A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20387/2007/6. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 117. §]

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Járásbíróság P.20257/2005/32., Pécsi Törvényszék Pf.20904/2006/5., *Kúria Pfv.20387/2007/6.*

***********

Pfv.II.20.387/2007/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pécsi Városi Bíróságon P.20.257/2005. számon megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Pf.20.904/2006/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. október 2. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet azzal a szövegezésbeli módosítással tartja fenn hatályában, hogy az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a p-i 20902/A/37. hrsz. alatti ingatlannak az alperes tulajdonaként nyilvántartott 1/3 tulajdoni illetőségére a felperes tulajdonjoga az 1999. május 18. napján kelt szerződés alapján ajándékozás jogcímén bejegyzést nyerjen.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendeli a p-i Körzeti Földhivatalt a perbeli ingatlanra feljegyzett felülvizsgálati eljárás tényének törlése iránt.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében a p-i 20902/A/37. hrsz. alatti ingatlan alperes tulajdonában álló 1/3-ára tulajdonjoga megállapítását és annak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérte elsődlegesen az alperessel kötött ajándékozási szerződésre, másodlagosan adásvételre alapítottan.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés alapján a felperes kötelmi igénye elévült. Állította, hogy az ajándékozás feltétele nem következett be, mert a felperes az édesanyjuk síremléke költségei fele részének megfizetését vállalta, de nem teljesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 222.000 forint perköltség 97.300 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a peres felek testvérek, édesanyjuk halálát követően másik testvérükkel közösen 1/3-1/3 arányban örökölték a p-i 20902/A/37. hrsz. alatt felvett, E. út 16. IX. em. 38. szám alatti öröklakást.

A másik társtulajdonos által indított perben a Pécsi Városi Bíróság a 2004. május 27-én jogerőre emelkedett - a P.21.883/2001. számú perben hozott ítéletével - a közös tulajdont részben megszüntetve az ingatlan 1/3 illetőségét megváltási ár ellenében a jelen per felperesének tulajdonába adta. A peres felek - akkor alperesi pozícióban - 2001. október 17-i beadványukban előadták, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlan örökölt része tulajdonjogáról a felperes javára lemond, és erre vonatkozóan 1999. május 18-án kelt ajándékozási szerződésnek nevezett okiratot csatoltak. Az I. r. alperes a lemondást azzal indokolta, hogy édesanyjuk végakarata az volt, hogy halála után lakását a felperes örökölje, mivel életében gondozta, ápolta őt és férjét, továbbá 80.000 forintot fizetett, hogy férje a leányának kötelesrészét ebből kifizethesse és így az ingatlan egésze édesanyjukra szállhatott. Az okiratot mindkét fél aláírta. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a 2002. január 28-i tárgyaláson a felperes előadta, hogy az alperes tulajdoni hányadát neki ajándékozta, az okirat a tulajdonváltozás bejegyzésére nem alkalmas, szándékukban áll ügyvéd által ellenjegyzett okirattal azt megtenni, de erre vonatkozóan még nem intézkedtek. Az alperes ez alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy az őt megillető hányadról az ápolás, gondozás fejében a felperes javára lemondott.

A peres felek - bár írásban nem rögzítették - megállapodtak, hogy édesanyjuk síremlékének költségeihez a felperes hozzájárul és csak annak megtörténte után készítenek "hivatalos" szerződést. A közös tulajdon megszüntetési per befejezését követően a felperes a szerződés elkészítése érdekében ügyvédhez fordult. Az alperes a szerződéskötést megtagadta, arra hivatkozott, hogy elszámolási vitájuk van, és amíg azt a felperes nem rendezi, a szerződést nem írja alá. A felperes a síremlék költségeihez nem járult hozzá, a pert megelőző felperesi felhívásra az alperes nyilatkozatot nem tett.

Az ítélet jogi indokolása szerint a Ptk. 115. és 116. §-aiból következően a tulajdonjog átruházására irányuló érvényes szerződés alapján a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére irányuló igény nem minősül el nem évülő tulajdoni igénynek, az kötelmi jellegű, ezért arra a Ptk. 324. § és azt követő §-ai vonatkoznak. A perben nem volt vitás, hogy az alperes által tett jognyilatkozat a tulajdonjog bejegyzésére nem volt alkalmas. A felperes az alperest írásban csak 2004. szeptember 9-én hívta fel a bejegyzésre alkalmas jognyilatkozat tételére, követelését 5 éven belül nem érvényesítette, az elévült és a Ptk. 325. § (1) bekezdés szerint bírói úton már nem érvényesíthető. Utalt arra is, hogy a korábbi eljárás jogerős befejezését 2004. május 24-ét követően tett felperesi intézkedés figyelembevételével is elévült a felperes igénye.