BH 2004.12.514 Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, ezért a végzés részét képező, a felszámoló díjára vonatkozó rendelkezés sem támadható felülvizsgálati kérelemmel [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 60. § (2) bek.; Pp. 271. § j) pont, 273. § (1) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2002. szeptember 12-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 2003. április 3-án kelt 34. sorszámú végzésével az adós gazdálkodó szervezet és a hitelezők között létrejött egyezséget jóváhagyta és a felszámolási eljárást befejezte. A felszámoló díját 100 000 Ft + áfa öszszegben állapította meg. Rendelkezett a befizetett 1000 Ft regisztrációs díjnak a felszámoló részére történő kiutalásáról és kötelezte az adóst további 124 000 Ft felszámoló részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan rendelkezett a felszámolási eljárás befejezésével kapcsolatban felmerült egyéb intézkedések megtételéről.

E végzésnek a felszámolói díj megállapítására vonatkozó rendelkezése ellen a felszámoló fellebbezéssel élt. Elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra való kötelezését, másodlagosan a végzés megváltoztatásával a felszámolói díjnak az általa kért 142 225 976 Ft díjalap figyelembevételével történő megállapítását kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a felszámolói díj megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a felszámoló díját 8 889 123 Ft-ban állapította meg. Kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 8 888 123 Ft-ot felszámolói díjként.

Megállapította, hogy a felszámoló a másodfokú eljárással felmerült költségét maga viseli. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a többször módosított Cstv. 42. §-a értelmében az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésben - figyelembe véve az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követeléseket - meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét. Az 59. § (1) bekezdése szerint egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének (42. §) 5%-a, de legalább 100 000 Ft. Az e bekezdésben meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák. Az elsőfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor a felszámoló díjának alapját is képező, egyezségbe vonható vagyont, nem a felszámoló, hanem az adós javaslata alapján - a többször módosított Cstv. 42. §-ában foglaltak figyelmen kívül hagyásával - a bejelentett hitelezői igények összegében állapította meg.

A többször módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése az egyezségbe vonható vagyon mértékéhez viszonyítottan, ennek %-ában határozza meg a felszámoló díját, nem pedig a bejelentett hitelezői követelések összegéhez mérten. A törvény 59. §-ának (1) bekezdése egyszerűsített felszámolás és egyezség esetén a felszámoló díját egyértelműen meghatározza, nem engedve mérlegelést a bíróság számára. Csupán különösen bonyolult ügyben van lehetőség a törvényes mértéktől való eltérésre. Ez azonban nyilvánvalóan a törvényben szabályozott mértéktől való eltérés lehetőségét biztosítja. Ebből az következik, hogy a törvényben meghatározottnál alacsonyabb mértékben a felszámoló díja csak akkor kerülhet megállapításra, ha azzal a felszámoló egyetért, azaz annak egy részéről lemond. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló díjának a fentiek szerint értelmezett szabályozása - függetlenül a felszámoló felszámolás során kifejtett tevékenységétől, az általa elvégzett munka mennyiségétől - elsődlegesen arra van figyelemmel, hogy a felszámolót a felszámolás kezdő időpontjától az eljárás befejezéséig az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó milyen nagyságrendű vagyonáért terheli a többször módosított Cstv. 54. §-a szerinti felelősség.

A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felszámoló díját az egyezség körébe vonatható 142 225 976 Ft vagyon figyelembevételével annak 5%-ban, az általános forgalmi adóval együtt 8 889 123 Ft-ban állapította meg. Levonva a díj fedezetéül szolgáló, a hitelezők által befizetett 1000 Ft regisztrációs díjat, az adóst 8 888 123 Ft megfizetésére kötelezte.

A jogerős másodfokú végzés ellen az adós felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve a végzés megváltoztatását, a felszámoló díjának 100 000 Ft minimális díjösszegben történő meghatározását és a felszámoló perköltségben történő marasztalását. Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdése b) pontjára alapította, arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, annak felülvizsgálata joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges. Elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg a többször módosított Cstv. 42. §-ának értelmezése körében azt a kérdést, hogy kötve van-e a bíróság az egyezség körébe vonható vagyon mértékének meghatározása során a felszámoló javaslatához, vagy az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a felszámoló javaslatától eltérhet, figyelemmel arra is, hogy a többször módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság által megállapított vagyonérték képezi a felszámoló jogszabályban meghatározott mértékű díjának az alapját.

Másrészt elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg, hogy a felszámoló díjazásának megállapítása során a bíróságnak figyelemmel kell-e lennie arra, hogy a felszámoló a jogszabály által tőle megkívánt tevékenységet kifejtet-