A Kúria Mfv.10166/2015/3. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §, 8. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

Mfv.II.10.166/2015/3.szám

A Kúria dr. Maróti Gyöngyvér ügyvéd által képviselt felperesnek a Kiss Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Vesztergombiné dr. Kiss Edit ügyvéd) által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.147/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.034/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.034/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.147/2014/5. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 110.000 (száztízezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2010. augusztus 10-én kelt munkaszerződés szerint került alkalmazásra az alperesnél csőszerelő munkakörben akként, hogy külföldi kiküldetés esetén az alperes költségtérítést fizet. Az alperes a felperest gipszkartonozó munkakörben németországi munkaterületen foglalkoztatta.

A felek 2011. november 18-án a közöttük fennállt munkaviszonyt 2011. november 15-i hatállyal közös megegyezéssel megszüntették. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 2011. november 1-jétől november 15-éig járó, még meg nem fizetett jövedelemhányadot a megállapodás aláírásával egyidejűleg a munkavállaló számlájára átutalja, és megküldi számára postai úton a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iratokat. A munkavállaló kijelentette, hogy a részére járó munkabért, illetőleg a munkaviszonya megszűnéséig időarányosan járó szabadságmegváltás után járó összeget és esetlegesen bármely jogcímen járó díjazást a munkáltató a megállapodás aláírását megelőzően maradéktalanul megfizette, a munkáltatóval szemben a munkaviszonyával összefüggésben további követelése nincs. Rögzítették, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben egymással teljes körűen elszámoltak, abból eredően egymással szemben további követelésük nincs, igényérvényesítési jogukról végérvényesen és visszavonhatatlanul lemondanak. Az alperes 2011. november 23-án az alperes bankszámlájára 38.775 forintot utalt át.

A felperes 2011. december 28-án kelt és a Budapest Környéki Munkaügyi Bírósághoz 2012. január 16-án érkezett keresetében külföldi munkavállalásból származó jövedelem utalásának elmulasztása miatt elmaradt munkabér és munkaviszony megszüntetésére vonatkozó kilépő papírok kiadása iránt terjesztett elő keresetet, amely áttételre került a Szekszárdi Munkaügyi Bírósághoz. A felperes módosított keresetében 2011. augusztus 11-étől 2011. november 15-éig terjedő időtartamra elmaradt munkabér címén 4519,26 euró és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A per során azt állította, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás megkötésére Németországban került sor, és a munkáltató annak aláírása megtagadása esetén nem hozta volna haza őt. Előadta, hogy a megállapodást határidőben megtámadta, mert arról tájékoztatták, hogy annak aláírását követő 60-90 napon belül a munkabér a folyószámlájára átutalásra kerül. Amikor észlelte, hogy ezen határidőn belül az alperes nem teljesített, keresetét benyújtotta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésről szóló megállapodást nem támadta meg, ezért elmaradt munkabérre sem tarthat igényt. Állította, hogy a felperesnek készpénzben megfizetésre került több havi bére, amelyet a felperes által aláírt munkabér átvételi elismervény igazol.

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a felperes a keresetét a megállapodás semmisségére is hivatkozva tartotta fenn.

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.147/2014/5. számú ítéletével kötelezte az alperest 4519,26 euró elmaradt munkabér és kamatai, valamint 65.000 forint perköltség és 77.000 forint eljárási illeték megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes következetesen állította, hogy a keresetével megtámadott megállapodás megkötésére Németországban került, és azért írta alá, mert anélkül nem hozták volna haza Magyarországra. A bíróság szerint ez az alperes tisztességtelen eljárásának voltát jelenti. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint nem állapítható meg a megállapodás érvényessége, ha a munkáltató a munkaviszony megállapodással történő megszüntetésekor a munkabér kifizetésére vonatkozó jogosultságát nem rendeltetésszerűen gyakorolja. Az ilyen megállapodás semmis, amit a bíróság hivatalból vesz figyelembe, ezért az okiratot a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 8. § (1) bekezdése szerint a semmisség szempontjából értékelte. Megállapította, hogy az okirat nem tartalmazott konkrétumokat a felperesnek még járó munkabér összegére a ki nem fizetett munkabérrel érintett időszakra, a felperes pedig a szabadságmegváltásra vonatkozó követeléséről nem mondott le. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a megállapodás megkötésekor bérszámfejtésre sem került sor. Kifejtette, hogy az alperes nem igazolta a követelt munkabérek megfizetését.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék a 10.Mf.20.034/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta, és kötelezte az alperest 32.500 forint fellebbezési költség és 102.600 forint fellebbezési illeték megfizetésére. Megállapította, hogy az alperesnek a keresetlevél benyújtásának elkésettségére való hivatkozása alaptalan. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a körben, hogy a keresettel támadott felperesi munkaviszony megszüntetésről szóló okirat semmis, ezért annak vizsgálatára a perben nem az Mt. 7. § (3) bekezdése, hanem 8. § (1) bekezdése alapján került sor. A semmisség a törvényszék megállapítása szerint azért áll fenn, mert a felperes felé az okirat aláírásakor még nem történt meg az alperestől járó munkabére számfejtése teljes körűen. A kifizetendő munkabér összegszerűségének ismerete és a kifizetés ténye nélkül pedig a felperes előre, a munkaviszonya megszüntetéséről készült iratban a munkabér követeléséről nem tehetett jogszerűen lemondó nyilatkozatot az Mt. 8. § (2) bekezdése, illetve 164. § (1) bekezdése értelmében. Az alperes a németországi munkavégzésre járó személyi alapbéren felül követelt munkabér kifizetését nem bizonyította, ezért megállapítása szerint az elsőfokú bíróság döntése megalapozott volt.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és a keresetet utasítsa el, illetve szükség esetén az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára, és kötelezze a felperest a felmerült perköltség megfizetésére. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 7. §-át, 8. §-át, illetve a Pp. 121. § (1) bekezdését, 130. § g) pontját, 196. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 221. §-át, továbbá 206. § (1) bekezdését jelölte meg.