A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22171/2007/4. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. §]

Pfv.II.22.171/2007/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen ajándék visszakövetelése iránt a Hódmezővásárhelyi Városi Bíróságon 2.P.20.808/2006. számon megindított és Csongrád Megyei Bíróság 4.Pf.21.332/2007/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 12., valamint Pfv. 3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt 149.500 (egyszáznegyvenkilencezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját 12.000 (tizenkettőezer) forintban állapítja meg, melyből 10.000 (tízezer) forint a munkadíj és 2.000 (kettőezer) forint az ÁFA.

Felhívja a Legfelsőbb Bíróság Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a fent megállapított pártfogó ügyvédi díjat utalja ki dr. K. B. ügyvédnek.

I n d o k o l á s

A felperes az alperes édesanyja. 1997. októberétől részletekben különböző pénzeszközöket, az alperes által elismerten mintegy 872.000 forintot adott át az alperesnek. Ezzel összefüggésben A Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság P.20.214/2004. számon indított perében kölcsön visszafizetése jogcímén 1.152.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A bíróság a kereseti kérelmét elutasította azzal, hogy a keresetben érvényesített összeg átadása ajándék jogcímén történt.

A felperes 2002. november 18-án a K. Banknál vezetett 1.233.579 forint értékű bankbetétjét az alperes nevére íratta azzal a céllal, hogy közte és volt házastársa között házastársi tartásdíj iránt folyamatban levő perben a tartásra való rászorultsága igazolást nyerjen. A bankbetétből az alperes és házastársa 935.000 forintért gépkocsit vásárolt, mely házasságuk felbontását követően az alperes házastársának birtokában maradt. 2003. április 17-én az alperes volt házastársa az eredeti bankbetét és a gépkocsi értékének különbözetét, 330.000 forintot visszaadott a felperesnek.

A felperes keresetében 2.492.000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest ajándék visszakövetelése címén. Ez az összeg a korábban részletekben juttatott ajándékból, valamint az alperes nevére átíratott, bankbetétben elhelyezett pénzből tevődik össze. A felperes keresetét azzal indokolta, hogy az ajándékot abban a feltevésben adta az alperesnek, hogy gyermeke róla a későbbiekben gondoskodni fog, azonban e feltevése az alperes magatartása miatt utóbb véglegesen meghiúsult. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a pénzösszeg visszafizetése nélkül létfenntartása veszélyeztetett.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta az ajándékozás feltételhez kötött jellegét, és arra is hivatkozott, hogy a felperes létfenntartása nem veszélyeztetett. Ugyanakkor amennyiben az ajándékot vissza kellene adnia, úgy saját és kiskorú gyermekei létfenntartása ellehetetlenülne. Ezen túlmenően az ajándékba kapott takarékbetét helyébe már más érték, egy gépkocsi lépett, ami volt házastársának tulajdonába került.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 903.579 forintot és ezen összeg 2006. november 20-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy csak a több részletben juttatott pénzösszegek esetében lehetett szó ajándékról, etekintetben pedig az ajándék visszakövetelésének feltételei nem valósultak meg. A felperes nem nyilvánította ki kétséget kizáróan és felismerhetően az alperesnek, hogy az ajándékot azzal az elvárással adja, hogy rászorultsága esetén őt az alperes majd gondozni fogja. A felperes tehát nem bizonyította, hogy az ajándékozásra az alperes tartására vonatkozó kötelezettség-vállalása indította, melynek hiányában az ajándékozásra nem került volna sor.

A felperes létfenntartása veszélyeztetettségével összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes létfenntartása biztosított, megfelelő nyugdíjjal rendelkezik, ezen túlmenően öröklési szerződést kötött és a szerződéses örökös saját költségén gondoskodik a felperes élelmezéséről, rezsiköltségének viseléséről, betegsége esetén ápolásáról, gyógyszerei beszerzéséről. Az ajándék visszaadása ugyanakkor a megajándékozott létfenntartását veszélyeztetné, az alperes ugyanis csak havi 36.000 forint rokkantnyugellátásban részesül, kiskorú gyermekek eltartásáról kell gondoskodnia és a lakhatását biztosító ingatlan vételárát is részletekben törleszti.

A kereseti követelés másik részét képező bankbetét tekintetében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy ennek átadása nem ajándék jogcímén történt, azt a felperes csak volt házastársa tartási kötelezettségének megállapítása érdekében íratta a lánya nevére. Erre tekintettel az alperes jogalap nélkül gazdagodott a bankbetét felperesnek vissza nem juttatott hányadával. Ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 361. § (1) bekezdésébe alapján kötelezte az alperest 903.579 forint és kamatai megfizetésére.