EH 2011.2351 A Pp. 3. § (3) bekezdése absztrakt kötelezettséget fogalmaz meg: e szabály alapján a bíróságnak a keresettel érvényesített jog tartalmához igazodó tájékoztatást kell adnia annak érdekében, hogy az anyagi jogszabályokból fakadó igények érvényesítését az eljárási szabályok ismeretének hiánya ne gátolja. A tájékoztatás tartalma tehát ilyen módon mindig az érvényesíteni kívánt joghoz kapcsolódóan határozható meg [Pp. 3. § (3) bek.].
Az alperes 2009. február 26-án kelt határozatával a felperes részére havi 95 775 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg. E határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú szerv megváltoztatta és a felperes részére - azonos folyósítási időponttal - 95 795 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg.
A felperes a másodfokú társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében - konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül - egyes betegségeire hivatkozva az egészségkárosodása mértékét és a nyugdíj alacsony mértéke miatt annak összegét vitatta. Kérte az őt megillető nyugdíjnak egy 20-30 éves "országos átlag időszakra", egyösszegben, kamatokkal számítottan történő kifizetését. Keresetét a felperes írásbeli beadványában módosította: kifogásolta a szolgálati ideje megállapítását, sérelmezte a tizenharmadik havi nyugdíja arányos része és kamatai kifizetésének elmaradását. Kérte továbbá az őt megillető nyugdíj összegét havi háromszázezer forintban megállapítani, húsz évre kiszámítva hetvenkétmillió forint, késedelem címén egymillió forint megítélését. Konkrét és határozott kereseti kérelem előterjesztése nélkül sérelmezte az utazási igazolványa késedelmes megküldését is. A felperes beadványában jogszabálysértést nem jelölt meg, kereseti kérelmét a nyugdíjrendszer igazságtalanságával, más személycsoportok eltérő nyugdíjszabályaival és az alperesi szervek eljárásával kapcsolatos kritika megfogalmazásával kívánta alátámasztani.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a nyugdíj összegének felemelésére irányuló keresetet. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes módosított kereseti kérelmében foglalt követelések közül a szolgálati idővel, a tizenharmadik havi nyugdíj és kamatai, valamint az egymillió forint megfizetésével kapcsolatos kérelmek tárgyában a pert az ítélethozatal napján tartott tárgyaláson, az 5. számú végzésével megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletében utalt arra, hogy az alperesi határozatok a Tny. 12. § (1) bekezdésében, 29. § (1)-(4) bekezdésében és 36/C. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelő számítási módot tükrözik; a határozatokban részletesen levezetett számítási móddal, valamint az alperes ellenkérelmében rögzítettekkel szemben a felperes - a nyugdíjrendszer igazságtalanságain túlmenően - kifogást nem emelt. A bíróság - a Pp. 3. § (2) bekezdése, 215. §-a és a KK 34. számú állásfoglalása alapján - kifejtette, hogy a határozatokat a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálódva nem találta jogszabálysértőnek. A nyugdíj megállapítására irányadó szabályozás igazságosságát a bíróság, mint jogalkalmazó szerv nem veheti figyelembe a határozatok jogszerűségének vizsgálata és megítélése során, olyan jogszabálysértést pedig az eljárás során nem lehetett megállapítani, amely a társadalombiztosítási határozatok szerint nyugdíjszámítás helyességét kétségessé tenné.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a Pp. 215. §-a, 3. § (1) és (3) bekezdése, valamint 129. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva kérte az ítélet "megváltoztatását".
A Pp. 215. §-a megsértését amiatt állította, mert a Szegedi Ítélőtábla Pkk. III. 20.359/2010/2. számú végzésében más ügy - nevezetesen a rokkantsági nyugdíj továbbfolyósítása iránt kezdeményezett eljárás - került megjelölésre, mint a jogerős ítéletben, amely szerint a per tárgya rokkantsági nyugdíj összegének felemelése és "egyéb". Az általa indított több peres eljárásra tekintettel kifogásolta, hogy nem világos számára, hogyan osztotta meg ügyei elbírálását a munkaügyi bíróság.
