95 irányelv 5. cikke az irányelv mellékletének módosításaira vonatkozik. Az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint az említett melléklet tartalmazza azoknak az alkalmazásoknak a felsorolását, amelyekre nem kell alkalmazni az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt, az ólmot, higanyt, kadmiumot, hat vegyértékű krómot, PBB-t vagy PDBE-t tartalmazó elektromos és elektronikus berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó tilalmat.

55 A 2002/95 irányelv 5. cikke „A tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás” címet viseli. Az (1) bekezdésének bevezető részéből következik, hogy az ezen irányelv mellékletének a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása, következésképpen pedig az említett (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott célok érdekében történő módosítása során az ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást kell betartani.

56 A 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja az elektromos és elektronikus berendezésekben használt anyagoknak és alkatrészeknek az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom alóli mentesítésére vonatkozik. Ez a mentesítés csak abban az esetben lehetséges, ha az ott meghatározott két feltétel valamelyike teljesül, vagyis ha a tervezés módosításával történő kivonásuk vagy olyan anyagok vagy alkatrészek használatával történő helyettesítésük, amelyekhez nem szükségesek az említett anyagok, műszakilag vagy tudományosan nem kivitelezhető, illetve ha a helyettesítés által okozott káros környezeti, egészségügyi és/vagy a fogyasztói biztonságot érintő hatások várhatóan meghaladják az így elért környezeti, egészségügyi és/vagy a fogyasztói biztonságot érintő előnyöket.

57 A szövegben semmi nem utal arra, hogy a mentesítésnek a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott e vagylagos feltételét az 5. cikk címétől és az e cikk (1) bekezdése bevezető részének szövegétől függetlenül lehetne értelmezni. Épp ellenkezőleg, mivel a 2002/95 irányelv csak egyetlen mellékletet tartalmaz, ez a melléklet pedig csak a mentesített anyagokat és alkatrészeket sorolja fel, e lista kiterjesztése megköveteli, hogy az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott két feltétel egyikén felül teljesüljön az a feltétel is, mely szerint a módosítás e mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében szükséges.

58 Vagyis, ha nem teljesülnek a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének bevezető részében foglalt feltételek vagy az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt valamelyik feltétel, a szóban forgó elektromos és elektronikus berendezések forgalomba hozatala nem mentesíthető az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalom alól.

59 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása során – a 2002/95 irányelv 7. cikke szerinti bizottság által nyújtott segítségre vonatkozó feltételen kívül – az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyéb feltételeket nem tartotta be.

60 A megtámadott határozat elfogadására ugyanis a 2002-es jelentésben foglalt következtetések figyelembevételével került sor, e következtetéseket pedig nem módosította a 2004-es és a 2005-ös jelentés. Ebből következik, hogy az ezen irányelv elfogadásának időpontjára, vagyis 2003. január 27-ére tekintettel az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének bevezető részében előírt, az irányelv mellékletének a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításának szükségességére vonatkozó feltétel nem teljesült.

61 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a deka-BDE-nek a 2002/95 irányelv melléklete 10. pontjában történő említése mentesíti őt annak bizonyítása alól, hogy a deka BDE-re vonatkozó és a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tevékenységei közül bármelyik a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítást képez. Még ha ez így is lenne, meg kell állapítani, hogy mindez nem mentesíti a Bizottságot annak bizonyítása alól, hogy az ugyanezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek egyike teljesül.

62 Ezzel kapcsolatban a Bizottság azt állítja a beadványaiban, hogy a jelen esetben a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt második feltétel teljesül, mivel az egyes értékelő jelentések azt állapították meg, hogy a már alkalmazottakon kívül nincs szükség a kockázatok csökkentését szolgáló további intézkedések alkalmazására. A megtámadott határozat (3) preambulumbekezdéséből – amelyet a Bizottság szerint a Tanács szövegezett – következik, hogy ezt a feltételt betartották.

63 Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy sem a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése, sem pedig a Bizottság által hivatkozott jelentésekben foglalt következtetés nem bizonyítja, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt második feltétel teljesülne.

64 Ezek a jelentések ugyanis semmilyen módon nem vizsgálják a deka-BDE helyettesítésének lehetőségeit, következésképpen pedig azokat a káros hatásokat sem, amelyeket ezek a helyettesítési lehetőségek okozhatnak. A Parlamentnek a tárgyalás során tett nyilatkozatai szerint – amelyeket a Bizottság nem vitatott – a Bizottság csak 2006 júniusában rendelt tanulmányt a deka-BDE helyettesítésének lehetőségére vonatkozóan.

65 A Bizottság és az Egyesült Királyság ugyanakkor úgy vélik, hogy a 2002/95 irányelv 5. cikkét az irányelv elfogadásának összefüggésébe kell helyezni, valamint hogy ezt a rendelkezést ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével együttesen kell olvasni, mivel ez utóbbi rendelkezést nem kell megszorítóan értelmezni, továbbá hogy az említett irányelv mellékletének 10. pontja előírta a Bizottság számára, hogy úgy járjon el, ahogyan eljárt, végül, hogy a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezett.

