3231/2012. (IX. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.952/2011/3. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21. 952/2011/3. számú, 2012. február 24. napján kelt jogerős közbenső ítéletével szemben azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a táblabírói döntés sérti Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogot. Az indítványozói álláspont szerint a táblabíróság döntése ezen kívül sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét, és az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglalt, a Kúria egységes jogalkalmazás biztosításához fűződő alkotmányos feladatát. Az alkotmányjogi panaszban előadott érdemi okfejtés szerint az indítványozó azt sérelmezte, hogy a megismételt másodfokú eljárásban hozott táblabírósági ítélet nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság döntésében előírtaknak, és a megismételt eljárásban több lényeges eljárási szabálysértés is történt, amelyek közül az indítványozó a bizonyítékok téves mérlegelését, az indokolási kötelezettség elmulasztását, illetve a fellebbezési kérelem korlátainak megsértését nevesítette. Az indítványozó álláspontja értelmében az eljárási hibák az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának sérelmét eredményezték, és az indítványozó szerint sérült az egységes bírósági jogalkalmazás, valamint a jogbiztonság alkotmányos elve is.

[2] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai, valamint az Abtv. 26-27. §§-ban, és az Abtv. 29-31. §§-ban foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.

[3] 3.1. Az Abtv. 27. § a) pontja, és ezzel összhangban az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az indítványozó a táblabírói döntést azonban részben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvére, és az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglalt, az egységes bírósági jogalkalmazás követelményéről rendelkező alaptörvénybeli szabályra hivatkozással kifogásolta. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmére az egységes bírói jogalkalmazás sérelmével összefüggésben hivatkozott, amely azonban nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, és így konkrét alapjogsérelmet sem alapozhat meg. A Kúria feladatait rögzítő, az egységes bírósági jogalkalmazás követelményéről rendelkező alaptörvénybeli szabály sem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a befogadhatóság Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelményének.

[4] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az indítványozói álláspont értelmében a bírói döntés azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogot, mert a táblabíróság eljárásában lényeges eljárási szabálysértések történtek, így a bíróság tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, elmulasztotta indokolási kötelezettségének teljesítését, és túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem korlátain. Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítélet, és az azt megelőző bírósági eljárás teljes felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó sem a táblabíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[5] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben az Abtv. 27. § a) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § a) pontjában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Abtv. 64. § d) pontja alapján, míg az Abtv. 29. §-ában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. szeptember 17.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3042/2012.