62012CO0016_INF[1]

A Bíróság (hetedik tanács) 2012. július 6-i végzése. Hermes Hitel és Faktor Zrt kontra Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Gyulai Törvényszék - Magyarország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az uniós jog általános elvei - Erdőtörvény - Az uniós joghoz való kapcsolódás hiánya - A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya. C-16/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2012. július 6.( * )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Az uniós jog általános elvei – Erdőtörvény – Az uniós joghoz való kapcsolódás hiánya – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya”

A C-16/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gyulai Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2012. január 13-án érkezett, 2012. január 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Hermes Hitel és Faktor Zrt.

és

a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: J. Malenovský tanácselnök, Juhász E. és D. Šváby (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog általános elveinek, különösen a jogbiztonság elvének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Hermes Hitel és Faktor Zrt., valamint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet között folyamatban lévő, jelzálogjog tárgyát képező ingatlanok „forgalomképességének” megállapítása iránt indított perben terjesztették elő.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

3 A Fejér megyei bíróság ítéletével kötelezte a Magyar Államot annak tűrésére, hogy az alapeljárás felperese a Magyar Hitelbank rt. és a Móri Állami Gazdaság között 1992. március 31-én kötött kölcsönszerződés alapján fennálló követelését az állam kizárólagos tulajdonát képező, magyar területen fekvő ingatlanokból végrehajtás útján kielégítse.

4 A Fővárosi ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság ezen ítéletet helybenhagyta.

5 A Fejér megyei bíróság az ítéletek alapján 2009. július 7-én végrehajtási lapot bocsátott ki, és az önálló bírósági végrehajtó megkeresésére a földhivatal a végrehajtási lappal érintett ingatlanokra 2009. július 13-án az alapeljárás felperesének követelése címén 517 590 636 HUF erejéig végrehajtási jogot jegyzett be.

6 Az alapeljárás felperese az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: erdőtörvény) 2009. július 10-i hatálybalépése miatt azonban nem tudta érvényesíteni az ingatlanokon fennálló jelzálogjogát, mivel e törvény bizonyos erdőterületeket – köztük mintegy ötven lefoglalt ingatlant – „forgalomképtelennek” nyilvánított, megakadályozva ezáltal a nyilvános árverésen való értékesítésüket.

7 Az alapeljárás felperese ezt követően jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránti keresetet nyújtott be a Magyar Állam ellen. E keresetet első fokon és a fellebbezési eljárásban is elutasították azzal az indokkal, hogy nem tekinthető úgy, hogy az állam vagyoni előnyt szerzett, mivel – még ha e törvény az alapeljárásban szóban forgó területeket „forgalomképtelennek” is nyilvánítja – az azokat terhelő jelzálogjog fennmarad.

8 Ezt követően az alapeljárásban érintett jogosult új, annak megállapítása iránti kérelemmel fordult a polgári bírósághoz, hogy a jelzálogjog tárgyát képező ingatlanok „forgalomképesek”.

9 A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az erdőtörvény összeegyeztethető-e az uniós jog általános elveivel, közelebbről a jogbiztonság, a bizalomvédelem, a visszaható hatály tilalma, a hatalmi ágak szétválasztása és a jogállamiság elvével.

10 A hatalmi ágak szétválasztása miatt a kérdést előterjesztő bíróság azonban úgy véli, nincs feljogosítva az alapeljárásban kérdéses nemzeti törvény mellőzésére mindaddig, amíg a Bíróság nem határoz annak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.

11 E körülmények között a Gyulai Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell-e értelmezni az uniós jog alapelveként számon tartott jogbiztonság és jogos elvárás elvét, mint ami megakadályozza a tagállamot olyan jogszabály alkotásában, amely a tagállam által tulajdonosi minőségében kötött szerződés tartalmát az állammal szerződő fél terhére megváltoztatja a szerződés tárgyának »forgalomképtelenné« minősítésével, s ezzel a szerződésből eredő jogok érvényesítését az állammal szerződő fél számára lehetetlenné teszi?

2)      Ha az első kérdésre a válasz igenlő, úgy a nemzeti bíróság a közösségi hűségnek az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk[ének] (3) bekezdésében foglalt elvéből és az Európai Unió Bírósága által követett gyakorlatból következően köteles-e mellőzni a »forgalomképtelenné« minősítésről rendelkező nemzeti jogszabályt, s a szerződés tárgyát a nemzeti jogszabállyal szemben »forgalomképessé« minősíteni?”