66 Kétségtelen, mint azt a Bizottság és az Egyesült Királyság kiemeli, hogy a 2002/95 irányelv mellékletének 10. pontja előírja, hogy a Bizottság elsődleges ügyként értékeli többek között a deka-BDE alkalmazásait „annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megállapítható legyen, hogy ennek megfelelően módosítani kell-e ezeket a pontokat”. A 2002/95 irányelvben ugyanakkor semmi nem támasztja alá azt az állítást, mely szerint ez a rendelkezés lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy ne kelljen betartania az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeket, ezt a következtetést pedig egyébként a Bizottság is elismerte a tárgyaláson.

67 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely közösségi jogi előírás értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit és annak a szabályozásnak a céljait is, amelynek részét képezi (lásd különösen a C-156/98., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6857. o.] 50. pontját, valamint a C-306/05. sz. SGAE-ügyben 2006. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11519. o.] 34. pontját).

68 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2002/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy a PBDE-k – olyan anyagcsoport, amelyhez a deka-BDE is tartozik – alkalmazása az elektromos és elektronikus berendezésekben 2006. július 1-jétől tilos.

69 Kétségtelen, hogy e cikk (2) bekezdése értelmében ezt a tilalmat nem kell alkalmazni az említett irányelv mellékletében felsorolt alkalmazásokra. Ugyanakkor, mint e melléklet 10. pontjának szövegéből kiderül, a deka-BDE nem mentesített anyagként szerepel ott, hanem olyan anyagként, amelynek a Bizottság által az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás alapján végzett értékelés tárgyát kell képeznie. Márpedig a 2002/95 irányelv mellékletének az ezen eljárás szerinti, az elektromos és elektronikus berendezésekben használt anyagok és alkatrészek mentesítése érdekében történő módosítása az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének egyértelmű szövege értelmében megköveteli, hogy teljesüljenek az e rendelkezésben foglalt feltételek, amelyek semmilyen módon nem utalnak ezen irányelv mellékletének 10. pontjára.

70 Mint arra a Parlament, a Dán Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság helyesen hivatkozott, a 2002/95 irányelv mellékletének 10. pontja ezért csupán időbeli prioritási sorrendet állít fel, és sem felhatalmazást nem képez, sem pedig eljárást nem hoz létre az ezen irányelvben már előírt értékelési eljárástól elkülönülő értékelésre.

71 Ezt követően – az említett irányelv 5. cikkét annak összefüggéseiben vizsgálva – emlékeztetni kell arra, hogy e cikk az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom elve alóli mentesség feltételeit határozza meg, ezért pedig megszorítóan kell értelmezni.

72 Márpedig, mint azt a felperesek hangsúlyozták, a 2002/95 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése csak az anyagok alkalmazásaira vonatkozóan biztosítja a mentesítés lehetőségét, nem pedig magára valamely anyagra vonatkozóan.

73 A Bizottság ezzel kapcsolatban nem vitatta a felperesek azon érvét, mely szerint, mivel a deka-BDE-t elsősorban a polimerekben használják, a „polimer alkalmazásokban” történő mentesítés, amelyre a megtámadott határozat irányul, a deka-BDE elektromos és elektronikus berendezésekben történő alkalmazására vonatkozó általános mentesítésnek felel meg. A Bizottság utalt rá a tárgyaláson, hogy a deka-BDE a textíliákban is alkalmazható, meg kell azonban állapítani, hogy ez utóbbiakra nem vonatkozik a 2002/95 irányelv, amely, mint a címe is mutatja, csak az elektromos és elektronikus berendezéseket érinti.

74 Végül, a 2002/95 irányelv céljaival kapcsolatban, annak (5), (6) és (11) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a közösségi jogalkotó szándéka az említett irányelvvel érintett anyagok betiltására irányult, mentességeket pedig csak pontosan meghatározott feltételek mellett kívánt biztosítani.

75 Ez a cél, amely megfelel az EK 152. cikknek, mely szerint valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét (lásd ebben az értelemben a C-504/04. sz., Agrarproduktion Staebelow ügyben 2006. január 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-679. o.] 39. pontját), valamint az EK 174. cikk (2) bekezdésének, mely szerint a Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, amely az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul (lásd a C-127/02. sz., Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7405. o.] 44. pontját), indokolja a mentességi feltételek e szigorú értelmezését.

76 A jelen esetben, anélkül hogy szükséges lenne határozni a Bizottság mérlegelési jogkörének terjedelméről, elegendő megállapítani, hogy a megtámadott határozat – amely a deka-BDE elektromos és elektronikus berendezésekben történő alkalmazására vonatkozó általános mentesítésnek felel meg – elfogadására anélkül került sor, hogy a közösségi jogalkotó által a 2002/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeket betartották volna, és ellentétben áll az e jogalkotó által elérni kívánt azon céllal, hogy lefektesse az ezen irányelvvel érintett alkatrészek tilalmának elvét.

