BH 2002.1.15 I. A végrendelet érvénytelenségét megtámadási okonként és az egyes alperesek védekezésétől függően kell vizsgálni [Ptk. 653. §, PK. 85. sz.].

II. Az írásszakértői vélemények közti ellentétek feloldásánál követendő eljárás [Pp. 182. § (3) bek., 206. § (1) bek.].

A peres felek az 1995. február 10-én elhunyt R. P. örökhagyó leszármazói, végrendelet hiányában törvényes örökösei. Az örökhagyó 1990. november 24-én kelt írásbeli magánvégrendeletében lakása haszonélvezeti jogát a felperesre hagyta. Az 1992. augusztus 11-én kelt írásbeli magánvégrendelete szerint az ingatlant az I-II. r. alperesek, minden más ingatlanát az I. r. alperes, ingó vagyonát pedig egyenlő arányban három gyermeke örökli.

A perben a felperes az 1992. augusztus 11-én kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének megállapítását több érvénytelenségi okra alapítottan kérte. Hivatkozott arra, hogy a végrendeleten lévő aláírás nem az örökhagyótól származik, azt az örökhagyó nem a végrendeleti tanúk együttes jelenlétében írta alá, illetve ismerte el saját kezű aláírásának, az I. r. alperes tisztességtelenül bírta rá az örökhagyót a végrendelet tételére, illetve az I. r. alperes a végrendelet tételénél közreműködött, ezért a juttatás érvénytelen. Másodlagosan köteles rész iránti igényt és az örökhagyó tartása és gondozása miatt hagyatéki hitelezői igényt is érvényesített.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes a keresetet elismerte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó 1992. augusztus 11-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen, mert annak aláírása nem a végrendelkezőtől származik.

Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban azt állapította meg, hogy a végrendeleti tanúk az időmúlás miatt "nem tudták határozottan állítani, hogy a végrendelkező előttük írta-e alá a végrendeletet, vagy annak aláírását előttük ismerte el". Igazságügyi írásszakértő kirendelésével vizsgálta, hogy az aláírás az örökhagyótól származik-e. K. A. magánszakvéleménye a kirendelt K. I. szakvéleményével ellentétben állt. P. I. szakvéleménye alapulvételével döntött a perben, és annak alapján azt állapította meg, hogy a végrendeleten lévő örökhagyói névírás hamis, azt egy meglévő örökhagyói névaláírás felhasználásával írták le, ebből adódnak a formai hasonlóságok, azt azonban minden kétséget kizáróan nem a névtulajdonos írta. Az ítélet indokolása szerint: "mivel a végrendelet érvénytelensége miatt törvényes öröklésnek van helye, a hagyatéki hitelezői igényt az I. r. alperessel szemben elutasította".

Az ítélet ellen a hagyatéki hitelezői igény elutasítása miatt a felperes, az érvénytelenség megállapítása ellen az I. r. alperes fellebbezett.

A másodfokú eljárásban az I. r. alperes csatolta az 1992. augusztus 11-én kelt végrendelet további aláírt példányait, és további összehasonlító írásmintákat. A másodfokú bíróság az Országos Igazságügyi Szakértői Névjegyzékből újabb írásszakértőt kirendelt ki. Dr. T. E. szakvéleményére alapítottan azt állapította meg, hogy a végrendeleten lévő aláírások valódiak, azokat a névtulajdonos R. P. írta. Ennek alapján ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasította. A hagyatéki hitelezői igény körében pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetének való helyt adás, másodlagosan e kereseti kérelem tárgyában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítás iránt. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló írásszakértői vélemények közötti ellentét feloldása nélkül, a bizonyítékok hiányos és okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a tényállást, indokolási kötelezettségét is megsértette, és döntése nem terjedt ki a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ezáltal a Pp. 182. §-ának (3) bekezdését, 206. §-át, 221. §-a (1) bekezdését, 177. §-a (3) bekezdését, 213. §-a (1) bekezdését megsértve, ítélete jogszabálysértő.

Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a szakértői testület helyett újabb igazságügyi szakvéleményt szerzett be, anélkül, hogy azt a peres felek kérték volna. A szakértő személyére a feleket nem hallgatta meg, egyetértő javaslatukat sem szerezte be, és a szakértővel vizsgáltatta az örökhagyó további végrendeleteit is, amelyeket a felperes a másodfokú tárgyalásig nem is látott, és keresettel sem támadott. A szakvélemények közötti ellentét feloldása nélkül a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az ellentmondó szakvéleményeket mérlegelhesse. A mérlegelés körében figyelmen kívül hagyta a perben bizonyított tényeket: a felperes igazolt szabadságát, hogy az 1992. augusztus 6-29. közötti időszakban az örökhagyó gondozása, ápolása miatt a felperes otthonában tartózkodott. Ezen idő alatt sem az okiratot szerkesztő ügyvéd, sem a tanúk nem jártak lakóházukban az örökhagyónál. A téves mérlegelés mellett a bíróság a további megtámadási okokat nem bírálta el, és köteles része kiadása iránti igényéről sem döntött. A felperes felülvizsgálati kérelmét kiegészítette, ahhoz további írásszakértői véleményt is csatolt.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme annak tartalma szerint a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.