A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40442/2008/7. számú határozata. Bírók: Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes, Tibold Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.24013/2006/22., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40442/2008/7.*, Kúria Gfv.30302/2009/4. (BH+ 2010.11.503)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.442/2008/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bárdos Rita ügyvéd felperesnek dr. Pintér András Pál ügyvéd által képviselt I. rendű, a dr. Karczagi-Mészáros Ügyvédi Iroda által képviselt II. rendű alperesek ellen, amely perbe a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda által képviselt az I. rendű alperes, a Hargitai-Mezőfi Ügyvédi Iroda által képviselt a II. rendű alperes pernyertessége érdekébe beavatkozott, a Pest Megyei Bíróság 2008. április 30. napján kelt 7.G.24.013/2006/22. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes keresetét a II. rendű alperessel szemben elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 320.500,- (Háromszázhúszezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A P. Kft. és az I. rendű alperes 2004-ben közúti fuvarozási keret-megállapodást kötöttek; ennek megfelelően a P. Kft. megbízást adott az I. rendű alperesnek műszaki cikkeket tartalmazó rakomány Székesfehérvárról Olaszországba történő szállítására. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel kötött fuvarozási szerződést, aki a tényleges fuvarozást elvégezte. A II. rendű alperes az árut 2005. november 6-án vette át a P. Kft. telephelyén, a teljes rakomány súlya bruttó 13.719,4 kg volt, a teljes rakomány értéke 149.344,8,-EUR. A II. rendű alperes a szállítás során Velencénél egy S. benzinkútnál megállva pihenőidejét töltötte, amikor arra ébredt, hogy könnyezik és ég a szeme, émelyeg és nagyon köhög. A fülkéből kiszállva észlelte, hogy a ponyvát felvágták és onnan 402 db DVD lejátszót vittek el. A hiányzó áru értéke 28.233,51,-EUR volt, míg a bruttó súlya 2.343,31 kg.

A felperes 2006. január 17-én a P. Kft.-vel kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a kárt megtérítette, ezért a perbeli követelést a károsult rá engedményezte.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2006. augusztus 30-án benyújtott keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 5.913.733,37,-Ft tőke, ennek 2005. november 8-tól a kifizetés napjáig évi 5 % mértékű késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló - Genfben az 1956. évi május hó 19. napján kelt - Egyezmény (CMR) 17. cikk 1. pontja alapján.

Előadta, hogy a kár nemzetközi árufuvarozás során keletkezett, ezért figyelemmel az elveszett tömegű árut és a súlykorlátozást, a fenti összeg jár a részére.

Az I. rendű alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte a CMR 17. cikk 2. pontjára hivatkozással, mert álláspontja szerint az áru elveszését olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és annak következményeit nem állt módjában elhárítani.

Az I. rendű alperes beavatkozója ellenkérelmében csatlakozott az I. rendű alpereshez.

A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen kérte a per megszüntetését és a felperes perköltségben való marasztalását a CMR II. fejezet 3. cikkére való hivatkozással. Másodlagosan kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását hivatkozva a CMR 17. cikk 2. pontjában meghatározott mentesülésre.

Előadta, hogy benzinkút mellett, megfelelően megvilágított, belátható pihenőhelyen állt meg a gépkocsivezető. Álláspontja szerint a gépkocsivezető jóhiszeműen, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, nem sértette meg sem a CMR szabályait, sem a fuvarozási megbízásban foglaltakat.

A II. rendű alperes beavatkozója ugyancsak kérte a felperes keresetének az elutasítását, hivatkozva a CMR 17. cikk 2. pontjában meghatározott mentesülési okra.

Az elsőfokú eljárás alatt a II. rendű alperes beavatkozója a felperes részére 3.573.374,-Ft összegű kártérítést átutalt, ezért a felperes a keresetét 2.340.359,-Ft tőkére és járulékaira szállította le.

A Pest Megyei Bíróság a 2008. április 30. napján kelt 7.G.24.013/2006/22. számú ítéletében kötelezte az I. és a II. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 2.340.359,-Ft-ot, és ennek 2005. november 8. napjától a kifizetés napjáig a külön jogszabályban meghatározott kamatot, valamint 354.900,-Ft illetéket és 300.000,-Ft + áfa ügyvédi munkadíjat.

Határozatában indokolásában rögzítette, hogy a nemzetközi árufuvarozási szerződésre tekintettel a fuvarozó felelősségét a CMR 17. cikk 1. pontja, még a mentesülést a 17. cikk 2. pontja határozza meg. Mivel az áru a felvétele és kiszolgáltatása között veszett el, ezért a fuvarozó felelőssége a CMR 17. cikk 1. pontja szerint fennáll.

Az I. rendű alperest terhelte a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy az áru elveszését olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el és amelynek következményeit nem állt módjában elhárítani.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a klasszikus külső elháríthatatlan okokon pl. földrengés, villámcsapás, árvíz, lehetőség van vis major megállapítására emberi tényezők megjelenésekor is. Azonban ezen emberi tényezőknek olyannak kell lennie, amely az ember életét befolyásoló magasabb jogszabályi vagy erkölcsi követelményeknek megfelel. Ilyen eset lehetséges segítségnyújtás, illetve hatósági személy jelzésére történő megállás, azonban a perbeli esetben ilyen magasabb erkölcsi követelmény nem merült fel. Mivel a II. rendű alperes sofőrjének magatartása, amely szerint nem őrzött parkolóban állt le, nem tekinthető olyan körülménynek, amely alkalmat adna, hogy a fuvarozó a felelősség alól mentesüljön, ezért az elsőfokú bíróság a fuvarozó felelősségét az elveszett áruért megállapította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a CMR 3. cikke nem ellentétes a Ptk. 498. § (2) bekezdésében foglaltakkal, hanem azt megerősíti. A CMR 3. cikke nem zárja ki, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 498. § (2) bekezdésében írt egyetemlegességet alkalmazza. A Ptk.-ban írt egyetemleges felelősség lehetőséget ad, hogy a kárt szenvedett fél közvetlenül a fuvarozó vagy annak alvállalkozója felé forduljon igénye érvényesítésével. A CMR 3. cikke azt a lehetőséget biztosítja, hogy a címzett ne csak a közvetlen fuvarozást végző felé fordulhasson kártérítési igényével, hanem afelé is, akivel a fuvarozási szerződést kötötte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. és a II. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek a felperes kárát megtéríteni.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte a felperes keresetének a II. rendű alperessel szemben történő elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.