A Győri Ítélőtábla Mf.30033/2020/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bek.] Bírók: Bartus Erika, Kennáné dr. Drescher Katalin, Mózsa Gábor

A Győri Ítélőtábla

Mf.V.30.033/2020/12/I.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság dr. Janklovics Tibor ügyvéd (Helység8,.) által képviselt felperes (Helység4,.) felperesnek - dr. Neukum Flórián ügyvéd (Helység6, .) által képviselt Alperes1. (Helység1,.) I. rendű, és dr. Lajer Zsolt ügyvéd (Helység7,.) által képviselt. (Helység2 ) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 72.M.70.090/2020/12. számú ítéletével kiegészített 3.M.331/2015/141. sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által 145. sorszámú fellebbezés, I. rendű alperes Mf.V.30.033/2020/6. sorszámú, és II. rendű alperes Mf.V.30.033/2020/11. sorszámú fellebbezési ellenkérelme folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a felperest terhelő 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint elsőfokú feljegyzett illeték és 2.260.500 (kettőmillió-kettőszázhatvanezer-ötszáz) forint másodfokú illeték az állam terhén marad.

Az ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 127.000 (egyszázhuszonhétezer) forint, míg a II.r. alperesnek 254.000 (kettőszázötvennégyezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak. Felperes 2014. január 3-án kötött munkaszerződéssel határozatlan idejű munkaviszonyban állt I. rendű alperessel munkaerő-kölcsönzés keretében. Felperes a II. rendű alperesnél dolgozott hegesztő munkakörben Németországban egy építkezésen, rendelkezett targoncavezetői jogosítvánnyal is. 2014. október 6-án felperes üzemi balesetet szenvedett. Munkatársával, Sz.Z-val az volt a feladata, hogy egy új csarnok tetőszerkezetére szélfogót szereljen 4 és fél méter magasságban. Ehhez egy házüzemű Linde típusú H35T-03-mas villás targoncát használtak, melyre egy munkaemelvény volt felszerelve. A villa fogait bevezették a tartó sínekbe, azonban az emelvényt nem rögzítették a rendelkezésre álló hevederekkel. A cégnél 2014. szeptember 30-án volt utoljára munkavédelmi oktatás. A munkát II. rendű alperes munkavállalója, A.H adta ki, azonban a perbeli napon nem kellett utasításokkal ellátnia felperest és Sz.Z-t, mert már korábban is végezték együtt a munkafeladatot. A targoncát Sz.Z-n vezette. A balesetkor kisebb méretű targoncát használtak, aminek nem rögzítették a kosarát. A targonca a tető alatt helyezkedett el. A munkaemelvényt, amelyen felperes tartózkodott a tetőn kívül emelték fel, hogy a felperes rögzíteni tudja a tartókat a tető keresztmerevítőkön. A gázüzemű targonca hangos volt, a targoncavezető felperes jelzéseire úgy próbált helyezkedni, hogy felperes el tudja végezni a szerelést. Felperes lekiáltott Sz.Z-nak, aki hirtelen megijedt, és a lábával egyszerre lépett rá a gázra és a fékre. Emiatt a targonca hirtelen hátrafele mozdult. Eközben a kosár fennakadt a tetőgerendán, a targoncavilla fogai kicsúsztak a tartósínekből, és a munkaemelvény felperessel együtt körülbelül 4,25 méteres magasságból a betonburkolatra zuhant. A felperes a fejét ütötte be, és koponya alapi törést, válltörést szenvedett. A Mühldorfi Járásbíróság ítéletében Sz.Z-n büntetőjogi felelősségét megállapította gondatlanságból elkövetett testi sértés miatt, és 80 nap pénzbírsággal sújtotta, 2400 Euró megfizetésére kötelezte. Felperes súlyos sérüléseket szenvedett, ezzel összefüggésben a bíróság cselekvőképességét kizáró gondnokság alá helyezte.

