BH 2007.4.106 Emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének meg állapítása, mert a vádlott a halálos eredményt önként elhárította, s ezért a büntetőjogi felelőssége a maradékcselekmény miatt állapítható meg [Btk. 166. § (1) bek., 170. § (5) bek., 17. § (3) bek.].

A megyei bíróság 2006. augusztus 21. napján kelt ítéletével M. M. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Az őrizetben töltött időt a kiszabott büntetés végrehajtása esetén beszámítani rendelte, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az alábbi.

M. M. vádlott - a cselekmény idején 54 éves, magas, erős testalkatú férfi - évek óta ismerte P. J. - a cselekmény idején 33 éves, átlagos testalkatú férfi - sértettet. A vádlott és a sértett - saját maguk számára is megmagyarázhatatlan okból - nem kedvelték egymást.

A vádlott 2005. június hónap 18. napján délelőtt, majd a délutáni óráktól több üveg sört megivott, ittas állapotba került. 23 óra körül hazaérkezett a fővárosban lévő lakásához, azonban a lakásba nem ment be, mivel attól tartott, hogy a felesége, illetve leánya az ittassága miatt felelősségre vonják. Ezért felszállt a 98-as autóbuszra, és a legközelebbi metróállomásig utazott, itt kis ideig várt, majd a 23 óra 46 perckor induló utolsó járattal elindult hazafelé. Mivel a buszon olyan személyek utaztak, akiktől a vádlott tartott, a nála lévő szatyorból elővette és kinyitotta a 9,3 centiméter pengehosszúságú bicskáját.

A vádlott éjfél után kevéssel - tehát már 2005. június hónap 19. napján - a M. utcai buszmegállónál leszállt a buszról úgy, hogy a szatyrot és a kinyitott bicskát ugyanabban a kezében tartotta.

A vádlott a M. utca közepén az úttesten haladt, amikor az egyik ház előtt vele szemben megjelent a szintén ittas P. J. sértett. A sértett és a vádlott között a sértett által kezdeményezett igen rövid szóváltás tört ki, majd a sértett a vádlotthoz lépett, és őt két alkalommal ököllel az arcán megütötte. A vádlott erre a kezében tartott bicskával a sértettet egy alkalommal közepes-nagy erővel hasba szúrta. Ezt követően a vádlott a kést összecsukta, eltette, majd tovább dulakodtak, illetve kölcsönösen többször megütötték egymást. A szúrás miatt elgyengülő sértett végül a földre hanyatlott, a vádlott ekkor, meglátva a sérülést felhívta a feleségét és kérte, hogy hívja a mentőket. A vádlott a mentők, illetve a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen maradt.

A sértett sérülése életveszélyes állapotot idézett elő, az életét a szakszerű és időszerű sebészeti beavatkozás mentette meg.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a felfüggesztő rendelkezés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és a védője - háromnapi gondolkodási idő fenntartása után - felmentésért, illetve a büntetés enyhítése érdekében élt perorvoslattal.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, a felfüggesztett börtönbüntetés próbaidejének felemelését indítványozva tartotta fenn. A nyilvános ülésen nem kívánt részt venni.

A nyilvános ülésen a vádlott védője az ítélet tényállását már nem támadta, az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint teljes terjedelmében felülbírálta.