A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21183/2010/5. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. §, 20. §, 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 203. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.21.183/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt alperes ellen közérdekű adatok kiadása iránt a Budakörnyéki Bíróság előtt 9.P.20.808/2009. számon megindított és a Pest Megyei Bíróság 5.Pf.20.576/2010/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes állományába tartozó rendőr által készített videofelvétel kiadása iránti keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 8.000 (nyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. augusztus 26-án kelt levelében a 2009. július 4-én ..-en tartott köztéri rendezvénnyel kapcsolatban foganatosított rendőri intézkedés során történtekkel összefüggésben közérdekű adatok kiadását kérte az alperestől, aki azt közölte, hogy a .. közvetlen irányításával látta el a szolgálati feladatokat, ezért a kért adatokról a .. vezetője tud tájékoztatást adni.

2009. augusztus 31-én előterjesztett keresetében a felperes a korábban megjelölt közérdekű adatok kiadására kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül írásban hozza a felperes tudomására a kényszerítő eszközök alkalmazásáról szóló jelentéseket, valamint a parancsnoki kivizsgálások anyagát, a személyes adatok feltüntetése nélkül. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avtv.) 19. § (4) bekezdése és 3. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a kényszerítő eszközöket használó rendőr adatai személyes adatoknak tekintendők, amelyek nyilvánosságra hozatalához hozzájárulásuk szükséges és nem áll fenn olyan közérdek, amely miatt elrendelhető lenne a személyes adatok nyilvánosságra hozatala. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 20. § (2) bekezdését nem tartotta alkalmazhatónak, mert a felperest nem vonták rendőri intézkedés alá. Mivel a perbeli eseménnyel összefüggésben büntetőeljárás van folyamatban, ezért a videofelvételek, mint tárgyi bizonyítékok, csak az érintett személy jogainak gyakorlása érdekében vagy hatósági eljárás során használhatók fel. Maguk a felvételek személyes adatokat is tartalmazhatnak, ezért nem adhatóak ki. Az elsőfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a felperes elzárkózott a felvételek személyes adatok eltávolításával történő kiadásától.

Az előállított személyek nevét személyes adatnak minősítette, amelyek kiadásához az érintett hozzájárulása lenne szükséges. A kényszerítőeszközöket használó rendőrök neve, rendfokozata, azonosító száma tekintetében megállapította, hogy a felperes jogi érdekét nem igazolta.

A fentieket meghaladóan a felperes által kért közérdekű adatok kiadására kötelezte az alperest.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és arra kötelezte az alperest: adja ki a felperesnek 15 nap alatt a 2009. július 4. napján, ..-en tartott rendezvényen, az alperes állományába tartozó, kényszerítőeszközöket alkalmazó rendőrök nevét, rendfokozatát és azonosító számát, valamint 30 nap alatt a rendezvényen, a rendőrök vagy más személyek életét, testi épségét, vagyonbiztonságát közvetlenül veszélyeztető támadásról, az alperes állományába tartozó rendőr által készített videofelvételeket olyan formában, hogy az átadást megelőzően a videofelvételeken látható nem rendőr résztvevők személyes adatait, valamint azon rendőrök képmását, akiknek azonosító száma leolvasható, tegye az alperes felismerhetetlenné. Egyebekben helybenhagyta az első fokú ítéletet. A másodfokú perköltségről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik.

A jogerős ítélet egyetértett az első fokú ítélettel abban, hogy nem maga a közfeladatot ellátó rendőri szerv feladat- és hatáskörében eljáró rendőr, hanem a szerv rendelkezik önálló feladatkörrel, hatáskörrel, aminek az a következménye, hogy az érintett személyre vonatkozó adatot a szervtől kell igényelni, és nem az érintett személytől. Azonban ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a rendőr feladatkörével összefüggő személyes adata ne tartozna az Avtv. 19. § (4) bekezdésének hatálya alá. Az adatvédelmi biztos 1234/H/2006. számú ajánlására utalva kifejtette, hogy az Avtv. 19. § (4) bekezdése azon közfeladatot ellátó szerv alkalmazottaira vonatkoznak, akiknek tevékenysége az adott közfeladatot ellátó szerv, jogszabályban nevesített feladatkörébe tartozik. Az Rtv. VI. fejezetében előírtak feljogosítják a rendőrt az intézkedése során kényszerítőeszközök alkalmazására. Ebből következően, akik a perbeli időpontban és helyszínen kényszerítőeszközöket használtak, az alperes feladat- és hatáskörében eljáró személyeknek minősülnek. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a rendőrnek a feladatkörrel összefüggő személyes adatai közé tartoznak az azonosítását szolgáló adatok, illetve a konkrét tevékenységéhez fűződő adatok. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 203. § (3) bekezdése, a 7.sz. melléklet I/A. és IV. pontja, valamint az Rtv. 20. §-a alapján a felperes által kiadni kért személyes adatokról megállapította, hogy az alperes feladatkörében eljáró kényszerítőeszközöket alkalmazó rendőrök beazonosíthatóságát eredményező, így az Avtv. 19. § (4) bekezdése alapján közérdekből nyilvános adatok. Rámutatott, hogy az Avtv. 3. § (4) bekezdésében megkívánt közérdeket az Avtv. 19. § (4) bekezdése nevesíti.

A jogerős ítélet a videofelvételekkel kapcsolatban megállapította, hogy ha egy adott adat közérdekből nyilvános személyes adat, akkor annak megismerésére nem lehet az Avtv-től eltérő feltételeket előírni. Az Rtv. 42/A. § (1) bekezdése, illetve a 42. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek nem kell fennállnia a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerésére vonatkozó kérelem esetén. A jogerős ítélet szerint az Avtv. 20. § (4) bekezdése alapján a kért videofelvétel kiadására úgy nyílik törvényes lehetőség az Avtv. 3. § (4) bekezdésének figyelembe vételével, hogy ha az igénylő a felperes által meg nem ismerhető személyes adatokat, tehát a helyszínen tartózkodó, nem a rendőrség állományába tartozó állampolgárok személyes adatait előzetesen felismerhetetlenné teszik. Az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben kifejtette, hogy a felperes nyilatkozata nem értelmezhető oly módon, hogy elzárkózott volna a személyes adatok eltávolítását követően rendelkezésre álló felvételek átvételétől. Megállapította, hogy amennyiben a felvételen látható az érintett rendőr azonosító jelvénye, azonosító száma, amelynek ismerete kevésbé korlátozza a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogát, a rendőr képmása nem tekinthető közérdekből nyilvános adatnak, mert ebben az esetben nem ez a cél elérésének alkalmas, legenyhébb eszköze. Amennyiben azonban az azonosító szám nem látható, a képmás hordozza azt a közérdekű információt, amely létrehozza a kapcsolatot a közfeladat és az azt ellátó személy között. Hangsúlyozta: önmagában az, hogy a felvétel készítésének helyszínéül közterület szolgált, illetve, hogy a magánszemélyek által a helyszínen rögzített felvételek az interneten hozzáférhetőek, nem változtat a felvételen szereplő személyes adatok jellegén.