3007/2014. (I. 31.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.565/2012/7. számú és az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.87/2011/22. számú ítélete, valamint a Heves Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár 24578-10-2103/2010. számú és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 86733-95-995/3/2010. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.565/2012/7. számú ítéletének, az Egri Munkaügyi Bíróság közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során hozott 4.M.87/2011/22. számú ítéletének, valamint a Heves Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár (korábban Észak-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár) 24578-10-2103/2010. számú és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 86733-95-995/3/2010. számú határozatának alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat.

[2] Az alapügyben az elsőfokú egészségbiztosítási pénztár az indítványozó - az alapper felperese - biztosítási jogviszonyát törölte és számára a gyermekgondozási díj folyósítását megszüntette. A határozat indokolása szerint az indítványozó és a foglalkoztató által megkötött munkaszerződés lényegében a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás megszerzése céljából lett létrehozva. A fellebbezés folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A bíróság közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[3] Az indítványozó véleménye szerint a közigazgatási határozatok törvénytelenek voltak, mivel az eljáró hatóságok nem tárták fel kellő alapossággal és mértékben a tényállást, nem vizsgálták a tényleges munkavégzést és ezzel összefüggésben bizonyítási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Álláspontja szerint sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásban nem sikerült az alperesnek bizonyítania, hogy a felperesek közötti jogviszony kizárólag azért jött létre, hogy az indítványozó magasabb összegű gyermekgondozási díjra szerezzen jogosultságot. A hatóságok mindezt csak a körülményekből vélelmezték, aminek következtében a bíróságok tévesen vontak le következtetéseket. Az indítványozó szerint a határozatok azért sértik az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését (hatalommegosztás elve) és 25. cikk (2) bekezdés b) pontját (a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről), mert az eljáró bíróság a közigazgatási hatóságok által el nem végzett bizonyítási eljárást pótolta és helyettük tárta fel a tényállást. Álláspontja szerint mivel a bíróság az ítélethozatal előtt nem hallgatta meg, sérült a jogorvoslathoz való joga is.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek.

[5] Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül került benyújtásra, és az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel.

[6] A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során a testület különösen az Abtv. 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket vizsgálja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett, a perben felperesként szereplő magánszemély nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (lásd pl.: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).

[7] Az indítványozó alkotmányjogi panasza a kifogásolt ítéletek, és az azt megelőző hatósági, valamint bírósági eljárás felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó a hatóságok és a bíróságok egyes bizonyítási cselekményeit nem tartja megfelelőnek, a bíróságok eljárását kritizálja és azt várja el az Alkotmánybíróságtól, hogy másként értékeljen bizonyítékokat, mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül a bíróságok által eldöntött tény- és jogkérdéseket. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének (jogorvoslathoz való jog) sérelmének alátámasztására az indítványozó az ítéletekkel, illetve a bírósági és hatósági eljárásokkal szembeni kifogásait fogalmazza meg, alkotmányossági érvelést azonban az indítvány nem tartalmaz. Sem az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében, sem az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt alaptörvényi rendelkezés továbbá nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben foglalt jogának.

[8] Mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában foglalt követelménynek, továbbá az indítvány alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2014. január 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1273/2013.