A Kúria Kfv.37962/2015/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XVI. cikk, XX. cikk] Bírók: Kiss Árpád, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

A kötelező védőoltás elrendelése nem jár alapjogsérelemmel, mentesülni alóla kizárólag az Eütv. 58. § (3) bekezdésében foglaltak esetén lehet.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.962/2015/5.szám

A Kúria a Dr. ... ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Dr. ... kormánytisztviselő által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes elleni védőoltás tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. július 9. napján kelt 1.K.27.079/2015/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.079/2015/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a alperesnek 40.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperes 2001. augusztus 28. napján született ... nevű gyermeke a kötelezően előírt Hepatitis B védőoltást nem kapta meg, mivel annak beadásához a törvényes képviselő nem járult hozzá. Az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a felperest, hogy 2015. február 4. napján 10.00 órakor a házi-gyermekorvosi rendelőben az oltás beadása érdekében a gyermekkel együtt jelenjen meg. A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, az alperes a 2015. március 9. napján kelt VER/092/00590-9/2015. számú határozatában az elsőfokú határozatot az abban megállapított teljesítési határidő eltelte miatt úgy módosította, hogy a felperes gyermekével a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles megjelenni a védőoltás beadására, egyebekben az elsőfokú határozatot tartalma szerint helyben hagyta. Az indokolásban hangsúlyozta, védőoltás alóli mentesítési kérelem hiányában a felperes köteles a gyermek védőoltásra való megjelenéséről gondoskodni. A hatóság a szülők részére a személyes szakmai konzultáció lehetőségét felajánlotta, ők azonban ezzel nem kívántak élni.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57.§ (2) bekezdését, 58.§ (1) és (7) bekezdéseit, a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998.(VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5.§ (1) bekezdés j) pontját, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330.§ (2) bekezdését, valamint 339.§ (1)-(2) bekezdéseit.

Érvelése szerint a felperes az Alaptörvényben deklarált, a testi és lelki egészséghez való jog korlátozására hivatkozik, ez a korlátozás azonban nem a hatóság döntéséből következik, hanem az Eütv. és a Rendelet fogalmaz meg ilyen tartalmú rendelkezéseket. Ezek Alaptörvény-ellenességét sem a hatóság, sem a bíróság nem értékelheti, erre hatáskörrel az Alkotmánybíróság bír.

A felperes tájékoztatást igényelt a védőoltással kapcsolatban, az elsőfokú hatóság részére írásbeli tájékoztató anyagot küldött, és felajánlotta a személyes konzultáció lehetőségét, mellyel a felperes nem élt.

Az irányadó jogszabályi rendelkezések egybevetésével, értelmezésével egyértelműen megállapítható, hogy az egészségügyi hatóság jogszerűen kötelezte a felperest arra, hogy gondoskodjék a gyermek kötelező védőoltás beadása érdekében való megjelenéséről. A bíróság nem vizsgálhatta, hogy egy adott védőoltás beadása milyen egészségügyi kockázattal jár, csak a megjelenésre kötelezés jogszerűségéről dönthetett.