BH 1997.3.111 A személyiségi jogokat sértő cselekmények körében az egyén cselekvési szabadságának a sérelme esetén a kényszerítés bűntette helyett a személyi szabadság megsértése bűntettét kell megállapítani, ha az erőszakkal vagy fenyegetéssel elkövetett cselekmény a sértett mozgási, helyváltoztatási vagy a tartózkodási hely megválasztásának a lehetőségétől való megfosztásban jelentkezik [Btk. 175. §, 174. §].

Az F.-i Bíróság katonai tanácsa végzésével az I-IV. r. sorkatonai szolgálatot teljesítő honvéd vádlottakkal szemben a kényszerítés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őket megrovásban részesítette.

A tényállás szerint a sorkatona vádlottak 1996. január 13-án 19 óra körüli időben az alegységük elhelyezési körletének hálótermében tartózkodtak, és itt beszélgetés során elhatározták, hogy J. Z. honvéd katonatársukat korábbi magatartása miatt "megleckéztetik". Ezt követően a sértettet a hálókörletbe hívták, őt közösen megragadták, az egyik ágyra lenyomták, és ott lefogva tartották. Felsőtestén a zubbonyát felhúzták, majd a II. r. vádlott a hasát csókolgatni kezdte, és az I. r. és III. r. vádlott a tiltakozó sértett nyakát több helyen kiszívta. Ezután a vádlottak a sértettet elengedték. A cselekmény elkövetésének nemi célzata nem volt. A sértett a cselekmény következtében a nyakán elöl és kétoldalt összesen 3 rb. vérbeszűrődéses jellegű lágyrész sérülést szenvedett el, mely sérülések 8 napon belüli gyógytartamúak voltak.

A sértett könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által a jogi minősítés miatt bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az első fokú határozatot. Ennek során megállapította, hogy a végzés tényállása megalapozott, azt csupán azzal egészítette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a sértett fogva tartása kb. 20 percig tartott.

Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményét kényszerítés bűntetteként értékelte azzal az indokkal, hogy a sértett személyi szabadságának a korlátozása csupán egyik eleme a kényszerítés bűntettének. A cselekmény teljes körű értékelése a kényszerítés bűntettének a törvényi tényállását valósítja meg. A fogva tartás, a mozgásban és helyváltoztatásban való akadályozás eszközcselekménye az érdeksérelemmel járó erőszakos magatartásnak, ugyanis a sértett katonatársai erőszakos magatartásának eredményeként kényszerült eltűrni, hogy csókolgassák és a nyakát kiszívják. A célzat nem szexuális jellegű, hanem a barátnőjével kapcsolatos viszonyának a stabilitását veszélyeztette, és egyben az emberi méltóságát sértette.