A Bíróság hatásköréről

12 A Bíróság eljárási szabályzata 92. cikke 1. §-ának és 103. cikke 1. §-ának megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

13 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság az uniós jogot kizárólag a számára biztosított hatáskörökön belül értelmezheti (lásd a C-400/10. PPU. sz. McB.-ügyben 2010. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-8965. o.] 51. pontját, valamint a C-483/11. és C-484/11. sz., Boncea és társai egyesített ügyekben 2011. december 14-én hozott végzés 32. pontját).

14 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint akkor, ha valamely nemzeti szabályozás az uniós jog hatálya alá esik, a Bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban meg kell adnia minden értelmezési segítséget, hogy a nemzeti bíróság meg tudja állapítani e szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, amelynek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. Ellenben a Bíróság nem rendelkezik ilyen hatáskörrel egyrészről akkor, ha az alapeljárás tárgyának egyetlen olyan eleme sincs, amely az uniós joghoz kapcsolódna, másrészről pedig akkor, ha az értelmezni kért szabályozás nem tartozik az uniós jog keretébe (lásd a C-299/95. sz. Kremzow-ügyben 1997. május 29-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2629. o.] 15. pontját, valamint a C-361/07. sz. Polier-ügyben 2008. január 16-án hozott végzés 10. és 11. pontját).

15 Ami az uniós jog általános elveiből, valamint az alapvető jogok védelméből eredő követelményeket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok minden olyan esetben kötik a tagállamokat, amikor az uniós jogot kell alkalmazniuk (lásd ebben az értelemben a C-555/07. sz. Kücükdeveci-ügyben 2010. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-365. o.] 23. pontját és lásd a C-457/09. sz. Chartry-ügyben 2011. március 1-jén hozott végzés [az EBHT-ban még nem tették közzé] 22. pontját).

16 Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapeljárás a nemzeti jog olyan rendelkezéseire vonatkozik, amelyek tisztán nemzeti összefüggésben alkalmazandók, és az alapügy nincs kapcsolatban az uniós joggal.

17 Az alapeljárás ugyanis egy magyar társaság és egy állami szervezet, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet között van folyamatban bizonyos Magyarországon lévő, a Magyar Állam tulajdonában álló, az erdőtörvény alapján „forgalomképtelennek” nyilvánított ingatlanokon fennálló jelzálogjog érvényesítését illetően. E jogvitának egyetlen olyan eleme sincs, amely az EUM-Szerződés rendelkezései által érintett helyzetek valamelyikéhez kapcsolódna.

18 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy érvel, hogy az erdőtörvény alkalmazása azért is tűnik vitathatónak, mert az EUSZ 3. cikk szerinti belső piac létrehozásával ellentétes eredményre vezet, és mert „[a]kadályozza a tőke szabad mozgását, amennyiben a befektetők, ha nem számíthatnak arra, hogy a tagállam nem avatkozik be jogalkotással a megkötött szerződéseikbe reájuk hátrányosan, tartózkodni fognak attól, hogy az érintett tagállamban befektessenek, ami az adott tagállam mellett az egész Unió gazdaságát hátrányosan érintheti”.

19 E tekintetben ki kell azonban emelni, hogy ezen, a tőke szabad mozgására gyakorolt hatás egyáltalán nem e törvényből ered, hanem azon az előfeltevésen alapul, hogy a Magyar Állam a jövőben jogalkotási tevékenységével az állam Unióból érkező szerződéses partnerei hátrányára beavatkozhat a jövőbeli szerződésekbe.

20 Meg kell állapítani, hogy ezen, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott, a tőke szabad mozgására gyakorolt hatás pusztán hipotetikus. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság nem határozhat az uniós jog általános elveinek állítólagos megsértéséről, amennyiben olyan jogvitáról van szó, amelynek egyetlen olyan eleme sincs, amely a Szerződés rendelkezései által érintett helyzetek valamelyikéhez kapcsolódna. A Szerződés által biztosított szabadságok gyakorlásának pusztán hipotetikus lehetősége nem jelent olyan elegendő kapcsolatot, amely igazolná az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazását (a C-361/97. sz. Nour-ügyben 1998. május 25-én hozott végzés [EBHT 1998., I-3101. o.] 19. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 E körülmények között az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §-a alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Gyulai Törvényszék által feltett kérdések megválaszolására.

A költségekről

22 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Gyulai Törvényszék (Magyarország) 2012. január 4-i határozatával feltett kérdések megválaszolására.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: magyar.