A Székesfehérvári Törvényszék Mf.20677/2016/11. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 239. §, 253. §] Bírók: Ébner Vilmos, Kaló Zsuzsanna, Tóth Andrea

ú

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Borbás Péter ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek,- a Zilahy és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe) által képviselt I.r. alperes neve (I.r. alperes címe) I. r. és a dr. Orbán Zsolt ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt II.r. alperes (I.r. alperes címe) II. r. alperesek ellen munkaviszony megszüntetése miatt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.753/2010/72. számú ítélete ellen felperes által 74. és 75. sorszámok alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 150.000,- (százötvenezer) Ft másodfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, annak megváltoztatását és módosított keresete teljesítését kérte. Szabálytalannak ítélete ama eljárást, amelynek keretében a munkáltatói intézkedés megszületett, illetve vitatta a joggyakorlási határidő megtartottságát is. Érdemben pedig azzal érvelt, hogy téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a vezetői és az orvosi felelősség nem választható szét, ezért a vezetői kötelezettség vétkes megszegése miatt nem a vezetői megbízást kell visszavonni, hanem a jogviszonyt kell felszámolni, mert a kollektív szerződés más elgondolásra épül, fegyelmi büntetésként elismeri a magasabb vezetői beosztás visszavonását is. A vezetőként elkövetett kötelezettségszegésekért tehát legfeljebb a vezetői megbízását lehetett volna visszavonni, a munkaviszony felszámolása ugyanis aránytalanul súlyos joghátrányt eredményez.

Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság pervezetési koncepciója nem volt érthető, hiszen azokat a tanúkat is kihallgatta, akik a nem vagyoni kártérítés körében tudtak nyilatkozni, ezt követően bizonyítás nem folyt, az eljárás mégis elhúzódott, amelyért a peres felek is felelősek, mert újabb és újabb beadványokat nyújtottak be. Kifogásolta, hogy a tanúkihallgatások, s a szembesítések nem az eljárási szabályoknak megfelelően zajlottak, mert a szembesítendő tanúk és a felek egyszerre voltak jelen a tárgyalóban, s a szembesítés kérdés-felelet formájában történt, így az eredménytelen maradt. Elsőfokú bíróság pedig figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes felajánlotta a hazugságvizsgálatot, erre vonatkozó bizonyítási indítványt azonban az elsőfokú bíróság indokolás nélkül mellőzte.

Érvelése szerint, az elsőfokú bíróság az ellentmondásokat sem tisztázta, nem vizsgálta a tanúk szavahihetőségét, s nem értékelte, hogy a felperes számos alperesi állítást okiratokkal cáfolt például, hogy "Révész elment a kongresszusra, H. Á, megfelelő számú műtétet kapott, T. nem a felperes küldte el". Álláspontja szerint a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a tanúk igazolták, R. és M. nem akart eltávozni, s nem tért ki arra, hogy M. L. és P. T. tanúvallomásában több bizonyítatlan, valótlan állítás van, amit a tanúk vallomására tett észrevételében részletesen rögzített.

Fenntartotta, eltávolítása egy koncepció mentén történt, ezért téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy tisztességes volt, hogy a munkáltató a vizsgálat megindulása után a munkaviszony megszüntetésére közös megegyezést ajánlott. Ez inkább diktátumnak minősül, hiszem az ajánlat megtételekor már 10 napja tartott a fegyelmi eljárás, s az eltávolítására vonatkozó döntés már megszületett azt megelőzően, hogy a fegyelmi tárgyalásra sor került volna.

A felmondás indokai körében arra hivatkozott, hogy az alperes nem bizonyította, hogy vétkes kötelezettségszegést követett el, mert a kollégák részéről nem volt elvárás az ügyelet teljesítése, egyébként pedig telefonon elérhető volt, s a beosztottak - szükség esetén - éltek ezzel a lehetőséggel. Az ügyeleti, készenléti feladatok ellátásával a kollégákat egyébként is csak csekély mértékben tehermentesítette volna.

A műtétek előjegyzésével kapcsolatos kifogásokat sem találta alaposnak, mert az az egységszintű működési szabályzat szerint valósult meg, s figyelmen kívül maradt, hogy az egészségügyben a betegek még azonos betegséggel sem azonos várakozási idővel kerülnek műtétre, s ez intézményi szinten sem biztosítható, a műtét lehetséges időpontját ugyanis számos tényező befolyásolja. A működési szabályzat előírásait betartotta, s a tanúk egy része akként nyilatkozott, hogy e szabályzat megalkotása és betartatása szükséges volt.

A reggeli kezdéssel kapcsolatos feszültségek kapcsán előadta, hogy a főorvos munkakezdésének időpontját is az egységes működési szabályzat rendezte, s hosszú idő óta ennek megfelelően működött az osztály. A reggeli műtét előtti feszültséget nem a főorvos munkakezdésének ideje generálta, az elsőfokú bíróság az ezzel kapcsolatos problémát felnagyította, s kizárólag a tanúvallomásokra hagyatkozott, s nem tett említést, hogy miként vette figyelembe J. és D. vallomását.

Okszerűtlennek értékelte a bizonyítékok értékelését, a beosztottakkal szembeni konfliktusos magatartás megítélése körében is, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azokat a cselekedeteket, amelyeket a felperes az osztályközösség érdekében hajtott végre, így az lőreléptetéseket, kitüntetésre való javaslatokat, ösztönzőket, a szakmai előmenetel segítését, alapítványi támogatások biztosítását.

Szóvá tette az ítélet pontatlanságait is, amely szerint a tanúfelsorolásból kimaradt Sz. L. és K., illetve hogy az O. E. P. a sebészeti osztályt érintően nem 31.662.400,- Ft-ot, hanem 23.056.550,- Ft-ot igényelt vissza. Alaptalannak tartotta azt a tényállítást, hogy az úgynevezett fix kontrollidőpontokat megszüntette s, hogy az osztályértekezlet nem 2010. szeptember 10-én, hanem 2010. szeptember 20-án került megtartásra.

A II. r. alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte rendkívül részletes előkészítő iratban - a releváns bizonyítékok értékelésével és bemutatásával - kívánva alátámasztani azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével hozta meg a döntését.

A másodfokú bíróság egy ízben már az ügyben döntött, részítéletével megállapította, hogy a I. r. alperes jogellenesen, az alaki szabályok megsértésével szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek levonásokkal terhelten 4.887.657,- Ft-ot, valamint levonásmentesen 2.346.722,- Ft-ot. Az I. r. alperessel szemben hozott keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta, a felperesi kártérítési igény tekintetében pedig az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárás megismétlését rendelte el.

Az alperes felülvizsgálati és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria a másodfokú részítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasította. A Kúria leszögezte, hogy a munkáltatói intézkedést nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni, és tévedett a másodfokú bíróság amikor a munkáltatói intézkedést fegyelmi határozatnak, az abban foglalt szankciót fegyelmi büntetésnek tekintette, mert az ténylegesen rendkívüli felmondásnak minősült. Rögzítette, hogy a munkáltatói intézkedést a munkáltatói jogkörgyakorló hozta meg, amely megfelel az eljárási, alaki követelményeinek, így a megismételt eljárásban kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a felperes terhére rótt kötelezettségszegések egyenként és összességükben indokoltan vezetettek-e a rendkívüli felmondás kiadásához, történt-e rendeltetésellenes joggyakorlás.