A Kúria Mfv.10565/2012/7. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 54. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A mindösszesen 6 munkanap és két fizetett szabadság napig tartó munkavégzésre létrejött biztosítási jogviszony törlése nem volt jogszabálysértő, ezért az ezt kimondó társadalombiztosítási határozatot támadó keresetet elutasító bírósági döntés helytálló. A felperest a férje gazdasági társaságában, ami a saját 2 szobás lakásukban működött, jelentették be biztosítottnak munkaszerződés megkötésével. A 6 munkanap elteltével a felperes táppénzes állományba került, majd 1 hónap múlva világra hozta második gyermekét. Ezen biztosítási jogviszonyban - ami a gyed összegét emelhette volna - a munkavégzés tényét nem bizonyították, ezért került sor az elutasításra. 1997. LXXX. Tv. 54. § (1), 1952. III. Tv. 206. § (1), 1952. III. Tv. 336/A. § (1), 1952. III. Tv. 336/A. § (2)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.565/2012/7.szám

A Kúria a dr. Aranyosi Richárd ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a jogtanácsos által képviselt Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt az Egri Munkaügyi Bíróságon 4.M.87/2011. szám alatt indított és az Egri Munkaügyi Bíróság 2012. április 25-én kelt 4.M.87/2011/22. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.87/2011/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek az alperesnek fejenként 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek egyetemlegesen a magyar államnak külön felhívásra 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A Regionális Egészségbiztosítási Pénztár 5/2010.Nytsz. határozatával a Kft. foglalkoztató nyilvántartásában biztosítottként szereplő I.r.felperes biztosítási jogviszonyát 2010. január 11. napjától törölte, majd eljárásjogi szabályok megsértése miatt a határozata visszavonásra került. 6/2010.Nytsz. alatt azonban a biztosítási jogviszonyt törlő határozatot ismételten meghozta. A fellebbezés folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár 86733-95-995/3/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint azért került sor a törlést kimondó döntés meghozatalára, mert a biztosítást eredményező foglalkoztatás tényét nem találták megállapíthatónak. Tényként állapította meg mindkét fokú közigazgatási szerv, hogy 2005. októbertől 2009. novemberig különböző munkáltatóknál állt alkalmazásban a biztosított, majd 2009. november 28-tól 2010. január 10-ig munkanélküli ellátásban/keresetpótló juttatásban részesült. 2010. január 11-től létesített a Kft-vel munkaviszonyt, amely a lakhelyével azonos telephelyen működött, férje a kft. tagja. Az I.r. felperes ugyan várandós volt, terhességének utolsó szakaszában volt, azonban a foglalkoztatás előtt előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot nem végeztek. Ténylegesen a jelenléti ív tanúsága szerint hat munkanap, és két nap fizetett szabadságot követően táppénzes állományba került, majd 2010. február 15-én megszületett második gyermeke.

Az egészségbiztosítási pénztár megállapításai szerint figyelemmel arra is, hogy a Kft. sem az I.r.felperes alkalmazása előtt, sem utána nem alkalmazott irodai adminisztrátort, lényegében a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás megszerzését célzóan hozták létre a munkaszerződést. A biztosítási jogviszony létrejöttét azonban a munkaszerződés megkötése a járulékfizetési kötelezettség maradéktalan teljesítése önmagában nem alapozta meg.

A határozatot mind a foglalkoztató, mind a biztosított keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt. Vitatta azt, hogy a jogviszonyt csak a magasabb összegű társadalombiztosítási juttatás érdekében hozták létre, állították, hogy a foglalkoztatás ténylegesen fennállt. Hivatkoztak az eljárás során elkövetett eljárásjogi szabályszegésekre, míg az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.87/2011/22. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság utalt a felek által kötött munkaszerződés tartalmára, a munkáltatónál rendszeresített jelenléti ív bejegyzéseire, valamint a tanúk vallomásában foglaltakra. Mérlegelve a bizonyítás anyagát, azt, hogy a munkavégzés helye a cég székhelye, azaz az I. rendű felperes lakóhelye volt. Arra a megállapításra jutott, hogy az I. rendű felperes a jelenléti ív tanúsága szerint a munkaszerződés megkötését követően mindösszesen 6 munkanapot rögzített tényleges munkavégzésként, amelyet a saját lakásában teljesített. Ezen időszak alatt annak a megállapítása, hogy munkáját az előírt munkaidőben folyamatosan a munkáltató széles körű utasítása és ellenőrzési joga mellett végezte, nem megállapítható, hiszen mellette mindösszesen a házastársa végzett munkát. Ezen időszak alatt a felperes két nap időarányos szabadságot is igénybe vett. Az I. rendű felperes január 21. napjától kezdődően a gyermeke születéséig, február 15-ig pedig munkát már nem végzett.

Peradat, hogy a II. rendű felperes ilyen munkakörben az I. rendű felperes foglalkoztatását megelőzően és azóta sem alkalmazott más munkavállalót. Nem is alkalmazhat, hiszen az életszerűtlen, hogy a kétszobás lakásban, ahol a házastársak élnek, gyermeket - gyermekeket nevelnek - egy idegen adminisztrátor munkaerőt foglalkoztatnának. A bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes szülését megelőzően kb. egy hónappal megkötött munkaszerződés érvényesen nem jött létre, az színlelt szerződés volt, s ténylegesen nem munkavégzésre irányult. Tehát az alperesi közigazgatási határozat a jogszabálynak megfelel, ezért mindkét felperes keresetét elutasította.

A bíróság a határozat meghozatalakor arra is figyelemmel volt, hogy az I. rendű felperes az eljárás során azt sérelmezte, hogy ügyfél jogait a közigazgatási szakban nem gyakorolhatta. A bíróság több alkalommal személyes megjelenésre történő kötelezéssel idézte, hogy személyesen is előadja a közigazgatási eljárással, illetve határozattal kapcsolatos kifogásait, azonban ezen több alkalomra való idézés ellenére sem jelent meg a tárgyalásokon.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontjuk szerint sérült az eljárás során a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 4. §, 50. §, 72. § (1) bekezdés ea) és ec) pontja, a 104. § (3) bekezdése, a Pp. 164. § (1) bekezdése, a Pp. 336/A. § (1) és (2) bekezdése, a Pp. 339. § (3) bekezdése és a Pp. 339/B. §-a, ezért az ítéletnek a közigazgatási határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérték.