A Legfelsőbb Bíróság Bfv.854/2007/9. számú határozata környezetkárosítás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 280. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság B.474/1999., Ajkai Járásbíróság B.335/2002/7., Veszprémi Törvényszék Bf.360/2003/10., *Kúria Bfv.854/2007/9.* (BH 2009.1.5), 1266/D/2008. AB végzés

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.854/2007/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2008. év július hó 1. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A környezetkárosítás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Ajkai Városi Bíróság B.335/2002/7. számú ítéletét, és a Veszprém Megyei Bíróság 3.Bf.360/2003/10. számú ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 7800 /hétezer-nyolcszáz/ Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s :

Az Ajkai Városi Bíróság a 2003. február 18-án kihirdetett B.335/2002/7. számú ítéletével társtettesként elkövetett környezetkárosítás bűntette miatt a felülvizsgálattal érintett I. r. terheltet 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 60.000 Ft pénzmellékbüntetésre, míg a II. r. terheltet 1 év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Tényállásként az alábbiakat állapította meg.

Az I. r. terhelt a 2000. július 5-én kelt adásvételi szerződéssel az eladótól megvásárolta a nevezett tulajdonát képező külterületi, erdő-művelési ágú, 044 hrsz.-ú, 5516 m² területű, 2,48 aranykorona értékű ingatlant. Az eladó ezen ingatlanra 46 bruttó köbméter (továbbiakban: btto.) m3 növedékfokozó gyérítés kitermelésére kapott engedélyt, amelynek tekintetében 2000. július 18-án a vevő javára engedményező nyilatkozatot tett.

Az engedélyezett gyérítési munkát az I. r. terhelt 2000. augusztus 21-ével bezárólag elvégeztette, majd a megvásárolt erdőingatlant a 2000. augusztus 25-én kelt adásvételi szerződéssel eladta a II. r. terheltnek.

Ezután az I. r. és II. r. terheltek 2000. szeptember 1. és 5. napja között ezen erdőrészről a gyérítésen túl engedély nélkül kitermeltettek 130 btto. m3 fenyő és akácfát, amelyet az I. r. terhelt részére szállítottak el.

A felülvizsgálati ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság által téves ítéletszerkesztés folytán az ítélet indokolásában tett következő ténymegállapításokat is.

A kérdéses földterületnek mintegy feléről tarvágással irtották ki az összesen mintegy 130 btto. m³-t kitevő akác és fenyőfát, ami a terület mintegy 95%-os letarolását jelentette (elsőfokú ítélet 5. oldalának első bekezdése).

A terheltek azzal, hogy 130 btto. m³ famennyiséget engedély nélkül vágattak ki, az élővilágot károsították, amely már csak újratelepítéssel hozható helyre (elsőfokú ítélet 6. oldalának utolsó bekezdése).

E tényállás alapján a városi bíróság a terheltek cselekményét az ellenük társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt emelt vádtól eltérően a Btk. 280. §-ának (1) bekezdése szerinti környezetkárosítás bűntettének minősítette, amelyet társtettesként valósítottak meg. Jogi indokolásában rámutatott, hogy az I. és II. r. terheltek egymás tevékenységéről tudva termelték ki a már a II. r. terhelt tulajdonában lévő ingatlanról a faállományt, amelyhez az erdők védelméről szóló 1996. évi LIV. tv. (továbbiakban erdőtörvény, vagy Ev. tv.) 60.§-ának (1) bekezdésében megkívánt engedéllyel nem rendelkeztek, s ezzel az élővilágot, ezáltal pedig - az 1995. évi LIII. tv. 4. §-ának értelmező rendelkezésénél fogva - a környezetet is károsították.

Így tehát az engedély nélküli fakivágással, (tarvágással) nem a vád szerinti lopás bűncselekményét, hanem a Btk. 280. §-ának (1) bekezdésébe ütköző környezetkárosítás bűntettét valósították meg.

Az elsőfokú ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - az I. r. terhelt és védője felmentés, míg a II. r. terhelt védője elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Veszprém Megyei Bíróság a 2004. március 16-án meghozott 3.Bf.360/2003/10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Az I. r. terhelt tekintetében a társtettesi megállapítást mellőzte azzal, hogy nevezett felbujtó, míg a II. r. terhelt a cselekményt tettesként követette el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A tényállást mindössze azzal egészítette ki, hogy a terheltek 2000. augusztus 25-én állapodtak meg az ingatlan visszavásárlásában is, és ugyanezen a napon kötöttek szerződést arra nézve is, hogy az I. r. terhelt rönkfát vásárolt a II. r. terhelttől.

A másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, miszerint a terheltek cselekményükkel a Btk. 280. §-ának (1) bekezdése szerinti környezetkárosítás bűntettét valósították meg. Ezen túlmenően rámutatott: a kiegészített tényállás mellett az is egyértelmű, hogy az I. r. terhelt aktívan működött közre a fakivágás intézésében. A szándéka arra irányult, hogy a részére erről a területről termeljék ki a fát, viszont tudta azt is, hogy a tarvágásra engedélyt nem kapott. A megkötött szerződések mögött tehát az a szándék húzódott meg, hogy a II. r. terhelt ezt az engedély nélküli fakivágást hajtsa végre. Mindez az I. r. terhelt részéről felbujtói magatartás volt, míg a II. r. terhelt tettesi magatartást valósított meg.

Fenti ítéletek tekintetében mind az I. r., mind pedig a II. r. terhelt perújítási indítvánnyal élt. A lefolytatott bizonyítás eredményeként a perújítást az Ajkai Városi Bíróság, illetve a Veszprém Megyei Bíróság a 2007. április 19-én jogerőre emelkedett B.193/2004/69. számú és Bf.572/2006/12. számú végzésével mindkét terhelt vonatkozásában elutasította.

Az alapügyben meghozott jogerős ítéletek ellen 2007. szeptember 20-i beadványában az I. r. terhelt a Be 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva a felmentése érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Emellett - az Alkotmánybírósághoz korábban benyújtott beadványára figyelemmel - a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság utólagos normakontroll végett alkotmánybírósági eljárást kezdeményezzen.

A részletesen indokolt, az Alkotmánybíróság határozataira, és a bíróságok közigazgatási és büntetőügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatára egyaránt hivatkozó kifejtés szerint elítélésére anyagi jogszabálysértéssel, valamint eljárási szabálysértéssel került sor.

Elsősorban azt fejtette ki, hogy bűnösségének megállapítása törvényes vád hiányában történt, mivel a vád tárgyává tett lopás bűntette és az ítéletben megállapított környezetkárosítás bűntette vonatkozásában tettazonosságot a két bűncselekmény eltérő jogtárgya és elkövetési magatartása miatt megállapítani nem lehet. A vádirat pedig a lopáson túlmenően a környezetkárosítás bűncselekményének törvényi tényállási elemeit nem tartalmazza. Ezért az eljáró bíróságoknak őt a lopás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában fel kellett volna mentenie, környezetkárosítás bűntettét pedig nem állapíthatták volna meg.