A Fővárosi Törvényszék Bf.6858/2016/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 226. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 74. §, 258. §, 265. §, 339. §, 351. §, 352. §, 361. §, 373. §, 408. §, 514. §] Bírók: Bíró Emese, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Patassy Bence

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.6858/2016/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. évi szeptember 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2016. évi január hó 21. napján kihirdetett 24.B.30.817/2014/77. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a helyesen rágalmazás vétsége (Btk. 226.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt indult büntetőeljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült helyesen 33.226,- (harmincháromezer-kétszázhuszonhat) forint bűnügyi költségből a magánvádló 10.000,- (tízezer) forintot viselni és 23.226,- (huszonháromezer-kétszázhuszonhat) forintot az államnak megfizetni köteles.

A próbára bocsátás megszüntetése miatt indult 20.Bpkf.11438/2016. számú ügyet jelen ügytől elkülöníti.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította vádlott neve vádlott bűnösségét a 2012. évi C. törvény (Btk.) 226.§ (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő - elírás miatt - rágalmazás bűntettében, ezért őt 2 évre próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a magánvádló részére jogi képviselője útján 15.000,- forint eljárási illetéket, továbbá az államnak 23.226,- forint bűnügyi költséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

A magánvádló jogi képviselője a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, illetve a próbára bocsátás megszüntetése miatt bekövetkezett egyesítés következtében halmazi büntetés kiszabását indítványozta. Indoklásában mindenekelőtt kérte pontosítani az elsőfokú ítéletet a magánindítvány előterjesztésének, nevezetesen a postára adásnak a dátumával, valamint a vádlott előéleti adtainak a kiegészítését is indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárást és a tényállást is megalapozottan állapította meg, azonban célszerűnek tartotta a sérelmezett email teljes szövegének a tényállásba emelését. A jogi képviselő szerint a kifogásolt kijelentések tényállításoknak minősülnek, amelyek a magánvádló gazdasági társaságra vonatkoznak még azokban az esetekben is, amikor a vádlott személy1et név szerint feltüntette, mivel érvelése szerint nevezett személyt nem magánemberként, hanem a cégnév1 vezérigazgatójaként szólította meg, így valójában a rá vonatkozó állítások a magánvádlóra értendők. Véleménye szerint a kifogásolt állítások mindegyike alkalmas a magánvádló becsületének csorbítására, és mivel a vádlott 117 személynek küldte el az emailt, így cselekményét nagy nyilvánosság előtt követte el. Utalt arra is, hogy vádlott neve mindezt egy egyesület elnökeként tette meg, amely vádlotti magatartás nézete szerint nem fér bele egy egyesület tevékenységébe.

Kérte figyelembe venni, hogy a vádlottat a véleménynyilvánítás szabadsága sem védi, mivel tényállítások és nem értékítéletek képezik a vád tárgyát. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott valóság bizonyítást a közérdek indokolta, és hangsúlyozta, hogy a széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás során a vádlottnak nem sikerült az általa állított tények valóságát bebizonyítani, mivel azok semmiféle ténybeli alappal nem rendelkeztek. Mindezek alapján a jogi képviselő mind a bűnösség megállapítását, mind a cselekmény jogi minősítését törvényesnek tartotta.

vádlott neve vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában utalt a magyarországi légi közlekedés visszás helyzetére, amely álláspontja szerint alátámasztja a magánvádlóval kapcsolatban általa hangoztatott nézeteket.

A vádlott fellebbezése a felmentést célzó részében nem alapos, azonban egyéb okból alapos.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást.

Az elsőfokú ítéletnek a vádra vonatkozó részét a másodfokú bíróság akként pontosítja, hogy a vádlottal szemben a cégnév1 joghatályos magánindítványt 2013. október 10. napján terjesztette elő. A postai úton előterjesztett magánindítvány joghatályossága szempontjából nem a bíróságra érkezés dátuma, hanem a postára adás időpontja bír jelentőséggel, ezért a másodfokú bíróság a feljelentés, mint magánindítvány bíróságra érkezése helyett a postai bélyegző alapján megállapítható feladás dátumát, azaz 2013. október 10. napját rögzíti a magánindítvány előterjesztésének dátumaként, amely pontosítás a joghatályosság kérdését nem érinti.

Az elsőfokú bíróság a tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű és alapos mérlegelésével, megalapozottan állapította meg, azonban a másodfokú bíróság a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontjára tekintettel az iratok tartalma alapján a vádlott előéleti adatait az alábbiakkal egészíti ki:

A ... Járási Ügyészség 2015. november 24. napján jogerős ... számú határozatával büntetőeljárás alapjául szolgáló valótlan bejelentés tételével elkövetett hatóság félrevezetésének vétsége miatt ügyészi megrovásban részesítette. Elkövetési idő: 2015. február 1.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság - a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.6259/2016/5. számú végzése által - 2016. szeptember 1. napján jogerős 11.B.14.728/2013/63. számú ítéletével a 2012. évi C. törvény (Btk.) 226.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt 3 évre próbára bocsátotta. Elkövetési idők: 2013. május 3. és 2013. július 9.

Végezetül rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a Fővárosi Törvényszék 2016. február 25. napján kihirdetett 20.Bf.9205/2015/10. számú ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.33.717/2013/53. számú ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, azonban ez a büntetőeljárás fellebbezés miatt jelenleg a Fővárosi Ítélőtáblán van folyamatban a Bhar.130/2016. ügyszámon.

Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett elektronikus leveleknek kizárólag azokat a részeit állapította meg tényállásában, amelyeket a magánvádló sérelmesnek tartott, így az általa rögzítetteket szó szerint kimásolta a joghatályosan előterjesztett magánindítványból, amelyek a szövegkörnyezet nélkül értelmezési problémákat eredményeznek, ráadásul a feljelentés több esetben nem pontosan idézte az inkriminált részeket.

A Be. 2.§ (4) bekezdés kimondja, hogy a bíróság köteles a vádat kimeríteni, de a vádon túl nem terjeszkedhet. A hivatkozott törvényi rendelkezés a vád szerinti és az ítéleti tényállás tettazonosságát jelenti. A törvényes vádat a bíróság az ügydöntő határozatban jogosult és egyben köteles elbírálni, ha viszont nem meríti ki a vádat, illetve azon túlterjeszkedik, az általa megállapított és a vád szerinti tényállás között a tettazonosság már nem állapítható meg. A vád kimerítése során a bíróságnak teljes egészében, maradéktalanul el kell bírálnia a vád tárgyát, azaz bűncselekmény megállapítása esetén nem csak az indokolásban kell kitérnie arra, hogy az adott cselekmény miért valósította meg a Büntető Törvénykönyv valamely törvényi tényállását, hanem az így elbírált cselekményt értelemszerűen a történeti tényállásban is fel kell tüntetnie, ellenkező esetben nem tesz eleget a Be. 2.§ (4) bekezdésben előírt kötelezettségének, melynek következtében az érdemi határozata megalapozatlanná válik.