A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20387/2007/6. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 117. §]

Pfv.II.20.387/2007/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pécsi Városi Bíróságon P.20.257/2005. számon megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Pf.20.904/2006/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. október 2. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet azzal a szövegezésbeli módosítással tartja fenn hatályában, hogy az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a p-i 20902/A/37. hrsz. alatti ingatlannak az alperes tulajdonaként nyilvántartott 1/3 tulajdoni illetőségére a felperes tulajdonjoga az 1999. május 18. napján kelt szerződés alapján ajándékozás jogcímén bejegyzést nyerjen.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendeli a p-i Körzeti Földhivatalt a perbeli ingatlanra feljegyzett felülvizsgálati eljárás tényének törlése iránt.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében a p-i 20902/A/37. hrsz. alatti ingatlan alperes tulajdonában álló 1/3-ára tulajdonjoga megállapítását és annak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérte elsődlegesen az alperessel kötött ajándékozási szerződésre, másodlagosan adásvételre alapítottan.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés alapján a felperes kötelmi igénye elévült. Állította, hogy az ajándékozás feltétele nem következett be, mert a felperes az édesanyjuk síremléke költségei fele részének megfizetését vállalta, de nem teljesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 222.000 forint perköltség 97.300 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a peres felek testvérek, édesanyjuk halálát követően másik testvérükkel közösen 1/3-1/3 arányban örökölték a p-i 20902/A/37. hrsz. alatt felvett, E. út 16. IX. em. 38. szám alatti öröklakást.

A másik társtulajdonos által indított perben a Pécsi Városi Bíróság a 2004. május 27-én jogerőre emelkedett - a P.21.883/2001. számú perben hozott ítéletével - a közös tulajdont részben megszüntetve az ingatlan 1/3 illetőségét megváltási ár ellenében a jelen per felperesének tulajdonába adta. A peres felek - akkor alperesi pozícióban - 2001. október 17-i beadványukban előadták, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlan örökölt része tulajdonjogáról a felperes javára lemond, és erre vonatkozóan 1999. május 18-án kelt ajándékozási szerződésnek nevezett okiratot csatoltak. Az I. r. alperes a lemondást azzal indokolta, hogy édesanyjuk végakarata az volt, hogy halála után lakását a felperes örökölje, mivel életében gondozta, ápolta őt és férjét, továbbá 80.000 forintot fizetett, hogy férje a leányának kötelesrészét ebből kifizethesse és így az ingatlan egésze édesanyjukra szállhatott. Az okiratot mindkét fél aláírta. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a 2002. január 28-i tárgyaláson a felperes előadta, hogy az alperes tulajdoni hányadát neki ajándékozta, az okirat a tulajdonváltozás bejegyzésére nem alkalmas, szándékukban áll ügyvéd által ellenjegyzett okirattal azt megtenni, de erre vonatkozóan még nem intézkedtek. Az alperes ez alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy az őt megillető hányadról az ápolás, gondozás fejében a felperes javára lemondott.

A peres felek - bár írásban nem rögzítették - megállapodtak, hogy édesanyjuk síremlékének költségeihez a felperes hozzájárul és csak annak megtörténte után készítenek "hivatalos" szerződést. A közös tulajdon megszüntetési per befejezését követően a felperes a szerződés elkészítése érdekében ügyvédhez fordult. Az alperes a szerződéskötést megtagadta, arra hivatkozott, hogy elszámolási vitájuk van, és amíg azt a felperes nem rendezi, a szerződést nem írja alá. A felperes a síremlék költségeihez nem járult hozzá, a pert megelőző felperesi felhívásra az alperes nyilatkozatot nem tett.

Az ítélet jogi indokolása szerint a Ptk. 115. és 116. §-aiból következően a tulajdonjog átruházására irányuló érvényes szerződés alapján a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére irányuló igény nem minősül el nem évülő tulajdoni igénynek, az kötelmi jellegű, ezért arra a Ptk. 324. § és azt követő §-ai vonatkoznak. A perben nem volt vitás, hogy az alperes által tett jognyilatkozat a tulajdonjog bejegyzésére nem volt alkalmas. A felperes az alperest írásban csak 2004. szeptember 9-én hívta fel a bejegyzésre alkalmas jognyilatkozat tételére, követelését 5 éven belül nem érvényesítette, az elévült és a Ptk. 325. § (1) bekezdés szerint bírói úton már nem érvényesíthető. Utalt arra is, hogy a korábbi eljárás jogerős befejezését 2004. május 24-ét követően tett felperesi intézkedés figyelembevételével is elévült a felperes igénye.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes a pécsi 20902/A/37. hrsz-ú ingatlannak az alperes nevén nyilvántartott 1/3 tulajdoni illetőségét ajándékozás címén megszerezte. Az elsőfokú bíróság útján megkereste a körzeti földhivatalt a tulajdonjog változás ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetése érdekében, az alperest ennek tűrésére kötelezte. Mellőzte a felperes perköltségben és le nem rótt eljárási illetékben marasztalását, és az alperest kötelezte a felperes mindkét fokú perköltsége és a le nem rótt első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére.

A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a perbeli lakás a felek édesanyjának halálát követően egy évig üresen állt, addig a felek a költségeket közösen viselték, azóta a felperes lánya lakik benne és viseli a költségeket. A másodfokú bíróság az ítélet megváltoztatását azzal indokolta, hogy a felek között 1999. május 18-án létrejött szerződés a Ptk. 579. § (1) bekezdés szerinti ajándékozási szerződés, amelynek írásbafoglalt tartalma a XXV. Polgári Elvi Döntésben írt érvényességi feltételeknek megfelelt, bár a keletkezésekor hatályos és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges követelményeknek nem felelt meg. A felperes tulajdont csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szerez, erre azonban nem került sor, kötelmi jogszerzése ezért dologi hatályúvá nem vált. A tulajdonjog bejegyzésére a Ptk. 116. § (1) bekezdése alapján nem tarthat igényt, és nem hivatkozhat a Ptk. 115. § (1) bekezdésére sem, viszont az alperessel szemben az ajándékozási szerződésen alapuló ingatlan-nyilvántartási bejegyzést engedélyező nyilatkozat kiadására a Ptk.295. §-a alapján igényt tarthat. Ez az igény kötelmi jellegű, amely a Ptk. 324. § (1) bekezdésben írt idő elteltével évül el.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti perben tett alperesi nyilatkozatok (2001. október 17-i előkészítő irat, 2002. január 28-i tárgyaláson tett előadás) az ajándékozás érvényes létrejöttére vonatkozó olyan elismerésnek minősülnek, amelyek az elévülést megszakították, így az újból kezdődött, és a felperes pert megelőző felszólításától, majd a perindítástól az elévülés nem következett be. Miután a felperes igénye nem évült el, keresete nem volt elutasítható.