BH 1988.11.387 A személyi szabadság megsértése aljas indokból elkövetettként minősül, ha az elkövető az általa összevert sértettet azért zárja be a lakásba, hogy a testi sértési cselekmény miatti felelősségrevonást elkerülje [Btk. 175. § (2) bek. a) pont].

A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette, valamint személyi szabadság megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi - a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó - szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, ugyanakkor a közveszélyes munkakerülés vétsége miatt indított büntető eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszüntette, figyelemmel a Be. 205. §-ában foglaltakra.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott édesanyját súlyos betegsége miatt havi 2800 forinttal nyugdíjazták. A vádlottnak, aki nem dolgozott, a rendszeres italozáshoz és játéktermi szórakozáshoz pénzre volt szüksége, ezt mindig az édesanyjától, a sértettől kérte, és amikor nem kapott, rendszeresen bántalmazta, ütlegelte, így kényszerítette őt a pénz átadására.

A vádbeli napon, amikor az édesanyja ismét nem adott pénzt, a vádlott ütlegelni kezdte őt úgy, hogy a sértett bútoroknak, majd mellkasával a varrógép élének esett, és ettől eltörött a szegycsontja. A vádlott az ezt követő hetekben is tovább bántalmazta az anyját.

Ezt követően történt, hogy a sértett nem akarta a nyugdíját átadni a vádlottnak, aki erre ököllel úgy bántalmazta, hogy a sértett több bútornak is nekiesett, majd hogy a sérüléseket mások ne lássák, és hogy ellene eljárás ne induljon, a vádlott az édesanyját bezárta a lakásba. Ez a helyzet kb. 3 héten át tartott, és a vádlott ezalatt is bántalmazta az édesanyját.