A Pp. 3. § (1) bekezdése és 129. § (1) bekezdése sérelmét a munkaügyi bíróság 5. számú permegszüntető végzésével összefüggésben panaszolta. Kifejtette, hogy e szabályok megszegése miatt a bíróság nem bírálta el a teljes kereseti kérelmét: nem vizsgálta a 2008. évre járó tizenharmadik havi nyugdíj iránti kérelmét, s azt sem, hogy a 2008. évre járó, 2009. március 31-i lejáratú utazási igazolványát miért 2009. március 17-én küldték meg számára, nem döntött a bíróság a késedelmi kamatigényéről sem. A felperes szerint a fentieken túl az igazságszolgáltatáshoz való alapjoga azáltal sérült, hogy a bíróság a kártérítésre irányuló keresetét - áttétel helyett - elutasította. Végül kifogásolta, hogy a bíróság eljárása során nem tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a peres eljárás során az ügy eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértés nem történt. Utalt arra, hogy a munkaügyi bíróság permegszüntető végzését a felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság helybenhagyta, az elsőfokú végzés jogszerűsége nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát. A tizenharmadik havi nyugdíj és az utazási igazolvány kiadása nem tartozott az alperes hatáskörébe. A felperes a perben jogszabályi rendelkezések igazságtalanságát kifogásolta, e körben a munkaügyi bíróságot nem terhelte tájékoztatási kötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt keretek között vizsgálta felül.
A Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed.
A jelen perben a felperes a rokkantsági nyugdíjat megállapító másodfokú társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert - álláspontja szerint - a határozatban megállapítottnál magasabb összegű nyugdíjra jogosult. Emellett 13. havi nyugdíj és egyéb jogcímeken is előterjesztett további kereseti kérelmeket.
A bíróság ítéletében a rokkantsági nyugdíj összegét kifogásoló kereseti kérelmet elbírálta, az ítéletben kitért arra is, hogy a felperes ezen túlmenő kereseti kérelmei tárgyában a pert megszüntette. A jelen perben érvényesíteni kívánt követelések elbírálásának "elosztása" az ítélet meghozatala napján tartott tárgyaláson hozott végzés indokolása alapján is egyértelmű. A felperes által felhozott kifogás ezen túlmenően nincs összefüggésben a Pp. 215. §-ának a kereseti kérelemhez kötöttséget megfogalmazó rendelkezésével. Az ítélet jogszabálysértő voltát ezért a Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján nem állapította meg.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát [Pp. 3. § (1) bekezdés, 129. § (1) bekezdés] amiatt is állította, mert a munkaügyi bíróság a rokkantsági nyugdíj összegét kifogásoló kereseti kérelmén túlmenően előterjesztett kereseti kérelmei tárgyában a pert megszüntette. A munkaügyi bíróság e tárgyban hozott végzését a felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság a 3 .Mpkf. 25.745/2010/5. számú végzésével helybenhagyta.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálata kérhető. A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmének fent ismertetett részében az elsőfokú bíróság nem jogerős végzésének jogszabálysértő voltát állította, amelynek felülvizsgálatára - a Pp. 270. § (2) bekezdése ismertetett rendelkezése alapján - nincs lehetőség.
A Pp. 3. § (3) bekezdése harmadik mondata szerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
E rendelkezés a fél jogérvényesítő képességét elősegítendő, a perbeli eljárási jogok megfelelő gyakorlását biztosító tájékoztatás megadására kötelezi a bíróságot. A szabály absztrakt kötelezettséget fogalmaz meg, ennek alapján a bíróságnak a keresettel érvényesített jog tartalmához igazodó tájékoztatást kell adnia annak érdekében, hogy az anyagi jogszabályokból fakadó igények érvényesítését az eljárási szabályok ismeretének hiánya ne gátolja. A tájékoztatás tartalma tehát ilyen módon mindig az érvényesíteni kívánt joghoz kapcsolódóan határozható meg.
A felperes keresetében a másodfokú társadalombiztosítási határozat jogszabálysértő voltát nem állította. A nyugdíjszámítás helyességét a nyugdíjrendszer igazságtalansága okán vonta kétségbe, tehát csupán a nyugellátások jogi szabályozásával kapcsolatban emelt kifogásokat. E kereseti kérelem alapján a társadalombiztosítási határozat jogszabálysértő voltának vizsgálatára, bizonyítás lefolytatására nem volt lehetőség, a határozat érdemi felülvizsgálatára alkalmatlan kereset alapján a perben bizonyításra szoruló tény, bizonyítási teher vagy a bizonyítás sikertelenségének kérdése fel sem merül. A felperes keresetének tartalmi hiányosságait és az ahhoz kapcsolódó eljárási cselekmények elmaradását a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésében írt korlátokra tekintettel - nem vizsgálhatta, a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértését pedig - a fentiek szerint - nem állapította meg.
A munkaügyi bíróság eljárása a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat a felperes által megjelölt okok alapján nem sértette, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.163/2010.)