A Kúria Kfv.37962/2015/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bírók: Kiss Árpád, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.962/2015/5.szám

A Kúria a Dr. ... ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Dr. ... kormánytisztviselő által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes elleni védőoltás tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. július 9. napján kelt 1.K.27.079/2015/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.079/2015/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a alperesnek 40.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperes 2001. augusztus 28. napján született ... nevű gyermeke a kötelezően előírt Hepatitis B védőoltást nem kapta meg, mivel annak beadásához a törvényes képviselő nem járult hozzá. Az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a felperest, hogy 2015. február 4. napján 10.00 órakor a házi-gyermekorvosi rendelőben az oltás beadása érdekében a gyermekkel együtt jelenjen meg. A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, az alperes a 2015. március 9. napján kelt VER/092/00590-9/2015. számú határozatában az elsőfokú határozatot az abban megállapított teljesítési határidő eltelte miatt úgy módosította, hogy a felperes gyermekével a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles megjelenni a védőoltás beadására, egyebekben az elsőfokú határozatot tartalma szerint helyben hagyta. Az indokolásban hangsúlyozta, védőoltás alóli mentesítési kérelem hiányában a felperes köteles a gyermek védőoltásra való megjelenéséről gondoskodni. A hatóság a szülők részére a személyes szakmai konzultáció lehetőségét felajánlotta, ők azonban ezzel nem kívántak élni.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57.§ (2) bekezdését, 58.§ (1) és (7) bekezdéseit, a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998.(VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5.§ (1) bekezdés j) pontját, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330.§ (2) bekezdését, valamint 339.§ (1)-(2) bekezdéseit.

Érvelése szerint a felperes az Alaptörvényben deklarált, a testi és lelki egészséghez való jog korlátozására hivatkozik, ez a korlátozás azonban nem a hatóság döntéséből következik, hanem az Eütv. és a Rendelet fogalmaz meg ilyen tartalmú rendelkezéseket. Ezek Alaptörvény-ellenességét sem a hatóság, sem a bíróság nem értékelheti, erre hatáskörrel az Alkotmánybíróság bír.

A felperes tájékoztatást igényelt a védőoltással kapcsolatban, az elsőfokú hatóság részére írásbeli tájékoztató anyagot küldött, és felajánlotta a személyes konzultáció lehetőségét, mellyel a felperes nem élt.

Az irányadó jogszabályi rendelkezések egybevetésével, értelmezésével egyértelműen megállapítható, hogy az egészségügyi hatóság jogszerűen kötelezte a felperest arra, hogy gondoskodjék a gyermek kötelező védőoltás beadása érdekében való megjelenéséről. A bíróság nem vizsgálhatta, hogy egy adott védőoltás beadása milyen egészségügyi kockázattal jár, csak a megjelenésre kötelezés jogszerűségéről dönthetett.

Ezt meghaladóan a felperesnek az Oviedoi Egyezményre való hivatkozása sem megalapozott, mivel a kötelező védőoltás, mint egészségügyi beavatkozás tekintetében a hatályos magyar jogszabályok korlátozást tartalmaznak, melyek mind a hatóság, mind a bíróság számára kötelezőek.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő - a jogi indokolás körében a keresettel megegyező tartalmú - felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Okfejtése szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan súlyosan jogszabálysértő, az több alapjogot sért, így az Alaptörvény XVI. és XX. cikkében írtakat.

A felperes kiemelte, az emberi méltósághoz való jogból következően a betegek jogai közé tartozik az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is. Az Alkotmánybíróság több döntésében is kimondta, az ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogának részét képezi az is, hogy főszabály szerint a beteg egyetértése, hozzájárulása nélkül a testéhez más nem nyúlhat. A kötelező védőoltásokat intézményesítő és annak feltételeit meghatározó jogi szabályozás a testi integritáshoz való jog indokolatlan és jogszerűtlen korlátozását jelenti.