A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39231/2008/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉPÍTÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 327. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kaszainé dr. Mezey Katalin, Lénártné dr. Márton Gizella

Kfv.II.39.231/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Juhászné dr. Bogár Kornélia ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a Dél-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal - mint a Dél-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal jogutóda - alperes ellen építési ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt beavatkozott - a Békés Megyei Bíróság 2008. február 19. napján kelt 7.K.23.020/2008/3. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 7.K.23.020/2008/3. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy mellőzi az ítélet indokolásából a felperesek perképességének hiányára vonatkozó megállapításokat.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az Államnak - külön felhívásra - további 26.000 (azaz huszonhatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperesi beavatkozó a tulajdonában álló, szám alatti társasházi lakásban építési engedély nélkül engedélyköteles építési munkálatokat végzett. Ennek során a lakás belső főfalában nyílást bontott, a szoba és az étkező-konyha födémének áttörésével a tetősíkban ablakok elhelyezésével, a tetőtérben a tető és födém között szilárd, átláthatatlan fénycsatorna kialakításával két darab bevilágító szerkezetet épített a padlástérnek a felperesek háza felé eső részén. A felperesek felé néző főfalban a korábbi ablakok helyén - azoktól eltérő méretű - 2 darab ablakot helyezett el.

A megismételt eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság a II.237-15/2006. számú határozatával módosított II.237-11/2006. számú határozatával a fenti ingatlanon elkészült belső főfali nyílásbontásnak, a tetővilágító és a konyhai tetőszellőző elhelyezésének fennmaradását, és az építmény terv szerinti továbbépítését engedélyezte. Egyidejűleg elrendelte a szobai tetővilágító ablak fix üvegezését, a konyhai tetősík ablak legfeljebb 0,40 m2 nyílófelületű szellőző ablakká történő átalakítását, továbbá a szomszéd felőli főfalban a korábbi ablak helyén elhelyezett konyhai, 60x60 cm-es ablak megszüntetését, a mosdóhelyiségben lévő ablak átalakítását és az eredeti, 1,65 m-es parapet magasság helyreállítását a használatbavételi engedély benyújtásáig. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (továbbiakban: alperes) az 1/107-6/2007. számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és megsemmisítette határozatnak a szobai tetővilágító ablak fix üvegezését és a konyhai tetősík ablak legfeljebb 0,40 m2 nyílófelületű szellőző ablakká történő átalakítását előíró rendelkezését, egyebekben kötelezte a beavatkozót a mosdó-wc helyiségekben és az étkező-konyhán elhelyezett ablakok átalakítására oly módon, hogy azok mellvédmagassága a padlóvonaltól 1,80 m, nyílófelülete maximum 0,40 m2 legyen. Az alperes határozatában rámutatott arra, hogy a felperesek a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15.§-ának (1) bekezdése alapján nem minősültek ügyfélnek a tetősíkban elhelyezett ablakok, az üvegtéglával befalazandó konyhai világító felület, a lakáson belül elvégzett átalakítási munkálatok, és a minimális lakószoba méret tekintetében, mivel ezen átalakítások jogaikat és jogos érdekeiket nem érintik, ingatlanuk használatát nem befolyásolják, ezért kifogásaikat e körben nem vizsgálták. A konyhai és fürdőszobai ablakok mellvédmagassága vonatkozásában a felperesek fellebbezését alaposnak találta és azoknak az előírások szerinti átalakítását rendelte el.

A felperesek az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetükben a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15.§-ának (1) bekezdésére utalással állították, hogy ügyfélként kifogásolták a tetősíkban elhelyezett ablakok engedélyezését, mivel a szomszédos ingatlanon végzett átalakítások következtében áthallatszó zaj zavaró hatása miatt ingatlanukat rendeltetésszerűen nem tudják használni, ezért az érdekeiket közvetlenül sérti. Tévesnek és jogsértőnek találták, hogy a tetősíkon elhelyezett nyílászárókra az alperes a 253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet 37.§-ának rendelkezéseit nem alkalmazta.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 53/A.§-ának (2) bekezdésére és a Ket. 15.§-ának (1) bekezdésére, valamint a Pp. 327.§-ának (1) bekezdésére utalással megállapította, hogy az alperes teljes körű vizsgálatot követően helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknek a jogát, jogos érdekét a tetősíkban elhelyezett ablakok nem érintették, így ügyféli minőségük nem igazolt, a felperesek - a rájuk eső bizonyítási teher ellenére - nem bizonyították közvetlen érintettségüket, így kereseti állításaikat nem támasztották alá. Az elsőfokú bíróság a felperesek perképességét is vizsgálta a Pp. 327.§-ának (1) bekezdése alapján - utalva a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.994/2001/4. számú eseti döntésére - elemezve a felperesek érdekeltségét, érintettségét.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát kérték. Állították, hogy az elsőfokú bíróság tévedett jogi érdekeltségük megítélésében, és jogsértően állapította meg, hogy nem rendelkeznek ügyféli jogállással, megsértve ezzel az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 53/A.§-ának (2) bekezdését és a Ket. 15.§-ának (1) bekezdését, és a Pp. 327.§-ának (1) bekezdését. Hivatkozásuk szerint az ügyféli minőségüket az ügyhöz - azaz az egész engedélyezési eljáráshoz - kapcsolódó jogi érdekük, jogi helyzetük megalapozta. Az alperesi határozatot érdemben is jogsértőnek találták, e körben a 253/1997. (XII.20.) Korm.rend. 37.§-ának (1) és (4) bekezdésére utaltak.

Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelemmel nem éltek.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.