BH 2001.9.408 Nem valósítja meg a személyi szabadság megsértésének a bűntettét, aki a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és a helyszínről menekülő személyeket a gépkocsijával üldözőbe veszi, őket elfogja, majd a csomagtartóba kényszerítve a lakására szállítja, és nyomban értesíti a rendőrséget [Btk. 10. § (1) bek., 175. § (1) bek., Be. 91. § (5) bek.].

A városi bíróság az 1998. november 10-én kelt ítéletével 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt az I. r. terheltet 160 napi tétel pénzbüntetésre, míg a II. r. terheltet 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

1998. március 7-én a fiatalkorú G. Sz., T. Z., G. G. és F. Z., valamint Ny. Gy. névnapi italozás után 21 óra 30 perc körüli időben hazafelé indultak. Útközben hangoskodtak, énekeltek. Amikor az I. r. terhelt lakása előtt haladtak el, a fk. G. Sz. az I. r. terhelt kerítése mellé ültetett öt darab nyírfacsemete közül egyet vagy kettőt kitört. A terheltek felfigyeltek a hangos éneklésre, zajongásra, majd észlelték a facsemete megrongálását. Az I. r. terhelt személygépkocsijával a terheltek a társaság után indultak, hogy őket felelősségre vonják. Ötszáz méter megtétele után utolérték őket, és ekkor az I. r. terhelt hangosan kiabálva kérdezte, hogy melyikük törte ki a facsemetét. Ezután a fk. G. G.-t, a fk. G. Sz.-t és a fk. T. Z.-t egy-egy alkalommal arcul ütötte, amitől azok a földre kerültek. A fk. F. Z. és a fk. G. G. a helyszínről elszaladtak, őket az I. r. terhelt futva követte, eközben a II. r. terhelt a távozni kívánó többi személyt ütésre emelt kézzel felszólította, hogy maradjanak a helyükön. Az I. r. terhelt rövidesen visszaérkezett, és ekkor felszólította a fk. G. Sz.-t és a fk. T. Z.-t hogy szálljanak be a gépkocsi csomagtartójába, miközben az I. r. terhelt G. Sz. hátát megütötte. A csomagtartó fedelét rájuk zárták, visszamentek az I. r. terhelt lakására, a gépkocsival beálltak az udvarra, és a rendőrséget értesítették. A gépkocsi csomagtartójának a fedelét felnyitották, azonban a sértetteket nem engedték kiszállni a csomagtartóból. A rendőrség kb. tíz perc múlva érkezett a helyszínre, amikor a sértettek kiszállhattak a csomagtartóból.

Az elsőfokú ítélet ellen a terheltek és a védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A megyei bíróság az 1999. május 11-én kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltekkel szemben kiszabott pénzbüntetést egy-egy évi próbaidőre felfüggesztette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terheltek és védőjük az első- és másodfokú bíróság határozata ellen a Be. 284. §-ának (1) bekezdésére alapozott felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az indítványban előadták, hogy az ítéleti tényállás szerint a személyi szabadság megsértése nem valósult meg, mert a terheltek a sértetteket azért fogták el, hogy őket a rendőrségnek átadják, aminek a legrövidebb időn belül eleget is tettek, ezért nem terjeszkedtek túl a Be. 91. §-ának (5) bekezdésében írt jogosultságon, mely szerint a bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja, azonban köteles haladéktalanul a rendőrségnek vagy ügyészségnek átadni.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvány elutasítását, illetve az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályban tartását indítványozta. Indítványában kifejtette, hogy a Be. 91. §-ának (5) bekezdése nem ad felhatalmazást az elfogásnak az emberi méltóság megsértésével, megalázó módon történő végrehajtására. A terheltek túlterjeszkedtek az őket megillető jogosultságon, amelynek szükségessége egyébként is kérdéses volt, mivel ismerték a sértettek személyét.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terheltek büntetőjogi felelősségét.