ÍH 2012.106 A HARMADFOKÚ ELJÁRÁS

Az ügyész a felmentés jogcímét másodfellebbezéssel nem támadhatja [Be. 385. §, 346. § (2) bekezdés, 386. § (3) bekezdés].

Az első fokon eljáró városi bíróság a másodfellebbezéssel érintett IV. r. vádlottat bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és számvitel rendjének megsértése miatt mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 480 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 220 Ft-ban állapította meg. Így a vádlottat 105 600 Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint a vádlott egy KHT-nél ügyintéző titkári munkakörben dolgozott. 2004-ben az FMM autópálya építéshez közmunka program megvalósítására pályázatot írt ki. A pályázati dokumentációban a KHT 551 fő foglalkoztatására vállalt kötelezettséget, jelentős részében munkanélküli roma származású személyek bevonásával. A pályázat elnyerését követően a munkaszerződéseket a vezető beosztású munkatársakkal az ügyvezető II. r. vádlott kötötte meg. A későbbiekben a betegsége miatt a KHT ügyeiben a tényleges feladatokat a IV. r. vádlott látta el. A négy vezető személynek a közmunka program lebonyolítása során gépjármű használat is biztosítva volt. A közmunka program tényleges felelőse, a III. r. vádlott utasítására utólag készült el az útnyilvántartás, amelynek adatai a valóságnak nem feleltek meg, s ennek tudatában írta alá a IV. r. vádlott a kiadási pénztárbizonylatokat utólag. A fiktív útnyilvántartás szerinti költségtérítés a vezető munkatársak részére nem is került kifizetésre teljes egészében, a III. r. vádlott azonban a teljes kimutatott összeget felvette. A IV. r. vádlott a vezető munkatársakkal új munkaszerződéseket kötött, amelyben felemelte a személyi alapbérüket, de csak az eredeti összeget kapták kézhez, a különbözetet a IV. r. vádlott a III. r. vádlottnak adta át.

A IV. r. vádlott összesen 1 579 695 Ft jogosulatlan kifizetésében működött közre. A KHT számviteli rendjéért a közmunka program ideje alatt a titkári feladatokat ellátó IV. r. vádlott volt a felelős. A pénztári tranzakciókhoz kapcsolódó kiadási és bevételi pénztárbizonylatokon az esetek túlnyomó többségében nem szerepel a befizető vagy a készpénzt átvevő aláírása. Ellentmondások voltak feltárhatók a kézzel vezetett pénztárkönyv, a gépi időszaki pénztárjelentés, a gépi pénztárnapló és a kapcsolódó bizonylatok tartalma között. A könyvelés hiányosságai megnehezítették a KHT vagyoni helyzetének áttekintését.

Az elsőfokú ítélet ellen a IV. r. vádlott és a védője fellebbezéssel éltek elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében.

Az ügyész jogorvoslatot nem terjesztett elő.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a IV. r. vádlottat a számvitel rendjének megsértése miatt emelt vád alól felmentette, egyebekben a városi bíróság ítéletét esetében helybenhagyta.

A felmentésre bizonyítottság hiányában került sor, mivel az elsőfokú bíróság nem állapította meg annak ténybeli alapját, hogy miből következik a IV. r. vádlott számvitelért való felelőssége.

A másodfokú ítélet ellen a nyilvános ülésen az ügyész jelentett be fellebbezést a felmentés miatt. A fellebbezési nyilatkozat a 19. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldala szerint szó szerint a következő: "a felmentés miatt fellebbezést jelentek be". Az írásban is előterjesztett fellebbezés szerint az ügyész a másodfokú ítéletnek a IV. r. vádlottat érintő, a számvitel rendjének megsértése vétsége vádja alóli felmentő rendelkezést támadja jogorvoslattal a Be. 386. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján.

A vádhatóság a másodfellebbezést a későbbiekben részletesen indokolta, mely beadványban már egyértelműen és pontosan meghatározta a fellebbezés okát és célját. A fellebbezés indokolása kifejti, hogy a másodfokú bíróság nem a törvény és a követett bírói gyakorlat szerint alkalmazta a Btk. 2. §- ának a rendelkezését, melynek folytán téves jogcímen mentette fel a vádlottat a számvitel rendje megsértésének vádja alól. A törvényszék érdemi vizsgálatot követően a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontjára alapította a felmentést, ezzel szemben a Btk. 2. §-ának helyes értelmezése mellett a vádlottat a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján kellett volna felmentenie, mivel a vád tárgyává tett számviteli bűncselekmény az elbíráláskor hatályos törvény szerint már nem büntetendő. Az adott eljárásjogi helyzetben nem minősül az egyébként valóban tiltott kombinatív törvényalkalmazásnak, ha a bíróság egy több bűncselekményes ügyben egy vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazva egy bűncselekmény vádja alól a büntethetőség megszűnése miatt felmentő rendelkezést hoz, míg más bűncselekményeknél az egyébként összességében enyhébb, elkövetéskor hatályos normát alkalmazza.

Az ügyészi másodfellebbezés tehát kétségtelenül kizárólag a felmentés jogcímét, a másodfokú ítélet indokolását támadja, nem pedig az érdemben eltérő döntést, a felmentő rendelkezést.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az abban foglalt jogi álláspontot helyesnek tartva az ügy nyilvános ülésen való elbírálására tett indítványt azzal, hogy érdemi indítványait majd ott terjeszti elő.

Az ítélőtábla Be. 392. §-ának (3) bekezdése szerinti tájékoztatását követően a fellebbviteli főügyészség az észrevételét kiegészítette és arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla a IV. r. vádlottat a számvitel rendjének megsértése vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában mentse fel, és a vele szemben kiszabott pénzbüntetést enyhítse.

A harmadfokú bíróság a Be. 392. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján tanácsülésen döntött az ügyben, mivel a fellebbezés elutasításáról kellett határoznia.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés nem joghatályos, sem iránya, sem célja folytán nem nyithatta meg a harmadfokú érdemi elbírálást, ezért a törvényben kizárt jogorvoslat elutasításának volt helye.