BH 1991.6.224 Végrehajtandó szabadságvesztés helyett javítóintézeti nevelés alkalmazása csoportosan elkövetett rablásért felelősségre vont fiatalkorúval szemben [Btk. 321. §, 108. 128. §].

A megyei bíróság ítéletével a társtettesként elkövetett csoportos rablás bűntettében és súlyos testi sértés bűntette kísérletében bűnösnek kimondott, a 15. életévét betöltött fiatalkorú V. r. vádlottat 2 évi, fiatalkorúak börtönére és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint az V. r. vádlott rendezetlen családi körülmények között nevelkedett. Testvéreivel együtt az apja halála után állami gondozásba került, de tartotta a kapcsolatot hozzátartozóival, így féltestvére - a III. r. vádlott - rokonságával is. Többször megszökött a nevelőotthonból, az előző tanévben emiatt nem járt iskolába.

A nevelőotthonból havonta utazott haza családjához, az iskolai előmenetele jó volt, ha nem szökik el, különbözeti vizsgával a kisegítő iskola 6. osztályát folytathatta volna.

A közösségbe beilleszkedett, nem szívesen tanult, de különösebb kifogás nem merült fel a magatartása ellen 1990. január 13. napjáig. Ekkor megszökött, testvérénél tartózkodott, és a bűncselekmény elkövetése után szállította vissza a rendőrség. Ezt követően 1990. február 26. napján igazgatói megrovásban részesült, mert tiltás ellenére eltávozott előző nap, a helyi eszpresszóban erősen italozott, majd visszatérve a nevelőotthon területére garázda magatartást tanúsított, ablakot tört be.

1990. január 24. napján délelőtt az öt vádlott megállapodott abban: az országútra mennek azzal a céllal, hogy arra közlekedő személygépkocsikat stoppoljanak, a lányok közösülésre ajánlják fel magukat, egy közeli földútra irányítják a sértetteket, ahol majd vádlott-társaik várják őket, botokkal felfegyverkezve, és ha figyelem-eltereléssel nem tudják, erőszakkal, fenyegetéssel szerzik meg a sértettek pénzét.

A megállapodásnak megfelelően az I. r. vádlott a déli órákban a személygépkocsival közlekedő sértettet megállapította, 200 forintért közösülési ajánlatot tett, s miután azt a sértett elfogadta, beült a gépkocsijába, és a vádlott-társaival előre megbeszélt helyre irányította. Amint a gépkocsiból kiszálltak, a II-V. r. vádlottak a sértettre támadtak, a völgyből botokkal felfegyverkezve két oldalról felé rohantak. Elsőként az V. r. váddott ért a sértett közelébe, és egy másfél méter hosszúságú, 4 cm átmérőjű léccel akarta a sértettet megütni.

Az V. r. vádlottnál erősebb fizikumú sértett azonban nem menekült előle, hanem á lécet kicsavarta a kezéből, és azzal oldalba vágta őt. Ekor-ra ért oda a III. r. vádlott, ütésre emelve botot tartott a kezében, mire a sértett védekezésképpen a nála levő léccel a III. r. vádlott fejére ütött.