[2] Felperes keresetében I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérte a balesetével összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárigénye megfizetésére. 2014. október 6-tól havi 1.600 Euró kiesett jövedelmet, 465.000,- Ft utazási költséget, havi 44.000,- Ft ápolási és gondozási költséget, havi 25.000,- Ft többletrezsi költséget, 2015. február 20-tól havi 36.000,- Ft különleges táplálásért való költséget, havi 50.000,- Ft költséget a felügyeletért, továbbá 20.000.000,- Ft sérelemdíjat igényelt alperesektől. Arra hivatkozott, az őt ért súlyos balesetért alperesek egyetemlegesen felelősek a 2012:I.tv. Mt. 221. § (1) bekezdése alapján, mivel a baleset és az azzal összefüggő károsodás a munkaviszonnyal összefüggésben, munkavégzés során érte.

[3] Alperesek a kereset elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását kérték. Arra hivatkoztak, a balesetet közvetlenül Sz.Z-n büntetőjogi tényállást is megvalósító magatartása okozhatta, amit II. rendű alperes nem láthatott előre, és felperes is mulasztott, mivel nem használta a védősisakot. Alperesek mentesülni kívántak a kártérítési felelősségük alól az előzőekre hivatkozással, és előadták azt is, hogy felperes nem a megfelelő alperesek ellen indította meg a pert.

[4] Az elsőfokú bíróság 35. sorszámú közbenső ítéletével megállapította, hogy I-II. rendű alperesek egyetemlegesen felelősek teljes mértékben a munkabalesettel összefüggésben felperest ért károkért. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.132/2017/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte a közbenső ítéletet, és új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú bíróságot. Kifejtette, a németországi munkabalesettel kapcsolatos kártérítési felelősség kérdése kizárólagosan a magyar munkajogi szabályozás alapján nem tisztázható. Az Európai Parlament és a Tanács szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK. rendelete (Róma-I.) 8. cikkének (1) bekezdése szerint egyéni munkaszerződésre a felek által a 3. cikknek megfelelően választott jog az irányadó. Ez a jogválasztás azonban nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a jogválasztás hiányában az e cikk (2)-(3)-(4) bekezdésében alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni. A 3. cikk (3) bekezdésében írtak szerint, ha a jogválasztás időpontjában jogviszonyra vonatkozó lényeges tényállási elemek más országhoz kapcsolódnak, mint amelynek jogát választották. A megismételt eljárásban a bíróságnak az alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdéseket kellett tisztázni. Az elsőfokú bíróság ezért megkereste az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályát a felperes balesete időpontjában Németországban hatályos munkavédelmi szabályozás megküldése érdekében. A német jog szerint SGB-Szociális törvény hetes könyve-VII.2. § (1) bekezdése szerint minden munkavállaló a törvényi balesetbiztosítás védelme alá tartozik. Munkabaleset esetén a károsult munkavállaló a balesetbiztosítás felé támaszthat igényt gyógykezelésre, rehabilitációra, kiesett bér megtérítésére, tartós egészségkárosodásnál nyugdíjszolgáltatásra. A kötelező balesetbiztosítás keretében támasztható igények mellett a munkáltatóval szemben egyéb jellegű kárigény (például sérelemdíj) nem támasztható, mivel előző szolgáltatások kiváltják a munkaadó polgári jogi helytállási kötelezettségét a sérelmet szenvedett munkavállalóval szemben. A munkaadó mentesül a további felelősség alól (felelősségkizárás SGB VII. 104. § (1) bekezdés), ez vonatkozik a munkáltató azon munkavállalóira is, akik a munkabaleset előidézésében közreműködtek. (SGB VII. könyv 105. § (1) bekezdés első mondat) Előzőekre tekintettel alperesek kérték a kereset elutasítását, arra hivatkoztak, a német jog alapján felperes nem a megfelelő alperest jelölte meg, személytévesztésre került sor.