77 A Bizottság és az Egyesült Királyság ezenkívül hivatkoznak a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésében említett önkéntes kibocsátáscsökkentő program létezésére. Ez a program azonban a hatáskör átruházásának a 2002/95 irányelv által előírt feltételei szempontjából nem releváns.

78 A fent említett különböző tényezőkből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatnak a deka-BDE mentesítése vonatkozásában történt elfogadásával megsértette a 2002/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését.

79 E következtetésre tekintettel nem szükséges határozni az első jogalap keretében hivatkozott, a hatáskör túllépésére és/vagy a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó minősítésekről.

A második, a harmadik és a negyedik jogalapról

80 Mivel az első jogalap megalapozott, nem tűnik szükségesnek megvizsgálni a második, a harmadik és a negyedik jogalapot.

81 Az előzőekből következik, hogy a megtámadott határozat mellékletének 2. pontját meg kell semmisíteni. A Bizottság feladata megvizsgálni, hogy ennek következtében szükséges-e kiigazítani a 2002/95 irányelv mellékletének címét, amely a megtámadott határozat melléklete 1. pontjának képezi a tárgyát.

A megsemmisített rendelkezés joghatásainak fenntartásáról

82 A Bizottság és az Egyesült Királyság a tárgyaláson azt kérték a Bíróságtól, hogy arra az esetre, ha megsemmisítené a megtámadott határozat vitatott rendelkezéseit, tartsa fenn azok joghatásait legalább kilenc hónapig, vagyis annak az alkalmazkodási időszaknak megfelelő ideig, amely a deka-BDE-t előállító vagy alkalmazó vállalkozások rendelkezésére állt volna abban az esetben, ha a Bizottság 2005 októberében úgy határozott volna, hogy nem mentesíti a deka-BDE-t, és ez az anyag a 2002/95 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom tárgyát képezte volna.

83 A felperesek és a beavatkozók azzal az indokkal ellenezték ezt a kérelmet, hogy azt az írásbeli beadványokban kellett volna előterjeszteni, és az érintett vállalkozásoknak a 2002/95 irányelv elfogadását követően mindenképp tudniuk kellett arról, hogy a közösségi jogalkotó betiltotta a deka-BDE-t.

84 Az EK 231. cikk második bekezdése értelmében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendeletnek azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Ez a rendelkezés az olyan határozatra is alkalmazható, amelyet valamely irányelv mellékletének módosítása érdekében fogadtak el (magával az irányelvvel kapcsolatban lásd ebben az értelemben különösen a C-21/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1995. július 5-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1827. o.] 31. pontját).

85 Figyelembe véve e rendelkezés szövegét, amelyből az következik, hogy ha a Bíróság szükségesnek ítéli, akár hivatalból is korlátozhatja a megsemmisítést elrendelő ítéletéből eredő joghatásokat, nem szükséges határozni a Bizottság és az Egyesült Királyság kérelme állítólag késedelmes előterjesztésének következményeiről.

86 A jelen esetben, figyelembe véve azt a tényt, hogy a jogvita lényegében a 2002/95 irányelv megszövegezésének módja, különösen a 4. és 5. cikke, valamint a mellékletének 10. pontja között fennálló rendkívül összetett viszony miatt keletkezett, valamint azt a tényt, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot 2005. október 13-án, vagyis kilenc hónappal azt megelőzően fogadta el, hogy a deka-BDE tilalma 2006. július 1-jén hatályossá vált, az érintett vállalkozások érdekeinek figyelembevétele céljából és a jogbiztonság elősegítése érdekében fenn kell tartani a megsemmisített rendelkezés joghatásait a feltétlenül szükséges alkalmazkodási időszakra, vagyis 2008. június 30-ig.

A költségekről

87 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A C-295/06. sz. ügyben a Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Parlament és a Dán Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a C-295/06. sz. ügyben a Parlament és a Dán Királyság részéről felmerült költségek viselésére.

88 Az ugyanezen eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdésével összhangban a Dán Királyság a C-14/06. sz. ügyben, valamint egyrészről a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság, akik a felperesek kérelmeinek támogatása végett avatkoztak be, másrészről pedig Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, aki az alperes kérelmeinek támogatása végett avatkozott be, maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletének a műszaki haladáshoz való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló, 2005. október 13-i 2005/717/EK bizottsági határozat mellékletének 2. pontját megsemmisíti.

2) A 2005/717 határozat melléklete 2. pontjának joghatásait 2008. június 30-ig fenntartja.

3) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi az Európai Parlament és a Dán Királyság részéről a C-295/06. sz. ügyben felmerült költségek viselésére.

4) A Dán Királyság a C-14/06. sz. ügyben, továbbá a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Norvég Királyság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelvei: angol és dán.